Jonathan × Luke Mitchell × 21-23

Biztos emlékszel rám, a legjobb barátom voltál még oly sok évvel ezelőtt, de aztán szépen fokozatosan eltűntél az életemből. Az egész a bentlakásos iskoláddal kezdődött, ahonnan csak karácsonykor és nyáron jöttél haza. Persze, ilyenkor sokat játszottunk együtt, de ennek is vége szakadt, mikor el is költöztetek. Elárultál, elhagytál és elárultál, ezt érzem, hiszen azt mondtad, mikor elmentél, hogy bármi történjék itt leszel nekem, de nem voltál itt. Egy év után már a levelezés is abbamaradt kettőnk között és azzal a kapcsolatunk is megszakadt, úgy tűnt ráadásul, hogy örökre.
Azóta eltelt öt év, talán hat, én már nem számolom, a sors azonban úgy akarta, hogy újra találkozzunk. A nővérem lánybúcsúztatója volt, egy bárban voltunk, szólt a zene, sokan táncoltak, mi is buliztunk és közben ment egy kis felelsz vagy mersz játék. Nem voltunk már józanok, az én feladatom is biztos ezért lett olyan, amilyen: smároljam le a következő srácot, aki belép az ajtón. Még oda is küldtek, hogy álljak ott mint egy biztonsági őr! Aztán beléptél te, én pedig teljesítettem a feladatot és a bonyodalom itt kezdődött...