>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Leo & Abigail

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Kor :
17
Keresem :
Apu és anyu, kviddicssztár, a srác a szomszédból
Hozzászólások száma :
46
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Leo & Abigail   Szer. Szept. 14, 2016 6:05 pm


Leo
& Abigail

Brumm úr mentőakció indulj


Fejjel lefelé lógtam az ágyamról a felhajtott lepedőre nehezedve, miköüzben az ágyam alatt megbúvó kacatok alakját igyekeztem kivenni a sötétben. Nem is tudom, hogy mázli-e egyáltalán, hogy nem az emeleten, hanem a legjobb barátnőm alatt lakom. Mert lényegében tök jó, hogy pakolhatok még valahova, de nem olyan áron, hogy a dolgaim nagy része... felszívódik. Úgy értem azok közül, amiket tudom, hogy ott láttam utoljára, legalábbis úgy rémlik. Olyankor nem tudom, hogy a sötét nyeli-e el őket, esetleg magától lába kél, netalántán valamelyik ott tartott könyvem rágcsálja el unalmában, vagy valami kisállat, végső esetben lehet a szobából kell valakinek, oh, és az is lehet, hogy magukba szívnak valami láthatatlanná tevő főzetet, ami erősen meglepne, ha tőlem származna, vagy a porcicák vitték el őket játszani. Na, de most nem ez a lényeg, hiszen valami olyasmit... azaz olyasvalakit keresek, akit a tatyómból kikandikálva láttam utoljára, ott pedig most nem csücsül, hiába kutattam át annak teljes tartalmát. Őt pedig aligha ejteném a padlóra, és hajítanám az ágy alá, tudniillik nincs oda túlzottan a piszokért, ő úri medve kérem szépen, még csokornyakkendője is van, nekem meg muszáj tekintettel lennem rá, ha ő is ezt teszi. Egyetlen harci sérülése van, azért is sokat szomorkodott, viszont meg lett varrva, így kutya baja. Nos, igen kutya, vagyis Finn, ő volt a tettes, úgy találtam meg, hogy éppen csócsálja Brumm urat, és azon a helyen ki is jött egy kicsit a vatta, amit igazából helyrehozott a tű meg a cérna, ettől függetlenül azonban egy fennkölt szórmók haragszik azóta a rosszcsontra, bízom benne, hogy egyszer megbékül. Ámde a kérdés az: Hol kóborol? Lehet, hogy Gilbert vitte haza, mert anyunak nem tetszett, hogy a lánya még mindig egy plüssmackóval mászkál 17 évesen, de az a bagoly mikor vitte volna el, hiszen bizton állathatom, hogy pár órája még velem volt, és egyetlen madár közelében nem volt.... mármint rajtam kívül, és egyedül sem hagytam. Hmmm....
Akkor tehát el kellene indítanom egy kajtató körutat a kastély berkein belül? Ajjj, ilyenkor miért nincs a közelemben Marie, tuti ismerne valami megoldást erre? Mindegy, akkor megoldom egyedül, amúgy is lehet, hogy kapnék egy sor anyai szigorlatot arról miért nem tudok vigyázni a cuccaimra, miért tartok tanórákon is magamnál egy játékmedvét, és a többi ezerszer hallott, de sosem áldott intelmek és szövegek tömkelegét. Szóval, hol voltam ma? Étkező, lépcsők, folyosók, jóslástan, a pályára még csak mennék, ha egyedül is, átváltoztatástan, de ezeken megvolt, aztán volt az a dulakodás az egyik terem előtt, valószínűleg az lehet a ludas. Tehát, ott kezdem, aztán haladok tovább.

Vagy két órát fektettem már abba, hogy megtaláljam az elveszettet, azonban eddig eredménytelenül állok a második emeleten. Annyira jöttem rá, hogy veszett ügy az egész, ha nem vizsgálok MINDENT át tüzetesen. Szinte bárhol lehet, és ez nem könnyíti meg a helyzetemet.
- Fúh... - fújok a fürtjeim közé. Nehéz meló ez a keresgélés, nem lennék nyomozó, az egyszer biztos. Sok minden van mögöttem és előttem, amíg a kezeim közé szorítom még Brumm urat. Nos, hol nem néztem? Rögtön az első ajtó, ami mögött még nem jártam néhány méterrel arrébb van. A II. emeleti kihalt női mosdó Myrtle-lel. Nem-nem-nem-nem-nem, én oda nem akarok bemenni, főként azért, mert KIHALT. Csöndes, poros, régi, ami még nem lenne baj, hiszen ezek a jelzők egy könyvet is jellemezhetnek, csak Myrtle meg a legendák... De Brumm úr... szóval.... A kezemet a kilincsre helyezem, és rászorítok az ujjaimmal, amik azt hiszem elfehéredtek. Most vagy soha. Lenyomom a vasat, és nyikordulás kíséretében nyitom az ajtót, amin belesek, hogy ott van-e a szellemlány. Majd mikor meglátok valakit a csapoknál állni, azonnal bevágom a méteres fát. Szent gurkó, van ott valaki. Bent tartózkodik valaki a kietlen vécében. Miért? Mit keres ott? Az egy szobor, vagy él? Vagy valami szökött fegyenc? Vagy medveölő orvvadász? Héééé! Mitől félek? Ő egy ember, legalábbis úgy néz ki. A látszat néha csal... Hess buta gondolat, be kell jutnom, seperc alatt megvagyok, és akár el is tűnhetek. Oké, nem lesz gáz. Hajrá. Képzeld azt, hogy repülsz, vagy mit tudom én. Igen, ez most pont olyan érzés, mintha leesnék a seprűmről.... Eléééég! Befelé. Egy, kettő katonásan. Nagy levegő, és újból a vason fekszik a kezem, ami ismét úgy nyomódik le, hogy ver a szívem, mint valami stopperóra, ami minden pillanatban üt egyet - igen, elég érdekes elképzelés, de nekem már csak erre futja -, biztos az adrenalin miatt amúgy. Végül a tettek mezejére lépek, és ismét a nagy faajtó mögül kukucskálok be, tekintetem pedig ismét a fiúra réved.
- Ooooh, he-he-hello - lépek be bátortalanul, rá sem nézek a fiúra, csak a cipőm orrát vizsgálgatva. - Nem láttad errefelé Bru... medvét. Nem láttál errefelé egy medvét? Mert az a helyzet, hogy azt hiszem eltűnt... vagyis elhagytam, de nem volt az ágyam alatt, bejártam a fél Roxfortot, és fogalmam sincs, hogy hol lehet, viszont ha lehet szeretném megtalálni, mert... mert különösen érzem magam nélküle, és van egy kék csokornyakkendője, és barna, és olyan kis szőrmók, és ugye nem vagy medveölő? - akasztom meg végül az elhadart gondolatmenetem egy fontos kérdéssel, félve pillantva fel rá félelmemben, már amennyiben éppen felém néz. - Leo... Te mit csinálsz itt? Izé... Nem láttad valahol Brumm urat? - ismerem fel a szomszédfiút.
words: 820
note: no, ez volna Very Happy
music: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Keresem :
Nobody
Hozzászólások száma :
41
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Leo & Abigail   Szomb. Szept. 17, 2016 2:57 am



Leonard & Abigail
Már sokat gondolkodtam és küldtem egy üzenetet R-nek, hogy jöjjön Myrtle mosdójába, hogy megtudjuk beszélni a dolgokat. Lett volna mit megbeszélnünk, de hát nem jött el, vagyis eddig még nem lépett be ide. Már több, mint egy órája ülök vagy járkálok itt teljesen feleslegesen, mert biztos, hogy nem fog megérkezni, ami talán már nem is bánt annyira, mint kellene, tudom hogy ő semmit sem gondol komolyan és engem sem vesz komolyan, ami pedig kissé bánt, megérdemelné, hogy nem is beszéljek vele többe, még ha rá is jön, hogy mennyire elrontotta a dolgokat. Valamiért már kezdek belefáradni ebbe az egészbe, nem is izgat annyira a dolog. Azt hittem, hogy valami különleges és szép dolog veszi kezdetét köztünk, de mint látható nagyon is nagyot tévedtem, mert semmi sem lesz és ez így is van jól. Emlékszem mikor hazajöttek a kirándulásról a szüleim, kaptam egy könyvet szülinapomra -ami két héttel előtte volt-. A könyv arról szólt, hogy van egy család, ahova egy olyan fiúgyermek születik, melyek nem kíván a család, de nem vettem magamra, biztos csak véletlen rossz könyvet vettek le a polcról.
Most pedig csak várok és várok, de szerintem a semmire, mert ide egy lélek sem jár rajtam kívül. Tuti, hogy senki sem fog idejönni és már elég is ebből a hülyeségből, szépen fogom magam és kimegyek innen, nem fogok szomorkodni, R mindig is ilyen volt. Kutyából pedig nem lesz szalonna, szóval nyugodt szívvel hagynám el a helyet, mikor valaki belép és az én pulzusom az égbe szökik, olyan boldogság árad szét bennem, mint még eddig sosem és várom, hogy megszólaljon, de hát a hang, amit hallok nem egy fiúé, hanem egy lányé. A lány meg ismerem is, nagyon is jól, mert pont szembe lakik velünk. Majd mikor elmondja a kis monológját és felismer, akkor mosolyogva felállok a földről.
- Szia Aby. Még hogy én medveölő? Hát ki szokott segíteni neked megkeresni? -üdvözlöm kedvesen majd felteszek egy költői kérdést, mert mindketten tudjuk, hogy segítettem már párszor megkeresni a maciját. Brumm úr nagyon sokszor rakoncátlan és szeret eltűnni, de nem értem, hogy miért itt keresi most. Volt itt már azelőtt is? - Már megint bújócskázik ez a medve? - teszem fel tetetett felháborodással és látszik rajtam, hogy csak megjátszom, meg mosolygok is közben. Hát nincs mit tenni, én segíteni fogok neki megkeresni azt a medvét, aki ennyiszer képes elkóborolni, mert hát nem szép dolog, hogy se szó se beszéd és eltűnik ez a medve.
- Segíthetek a keresésben? - Aby nem szokott nekem mondani a segítségre, de ki tudja, lehet hogy nála is történtek változások, mióta nem láttam, bár reménykedem benne, hogy most is szívesen fogadja a segítségemet.

Nagyon gagyi, de ezt tudod XD
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Leo & Abigail
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Abigail and Cole
» Abigail Heaven

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzö Szakiskola :: A kastély :: Második emelet :: Hisztis Myrtle mosdója-
Ugrás: