>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Jack & Raziel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Kor :
36
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Jack & Raziel   Csüt. Szept. 29, 2016 8:41 pm



Jack & Raziel








Szombat reggel van. Kint viharos, szeles, esős idő, nem mondanám, hogy tombol, de legalábbis nem teszi barátságossá a napot. Üveges szemekkel révedek kifelé az egyik ablakon, miközben a nappali kanapéján terpeszkedem.
Alice már a családom része, és nem kívántam volna nála többet soha - semmilyen értelemben. Erre elém állt egy csitri a ténnyel, hogy én vagyok az apja. Hát persze, kétségkívül. Nincs sok kérdés - délután bemegyek abba a kórházba csevegni a szüleivel, főleg az anyjával erről a témáról. Nem túl szerencsés, hiszen bár intenzíven vannak, van az az engedély, amivel be tudok jutni. Igaz, ez visszaélésnek számít... Hamis indokkal megyek, és nem is nekem kéne mennem. Ez legyen csak az én bajom. Vagy az övéké?
Van neked gyereked, Jack? – kérdem, ahogy a háttérben oson, magát észrevétlennek gondolva. Igazából tudom a választ, nem is különösebben érdekel.
A cigaretta füstje kellemetlenül lengi be a szobát, érezheti belőle a leheletnyi feszültséget, visszafogott, nem túláradó idegesség ez, annyit nem ér. Igazából inkább zavar - jól van, legyen egy gyerekem, belefér. Na de lány? Aztán most mihez kezdjek egy lázadó, beképzelt kamasszal?
Mindegy is, Jack felé pillantok, feladatom van számára, de nem mondom még ki. Meg kell adni ennek is a módját, no.
Erre ügyelek.


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
33
Hozzászólások száma :
14
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Jack & Raziel   Szomb. Okt. 08, 2016 7:12 pm


Nem tartottam számon a napokat. Régen volt naptáram, most nincs. Nem is kell, az én egyetlen dolgom az a dolog, amivel a Gazdám megbíz. Az ő naptára az én naptáram, de nem teljesen, hiszen vannak dolgok, amik túl fontosak, hogy a Gazda megossza velem, tudom én azt! Hogy kíváncsi vagyok-e? Persze, ki ne lenne kíváncsi? De beleütöm az orromat? Nem, nem, nem, nem! A Gazdám megtanította, hogy nem szabad beleütnöm az orromat a dolgaiba, mert, ha szükséges, ő majd az orrom alá dugja azokat. Addig pedig várnom kell. Én pedig várok.
Nem éppen várok. Kezdtem megunni a csendet a szobámban, úgy gondoltam megpróbálok mosolyt csalni a Gazda arcára. Na persze, hiába próbálok hangtalanul osonni, megérzi a jelenlétem. Nem tudom, hogy csinálja, biztos van valami képessége, mert mindig felfedezi, hogy itt vagyok. A kérdése azonban meglep, dorgálásra számítok, nem kérdésre. Főleg nem ilyenre.
Nem, Uram, nincsen! – ráztam meg a fejemet, ahogy előmásztam az árnyékból, hogy most már ne csak sejtje, hogy ott vagyok, hanem lásson is. – Szeretné, ha lenne, Gazdám? – kérdeztem néhány pillanat múlva kissé bizonytalanul.
Nem jutott semmiféle ok az eszembe, úgyhogy hirtelenjében ez tűnt a legjobb ötletnek. Lophatok gyereket, nem olyan nehéz, elvégre… ha kicsi, nem is tud mozogni, még beszélni sem. Ha nagyobb, akkor pedig csak rá kell ütni a fejére és már alszik is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
36
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Jack & Raziel   Pént. Okt. 14, 2016 8:54 pm



Jack & Raziel








Egy elégedett félmosoly suhan át ajkaimon. Nem tévedtem, a hű eb itt van, és mint mindig, most is elégedett vagyok magammal és érzékeim élességével. Persze Jacknek igaza van, valóban csalok, hiszen ezek az emlegetett érzékek valamivel élesebbek, mint az átlag emberéi - némi mágiának hála.
De a mosoly kiszélesedését már a meglepettsége váltja ki, kis híján ki is röhögöm, de ez elmarad. A válaszra biccentek, persze, hogy nincs, tudnék róla. Bár ha lenne, se érdekelne, amíg innen távol tartja, és lehetőleg tudatlanságban.
A kérdésre felvonom szemöldököm, kész szerencse, hogy már elszívtam a cigarettám, mert most alighanem rosszul tüdőzném le, és egy ideig köhögnék utána. – Nem – felelem, bár nem kapkodom el a választ – Nem tiltom meg, de ide biztosan nem hozol fattyakat – szögezem le. És pénzelni se fogsz egyet se, teszem hozzá gondolatban. De hogy egyébként kinek csinál kölyköt, az végül is nem izgat. Nem vagyok ivartalanítás-párti, a kutyák pedig olykor hagynak maguk után egy-két kölyköt, legyen ez a szukák baja.
Szeretném, ha utánanéznél egy családnak majd – vágok bele inkább a feladatba – Egy lány, szülők, bla-bla. A lány ne vegye észre – fűzöm hozzá – Lehetőleg a többiek se, de ha mégis... – nem mondom ki, csak éreztetem, értük aztán nem kár, orvosolhatja a helyzetet, ahogy tudja. Csak ne maradjanak nyomok.
Egyelőre nem konkretizálom, kikről lenne szó, vagy, hogy mit és mennyire részletesen akarok tudni. Inkább hagyok neki némi időt, hogy örömködhessen, amiért nem magam járok utána valaminek - végre hasznossá teheti magát.
Mihez kezdenél, ha mégis előkerülne egy gyereked, egyébként? – szegezem neki eztán még a keresztkérdést, mielőtt tovább társaloghatnánk a feladatát illetően. Persze tudom a válaszát. Azt, amit mondok. De nem ez érdekel, és ezt neki is éreznie kell ezúttal. Az érdekel, mihez kezdene, ha tegyük fel, szabad kezet kapna.


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
33
Hozzászólások száma :
14
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Jack & Raziel   Pént. Okt. 21, 2016 5:24 pm


Kisebb kő esik le a szívemről a választ hallva. Még szerencse, hogy nem szeretné, nincsen gyerekem, a legjobb tudomásom szerint és törhettem volna a fejemet, hogy honnan szerezzek egyet, ha a válasz mégis igen. Csinálni időigényes, egyszerűbb, ha vesz egyet az ember. Vagy ellopja, azért még fizetni sem kell. Ki fizetne egy gyerekért? Maguk alá piszkítanak, sírnak, dadognak, nagy a fejük… elég életképtelen egy lény a gyerek. – Eszem ágában sincs, Gazdám! A világra sem hoznám őket, nemhogy ide! – részletkérdés, hogy nem is tudnám őket világra hozni. De megtudnám akadályozni, hogy világra jöjjenek. De az nagyon kegyetlen lenne. Ha érdekelne, de nem érdekel.
-Megfigyelés? A lány a fontos, a többi feláldozható… csak figyeljem? Követni fogom őt, akárhova megy, megyek utána! – nevettem fel halkan, izgatottan. Szeretem a feladatokat, szeretem, ha a Gazdám hasznomat veszi, elvégre ezért vagyok. Hogy elégedetté tegyem és ezáltal mosolyt csaljak az arcára! Én pedig mindent megteszek érte. Ha ennek érdekében egy lány után kell osonnom, úgy osonok, mint még senki!
-Amit mond, Gazdám. – vágom rá szinte egyből, majd nyelek egy nagyot és átfogalmazom a válaszom. – Meglepődnék. Főleg, ha több is van. De… orvosolnám a problémát. Eladnám őket, azt hiszem. Ha nagyobbak, akkor… nem szólnék hozzájuk. – a kicsikkel csak a gond van, sírnak egyfolytában. Mutatnék nekik egy bűvésztrükköt! Eltűntetném őket, örökre, csuda jó egy trükk lenne! A nagyobbak azok már nem is igazán gyerekek, őket nem a szüleik érdeklik inkább a lányok. Meg a fiúk. – Gazdám, ha megenged egy kérdést… miért érdeklik ennyire a gyerekek? Ha gondolja, szerezhetek egyet a Gazdának. – bólogattam bőszen. Amilyent csak akar. Sokféle gyerek van, szinte olyan ez, mint a svédasztal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
36
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Jack & Raziel   Vas. Okt. 23, 2016 2:50 am



Jack & Raziel








Akaratlanul kuncogok fel szavai hallatán. Hát persze, hogy nem hozna a világra gyerekeket! Ha bár százfűléfőzettel talán lehetséges lenne, na de óránként felkelni és inni, csak azért, hogy az ember piszkosul megszenvedhessen egy terhességgel? Őrjítő a gondolata is, bár érdekes kísérlet lenne. Talán majd egyszer. – Helyes. Utálom a kisgyerekeket. Meg aztán, a felelős gazda ivartalanít... – ez a gondolat is szórakoztató, de egyelőre nem szándékozom golyótlanítani Jacket, habár ha egyszer kínosan mellélő - így vagy úgy, a perverz mindenit -, alighanem mindennemű ellenérzés nélkül ejteném meg akár azt is.
A többi nem érdekes. A lány még diák, az évkezdésig kövesd, és tudj meg róla mindent, a jelenét, a múltját, akár a jövőjét is – bólintok. Na nem mintha bíznék a férfi jósképességében, pedig lehet, hogy kéne, mert titkon nagy tehetség? Sose kérdeztem, ebből is látszik, hogy mennyi érdekel belőle: a szolga hajlam, a végrehajtói hasznosság. Funkcionál? Hűséges? Igen? Akkor a többi nem izgat, pedig bizonyosan lappang még benne számtalan kiaknázatlan dolog.
De most ritka alkalmak egyikeként kérdezek, a válaszát egy intéssel zavarom el, mintha egy pimasz szúnyogot kergetnék. Meglepődne? Én is!
Az eladás persze nem rossz ötlet, én is tűnődtem rajta, hogy kurvának adom a kicsikét, esetleg magam futtatom, biztos lenne rá kereslet akár még minisztériumi berkeken belül is, ami azt illeti. Hiszem omlós, fiatal, és tiltott gyümölcs...
A kérdésre elmerengek.
Ha legközelebb vendégségbe jönne az apám, légy oly kedves, és szerezz egyet, svédasztalosan feltálalva kérjük. Legyen közte jól átsült, roston, nyárson, grillen, félig átsült, párolt, füstölt, főtt... Tudod te ezt. Úgyis kedveli a fogoly húst. – bár lehet, nem az efféle fogolyét, no sebaj.
A kérdésedre visszatérve - megjegyzem, sok nem túl előnyös utalás lappang benne, igazán modortalan vagy ma -, nem, nem vágyom gyerekre. Bár erről elfelejtett megkérdezni egy szuka, a lánya nemrégiben be is jelentkezett nálam, mint a lányom, abban a reményben, hogy ide veszem... Még nem döntöttem el, hogy érdemes lenne-e. – Aligha. De ha kitudódik a dolog, az nem vet túl jó fényt rám, és ezzel nagyon is tisztában vagyok. Ördögi helyzet.


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
33
Hozzászólások száma :
14
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Jack & Raziel   Szomb. Okt. 29, 2016 9:43 am


Nyeltem egy nagyot a Gazda szavait hallva és bólintottam egy nagyot. Hallottam már munka közben a Gazdát, és a fájdalmas sikolyokból kiindulva aligha lenne egy teadélutánhoz hasonlítható az, amit tenne velem. Habár, a Gazda mutatta meg ki vagyok, és ugyanúgy a fájdalom eszközével élt. Ennek ellenére inkább magamon tartanám a … szóval azt.
-A jövőjét is? Az igazán mókás lesz! – dörzsöltem össze a tenyeremet vigyorogva. – Egy diák?  – kérdeztem végül meglepetten, mikor a jóslás okozta öröm elhalványult. – Egy diák! Biztos egy … érdekes diák lehet, Gazdám.  – bólogattam szaporán. Ötletem sem volt, hogy mégis miféle dolog az, ami felkelthette a Gazda figyelmét egy diákban. Talán az, hogy lány. Az elég kézenfekvő lenne, nem?
-Ahogy kívánja, Gazdám! Magam fogom őket kiválasztani, csak azt tálalom, amelyiknek kifogástalan az állaga! Mr. Arkell azt sem tudja majd, hogy hol van!  – elég fura kérés volt ez a Gazdától, de volt már furább is, és ha ő azt mondja, hogy az apja fogolyhúst érdemel, hát megkapja! Nem tudok sokat a Gazda apjáról, csak amennyit tudnom kell, ahogy a ő szokott fogalmazni. Az étkezési szokásait nem ismerem, fura egy szerzet lehet, ha embereket eszik. Főleg, ha svédeket, mindig is úgy gondoltam, hogy azok rágósak lehetnek. A latinok az omlósabb fajta, azt hiszem. Mindenképp utána kell ennek majd járnom.
-Bocsásson meg, Gazdám! Csak… meglepett, eddig nem foglalkozta egyetlen gyerek sem.  – odafigyeltem a Gazdára, és eddig egyetlen egy alkalommal sem kérdezett gyerekről, sem arról, hogy nekem van-e. Ha lenne, biztos vagyok benne, hogy a Gazda tudna arról. Ő mindenről tud. Tudnám, hogy csinálja! – Áh, tehát ez a diáklány… a Gazda lánya? – így mindjárt biztosabb vagyok abban, hogy miért kérdezgette azokat tőlem a Gazda. Fura lehet szegénynek ez most, kopogtatnak az ajtaján és azt mondják neki, hogy van egy kölyke. Kevés rosszabb dolog történhet egy férfival. – Szeretné, ha kideríteném, hogy érdemes-e rá? Ne aggódjon Gazdám, ha nem érdemes rá, én megtudom! – és ha így van, nem is a Gazda lánya. – Uram, biztos benne, hogy a lány igazat mondott?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
36
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Jack & Raziel   Kedd Nov. 01, 2016 8:39 pm



Jack & Raziel








Akaratomon kívül is elvigyorodom, ahogy a reakcióját látom. Pedig lehetne az egyúttal teadélután is, ugyan, én minden további nélkül fogyasztanék a beavatkozás közben meg egy csésze finom, gőzölgő teát.
De mázlija van, mert erre egyelőre bizonyosan nem kerül sor, és a közeljövőre vonatkozó terveim között sem szerepel a dolog, habár ott lebeg a levegőben a tény, hogy igenis bármikor felkerülhet arra a bizonyos listára, csak hibák, és azok súlyosságának kérdése... Ez bizonyosan kellően motiváló legalább.
A jövőjét is. – erősítem meg – Mindent. Család, barátok, lakó- vagy szobatársak, tervek, félelmek... – és akár egyenként ki is faggathatja őket, ha jónak érzi, csak csinálja ügyesen. – A te dolgod, hogy kiderítsd, érdekes-e. Az ő érdekében is remélem, hogy az – biccentek.
Ugyan. Egy lány nem tudja felkelteni az érdeklődésem pusztán azzal, hogy lány. Ha mégis, azt nemes egyszerűséggel az ágyamba citálom, aztán ha ráunok, megszabadulok tőle. Így vagy úgy. Mi többet érdemelne, pusztán azért, mert lány? De nincs sok időm ezen merengeni, újfent e kell fojtanom egy kikívánkozó nevetést. Miután úrrá lettem az igazán meg sem születő kacajon, biccentek.
Remek, pontosan ezt várom! És Jack - ne legyenek elvarratlan szálak. Bízom az ízlésedben, és az ügyességedben is. – ha bukni kell, bukhat, de nélkülem. Akkor már nem lesz ember, aki képes lenne őt kimenteni az Azkabanból, habár inferusnak talán még elmenne...
Eztán viszont a pillanatnyi öröm is haragba csap, de csak visszafogott habzásúba, bár rápirítok, nem annyira, hogy büntetéstől kelljen tartania. Egy pillanatra elmorfondírozok - ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy az első sárvérű boszorkák és varázslók lettek az aranyvérűek szolgálói, épp úgy, mint Jack az enyém. És alighanem ezek útja vezetett végül oda, hogy mára - talán egy elég előnytelen szerződés, varázslat eredményeképp? - házimanóként gondoljunk rájuk. Érdekes elmélet, ámbár a legkevésbé sem sajnálom a lecsúszó felet, inkább az foglalkoztat, vajon megismételhető lenne-e, ha így történt?
Van egy másik is, de ő nem a lányom – vonok vállat, de nem fejtem ki, hogy akkor kim. Nem számít, beszéljünk inkább erről, tehát Eadlynről. – Legalábbis ő azt mondja – hagyom rá. Biccentek. – Igen, ezt várom - ezt, és többet. – de ezt már említettem korábban. Mindent tudni akarok. A kérdés viszont elvágja a beszélgetés fonalát, mint egy éles olló. Már azt lehetne hinni, nem is fogok felelni, mikor végül mégis megteszem.
Nem tudom kizárni... De megerősíteni sem. Egyelőre. – ez is a dolga lehet ezek szerint. Derítse ki a lány múltját, azt mondtam, habár hogy mennyire behatóan és visszamenőleg, az eddig nem derült ki. Túl sok bizalmat fektetnék Jackbe? Ugyan, dehogy, magam is utána fogok járni azért dolgoknak, ő csak aláhúzza az eredményeim, esetleg ezzel-azzal kiegészíti, színesíti - vagy ha kell, cáfolja. Egyes dolgokban talán az is jól jöhetne.


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
33
Hozzászólások száma :
14
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Jack & Raziel   Pént. Nov. 18, 2016 5:23 pm


-Úgy lesz, Gazdám! Kiderítem, hogy érdemes-e ez a diák az ön figyelmére! – oh, aligha van olyan ember, aki nálam jobban szereti a Gazdát. A lehető legjobb embert választotta, hogy rájöjjön, alkalmas-e ez a lány. Nem, mintha ez olyan meglepő lenne, a Gazda okos ember, az okos emberek pedig okos dolgokat csinálnak. – Nyitott könyv lesz Ön előtt, Uram! – képletesen érve. Habár, kétségem sincsen afelől, hogy a Gazda megtudná oldani. Egy embert nyitott könyvvé tenni… igen, végül is, bizonyos értelemben ez a munkája, igaz? A maga módján ez is rendkívül művészi dolog, amit tudni kell értékelni és sokan sajnos nem tudnak. Elítélnék szegény Gazdámat.
-Ne aggódjon, Gazdám, nem fogok csalódást okozni! Mosolyt röttyintek az uraság arcára! – mutatóujjaimmal is mosolyt rajzoltam az arcomra, csakhogy lássa a Gazda, eszem ágában sincsen a tökéletesnél egy kicsivel is rosszabb munkát végezni. Még mit nem! A Gazda bízik bennem, mégis milyen rossz ember lennék, ha elárulnám a bizalmát? Csalódást okoznék neki, azt pedig soha nem tenném. Nem, nem!
A Gazda szavait hallva leplezetlen megdöbbenés tükröződik az arcomról. Egy másik is? A Gazda igazi nőcsábász lehet. Nem, mintha ez olyan meglepő volna. A Gazda vonzó úriember, odafigyel a megjelenésére. Azt hiszem ez az, ami engem is arra sarkalt, hogy mindig a legjobb formámban tündököljek mások előtt.  – Már alig várom! – dörzsöltem össze a tenyeremet. Hogy tudnék mást mondani? Hogy tudnék hazudni? A Gazda egyből rájönne. Vártam már, hogy feladatot kapjak, kezdtem kissé unni magamat a négy fal között.  Ez a feladat pedig igazán illik hozzám.
-Ezek a fiatal lánykák úgy tudnak hazudni, mint a vízfolyás! De egy pillanatra se aggódjon, Gazdám, ha hazudott, teszek róla, hogy ez a visszataszító tett ne maradjon megtorlatlanul! Ha a Gazda ezt kívánja. – tettem aztán még hozzá. Nem jut eszembe indok, hogy ez esetben, miért is ne ölhetném meg, de… kitudja mi jár a Gazda fejében, messzebbre lát, mint én, ha mégsem vágyna a halálára, annak biztos oka van.  – Kíván esetleg mást is, Uram? – pillantottam rá kíváncsian, de sokkal inkább izgatottan az előttem álló feladat miatt. Végre a kedvenc nyakkendőm is előkerül majd a fiókból! Csak feladatok alkalmával viselem, elvégre, meg kell adni a módját, nem igaz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
36
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Jack & Raziel   Kedd Nov. 29, 2016 2:34 pm



Jack & Raziel








Biccentek. Remek, pontosan ezt várom, és nagyon nem akarok csalódni. A következő megjegyzésre finoman legyintek.
Ne ess túlzásokba azért – vagy legalábbis ne nagyon... – De ha szeretnéd, alkalomadtán csinálunk valakiből könyvet is – teszem hozzá. Valami szép, ízléses bőr borítást, ahogyan kell. Ő pedig megírhatja a könyv tartalmát, bizonyosan rengeteg dolog van, amit megörökíteni valónak érez. Én nem vagyok az az író alkat, az örökkévalóságnak szívesebben őröm meg emlékeimbe például a kifacsart hullák látványát. Mennyi mindent ki lehet fejezni egy ember megnyomorításával, elpusztításával is... Sokkal művészibb, mint a monoton, magányos írás.
Következő szavait tudomásul veszem, de az említett mosolyt nem előlegezem meg neki ezúttal... Nem egyből. A megdöbbenésre, amit produkál, képtelen vagyok elfojtani a mosolyom. Szórakozottan pillantok az elkerekedett szempárba. – Az unokahúgom. Alice Sinclair – jegyzem meg, világossá téve, hogy nincs köztünk semmi olyan. Bár... Ezzel a megjegyzéssel épp nem zárom ki, hogy van. Noha nincs, végső soron még lehet. – Talán ismerik egymást – szúrom még oda. Kérdezze ki őt is, ha akarja - de vele csak finoman. Ahogy róla nyilatkozom, ezt éreznie kell. Alicet valamiért kedvelem, míg az új lány... Ő nem indított túl jól.
Ha hazudott, majd kitalálok neki egy megfelelő jutalmat ezért – közlöm, világossá téve, hogy ezt ne kivitelezze helyettem. Noha bizonyos, hogy ez afféle megtorlást és kegyetlenséget kívánna, ami olyan szórakozást ígér, amiből - ha nem okoz addig csalódást - őt sem hagynám ki.  
Hm... Kerítsd elő azt is, aki kezelte a szüleit, és faggasd ki. Lesz köztük mugli és varázsló is. Ezen kívül... Nem. Mehetsz. – közlöm. Opcionális, rá van bízva, hogy most rögtön indul, vagy két óra, és egy ebéd után, nem tartóztatom egyik esetben sem, több szót nem kívánok az ügyre pazarolni.


//Köszönöm a játékot! És most menj, és támadj le mindent és mindenkit! :3 //


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jack & Raziel   

Vissza az elejére Go down
 
Jack & Raziel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Képregények
» Jack Osterman
» Jack Walker
» Jack Napier
» Sötét Angyalok > Jack Kames

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Távolabb :: London :: Otthonok :: Raziel otthona-
Ugrás: