>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Ω Vale Magister

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Hozzászólások száma :
47
Hírnév :
10

TémanyitásTárgy: Ω Vale Magister   Szomb. Okt. 08, 2016 12:14 pm


Ms. Granger esete a lakásommal


 
Tudtam, hogy elérkezik majd a pillanat, amikor valaki, valami oknál fogva úgy érzi majd, hogy személyes terem ismerete elengedhetetlen a kapcsolatunk bármilyen irányba történő elmélyüléséhez: személyszerint a munkának titulálható formátumot preferálom, de ezt a luxust még a legjobban fizetett titkár sem engedheti meg magának. Nyilván Ms. Granger is erre a feltételezésre juthatott, amikor szépiában játszó, a hagyományos angol időjárás elemeit megtartó koraestében csatlakozik hozzám, épp olyan bosszantóan lelkesen, ahogy egykori mesterem beharangozta, és lám, a rossz dolgokban neki is mindig igaza van. Egy fáradt mosollyal nyugtázom a közeledtét, és némán adózom a külseje ízlelgetésének, amely kétségtelenül érdekesebb lenne, ha nem tudnám, hogy céljai felhasználásának eszközéül kíván.
 Éppen három napja ébresztett egy, a kandallóból gondosan az arcomnak címzett boríték, rajta azon információval, hogy a közeljövőben számíthatok némi vendégjárásra. Piton professzor humora nem kopott az évek folyamán, még arra is volt idege, hogy utaljon Ms. Granger esetleges igényeire és a vendégfogadás helyes mikéntjére, amit bájos elragadtatásomban az üzenet eltüzelésével honoráltam, főleg mivel korai időpontokban még kevésbé viselem jól a neveletlen suhanc szerepét. Csak később, a második bögre kávém után merengtem el a helyzet eredeti hátterén, mert a nyílt titokként leépült kis hős közelébe jutni legálisan nem csekélység ezekben az időkben. Az ezüstkanál kopogása épp megfelelő háttérzajt szolgáltatott a fejemben összekapcsolódó lehetőségek születéséhez, és ebben a fényben mindjárt nem tűnt olyan kínosan oktrojáltnak a fiatal hölgy látogatása, így már esetleg hajlandóságot mutattam arra is, hogy a mezei nem válasz helyett másokat is megfontoljak - mint például némi teafű beszerzése, amivel marasztalhatom.
 Ha adná magát a kérdés, hogy vajon mi dolga lehet egy ilyen törvénytisztelő teremtésnek jómagammal, már a romatnikus mugliszületésben osztozó életpályán kívül, a kérdezőnek udvarias közönyt tetetnék, elvégre ahogy Piton professzor is megmondta: a legilimencia akkor a leginkább hasznos, ha nem tudnak róla. Afelől nem volt kétségem, hogy egykori mesterem próba elé kívánta állítani Grangert, különösebb morális gondom sem volt a próbatételem ellen, de kétségkívül kíváncsi voltam, hogy tervez majd a saját oldalára állítani, mint afféle első, könnyebben elesőnek vélt akadályt a nagyvad előtt. Ki hibáztatná, hogy a célja érdekében megmozgatja az oroszlánkörmeit másokban...?
-Kellemes délutánt, Ms. Granger..Mielőtt bármit mondana a ragyogó időjárásra tett megjegyzésen kívül, be kell invitáljam. - megfordulok, és az esetleges ellenkezést kikerülve rögtön be is lépek az előtérbe. Ha csak egy egyszerű szeánszra érkezne, azt sem tartom ildomosnak a küszöbön lefojtatni, és főleg, ha egy mód kínálkozik rá, elkerülném a kotnyeles szomszédot, akinek a füle különösen érzékeny manapság, mivel feltételezi, hogy én lovasítottam meg drága petúniáit. Nem tudom, mennyiben fájna lelkének a tudat, hogy azok a növények nekem is hiányoznak, ugyanis eddig oltalmazó hamutálként szolgáltak néhány kósza csikk számára..
 Rend van, természetesen pedáns rend, bár nem azért, mert magam is a kényszeres fészekrakók közé tartozom, ha őszinte akarnék lenni, a legkevésbé sem mozgat az efféle viselkedés, de ez ad okot kevesebb kérdésre, kevesebb személyes tér megismerésére - a pulton várakozó krómszín kannánál keresve sem találhatnék jobb tárgyat, ami azt mosolyogja a hölgynek: 'díszlet vagyok'. Hellyel kínálom, és rögtön szórakozottan rá is gyújtok az otthoni nyugalomnak köszönhetően, itt nem is rí ki a kényelmes, kötött pulóver és a karikák a szemem alatt.
-Felteszem, a teafű elfogyasztásának mikéntje másodlagos.. De nem lebecsülendő. Mézet, citromot, tejet? Esetleg megkínálhatom egy szállal? - hellyel kínálom a stúdiólakás galéria alatt húzódó szegletében, ahol néhány kanapé várakozik - Nos, most, hogy átestünk a származásunknak megfelelő impozáns hagyományőrzésen, mit parancsol, Ms. Granger? Mert nem feltételezem, hogy kizárólag a humorérzékem csábította ide.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
22
Keresem :
Hozzászólások száma :
19
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Ω Vale Magister   Szomb. Okt. 08, 2016 7:13 pm

A szépiaszín derengésben a kabátom zsebébe süllyesztett kendőbe törlöm a kezem. Izgatott vagyok, mérhetetlenül, agyeldobósan, idegesítően izgatott, és ez nem tetszik, mert az utóbbi időben igyekeztem irányítani. Ha nem is mindent magam körül, de önmagamat teljesen behangoltam. Minden pillantásom, minden mosolyom, minden szavam, minden mozdulatom egy jól betanult produkció része volt. Hiszen el kell rejtenem valami sokkal fontosabbat. Voldemort nyilván nem dicsérné meg a Pottert megtámadó kór után kutató csapat tagjait, ha kiderülne számára, min dolgozunk, és még finoman fogalmaztam.

A megadott címre megyek, sosem volt rám jellemző, hogy rosszul tájékozódtam volna. Házigazdám már ott vár rám, szolid mosollyal köszöntöm, ráadásul ő meg is előz. Az első gondolatom az, hogy jóságos ég, de gyorsan beszél, miért küldhetett éppen hozzá a szófukar Piton? Még hallani se hallok ilyen gyorsan! Megdöbbent, hogy nem hagy időt a felvezetésre, azonnal bevezet, így már csak az előszobába belépve szólalok meg.
– Köszönöm, hogy időt szakít rám, Mr Balmain. Ne aggódjon, nem szokásom az időjárásra tett megjegyzésekkel kertelni – teszem még hozzá, miközben hozzálátok a kabátom kigombolásához, és ha megmutatja, hova akasszam, megválok tőle. Ha van néhány másodpercem körbenézni, azonnal szemet szúr a kóros pedantéria határát súroló rend. Mintha holmi katalógusban vennék szemügyre egy bemutatóházat, sehol nem látok tárgyakat, amelyek személyesebbé tennék a helyet. Csak egy krómszínű kanna néz rám a pultról.

Leülök a felkínált helyre, a kanapé szélére, készen arra, hogy bármelyik pillanatban felpattanhassak. Már értem, miért találhatott Piton közös vonásokat önmaga és ifjú tanítványa között. Ha ez a ridegség kézenfogva jár a legilimenciával, szerencsémnek tartom, hogy még nem haladtam túlságosan előre az elsajátításában.
– Köszönöm, citrommal iszom. És nem dohányzom. – Lesimítom a szoknyámat, a lábaimat azonban nem tudom keresztbevetni, ahhoz túlságosan alacsony a kanapé, ezért némi feszengéssel egymás mellé szorítom őket. Órák óta készülök a beszédre, most mégsem tudom, mivel kezdjem.
– Piton professzor beszámolt arról, hogy ön a legilimencia területén a legsikeresebb tanítványa, éppen ezért a segítségét szeretném kérni. Nyilván ön is hallott arról, mi történt Harry Potterrel. – Tartok némi hatásszünetet. – A kór, ami megtámadta, a mai napig ismeretlen, azonban számos prominens varázslóval és boszorkánnyal együtt igyekszem felkutatni a fertőzés eredetét és a gyógymódot is. A csapat már majdnem teljes, de szükségünk van egy legilimentorra. És mivel Piton professzor hajthatatlan, itt jön ön a képbe. Már, ha vállalja.
És ugyan, miért ne vállalná?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
47
Hírnév :
10

TémanyitásTárgy: Ω Vale Magister   Kedd Okt. 11, 2016 3:29 am


Ms. Granger esete a lakásommal



 Feszélyezve érzi magát? Remek, akkor elértem a kívánt hatást - eredetileg nem élek egy Ikea-díszletben, de ez sokkal inkább védi a beszélgetés kontinuitását is, mintha családi képek között vitatnánk meg az ügyeinket, főleg, hogy azokon a portrékon csak már rég halott alakok figyelhetnének kihunyt tekintetükkel. Elképzelhető persze az is, hogy csak kifogásokat keresek arra, hogy közelebb kerüljek másokhoz, de ettől még senki nem mondhatja, hogy a túlkompenzálás nem kifizetődő.
 - Akkor egészségére. - készítem elé a kívánt módon a készletet, egy pálcaintésre pedig a víz is felforr - Természetesen, hiszen hétpecsétes titok.
 A mondás még a Roxfortból maradt ránk, talán Granger is érzi a köztünk megülő párás nosztalgia szusszanásait a nyakában - az iskola olyan nyomot hagy a távozókon is, amelytől nem szabadulunk meg, bármerre is vezessen az utunk. Nem akarok felesleges rigmusokat elpuffogtatni az alma mater erényeiről, ezt nálam több idővel rendelkezők megteszik majd, abban viszont mind egyetértünk, hogy a házaink és az emlékeink nem maradnak később sem észrevétlenek, bármilyen ügyesen is moderálja most magát a kisasszony. Talán, ha nem lenne ilyen szorult helyzetben, amikor úgy kell halásznia a támogatókat, akár mások a gyöngyöket, nem is jutna eszébe felém fordulni, bármilyen jószívű is az ajánlás, elvégre sosem tartoztunk egy körhöz, nem váltottunk egy szót sem emlékeim szerint: de a tudás olyan fegyver, amit jobb a markunkban tudni a hátunk helyett. Még nem köteleztem el magam egyik oldalnak sem, bár az árvaháziak meg vannak győződve róla, hogy a káoszt kihasználva az ő lehetőségeiket segítem elő, ez azonban olyan álom, amelyet egy hozzám hasonló gyerek képzelhetne első éveinek egyikében. Elképzelhető, hogy a pesszimizmus, mint olyan, jobb gyermeknevelő, mint a hit.
 - Nem fél, kisasszony? - kérdezem, mikor elhallgat, és kezeim közé veszem a saját italom. Őszinte választ vár a tekintetem, ezúttal tényleg érdekelnek a szavai, főleg mert sosem volt alkalmam megkérdezni egy griffendélest: ismeri a félelmet? Alattomosnak nevezhető talán a szándék, amivel tapogatózom a tudatában, de ilyen horderejű döntések megszülése előtt megállva mérlegelni annyi, mint esélyt adni magunknak a túlélésre. - Mielőtt félreértene, nem magamra gondoltam. Ahhoz nagy bátorság kellett, hogy kövessen egy fonalat a semmibe, még ha maga Piton professzor is adta a kezébe. Nem fél az időtől, a kudarctól? És mit válaszolna az embernek, aki igen?
 Nem vitatom, bizonyára kiváló tudósok álltak csatasorba, nem is mind az önzetlenség zászlaja alatt, de ez nekem nem elég. Tudni vágyom, mi égeti benne a tüzet, mi motiválja még annyira a reménytelenségben is? Sejtenie kell, mi les rá ezer irányból, és nem lehet ennek táptalaja egyszerű kétségbeesés.. engem mindig különösen izgattak az olyan emberek, akiknek törekvései túlmutatnak a logikuson, mivel ez belőlem hiányzik. Hiányzott. Majd elválik..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
22
Keresem :
Hozzászólások száma :
19
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Ω Vale Magister   Csüt. Okt. 13, 2016 7:48 pm

Nem vagyok biztos abban, hogy egy korty tea is lemenne a torkomon. Innom kellett volna egy csepp nyugtatószirupot, mielőtt eljöttem otthonról, de őszintén szólva, fogalmam se volt arról, hogy ennyire izgulni fogok. Igyekezve palástolni a kezem remegését, kissé előrehajolok, hogy ujjaimat a remélhetőleg tűz forró csésze köré fonhassam. Az egy időre kizökkentene a gondolataim örvénylő zsivajából.
- Köszönöm - biccentek felé, az arcomon azonban nyoma sincs illedelmes mosolynak. Fogalmam sincs, mit tart rólam, de jelenleg az én helyzetem a kiszolgáltatottabb. Talán csak egy jelentéktelen nő vagyok előtte. Egy segítségkérő nő. Ez nem a legelőnyösebb párosítás. Talán be kellett volna táraznom néhány meggyőző átokból?

Felvont szemöldökkel pillantok fel Balmain arcába, mikor meghallom a kérdését. Hogy félek-e? Ez finom kifejezés arra, amit jelenleg érzek. Hogyan állnak ehhez a kérdéshez a kutatócsoport tagjai? Még sosem beszélgettem velük erről. Megköszörülöm a torkom, mégiscsak illenék valamit mondani.
- Nem volt más választásom, miután Piton professzor elutasított. Ha nem követem az általa kezembe adott fonalat, azzal azt kockáztatom, hogy Harry sosem épül fel. Én pedig nem kockáztathatom meg ezt, nem vetek sorsot az ő jövőjére, bármennyire is félek, hogy kifutok az időből. Nem ülhetek egy sarokban, félve és várva, hogy véget érjen a visszaszámlálás. Cselekednem kell, amíg tudok. Ha mást tennék, azt sosem bocsátanám meg magamnak.
Megpróbálok egyszerűen, érthetően beszélni. Remélem, ez a magyarázat kielégíti. Ha már egy ilyen veszélyes mutatványra invitálom, legalább azt kell tudnom, minimálisan egy oldalon állunk-e, vagy bármikor kész kést szorítani a hátamba, ha máshonnan előnyösebb ajánlatot kap?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
47
Hírnév :
10

TémanyitásTárgy: Re: Ω Vale Magister   Pént. Okt. 14, 2016 2:37 am


  Nem volt nehéz a tudomásomra jutnia ama ténynek, hogy nem örvendek közrajongásnak: ennek többtényezős lebontása üres óráim betöltője is lehetne, ha törekednék, vagy törekedtem volna hasonlóra. Tisztában vagyok vele, hogy zsenge éveim nem formáltak arra alkalmasnak, hogy a népszerűség fényében tündököljek, de akkoriban nem is kívántam hasonlót, most pedig már céljaimnak felel meg jobban ez a fajta szociális megfigyelői szerep - bár vannak tehetséges vénával rendelkezők, akik épp a köz szeme elé bújnak el, egykori mesteremhez hasonlóan nem vágyom ilyesmi után. Mégis, olykor előfordul, hogy ezen törekvésem összetévesztik a közönybe öltözött intrikus jelmezével, amely épp annyira idegen kelme, mint az őszinte mosoly. Ms. Granger joggal tart tőlem általa meghatározott számú lépést, de sejti-e, hogy nem áll szándékomban előnyt kovácsolni ebből...?
  - Szégyelli magát, kisasszony? - csattan a hangom határozottan a kérése után, részben az értetlenségem okán - Tudja, irigylem önt. Olyan időket élünk, amikor az őszinteséget hátránynak szokás tekinteni, és főleg szégyenletesnek, mintha meg kellene bánnunk.. Ne is haragudjon, de ez bátorság. Őszintén kérni és remélni olyan bátorság, amelyben nem sokan osztozunk.
  Elhallgatok, a szó még ellőtt szárnyú madárként lebeg néhány lélegzetvételig, mielőtt a hangsúlyos csend az asztalra csapná a testét. Ismét a teámba merülök, ő talán a gondolataiba, amelyeknek alapját épp az a mások által annyira megvetett egykori mardekáros szolgáltatta, akinek minden irányból érkező manipulációra kellett volna hajlania. Nem tartom magam sem jó példának, sem jó embernek, de ettől még épp annyira meg tudom állapítani mások ilyen jellegű kvalitásait, és Ms. Granger elhivatottsága inspiráló. Néhány itt felejtett maradéka egy aranykornak, amiben hittek... én nem vagyok rá képes, de némán csodálom minden megtestesülését, melyek lehetnek sziklaszilárdak, mint a főnököm, vitriolban pároltak, akár a fia, és most a zavart hölgy a lakásomban ülve.
  - Miért teszi? Egy régi barátért, az igazságért? Egy álomért? Honnan a hite, Ms. Granger? - bennem még ott a folytatás: önben miért nem talál kételkedésre, ami bennem évek alatt közönnyé merevedett?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
22
Keresem :
Hozzászólások száma :
19
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Ω Vale Magister   Hétf. Okt. 24, 2016 12:36 pm

Hogy miért teszem? Azt hittem, ez nyilvánvaló. Valamiért már hónapok óta azt hiszem, hogy ez a kérdés nem merülhet fel többet. Miért gondolná bárki, hogy puszta haszonleső remények, vagy a helyezkedés vezérel? Talán mert senki nem élte át azt, amit én. Senki, Ront és engem kivéve, nem ismerte Harryt olyan tisztán, olyan maníroktól és sztereotípiáktól mentesen. Beízesítem a teámat, kevés citromot facsarok bele, azután pedig megtörlöm a kezem, mert ezzel is időt nyerek. Szokványos mugli cselekvések, kitöltik a csendet, elválasztják egymástól ragacsosan összetapadó gondolataimat. Ez egy örvény. Sosem lassul le, sosem áll meg, csak ha egy pillanatra beissza őket a citromlétől nedves zsebkendő.

Mély levegőt veszek.
- Miért kérdezi ezt? Nem teljesen nyilvánvaló? Nem egy álmot akarok feltámasztani, az emberek keresnek maguknak újabb hőst. Ha a régi kidől, másik bálványt emelnek a helyére. Csakhogy én nem valami aranyborjút látok a Mungóban, valahányszor leülök az ágya mellé; nem a Kiválasztottat, vagy a Fiút, aki Túlélte, hanem egy fiatal férfit, aki megérdemli, hogy meggyógyuljon.
Talán hevesebben beszélek, mint indokolt lenne. A teám egy része kilöttyen a csészealjba, így inkább gyorsan lerakom a dohányzóasztalra. Megköszörülöm a torkom, a szófa kellemetlenül süpped be alattam, szívesebben ülnék most egyenes támlájú széken, ahol van esélyem kihúzni magam.
- Azért választottam ezt a pályát, mert hiszek a második esélyben, a gyógyulásban, az újrakezdésben. Ha Harry Potter éppenséggel nem lett volna az egész varázslótársadalom ügyeletes üdvöskéje, csupán a legkedvesebb barátom, akkor is minden lehetőséget megragadnék. De hát, ha csak annyi lett volna, egy a sok közül, most nyilván nem lenne egy vegetáló roncs. - mély levegőt veszek, ezúttal határozottan Balmain szemébe nézek. - De ha csak egy lenne a sok közül, ön valószínűleg nem segítene. Így viszont...?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
47
Hírnév :
10

TémanyitásTárgy: Re: Ω Vale Magister   Csüt. Okt. 27, 2016 3:46 am



   Egyelőre futni hagyom az apró udvariatlansággal, hogy nem válaszolt az első kérdésemre - nevezhetjük éppen költőinek is, azzal a kitétellel, hogy jómagam annyira vagyok művész, mint az előttünk álló asztal csukott formája, de Ms. Granger új arca csillan fel a füstös sorok között: amelyik szeretné, ha csak komolynak és megtéveszthetetlennek látnám. Míg a csendet választja helyettem, magam is elkészítem a teát, bár cukor nélkül, lehetőleg a saját ízében pácolódva kedvelem a legjobban, közel sem írói vagy más ilyen árnyalatú megfontolás miatt, csupán szeretem azért inni, hogy a húsát szívhassam a citrom és az édesítők csalfasága miatt. Odakint az időjárás talán szerepet kér a drámában, az eső verni kezdi az eddig is kevés fénnyel szolgáló ablakot, így felállok, hogy felkapcsoljam az inkább hangulatosnak titulálható világítást, amitől a tér valamivel személyesebb jelleget kap - bár nem ez volt az eredeti célom.
   - Mert nem ismerem önt, sem a barátját, sem a munkatársait, és én nem vagyok a mesék hősies lovagja, Ms. Granger. Önnek egyértelműek a körülmények, míg én kíváncsi vagyok. - kezembe veszem a csészémet, és kissé szórakozottan nézek a vendégem szemébe - Egy fiatal férfit, akit szeret...?
    Mások talán úgy vélnék, túl messzire mentem ezzel a kérdésemmel, de Ms. Granger nyilván tisztában van vele, hogy ha igent mondok a felkérésére, Potter fejében sok olyasmit találhatok, amelyeket nem szánt mások szemeinek, és a jó legilimentor rendelkezik ama képességgel, hogy pontosan mérje fel az efféle ügyleteket. Csendesen kortyolok az italból, épp a megfelelő hőmérsékletre hűl, és ezúttal őszintén bízom benne, hogy partnerem nem érzi égető szükségét, hogy ezt a bőrömön is letesztelje egy heves leöntéssel. Nem mondhatnám, hogy túl udvariasan indulna a közös pályafutásunk, mert állíthatjuk, hogy nem különösebben vagyok kényes a merényletekre, de rosszul esne.
     - Nem jelenteném ki ilyen egyértelműen: engem közel sem érdekelnek Mr. Potter vélt vagy valós hőstettei, és sosem éreztem szükségesnek, hogy benne tiszteljem az új Krisztust. Mivel nincs személyes érintettségem, a nézőpontom objektivitása inkább tudományos jellegű, és ez segítheti az ön közvetlen munkáját is.. A morálról pedig teljesen felesleges vitatkoznunk épp az első mondatom okán. - fáradtan megdörzsölöm a szemeimet mielőtt ismét felvenném vele a kapcsolatot - Az ajánlatom a következő, Ms. Granger: elmegyek önnel a Mungóba, és megkísérlem kideríteni, lehetséges-e Mr. Potter elméjét a legilimenciával olyan szintig kinyitni, hogy azzal haladást érjünk el, ugyanis ha kudarcot vallanék, minden bizonnyal keserű csalódással mondanánk le egymásról. A vizit után meg tudom mondani, a képességeim hasznára lehetnek-e, de természetesen ez a döntés is az öné.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
22
Keresem :
Hozzászólások száma :
19
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Ω Vale Magister   Kedd Nov. 01, 2016 4:02 pm

Azt hiszem, életemben először utálom a saját nevem. Ahogyan Balmain kiejti, Ms Granger, valami érthetetlen okból a hideg futkos a hátamon. Mintha sarokba szorítana, valahányszor megszólít, én pedig csak ülök, a lábaimat egymás mellé szorítva, pedig legszívesebben felpattannék, elnézést kérve távoznék és folytatnám Piton zaklatását, míg be nem adja a derekát, vagy bele nem őrül. Megérdemelné - hajthatatlan, inkább valaki más nyakába varrja az ügyet, akinek ráadásul nincs meggyőződése? Ennél nagyobb butaságot aligha tehetett, pedig Dumbledore a végletekig megbízik Pitonban!

Felvont szemöldökkel fixírozom néhány másodpercig Balmain arcát, mikor egészen váratlan, más vizekre evez. A múltban számtalan ehhez hasonló, kimondott és kimondatlan vád ért engem. Talán nem is lehet teljesen vádnak nevezni, hiszen a külső szemlélő számára a barátságom Harryval lehetetlennek látszhat. Fiú és lány között nincs ilyen, igaz? Legalábbis ezt állítják magukat tudományosnak minősítő hangok. Csakhogy én nem így látom.
- ... mint a fivéremet. Kettőnk kapcsolata a múltban is okot adott a találgatásra, de ezek a szóbeszédek teljesen alaptalanok. Nem néztem soha másként Harry Potterre. Tehát nem kell aggódnia, nem fog a fejében olyan képeket találni, melyek bármelyikünk számára kínosak lehetnek.

Hirtelen eszembe jut Ginny, és ettől lelohad minden magabiztosságom. Talán szólnom kéne neki, mielőtt Balmaint ráküldöm Harry agyára, az emlékeire, melyek közül ki tudja, hány intimebb fog felbukni? Fogalmam sincs, meddig jutottak ők egymás közt, nekem pedig nincs jogom a szerelmükben turkálni. Az ajkamba harapok, belekortyolok a teámba, miközben ízlelgetem Balmain szavait is.
– Rendben, Mr Balmain, ez méltányos ajánlatnak tűnik. Ha gondolja, akár már a héten bejuttathatom, én leszek az ügyeletes Mr Potter ágya mellett holnap a kora esti órákban. Felteszem, a diszkrécióról szükségtelen szót ejtenünk. Az érdekelne még, mit kíván cserébe a segítségéért?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
47
Hírnév :
10

TémanyitásTárgy: Re: Ω Vale Magister   Pént. Nov. 04, 2016 8:45 am


Ms. Granger esete a lakásommal



Nem kerüli el a figyelmem a belőle áradó idegenkedés - ha valakinek épp olyan gyakran volt alkalma ilyesmit élvezni, mint másoknak az angol időjárás egy-egy kevéssé váratlan megmozdulását, alapvető ösztönévé válik kiszagolni, hogy húzódnak el előle, még ha korábban a segítségét is kérték. És ahogy az angol vidék megbocsájtó az őt érő folyamatos öntözéssel szemben, így teszek én is Ms. Granger érthető reakciója kapcsán.
- Egészségükre, bárhogy is történt, de örülök, hogy megértette, miért tértem ki erre. A legilimencia nem tartozik a legdiszkrétebb társalgási-formulák közé, ezért szeretek meggyőződni róla, hogy a körülményekkel minden fél tisztában van. - azt felesleges is hozzátennem, hogy a képességgel, ha ügyes a használó, együtt érkezik a részleteket felismerő epifánia is, amely egy-egy szikrából hatalmas erdőtüzet is képes varázsolni szükség esetén - Köszönöm a lehetőséget, a holnap este megfelelőnek látszik. Természetesen, a diszkréció nem is lehet kérdéses közöttünk.
  Elképzelhető, hogy ezt nem jelentette ki ilyen szilárdan néhány korábban beavatott számára, mivel hallható volt némely lyukból némi lappangó sugdolózás az ifjú Potter ügyével kapcsolatban, de nem is várom el Ms. Granger már így is túl sok erénnyel megáldott fejétől még a folyamatos készültséget is arra, hogy a játszmákat mindig botlás nélkül vezesse. Ez legyen azok kiváltsága, akik nem vezérlángként ragyognak egy ilyen horderejű ügy egén..
  Hogy mit kérek cserébe? Megengedek magamnak egy halvány mosolyt, mivel van valami egészen andalító, hogy nem értette meg egyből: a legilimentor elfogadja ugyan a juttatásokat, de legnagyobb éhsége mégis mindig kielégületlen marad, mert újabb és újabb emlékek várnak rá, újabb és újabb elmék egyre ködösebb mélyén, és mi tudjuk a leginkább azt is, hogy csak az a miénk, amit nem vehetnek el tőlünk.. Még az önhitt amneziátorok sem.
 - Talán túl soknak fogja tartani a kérésemet elsőre, kisasszony, ez esetben remélem, egy nap kérés nélkül is kiérdemlem. Megengedné, hogy tegeződjünk...?



play Ω őszinte elnézését kérem, hölgyem Ω made by him
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
22
Keresem :
Hozzászólások száma :
19
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Ω Vale Magister   Szomb. Nov. 05, 2016 11:07 pm

Megkönnyebbülve sóhajtok, mielőtt kiinnám a teám maradékát. Azt hiszem, ennyi bőven elég, és minden sikerült megfelelő módon megbeszélnünk. Kényes az ügy, szó se róla, de ha Snape megbízik Balmainben, Dumbledore pedig Snape-ben, akkor nincs mit tenni, rájuk kell hagyatkoznom. Bár most legszívesebben rivallót küldenék a bájitaltan professzor szobájába, annyi biztos, hogy nem tenne keresztbe a kutatócsoportnak. A szándékos gonoszkodás és piszkálódás az óráján kívül, remélhetőleg, nem jellemző rá.
- Rendben, akkor találkozzunk hét órakor a Mungóban, ha az önnek megfelel. A vacsorát hat órakor osztják ki, de nyilván ez Harryt nem érinti. Őt intravénásan táplálják. A kollégák már megszokták, hogy amikor én ügyelek mellette, nem zavarnak. Az osztályvezető, Marsal gyógyító be van avatva a kutatásba, ő nem fog akadályokat gördíteni elénk.

Felemelkedem a szófáról, megigazítom a szoknyámat, és szedelőzködni kezdek. Most, hogy mindent tisztáztunk, már nem is érzem olyan kellemetlenül magam. Kíváncsi vagyok, hogyan fogunk tudni együtt dolgozni. Talán a jelenlétemből is tudja, kénytelen vagyok megbízni benne. Kénytelen vagyok, mert nincs más, akihez fordulhatnék. A csapat amneziátor szakértője, Mr Osberd nem köntörfalazott: bevállalta, hogy a visszanyerés az ő képesítésével nem kockázatmentes, azt pedig egyikünk se akarja, hogy Harry, még ha vissza is tér közénk, elmeháborodott, zavarodott fiatalemberként élvezze tovább a Mungo vendégszeretetét.

- Köszönöm a segítségét és az idejét, Mr Balmain! Talán nem úgy tűnik, de őszintén, nagyon hálás vagyok, amiért kiegészíti a csapatunkat - hálás mosollyal nyújtom felé a jobbomat, és megízlelem a kérését. - Kérlek, Ansel, nyugodtan szólíts Hermionénak!
Néhány perc múlva elégedetten lépek ki a házból, majd a sarokra érve behúzódok a házsor árnyékába, és hoppanálok. A gyomrom izgatottan lüktet. Fogalmam sincs, mi vár ránk holnap.

Köszönök mindent, remek volt! *--*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ω Vale Magister   

Vissza az elejére Go down
 
Ω Vale Magister
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Távolabb :: London :: Otthonok-
Ugrás: