>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Ω Sex & drugs & paperwork

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Hozzászólások száma :
47
Hírnév :
10

TémanyitásTárgy: Ω Sex & drugs & paperwork   Kedd Okt. 11, 2016 2:52 am


with the hounds of hell coming after you





 Még zsenge éveim egyikében elgondolkoztam azon, vajon lehetek-e valamelyik ismerősöm mumusa? Nem abban az értelemben, hogy kirázza-e a hideglelés fürge ujja a bőrének szövetét a jöttömre, vagy hogy fontolgatja-e a korai és gyors, vagy kevéssé gyors halálomat a létezésem okán, engem a konkrét alak érdekelt, amit a varázslény felvesz a legsötétebb félelmeinket megtestesítve. Most, hogy végigtekintek a főparancsnokság kollégiumán, néha úgy érzem, ez a ki sem mondott kívánságom beteljesült, még ha néha undorral vegyes is az a három lépés, amit jöttömre beiktatnak a mozgásukba, de ezen már nem akadok fenn. Sosem voltam körberajongott herceg a jó nevelés magaslován, esetleg aranyvérű gránitnevek leszármazottja, és akkor az ambíciókról még nem esett szó.. ennek az utóbbinak voltam leginkább híján, látszólag minden bizonnyal. Abba a hitbe nem ringatom magam, hogy sikerült olyan reputációra szert tennem, mint Tudjukki, esetleg maga a bájitalok sötét angyala, de az, hogy nem sűrűn igyekszik senki mellettem cigarettázni adott szüneteiben, jól mutatja, hogy nem vagyok a társaság középpontja. Erre a kellemre és bájra fogok most ráerősíteni Alexander meglátogatásával, mert engem ért a szerencse, hogy megérdeklődhetem, adót csal-e? A sötétszürke mappa, amely most mintha a kaszás céleszköze lenne, legalábbis a rávetülő pillantások alapján, tartalmazza az ezévi elszámolását, és némi differencia mutatkozik benne, ami komoly következményekkel járhat, az ebédszünetemre nézve mindenképp, mert akkor azt velem lesz kénytelen eltölteni.
 Közelről nem volt lehetőségem még megismerni a mai áldozatom, így a legegyszerűbb az apja irodájába kéretnem, lehetőleg úgy, hogy kettesben intézzük el a fennálló gondjait: senkinek nem tenne jót egy hangos szóváltás, bár belátom, legalább biztosan nem lenne szükségem még egy kávéra, de Mr. Arkell nyilván máshogy gondolna az esetre, így már a szóban forgó iroda ajtaja előtt állok meg, hogy megigazítsam az ingem. Diákként elképzelhetetlennek hatott, hogy valaha olyan pozícióba kerülök, ahol majd aranyvérűeket kérek bármiről is számon, és nem azért, mert a rendszer maga alapvetően nem igyekszik eléggé emberarcúnak tűnni ehhez, hanem mert én magam nem szántam ilyen sorsot magamnak. Ami azt illeti, leginkább semmilyet eredetileg, olyan távolinak tűnik a Süveg döntése, ami a kígyók házába irányított, és még elsősként sem sokan értették, hogy keveredtem ilyen üvöltő becsvágyú szájak közé a saját összevarrt ajkaimmal. Nem is sejtik, hogy az akarat nem mindig harsány és lángoló, szeret olykor a sötétben megbújni, és néha az életösztönt kell pótolnia, mert ha nem akartam volna annyira valamit, akármit, akárkit, akkor rég halott lennék.
 De most főleg nem vagyok az, ahogy benyitok a kopogás után, hogy felvázoljam Alexandernek kényes ügyeit, és esetleg megoldást is találjak rájuk mintegy kellemes elfoglaltságként erre a délutánra. Biccentek a jelenlévő fiatalembernek, aztán leparkolom a dossziét az asztalra - mintegy bizonyítéka annak, hogy egy másik világ térdén ülve nevelkedtem, és számomra nem mindig a legegyszerűbb megoldás a pergamenek használata. Várakozón pillantok ideiglenes társamra, esetleg akad-e hozzáfűznivalója a dolgok alakulásához, mielőtt nyíltan kivesézzük adócsalási közjátékát.
 -Szép napot, Mr. Spark, legalább olyan szépet, mint a cipője. Kár, hogy összejövetelünknek nem kizárólag ez a témája. Feltételezem, ismeri az adócsalás kifejezését. - lehajolok és megkeresem a legelső dokumentumot, majd a kezébe adom - A világért sem feltételezem, hogy esetleg mégsem, ezért mondjuk, hogy magamnak elmondom újra a definícióját. "Adócsalást az követi el, aki adókötelezettségének megállapítása szempontjából jelentős tényt, adatot a hatóság előtt valótlanul ad elő, vagy elhallgat." Szép és pontos megfogalmazás, de felteszem, ön is most hall először a nevén lévő három szórakozóhelyről, amely után nem igazán adózik senki..
 Hagyok némi időt a válasz megrágására, addig kinyújtóztatom a hátam, és élvezettel elmosolyodom a csigolyák tökéletes munkáján - a hivatal néha megnyomorítja az embert testileg és lelkileg is. Szeretek úgy gondolni a pozíciómra, mint a 'sex & drugs & rock'n'roll' irodai változatára, és az ilyen momentumok mindig visszazökkentik a tudatom ebbe a mézédes álomba, ahogy izmaim a csontjaimat. Mások esetleges bajba kerülése megédesíti a kávétlan délutánokat is..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
27
Keresem :
Hozzászólások száma :
54
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Ω Sex & drugs & paperwork   Csüt. Okt. 13, 2016 4:06 am

Az ember dolgozhat bárhol, legyen az egy kisebb pékség, egy komolyabb gyár, vagy egy olyan volumenű intézmény, mint a Minisztérium, valamilyen mértékű és jellegű hírnevet kialakít magának. Lehet, hogy kisebb körben ismerik úgy, mint az a pali, aki bűzlik az olcsó kölnitől és senki nem akar vele egy liftben utazni, vagy a nagy családos apa, akinek minden talárzsebe tele van gyerek játékokkal és félig megrágott piskótával. Aztán van olyan is, akit nem csak az egész osztályán, de a többi szinten is nagyon jól ismernek és kerülnek, de nem a rossz ilatta miatt, hanem mert egy irgalmatlan nagy seggfej. Na Ansel Balmain pont ilyan alak. Legalábbis a Minisztériumi dolgozók nagy része szerint. Én magam nem táplálok iránta semmi fajta ellenérzést, ami azt illeti semmilyen benyomásom nincs róla, mivel még nem volt szerencsém hozzá. Persze hallottam már róla, idézem: "Mercury Arkell pincsije, aki lesi a főnök minden kívánságát, annak legnagyobb megelégedésére". Persze ezt se neki, se Mr. Arkellnek nem mondja senki a szemébe, nem is értem miért. Messziről láttam már a férfit, így valamiféle kép van a fejemben a megjelenése, gesztusai, hangsúlya alapján, de persze ez mind csak külsőség, és semmit nem mond el az emberről. Ellenben a ténnyel, hogy jó viszont ápol az auror parancsnokkal. Ez számomra elég ok, hogy ha egy mód van rá ne haragítsam magamra, ha nem muszáj. Azt nem állítanám, hogy első hírként kellemesen érintett, miszerint a mai ebédszünetem a férfi társaságában kell töltsem, de semmiképp se rosszabbul, mint az azt átadó úriembert, akit láthatólag megviselt már maga az üzenet átvétele is.
A megbeszéltek szerint megjelenek Barrington irodájában és helyet foglalok az asztal mögött, a kellemesen bélelt bőr székben. Már épp azon tűnődöm, hogy rondítsak bele a férfi irodájának zavaróan precíz rendjébe, mikor kopogás szakítba félbe az elmélkedésem. A belépő férfire emelem tekintetem, viszonozva a köszönést, majd pillantásom átvándolrol az asztalra helyezett irattartóra. Rossz érzés támad bennem. Az a fajta, mikor az embernek fogalma sincs honna jön majd a pofon, de tudja, hogy közeledik. Na olyan rossz érzés. Ez talán mérsékelten ki is ül az arcomra, de legalábbis a szemeim árulkodnak róla.
- Hasonlókat Mr. Balmain, bár igen sajnálatos, biztos vagyok benne, hogy lesz még mód elmerülni a divat rejtelmeiben. És ez csak természetes, igen elől van a "mit ne" listán - felelem miközben átveszem tőle a dokumentumot és alaposan szemügyre veszem. Ahogy végig futtatom a szemem a sorokon, figyelmesen hallgatom a férfi szavait is, és csak egy gondolat suhan át az agyamon: A vén faszfej. Na persze ez nyilvánvalóan nem a férfinak szól, legalábbis nem annak, aki itt áll előttem. Hirtelen inger kerít hatalmába, hogy valami igen impulzívat tegyek a fent említett szivar irodájával, de végül elnyomom a késztetést. Helyette én magam is kiropogtatom a nyakam egy-egy határozottabb fej fordítással, majd hümmögve csúsztatom vissza az iratot a férfinak.
- Vicces, én ötről tudtam, és abban a hitben voltam megvásárlásukkor, hogy sztriptíz klubbot veszek. Átverve érzem magam - persze érződik a hangomon, hogy semmi komolyság nincs kijelentés mögött, és a színpadias csalódottság is ezt támasztja alá.
Azzal tisztában voltam, hogy apám nem egy aurori fizetésből tart fenn egy ekkora házat és egy négy tagú családot. Még az is világos volt, hogy itt-ott elmaradt egy nulla a beszámolásokban, és hogy vannak ingatlanjai, illetve különböző vállalkozásokat is pénzel. Az viszont teljesen új hír számomra, hogy ez a szemétláda az én nevemre vett néhányat, és így mossa a pénzt, meg kummanatja el az adófizetést. Biztos, hogy lesz néhány keresetlen szavam hozzá a legközelebbi vasárnap.
- Kérem foglaljon helyet, ilyen kellemes témát még sem vitathatunk meg állva. Ami pedig a szórakozóhelyeket illeti, ötletem sincs, hogy ki is miért él vissza a nevemmel, de azt kell mondjam nem a legjobb befektetés a részéről - őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan fogok ebből kimászni, azt viszont értékeltem volna, ha Barringtonban van annyi tartás, hogy legalább tájékoztat a dologról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
47
Hírnév :
10

TémanyitásTárgy: Sok szeretettel a kisasszonynak   Pént. Okt. 14, 2016 2:17 am


 Ha esetleg kételkedtem eddig abban, hogy valakinek még elronthatom a napját a puszta létezésem fizikai megtestesülésével, rögtön eloszlathatom a ködöt a tekintetem elől Alexander puszta arckifejezésével. Kicsit ugyan szöget üt az elmémbe a paradoxon, mert rendre olyan emberek hátának libabőrrel beszántásánál szoktam segédkezni, akik maguk is életerős rémálmokként csatlakozhatnak a mélységes világfájdalom manifesztálásához, de ezen már nem akadok fenn. Tény, ha engem szólítanának az adóügyeimről való könnyed csevejre, nem érezném úgy, hogy az ebben a szerepben fellépő másikat mosollyal kell köszöntenem.. még ha tényleg segíteni is tervez.
 - Így is lehet fogalmazni. Más körülmények között nagyon szívesen meghallgatnám a listája további elemeit, azonban.. - hozzátehetjük, hogy előkelő pozíciót foglalhatok el rajta mostanra -Bár nem kellene megkérdeznem..ön szerint az ízléses keretek között történő vetkőzés nem tartozik a szórakozás kategóriájába?
  Az esetleges védekezésem első védvonala a párbeszéd gördülékenységére való hivatkozás lenne, mivel sosem vallottam magaménak azt az elvet, hogy a szexualitás nem kerülhet szóba hétköznapi beszélgetésekben, főleg egy olyan társadalomban, amely előszeretettel hadonászik fallikus szimbólumokkal, de tény, valamiféle fáradtságból fakadó démonokat kellene hibáztatnom, hogy kicsúszott a számon. A színpadi kellékekből faragott előadásán elmosolyodom, talán találkozásunk első tényleg őszinte elemeként, mert mulattat a könnyedsége, a hangjának játékos lejtése, és az a dac, amivel nem sápadt rögtön koporsóban nyugvók árnyalatait festővé.
  - Köszönöm. A hasonló kényességű kérdések egyik ismérve, hogy áthallásos róluk állva értekezni. Tehát azt mondja, most hall róluk először..? - élek a lehetőséggel, és egy megidézett székre telepedve hajolok közelebb hozzá - Tény, nem is tudnám összeegyeztetni a cipők terén tanúsított ízlését az olyan címekkel, mint a 'Korai Gerontofília', vagy a..'Shades of Dorian Gray'.
  Itt egy ponton meg kell állnom némi elfojtott jókedv kedvéért, mert ez utóbbi kellően pofátlan ahhoz, hogy mégis érdekelni kezdjen. Nem mintha sűrűn látogatnék hasonló helyeket, tulajdonképpen sokáig volt az életem egyik kevéssé napsugaras aspektusa a szórakozás, főleg, ha az hektikus fények láztáncában valósul meg többedmagammal. A harmadik név fölött állapodik meg az ujjam, a kollégák voltak olyan udvariasak, hogy mindennek alaposan utánajárjanak, nyilván helyszínre való kiszállással, és ez magyarázná például néhányuk álmatag tekintetét, amivel jelentkeztek az újabb szolgálatra, de hát ez teszi ezt az országot oly naggyá... A szex és annak leplezése, mely ott rejtőzik mindenkiben.
  - Véleményem szerint érdemes lenne személyesen felkeresni az említett intézményeket, és megtenni a szükséges lépéseket. Van esetleg haragosa, akire gyanakodhat..? Valaki, aki egy költő borzasztó életidegen humorérzékével rendelkezik, és akinek ilyen messzire nyúlhat a keze a bürokrácia útvesztőiben? - a szemébe nézek, és lázasan pörgetem a fejemben a lehetséges megoldásokat. Az ügyből olyan botrány kerekedhet, amelyre a sajtó mindig éhes gyomra is egy dúvad áhítatával rontana rá, ez pedig egyikünknek sem érdeke, bármennyire is csekély mértékben találja szimpatikusnak a fizimiskám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
27
Keresem :
Hozzászólások száma :
54
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Ω Sex & drugs & paperwork   Szomb. Okt. 15, 2016 3:24 am

Valójában igen hosszú lista lenne ez, ha végig vennénk, bár legtöbbjét nem én kanyarintottam fel rá és nem is igazán érezem magaménak pont ezért. Azért az adócsalás egyike azon pontoknak, ami bár halvány tintával szerepel rajta, az én betűimet idézi vissza. Ezen álláspontom nem mindneki osztja.
- Már hogyne. Kérdés kinek az ízlés keretei között. Sosem voltam nagy rajongó, de semmiképp sem nézek ferde szemmel arra, aki igen - ez valóban így van, engem sose vonzott igazán az efféle szolgáltatást nyújtó orfeum. Az a fajta kép él bennem a mai napig, hogy ide azok a megfáradt férfiak járnak, akik nem érzik igazán annak magukat, és ezzel próbálják visszaállítani sérült önbecsülésük. Illetve a legénybúcsúk résztvevői, akik közül senki sem akar igazán ott lenni, de persze ennek semelyikük nem mer hangot adni.
És valójában nem zavar, hogy ilyen téma kerül szóba, már rég levetkőztem prűdségem nagy részét és akklimatizálódtam a minisztériumi környezethez, ahol bár nem is illik, futva mindenki megmelíti a tegnapi esti kalandját, vagy a szemrevaló vöröst a másik osztályról és annak megigéző... személyiségét.
- Legalábbis a tényről, hogy az én nevemen vannak. Lehet, hogy valamelyik kolléga már említette, hogy látogatást tett valamelyikben - végig nézem, ahogy a pálca intésre előtűnik a semmiből egy, az iroda belső stílusához tökéletesen illő ülőalkalmatosság, majd össze is rakja magát - Ezt remélem bóknak szánta, de ha nem, én akkor is annak veszem. Mindkettő bizalom gerjesztő elnevezés, talán az ellenségeim nek ajánlanám is - bár előbbi talán nem is áll olyan messze tőlem, ha a múlt eseményeit tekintjük.
Nem tudom eldönteni, hogy vajon a nevek apám kóróvá csoffadt humoráról adnak tanubizonyságot, vagy csak lévén nem az ő neve kapcsolódik hozzájuk, nem vette a fáradtságot, hogy megváltoztassa azokat. Az ellenben biztos, hogy ha vége az egésznek még kitalálom hogy toroljam meg.
A férfi javaslatára felszalad a szemöldököm. Volták már furcsa helyszínek, ahol terepmunkát kellett végeznem, nyomornegyedek, elhagyatott kúriák, sziklás hegységek, de ez mindenképp új lenne.
- Végül is jobb, mint az irodában ülni - annál sok minden jobb, ez talán pont nem. Nem feltétlen így akartam elveszteni az ilyesfajta ártatlanságom, az pedig meg se fordult a fejemben, hogy pont Ansellel. - Nem tudok róla. Nem gondolom, hogy okot adtam volna bárkinek, hogy ellenérzéseket tápláljon felém - viszonzom a férfi tekintetét, és tűnődöm mit akarhat kihozni ebből az egészből. Ha más nem is, de a szemei szimpatikusak, mindig is gyengém volt a zöld szempár.
Ha a férfi felkerekedik követem, a széket nem tolom vissza, csak magamra kapom a szövet kabátom, majd ajtót nyitok, hogy jelezzem, ha indulni kíván részemről mehetünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
47
Hírnév :
10

TémanyitásTárgy: Re: Ω Sex & drugs & paperwork   Szomb. Okt. 15, 2016 5:34 pm


  Egy füstös mosollyal jutalmazom a megjegyzését a vetkőzésről - nem tűnik éppen kicsapongó léleknek, de mint tudjuk az azt közelebbről megélt embertársaink elbeszéléseiből, épp ez a titka annak az életformának. Tartja is magát a mondás, hogy a fizikai szépség kísértés a sors számára, amely csak arra vár, hogy elfogadja a kihívást, és a lehető legkifacsartabb módon vegye vissza az egykori kegyeket. Mintha Justitia féltékeny gyermek lenne, aki kedvesen invitál a játszósarokba, elhalmoz a szórakozás apró ujjhintéseivel, és aztán sokszorosan szerzi vissza őket tőlünk.. Talán kissé szabadjára engedtem mostanság a pozitív életszemléletem.
   - Még ha az ön nevében is teszi? Dicséretes az elnézősége, de a háromból az egyik hely éppen azzal keltette fel a szakmai figyelmet, hogy több ügyhöz is szorosan kapcsolódik. - jegyzem meg, kicsit részben inkább magamnak, mert fel kell idéznem a részleteket, mielőtt a férfit is megborzongatom velük - Emlékszik a Hailsham-aktára?
   Minden bizonnyal így van, elvégre még friss a seb, amit az aurori kollégium önbecsülésén ejtett: feltehetően varázshasználó elkövető, de számtalan mugli áldozat, összeroncsolt holttestek és persze a közhangulat nagyon meredeken lefelé ívelő figyelme. A túlóráim egyik forrása, és bár előfordult, hogy az esti órákban a papírokat elemezve átfutott a fejemen, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha a sorozatgyilkosok nem lennének ennyire fájdalmasan exhimbicionisták, és akkor az én estém is egy üveg pezsgő mellett érne véget a saját ágyamban az íróasztalom keménysége helyett, az eset néhány fejezete valóban felkavaró tudott lenni a gyenge gyomor számára. A célszemély a mai napig nem gazdagítja az Azkaban egyik celláját színes borzalmával, de bármi brutális kerül elő, egyből emlegetésre kerül..
   - A legutóbbi két holttest az egyik helyről került elő, ekkor került karantén alá is, habár a működését nem függesztették fel. Tulajdonképpen így került előtérbe a könyvelés és a tulajdonos személye is..ezért lenne célszerű megtekintenünk. - főleg, miután ilyen remekül rontottam el vele az ebédszünetét - Bóknak, igen. Nincs okom nem megajándékozni vele, Mr. Spark.
   Varázslatosan jó hírem nyilván megelőzött, és elültette benne a gyanakvást arról, hogy kizárólag olyan illedelmesen és barátságosan vagyok képes megnyilvánulni, mint Raziel Arkell, aki mára kivívta a rossz reputációnál is messzebb mutató megvetést néhány kevéssé ismert társaságban. Engem persze nem zavar, sőt, kifejezetten izgat az efféle ízléstelenség, de úgy tűnik, magam sem lehetek mentes tőle.
   - Tudja, valahol nagyon angol, hogy még egy feltehetően sorozatgyilkos törzshelyének számító hely is jobb, mint az irodánk hangulata. - engedek meg magamnak egy kis kuncogást, mert valóban egyetértek vele - Bár a minap olvastam egy cikket a méltán hírhedt Vitrol kisasszonytól, amiben kifejti, hogy a szörnyetegek már mind talárt öltöttek, hogy a jog pallosával tizedeljék az ártatlan polgárságot. Mintha a pallos tényleg hatékony eszköze lehetne ilyesminek.. Elnézést a kitérőért. Indulhatunk?
   Bár magam nem vagyok auror, a főnököm világos parancsa az ügy tisztázása, ehhez pedig elkelhet az asszisztációm - mondhatjuk úgy is, hogy értem nem különösebben kár. Fényes nappal egyébként sem számítok néhány alkoholista vendég hőzöngésén kívül ellenállásra, azt pedig én is halálian tudom kezelni.. és ehhez még aurori jelvényre sincs szükségem. Felállok, eltüntetem a széket, és egy biccentés kíséretében indulok is a kabátomért, hogy aztán már a Minisztérium épülete előtt csatlakozzak vissza ideiglenes kettősünk várható pokoljáráshoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
27
Keresem :
Hozzászólások száma :
54
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Ω Sex & drugs & paperwork   Vas. Okt. 23, 2016 7:19 pm

A csapongó életmód olyasmi volt, amire sosem volt lehetőségem, de nem is vágytam igazán. Nem mondom, hogy nem voltak csappongó éjszakáim, de éjfél tájt elfogott az álmosság, és az egymáson vergődő, magukról alig tudó tinédzserek sem épp az én esztétikai ízlésem spektrumába estek. Akkor is úgy voltam vele, hogy nem baj ha valaki szeret a saját hányásában meg egyéb testnedveim fetrengeni, csak nekem ne kelljen.
- Sosem voltam harag tartó típus. Ellenben azt kétlem, hogy ügy alatt sütemény vásárt vagy "Az év szórakozóhelye" díj elnyerését érti - és persze nem azt.
Ha tehetem nem követem a nem létfontosságú ügyeket, egyrészt mert arra sincs igazán időm, hogy felüdülést találjak a rengeteg munkaóra között, másrészt mert az amúgy is depresszív hangulatomon se javítanak sokat, hisz semelyik nem állatmenhely újjáépítéséről vagy árvák családra találásáról szól. Na nem mintha ezek akkora hatást gyakorolnának rám.
Ellenben a fent említett eset az én fülembe is eljutott, kivételes kegyetlensége és ízléstelen morbidsága lévén felkapott téma az irodában. Olyan magamutogatás ez, amit nem csak nem tudok megérteni, de meg is vetek egy szinten - mármint azon felól, hogy tisztában vagyok a morális oldalával, miszerint a gyilkosság rossz, ugyebár -. Nem elég, hogy abuzív, kihasználja az erőbelé fölényét, de utána még ilyen lealacsonyítóan közönséges módon is végez az áldozatokkal. Felettébb szánalomra méltó, kicsinyes ember az ilyen.
- Nos úgy tűnik nem csak a név választáshoz, de a vezetéshez se értenek igazán az illetők. Azt hinné az ember, hogy már egy hulla is elég feltűnő, hogy ne tudják a szőnyeg alá söpörni, de úgy tűnik őket nem annyira zavarja a rohadás szag - a saját hibámból adódó plusz munkánál csak mások balfaszságából fakadó teher az, ami jobban bosszant. Pusztán azért, mert nem olyasn felelősség, amit én vállaltam fel, mégis kellemetlen szájízt hagya maga után a tévedés utáni mocsok feltakarítása. - Igaz, de arra sincs, hogy ilyesmivel lepjen meg. Bár jobban belegondolva bölcsebb ilyesmivle megpuhítani, ha már ilyen hírrel érkezett - semmi fajta megvetés vagy rossz indulat nincs most a hangomban. Sokan szereteik lefejezni a küldöncöt, noha ő csak a rossz hír hozója, nem a forrása. Szerencsére én nem szorulok az ilyes fajta agresszió levezetésre.
- Legalább egy kis esély van rá, hogy ott nem futunk felettesekbe, bár ki tudja hol töltik a szabad idejük ugye. Bár az olvasottak alapján pallosuk élesítéssel.
Javaslatára bólintok, majd ráérősen a kijárat felé veszem az irányt. Persze nem tudom elkerülni a kíváncsi kollégák kérdezősködését, de nyílván nem kötöm az orrukra kivel és hova megyek, abból keletkeznének csak az igazi pletykák. Persze nem kérdés, hogy így is lesznek bőven, de ez már a másnap problémája.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
47
Hírnév :
10

TémanyitásTárgy: A tékozló fiú visszatérése   Csüt. Okt. 27, 2016 3:24 am


  Olykor olyan benyomásom támad, hogy a jelenlegi, nem is teljes értékűen kollégáimnak nevezhető munkatársaim olyan izolált környezetben nőhettek fel, amely most még mindig ringatja a bölcsőjüket, időnként atyai csókkal jutalmazva őket a munkavégzés kapcsán. Ebben a véleményben nem kristályosodik ki semmi személyes jellegű, de a tény, hogy Alexander képes ilyen szenvtelenül társalogni velem a népirtásról, vagy azt jelenti, hogy a sors vagy különösen bő kézzel mérte számára a súlyos tragédiákat, vagy igazán fel sem fogta, hogy azok a papíron nem egyszerű számok. Nem hivatkozom arra, hogy én magam átéltem igazi világvégeket, az általános közönyöm megvédett tőle, hogy bármit igazán átérezzek ebből a szempontból, de nem is én helyszínelek, beszélek a hozzátartozókkal és merülök egyre lejjebb az emberi mocsokban és fekáliában, ami időnként azért mégis hullámokban önti el az asztalomat - bár itt lehet a holttest elásva...! Nekem azon emberek megtört gerince jut tövig, akik a harctérről már csak hazavonszolják magukat a túlélés érdekében. Végül is, mind mélytorokkal térdelünk le a saját balsorsunk előtt.
   -Vannak parafíliák, amelyek az ilyesmit létesítik előnyben. Nekrofília és hasonlók. - hagyom rá röviden, szükségtelen, hogy felvilágosítsam egy sokkal felnőttebb szórakozásról báránylelkét- Tudja mit? Bármit is találunk ott, ígérem, utána vendégem egy kávéra és egy süteményre.
    Pont olyannak tűnik, mint aki ezt képes lenne a napját végül kiegyensúlyozó mankónak tekinteni, és a közhiedelemmel ellentétben nem tervezem a munkatársaimat a lehető leghamarabb a sírba kergetni - továbbá biztos vagyok benne, hogy Mercury is hálásan, már a maga módján hálásan fogadna egy újabb adag kávét. Szolgálunk és kávét hordunk, ugye.
    -Felkészült arra, ami vár ránk?
   Ez a mondat több, mint komikusan hangzik éppen tőlem, mivel időközben már a kezét megfogva hoppanáltam is a helyhez közel eső sikátorok egyikébe. A szokásos városi szemét fogad bennünket: elázott kartondobozok, itt-ott sörösüvegek, és ezek feltehető tulajdonosa, aki félrecsúszott sapkája alól teljesen részegen bámulja a manifesztálódott alakunkat. Lehetséges, hogy megszokta az efféle szellemjárást, rögtön vissza is süpped a józanodó apátiába egy kiterített újság szárnyai alatt, esetleg reméli, hogy nem keveredik bele semmibe - ez a vágy bennem is megfogalmazódik néhány másodpercre, de azután elengedem Alexandert, és a válaszától függetlenül a főutcán elhelyezkedő bejárat felé veszem az irányt. Az ott elsiető emberek már nem méltatnak bennünket figyelemre, ami kellemes körülmény, mert egyébként a fényes nappal szórakozóhelyek ajtaján kopogtató jól öltözött fiatalemberek ritkán ússzák meg alapos kérdezgetés nélkül kalandjaikat. A kitámasztott nyílászáró tanúsága szerint a bár nappali látogathatósága továbbra is lehetséges, így biccentek egyet afelé, és remélem, hogy ideiglenes kollégám épp olyannak bizonyul majd, mint a neve: az isteni szikrára nagy szükségünk lesz a pokol eme bársonyfalas bugyrában.

   - Mit iszol, haver? - szólalok meg kedélyesen a pultnál, és joviálisan megszorítom a közelebbi vállát, remélve, hogy nem a hirtelen elmebajnak tudja be a tegeződést - Ha még mindig másnapos vagy, meghívlak egy Bloody Maryre, úgy nézem, eléggé rád fér...! Aztán mesélj, a csaj is olyan tüzes volt, mint az italod lesz?
   Épp elég neveletlen suhancokra jellemző hangszín árad belőlem ahhoz, hogy a felnézőket ne csábítsuk tovább arra, hogy csatlakozni kívánjanak - tulajdonképpen még kíváncsi is vagyok, mennyire ért Alexander az improvizáció művészetéhez. A feszült első benyomás esetünkben az életünkbe is kerülhet, ha netalán túl izgalmasnak tituláltatnánk, és egészen biztos vagyok benne, hogy a főnököm nem rajongana a lehetőségért, hogy a kávéját kihűlve kapja kézhez..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
27
Keresem :
Hozzászólások száma :
54
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Ω Sex & drugs & paperwork   Vas. Okt. 30, 2016 11:27 pm

Ha bárkit megkérdeznének a közvetlen környezetemben, hogy milyen ember is vagyok mind másképp jellemeznének kapcsolatuktól és személyes érzéseiktől függően, de mind bizonyosan használnák a közönyös jelzőt. És ez tökéletesen jogos. Nem tudom, hogy már eredendően így születtem-e vagy a nevelésem okán alakult ilyenné a személyiségem, de ritka, hogy valami ténylegesen megmozgasson érzelmi szinten. Nem érint meg igazán mások öröme, izgalma vagy épp szenvedése és valójában igen kevés empátia szorult belém, ami bár valahol szomorú, de ennél a munkánál igen kapóra jön. Sokszor kritika ért, hogy érzéketlen vagyok, mindig fapofát vágok és semmi sem érdekel, és sosem tudtam semmit felelni erre a vádra, hisz igaznak tartottam. Ha Ansel nekem szegezné ezt, most sem tudnám letagadni. Bár valóban sajnálom, hogy valaki életét vesztette és ráadásul ilyen módon, az is valamilyen szintű szomorúsággal tölt el, hogy ezeknek az embereknek a családja min megy most keresztül, de pillanatnyi érzelem ez, amin egyszerűen túllépek, hisz mi mást tudnék tenni?
- Szaván fogom Mr. Balmain, titkolt bűnöm, hogy javíthatatlanul édes szájú vagyok és a jó kávét sem vetem meg - és ez valóban így van, bár sokan nem néznék ki belőlem. Szerencsére nem vagyok oda a feltűnően bodros vagy rózsaszín dolgokért és már furcsa perverzióm vagy preferenciám sincs... nos legalábbis nem ismerem be.
Nincs időm válaszolni a feltett kérdésre, de rutinból nem is próbálok, csak beleegyezően bent tartom a beszívott levegőt, amíg meg nem érkezünk az úticélunkhoz pár másodperc múlva. Ott megkönnyebbült sóhajjal fújom ki a tüdőm tartalmát, és elgondolkozom egy pillanatra, vajon be akarom-e szippantani az itt keringő levegőt, de végül nem sok választásom van. Mikor a férfi elenged megigazítom öltözetem, amit az utazás kissé szétzilált, bár igen praktikus a hopponálás, sosem kedveltem igazán.
- Nos majd kiderül - válaszolom kicsit megkésve, majd követem a férfit a zsúfolt utcára, egészen a létesétmény bejáratáig, ami korán sem nevezhető bizalomgerjesztőnek vagy épp hívogatónak. Ennek ellenére zókszó nélkül belépek, és igyekszem a szerepepnek megfelelő viselkedni, ami mi is?
Valójában nem illetődöm meg a hirtelen hangnemváltás okán, és a vállszorítás is csak azon meglátásomban erősít meg, hogy Ansel sem érzi szerencsésnek ha nyílt lapokkal játszunk egy ilyen helyen.
- Bármit, csak mulassza el ezt az istenverta fejfájást - mondom fanyar mosollyal. - Azért nem nézik ki olyan szarul. Valószínűleg ezért is volt meg olyan könnyen tegnap is - igyekszem a legalpáribb hangszínnel és arckifejezéssel közölni mindezt, pont úgy ahogy az átlag magát alfa hímnek tituláló kanoknál láttam. Enyhe hányinger kerülget, ahogy a bárpult mögötti tükörbe nézek, így úgy ítélem meg sikerült átadnom a karaktert. - És te? Akasztottál mostanában valakit? - elgondolkodom egy pillanatra miért torkollik majdnem minden bárban lefolytatott beszélgetés a libidó kitárgyalásába, de végül úgy érzem ezt a gondolatmenetet jobb máskorra halasztani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
47
Hírnév :
10

TémanyitásTárgy: Re: Ω Sex & drugs & paperwork   Pént. Nov. 04, 2016 9:39 am


with the hounds of hell coming after you

A korábbi gyanúm beigazolódni látszik, mikor Alexander, már-már kisfiús módon fejezi ki örömét a sütemény és kávé okán - elnyomok egy mosolyt a szám kövezetén, mert nincs szükség rá, hogy félreértse a gesztust. Elképzelhető, hogy más körülmények között egy szemforgatással búcsúznék a szociális sírja fölött állva, de ezúttal más színezetet kap a kijelentése, miután a pokol egyik kevéssé dante-i poklába készülünk leereszkedni.
A pultos - egy, a hely szelleméhez illően sötét tekintetű alak, akinek nyilván további juttatások ütik a zsebét, ha kellően mogorva módon kérdezi a vendégeket az italukról - hamarosan ellát mindkettőnket, és bár van egy bája a munkaidőben történő alkoholizálásnak, ügyelnünk kell arra, mi jut és milyen formában a szervezetünkbe. A tudatmódosítók széles skálája teheti tönkre a napot, még akár egy, a főnökünk kedélyéből adódó túlórával is, hogy egy hirtelen merényletet már ne is említsek. Tény, hogy egy golyó a fejbe épp eléggé minősíthető tudatmódosítónak, bár megvan az a kényelmes szokása, hogy ezt már a résztvevő további földi jelenlétét nem igényelve tegye meg..
- Akkor a vendégem vagy! Főleg, ha velem is megosztod, hogy volt meg.. gyerünk, ne szégyelld! Éhezem egy jó sztorira.. - ezúttal egy teljesen őszinte vigyorral kombinálva, mert nagyjából annyira vagyunk valóban casanova-típusok, hogy ilyen lendülettel az emberiség is kihalhatna - Hááát.. éppenséggel igen. Egy nagyon csinos vadállatot, de ismersz, kifejezetten szeretem, ha az angyali jelenlét mellé pokoli étvágy is társul..
Az italom üvegén át látom, hogy szinte végszóra két férfi emelkedik fel az egyik asztaltól, és tökéletes összhangban felénk tartanak - egyelőre közel sem világos, milyen szándékkal, de árulkodó tényező, ha valaki szükségét érzi nappal, egy félhomályos bárban a napszemüveg viselésének. Csak a szemöldököm halvány billentésével jelzem a társamnak a növekvő társaságot, és ösztönözni igyekszem, hogy tartalmasnak bizonyuljon a kis intermezzója a képzeletbeli hölgyismerőssel, legalább addig, amíg belenézetek az urak magánéletébe a koponyájukon át, mielőtt nekik jutna eszükbe ugyanez kevéssé úriemberi módon.


Gangsta's Paradise Ω bloody mary nem akar a földön járni  Ω made by him
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
27
Keresem :
Hozzászólások száma :
54
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Ω Sex & drugs & paperwork   Vas. Nov. 06, 2016 11:11 pm

A férfi erős, határozott kiállású, széles vállakkal és mély megvetéssel a fodros, cuki és, vagy lányosnak titulált dolgok iránt. A sütemény evés és az édes dolgok iránti szeretet is abba a kategóriába tartozik, ami messze áll az erősebb nem minden valamire való képviselőjétől. Bár ezt a furcsa felosztást sosem értettem, mégis rendszeresen türtőztetem magam egy-egy üzleti ebéd vagy irodai összejövetel alkalmával, hogy kövessem a társadalmi normák szerint kialakított képet. Ám úgy érzem, ha Balmain tudni akarná, hogy vajon rendszeres látogatója vagyok-e a sarki cukrázdának vagy sem, bizonyosan nem esne nehezére kideríteni, így felesleges is titkolni ezen érdeklődésem. A válasz pedig igen, minden ketten beugrom egy csokis sütemény erejéig.
Bár máskor is fontos milyen kiállással lép be az ember valahová, ha az a valahol egy sorozatgyilkos törzshelye, ahol potenciális veszélynek van kitéve minden pillanatban, talán még égetőbb kérdés ez. Az ismeretlen terep és a legkevésbé sem vendégszerető pultos sem segít, hogy kevésbé legyek feszült a saját bőrőmben, - még ha ezt meglehetősen jól is titkolom - így annak ellenére is, hogy nem vagyok nagy híve az alkoholizmusnak most elfog az inger, hogy egyben lehúzzam az elém tolt italt. Aztán emlékeztetem magam, hogy milyen pehely súly vagyok a kérdésben, na meg, hogy éppen dolgozunk, így csak éppen belekortyolok az elém tolt nedűbe, majd kollégámhoz fordulok, aki csöppet sem segít a felhozott témával abban, hogy kevésbé érezzem fullasztónak a szituációt, amiben vagyunk.
- Nem szégyellem, bár ha így felhozom az már majdnem olyan, mintha másnap felhívnám és nem csak egy egyéjszakás kaland lenne - őszintén remélem, hogy se Anselnek se másnak nem az én esti időtöltésemen jár az esze lefekvés előtt, de nem is látok erre sok esélyt - Szóval az a fajta vagy, aki durván szereti, ki gondolta volna - nehezemre esik erről beszélgetni, mert ahogy arra se vágyom, hogy az én ágybéli szokásimról elmélkedjenek a kollégáim, magam se tartom kellemes elfoglaltságnak az övékről gondolkodni, de önkénytelen is efelé terelődik a képzeletem. Egészen addig, míg szemem sarkából magam is észreveszem az ijesztően szimultán módon mozgó párost, aki felénk közeledik, és kétlem, hogy szinkronugró sportolók lennének, akik kiruccanást tettek két edzés között a közeli szórakozóhelyen. Már csak azért sem, mert két sarokkal arébb egy sokkal barátságosabbnak kinéző kocsma található. Végül az éppen csak észrevehető jelek határása tovább fűzöm a képzeletbeli éjszaka ecsetelését. - Ami azt illeti a tegnapi préda sem volt épp az a visszafogott típus, meg nem is adta könnyen magát. De másképp unalmas is lenne, valójában a becserkészésben van az izgalom, maga a zsákmány már csak jutalom. Ha az embernek még versenytársa is van az az igazán érdekes - ha egy más szituációban hallanám magam, megvan rá az esély, hogy pacifista meglátásaim ellenére is egy istenesen lekevernék. Szerencsére ebben a közegben ez a veszély nem fenyeget, ellenben kérdéses mi más igen?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
47
Hírnév :
10

TémanyitásTárgy: My style is di bom digi bom di deng di deng digigi you you?   Hétf. Nov. 07, 2016 2:04 am


with the hounds of hell coming after you



Remek érzékem van arra, hogy megállapítsam, melyik kanyarban siklott ki tökéletesen az életem, legyek bármilyen intrikus hajlamú és hajlékony gerincű: mi itt és most sodródunk ki az autópályán, és jobb esetben csak egy fára csavarodunk majd fel, a rosszabbakra nem akarok gondolni egyelőre, mert az élénk fantáziám olyan svédasztal előtt találná magát, ami kihatna már a szexualitásomra is - mint egyébként egy tisztességes trauma is tenné, ha az a szerencse üt be, hogy megtarthatjuk a nemiszervünket magunkon. Ennek esélyét sokszor helyezték már kilátásba, és maga a fizikai erőszak nem is ijeszt meg túlságosan, de úgy terveztem, ma még elszámolok a főnökömnek a végtagjaim számával és a belém vetett bizalommal... És ha már itt tartunk, a nemiszervemmel is.
- Csak folytasd a pofázást...! - eggyel parancsolóbbra sikerül a suttogás, de a férfiak is közeledek, és őszintén bízom benne, hogy Alexander érti a figyelemelterelés mibenlétét - Mesélj anyádékról, egy fikuszról, bármiről.
  Az intelmeimet igyekszem az italom mögé rejteni, mert így profilból azért elég nyilvánvaló, hogy valamire ösztönözni akarom a kollégám, csak kérdéses, pontosan mire is. Ritkán engedem meg magamnak a luxust, hogy tőmondatokban nyilvánuljak meg, de az igazán égető kérdésekben, mint az életünk kockáztatása, esetleg egy-egy orgazmus, szeretek a lényegre szorítkozni. Mások fejében vájkálni időigényes feladat még akkor is, ha értjük a módját, és ahogy az ember nem ér rá vészhelyzetben átlapozni a vastag gerincű elsősegélyt a másik égbe lövellő vénája felett, úgy ez itt sem opció.

Egy férfi mellett állok - az egyik az imént közeledők közül, az egész testét valami fémesen csillogó folyadék borítja. Remeg, kezei közé szorítja a koponyáját, és oroszul szólongatja az édesanyját - attól tekintsünk el, hogy miért értem az általánosan elterjedt, káromkodásnak is használható kifejezéseket - és szűkölve bámul fel egy másikra.. A fényviszonyok kedvezőtlenek, de ő felemeli a karját, és az ökle rohamosan közeledik, hogy csókot váltson az orrommal..
- és micsoda üvöltő véletlen, hogy épp egy ilyen barátságos gesztus ránt ki a delikvens koponyájából! Öt ujjal megtámogatott, nagyon is határozott követeléssel érkező meglepetés ez, és valószínűleg Justitia anyánk ritka kacsintása tehet róla, hogy nem töri el az orromat, viszont a szemem nem fogja megköszönni - esetünkben Alexandernek, akit az ő nagy szerencséjére most érthető okokból nem látok. Az orromból azért jó adag vér érkezése jelzi, hogy elég nagy felületet sikerült lefedni a máskor csinos arcomból, és majdnem meg is kapom a horog párját, csak épp sikerül előrántanom a pálcámat. Az ilyen helyeken is használhatót.
 - Po'shyol 'na hui ! - foglalom össze az iméntieket a feltartott fegyverrel, mire a támadóm legalább megáll egy pillanatra, még ha nem is tiszta, hogy a borzasztó orosz kiejtésem vagy a tartalma miatt - Kérjük a panaszkönyvet..! Az ütős Bloody Mary nálunk máshogy néz ki.
Még oldalra sandítok, remélve hogy a Barringtonok gyöngyét nem darabokban látom majd viszont - igencsak szükségünk lesz arra a kávéra és sütikére, mert az akció egyelőre a teljes katasztrófa szélén egyensúlyoz, és azon mereng, erőteljes világvégévé fejlődjön-e, vagy gálánsan csak megmaradjon az armageddonnál.


Gangsta's Paradise Ω bloody mary nem akar a földön járni  Ω made by him
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
27
Keresem :
Hozzászólások száma :
54
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: I fucked up   Csüt. Nov. 17, 2016 11:49 pm

A mugli iskolák sajátja, hogy a csemetéket inspirálni vágyó tanárok indítványozzák egy-egy színdarab megalkotását, szigorúan a gyermekek részvételével. Ez általában a következőket jelenti: kissé csabzott díszletet és hasonló állapotú kosztümök, roncs idegzetet a felügyelő tanár részéről, hasonló mentális állapotot és egy elpazarolt szombat este a szülők részéről - akinek egyik fele enyhítve a kínokat az üveghez nyúl még az előadás előtt, majd jobb esetben csak elalszik közben - és gyerekekhez méltó, borzalmas színészi játék. Na meg alkalmanként életreszóló trauma valamelyik porontynak, és mondjon akárki akármit, sok szülő csak ezért jön, közben reménykedve, hogy nem az ő sarja lesz az az egy, aki megmerevedik - nem úgy persze - mikor kilép a színpadra a reflektorok fényébe, majd rosszabb esetben torkán akad a szó, még rosszabb esetben még maga alá is vizel.
A magam részéről én kimaradtam eme emlékezetes gyerekkori élményből - meg sok másból is, hála Barringtonnak - de ezt pont nem sajnálom, főleg mivel úgy érzem most bepótoltam ezen lemaradásom, noha a magam alá vizelést szerencsére mellőzöm. Ellenben mivel úgy tűnik improvizációs képességeim ezúttal kudarcot vallanak hiába próbálok eleget tenni kollégám égető követelésének, mindhiába. Sokan bizonyosan megköszönnék, hogy engedtem létrejönni azt a szituációt, amelyben Ansel jól összekomponált arca egy ökköllel találkozik, ő bizonyosan nincs köztük. De ráérek később aggódni azon vajon mivel hálálja meg inkompetenciám, mivel jelenleg én magam sem vagyok jobb helyzetben. Ideális a párosítás létszám tekintetében - mert hogy a két ismeretlen semmiképp sem a zsánerem megtestesítői - így nem csak Anselnek, de nekem is jut egy táncpartner.
Az úriember hasonló megközelítéssel nyit, mint kollégája, annyi kivétellel, hogy csodával határos mód sikerül elkerülnöm. Ezt betudom az aurori képzés gyötrelmeinek, de míg fejben vállon veregetem magam, egy újabb ütés érkezik, egyenesen borda tájékra, aminek hatására egy pillanatra összecsuklom, ahogy a levegő kiszorul a tüdömből. Szerencsére Ansel jobban tűri a fájdalmat nálam, - ami más esetben elgondolkodtató tény lenne - így ő hamarabb talpra ál, ám igyekszem én magam is követni a példáját és hasonlóképp pálcát húzok elő. A csípős megjegyzéseket meghagyom az ő kiváltságának, azért mikor sikerül némi oxigént préselnem a légzőszerveimbe kinyögök egy jelentéktelen sajnálomot, majd kérdősen nézek rá a következő lépést várva. Az előbbi szituációból kiindulva jobb, ha az ő kezében hagyom a gyeplőt, láthatólag ha rám bízza a kocsi vezetését az súlyos karambolba torkollik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
47
Hírnév :
10

TémanyitásTárgy: Nincssüti    Vas. Dec. 11, 2016 2:12 am


with the hounds of hell coming after you



Egy jól működő hivatalban bizonyára mind a magunk képességeinek és munkakörének megfelelő feladatot látjuk el: a titkárnő főzi a kávét, az auror elkapja a rendbontót, Mercury Arkell megdugja a személyi titkárát, számomra ezek teljesen egyértelmű körök, nem igényelnek különösebb magyarázatot. De vajon ott, ahol a már említett személyi titkár remek arcberendezése lágy és romantikus csókot vált egy jól fejlett ököllel, az melyik helyzetben reális...? Távol álljon tőlem, hogy megkérdőjelezzem Alexander képességeit a személyi védelem terén, de elképzelhető, hogy érdemes lenne elgondolkoznia az általam felsorolt lehetőségekből egyik másikon, esetleg felmérni, milyen kávét készít, és hogy érzi magát vízszintesben...?
De ez legyen a verést már túlélő énem beszédtémája, egyelőre az az énem vagyok, aki közel sem garantálta a menekülést. Sziszegve a szememre szorítom a nem domináns kezem, és próbálom felmérni, mivel oldhatnánk meg a nagyon súlyosnak ígérkező konfliktust az orosz kollégákkal.
- Beszélni akarunk a főnökkel! - ez egy fokkal fenyegetőbb is lehetne, ha nem tört volna el az orrom is az imént, és nem lenne tőle a hangom bájosan nazális - A Minisztériumtól jöttünk.
Szívesen hozzátennék valami baljóslatú mellékzöngét, de el kell fordulnom, hogy visszafogjam a lelkes orrvérzésem. Varázslatosan festhetek az ingemre csöpögő vörös szafttal kiegészülve, de Alexander éppen a nem látó szemem oldalán helyezkedik el, így nem tudom megállapítani, az ő makulátlanságát is megerőszakolták-e az úriemberek. Ha igaz a felvetésem, őszintén remélem, hogy elég ideig heverészik még a pult alatt ahhoz, hogy tovább már ne rontsa az ártatlansága a kialakuló világvégénket, aminek a megteremtésében kifejezetten tehetségesnek mutatkozott. Az egyik férfi elnéz a hátam mögé, ami mondjuk, hogy betudható válasznak, de amikor ügyetlenül meg akarok fordulni, hogy én is szemrevételezzem, mi érdekesebb nálam, egy váratlanul és megfelelően némán idézett kábító átok talál tarkón, és bár nem vagyok eszméletemnél, szinte biztos vagyok benne, hogy az eddigi sérülésemnek nem tett jót, hogy az orrom beleszagolt a pult hűvösébe is...


Némi forgásra ébredek.. nem a legkényelmesebben felvett testhelyzetben: kinyitom a szemem, és az első, amit megpillantok, egy termetes húsárú, ami egy vélhetően megnyúzott állatként tengethette sanyarú napjait, mielőtt velem találkozott volna. Ismét fél szemmel veszek részt a játékban, és amikor a gravitációnak engedelmeskedve a kabátom szárnyai még a hiányos képbe is belógnak, méltán jogosnak érzem, hogy kijelenthessem: kezdem elveszteni a türelmemet. Pálca természetesen sehol, csak amolyan oktató jelleggel lógunk itt, mert némi testmozgást követően látom, hogy Alexander a szomszédos kampón lóg fejjel lefelé.
- Psszt.. Spark? Ha udvariatlan lennék, azt mondanám, válassz egy tetszőleges testnyílást, és oda tedd be a sajnálomodat. De mivel nem vagyok, inkább azt kérdezem: van olyan ismerősöd, aki nagyon valószínűleg az orosz maffia tagja, és kedvel annyira, hogy húsárut csináljon belőled? Esetleg apádnak? - addig pedig békésen forgok pár kört, elvégre nagyon ráérünk az újabb várható abuzálás előtt - Emlékszel, mit mondtak az éves aurori eligazításon. Az első szabály, hogy nem esünk pánikba. Szerintem ezt nyugodtan megszeghetjük lassan, mert amilyen hatékonysággal működik a minisztérium, még legalább egy hónap, mire feltűnik valakinek, hogy hol vagyunk..

Gangsta's Paradise Ω bloody mary nem akar a földön járni  Ω made by him
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
27
Keresem :
Hozzászólások száma :
54
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: TT.TT   Szer. Dec. 28, 2016 1:43 am

Ha valaki az iménti perfomanszom alapján alkotna véleményt auriori képességeim mibenlétéről, bizonyosan nem a kompetens hatósági személy lenne a kifejezés, amit használna. És bár nem hibáztatnám miatta, biztosan megjegyezném, hogy azért nézzen meg akkor is, mikor be vagyok melegedve. Ez a kávéfőzésre és a vízszintesben való fekvésre is igaz.
Mindenesetre van az a rossz szokásom, minden kiképzés ellenére is, hogy ha valamilyen feladatra nagyon kell koncentráljak, akkor az amúgy már rutinból menő tevékenységeket is játszi könnyedséggel rontom el, ahogy azt a felvázolt példa mutatja. Szerencsére ritkán fordul elő, mert vagy felkészülten érkezem, vagy összpontosítok annyira, hogy az ismeretlen vizek ellenére is ellavírozzak, ám van, hogy hiba csúszik a gépezetbe. Ilyenkor kompenzál a szerencsém, ám ez nem átruházható, mint kiderült, és nem is végtelen, ahogy az szintén körvonalazódott.

Bár a vízszintes testhelyzetet mostanában csak alvás céljából veszem fel, amiből igen kevés jut, a fejjel lefelé sosem volt kedvelt pozícióm, akármennyire is bizonygatják az angol kutatók több tanulmánnyal, hogy a fejenállás jót tesz az agy vérellátásának, a gerincnek meg hasonlók. Arról bizonyosan nem írnak, hogy a húskampóról való lógás milyen hatással van az emberi testre, de ha rövid beszámolót kéne adnom egy disszertációhoz, azt mondanám, kurvára nem tesz jót neki. Miután magamhoz térek és konstatálom a helyzetünk, szólongatom egy ideig a kollégám, hátha ő is eszméleténél van, ám nem sok sikerrel. Így elütve az időt felmérem a szituációt, majd arra a konklúzióra jutok, hogy jó nagy szarban vagyunk, meg még hideg is van.
Mélyenszántó gondolataimból Ansel hangja szippant vissza a valóságba, amik bár nem kedvesek, mindenesetre a helyzethez képest visszafogottan udvariasak.
- Még szerencse, hogy nem vagy az - válaszolom, miközben egy fél fordulatot teszek - Ami pedig az ismeretséget illeti rólad előbb tudnám elképzelni, de akár apám is szóba jöhet, igen - abból kiindulva, hogy a vén tróger milyen ügyleteket bonyolít, nem lepődnék meg ha a ruszkikkal is lett volna egy-két összetűzése. Visszagondolva a Legendás Lények Gondozása tanár, akinek ha jól emlékszem a neve Czerny professzor, orosz származású volt. Az ennek megfelelő sztereotípiáknak, meg a tini lányok élénk fantáziájának köszönhetően szárnyra kaptak olyan pletykák, hogy bizonyosan az orosz maffia tagja, azért a sok sebhely, de ennek pont annyi alapja volt, min hogy a tanári kar nagy része diákokat döntöget. Nos, utóbbinak azért valamennyi volt.
- Már így is belevittél a rosszba, hogy munkaidőben kocsmába járunk, így ha nem haragszol ezt a tanácsod nem fogadom meg - természetesen egy csepp komolyság sincs ezen kijelenésem mögött, de valóban igyekszem a kilátástalan helyzet ellenére is nyugodtnak maradni - Ami pedig a Minisztérium funkcionalitását illeti, sajnos egyet kell értsek. Ám még nem veszett el minden remény, én hiszek a kollégáink végeláthatatlan rosszindulatában és a pletyka rekord sebességű terjedésének. Viszont ha ez mégsem vezetne megoldásra, mit javasolsz, hogy oldjuk meg a fennálló szituációt? - a levegőben lóg a kérdés, ahogy mi is, ám az eddigi bénázásom felülírásának reményében magam is elkezdem törni a fejem egy menekülőút kialakításának tervén. Amennyi vér van épp a fejemben, a jó keringés adott, hátha ezzel egy jó ötlet is társul.


A hozzászólást Alexander V. Spark összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 28, 2017 7:27 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
47
Hírnév :
10

TémanyitásTárgy: Neked nincssüti   Pént. Dec. 30, 2016 5:10 am


with the hounds of hell coming after you


Távol áll tőlem a nemzetiségek nagyszerűségének méltatása, de fejjel lefelé talán némi plusz időm mutatkozik a tevékenységre - főleg, mivel az egyik etnikum várhatóan a rovásomra akar menni. Nem mintha efféle kreativitás, mint a húsok között húsülés, nem lehetne jellemző az oroszokon kívül másokra, de az úriemberek választékos szóhasználatából mindenképp erre következtetek.
- Még szerencse.. - dünnyögöm, bár a megjegyzés élét jócskán elveszi, hogy fejjel lefelé lógva hangzik el - Milyen kár, hogy nem beszélgethetünk el egy tea mellett egymás viselt dolgairól, de emlékeztetlek rá, hogy ezúttal a TE adóügyeid kapcsán vagyunk itt, nem az enyémek miatt.
Megpróbálom elérni a padlót, de nem járok sikerrel, úgyhogy kissé beletörődve a kezdődő orrvérzésembe és a közös szerencsétlenségünkbe, egyelőre lógva hagyom az ügyet. Alexander feltűnően jobb állapotban van nálam, ami az ő szemszögéből legalább örvendetes, ha nem egyenesen csodálatos, így legalább a munkahelyünkön nem érhetnek kérdések, amiért az aranyifjú fizimiskáját elcsúfítja valamilyen sérülés.
- Akkor a következő javaslatom, hogy vedd sorra, kinek loptad be magad ennyire a szívébe.. mert láthatóan gondot fordított a vendéglátásunkra. - vetek egy fél pillantást a kollégám felé, és épp elcsípek egy nem is annyira nekem szánt emléket a gondolatai között... nos, ez mindenesetre elég izgalmas jellemről árulkodik. Elismerem, a roxforti tanárok jó része meglehetően inspiráló, a szó minden értelmében, de kevesen jutnak odáig, hogy ezt fizikailag is megtapasztalják. Szóba viszont egyelőre nem hozom, mert az információ később egyebet is fialhat - már amennyiben élve kerülünk ki a szituációból. - Úgy gondolod, a pletykákon túl érdekelné őket az igazság is..? Bár a gondolat tetszik, tartok tőle, hogy nincs igazad. Ötletem pedig jelenleg nincs túl sok, egyelőre hagyj lógva..
Kíváncsi vagyok, az aurorok egyik friss generációja vajon mennyire bizonyul kompetensnek a problémamegoldásban, de amíg mindketten ezen dolgozunk, feltehetően a magunk vérmérsékletében, döngő léptek hangzanak fel a kamrán túl, majd elfojtott, és igen, sztereotip módon orosz párbeszéd..
- Alexander, figyelj rám. Ígérem, ha megérjük az estét, annyi süteményre hívlak meg, amennyire csak szeretnéd.. de most minden Merlin szentséges segglyukára kérlek, dobd be magad!


Gangsta's Paradise Ω bloody mary nem akar a földön járni  Ω made by him
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
27
Keresem :
Hozzászólások száma :
54
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Ω Sex & drugs & paperwork   Szomb. Jan. 28, 2017 11:46 pm

Még tanuló éveim alatt volt egy-egy cserediák a Koldovstoretz-ből, akik bár igen ritka jelenségnek számítottak, minden alkalommal mély benyomást hagytak az iskolán – ez alatt minimum egy új rendeletet értek, amit eddig csak azért nem vezettek be, mert nem gondolták, hogy írásban tiltani kell bizonyos dolgokat - és annak diákjain – utalok itt elvesztett fogakra, meg lányokra, akik elestek az apácaságtól. Ez nagyban befolyásolta az orosz kultúráról kialakított képüket, és hiába a nyitott szemléletmódom, kicsit az enyémet is.
Ha a csípős hideg nem lenne elég hatásos, Ansel cinizmusa hatásosan megtámogatja, de őszintén nincs szükség rá.
- Ezek szerint Neked is vannak adóügyeid? illetve engedd meg, hogy most én emlékeztesselek rá, hiába áll az én nevem a rohadt papírokon, az ég világon semmi közöm, a szórakozóhelynek csúfolt szemétdombokhoz – nyílván nem rá haragszom, igazából egyáltalán nem haragszom, inkább bosszús vagyok, de azt is inkább magamra. – De akkor majd egy másik alkalommal beütemezünk egy teázást is, és bár elhivatott britként fontosnak tartom ezen időtöltést, nos… - fejezem be egy a környezetünkhöz intézett jelentőségteljes pillantással, majd úgy döntök próbát teszek, pontosabban a hasizmaim állítom próba elé, hátha elérem a kampót, amiről lógok, majd egy pirosló T-t nyomok a képzeletbeli értékelőlapra és egyúttal el is döntöm, hogy első dolgom lesz felüléseket csinálni, ha végre haza érek.
- Ennyire senkinek – és valóban egy embert se tudnék felvonultatni, aki ilyen mértékig utálna. Biztos van, akit idegesít a pofám, vagy esetleg Barrintgon rúgott alá, és rajtam akarja megbosszulni, de akkor érdekes időpontot választott erre, pláne érdekes módszert. – És még egyszer felvetném a lehetőséget, hogy nem lehet, az én adóügyeim intézzük, de a te rosszakaród akar darált húst csinálni belőlünk? – bár megfogalmaztam a gondolatot, remélem nem ez a terv, nem mutatnánk jól hamburger hús formában és vannak kétségeim az orosz konyhával kapcsolatban, noha már volt kellemes élményem az etnikummal, de ezt kezdi felülírni a mostani élmény.
- Őket? Semmiképp. A vezetőséget? Esetleg. Bár kétszer meggondolom, akarom-e, hogy érdekelje őket, vagy húspogácsa töltelék legyek-e inkább. Ennek a kérésednek pedig, ha szándékomban állna se tudnék ellent mondani – legalábbis egyenlőre, ám a hangosan zengő léptek és a fülemnek egyáltalán nem kellemesen csengő orosz hangszín hatására lehet kénytelen leszek. Ám a sütemény ígérete, a férfitől szokatlan szabadszájúság ellenére is elég kecsegtető, így igyekszem szem előtt tartani, mikor majd társaságunk úgy dönt, hajlandó végre lógni velünk egy kicsit.


A hozzászólást Alexander V. Spark összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 26, 2017 9:48 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
15
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Ain't nobody got time for this   Hétf. Jan. 30, 2017 3:12 am


Pyotr Czerny, az öreg Czerny fia szerette, ha rendben mentek a dolgok, és megvolt az a jó szokása is, hogy nem tett megjegyzést, ha ez meg is valósult ebben a formájában, eszébe sem jutott a jót még jobbá tenni, véletlenül sem. Az emberek hálásak voltak ezért a szemléletért, és mivel bízott benne, hogy ők itt értelmesebbnek bizonyulnak a diákjainál, ő sem zargatta őket olyan apróságokkal, miszerint ugyan ne bukjanak már le az adócsalással, és egyéb, jómunkásembereknek ösztönös művészetekkel, ehelyett mikor ritkán megfordult a csomópontokon - mert ugye mondanom sem kell, kora és tapasztalata indokolta már, hogy ne kelljen minden idejét illegális tevékenységekkel töltenie - sokkal inkább egy vendég benyomását keltette, mint az ellenőrzőét.
Így képzelte el a mai délutánját is, egy jó pohár zöld orosz elfogyasztása után, aztán várták az iskolában, várta a kölyök és az az élet, amit ez után választott: de most itt nem Czerny professzor volt, és ahogy az ajtónálló arcába bámult, ezt egyértelművé is tette. A háta mögött néha elhangzott, hogy Vendigóként emlegetik, annyi vér tapad a vodkát gyakorlattal emlegető kezeihez, amennyivel bátran lehetne új tavakban gondolkozni, és soha nem mesél a tapasztaltakról. Talán udvariasságból, talán mert belefáradt, de mindig szorítottak neki helyet a bárpultnál, mindig megkínálták cigarettával, azért inkább mégis jobb félni, mint megijedni, ha netalán eljárnak azok a kezek...
Ezért is lehetséges, hogy mikor Czerny egy néma felcsóválással jelezte a nemtetszését a 'vendégek a hűtőben' kifejezésre, az ifjú sztahanovisták érdekképviselete rögtön letámasztotta elé a kért italt, mielőtt a részletekkel is elő mert rukkolni - hát hogy nézne az ki, hogy így üdvözölték a magas rangú felettest, ebből még baj is lehet, épp akkora, amennyire ignorálták az adócsalás nemes művészetét. Készségesen nyitották előtte a hűtőfolyosó ajtaját, dehogy akarták ők zavarni a beszélgetést, ami majd odabent lezajlik, köszönik, nekik épp fontos ügyeiket kell intézniük, ha mégis szükség lenne rájuk, keresse Kolját, Alekszejt, egyszóval mindenképp valaki mást, csak ne őket. Czerny sötét tekintettel fordította el a kilincset, előre nem örült a várható látványra, bár azt azért merte remélni, hogy egyben találja a hűvös fogadtatásban részesült vendégeket, és még épp elcsípte az utolsó végszavakat is, mielőtt megpillantotta két egykori diákját - mert ebben az országban máshogy nem is lehetett volna - a plafonról lógni.
- Hát akkor tényleg kurva nagy szerencse ám, hogy nem akarsz ellenállni...!
Megvakarta a fejét fáradtan, mert sok mindenre számított, csak nem pont Alexander Sparkra és Ansel Balmainre, kettőjükre együtt meg aztán főleg nem ilyen pózban. Ezek a gyerekek sosem tudnak békén megülni otthon a jó dolgukban, és most az sem nyugtatta meg, hogy annak idején ő még kevésbé jeleskedett ebben, sőt, még valami olyasmit is hozzátoldott volna, hogy ilyen csúfság azért mégsem érte soha.
- Maguk meg hogy a szentséges kurva vélába' kerültek ide? - hangja olyan, mint az apjáé volt, mikor először talált a párnája alatt vodkát, és valahol azért büszke volt rá, elvégre a gyomrában sikerült tartania. Ilyesféle érzés kapta el, ahogy az aurorra és a titkárra meredt, mert egyik sem tűnt olyan alkatnak a szemében, akik tovább tudnák húzni egy ilyen helyen, mint a belépés-italkikérés kettőse, és tessék, itt lógnak együtt, és az arcukon kívül csak az önbecsülésük szilánkos. - Spark, fiam, hát maga semmit nem jegyzett meg abból, amit tanítottam magának? A másiktól meg nem is vártam mást. Mi az isten ütött a fejükbe, majd a jóságos szűz hippogriff menti ki magukat a hülyeségből, mi?  
Int a fejével feléjük, ráérősen papírt vesz elő, cigarettát sodor, mert Czerny, az öreg Czerny fia nem siet sehová, ugyan, ő szinte hazajár már ide, és egyébként is túlságosan érdeklik a részletek. Sparkot is ezer éve nem látta, roppant kíváncsi rá, vajon mihez kezd, ha nem épp ő bukkan fel itt megmentőként, hogy számol el annak az ördögképű, tejsavóra emlékeztető apjának? Hogy sírna utána az öccse.. buták ezek a gyerekek, gondolja Czerny, és a szájába veszi a szálat, fúj kettőt, és a falnak dőlve várja a magyarázatot, addig innen lélek az ajtón se be, se ki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
27
Keresem :
Hozzászólások száma :
54
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Ω Sex & drugs & paperwork   Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm

Anno nem voltuk vele tisztában, legalábbis én semmiképp, hogy a kezelhetetlen, orosz diákfiúk szinte vihar előtti csendnek számítottak, és ami, vagyis aki utánuk következett, hozta az igazi változást az iskola falai közé, hirtelen támadt keleti szélként. Nem is emlékszem már, hogy fogadtam a hírt, miszerint bővül a tanári kar. Az addigi tapasztalatok alapján a legrosszabbra számíthattam, és így, éppen csak kellemesen csalódtam, mikor Czerny professzor megjelent a hosszú, fa asztal mögött éles vonásaival és akkor még alig kiütköző karakán személyiségével.
Ne értsen félre senki, ha az akkori gárda összeállítását nézzük, az orosz származású, Legendás lények professzor, viszonylag középtájon helyezkedik el a „Mennyire alkalmatlan a tanári pályára és mennyire beteg a személyisége” grafikonon. És ami azt illeti, még ha láttam is a fenntartás okait a tanári kar tagjai felé, én magam nem éreztem különösebb problémát a velük való munka során, és így ez nála sem volt másképpen.
Hogy Ansel miképp viszonyult a Roxfortos éveihez, vagy éppen a tanári felhozatalhoz az olyan rejtély, mint a személyének többi aspektusa, de nehezen tudom elképzelni, hogy a mellettem lógó fiatalember akkor kevésbé idegölő személyiséggel rendelkezett volna, ellenben gyanítom, hogy nem volt ennyire simulékony. Bár ki tudja, talán van, aki így születik, ha valakiről, akkor Balmainről el tudom ezt képzelni. Mindenesetre most, hogy levetette az udvariasság szőtte köpenyét és elhagyta a tenyérbe mászó stílust, határozottan élhetőbb jellem, ami kellemes meglepetésként ér. Na nem annyira, mint Pyotr megjelenése a hűtő ajtón túlról.
Kicsit olyan, mintha visszarepültünk volna a padkoptató évekbe, a tanár-diák felálláshoz, és Czerny, a nyers modorú, sűrűn káromkodó Czerny professzor éppen ránk nyitott volna valami olyasmi közben, ami nem az iskolai falai közé tartozik, tintát nem tűrő, és ezt mindhárman tudjuk.
A hűtőház akusztikája külön élt ad a férfi hangjának, mégis szinte kellemesen csengő, felüdülést hozó a pirosba borult, kissé már elfagyott füleimnek, hisz lehetett volna más is, aki csatlakozik kettősünkhöz, például Alekszej, Igor… vagy éppen Buci.
- Csak lógunk egy kicsit, tudja kellemes a klíma meg a társaság – válaszolok korán sem sziporkázva, erőteljes cinizmussal a hangomban, amit egyrészt Ansel rossz behatásának és a szituációnak, másrészt a nosztalgiának tulajdonítok. – Ami azt illeti kevésbé lepődtem volna meg egy hippogriff feltűnésén, de ha számít ez bármit, magának sokkal jobban örülünk professzor. Esetleg nyújtana egy segítő kezet, ha már így össze hozott a szerencsés véletlen – na meg a kisfiúi naivitás az.
Elmúlt már az az idő, bármennyire is meglepő egyesek számára, amikor megfordulhatott a fejemben, hogy a férfi jelenléte a puszta véletlennek tudható be, és még véletlenül sem azoknak az alaptalan pletykáknak, miszerint Pyotr oszlopos tagja, de legalábbis része volt az orosz maffiának, és rendszeresen belekeveredik az ügyleteikbe. Mert hát mivel töltse a szorgalmas diák az idejét, az LLG házi dolgozatok írása helyett, ha nem azzal, hogy pletykákat tárgyaljon ki a tanári kar kiválóságairól? Persze botor lépés lenne a részemről, ha ezt épp most tenném szóvá, hisz nem vagyok épp abban a helyzetben, de esetleg egy ital mellett diszkréten megpendítem majd a kérdést, mert hogy ezek után szükségem lesz egyre, ha nem kettőre, esetleg a két jelenlévő úriember társaságában, ha már a mai nap ilyen szépen egymásra találtunk, nemde?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ω Sex & drugs & paperwork   

Vissza az elejére Go down
 
Ω Sex & drugs & paperwork
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Távolabb :: London :: Mágiaügyi Minisztérium-
Ugrás: