>
KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Legutóbbi témák
Vendég

Alexander V. Spark

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Megosztás
 

 Alex & Hermione

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Hermione Granger

Kor :
28
Keresem :
Hozzászólások száma :
19
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Alex & Hermione   Alex & Hermione EmptyCsüt. Okt. 06, 2016 9:19 am

Meddő órák sorát töltöttem el az ágya mellett, és valamiért mégsem érzem időpocsékolásnak. Pedig csak ülök, ülök, és nézem, amikor úgy alakul, hogy be tudok ülni két gyakorlat között. Mostanában nagyon népszerű vagyok, hiába írtam meg a levelezőpartnereim többségének, hogy csak a késő délutáni órákban küldjenek baglyot, mindenhol gyülekeznek a tollasok nap közben. Ezt lehetetlen így titokban csinálni! Mikor döbbennek végre rá, hogy a csoporttársaimnak előbb vagy utóbb fel fog tűnni a levéláradat?!
Másrészről, én is szívesen kivenném a részem az érdemi munkából, de az órákról nem hiányozhatok. Ráadásul a kutatók többsége olyan területen tevékenykedik, amiben csak laikus vagyok, szakavatottnak kicsit sem mondható. (Azért igyekszem felvenni a ritmusukat, ha valamit nem értek meg egyből a soraikból, akkor annak utána nézek, de tudom, csak kényszerűségből írnak nekem. Dumbledore-t mégsem zaklathatják napjában többször, szóval én vagyok az információ-futár. Hiszen úgysincs semmi fontos dolgom.)

Megszorítom a kezét. Jéghideg, a bőre pedig olyan, akár a több száz éves pergamenek. Mintha bármelyik pillanatban elszakadhatna, hogy feltáruljon mögötte a hús, vagy - ami Harry állapotában valószínűbb - a csontozat, mert mostanra kórosan lesoványodott. A szeme csukva van, de ez persze nem jelenti azt feltétlenül, hogy alszik. Ebben a kérdésben nincsenek "biztosan"-ok, csak idegőrlő "talán"-ok és "esetleg"-ek. Meg kell tartóztatnom magam a vízihulla kifejezéstől, ami mostanában folyton a szemem előtt villog, ha Harry kerül szóba.

Hirtelen nyílik ki az ajtó a hátam mögött, szinte elhajítom Harry kezét ijedtemben, és odakapom a fejem. Egy fiatalember lép be, és nem tudom, meglepetést olvasok-e le az arcáról vagy értetlenséget. Esetleg mindkettőt, vagy egyiket sem. Talán azt gondolta, minek kopogjak, hiszen csak egy eszméletét vesztett, leépülő fazon fekszik odabent, aki már biztosan nem ad az illemre. Ki tudja?
- Jó estét! A látogatási idő egy órája véget ért, szóval ha a tiszteletét szeretné leróni, akkor kérem, jöjjön vissza holnap! Egyébként pedig ez egy magánszoba, nem pedig átjáróház! - éles a hangom, és gyanakvó tekintettel mérem végig. Mostanában én is, akárcsak Rémszem, minden sarkon nyerészkedőkbe, alakoskodókba botlok, akik Harry közelébe próbálnak férkőzni, esetleg csak lőnének pár képet a másnapi újságba, a Kiválasztottról, aki jelenleg nincs a helyzet magaslatán. Hát, azt nem!
Vissza az elejére Go down


Alexander V. Spark

Kor :
33
Keresem :
Hozzászólások száma :
54
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Alex & Hermione   Alex & Hermione EmptySzomb. Okt. 08, 2016 11:04 pm

Minden hivatásban van olyan, amit az ember a háta közepére se kíván. A tanároknak ilyen a testületi találkozó, a bolti eladóknak a leltározás, a gyógyítóknak az ügyelet, a rend őreinek pedig a testőrködés. Talán ezért egyezett bele olyan készségesen Adison, hogy leváltsam ez alakalommal. Persze a téma csak véletlen merült fel a szokásos panaszai között, egy kellemesen eltöltött cigi szünetben, én pedig egészen véletlen voltam csak jelen, hisz általában nem dohányzom. Annyiban maradtunk, hogy jön kettővel, és majd mikor szükségét érzem behajtom. Igen hálás volt.
Nyílván nem jó kedvemből töltöm a klór szagú kórház nyugtalanítóan csöndes falai között a péntek estém, és nem is azért, mert olyan jó indulattal mutatnék auror kollégám felé. Számító dolog vagy nem, a fülembe jutott, hogy Granger kisasszony a mai nap ügyeletes lesz, és az is nyílt titok, hogy ezeket az órákat általában Potter ágya mellett tölti, én pedig kapva kaptam az alkalmon, hogy elcsevegjek a hölggyel. Már ha lehet csevegni egy olyan nyomasztó helyiségben, mint amilyen az a magánkórterem is.
Sajnálatos, ami a fiúval történt, nem kívánnám ezt igazán senkinek - egy-két kivétellel talán - de nem is igazán ő szorul sajnálatra, sokkal inkább a körülötte lévők, hisz ők azok akik ébren kísérik végig Potter a teljes leépülés ösvényén.
Puszta véletlen, hogy tudomásomra jutott a kutatócsoport megszervezésének ténye, teljes mértékben betudható a szerencsének, de bolond lennék, ha nem élnék az ölembe pottyant lehetőséggel. Kihasználva a pozíció adta lehetőségeket kicsit utánanéztem a lány hátterének, így nagyjából tisztában vagyok vele ki is Ő és honnan jött.
Miután minden illetékesnél lefutom a kötelező köröket, a kórterem felé veszem az irányt, barna bőrcipőm kellemesen kopog az ispotály padlóján, legalább az én fülemnek kellemes. Ez a fajta csönd nincs a tetszésemre, az ember kényszeresen oda képzel hangokat, amik nincsenek is ott. Nem az aurori egyenruhámban érkeztem, helyette kényelmes öltöny nadrág van rajtam, amihez semleges színű inget választottam. Pusztán megszokásból, és mert ebben érzem magam igazán komfortosan. Pálcámon kívül csak a hivatalos látogatást igazoló papír van nálam, illetve egy ajándékba kapott óra, másra nem is igazán van szükségem.
Bár viszonylag lassan nyitok be a kórterembe, a lány - vagyis inkáb nő, a stressz évekkel öregíti - mégis megilletődik, gondolom nem számított látogatóra ilyenkor, és a kórházban mindenki tudja, hogy itt időzik, így ők sem igazán zavarják jelenlétükkel. Bár pontosam tudtam, hogy itt találom Grangert mégis meglepődöttséget tükröz az arcom, nem szándékozom elárulni, hogy hátsó szándékkal jöttem, még ha nem is rosszindulattal.
- Elnézést, nem akartam megijeszteni - szólalok meg, miközben lassan becsukom magam mögött az ajtót, ezzel visszahozva a kórterem megszokott félhomályát. Első pillantásra olyan ez a jelenet, mintha egy anyaoroszlán védelmezné a sebzett kölykét a fejvadászokkal szemben, valószínűleg mindennapos epizód ez számára és már felettébb belefáradhatott. Persze azt nem tudja, hogy nekem semmi dolgom a fiúval, aki engem érdekel az Ő, pontosítva a kutatócsoport létező, illetve fiktív tagjai.
- Jó estét. A nevem Alexander Spark, a Minisztérium küldött, ma este én felügyelem Mr. Pottert - lassan előkeresem a pecséttel ellátott pergament, és ha a lány igényt tart rá, a kezébe is adom, hogy jobban szemügyre vegye - Ön pedig, ha nem tévedek Ms. Granger? A kollégái említették, hogy lehet, hogy itt találom. Remélem nem tartja túl zavarónak a jelenlétem, illetve semmiképp se szeretném, hogy miattam kifáradjon - egyenlőre nem foglalok helyet, a kabátom sem veszem még le, megvárom, míg a lány áldását adja, még ha csak képletesen is. Hisz nincs sok választása, ha akarja, ha nem, a ma estét mindenképp itt töltöm, persze feltett szándékom, hogy Ő is így tegyen.

Vissza az elejére Go down


Hermione Granger

Kor :
28
Keresem :
Hozzászólások száma :
19
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Alex & Hermione   Alex & Hermione EmptyVas. Okt. 09, 2016 8:48 pm

A fiatalember bemutatkozik, megnevezi az ittléte okát, én pedig azonnal lazítok kissé a merev tartásomon. Hát persze, ha a minisztériumból jött, akkor elméletileg ez az egész ellenőrzött keretek közt folyik. (A jelenlegi rezsim hajlíthatóságát és szolgalelkűségét ismerve, ez nem nyugtat meg teljesen. Ha a megfelelő emberek közelében forogsz, a vártnál hamarabb megláthatod, mennyire különbözik ugyanazon érem két oldala.) Az átnyújtott igazolásul szolgáló pergamenre csupán egy pillantást vetek, ha annyira elvetemült lenne, valószínűleg hamisíthatná. Fogalma sincs, hány bugris spekulál Harry szerveire, vagy akárcsak arra, hogy egy hajtincsétől megfosztva felvehesse az alakját, és fokozhassa a hírverést. Természetesen ezek a vakmerő bolondok mind a Mungo ellenőrzésén kívánnak átjutni, és lehet, hogy a jámborabb ápolókat könnyű rászedni, de én dörzsöltebb vagyok náluk. Engem nem könnyű meggyőzni, Spark azonban ártalmatlannak látszik, és mivel nem vagyok legilimentor, ennyiben hagyom a dolgot. Őrizze csak, ha akarja.

Bólintok, majd felemelkedem a székről, és felé nyújtom a jobbomat, mintegy bemutatkozásul. - Hermione Granger, örvendek, Mr Spark. Bocsásson meg, amiért ilyen durván szólítottam meg, sajnos sok esetben kell kiszűrnöm az alkalmatlankodókat, akik csak hátráltatják Harry gyógyulását.
Visszaülök, hiszen nem szólít fel távozásra. Kezeimet a térdemre fektetem, nem szándékozom ismét elmerülni az előbbi, csendes pillanat utórezgéseiben. Hiszen hármasban meglehetősen furcsának tűnne. Ráadásul az illem megkívánja, hogy mondjak valamit, ha már az itt tartózkodók közül én vagyok a másik, aki nem fekszik kómában. De mi a fenét fűzhetnék hozzá?

- Szóljon, ha a jelenlétem esetleg akadályozná a feladat teljesítésében. Egy óra múlva érkezik a szobára külön beosztott ápolófelügyelő, aki egész éjjel virrasztani fog, azt a csengőt meghúzva jelezhet neki - bökök a fejemmel a falra szerelt, egymáshoz rögzített csengettyűk sorára. - Persze csak akkor, ha Harry állapota rosszabbra fordulna. Elméletileg előfordulhat, hogy légszomja lesz, fulladni kezd, vagy felszökik a láza, de az utóbbi napokban egyikre sem volt példa. Szóval, ne aggódjon. Nem hiszem, hogy sok izgalomra számíthat.
Sajnos. Bármilyen izgalmat örömmel fogadnék, ha az azt jelentené, hogy Harry állapota változik. Most azonban állóháborút vívunk, a fertőzés és mi. Pontosabban, a kutatók legalább tehetnek valamit. Én vagyok az, aki nem teszek mást, mint levelet körmölök, ücsörgök Harry ágya mellett, könyvtárba járok, ücsörgök Harry ágya mellett, és elenyésző időmet szánom az elsajátítandó tananyagra. Sokkal fontosabb dolgom van.
Vissza az elejére Go down


Alexander V. Spark

Kor :
33
Keresem :
Hozzászólások száma :
54
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Alex & Hermione   Alex & Hermione EmptyHétf. Okt. 10, 2016 12:53 pm

Feltűnő, ahogy a lány eddig megfeszült vállai leereszkednek, mintha már nem akarna nagyobbnak, elrettentőnek tűnni. Ennek ellenére a gyanú szikrája nem tűnt el a tekintetéből, és továbbra is kétségekkel teli szemmel néz rám, de nem is vártam, hogy egy nyájas bemutatkozással és néhány lágy szóval elnyerem majd a bizalmát. Okosabb Ő ennél. Sokkal okosabb. Még annak ellenére is, hogy öt év van közöttünk Roxfortos éveim alatt hallottam a hármasról, aminek Granger oszlopos tagja volt, és azt is milyen kiemelkedő elme, már fiatalon is.
Végüle egy bólintással jelzi, hogy tudomásul vette jelenlétem, és Ő maga is bemutatkozik. Viszonzom a kézfogást, ami női kéz ellenére határozott, magabiztosságot sugároz, még ha vékony kéztől is származik.
- Ugyan, ne aggódjon, senki sem hibáztatná egy ilyen helyzetben, én sem teszem. Ezek szerint gyakori eset, hogy kétes szándékú betolakodók bukkanak fel? - részben tudok ezekről az esetekről, hisz a Minisztérium pontos aktát vezet mindenről, ami Potter ügyével kapcsolatos, de kíváncsi vagyok a lány álláspontjára is.
Miután egy fogasra akasztom a kabátom, és futólag felmérem a kórtermet én magam is helyet foglalok egy széken, az ajtóval szemben, olyan távolságra a beteg ágytól, hogy a lány lehetőleg ne érezze tolakodónak jelenlétem.
- Semmiképp sem, ami azt illeti kifejezetten örülök, hogy Ön is jelen van, egyrészt mert így még kisebb eséllyel fordulhat elő, hogy lankad a figyelmem, másrészt a híre megelőzte Ms. Granger, és nagy örömömre szolgál, hogy végre megismerhetem - hogy a Roxfortos évek alatti hírnevére, vagy a mostani szervezkedés kapcsán felmerült hírnévre gondolok nem egyértelmű. - Ha nem veszi tolakodónak a kérdést, az Ön meglátása szerint milyen Mr. Potter állapota? Mutat esetleg javuló tendenciát? - ha laikus szemmel nézem a válasz egy határozott nem lenne. A fiú kóros soványsága felettébb szembetűnő, nem beszélve arról az elképesztő fehérségről, ami szinte bevilágítja a kórterem homályát. Az elvékonyodott szálakkal szőtt ritkás hajkorona se arra utal, hogy a fiú a felépülés útjára lépett volna.
Bár gyermekkorom első hét éve alatt még hatalmon volt a Sötét Nagyúr, de fiatal korom révén nem igazán fogtam fel, milyen a szituáció a nagy világban. Az akkori megingathatatlan hitem, amit Apámba vetettem pedig hamis biztonságérzettel látott el. Valószínűleg sokan így voltak a Potter fiúval is, és most ezért van ekkore kétségbeesés a világban, hisz nincs kit követni, nincs kire támaszkodni, akitől megoldást várhatnának. Maguknak kéne cselekedni, de erre csak kevesen képesek. Granger egyike ezen embereknek és ezt felettébb tisztelem benne.
Vissza az elejére Go down


Hermione Granger

Kor :
28
Keresem :
Hozzászólások száma :
19
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Alex & Hermione   Alex & Hermione EmptyCsüt. Okt. 13, 2016 7:16 pm

Ugyan, ne aggódjon, senki sem hibáztatná egy ilyen helyzetben, én sem teszem. Ezek szerint gyakori eset, hogy kétes szándékú betolakodók bukkanak fel? Szemeimet kimeresztem, de nem a fiatalember irányába, hanem Harry kínosan fehér, szinte áttetsző kézfejére, és a tökéletesen meghajtott, kórházi sarokra, amely minden itt tett látogatásom alkalmával ugyanilyen kifogástalan. Mégis mit mondhatnék? És ha mondok bármit is, mennyit? Még mindig gyanús nekem, hiába a megnyerő modor, a bókok, a kedvesség. Meglepetten pislogok fel Alexander arcába, mikor meghallom a híremre tett megjegyzést. Ugyanakkor gombócot is érzek a torkomban, hiszen milyen hírem lehet nekem? Talán nem titok előtte a bonyolult rendszerű és kétes kimenetelű levelezés, amit folytatok?

- Nem igazán értem, mire gondol. Mármint... nekem nincsen hírem, ami megelőzzön. Látja, milyen társaságban mozgok, nem igaz? - biccentek a fejemmel Harry felé. Néha azt képzelem, ha odakapom a tekintetem, visszamosolyog rám. Totál megbolondultam.   - A nyuggodt, csendes élet híve vagyok. - Nyilvánvalóan kiérződik a szavaimból az irónia, de azért finoman elmosolyodom.

Attól mégis ódzkodom, hogy Harry állapotáról beszéljek egy idegennek. A hízelgés igazán nem vezet sehová, bár talán már az egyszerű kedvesség mögött is hamisságot sejtek. Nyugodj le, Hermione! Mikor kezdtél el remegni az árnyékodtól? Mély levegőt veszek, merev ajkakkal fordulok a fiatalember felé, fél kézzel pedig megigazítom a tarkómon összetekert, feszes kontyot.
- Ön is tudja, nem mondhatok semmit. Minden információ titkos Mr. Potter állapotát illetően, és csak az ispotály vezetői dönthetnek a kiadásukról. Nem kockáztathatjuk meg, hogy bármilyen firkász hírt koholjon belőle. Eleget szenvedett már - sóhajtok, majd fél szemmel Alexander arcára pillantok. - Reméljük, hamarosan mást is feljegyezhetünk majd a lázlapjára, mint a folyamatos stagnálást. Megkérdezhetem, miért érdekli önt ennyire?
Vissza az elejére Go down


Alexander V. Spark

Kor :
33
Keresem :
Hozzászólások száma :
54
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Alex & Hermione   Alex & Hermione EmptySzomb. Okt. 15, 2016 4:03 am

Egyértelmű, hogy a lány még mindig ragadozónak néz, a megszeppent pislogás és a kissé rémült szempár ezt nyilvánvalóvá teszi. Nem hibáztatom, bár kis sebet hagy az önbecsülésemen a tény, de tudom, hogy nem a megjelenésem vagy a fizimiskám fenyegető, egyszerűen akit sokáig üldöznek az idővel minden sarokba ellenséget lát.
Kislányos zavara bizonyosan a lány bájához tartozik, de nem kifizetődő ezekben az időkben, abban a helyzetben amiben ő van semmiképp. Nem én vagyok a legnagyobb játékos a világon, és bőven van még mit tanulnom ezen a téren, de azt még én is látom, hogy a lánynak is. Szerencsére ebben a beszélgetésben nem mondhat olyat, ami kárára fordulna, így talán jó tanuló pénz lesz.
- Előttem nem kell megjátszania magát Ms. Granger - csak éppen a hatásszünet kedvéért mosolyodom el, és igyekszem ezzel a mosollyal azt sugallni, ez valóban így van - Pont ezzel a társasággal szerezte a hírnevét, még én is hallottam Önről, a Roxfortos idők alatt, bár több év választott el minket. Sokan mondják, hogy az iskola sosem enged, mindig visszahúzza az embert. Esetleg tartja valakivel a kapcsolatot? Diák társak... tanárok? - arról is hallottam pletykát, hogy a lány be akarja szervezni Pitont bár azt nem tudom mekkora valóság alapja van. A kérdéses vajon mást is megkörnyékezett-e a témában, esetleg a gyögynövénytan egyik nagy tudóját...?
A pót cselekvések elárulják, hogy kellemetlen téma ez a lány számára és ha teheti kerüli, hivatás ide vagy oda. Igazán nem áll szándékomban kényelmetlen helyzetbe hozni, vagy épp rossz érzéseket kiváltani belőle, részben tényleg érdekel a fiú jó léte.
- Háború van, akár beismerjük akár nem. Minden emberre szükség van, Mr. Potter pedig olyan személy, aki nélkülözhetetlen ebben a harcban - miközben elmondom a hivatalos álláspontot tekintetem elvándorol a fiú mozdulatlan testére, ám nem sokáig időzik ott, következő szavaimra már a lány tekintetét fürkészem - Aurori szempontból ezért. De emberi szempontból azért mert senkinek nem kívánok lassú elmúlást, vagy szenvedést, főleg nem olyannak, aki ilyen sokat tett a varázslóvilágért - teljesen őszintén mondom ezt, hisz ha akarnám bármikor hozzáférést kérhetnék a fiú dossziéjához, egy-két szívességbe kerülne csak. De annak nem lenne értelme, ezt ezután is megtehetem, de a lány bizalmát csak most nyerhetem el.
Vissza az elejére Go down


Hermione Granger

Kor :
28
Keresem :
Hozzászólások száma :
19
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Alex & Hermione   Alex & Hermione EmptyHétf. Okt. 31, 2016 9:29 pm

Kényszeredetten elmosolyodom. A roxfortos évek alatt számtalan ügybe keveredtünk, kicsibe és hatalmasba egyaránt, válogatás nélkül, és mindig sejtettem, hogy ezek a hírek nem hagyják hidegen a felsőbb éveseket sem. Talán rémlik is Alexander arca, ha magamban felidézem a nagyteremben elköltött ebédeket, vacsorákat, vagy a könyvtárban töltött órákon tekintek ismét végig. Nem tudom, miért lep meg, hogy sosem váltottunk szót egymással, hiszen Harryn, Ronon és a közös barátainkon kívül nem beszélgettem soha senkivel mélyebben, idősebbekkel még annyira sem. A karácsonyi bál után, persze, ugrásszerűen nőtt a népszerűségem, de ez Viktornak köszönhetően, nem pedig a személyes vonzerőm miatt történt.

Alexanderre nézek, zavarba hoznak a szavai.
- Tartom a kapcsolatot a régi barátok többségével, és az egykori házvezetőmmel, McGalagony professzorral is - felelek, kitérve a válasz elől. Nem hagy nyugodni a sejtés, borzalmas, vészes erővel szorul a mellkasomra: a fiú tud valamit. Fogalmam sincs, mennyit, de valamit biztosan. Talán éppen Snape-re célozgat, remélve, nem veszem észre. Remélve, hogy átcsúszik a szitán. Igazam lenne? Valami mozog a gyomrom tájékán. Nem tudnám, megállapítani, micsoda, de futni szeretnék.

- Biztosíthatom, Harry nem szenved - kapok végül a szavain, és örülök, hogy a hideg tények kiűzhetik a bennem folyó találgatás okozta zűrzavart. - A szervezetébe elég fájdalomcsillapító került ahhoz, hogy a stagnálás heteiben se érezzen fájdalmat. Ha esetleg felszökik a láza, azt is képesek vagyunk egy könnyű hűtőbűbájjal kezelni. Nem a fájdalom az, ami aggasztó. A fizikai leépülés nagyobb súllyal nehezedik ránk. Kérdés, meddig tudjuk visszatartani a folyamatot. Megállítani csak néhány órára, legfeljebb napokra sikerül. A természet rendjével nem dacolhatunk. Sajnálatos módon.
Vissza az elejére Go down


Alexander V. Spark

Kor :
33
Keresem :
Hozzászólások száma :
54
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Alex & Hermione   Alex & Hermione EmptyKedd Nov. 01, 2016 10:28 pm

Bár én magam széles ismeretségi körrel rendelkeztem, sosem voltam a társaság lelke, nem is igazán alalult ki fix baráti köröm, és akikkel tartottam a kapcsolatot azokkal is inkább felszínes viszonyunk volt, mintsem tényleges baráti kötelék. Jellemző volt, hogy csak az ismeretségi háló bővítése miatt környékeztem meg valakit, nem rosszindulatból vagy negatív hátsó szándékkal, egyszerűen csak potenciált láttam benne, hogy a jövőben hasznos lesz. Persze ezt sem saját szórakoztatásomra, sokkal inkább felsőbb utasításra tettem.
Ennek ellenére a triót nem környékeztem meg, talán a korkülönbség okán, de az is közre játszott, hogy messziről játszott ők hárman nem foglalkoznak külsőségekkel, mint származás, cím vagy vagyon és úgy gondoltam ezt tiszteletben tartom.
Valójában csodálkozom, hogy a lány még nem pattant fel a helyéről, szakította ki az ajtót és viharzott el amilyen gyorsan csak tud. Akármennyire próbálja leplezni látszik rajta, hogy ideges, a pótcselekvések, a megfeszült kissé megemelkedett váll még az elegáns tartása ellenére is látszik. Eltűnődöm vajon milyen megközelítéssel lenne érdemes tovább puhatolóznom, az is lehet, hogy egyenlőre ejtenem kéne a témát, hisz láthatólag a lány nem akar beszélni. Végül türelem játék mellett döntök, egyenlőre.
- McGalagony professzor nélkül el se tudom képzelni a Roxfortot. Szerintem mikor a dédunokáink oda járnak majd ő még akkor is ott lesz - bár nem az enyémek, kétlem, hogy valaha lesz gyerekem, de legalábbis kevés benne a ráció - Szigorú, de nagyon emberséges tanár. Én magam is nagyon szerettem, ahogy az átváltoztatástant is - ténylegesen kedveltem az óráit, bár visszagondolva nem volt olyan tanár az iskolában, aki iránt negatív érzelmeket tápláltam, még Piton kivételező magatartása, vagy Argo csontig hatoló szarkazmusa sem váltott ki ilyesmi. Igaz utóbbi egyéb mást igen. - Nem tudom a medimágusi képzés milyen tantárgyakat követel meg, gondolom mindent. De nem gondolom, hogy gondot okozott volna Önnek. Ráadásul nem csak McGalagony igen kompetens, de sokan mások nekem is segítettek felkészülni a vizsgáimra. Nem tudom, például Argo Pyrites professzor protezsálte Önt. Kicsit aggódtam, mikor hirtelen leváltotta Bimba professzort, de kellemesen csalódtam, igen kompetens - de még mennyire, hogy az. Reménykedem benne, hogy talán kissé felenged a lány a nosztalgiázás hatására, és kevésbé érzi majd magát sarokba szorítva. Egyenlőre nem úgy néz ki, hogy ez a közeljövőben megtörténik, de türelmes típus vagyok.
Ahogy Granger elkezd a fiú állapotáról beszélni megcsillogtatja gyógyítói vénáját, amit bár senki sem gondolta volna, hogy ott van, bizonyosan létezik, és igen sok potenciállal rendelkezik. Ezt is csak hallomásból tudom, hisz én magam már réges rég nem mozogtam Roxfortos körökben, mikor a lány pálya választására került sor, ám a nekem is nyílvánvaló volt, hogy ennél sokkal nagyobb babérokra törhetett volna, ha nem történik a szerencsetlen eset a Potter fiúval. Persze a gyógyító szakma igen becsületreméltó hivatás, és biztosan megtalálja a lehetséges kihívásokat benne, de ennél több potenciál rejtőzik Grangerben. Ezt mondjuk nem az én tisztem megítélni, és nem is adok hangot ezen meggyőződésemnek.
- Az megnyugtató, hogy legalább nem kínok között kell élni ezt a fajta életet. De bizonyosan igen megbízható csapat dolgozik a kór gyógymódján, így nem kérdéses, hogy idővel megtalálják a megoldást. Őszintén remélem, hogy ez minél hamarabb megtörténik - valóban rengeteg potenciállal rendelkező csapatot boronált össze az ifjú hölgy, és ezek csak azok, akikről tudok. Ki tudja még milyen neveket sikerült maga mellé állítani a nemes ügy érdekében?
Vissza az elejére Go down


Hermione Granger

Kor :
28
Keresem :
Hozzászólások száma :
19
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Alex & Hermione   Alex & Hermione EmptySzomb. Nov. 05, 2016 5:16 pm

Mi a francot csinálunk mi itt? Már képtelen vagyok letörölni az arcomra kiülő értetlenséget, ezért a biztonság kedvéért Harry mozdulatlan teste felé fordulok, majd pótcselekvést keresve felpattanok. Gyors mozdulatokkal megigazítom a takarót a mellkasánál, elsimítom az anyag ráncait, majd az ágy lába mellé érve ott is gyorsan újrahajtom a kórházi sarkot.
- Igen, volt szerencsém egy ideig Pyrites professzor óráira járni, de én mindig jobban kötődtem Bimba professzorhoz, az ő kellemes stílusához, ami nem befolyásolta a szakértelmét - felelek csak egy pillanatra felnézve, majd ismét Harry fölé görnyedek. Túlságosan aprólékosan igazítom meg a lepedőt alatta, begyűröm a lábaihoz. Hülye szokás, de mindig utáltam, ha a lábam kilógott a takaró alól, és ezek a mozdulatok nem annyira a barátomnak, mind inkább a ténynek szólnak, hogy Alexander igen beszédes kedvében van. Ezért jött? Csacsogni akar? Nosztalgiázni?

Tanácstalanul pillantok körbe, áh, igen, ebbe a vázába is friss víz kell! Kiemelem belőle a virágokat, és már indulnék kifelé a kórteremből, mikor eljutnak a tudatomig Spark szavai. Megtorpanok. A csokor, amit ma délelőtt rendeztek el a vázában, a földre hull, és csak egy árnyalatnyi lélekjelenlét ment meg attól, hogy utánahajítsam a vázát is. [...] bizonyosan igen megbízható csapat dolgozik a kór gyógymódján, így nem kérdéses, hogy idővel megtalálják a megoldást. Felkapom a fejem, percek óta először nézek Alexanderre, de úgy, mintha most látnám csak tisztán. Mikor pedig megszólalok, a hangom remeg a dühtől.
- Milyen játékot űz maga itt velem? - kérdem, igyekezve lehalkítani a szavaimat, de fogalmam sincs, sikerrel járok-e. Vér dobol a fülemben, ami mindent más színbe helyez. - Mire célozgat? Beszéljen érthetően, vagy pedig távozzon, a fenébe is, mert különben megátkozom!
Szavaimat hangsúlyozandó, a köpeny zsebéből kirántom a pálcámat, és az arcára szegezem. Ne higgye, hogy nem lennék képes megtenni! A titok árnyékban tartása sok mindenre kényszeríti azokat, akik tudnak róla.
Vissza az elejére Go down


Alexander V. Spark

Kor :
33
Keresem :
Hozzászólások száma :
54
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Alex & Hermione   Alex & Hermione EmptyHétf. Nov. 07, 2016 2:14 am

Hiába minden szó, vagy nosztalgiázás, ahogy a lány idegesen felpattan eddigi helyéről és igazgatni kezdi, az amúgy is tökéletesen álló takarót nyílvánvalóvá válik, hogy nem tud, de nem is igen akar megnyugodni. Nem is hibáztatom, kétlem, hogy az elmúlt időszakban valaha lett volna egy stresszmentes perce vagy egy háborítatlan éjszakája.
Sejtettem, hogy Grangert nem győzte meg a férfi cinikus stílusával és nyers modorával, azért azt nem gondolom, hogy tudásban alul maradna Bimba professzorhoz képest, ezt valószínűleg ő is elismerheti. Ám ezt nem teszem szóvá, nem olyasmi, ami számítana, kár is rajta vitatkozni. Ráadásul nem is segítene az amúgy is nehéz hangulaton, ami a kórteremre telepedett, a pattanásig feszülő idegeken és azon az érzésen, hogy a lány nagyon szeretné, ha minél hamarabb távoznék, még ha ezt nem is fejezi ki szavakkal.
Amikor a vázához lép szinte már megsajnálom és majdnem felajánlom, hogy ha szeretné szívesen magára hagyom Potterrel, a műszak többi részét majd a kórtermen kívül eltöltöm, de elkések ezzel az indítvánnyal.
Mielőtt a virág a földre hullana, mintha egy pillanatra megállna az idő körülöttünk. Olyan ez, mint mikor az embert éppen fejbe csapják valamivel, és a közelgő véget látja lelassítva. Csak éppen itt Grangert csapta fejbe az igazság és én láttam lassítva a végem, de legalábbis ennek a beszélgetésnek a végét, ha  nem jól lépem meg a következő mozdulatot.
Igazán nem célzásnak szántam a megjegyzésem, a kisasszony se gondolhatja, hogy azt feltételezi a nagy közönség senki sem dolgozik a Potter fiú megmentésén. Ez naiv elképzelés lenne a részéről. Az ellenben már nem ennyire nyílvánvaló, hogy milyen csapat is ez, arra pedig senki nem gondol, - de legalábbis igen kevesek - hogy egy Dumbledore által összerakott, saját területeiken legkíválóbbak alkotják ezt a kis társulatot.
Két lehetőséget látok jelenleg magam előtt: tettetem a tudatlant, és megpróbálom eltusolni a dolgot vagy kiállok a lány elé, és ha nem is azonnal a lényegre térek, de tudtára adom, hogy eljutott hozzám a hír a szervezkedéséről. Előbbi igen kockázatos, és nem túl hatásos, mivel bizonyosan nem tudom majd elaltatni eddig is igen éber gyanakvását, és hiába ködösíti el a az indulat és a bizalmatlanság az elméjét, Hermione igen éles eszű boroszrkány, efelelől nincsenek kétségeim. Még így sem, hogy a Minisztérium által küldött aurorra szegezi pálcáját, hisz nyílvánvalóan tisztában van az ezzel járó következményekkel, egyszerűen csak ilyen elszánt, ez is ezt mutatja.
- Távol álljon tőlem bármi féle játék Ms. Granger, nem az a fajta ember vagyok, és a célozgatás is olyasmi, ami bőven gyerek cipőben jár nálam, de mint olyan sosem rossz szándékú. Ez most sincs másképp. Így kérem hagy magyarázzam el jöttöm valódi okát - itt egy kis szünetet tartok, tekintetem megpihen a pálcája hegyén ezzel jelezvén, hogy megnyugtató lenne számomra, ha nem kéne farkasszemet néznem vele, főleg, hogy egy igen robbanékony állapotban lévő boszorkány van a másik végén. Ha leereszti, ezzel jelezvén hajlandó meghallgatni folytatom a gondolatmenetet. - Nagyon sajnálom, hogy eltitkoltam a tényt, miszerint tudok az Ön által szervezett kutatócsoport létéről. Ám nem gondolom, hogy szívesebben fogadta volna a bejelentésem, mégha az elején ezzel is kezdem. Valójában a hír teljesen véletlenül jutott el hozzám, így nem kell aggódnia, nincs besúgó a csapatukban, de legalábbis nem tudok róla. Az egyetlen ok, amiért felkerestem, hogy érdeklődjek a csoport mibenléte felől. Ahogy én is, úgy más is tudomást szerezhet róla, esetleg olyan is, akinek ártó szándékai vannak és nem célja a Potter fiú felépülését segíteni. Nem tudom milyen biztonsági indézkedéseket tettek, de bizonyosan kompetens személyek dolgoznak ezen is. Ennek ellenére én a több szem, többet lát elvét követem... - nem mondom ki konkrétan, bizonyosan így is érti a hölgy mire utalok. Nem gondoltam, hogy ide jutunk, őszintén szólva egyáltalán nem állt szándékomban a beszélgetésre erre a vágányra terelni. Eredetileg csak a tagok létéről akartam tájékozódni, jobban mondva, hogy egy bizonyos valaki csatlakozott-e, de a társulás gondolata fel sem merült bennem. Más kérdés, Granger mennyire lenne egyáltalán nyitott a dologra.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Alex & Hermione   Alex & Hermione Empty

Vissza az elejére Go down
 
Alex & Hermione
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hermione Granger
» Hermione és Mina
» Hermione x Blaise

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Távolabb :: London :: Szent Mungo-
Ugrás: