Kor : 23
Hozzászólások száma : 3
Hírnév : 0
| Tárgy: Natalie Edwards Vas. Szept. 25, 2016 9:15 pm | |
| Natalie Christina Edwards Főkarakter Natalie | Csoport Mardekár | Play by Hayden Panettiere | Foglalkozás Diák | Karaktertípus Keresett | Különleges képesség - |
Belsö leírás Nem vagyok túl okos. Ezt tudom magamról is, nem kell, hogy mások közöljék velem. Azért természetesen megvannak a magam előnyei is. Miért tanuljak olyan sokat, ha aztán úgysem lesz rá szükségem a jövőben? A tervezéshez és az énekhez nem kellenek bájitalok vagy legendás lények. Ezek eléggé hidegen hagynak, még a tanárok figyelmeztetésére is, de mindig átcsúszom a vizsgákon. Azt viszont tudom, hogyan bűvöljem el a körülöttem lévőket. Szeretek középpontban lenni, és ez valami különleges tehetségem lehet. Sokszor kérkedem a stílussal, a divattal, kicsit egós is vagyok, de ezek mind nem igazán számítanak. Másokban mindig megtalálom a hibákat, amiket természetesen szóvá is teszek. Néhány emberrel viszont túlságosan is engedékeny vagyok, ami nem hiszem hogy jó tulajdonságom. Maximalista célkitűzéseim vannak, nem mondom, hogy mindenben, de a legtöbb dologban igen igényes szoktam lenni. Sokszor improvizálok, nem kedvelem az előre tervezést és persze ebből kifolyólag van pár eset, amikor pofára esek. Haragomat sokszor rejtem mosoly mögé, ironikusan humorizálom el a helyzet súlyosságát. Szeretek egyedül dolgozni, nem kedvelem, ha megmondják mit tegyek és hogyan csináljam, buktunk már miattam csoportmunkát. Mégis legtöbbször ahhoz, hogy valamibe belekezdjek, biztatásra van szükségem. Ezért is hagyom például, hogy a pasik vadásszanak rám és ne én rájuk. A szeretteimért minden megteszek. A bátyám halálakor változott meg igazán a jellemem ilyen kis durcás és önzőre, előtte viszonylag egy normálisabb csajnak tartottak számon az emberek. Rohanj, táncolj, ugrálj, üvölts vagy csinálj bármit, csak lássam rajtad, hogy élsz! Pálca 12 hüvelyk, sárkányszívizomhúr, gesztenyefa, enyhén rugalmas | Patrónus Menyét | Erősség Igényes, őszinte, vállalkozó, kitartó, merész, gyakran improvizál, rajz és ének tehetség | Gyengeség Naiv, befolyásolható, haragtartó, önző, nem erőssége a magolás, sem az olyan dolgok tanulása, ami nem érdekli, beteges | Dementorok Testvér elvesztése | Edevis tükre Sikeres üzletasszony a divatszakmában, mindkét világban | Mumus További szerettei elvesztése | Amortentia illata Csokoládé, rózsa, friss ágynemű illata |
Külsö leírás 153 centiméteres magasságommal nem mondhatnám, hogy kitűnök a tömegből. Igazából mindig is szerettem ilyen aprónak lenni, hiszen bármikor bármilyen és bármekkora sarkú cipőt fel tudtam venni a lábamra. Na meg valljuk be: a pasik is jobban kedvelik az alacsony nőciket. A tragédia előtt, egy picit talál duci voltam a magasságomhoz képest, de utána viszont 40 kilóra fogytam. Mára ez már helyreállt, stagnálok és formálódtam is, jó értelemben természetesen. Szőke, hosszú, mell alá érő hajam szinte mindig kiengedve hordom. Ritka alkalmak egyike, amikor valamilyen formában a fejem tetején látható. Ehhez tökéletesen párosuló zöldeskék szemeim tökéletes összhatás érzetét keltik. Mindig valamennyi smink veszi körül őket, de általában több mint kevesebb. Bőröm fehér, porcelánhatást kelt, mégis mindig puha és gondozott. Imádom a rózsa illatát, ezért általában ez leng körül valamilyen formában. Öltözködésemet tekintve, természetesen nem lehet másmilyen, csak divatos és a legújabb. Az iskolában talán én vagyok az egyik divatdiktátor, és hát nem véletlenül. Ezzel szeretnék a jövőben is foglalkozni, egyébként meg sem fordulna a fejemben, ha egy napi öltözéket nem tudnék jól összeválogatni. Van pár cuccom, amit én készítettem, bár az iskolában nem igazán foglalatoskodom ilyesmivel csak tervezek, rajzolok. Kiegészítőket mindig hordok, fülemben több lyuk is van, és általában egy-két nyaklánc és karkötő is elfér rajtam. Tetoválásom még nincs, de szeretnék mihamarabb. Születési hely London | Származás Aranyvér | Elkötelezettség Semleges | Születési idő 1984.07.25. | Családi állapot Egyedülálló | Roxforti ház Mardekár |
Elötörténet Élet. Ezt adott nekem halálfaló anyám, 16 évvel ezelőtt, Londonban. Nem átlagos családba születtem bele, itt mindenki gonosz, még hírből sem ismerik a jót. Mindent és mindenkit megvetnek ami vagy aki kapcsolatba kerül a jóval. Gondolom kitaláltad, hogy engem sem kis szentléleknek neveltek. Mindig igyekeztek arra, hogy a szemem előtt lebegjen ez a szó, teljesen belém rögzült, főként, hogy a bátyámtól is ezt láttam. Ahogy átvettem a szüleimtől a szokásokat, ahogy példát vettem róluk... minden miattuk van, de hogy őszinte legyek, nem bántam még meg, hogy így történt. Ha újra megszületnék, akkor is így élnék.
Mágia. Aranyvérű család gyermeke vagyok, évszázadokra visszamenőleg el lehetne vezetni családfánkat, egyetlen egy megtörés sincs benne. Nem is volt kérdéses, hogy hamar el fognak kezdeni jelentkezni a mágiám első jelei. Felkészítettek rá, én pedig alig vártam hogy különlegesebb legyek mint a többi gyerek. Igaz, megmondták nekem, hogy ha felfedezem, akkor ne bántsak vele senkit és szóljak nekik mindenképp, majd ők segítenek, de nem érdekelt. Nem szóltam, kitapasztaltam, hogyan is tudok hatni rá, és kicsit piszkáltam az embereket vele körülöttem. Aztán lebuktam és igazából már nem is volt így érdekes, úgyhogy csak akkor fordult elő, amikor dühös voltam. És az sokszor volt.
Betegség. Megszámolni nem tudom a két kezemen, hogy mennyi bajom volt kiskoromban. Asztma, allergia, minden hülyeség, szerencsére csupa olyan dolog, amit aztán kinőttem elég gyorsan. Viszont amint elment az egyik, jött a másik. Már kiskorom óta jelentkezett nálam a folyamatos dühkitörés, amit egyáltalán nem tudtam kontrollálni és igazából a szüleim sem. Az orvosok bogyókkal akartak segíteni rajtam, amiket egy idő után nem vettem már be. Ma sem szedem, szóval előfordul. Ezen kívül még pánikbetegségem is van. Szuper nem?
Iskola. 11 évesen én is, mint minden hozzám hasonló gyermek megkaptam a levelet, miszerint a következő hét évemben a Roxfortba kell majd járnom. Ez egy iskola, ahová a varázsló gyerekek mennek. Nem túlzottan örültem neki, hogy valaki meg akarja mondani, hogyan varázsoljak és mikor. Egyszerűen csak nem akartam. Én voltam az egyetlen elsős aki már a vonaton is csak duzzogott és nem szólt senkihez sem. Visszafogtam magam, mert nem akartam bajt az első napomon, de legszívesebben kitörtem volna a helyiség összes ablakát dühömben. Aztán azok a csónakok! Irtózom a vízen úszó dolgoktól de azt mondták, hogy muszáj beszállnom. Ráadásul egy nagy mamlasszal voltam egy csónakba és végig azt hittem, hogy elfogunk miatta süllyedni. Szerencsére nem. A beosztáson tudtam, mire számíthatok. Éppen hogy csak ráültem a székre, amikor a Süveg már ordította is a házam nevét. Mardekár. Jó érzés volt oda kerülni. Kicsit lehiggadtam, megpróbáltam élvezni a jelent. És ezt tettem az elkövetkező hat évemben is...
Barátok. Manipulatív, önző, haragos. Ezek rám a megfelelő szavak. Ezeket mondják rám az emberek. Mégis szerencsés voltam és már az első vonatúton megismerkedtem két lánnyal, akiket a mai napig legjobb barátnőmnek mondhatok. Anne és Debby, ha kellett mellettem álltak, hasonló személyiségűek mint én, és mindig minden hülyeségbe együtt vágtunk bele. Ők a családom helyett is családom voltak amikor kellett. Átsegítettek sokszor a bajokon, még akkor is, ha általában hülyeségeket kérdezek tőlük és badarságokat beszélek és ezeken felhúzzák magukat. Persze tudom, hogy nem tudnak rám úgysem sokáig haragudni... A legjobb barát az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret.
Szeretet. Soha nem gondoltam, hogy meg fogom érezni, hogy milyen dolog ez. A szüleim persze érzik ezt irántam, de soha nem mutatták ki, soha nem történt olyan érzelmi kapcsolat közöttünk, mit amilyet az első szerelemmel átéltem. Vajon érezhetek még ilyet máskor is? Esetleg újra? Jobban? Erősebben? Félek ettől az érzéstől, de nem vallanám be.
Csalódás. Nem sok embert szeretek, nem sok emberben bízok meg. Mégis, akármennyire is jól megválogatom a barátaimat, szeretteimet, előfordul, hogy csalódás ér. Az első szerelem... a társaságomból való volt, azt hittem rendben lesz. Nem voltam túl nagyra vágyó, nem ismertem a szerelem fortélyait, csak meg akartam ismerkedni mindennel, ami hozzá kapcsolódott. Aztán megláttam. Egy másik csajjal, egy tök ronda, hozzám totál fel sem érhető, Griffendélessel smárolni. Mit képzel ez magáról? Mi történt vele? Pedig olyan tökéletesnek tűnt.
Tragédia. Mindenki életében előfordul valamiféle tragikus eset. Az enyémben ez kifejezetten nagy volt és fájdalmas. A bátyám, akivel mindig is legjobb baráti szinten voltunk egymással, egy támadás közben meghalt. Összetűzött a jó és a rossz, természetesen ő már akkor elérte azt a kort, hogy a szüleimmel együtt a sötétek táborát erősítse. Az első bevetése volt. A szüleim azóta is bosszút szomjaznak. Én pedig összetörtem, és hónapokon keresztül dühös voltam a világra.
Boldogság. Ne hogy azt hidd, hogy a megszokott módon értettem ezt a szót. Egyáltalán nem. Nálam a boldogság egyenlő az őrülettel amit a napjaimba viszek. A rosszindulattal, amit az emberek felé küldök. Egyszerűen most, minden a helyén van, minden úgy alakul, ahogyan elterveztem, ahogyan elképzeltem. Vajon meddig? Ez az állapot sem tart örökké... Miután végre sikerült mindent kihevernem, összeszednem a porcelánbaba utolsó darabját, biztos vagyok benne, hogy valami meg fog változni. Ilyenkor mindig jön valami...
|
|
Kor : 26
Hozzászólások száma : 103
Hírnév : 0
| Tárgy: Re: Natalie Edwards Pént. Szept. 30, 2016 1:01 am | |
| Gratulálunk, elfogadva! Avatarfoglaló || Patrónusfoglaló|| Játékpartner kereső || KapcsolatkeresőKedves Natie! Először is szeretnélek hivatalosan is köszönteni az oldalon, remélem jól érzed majd magad nálunk, sok játékban lesz élményed és színt viszel az oldalunk sötét kis világába Egyébként meg nem tudom, hol kezdjem, mert őszintén bevallom: imádtam a lapodat, faltam minden egyes szavát. Nem is kívánhatnám jobb kezekbe a keresettemet, mert te tökéletes vagy! Elkaptad a fonalat, amit én eléd gurítottam a hirdetéssel és megtaláltad a hozzá tartozó gombolyagot, hogy egésszé formáld. Az et-d egész felépítése nagyon tetszett, kellemes olvasmány kerekedett belőle, ehhez csak gratulálni tudok. Szuper ötlet volt címet adni minden egyes kis résznek Kíváncsian várom, meddig bírjuk ki (Anne és Natie) ezt a "semleges" elkötelezettségi szintet, hiszen a sötét oldal erős vonzáskörében vagyunk, lehet, hogy csak idő kérdése és...? Ez még a jövő zenéje, ne rohanjunk ennyire előre, inkább élvezzük ki, hogy a suliban mi vagyunk a királynők Várlak is egy játékra, üdv köztünk! |
|