>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Argo & Mina

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Kor :
26
Hozzászólások száma :
32
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Argo & Mina   Szomb. Okt. 15, 2016 9:22 pm


Sietős léptekkel haladok a latyakos területen. Néha megcsúszik a lábam, de muszáj felkeresnem Bimba professzor utódját. Csak ő segíthet nekem, és ha igazam van, akkor minél előbb el kell kezdenünk az előkészületeket. Furcsa érzés újra átlépni az iskola kapuját. Mikor végeztem itt, akkor nem gondoltam, hogy valaha visszatérek. Vagy ha mégis, akkor ilyen hamar, de hát soha ne mondd, hogy soha. Főleg akkor, ha ilyen hamar sikerül elfelejteni, hogy milyen hűvös tud lenni itt északon.
Egy pillanatra megállok a kapu előtt, és elmerengek az emlékeken. Milyen volt az, mikor én még idejártam, és hamar rájövök, hogy nem nagyon változott. Az érzés, hogy be vagy zárva a négy fal közé, vagy a birtokra egyszerre volt felemelő és borzalmas, attól függően, hogy milyen napja volt az embernek. Sóhajtok egy rövidet, majd bemegyek az épületbe és egyenesen felmegyek az emeletre a tanári szobába. Úgy gondolom, hogy Mr. Pyrites ott lesz, mivel az üvegházaknál nem láttam.
Óvatosan bekopogok, hogy ne verjek olyan nagy zajt. Még emlékszem milyen volt Hóborc általa mókásnak tartott dolgai elől menekülni. Ahogy körbenézek, ettől most nem kell tartanom. Mivel választ nem kapok, megfordulok és a másik lehetőség felé indulok. Elég nagy a csönd az épületben, ezért biztos vagyok benne, hogy azon kivételes pillanatok egyikét sikerült kifognom, mikor minden diák órán van. És most tényleg minden egyes diákra gondolok.
- Mr. Pyrites, itt van? – nyitok be óvatosan a gyógynövénytan szertárjába.
Ha mégsem, akkor kénytelen leszek majd üzenetet hagyni és várni, hogy megérkezzen valami… Még nincs itt, de elmerülök kicsit az eszközök forgatagában. Újra diáknak érzem magam, aki felfedez egy olyan világot, amit bár a szülei megmutattak neki, de akkor is képes újdonságokat felfedezni. Ebből az eufórikus állapotomból a közeledő léptek zaja ránt vissza a jelenbe egy pillanat alatt. Keresgélek a lehetséges búvóhelyek után, de annyira szűk a helyiség, és annyira tele van tömve dolgokkal, hogy nem tudok sehova még csak leguggolni se. Ráadásul leverek néhány dolgot, amik hangos csörömpöléssel érnek földet. Ledobom a táskámat, és elkezdem összeszedegetni a dolgaimat, de aztán megalvad bennem a vér, mikor hallom a lépteket közeledni, és végül közvetlenül mögöttem megállni.
Akárhogy nézem, betörtem ide, de aurort azért csak nem hívtak emiatt. Nem, azt biztos nem, nem is lett volna ideje ideérni ennyi idő alatt. Akkor Friccs, talán ő lesz az, de nála legalább ki tudom már magyarázni a dolgot, és még büntetést sem kapok érte. Azt hiszem, remélem, hogy nem. A kezemben egy metszőollóval és egy kosárral állok fel, és fordulok meg. Megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, mert ez nem ő, de nem ismerem fel az előttem állót.
- Sajnálom, összepakolok, csak Mr. Pyriteshez jöttem. Azt hittem itt van, mert a tanáriban és az üvegházaknál nem találtam meg.
Azért mert nem Friccs áll előttem, attól még lehet a gondnok. Nyelek egy nagyot, miközben a hátam mögé teszem az asztalra az ollót és a kosarat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
33
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Argo & Mina   Hétf. Okt. 24, 2016 8:09 am

- Bizonyára - jegyzi meg szárazon az ismeretlen felnőtt, akinél pálca is van, bár egyelőre nem szegezi azt Minára, de így is elég ellenséges benyomást kelt. - Az irodájában nem kereste? Esetleg nem jutott eszébe időpontot egyeztetni vele? - érdeklődik tovább ugyanabban a hangnemben, aztán hosszú, kínos csend után az ajtó felé int a fejével. - Pyrites professzornak egyébként jelenleg órája van. Amennyiben nem találta az üvegházaknál, az csak P... a professzor khm, nos, sajátságosnak mondható tanítási módszereinek köszönhető. De talán jobban teszi, ha odakint várja meg...
- Felesleges, Fenwick professzor. Igazán nagyra értékelem a fáradozásait, de most már elmehet, visszajöttünk - csendül fel a hangja a másik tanárnál is megsemmisítőbben. - Sajátos tanítási módszereim része, hogy elvárom, hogy azt tegyék, amit mondok. Természetesen az egyik diák megint ostoba volt és megsérült, úgyhogy elküldtem a gyengélkedőre, és elengedtem a csoportot - von vállat, aztán Fenwick sötét pilantása láttán legyint. - Harmadfokú égés, semmi komoly. - Ezzel a téma le is van zárva, inkább körbenéz a szertárban, hogy alaposabban szemügyre vegye a pusztítást. Az arckifejezéséből ítélve elismeréssel adózik Mina képességeinek. És ez a nő egy patikában dolgozik. Közveszélyes.
- Nos, professzor, megtenné, hogy magunkra hagy minket? - fonja össze maga előtt a karját, és Fenwickre néz. A gyógynövénytan egyébként sem az a makulátlanul tiszta tantárgy, de a megjelenéséből ítélve a megégett diákot leszámítva is keményebb óra lehetett ez a mostani, mint az megszokott: talárját combközépig vastag, jórészt már odaszáradt sárréteg borítja, és zilált hajában jó néhány ragadós termés csüng. A keze piszkosságát mindig nehéz megítélni az azokat borító csúf hegektől. - Úgy ráijesztett Miss Scamanderre, hogy még órákig takaríthatok utána, és fogalmam sincs, milyen ügyben keresett meg ennyire ad hoc, összességében tehát nem valami rózsásak a lyukasórám kilátásai. Lekötelez.
Miután Fenwick távozott, valóban nekilát ahhoz, hogy rendbehozza az összetört holmikat, visszasöpri a kiömlött vetőmagokat, de valójában persze csak néhány pálcaintésbe kerül, aztán felegyenesedik, és végre Minára figyel.
- Hallgatom, Miss Scamander. Normális esetben inkább az irodámban szeretek vendégeket fogadni, de ha már ön sem ragaszkodott a bevett udvariassági formulákhoz, akkor akár itt is belekezdhet. Ha nem bánja, a kedvenc karosszékembe inkább majd ruhaváltás után szeretnék leülni. - Egy újabb pálcamozdulattal két csésze gőzölgő teát bűvöl elő, az egyiket a kezébe veszi, és le is ül egy nagyobb ládára, majd szarkasztikus nagyvonalúsággal széttárja a karját. - Legyen kreatív, foglaljon helyet. - Miközben a csészébe kortyol, némi letaglózottsággal szemléli a talárját és a körmeit, aztán csak legyint. Nem különösebben kommunikálja, hogy figyel Minára, de ez csak a megszokott viselkedése, amit persze a lány, aki Bimbához szokott, kevésbé ismer behatóan, mint jelenlegi diákjai és a pár éve ballagottak, akik már karcos stílusán nevelkedtek. Ha nem kezd bele a mondókájába, egy idő után mindenesetre türelmetlenül, sürgetően felnéz, hogy jelezze, figyel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Hozzászólások száma :
32
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Argo & Mina   Szomb. Okt. 29, 2016 9:22 pm


Többször is próbálnék válaszolni az előttem álló kérdéseire, de mindig csak addig jutok el, hogy kinyitom a szám, majd becsukom. Az előttem álló férfi esélyt sem ad arra, hogy megmagyarázzam, miért itt vagyok. Mind a két helyen kerestem, de nem jelenti azt, hogy valahol útközben nem kerültük el egymást. Tény, hogy korábban érkeztem, mint az időpont, ahogy meg volt beszélve, de reménykedtem benne, hogy majd egy kis időt tudok tölteni Roxmotsban. Ez azonban nem úgy alakult, ahogy gondoltam. A barátnőm végül nem jött el, a Mézesfalásban pedig gyorsan végeztem.
És most? Most itt állok a gyógynövénytan szertárban, hebegek-habogok és senki sem hinné el nekem, hogy megbeszélt időpontom van, azok alapján, amit körülöttem lát. Nem is hibáztatom a velem szemben álló férfit. Sóhajtok egyet, aztán hajolnék le a táskámért a földre, mikor belép egy másik férfi is. Kicsit meg vagyok zavarodva, de hamar rájövök, hogy az újonnan érkező az, akihez annyira nagyon siettem. És azt is megtudom, hogy kicsoda az az idegen, akiről azt gondoltam, hogy talán a kísérőm lesz egy kihallgató szobához.
Némán nézem, ahogy a két tanár vitázik egymással, aztán elszégyellem magam. Talán nagyobb rendetlenséget csináltam ijedtemben, mint ahogy azt elsőre gondoltam. De tényleg segítek majd összepakolni, amint felszedem a földről a táskám. Azért mégis elmakogok egy sajnálomot, amit ők nem biztos, hogy hallanak. Miután Fenwick professzor elmegy, össze-vissza tipegek, hogy ne legyek útban, amíg a tárgyak elhelyezik magukat a helyükön, majd a professzorra szegezem tekintetem. Ingatom a fejem, bár nem tudom miért, nem kell engedélyt adnom neki, hogy átöltözzön.
- Bár időm engedné, hogy átsétáljunk az irodájában, ezúttal inkább a hasznosságot részesítem előnyben, és jelenleg ez a hasznosabb.
Elmosolyodom, aztán megköszönöm a teát. Igazán jól esik majd, de csak miután találtam magamnak helyet. Öhm, nem vártam, hogy majd egy komplett ülőgarnitúrát kapok, de valaminek azért örültem volna. De ha már én választottam a szertárt, akkor meg is oldom a helyzetet. A csészét a kezemben egyensúlyozva csinálok magamnak egy kis helyet, ahova végül egy puffot varázsolok. Kényszermegoldást egy kis helyen, de még mindig jobb, mintha a földön vagy a különböző zsákokon ülnék.
- A segítségét szeretném kérni – vágok azonnal a közepébe. – Tagja vagyok a Harry Pottert vizsgáló csapatnak, és tudomásom van egy növényről, ami talán a segítségünkre lehet. De ehhez a növényhez egy nagyon jó szakemberre van szükségem.
Hagyok egy pár pillanatnyi időt, remélem, hogy sikerül felkeltenem az érdeklődését. Nem könnyű a feladat, és nem könnyű elmondanom azt sem, ami idevezetett, de a cél érdekében bármire hajlandó vagyok. Előveszek a táskámból egy mappát, amiben minden le van írva.
- A növény nagyon kényes, üvegházban tartható csak, én a patikában vagy a lakásban nem tudom nevelni. Arra szeretném megkérni, hogy legyen segítségemre ebben. A roxforti üvegházak megfelelnek erre a célra.
Dumbledorral még nem beszéltem erről, de nem gondolom, hogy ellenére lenne. Főleg azért, mert segítségemre volt a növény beszerzéséhez szükséges iratok intézésében. Már csak az a kérdés, hogy ha sikerül elhoznom onnan, engedélyt kapok rá Olaszországban, akkor hol fogom tartani.
- Természetesen nem ingyen kérem. A növény a Roxfort tulajdonába kerülne, így Madam Pomfrey, a bájitaltant tanulók és a gyógynövénytant tanulók is hasznát látnák, ha most kisegítene. Kérem, olvassa át a mappában lévő anyagot, és legyen a segítségünkre.
Belekortyolok a teámba, amíg a professzor emészti szavaim, és talán belenéz az adatokba is. De ha ennyi nem lenne elég, akkor megadok még bármit, amit kér. Nem szalaszthatjuk el ezt a lehetőséget.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
33
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Argo & Mina   Csüt. Nov. 03, 2016 10:59 pm

Mint javíthatatlan különcöt, valahol még szórakoztatja is a fiatal boszorkány nyilvánvaló feszengése. Ami őt illeti, teljesen ellazultan foglal helyet a ládán, de azért igaz, a másikhoz jobban illik az a helyes kis puff.
Értékeli, hogy Miss Scamander nem vesztegeti az ő idejét fölösleges udvariassági körökre vagy pláne lélekölő felvezetésekre, de ha a felkéréssel sikerült is felkelteni az érdeklődését, ennek nem igazán adja jelét, csak a szemöldöke rándul meg, jelezvén, hogy hallotta, értette, a köretként tálalt hízelgés meg nem nagyon tudja meghatni, sajnos.
Kinyújtja a mappáért a kezét, és ha azt a lány átnyújtotta, akkor átfutja a szemével gyorsan, és egy nagyon bizonytalan körvonalú, épphogy derengő fél(negyed?)mosoly tűnik fel a szája sarkában. Nocsak. Úgy tűnik, a Mr. Potter állapotáért aggódó kis különítmény sokkal jobban érti a dolgát, mint az várható lett volna. Vagy sokkalta kétségbeesettebbek, mint amilyennek például Miss Scamander tűnik jelen pillanatban. Orchidaceae spinetum. A maga részéről sokkalta inkább kedveli a forró égövi egzotikumokat, mintsem a mediterrán fajokat, de meg kell hagyni, van kihívás a feladatban.
Egy darabig még vár, miután a boszorkány befejezte a mondandóját, még azután is, hogy belekortyolt a teájába, amelyet igazán értelmezhetne úgy, hogy a lényegi információk elhangzottak, de a pillantásából ítélve, ő nagyon is úgy érzi, hogy valami kimaradt az egyébként nagyon kedvére való módon velős, ám szakszerű összefoglalóból.
- Gondolom, Dumbledore professzorral már konzultált erről, és ő nyilvánvalóan áldását fogja adni erre a megbízásra. Az iskola részéről persze komoly erőforrásokat igényelne a növény természtése, hiszen az egyik üvegházat gyakorlatilag ki kell ürítenünk, de hosszú távon valószínűleg megtérül a befektetés, így fair ajánlatnak tűnik. Azt viszont nem látom be, miként kárpótolnak az én erőfeszítéseimért – fogalmaz kissé nyersen, bár tesz egy bocsánatkérő kézmozdulatot, ha nem is túl hiteles tőle ez. – Mert sajnálatos módon Mr. Potter hogyléte, nos, engem nem igazán érint személyesen. – Addig a szentségtörésig persze nem merészkedik, hogy kerek-perec kijelentse (bár a szavaiból eléggé egyértelműen sejthető): alsó hangon is kételkedik Potternek a varázsvilág megmentőjeként betöltött szerepében, illetve annak fontosságában. Ha ezek az emberek valami értelmesre bírnák fordítani az eszüket és a makacsságukat, ahelyett, hogy mítoszok délibábjait kergetik éveken át…
Újra átfutja a szemével a dokumentumokat, most alaposabban, hagy egy kis időt Miss Scamandernek, hogy esetleg magától is előálljon valamiféle komolyabb ajánlattal, mielőtt ő szabna feltételeket az együttműködésnek. – Feltételezem, a céljuk a növénnyel nem az, hogy mérget főzzenek belőle, és ezzel véget vetve a szenvedéseinek megadják a fiúnak a kegyelemdöfést, amivel persze egyet tudnék érteni. Valamiféle kísérleti bájitalról van szó, igaz? – fürkésző pillantást vet a boszorkányra, aztán tovább pörgeti a lapokat. Kissé kétkedő a hangsúlya. – Netán Piton professzort is sikerült megnyerniük ennek az, khm, ügynek?
Végül is becsukja és visszanyújtja a mappát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Hozzászólások száma :
32
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Argo & Mina   Vas. Nov. 13, 2016 3:27 pm


Pedig igyekeztem felkészülni, tényleg. Átnéztem a lapokat, az összes felmerülő kérdésre megkerestem a választ, és mégis van olyan, ami fel se merült bennem. Keresem is a szavakat, a lehetséges magyarázatokat, ami talán megfelelőek lehetnek, vagy amik mégis elfogadhatók. De egyelőre csak annyi telik tőlem, hogy nyerek egy kis időt.
- Ami azt illeti, valóban megbeszéltünk már majdnem minden részletet Dumbledore professzorral, így az üvegházak kérdésére is kitértünk. Ha nem lehet megoldani a Roxfort jelenlegi üvegházaiban a tartását, illetve a későbbiekben felmerülőkét, akkor támogatom majd egy kisebb, kifejezetten ennek a célnak létrehozott üvegház kialakítását.
Kifújom a levegőt, igazából ennyi időt tudtam magamnak nyerni. Megharapom az alsó ajkam, aztán egyenesen a szemébe nézek. Mit tudnék felajánlani valakinek, akiről nem is tudom, hogy mit akar? Mit akarhat egy Roxfortban dolgozó tanár? Egy pillanatig átfut rajtam a kétségbeesés, hogy erre most mit válaszoljak, de aztán összeszedem magam.
- Nos, Mr. Pyrites, elmondhatná magáról, hogy ön az egyetlen, aki a növény anyaországán kívül képes életben tartani és főleg virágoztatni is. Ez egy világraszóló elismerés lenne. Kell ezen túl még valami?
Biztos vagyok benne, hogy ennyi nem elég. De akkor mit még? Újra elbizonytalanodom kicsit, végül a számomra egyszerűbb megoldást választom.
- Ha ennyi nem elég, akkor mondja meg, mit akar nyerni az ügyön?
És igazából nem is értem, miért megyek bele ebbe a játékba, hiszen hagyhatnám, hogy a dolgok maguktól alakuljanak. Az üvegházak kérdése már le van beszélve, egyszerűen ki kéne várnom, hogy Dumbledore professzor kiadja Mr. Pyritesnek utasításba, hogy foglalkozzon a növénnyel és kész. De nem ezért jöttem, ezzel nem érnék el semmit, és most nincs időnk a játszadozásra, minél előbb elkezdjük az előkészületeket, annál jobb lesz. Egyébként sem vallana rám ez a fajta megoldás, én szívességeket szoktam kérni, amiből aztán nem a legjobban jövök ki, de nem szeretek haragban lenni olyan emberrel, akivel utána még munkakapcsolatban leszünk.
- Valóban nem. De ön is tudja, hiszen lapozgatja az aktát, nekünk csak a virág a lényeges része a növénynek, a tüskékkel bárki csinálhat bármit. Ellenmérgeket szeretnék készíteni, és nem mérgeket. Azonban ha kitudódna, hogy a Roxfort egyik üvegházában van egy ilyen erős anyag, akkor az iskola könnyen lehet célpontja a bátrabb és botorabb tolvajoknak.
Nem győztem meg, szinte biztos vagyok benne, hogy ennyivel nem fogom majd megúszni. Gondolkozz Mina, mi lehetne az, amit ajánlani tudnék?
- Igen, Piton professzor is segít az ügyünknek, de úgy gondolom, hogy ezúttal neki nem sok beleszólása van a dolgokba. Ez nem az ő kutatása, hanem az enyém.
De az tény, hogy ha szükségem van segítségre, akkor ő lenne az első, akihez fordulnék, és mivel ő is még az iskola tanára, kihasználná a lehetőséget, nem számítana semmi sem.
- Nos, Mr. Pyrites, mi a válasza? – veszem vissza a dossziét.
Igazából neki hoztam, nekem nincs rá szükségem, de ha nem akarja megtartani, akkor nem fogom erőszakkal hozzáragasztani a talárjához. És eljött a sorsdöntő pillanat, amikor úgy gondolom, hogy elkezdünk majd alkudozni a feltételekről. De hogy mi lesz majd utána, az még a jövő zenéje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
33
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Argo & Mina   Csüt. Nov. 17, 2016 5:39 pm

- Ahogy gondoltam – nyugtázza a boszorkány szavait, végtére is, Dumbledore-tól tényleg nem várt mást. Minden ostoba, légből kapott ügyet azonnal felkarol, Potter meg különösképpen a kedvence, ha ezen múlna a Kis Túlélő bevethetősége, minden bizonnyal a Roxfort teljes épületét átalakíttatná kutatóintézetté…
Nem kerüli el persze a figyelmét a másik zavara, de ahogy nem leli benne különösebben örömét – maximum egy kis rejtett mizantróp zugban a lelke mélyén –, nem is érzi szükségét, hogy segítsen neki eloszlatni.
- Nos, ez igazán… megtisztelő – ejti ki végül a megfelelő szót leplezetlen gunyorossággal –, de messze túlértékeli a becsvágyamat. Nézze, Miss Scamander, nekem vannak saját kutatásaim is, amelyekre így sem jut elegendő idő a tanítás mellett. Hét évfolyamnyi pocsék képességű diákkal vacakolok nap mint nap. Bármennyire is cirógatja a szakmai önérzetemet ez a kihívás, egyszerűen nincs időm egy hasonló kaliberű feladatra, amely legjobb esetben is pusztán annyival kecsegtet, hogy Mr. Pottert újra éber tudatállapotban üdvözölhetjük – fintorodik el egy kissé. Eléggé nyersen fogalmaz, de hát végtére is őtőle kérnek szívességet, és idáig kimondottan csapnivaló volt a napja, úgyhogy nem látja különösebb okát, hogy finomkodjon. – A világért sem mondanám, hogy a Szent Mungo a legkiválóbb intézmény nemzetközi viszonylatban, de mégiscsak magasan kvalifikált gyógyítók, szakmájuk hazai szintű legjobbjai tutujgatják azt a szerencsétlen fiút a nap huszonnégy órájában. Miért gondolja, hogy Önöknek, Önnek sikerülhet, ami nekik nem?
A nyílt beszéd sokkal inkább kedvére van, mint az egója cirógatása, így biccent az egyszerűen megfogalmazott kérdésre. Pedig Scamander bizonyára pont úgy tisztában van vele, mint ő, hogy ha a vén bolond azt akarja, hogy ezt a növényt felneveljék az egyik nyomorult üvegházban, akkor neki pattannia kell, és naponta imádkozni a sarjakhoz, hogy szépen nőjenek ám. Mégis mit vétett, hogy egy nyamvadt iskolában kell dolgoznia, és ha már így van, akkor épp a Roxfortban, Albus Dumbledore rohadt jótékonysági menedékházában? Most is dühítő, hogy ez az utolsó szalmaszál, amibe belekapaszkodott, és most sem tudna jobbat.
- Rendben, beszéljünk nyíltan – vonja meg a vállát. – A maga tüskés orchideája valami nevetségesen szerencsés véletlen folytán, történetesen pont megfelelő alanya lehet a saját kutatásomnak is. Gondolom, a maguk kutatócsoportja valamivel – villanó gúny – erősebb befolyással bír a minisztériumi bizottságokra, mint jómagam, így nem okozhat gondot a behozatali engedély megszerzése után a genetikai módosítást engedélyezni. Ez nem valami nagy kérés, azt hiszem. De ha ez valóban a maga kutatása, akkor tárgyalhatunk többről is.
Egy kis ideig még mérlegel a boszorkány arcát vizsgálgatva. Nem mintha szégyenkezne a saját etikailag megkérdőjelezhető értékrendje miatt, de legalábbis kénytelen jól átgondolni, hogyan tálalja, amit akar tőle.
- Nagy segítséget nyújtana, ha a módosított növénynemzedékeket tesztelhetném is – jegyzi meg végül vontatottabban. Scamander legalább nem medimágus, hanem tudós, így kénytelen erre apellálni. – Például egy adott bájitalban. – Egy medimágus már sikítana, de nyilván nem kell gyógyítói képzettség, hogy már sejteni lehessen, hova próbál kilyukadni, még csak nem is nagyon körmönfontan vagy alattomosan. – A kutatásaim nem a hatás, csupán a hatáserősség változásával foglalkoznak, így a modifikált növény minden bizonnyal nem jelent számottevő kockázatot, és jól beilleszthető az Ön munkájába is. Természetesen erre a kísérletre csak a megfelelő állatkísérletek elvégzése után kerülhetne sor… bár Mr. Potternek aligha van már bármi veszítenivalója.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Hozzászólások száma :
32
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Argo & Mina   Szomb. Dec. 03, 2016 8:53 pm


Elszégyenlem magam, mintha kisiskolás lennék, és a tanárom előtt kéne jól szerepelnem. Gyűrögetni kezdem a kezemben lévő lapokat. Úgy érzem, hogy most elbuktam egy nagyon fontos dolgot, és bár mindennél jobban bíztam benne, hogy majd sikerrel távozok az épületből, most inkább azt hiszem, hogy legalább egy próbát megért, és hagyom inkább az egészet. De még nem mondtam le teljesen a dologról, hiszen ott van az az aprócska reménysugár, amit az a vékony kis cérnaszál jelent, ami Mr. Pyrites válasza.
Azért felemelem a fejem, és mert nem igazán vagyok szívbajos, még a visszautasítást is büszkén fogom venni, legyen akármi is a körítés, akár arcpirosító is. Egyenesen a szemben ülő férfi szemébe nézek, próbálom előre megfejteni a gondolatait. Néha ugyan közbeszólnék a monológjába, és kihasználnám a röpke lélegzetvételnyi idejét is, de végül úgy döntök, hogy nem teszem. Számítottam rá, hogy nem fogom tudni csak azzal meggyőzni, megmentheti Harry életét. Engem se ezzel fogott meg Hermione.
- Nos, erre kérdésre nagyon egyszerű válaszom van. Mi nem vagyunk… én nem vagyok medimágus. A szakterületem nem a gyógyítás, hanem a toxikológia. Nem gondolom, hogy nem lenne egyetlen olyan medimágus sem a Mungóban, aki felérne hozzám, mi több, akár le is körözhetne. Arról sincs fogalmam, hogy mit láttak bennem, mikor felkértek a feladatra.
És tényleg így van. Nagyon meglepett Hermione felkeresése, és még jobban Bimba ajánlása. Először azt hittem, hogy csak egy Scamander kell a csapatba, hogy könnyebben hozzájussanak dolgokhoz, de aztán rájöttem, hogy anya akkor már tag volt. Végül szép lassan elhittem, hogy tényleg fontos vagyok. Azóta sok minden történt, olyanok is, amikre gondolni se merek.
Némán hallgatom végig a kérést, ami valahol logikus is, mégis elfog valami fura érzés. Mintha valami lenne a szavak mögött, amit elsőre nem látok. Természetes, hogy könnyen be tudom hozni, ha Argo beleegyezik, akkor innen már megyek is a Minisztériumba, nálam vannak a papírok, és biztos megkapnám a módosításra is az engedélyt, de valami csilingel bennem, és nem hagyhatom figyelmen kívül, pont azért, amire a tüskéi képesek. Ezért egyelőre hallgatok, és figyelem, mit mond még, talán kicsúszik valami árulkodó, ami megkönnyíti a döntést.
Végül nem jutok közelebb a megoldáshoz, de el kell ismernem, hogy amit kér az nagyon is teljesíthető. Tudósként megértem az érveit, mégis zavar valami, aminek az alapja az lehet, hogy nem ismerem az előttem ülő férfit.
- Mr. Pyrites, én… - összeszedem a bátorságom mielőtt bármit is mondanék. - Nagyon szép, amit előadott, és higgye el, ha nem lenne égető szükségem arra a növényre, akkor most visszautasítanám a kérését, de ez nem így működik. Sajnos – sóhajtok egyet. – Megkapja, amit akar, de van egy feltételem. Szeretnék ott lenni a növény módosításának minden mozzanatánál, és a bájital készítésénél is. A kísérleteknél is.
A felelősség az én vállamat nyomja, ezért a legkisebb esélyét sem szeretném megadni neki, hogy valami félresikerüljön. Természetesen nem lehetek ott minden egyes mozzanatnál, annál azért sokkal elfoglaltabb vagyok, tehát valamennyire kénytelen vagyok megbízni Argóban.
- És írásban szeretném megkapni az eredményeit is az új növény felhasználhatóságának. Ön is tudja, hogy nem lehetek itt a nap minden egyes percében, így kérem, tegye meg ezt nekem.
Ki tudja, ez talán egy hosszú távú együttműködés rögös kezdete, de talán semmi egyéb, mint aminek kinéz. Kihasználása egymás kutatásának. Akármi is legyen, a jövő nincs kőbe vésve, így bármit megtehetünk addig, amíg ki tudjuk használni az adott helyzeteket. Tudom, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy feltételeket támasszak, de talán ennyi még belefér. A lelkiismeretemmel pedig majd elszámolok én, akár jó, akár rossz dolog sül majd ki belőle.
Úgy tűnik, ez egy tenisz meccsé nőtte ki magát, és most egymásnak passzolgatjuk a labdát. De ki nyer majd a legvégén?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
33
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Argo & Mina   Pént. Dec. 23, 2016 6:20 pm

A boszorkány egyre közelebb áll ahhoz, hogy kivívja a csodálatát (na jó, tiszteletét) a tűrőképességével és a makacsságával, még ha ez a makacsság épp egy olyan teljesen értelmetlen és ostoba ambíció szolgálatában áll is, mint Potter megmentése. A szerénykedés viszont bosszantja. Ambíció túlzó alázattal párosítva? Óh, nem. A tudományos munkával járó örökös kétely épp elég megterhelést jelent a teljesítménynek, az önbizalomhiány azonban már súlyosan károsítja azt.
- Ezen a területen azt hiszem, nyugodt szívvel beszélhetünk szoros összefonódásról a bájitalmesterség és a medimágia között. Az Ön szakterületének kiválóságai is dolgoznak az ispotályban vagy legalábbis héba-hóba az ispotály számára is. Náluk jobbnak tartja magát? - kérdez köntörfalazás nélkül. - Komolyan azt akarja mondani, hogy nem tartja magát alkalmasnak a feladatra, amely mellett ilyen szenvedélyesen képes érvelni? Ez nem valami meggyőző.
Pedig maga a növény ötlete egészen impresszív, már-már revolucionális, még ha ezt nem is nyilvánította ki jóformán egy rezdüléssel sem. Ehhez kellett tudás, széleskörű ismeretek, a hajlandóság, hogy akár az országhatárokon túl keresse a megoldást, és persze kellett maga a briliáns ötlet, amely szembemegy az eddigi szokással. Ugyan. Csak annyit vár, hogy a boszorkány ehhez mérten beismerje, igen, tényleg kibaszottul rohadtul jónak tartom magam, Mr. Pyrites, és hiszek az ötletemben.
Valami ilyesmi reakcióra számított, bár talán kicsit hevesebbre, kicsit egyértelműbben tiltakozóra, egy huszonéves nő érthető erkölcsi aggályaira, de nagyon is elégtétellel tölti el, hogy ezek nem hangoznak el, és úgy véli, ebben nem csak annak van része, hogy Miss Scamander nem kívánja fölöslegesen húzni az idejét, hanem esetleg maga az érdeklődés is. Mégiscsak hosszú és pocsék nap volt a mai. Elmosolyodik, halványan, de elégedetten, sőt valamiféle elismeréssel.
- Lekötelez. - Ez viszont csak formaság. Továbbra is a Potter-féle kutatócsoport van lekötelezve neki. Ő csak próbálja kisajtolni a helyzetből adódó maximális előnyt a maga számára, mert sajnos az élet alapvetően nem kényezteti el hasonló lehetőségekkel. - A feltétele elfogadható a számomra. Feltételezem, mint szintén kutató, nem lesz útban. Ha magának van erre ideje amellett a rengeteg munka mellett, amelyet a saját kutatása jelent, akkor nekem nem teher a jelenléte. Ha kívánja, egy esetleges publikáció másodszerzőjeként is szerepelhet - von vállat gálánsan, elvégre a kutatóetika (amelyre amúgy magasról tesz minden olyan helyzetben, ahol ez előnytelennek bizonyul a maga számára) mégiscsak megköveteli ezt.
- Természetesen. Akkor bagolypostán elküldöm az engedélyezéshez szükséges dokumentációt, és kap egy tervezetet a kísérleteimről is. Ezt, nyilvánvalóan, kérem, kezelje diszkréten. Az Ön gyümölcsöző beleegyezése ellenére a varázslókon végzett kísérleteket valamiért nem igazán támogatják az etikai bizottságok, így ez érthető módon jobb, ha kettőnk közt marad. A saját érdekében is, természetesen - teszi hozzá szinte szelíden. - Ezt a példányt a növényről nekem szánta, gondolom. - Kéri vissza a papírokat, amiket az imént visszaadott. - Jobb, ha máris elkezdek felkészülni a megfelelő feltételek biztosítására. Mikorra érkezhet meg?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Hozzászólások száma :
32
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Argo & Mina   Vas. Feb. 19, 2017 7:36 pm


Nem tudom, mi fog még ebből az egészből kisülni, de az biztos, hogy szükségem van a növényre és az eredményekre is. Talán közelebb visz majd valami olyasmihez, amire korábban nem is gondoltam. Aztán, hogy a lelkem az ördögnek adtam-e el, vagy talán Fortunának az idő segítségével fog majd kiderülni talán jó sok idő múlva. Akkor már akár mindegy is lehet. Vagy talán már most is, hiszen olyan embereket kell felkeresnem, olyanoktól kell szívességet kérnem, akik azonnal is visszacsaphatnak. De minden perc, minden áldozat megéri majd, ha a végén kiderül, igazam volt. De addig is, egyik meglepetés következik a másik után. Korábban nem találkoztam még ennyire nyílt emberre. Ritka manapság az olyan, akinek ki is csúszik a száján az, ami a szívét nyomja. De mit lehetne egy ilyen kérdésre válaszolni?
- Nem, valóban nem mondtam el mindent. Alkalmas vagyok a feladatra, jobban is, mint néhány kollégám, de az ott folyó események, a folyamatos stressz, és az újabbnál újabb betegek, akiknek gyorsan kell az ellenszer nem az, amire vágyom. A patika tökéletes számomra ahhoz, hogy kényelmesen tudjam végrehajtani a kísérleteimet. A toxikológia azon része, amely a beteggel foglalkozik nem vonz, a Mungóban pedig a kísérletezést nem hagyják annyira.
És sajnos ez tényleg így van. Mostanában, hogy többet járok be, látom, mennyit szenvednek a kollégáim, és egyáltalán nem vonzanak az ott látottak. Aztán ki tudja, mi lenne, ha én odakerülnék. Remélem egy jó ideig nem is tudom majd meg, mert az már nagy bajra figyelmeztet, ha elfogadok onnan egy felajánlást.
A legjobban azt szeretném, ha minden hamar meg lenne, és a lehető leghamarabb el tudnám kezdeni a bájitalok előállítását, de most a legnagyobb erényt, a türelmet kell elővennem. A sürgetéstől nem lesz jobb, és fogalmam sincs, hogy milyen fejlődési szinten lesz a növény, amit el tudnak majd hozni ide. Még nem tudom, hogyan fogom megoldani a feltételeimre vonatkozó jelenlétet, de valahogy mindenféleképpen megteszem. De gondolom, Mr. Pyrites is tisztában van vele, hogy nem vagyok képes az osztódásra.
- Köszönöm szépen. Hálás vagyok önnek mindenféle segítségért. Mindent megteszek majd azért, hogy nyugalomban végezhesse el a kísérleteit. – Nem áll szándékomban minden apróság miatt idejárni, de erről neki nem kell tudnia. – Nem, köszönöm. Mivel az öné lesz a munka nagyobbik része, nem szeretném, ha a nevem megjelenne majd a tanulmánnyal kapcsolatban.
Tudom, hogy ez egy hatalmas lehetőség lenne, amitől ezzel eltaszítom saját magam, de ebből szeretnék kimaradni. Van egy másik projekt, amin dolgozom, és addig, amíg azzal nem jutok dűlőre, egyébként sem tudok teljes egészében részt venni ebben, úgy pedig nem lenne fair tőlem, ha learatnám a babérok rám eső részét. Nem, maradjon csak meg ez a megtiszteltetés tudós társamnak.
- Rendben, várom majd a jelentkezését, Mr. Pyrites. – Visszaadom a kezemben lévő dossziét. – Természetesen nem mondok senkinek semmit az itt elhangzottakról, és a baglyát is bizalmasan fogom kezelni.
Szerencsére pont az ehhez hasonló esetek miatt van egy rejtett része a lakásomnak, ahova a saját jegyzeteimet is rejteni szoktam. Jobb lesz, ha nyitok ott majd még egy szekciót, mert van egy olyan érzésem, hogy nem csak pár tanulmány és néhány hivatalos okirat kerül majd oda.
- Ha minden a terveim szerint megy, akkor a következő hónapban már megérkezhet. Sajnálatos módon a Minisztériumon keresztül fog érkezni, ezért szeretném megkérni rá, hogy amennyiben tud, jelenjen ott meg. A pontos időpontról tájékoztatni fogom még idejében. Ha nem tud eljönni az sem gond, majd kimentem valahogy.
Mivel lényegében a nevem alatt fut a projekt, és a Minisztériumban is így tudják, akkora katasztrófa talán nem történik, ha csak én leszek ott. Illetve, ha jól tudom, akkor Dumbledore professzor is szeretne ott lenni, de nem mondta meg, hogy milyen megfontolásból. Néha nem értem az öreget, de beletörődtem már abba, hogy a legváratlanabb dolgokkal lep meg.
- Ha bármiben segítségre van szüksége, kérem, keressen meg.
Kicsit gondolkodok még, de semmi olyasmi nem jut eszembe, amit még meg kéne beszélnünk. Felállok, és eltűntetem a székemet, amikor mégis beugrik valami.
- Ha nem lenne nagy gond, szeretném megnézni a helyet majd, ahova a növény kerül. Nem sok, tíz percről lenne csak szó, ha nem probléma. Illetve akkor, ha szükséges megbeszélhetünk még sok mindent. Ez megfelelő lenne önnek?
Elég sok idő van addig, és tényleg nem zavarnám tovább tíz percnél. Főleg mert garázdálkodni se szeretnék az üvegházakban. Segítjük egymást, nem pedig akadályozzuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
33
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Argo & Mina   Szomb. Feb. 25, 2017 2:00 pm

Részben meglepődik, hogy a boszorkány valóban eleget tud tenni az elvárásainak, és túllépni mindazokon a társadalmi béklyókon, amelyek émelyítő álszerénységet követelnek meg a legkiválóbbaktól is, csak hogy a hitványak jobban érezhessék magukat, szóval igen, meglepődik, de ezzel Miss Scamander egyúttal az elismerését is kivívja. Azzal meg pláne csak egyet tud érteni, hogy ha lehet választani, hogy a munkájában legyenek-e betegek, vagy sem, akkor nem kérdés, hogy ne legyenek. Bólint.
- Nos, ezt meg tudom érteni - nyugtázza a választ a jelen elégedettségéhez, elismeréséhez mérten nagyon is visszafogott módon.
A nő feltételei nem voltak valami túlzóak, elvégre érdeklődő, értő és kutatásait nem fenyegető közönséget bármikor szívesen bevonna kudarcaiba és sikereibe, főleg hogy az maga is szintén zenész, tehát nem volna ellenére az ellenőrzés, de ha logikusan átgondolja, valószínűleg az élet úgyis úgy alakul majd, hogy Scamandernek a hétköznapi munkája, esetleges magánélete és a Potter-boldoggáavatási hadművelet mellett aligha lesz ideje őt ellenőrizgetni. Ennek viszont kevés jelentőségét látja. Az ellenőrzés megléte vagy hiánya nem befolyásolja semmiben sem, hogy mihez kezd majd a szabványosan importált, teljesen jogtiszta növénnyel.
A köszönetre csak vállat von, a másodszerzőséget sem erőlteti, nem erőszak az ólálkator.
- Ahogy gondolja.
Persze, az lenne a legjobb, ha sikerülne szert tennie egy tanársegédre, akire rálőcsölheti a piszkos munkát, amíg az orchidea ürügyén végre kellő időt fordíthat a kutatásaira, dehát ebben a nyomorult egyesült posványban kompetens és együttműködő embert találni ritkább, mint a fehér holló.
Nem különösebben repes a gondolattól, hogy a megszokottnál egy másodperccel is több időt töltsön a minisztériumban, de egyrészt ennyit megérhet a dolog, másrészt Scamandernek semmi köze nincs viselt dolgaihoz és a minisztériumhoz, így rövid választ ad:
- Természetesen meg fogok jelenni.
Miután mindent megbeszéltek, és az udvariassági körök egész során is túl vannak, végül még arra is hajlandó, hogy megmutassa a boszorkánynak az üvegházakat, így valószínűleg a hármas és négyes számú  alapos szemrevételezése után együtt döntenek úgy, hogy a tüskés orchideának egy saját üvegházra lesz szüksége, hogy optimális körülmények között növekedhessen, és egyúttal így jelenti a legkevesebb megterhelést is a roxfortos tancélos növényállományra. Ezután kurtán, bár udvariasan vesz búcsút Scamandertől, és nem érzi férfiként kötelességének, hogy kikísérje a hoppanálási határig.

| Köszönöm a játékot! |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Hozzászólások száma :
32
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Argo & Mina   Vas. Márc. 12, 2017 9:12 pm


Azt hiszem, a mai látogatás eddig tartott csak, nem is akarom tovább rabolni Pyrites professzor idejét. Talán le akar fürdeni, vagy felkészülni a következő órájára. Felállok, és mielőtt elbúcsúznék, még megköszönöm neki a közreműködést a hivatalos átvételen. Bár nem tudom mennyire lesz majd hivatalos. A Miniszter jelenlétére se számítok, vagy a konzuléra, de nem csak egy futár fog majd érkezni, ebben is biztos vagyok.
Kezet nyújtok neki, majd összeszedve ténylegesen minden holmimat, elbúcsúzom a professzortól és a helytől is. Különös alakkal hozott össze a sors, de minden percét élveztem a beszélgetésünknek. Sok dologra ébresztett rá ez a találkozás, és tudom, hogy a közös munka majd még kifizetődőbb lesz. Hogy kinek és mennyire, azt majd csak az idő tudja megmondani.
Kifelé menet még vetek egy pillantást az üvegházak felé, elképzelem, hogy mi lesz majd ott hamarosan, mennyire át fog alakulni majd a hely, majd elsietek a kijárat felé. Nem hoppanálok azonnal a határnál, először inkább beugrok a Mézesfalásba és a Három Seprűbe is. Egy kis nosztalgiázás mindig jól jön. Hamarosan úgyse lesz időm semmire, nemhogy a kikapcsolódásra.



Köszönöm a játékot. Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Argo & Mina   

Vissza az elejére Go down
 
Argo & Mina
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzö Szakiskola :: A kastély :: Földszint és Bejárati csarnok :: Gyógynövénytani szertár-
Ugrás: