>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Gilbert R. Flamel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Kor :
31
Keresem :
Hozzászólások száma :
16
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Gilbert R. Flamel   Hétf. Okt. 17, 2016 1:07 am


Gilbert Raoul Flamel

Főkarakter
Alexander V. Spark
Csoport
Mester
Play by
Richard Madden
Foglalkozás
Dragonológus
Karaktertípus
Keresett
Különleges képesség
-

Belsö leírás
Abszolút szabad lelkű, spontanitás és korlátok nélküliség jellemzi. Nem is bírja elviselni, ha keretek közé szorítják, az a fajta kölyök volt, aki nem bírt megülni a seggén két percnél tovább. Kíváncsisága szinte kielégíthetetlen, minden felkelti az érdeklődését, olyasvalaki, aki máglyaként ég, de nagyon hamar kialszik, hogy aztán valami újra lángra lobbantsa. Nem is tudta így igazán kiaknázni tehetségét, de nem bánja, inkább merül el mindenben egy kicsit, mintsem az egész életét rászánja egy valamire. A monotonitást és a társadalmi normákat tartja az ősellenségének. Nem szereti ha beskatulyázzák, a címkék szerinte csak a ruhákra valók, és onnan is hamar kipenderíti őket, ha egyáltalán bajlódik a megkeresésükkel. Kevés jó tulajdonságához tartozik a nyitott elméjűsége mind emberek és ideák felé. Legrosszabb esetben közli a másik szemébe, hogy egy világi fasz, mindezt minden előítélet nélkül. Nyers stílusa gyakran kiütközik, de olyan szerethetőséggel társul, ami miatt csak néha kerül konfliktusba másokkal. Körülötte az emberek hajlamosak megfeledkezni magukról, egyszerűen puszta kisugárzása arra sarkallja őket, még ha csak tudat alatt is, hogy maguk is levetkőzzék gátlásaikat. Tipikusan az az ember, aki alkalmi ivócimborának kíváló, de ha a családod tagja vagy közelebbi barátod azt kívánod bár ne lenne az. Mondhatni menekül a felelősség elől, nem hajlandó elkötelezi magát semmi és senki mellett. Önző, és saját jólétét előrébb tartja mindenki másénál, csak ritka az olyan alkalom, mikor önfeláldozáson kapni. Semmiképp sem rosszindulatú és ha teheti nem okoz kárt senkinek, legyen az érzelmi vagy anyagi, de úgy gondolja a túlélési egyetlen módja ha saját jólétünk másoké elé helyezzük.

“Man was born free, and he is everywhere in chains.“

Pálca
Hegyi juhar és gesztenye keveréke, főnixtoll mag, 12 ¾" in hosszú, mérsékelten merev
Patrónus

Prérifarkas
Erősség
☯ Fotografikus memória
☯ Jó érzék az állatokhoz és azok idomításához
☯ Gyorsan tanul
☯ Több nyelven beszél felületesen
Gyengeség
♿ Hamar elveszti az érdeklődését
♿ Nem kitartó, rendszeresen félbe hagy dolgokat
♿ Nehezen köteleződik el
♿ Nem bír sokáig egy helyben maradni
♿ Nem vállalja a felelősséget a tetteiért, inkább másokra hárítja azt
♿ Végletekig önző tud lenni
Dementorok
Szülei sírjának első látványa, és minden olyan pillanat, mikor sarokba szorul
Edevis tükre
Békés családot egy félreeső szigeten, amit egy ismeretlen vidék felé hajózó, hatalmas vitorlásról figyel
Mumus
Önmaga egy hétköznapi házban, London külvárosában, három gyerekkel és egy középszerű, végletekig monoton munkahellyel, ahogy minden napja ugyan úgy telik, ugyan ott, olyan emberek társaságában, akik azt várják tőle, hogy beilleszkedjen a közösségbe
Amortentia illata
Hegyi levegő, hajnali harmat áztatta mező, homokos tengerpart, őszi erdő

Külsö leírás
Mikor valaki le akarja írni az első benyomását Gilbertől, olyasmivel kezdené, hogy végeláthatatlanul kényelmes a saját bőrében. Olyasvalakinek tűnik, aki beleszarik a világba és ezt nem is titkolja. Napszaktól és szezontól független azt hordja, ami éppen kezébe akad és amiben jól érzi magát. Ez lehet egy bő melegítő pulóverrel, vagy ha épp ahhoz van kedve  ing és öltöny nadrág. Nem igénytelen, egyszerűen csak saját maga megelégedésére öltözködik, és ennek megfelelően is ápolja magát. Nem hal bele ha egy-két napig nem jut zuhany közelébe, de ha már nagyon igényli a fürdést, egyszerűen megmártózik egy közeli patakban. Jól fésültnek nem mondható, göndör barna fürtjei általában épp úgy állnak, ahogy a párna igazította őket és hosszuk is attól függ mikor került legutóbb olló a kezébe. Alacsonyan ülő, téli égboltra hasonlító kék szemei vannak, arcát gyakran keretezi kis figyelemmel gondozott szakáll. Nyurga, széles vállai és meglehetősen keskeny csípője van. Éppen annyira karakán testalkata, amellyel még valamelyest kordában tudja tartani az állatokat, de külön figyelmet nem fordít rá, főleg foglalkozása és utazásai formálták ilyenre.  

Születési hely
Lyon, Franciaország
Származás
Aranyvérű
Elkötelezettség
Semleges
Születési idő
1970.09.15.
Családi állapot
Szabad
Roxforti ház
Hollóhát

Elötörténet

“Man was born free, and he is everywhere in chains.“

Igen szerteágazó és mélyre nyúló családfa a miénk, olyan, amit a falra szoktak tapézátzni, és minden felmenő nevét ellátni az arcképével, ami jobb helyeken még beszél is az emberhez. Szerencsére nekünk nem volt ilyesfajta ocsmányság a házban. Személy szerint úgy gondolom, a fák egyetlen hibája, hogy le vannak kötve, ahol gyökeret vertek, örökre oda ragadtak és csak akkor szabadulnak, ha egy orkán kiszakítja őket a földből, vagy ha a tavaszi szellő messzi földre viszi a termésük, amiből majd új élet sarjad. De egyik sem igazi szabadság.
Mikor elég nagy lettem, hogy felfogjam hova születtem, azzal a felismeréssel rám szakad a tudással járó felelősség is. Aranyvérűnek lenni szinte egyet jelent az életre szóló elvárásokkal, és ha az ember egy nagy múltú család sarja, az csak újabb szem a rabláncba. A szüleim sosem éreztették velem, hogy kikövezett út várna rám, vagy hogy elvárják, hogy a nyomdokaiba lépjek és én is tudós, illetve kutató legyek. Megtették ezt helyettük a család más tagjai, nagybátyák, keresztanyák, unokatestvérek és az a furcsa középkorú nő, aki minden családi összejövetelen ott van, de senki sem tudja, kivel jött valójában. Bevallom nem viseltem jól, úgy éreztem a jövő olyan nyomást helyez rám, ami szépen lassan összeprésel bennem minden szervet. Mintha minden pillanatban egy lánc lógott volna a nyakamba, ami nem engedte, hogy rendesen kiegyenesedjek. Akkoriban erre fogtam a tényt is, hogy kortársaim kellemetlenül megelőztek növés terén.
Ám mint minden jó hátulgombolós én is úgy oldottam meg a problémáimat, hogy elfutottam előlük - ezt a jó szokásom nem sikerült igazán levetkőzni - a fantáziám nyújtotta menedékbe. Ha épp nem képzelegtem valami badarságon, akkor a furcsa szavakkal teli könyveket bújtam, vagy valamelyik szülőm fülét húztam képtelen kérdésekkel. Igyekeztem mindig lefoglalni magam, az unalom olyan volt számomra, mint bozótban megbújó fenevad, ha lankadt a figyelmem azonnal felütötte a fejét. A szüleim persze nem bírták a feneketlen kíváncsiságom és a mellé társuló kifogyhatatlan energiám, így úgy tettek, mint minden felelősségteljes szülő és rám bíztak egy életet, mondván az majd lefoglal. Annyira nem is hibáztak vele, olyasfajta érzéket mutattam az állatokhoz, ami keveseknek adatott meg, és felettébb élveztem azoknak társaságát, lévén ők nem gyötörtek a jövőmmel kapcsolatos kérdésekkel, ami azt illeti semmivel kapcsolatosan, és ez felettébb szimpatikus volt számomra. Mikor kicsit nagyobb lettem, a szüleimben pedig elhalványult az álmatlan éjszakák, a ragacsos kezek és folyamatos nyüzsgés okozta terror emléke úgy döntöttek újabb gyereket vállalnak, így megszületett az öcsém is. Hasonló volt a kutyákhoz, nem beszélt, csak sírt, ha éhes volt, vagy dolgát végezte. Jól megvoltunk.
Hamar megmutatkoztak nálam a mágia első jelei, igazán az is lehet már sokkal korábban, mint ahogy a szüleim észrevették, de sokszor akkora felfordulást csináltam a házban, hogy nehezen lehetett behatárolni mit okozott varázslat és mit a fékezhetetlenségem. Ennek megfelelően az sem volt meglepő, hogy megérkezett a Roxfortba invitáló levelem, és a Hollóhátba kerülés is olyasmi volt, ami nem okozott különösebb felhördülést a családban. Az iskola megkezdésével ideiglenesen megszabadultam a rokonok okozta nyomástól, ellenben egészen más fajta elvárásokkal kellett szembenéznem. Mindenki ismerte a Flamel nevet, dédszüleim lévén, így nem volt kérdés: „nagy dolgokat várnak el tőlem is” és ezt igen gyakran éreztették is a tanulmányi számonkérések alkalmával. Az első pár évben igyekeztem mindennek megfelelni, magaviselet és jegyek tekintetében egyaránt, ebben pedig nagy segítségemre volt a gyors tanulási készségem és hogy elég volt mindent egyszer elolvasnom. A teher súlya kissé csökkent, mikor az öcsém is elkezdte tanulmányait, de az első szülöttség olyasmi, amit az ember akkor sem vetkőzhet le, ha ádám kosztümben flangál mindenhova.


“Or, rather, let us be more simple and less vain.”


Van az a pillanat, mikor az ember úgy érzi minden, ami körülötte van, fojtogatja, mintha egy lánc csavarodna az egész testére, gúzsba kötné a végtagjait és ráfeszülne a torkára. Ilyenkor két választása van, vagy hagyja, hogy lassan, de biztosan kiszálljon belőle minden élet, vagy széttépi a béklyót és megszabadul a gátlásaitól és a kötöttségektől. Én az utóbbit választottam. Nem számított rá senki, talán még én magam sem és nagy felháborodást keltett a tanárok körében, hogy a Flamel fiú furkászokat engedett szabadjára a házak klubszobájában. Persze a hír hamar haza is eljutott, és egy rivalló formájában adta tudtomra ezt, de akkor már minden mindegy volt. Azt hittem, ha nem felelek meg a rólam kialakított képnek, ha nem ugrom meg az elém állított képzeletbeli akadályokat, akkor összedől a világ és mindennek vége. NA kiderült, hogy kurvára nincs így és onnantól már nem volt vissza út. A furkászokat követték az engedély nélküli kijárások, a gyengélkedőn töltött éjszaka párban, vagy épp csoportosan és még mennyi minden. Hamarosan minden felém irányult követelmény igen alacsonyra süllyedt, és átirányult az öcsémre, aki láthatólag jól viselte a dolgot én pedig tobzódtam a szabadság újszerű ízében. A roxforti éveim a továbbiakban igen kellemesen teltek, és bár a prefektusi vagy iskola első cím közelébe se jutottam, egyáltalán nem bántam. Ami érdekelt, azzal meghökkentő lelkesedéssel foglalkoztam, és végül arra jutottam, ha valamivel, akkor sárkányokkal akarok foglalkozni.


“Every person has a right to risk their own life for the preservation of it.”


Végül mindenki legnagyobb meglepetésére befejeztem tanulmányaimat kisebb nagyobb sikerekkel, és hivatalosan is magaménak tudhattam a dragonológus szakmát. Elkezdtem dolgozni az egyik közeli rezervátumban és néha haza látogattam a szüleimhez, vagy a dédszüleimhez. Lassan becsatlakoztam az általuk folytatott kutatásokba és már kezdtem átlátni, hogy rengeteg felfedezetlen terület és mélyen szunnyadó potenciál van elásva az otthoni birtok alatt. Aztán arra is rájöttem, hogy ehhez nekem kurvára nincs kedvem. Mármint persze, a sárkányok érdekesek, rengeteg felfedezetlen terület létezik velük kapcsolatban, ami csak arra vár, hogy valaki beleássa magát. De nyilvánvaló volt, hogy az a valaki nem én leszek. Fél év se telt el, amikor betömtem a cuccom egy részét egy utazó táskába, magamhoz vettem a félre tett pénzem és az örökség rám eső részét, aztán útnak indultam. A szüleim ellenkeztek, marasztaltak, győzködtek, zsaroltak, mindent, ami tőlük telt, de nem használt. Tudtam róla, hogy a dédszüleim már nem élnek sokáig, hisz a bölcsek kövét elpusztították, de úgy gondoltam van, aki tovább vigye az örökséget, ha nem én vagy nem a szüleim, akkor ott van az öcsém, aki majd magára vállalja a felelősséget. Önző dolog lett volna? Abszolút. De láttam, ahogy a dédszüleim és a szüleim is lassan elvesztik a fényt a szemükből, a régi lelkesedésük. Ahogy a varázsvilág kutatói és mindenki más egyre többet követel, hiába nyújtják a kezük, nekik a karjuk kell. Én pedig nem voltam hajlandó erre, nekem kellett a kezem és a karom is, ahogy az összes többi részem az életkedvemmel együtt. Rengeteg minden volt még felfedezetlenül a világban, erre meg ott voltak annyian, miért pont én kellenék, gondoltam.


“I have never thought, for my part, that man's freedom consists in his being able to do whatever he wills, but that he should not, by any human power, be forced to do what is against his will.”


Nem sokkal útra kelésem után egy hírtől zengett a varázsvilág: „A híres Nicholas Flamel, és felesége Perenelle Flamel elhunyt”. Volt, aki sajnálkozott, volt olyan, aki komolyan is gondolta, aztán persze jött a rosszmájú alja nép, aki átverést és összeesküvést emlegetett. Én a magam részéről úgy gondoltam megérdemelték már az örök nyugalmat. Lehetséges, hogy Nicholas a kő felfedezésekor még valóban úgy gondolta áldást kapott, és feltett szándéka volt életét a végletekig nyújtani, hogy segítsen a varázslóvilág kevésbé szerencsésebb tagjain, jobbá tegye azt és sok-sok nemzedékkel gazdagítsa a varázslók sorait. Igazából mindezt el is érte, csak közben lassan elvesztette minden akaratát az életre és már csak a felé irányuló igények láncoltak ehhez a földhöz. Azt a tényt, már sokkal nehezebben fogadtam, hogy rá pár évre a szüleim is követték őket. A temetésről más rég lemaradtam, mert mire megtaláltak a tibeti hegységekben már hónapok teltek el az eltávozásuktól számítva, így csak a sírjuknál tettem tiszteletet. Ez nem olyasmi volt, amire az ember harminc évesen készül, de a nálam pár évvel fiatalabb öcsém látszólag nálam könnyebben dolgozta fel a hírt. Lehetséges, hogy a felém táplált megvetése és gyűlölete segített a gyászban. Az hasonlóképp váratlan hírként ért, mikor Dumledore-tól megtudtam, a dédszüleim rám hagyták munkásságuk, az összes eddigi kutatás anyagát, eredményét és dokumentációját. Így már érhető volt a sorozatos orvgyilkossági kísérlet, ami az utolsó hónapokban ért. Ez az apró mellék információ nem mondhatnám, hogy javított ifjabbik testvéremmel való kapcsolatomon, megkockáztatnám esetleg rontott is rajta. Az életem ezek után folyamatos veszélyben volt, hol az átkokkal rám törő ismeretlen bérencektől, hol a régi és újonnan felfedezett rokonok hirtelen tett látogatásaitól. Megjegyzem előbbit jobban viseltem.
Lévén mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ez nem tartható állapot, megoldást kellett találni. Ha a saját kicsiny problémám nem lett volna elegendő, időközben a Sötét Nagyúr is visszatért, a Potter fiú, akitől pedig a megváltást várta mindenki ismeretlen, krónikus betegségtől sújtva nyomta az ágyat. Persze minden szerencsétlen azonnal kétségbeesett és kutatni kezdett a következő önzetlen hős után, aki majd megmenti a nyomoronc seggét és megcsinálja helyette a feladat ordas részét. Itt jobb képbe Dumbledore, akit őszintén nem tudom, hogy önös érdekeit vezéreltek-e – sejtésem szerint igen – vagy a bűntudat, lévén erősen közrejátszott benne, hogy a dédszüleim és leszármazottaik ne élhessenek plusz néhány száz évet – bár ezzel szívességet tett mindenkinek, főleg nekik -. Felajánlotta, hogy ha csatlakozom a Granger által szervezett kutatócsoporthoz, ami megpróbál megoldást találni az ismeretlen betegségre, akkor megvédi a szánalmas sejhajom. Őszintén szólva a hátam közepére se kívántam az egészet, de nem volt választásom. Ennek nem csak az lett az eredménye, hogy az eddigi szabad és csapongó életem igen erős keretek közé szorult, de az amúgy is instabil lábakon álló kapcsolatom az öcsémmel teljesen összedőlt, felgyulladt és még egy madár is rászart.


A hozzászólást Gilbert R. Flamel összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 31, 2016 12:12 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
35
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Gilbert R. Flamel   Hétf. Okt. 17, 2016 9:54 pm

Gratulálunk, elfogadva!


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Gilbert R. Flamel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Gilbert ház
» Jeremy Gilbert - Átvételi szándékát az adminnál lehet jelezni
» Elena Gilbert /Salvatore/ - Folyamatban
» Gilbert lakrésze

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: 9 és 3/4-ik vágány :: Beosztási ceremónia :: Elfogadott karakterek :: Mester-
Ugrás: