>
KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Legutóbbi témák
Vendég

Alexander V. Spark

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Megosztás
 

 Marcus && Eadlyn

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Eadlyn A. Sullivan

Kor :
24
Hozzászólások száma :
13
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Marcus && Eadlyn    Marcus && Eadlyn  EmptyVas. Okt. 23, 2016 12:57 am

Marcus & Eadlyn
oh, it's just... nothing...

A kluhelyiség. Fogalmam sincs, hogy kerültem ide, s emiatt a pulzusom gyorsan az egekbe szökik. Nézek mindenfelé, azt hiszem minden olyan, mint lenni szokott, de egyszerűen nem értem, hogyan kerültem ide, ahogy azt sem, hogy miért fáj a bal kezem. Ránézek és amit látok, az csak még több pánikra ad okot. A kezem remeg és a testem is beleborzong a látványba, mégis mikor, hogyan és ki csinálta ezt velem? A kézfejem belső részén a következő mondat olvasható "Nem menekülhetsz". Egyszerűen nem értem, a karcolásnyomok még elég frissnek számítanak, de miért nem emlékszem? Nem emlékszem, hogyan történt és.... És csak most veszem észre a másik kezemben a kést, amit egyből a földre ejtek, ahol kisebb csörömpöléssel landol. De nincs itt senki, vagyis, én nem láttam senkit, egészen eddig, a zaj azonban magára vonja a figyelmet, ekkor pillantom meg Marcust.
Vajon végignézte? Látta azt, hogy mi történt vagy azt, ahogy az előbb pánikrohamot kaptam? Nem, nem, biztos nem, én... Én biztos tudnám, ha látta volna, nem? Oh, miket beszélek, hiszen azt sem tudom, hogyan történt az egész. A fiú felé pillantok, de nem akarom őt zavarni, úgy látom, éppen a házi feladatát csinálja, vélhetően valami olyant, amit nekem is kéne, de egyáltalán nincs kedvem hozzá. Lassan csúszok le a fal mellett a földre, hogy ott ücsörögjek kicsit, hátha megértem, mi az, ami mostanában történik velem. Annyira bonyolult és annyira ijesztő. Mondták az orvosok, hogy a baleset biztos hatással lesz rám, na de hogy így? És ennyire? Hiszen nem emlékszem mi történt velem az elmúlt ki tudja mennyi időben, mert órám nincs, szóval még azt sem tudom mennyi az idő... Az egyik pillanatban még sétáltam ki a nagy teremből, a következőben meg itt vagyok, mégis mi akar ez lenni?
Végigsimítok a karcolásokon. Fáj. Tudom, hogy valami nincs rendben, csak azt nem, hogy mi. Én sosem tennék kárt magamban, erre tessék, itt ez az üzenet és nem tudom, mit kezdjek vele...


Vissza az elejére Go down


Marcus C. Bradley

Kor :
23
Keresem :
▲▼ myself
Hozzászólások száma :
14
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Marcus && Eadlyn    Marcus && Eadlyn  EmptyVas. Okt. 23, 2016 1:10 pm

Eadlyn & Marcus
are you insane like me?


Lassan, óvatosan, minden lépést megfontolva lépkedek mezítláb a hideg lépcsőn, a pizsamámban és köntösömben, amit még a nagyi varrt nekem. Kezemben néhány könyv, pergamen és penna. Nem tanulni jövök le, már napok óta készen vannak a házi feladatain. Magányra vágyok, ami sokszor nem adatik meg nekem, mivel mindig körül vesznek és Madisont se hagyhatom egyedül. Belegondolva, jobb is, hogy nem vagyok sose egyedül, a végén még az őrületbe kergetnének a gondolataim. Azt meg senki se szeretné.
De most mégis, engedek nekik, engedem, hogy elárasszák a fejem. Leülök az egyik székbe a kandalló ropogó tüze előtt. Kezeimmel támasztom meg fejem, és elárasztanak a gondolataim.
Miért tette azokat, amiket tett apám? Rendben, skizofrénia, de akkor is. Nem volt semmi oka rá. Anya mindig főzött, mosott, takarított, mindig csókkal köszönt el tőle, mindig adott neki egy kis szabadidőt. Madison mindig jól tanult, nem volt rá sose panasz. Rám se. Olyanok voltunk, mint egy normális család, amire az ember mindig is vágyik. Vagyis látszólag.
Nagyi mindig azt mondta, hogy egy derék és udvarias fiatalembernek ismerte meg apámat, aki mindig bókolt anyának, aki mindig evett nagyi főztjeiből és nagypapival is jó kapcsolatot is ápolt. Ezért is örültek annyira nagypapival, hogy összeházasodnak. Mindenki olyan férjet kíván a lányának, mint apám.
De aztán az idő múlásával apánk változott, voltak homályos pillanatai, mikor öntudatán kívül volt. De mikor ezek elmúltak mindig bocsánatot kért anyától, csokrot vett neki és elvitte valahova kikapcsolódni. Aztán jöttem én és Madison. Akkor kezdett el apának sokkal több hangulatváltozása lenni, sokszor vert minket, anyát is, de mindig megbocsátottunk neki. De amit anyával művelt azon az estén. Megbocsáthatatlan.
Gondolataimból egy ajtócsapódás ébreszt fel, én meg írást színlelve firkálgatok az egyik pergamenre. A halvány fényben, amit a tűz ad egy vörös hajzuhatagot látok meg. A lány a kezét nézi, majd elejt valamit, ami nagy csörömpöléssel érkezik le a padlóra. Rám néz és lecsúszik a földre. Rögtön felismertem.
- Eadlyn? - szólalok meg, és miután felálltam leülök mellé.

Vissza az elejére Go down


Eadlyn A. Sullivan

Kor :
24
Hozzászólások száma :
13
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Marcus && Eadlyn    Marcus && Eadlyn  EmptySzomb. Okt. 29, 2016 12:34 am

Marcus & Eadlyn
oh, it's just... nothing...

Marcus... Nem tudom miért van itt, de lehet, hogy miatta kerültem ide. Úgy értem... Legutóbb is, mikor hirtelen a semmiből magamhoz tértem nem is emlékezve a történtekre, akkor ő a közelben volt és a hang... A hang mellette nem szólal meg, olyan mintha nem is létezne, mintha én is normális lennék. Egyáltalán van erre magyarázat? Vajon tud erről az egészről? Mármint arról hogy milyen hatással van rám és a hangra... Még sosem beszéltem neki erről, pedig már több mint egy hónapja az egésznek, azóta meg egyre többet vagyok vele, olyan ez mintha kihasználnám őt? Eszembe sem jutott, egyszerűen csak... Csak furcsa, hogy eddig mennyire elkerültük egymást. Persze, ennek lehet az az oka, hogy Marcus azért más személyiség mint én, azt például tudtam róla, hogy velem ellentétben ő szorgalmas és mindig tanul megcsinálja a házikat... Talán pont ezért gondoltam azt régebben, hogy nem jönnénk ki jól és most mégis, itt van ő és Abi mellett hirtelen azt mondanám, hogy rá számíthatok a legjobban. De mégis, egyszerűen félek neki elmondani hogy mi történik velem, pedig abból kiindulva, hogy mellette normális vagyok, valószínűleg elmondhatnám neki, mert talán ő tudja, mi történik velem...
Mégis, amikor meghallom a nevemet reflexből húzom rá a pulcsim ujját a karcolásokra és úgy várom meg, hogy leüljön mellém. Nem tudom miért csináltam az előbbit, talán azért mert félek attól, hogy mit gondolna. Lehet azt hinné, hogy depressziós vagyok vagy emó, vagy kik azok akik vagdosni szokták magukat, pedig ennek semmi köze azokhoz. Megviselt a szüleim halála, nehéz belegondolnom abba, hogy ők már nem lesznek többé, hogy anya nem süt többet palacsintát és apa nem versenyez velem többet a téli síelések alkalmával azon, hogy ki ér le előbb a hegyről. Raziel, aki egyébként a vér szerinti apám, közelébe sem tud lépni a szüleimnek, képtelenség lenne őket pótolni és bár jól esne, ha próbálkozna, de anya mondta, hogy nem fog, mert ő ilyen.
- Szia - köszönök Marcusnak egy apró mosollyal az arcomon. mikor leül mellém. - Klassz pizsi, tuti jó meleg - állapítom meg csak úgy mellékesen, de nem arra célozva ezzel, hogy fáznék. Talán csak egy kicsit de egyáltalán nem vészes, rajtam is pulcsi van meg hosszú nadrág, valószínűleg csak az előbbi sokkhatás miatt remegek picit. - Egyébként mi a helyzet? Kérlek mondd, hogy semmi fontos dologban nem zavartalak meg, mert akkor a bűntudat manó befészkel az agyamba.


Vissza az elejére Go down


Marcus C. Bradley

Kor :
23
Keresem :
▲▼ myself
Hozzászólások száma :
14
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Marcus && Eadlyn    Marcus && Eadlyn  EmptySzomb. Okt. 29, 2016 2:34 pm

Eadlyn & Marcus
are you insane like me?


Eadlyn.. Nem tudom, hogy eddig mért nem vettük észre egymást, vagy egyáltalán mért nem beszéltünk, de talán a sors akarta úgy, hogy azon az estén egymásba botoljunk. Eadlynt mindig is furcsálltam, nem közeledett nagyon senkihez se, és mindig csendes volt. Ennek ellenére, sose voltam vele gonosz és nem is beszéltem ki, ha kellett megvédtem. Viszont a nyár vége óta egyre furcsább, és azon az estén történt vele valami, elvileg valaki követte, és én alaposan megnéztem, hogy követi-e valaki, de semmi. Mintha a föld nyelte volna el az illetőt. Azóta sokszor vagyunk együtt és több időt töltünk együtt és úgy érzem, a lány, ha a közelembe van, teljesen más lesz. Mintha megnyugodna. Engem ez hidegen hagy, lehet, hogy új neki még a társaságom, vagy nem is tudom.. Én nagyon megkedveltem a lányt, és nagyon érdekel, hogy miért is ilyen. Megakarom fejteni a rejtélyét.
Ezért is ülök le mellé rögtön, amint felismerem. Nem vagyok az a nagy lovag, se hős, de szívesen segítek bárkinek, ha arról van szó. Kényelmesen elhelyezkedek mellette és a szemét fürkészem, abban a fényben amit a kandalló parányi tüze ad nekünk, de kivehetetlen a lány szeme.
- Szia. - köszönök neki mosollyal az arcomon, mintha a világ legnormálisabb szituációja lenne a mostani. - Köszönöm, a nagymamám varrta. Fázol? - kérdezem, és a választ meg se várva veszem le magamról a köntösöm és a vállára helyezem. - Dehogy, nem zavartál meg semmiben se. Én remélem, hogy nem zavartalak meg. - mondom csevegős hangon, de komolyabbra veszem a szót. - Mi történt?



Vissza az elejére Go down


Eadlyn A. Sullivan

Kor :
24
Hozzászólások száma :
13
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Marcus && Eadlyn    Marcus && Eadlyn  EmptyPént. Nov. 04, 2016 5:25 pm

Marcus & Eadlyn
oh, it's just... nothing...

Az előbb egyáltalán nem akartam arra utalni, hogy fáznék, ám mégis, Marcus szokás szerint túl kedves akar lenni és odaadja nekem a köntösét, ami egyébként még attól is meleg, hogy rajta volt. - Oh, köszi, de én... Nem fázom, van rajtam pulcsi, csak a pizsid tényleg jó. Én nem hoztam normálisat, teljesen kiment a fejemből, mikor pakoltam, szóval Abitől kaptam egyet - ami egyébként életmentő volt. Úgy tűnik az én barátnőm mindenre gondol, amire én nem, de... De nem hibáztathatom magam, anya mindig végigkérdezte, hogy elpakoltam e mindent, listát írt és arról olvasta fel, hogy mik kellenek, de idén... Idén már ez is más volt, már az nehezemre esett, hogy össze kellett pakolnom a cuccaimat és visszajöjjek az iskolába. Nem tudom, mi lesz a házunkkal, én semmi sem intézhetek ez ügyben, de apának volt egy munkatársa, aki már az egyetem óta a legjobb barátja volt. Úgy tudja, hogy bentlakásos iskolába járok, állítása szerint tuti nagyon elit a hely, de nem ez a lényeg. Azt mondta elintézi a dolgokat a ház körül, mert nem akar most ilyen kérdéseket a nyakamba zúdítani, ráérünk jövő nyáron, szerinte addigra talán jobban leszek, bár ebből sosem fogok igazán felépülni. A szüleim meghaltak... Mégis hogyan dolgozzam én ezt föl?
- Akkor jó - megnyugtat, hogy legalább őt nem zavartam meg semmiben, azonban amit ezután kérdez, arra felkapom a fejem. Hogy mi történt? Ezer meg ezer dolog történt, amire nem találok magyarázatot, vagy amivel nem tudok mit kezdeni, és amin nem tudok túllépni. Mégis mit mondhatnék erre?
- Nem tudom - bököm ki a lehető leggázabb dumát, majd egy rövidke hatásszünet után felteszek egy egyszerű kérdést, ami talán mégsem olyan egyszerű... - Marcus, történt már valami olyan körülötted, amire nem találtál magyarázatot?


Vissza az elejére Go down


Marcus C. Bradley

Kor :
23
Keresem :
▲▼ myself
Hozzászólások száma :
14
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Marcus && Eadlyn    Marcus && Eadlyn  EmptyCsüt. Dec. 01, 2016 5:57 pm

Eadlyn & Marcus
are you insane like me?


Előbbi mondandója nem éppen arra utalt, hogy fázna, én mégis ráterítem. Udvariasság? Az is, de egyszerűen csak jól nevelt vagyok. - Azért legyen rajtad. - tanácsolom neki, de ha levenné, rögtön visszarakom rá. Abigail-es megjegyzésén halkan nevetek. Na igen, Abigailt ismerem, és szerintem egy nagyon kedves és szép lány, és most úgy is látszik, hogy Eadlyn legjobb barátnője is. Örülök is neki, kell Eadlynnek egy ember, akire támaszkodhat. Persze,én is itt vagyok vele mindig, de egy nő társ is kell.. vagy mi, ehhez én nem értek, férfi vagyok. Bár tény, hogy a nők sokkal jobban tudnak segíteni a nehéz időszakokban. Nekem például ott van Madison, bár a húgom, de mégis. Nélküle nem tudom most hol lennék. Ha még említenem kéne egy lányt, akkor az Kamryn lenne, mert nagyon is jó barátnőmnek tartom, úgy, hogy nem érzek iránta semmi komolyat, csak már nagyon régóta ismerjük egymást, a baráti köröm része, Madisonnal is jóba vannak, szóval, igen, fontos ember ő is.
Úgy látom megkönnyebbül, mikor megtudja, hogy nem zavart meg. Semmiben se zavart meg, sőt, talán vágytam is a társaságára. Válasza rövid, de nekem mégis sokat mondott. Kérdésére lefagyok. - Tudod Eadlyn, nagyon sok ilyen történik, és velem is történt. Öhm, tudod a nyáron, az apám megölte az anyámat. Összevesztek, és meg történt. Nincs rá semmilyen magyarázat. Az orvosok a skizofréniával akarnak etetni, de nincs igazuk. Valami teljesen más késztethette erre, amit ki is fogok deríteni. - mondom halkan, a könnyeimet visszatartva. - Veled már történtek rossz dolgok, amiket legszívesebben megváltoztatnál?


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Marcus && Eadlyn    Marcus && Eadlyn  Empty

Vissza az elejére Go down
 
Marcus && Eadlyn
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Marcus Caspar Bradley
» Marcus | Dylan O'Brien/Evan Peters/Luke Mitchell/Kit Harrington | 16-17

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzö Szakiskola :: A kastély :: Alagsor és pincefolyosók :: Hugrabug klubhelyisége-
Ugrás: