>
KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Legutóbbi témák
Vendég

Alexander V. Spark

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Megosztás
 

 Hello stranger - Leo&&Roland

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Leonard Twinter

Keresem :
Nobody
Hozzászólások száma :
41
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Hello stranger - Leo&&Roland   Hello stranger - Leo&&Roland EmptyVas. Okt. 23, 2016 3:49 pm



Leonard & Roland
Hát ez a nap is sokkal hosszabb lett, mint amilyennek szerettem volna, hisz sok órám volt és mondhatni teljesen elfáradtam. Ma végre elmúlt az a rosszkedv, ami hetek óta emészt már, kezdem megérteni, hogy Roland nem akar velem találkozni és beszélni, amivel nincs is baj, mi.. nem tartozunk egy súlycsoportba. Arról meg ne is ejtsünk szót, hogy míg ő a menők házába a Mardekárba tartozik, addig én a lelkes és aranyos Hugrások táborát erősítem. Szeretem a házamat és örülök, hogy oda kerültem, nagyon jól érzem ott magamat. Szerencsére Marie-vel is kezd jobb lenni a viszonyom, mostanában újra beszéltünk és el is távozott tőlem az a borongós felhő, ami eddig a fejem felett repkedett. Apámtól érkezett egy levél, miszerint karácsonykor érkeznek hozzánk a nagyiék, szóval megint minden a testvéremről fog szólni, de egy biztos, hogy a szomszédhoz nem kell elmennem..
Bár a karácsony még messze van, mégis vannak terveim és alig várom, hogy eljöjjön az ünnep, mindig is az volt a kedvencem, mert akkor együtt volt a család, sőt. Mielőtt besoroztak Hugrásnak a szüleim éreztették azt is, hogy szeretnek. De beavatlak a terveimbe, átfogok menni Mariehez és Abihez, velük fogom tölteni a napomat, ha a szüleik megengedik. De az még messze van, most pedig a folyosón kell elindulnom, aztán le a lépcsőkön és már le is érek a klubhelységbe. Persze találkoztam pár sráccal, leszólítottak beszélni és elmesélték, hogy ma hogy járt Boby a szobatársunk. Rosszul keverte ki az egyik főzetet és belerobbant az arcába, persze ezt már én sem bírom ki nevetés nélkül, szegény srác még nálam is szerencsétlenebb. Azt tudom, hogy visszaérünk a szobába, azért megkérdezem tőle, hogy hogy van, valamilyen szinten aggódom érte. Aztán miután kibeszéltük magunkat –röpke másfél óra alatt – már tartottam is vissza a szobámhoz. Remélem, hogy senki nem fog megállítani, már nagyon is fáradt vagyok. Mindenkinek jó kedve van, mindenki mosolygott és talán ma még kevesebbet is piszkálták a Mardisok a Hugrásokat, majd én szerencsétlen véletlen rossz folyosón fordultam le az alagsorban és nem éppen a klubhelyiségünkben kötöttem ki.
Próbáltam megtalálni a helyes utat és hát elindultam az egyiken nagyon is rossz a memóriám és tájékozódni sem tudok, mindig erre szoktam elveszni és Roland szokott mindig rátalálni. Régebben mindig erre járt és megmutatta merre kell mennem.. de azok az idők.. majd befordultam a sarkon megpillantottam őt, semmit sem változott, még mindig ugyanaz volt a kisugárzása és a kinézete is. Nem akartam vele szóba állni, mert nem akarok és kész. Elindulok hát abba az irányba és próbálom kizárni őt, nem nézek rá és tudomást sem veszek róla, nem érdemli meg és tudom, hogy ez nem jellemző rám, de ez van.. Ezt érdemli, mert került és nem beszélt velem hónapokig. Azonban nem tudok elmenni úgy mellette, hogy legalább ne mondjak valamit, azért mégis a legjobb barátom, hiába követett el hibákat, még mindig a legjobb barátom.
- Nem tévedtem el, csak kicsit sétálok. – vetem oda neki, majd reménykedem benne, hogy nem akarja majd felkavarni azt az ideiglenes békét, amit végre sikerült magamra erőltetnem.

Nagyon gagyi, de ezt tudod XD
Vissza az elejére Go down


Roland Moorehead

Kor :
24
Keresem :
Hozzászólások száma :
25
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Hello stranger - Leo&&Roland   Hello stranger - Leo&&Roland EmptyVas. Okt. 23, 2016 8:17 pm

Leonard && Roland
Mélyen belenéztem a szemeibe, valami nagyon komolyat akartam volna mondani neki, ha meghallgat. De mostanában mintha süket volna és végtelenül féltékeny, még a levegőre is amit be és kilélegzek. Hát normális az ilyen? Legalább ne mondta volna meg! Így csak arra tudok gondolni, hogy azt szeretné fulladjak meg és ne vegyek többé levegőt. Szóval beszélni akartam vele, úgy mint férfi a nővel. De nem ment. Helyette ő fogta magát, hátat fordított és a kelekótya barátnőivel ment, megint. Komolyan. Legközelebb lefogom és nem fogom hagyni, hogy velük menjen. Nem mintha ki akarnám sajátítani, de akkor ő se rendezzen jelenetet mindenki előtt! Szerintem már mindenki tudja, hogy járunk! Nem kell még jobban kikürtölni! Egy darabig csak álltam, néztem ahogy elmegy és egyre távolabb kerül tőlem. De aztán belefáradtam. Fogtam a könyvem és kimentem a klubhelyiségből, jobb ötlet hiányában. Nem jutott eszembe semmi mit tehetnék és kivel. Szóval inkább kint a folyóson próbáltam szerencsét. Ma amúgy kéket vettem fel, még mindig halál nyugodt  vagyok, mert már lepereg rólam Hilda ostoba viselkedése. Nem zavar, nem tud zavarni a viselkedése. Hagyom, hadd menjen a feje után, mert úgyis visszatér… Nincs más választása! A jellemét csak én tudom elviselni és kétlem, hogy rajtam kívül bárki más hat évet kibírt volna a közelében. Tehát elég büszkének érzem magam a teljesítményemért. Ezt merje valaki utánam csinálni! Mondjuk nem hagyom, de akkor is.
Egy normálisnak mondható és elég elhagyatott folyóson megálltam. Nem volt értelme tovább menni, mert ha nem muszáj akkor nem találkoznék senkivel sem. Mi értelme? Úgyis tudják, hogy egyik nap sincs szívem kihagyni egy icipici mókát. Tudom, jobb volna ha megnézném mi van a húgommal, de most nem akarok a közelébe menni, mert tisztában vagyok azzal, minden szavamat hallotta. Tudja mit mondtam anyánknak és ismeri már a hanglejtésemet. Semmi hazugság nem volt benne. Semmi hirtelen felindulás nem vezérelt, hanem csak a méreg. Mert mérges voltam. Nem bírtam elviselni a szenvedését. Nem akartam látni őt úgy. Szeretném ha meggyógyulna, de nem akarom látni. Képtelen vagyok rá. Csak nem tudom, hogy mondjam mindezt el neki és a húgomnak.
Kinyitottam a könyvet és belenéztem. Lényegében csak úgy kapásból elhoztam magammal az egyiket és nem is figyeltem a címére. Sajnos nem az volt a címe, hogy „Miként legyünk jó gyerekei a szüleinknek?”. Hanem valami egyéb lényegtelen butaság, ami csak az én fantáziámat képes lekötni és elvarázsolni egy jó ideig. Tehát elvoltam a könyvvel, szépen és nyugodtan olvastam. Tényleg.
Aztán majdnem elsuhant mellettem régi barátom(?) Leonard. A lehető leghülyébb kifogás ember! Még, hogy nem tévedett el, csak sétálgat… És pont erre? Na tudja kinek kell ilyesmit bemesélni. Mégsem vágtam felháborodott és hitetlen képet, csak a szemöldökömet vontam fel egy kicsit.
– Komolyan? Akkor bizonyára tudod, hogy a következő saroknál balra kell fordulnod ha el akarsz kerülni innen valahová máshová és nem jobbra, mert a bájitalteremmel találod szembe magad jobb esetben. Ma meg egyáltalán nincs bájitaltan óra, se neked, se nekem. – tudom, nem kell meglepődni és kész, hogy igazam van. Bár megint úgy tűnik, hogy kioktatom őt. Egyszerűen nem tehetek róla, ha ilyen kicsi szerencsétlen akinek segíteni kell. Különben neki vagyis rajta szeretek segíteni, még most is a történtek után.
– Hogyhogy egyedül vagy? – csukom, oh nem inkább csapom be jó hangosan a könyvet a kérdésem végén. Ehhez is tehetség kell, tudom. Na jó csak vicceltem.

Note: Kapsz, ha ilyeneket gondolsz az írásodról Razz Tudod, hogy szeretem? •• Zene: Stressed Out •• Ruha: Roly Poly
Vissza az elejére Go down
http://lysandercollins.tumblr.com/


Leonard Twinter

Keresem :
Nobody
Hozzászólások száma :
41
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Hello stranger - Leo&&Roland   Hello stranger - Leo&&Roland EmptyVas. Okt. 23, 2016 9:04 pm



Leonard & Roland
Hát nem akartam ezt a viszontlátást, sokkal jobb votl nekem nélküle. Ez a nap már teljesen jónak ígérkezett és azt hittem, hogy szépen visszatudok sétálni a hálótermembe mindenfajta találkozás nélkül. Tudjátok most tudatosult bennem, hogy nem akarom látni, hogy minden sokkal jobb volt, míg nem láttam őt. Hónapokig került, nem is láttam és nem is mondott nekem semmit sem, aztán ami nyáron történt na azt inkább fel sem idézem, nekem most erre nincs szükségem és nagyon remélem, hogy ő sem akar majd velem beszélgetni. Még sosem haragudtam senkire, talán egy pici utálat is eltölti a szívemet, de számomra eddig az ilyen ismeretlen volt, szóval csak találgatni tudok. Nem, az lesz a legjobb, ha majd lelépek és nem fogok vele beszélni, de én hülye beszéltem hozzá.
Majd megint azt teszi, amit a legjobban utálok, kioktat és útbaigazít. Ökölbe szorulnak a kezeim és gondolkodom, hogy mit mondjak neki, hirtelen nagyon sok mindent tudnék mondani, de nagyon-nagyon sok mindent. Nem tudom, hogy mit mondjak, de megköszörülöm a torkomat és nem nézek felé, csak megállok. - Már egy ideje nem érdekel a véleményed. – mondom neki komolyan és felé fordulok, ezt le is olvashatja az arcomról, ismer és tudja, hogy igazat mondok.. Talán bántja majd a dolog, talán nem, nem tudom, de nem is érdekel jelenleg, elindulok abból az irányból, ahonnan jöttem, így az általa említett lehetőségek közül egyiket sem választom.
Másik kérdése sem izgat, nem mondok rá semmit, csak szaporábban teszem egyik lábamat a másik után és sietek amilyen gyorsan csak tudok, de tudom.. vagyis érzem, hogy utánam fog jönni, mert.. nem tudom, talán ebben reménykedem, talán ezt szeretném, de nem fog megvalósulni, mert.. ez csak egy pici részem, amit a nagyja most elnyom. Jelenleg nem kívánom látni és hallani sem a hangját..

Nagyon gagyi, de ezt tudod XD
Vissza az elejére Go down


Roland Moorehead

Kor :
24
Keresem :
Hozzászólások száma :
25
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Hello stranger - Leo&&Roland   Hello stranger - Leo&&Roland EmptyVas. Okt. 23, 2016 11:12 pm

Leonard && Roland
Na úgy tűnik megtanult beszélni a nyelvemen! Tudtam én, hogy van értelme ott hagyni őt a francba! Legalább fejlődött egy kicsit, rájött, hogy a világunk nem csak csupa kedvesség és rózsaszín vattacukor! Vagy legalábbis próbálom ezt hinni. Mert ebben jó vagyok. Most biztos azt várja, hogy annyi idő után mondjak neki valamit. Valami bocsánatfélére számít? Azt hiszi bocsánatot fogok kérni tőle amiért megcsókoltam? Sose tenném… Viszont a felszívódás, mint egy szellem és pont akkor megfordulni amikor a távolból megpillantom a fejét az egyéb tál mákos kalács. Nem tudom mihez kezdjek azzal a dologgal, pláne úgy, hogy itt van a drága Hilda probléma. Már ha lehet őt annak nevezni, márpedig minden normális személy annak nevezné. Felsóhajtok. Legtöbben ilyenkor hajítanák ki a kezükben lévő könyvet az ablakon és törődnének az előttük lévő személlyel. Áh én nem teszek ilyet. Helyette hagyom, hogy szépen útjára menjen. Legalábbis látszólag. Mintha semmi értelme nem volna utána menni és beszélni hozzá. Körbe néztem. Pusztán az óvatosság kedvéért, mert na valami hülyeségre készülök s, ezt jobb ha senki se látja.
Most gondolom az a rész jön, ahol patkánnyá változok és a kezemben lévő könyv, majdnem agyon csap az eséstől, de aztán mégse, mert a baj elkerül. Mások szerencsétlenségére. Leo után iszkolok még mielőtt megfordulna a könyv koppanása miatt. Már ha eszében lenne megfordulni és hátra nézni, hogy mi történik. De ismerem. Ha megmakacsolja magát akkor… Jobb ha nem mondok semmit.
Szedem az apró lábaimat, bár akárhogy is nézem ezt a bambát patkányként nem igen lehet utolérni! Sebaj, elég kitartó tudok lenni, hogy utolérjem. Mert hála a jó égnek nem szalad. Merne szaladni basszus! Pusztán szeretetem jeléül fellógatnám valahová amiért nem várt meg! Mondjuk az egyik jó magas szoborra a talárjától fogva… Hmm milyen szuper is lenne. Vagy sem. A bátyával se azért bántam el, mert olyan hű de rendes volt anno, amikor még ide járt.
Igazából azt remélem, hogy Leo-nak nincs patkányfélelme. Hátha nem családi örökség! Különben is ismeri Paddy-t maximum azt fogja hinni, hogy én ő vagyok és kész. Vagy ha még annál is jobban ismeri, akkor felismeri a különbséget. Hogy ez a patkány, nem Paddy. Még nem is viselkedem úgy, mint ő. Semmi értelme. Legalábbis most semmi értelme sincs. Máskor talán igen. Ha sikerül utolérni őt valahogy akkor az útját állom. Azt remélve hátha nem ijed meg… egy patkánytól, vagyis inkább tőlem, így. Tudom, hogy nagy hülyeség amit csinálok. De ha nem szalad el, noha képletesen is, akkor én se rémítem őt meg. Már ha megrémül egyáltalán. Különben úgyis vissza fogok változni, csak még nem. A vicc kedvéért még nem.

Note: Kapsz, ha ilyeneket gondolsz az írásodról Razz Tudod, hogy szeretem? •• Zene: Stressed Out •• Ruha: Roly Poly
Vissza az elejére Go down
http://lysandercollins.tumblr.com/


Leonard Twinter

Keresem :
Nobody
Hozzászólások száma :
41
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Hello stranger - Leo&&Roland   Hello stranger - Leo&&Roland EmptyVas. Okt. 23, 2016 11:46 pm



Leonard & Roland
Hát nem tudom mi ütött belém, azt tudom, hogy ilyen még sosem volt velem, ilyen negatív érzéseket még sosem éreztem, főleg nem ilyen erősen.. Nagyon de nagyon bosszant, amit tett és az is bosszant hogy egy ekkora görény, mert tényleg az! De meglepő módon.. nem is meglepő, ő sosem kérne bocsánatot semmiért sem és nem is várom el tőle, felőlem fel is fordulhat, most annyira nincs erre szükségem. Miatta löktem el szinte mindenkit magamtól, mert próbáltam megérteni, hogy mit ronthattam el a barátságunkban, mert én magamat okoltam. De nem, tévedtem, nem miattam jutottunk el idáig, hanem sokkal inkább miatta! Talán már bánom, hogy elmondtam mindent Marienek és reménykedem benne, hogy nem fogja felkeresni ezt a gonosz embert.. Sajnálom, hogy ilyen, pedig nem kéne ilyennek lennie, nagyon nem kéne. Vannak napok, amikor rendes és tényleg olyan, mint egy legjobb barát, de mióta tart ez a dolog azzal a Hildával, azóta teljesen megbolondult.
Eleinte visszaakartam volna fordulni, de nem tettem, mert mégis sokat jelentett ő nekem, de ezek után én nem fogok. Még akkor sem fordultam vissza, amikor meghallottam, hogy a könyv a földhöz csapódott, valszeg elviharzott jobbra, mert balra a bájitaltan terem van vagy fordítva, áhh.. kit érdekel, ez nem változtat a lényegen. Vajon a húga tudja, hogy Roland mostanában nem önmaga? Sokat gondolkodtam azon, hogy felkeresem Sarat, de hát nem hiszem, hogy örülne nekem, valószínűleg utál. Nem, nem is tudom, szerintem a családja egyáltalán nem kedvel engem, na nem mintha az én családom kedvelné őt.. A bátyám szerint ez a gyerek valamiféle sátán, aki egy varázsló testébe bújt, de szerintem Roland nem rossz ember, sőt. Jó ember csak elbújik emögé a nem is tudom minek nevezzem mögé.. teljesen kifordul önmagából.
Majd megálltam egy picit, hogy körbenézzek a folyosón és eldöntsem merre forduljak, azonban mikor megpillantom a padlót, akkor egy patkánnyal találom szembe magamat.. Nagyon hasonlít Paddy-re csak neki másik lábacskáján van a folt, tessék! Még azt is tudom, hogy a patkánya melyik lábán van a folt.. Felsóhajtok. - Általában nem bántok kisebbeket és állatokat, de most nagyon útban vagy kisöreg! – egy határozott és gyors mozdulattal -természetesen a lábamat használva- arrébb rúgom a rágcsálót az utamból, aki a falnak csapódik.. Talán kicsit túl lőttem a célon és már bocsánatot kérnék, de hisz ez csak egy patkány. Talán ideje lenne hogy én is gonosz legyek.. de nem, hagyjuk. Elindultam a folyosón és a kereszteződésnél pedig jobbra mentem, nem hiszem, hogy jó irányba fordultam, de kit érdekel.. az a lényeg, hogy menjek valahova és minél távolabb. - Gyűlölöm Rolandot, remélem soha többet nem kell látnom! – mondom hangosan és mérgesen, hisz úgy sem hallja, főleg hogy a folyosó másik végén van, mert erre nem jött.. Gyors és gyengéd léptekkel haladok a nem létező úti célom felé..

Nagyon gagyi, de ezt tudod XD
Vissza az elejére Go down


Roland Moorehead

Kor :
24
Keresem :
Hozzászólások száma :
25
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Hello stranger - Leo&&Roland   Hello stranger - Leo&&Roland EmptyKedd Okt. 25, 2016 9:41 am

Leonard && Roland
"Marha répa!" Gondoltam magamban s, most kivételesen nem másra, hanem magamra értettem. Az első adandó alkalommal meg kellett volna harapnom a bokáját, még mielőtt neki eszébe jut "gyöngéden" odébb tolni a falhoz. Bár az igazából nem tolás volt, hanem megmutatta a rugó technikáját. Legalább tudom, hogy ilyenje is van. Ha legközelebb eszembe jut ilyen marhaság akkor tuti harapni fogok nem pedig megállok az illető előtt és nézem, mint valami tüneményt. Egy újabb lecke, amit sokáig nem fogok megtartani. De kit érdekel most ez? Fáj a gyomrom, ha ki kell adnom magamból a mai ételemet idejekorán akkor az miatta lesz. Kár, hogy nem tudnám úgy intézni pont rajta kössön ki a reggeli-ebédem. Na de hagyjuk, végtére is magamnak kerestem a bajt és nem tudtam időben elmenekülni. Van ilyen. Mostanában mintha egyre több lenne.
Összeszedtem magam. Már amennyire lehetett, kicsit fájt még mindenem de nem vészes, túl élem. Mások szerencsétlenségére. Bár ez az összeszedés más volt, nem csak a patkány testem próbálgattam, hogy azért kiderítsem eltört-e valamim, hanem teljesen másról szólt a dolog. Úgy kell lecsapnom rá -látszólag – a semmiből, hogy jól meglepődjön és visszaszívja azt amit mondott. Vagy átgondolja, hogy csak és kizárólag a halókerületében mondhat ilyet, ahol aztán tényleg nem hallom meg. DE még erre is képtelen vagyok, mert ez a szerencsétlen a rossz irányba ment. Mintha úgy tudná melyik irány a helyes és nem én kalauzolnám el őt valahányszor erre jön vagy téved. Megpróbáltam – hihetetlen módon – utána szaladni, fél úton patkányként a másik felét meg már emberként, mert azért egy patkány mégse tudja jó erősen megszorítani a másik személy karját. Ez a karszorongatás persze csak a fejemben létezett, nem biztos, hogy meg is fogom tenni. Majd ha sikerül utolérni Leonard-ot és visszaváltozom. Már ha vissza akarok változni a normális külsőmbe, majdnem előtte. Jó a háta mögött, de akkor is. Miből gondolná, hogy a patkány én vagyok? Semmiből. Varázslatnak hinné, hogy csak úgy megjelentem előtte. Vagy azt hinné, hogy ilyen hű de gyors vagyok. Vagy mit tudom én. Tennem kellene valami patkányos megjegyzést! Ja az lesz a legjobb! Két emberi lépésnyire tőle visszaváltoztam. Még így is fájt a gyomrom, de kit érdekel? Úgyis el fogom lőni a patkányos poénomat, ha akarja hallani ha nem.
– Így hason rúgni egy... szegény patkányt! Hát te... nem szégyelled magad? – tudom, hogy béna volt a hangsúlyom, most csak az érdekelt, hogy gyorsan és érthetetlenül ledaráljam neki a mondanivalóm.
– Különben még mindig balra kell menned! Mondjam el kínaiul is, hogy megértsd? – előre szöktem, már ha a mozdulatot amit próbáltam véghez vinni lehet annak nevezni és a karja után kaptam. Most az egyszer nem fog elmenekülni! Bár mondjuk így én sem. Csodás…
– Én… mondani akarok valamit, kérlek hallgass meg! – még szépen is kértem, nem parancsoltam, hogy követelem hallgasson meg, mert úgyis elfogom mondani amit akarok, ha szeretné hallani, ha nem.

Note: Kapsz! Razz Harapást a bokádra  Hello stranger - Leo&&Roland 43221591 !•• Zene: Stressed Out •• Ruha: Roly Poly
Vissza az elejére Go down
http://lysandercollins.tumblr.com/


Leonard Twinter

Keresem :
Nobody
Hozzászólások száma :
41
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Hello stranger - Leo&&Roland   Hello stranger - Leo&&Roland EmptyKedd Okt. 25, 2016 7:26 pm



Leonard & Roland
Nem akartam többé látni és szerencsére sikerült is leráznom, mert már nem hallom, hogy utánam jönne. Csak a patkány követ, de azt sem tudom, hogy miért, hisz nincs sajt szagom és nem is ettem sajtót. Persze mikor megállok és beelőz, hát kissé gonoszan, de hatásosan eltérítettem az utamból. Bántam, hogy belerúgtam, de a patkány egy patkány, aki árt és rágcsál, arról nem is beszélve hogy betegségeket terjesztenek. Én csak haladtam egyesen előre és próbáltam nem gondolkodni, hogy miért ilyen velem Roland. Én nem tettem ellene semmit sem és tényleg rendes voltam vele betartottam a szabályokat és nem kerestem nyilvános helyen, de ő mégis még mindig kerül vagy beszólogat és sérteget. Ha ennyire nem tud elviselni, akkor nem kell hozzám szólnia, mert nem kötelező velem beszélnie.
Majd mikor meghallom a hangját, akkor hangosan és ingerülten felsóhajtottam. Miért és hogyan került ide? Nem, inkább nem is ez érdekel, minek jött ide? Megmondtam, hogy nem akarok vele találkozni többet, vagyis ha nem is mondtam az elrohanásommal erre céloztam. - Roland nem akarok veled beszélgetni! – mondom hangosan és nyomatékosan, remélem, hogy megérti végre, hogy nem akarok vele beszélgetni, mert tényleg nem is akarok vele beszélni! Majd mikor közli velem, hogy balra kell mennem, akkor csak azért is jobbra fordultam és haladtam volna tovább, csak hát elkapta a karomat és nem igazán engedte, hogy elinduljak vagy elmehessek. Még a jelenleg a kérlek szó sem tud meghatni, csak tovább akarok menni,d e tudom, hogy nem enged el addig, míg meg nem hallgatom és el nem mondhatja, amit akar.
- És mi van akkor, ha én meg nem akarom végighallgatni? – teszem fel mérgesen a kérdést, majd próbálom kiszabadítani a kezemet és elmenni onnan. Nem hiszem el, hogy nem tudja felfogni, hogy annyira kihúzta a gyufát, hogy nincs visszaút, mert tényleg nem akarom látni egy darabig. Jó volt eddig nélküle és sokkal jobb volt eddig nem volt a közelembe. - Roland nem érdekel, mit akarsz mondani! Nem akarok veled beszélni most! – nagyon reménykedem benne, hogy nem fog itt tartani, hogy el fog engedni és majd mehetek az utamra.

Imádlak Hello stranger - Leo&&Roland 2786771129
Vissza az elejére Go down


Roland Moorehead

Kor :
24
Keresem :
Hozzászólások száma :
25
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Hello stranger - Leo&&Roland   Hello stranger - Leo&&Roland EmptySzer. Nov. 02, 2016 4:47 pm

Leonard && Roland
Nem is értem minek pazarolom az időmet, hiszen látszólag semmit sem tehetek. Talán az lenne a legjobb ha elengedném. Hagynám hadd menjen… De ha ezt teszem akkor soha többé nem lesz elég bátorságom ilyesmit tenni. Tudom. Ismerem magam. Inkább a menekülést választom ha az igazi érzéseimről van szó vagy valami ahhoz hasonlóról. Nem akarom, hogy elmenjen ezért is fogtam meg a karját, bár úgy tűnik néha nem minden alakul úgy ahogy mi szeretnénk.
Bár tudnám mióta lett ilyen. Még hogy nem akar velem beszélgetni! Pedig lenne mit megbeszélnünk csak és ugye itt van ez a szörnyű csak. Most mondjam azt, hogy nem vagyok normális és alázkodjak meg előtte? Mert valóban nem vagyok normális, hogy ilyesmivel foglalkozom. Hogy még mindig érdekel az amit tettem. Amit meg valójában mondanom kellett neki, ahelyett amit mondtam még mindig zavar. Túl könnyelműen álltam az egészhez, teljesen biztos voltam a dolgomban, hogy minden úgy és olyan könnyen fog menni, ahogyan én azt elképzeltem. De irtóra nem úgy történtek az események. Most is legszívesebben csak tétlenül állnék és hagynám elmenni. Akkor viszont ismételten magamra volnék mérges és valaki máson vezetném le a dühömet. Mondjuk nem állna távol tőlem az egyik kisebb zargatása, ma azonban nem úgy ébredtem fel.
– Oh, egy szóval sem mondtam, hogy van választási lehetőséged a meghallgatlak és a nem hallgatlak meg között! – nem kiabáltam vele, egész normális volt a hangom egyszerűen csak határozottan és nyomatékosan próbáltam a tudtára adni, hogy nincs más opció. Most már annyira nem félek az igazságtól, hogy akár még őt is elveszíthetem. Hozzá szoktam, hogy mindent és mindenkit el kell veszítenem. Mára már nem újdonság. Ha valami kedves és túl közel áll az ember szívéhez muszáj megtapasztalnia milyen anélkül élnie. Itt most természetesen gondolhatnék akár az apámra is, vagy a jövőben elhalálozó anyámra. Fel vagyok készülve rá. Vagy sem. Magam sem tudom igazán.
– Akkor szembe kell nézned azzal, hogy hátralévő életedet hazugságban fogod leélni. Nem tudod meg az igazat és… Egyáltalán nem érdekel, hogy te nem akarod meghallgatni amit mondok. Lényegtelen! Úgyis elmondom ha figyelsz rám, ha nem. – bár jobb lenne ha figyelne, mert nem kell majd az elkövetkezendőkben újra elmondanom neki ugyanezt. Elengedem a karját, de készen állok, hogy akármelyik pillanatban újfent meg kell gátolni őt a tovább haladásban. Egyszerűen nem érti meg, hogy a rossz irányba megy! Ha meg eltéved, akkor inkább velem fusson össze, mint valaki mással a házamból.
– Ha nem akarsz most beszélni velem, szerinted lesz legközelebb? Biztosan nem és ezt neked kell a legjobban tudnod. – felsóhajtottam, ezt az egészet előadni Pufókának sokkal nehezebb, mint gondoltam.
– Egy patkány vagyok! Olyan igazad van, hogy csak na! De egy percre se bánom, hogy az vagyok ami. Csak azt akartam… Nem igazából már nem akarok semmit, csak hagyni, hogy az életem tönkre menjen és hazugságokban öregedjek meg. A te életed viszont más tál mákos kalács! – nem hiszem, hogy meghallgat vagy figyelne egyáltalán bármire abból amit mondok. Hiszen ő mondta, hogy nem akar beszélni velem! Szóval akár valami egészen hajmeresztőt is mondhatnék neki, mert Leo úgyse hallgatná meg.
– Este szakítani fogok Hilda-val, csak azt akartam tőlem tudd meg előbb, ne más pletykájából. – jól van, nem pont ezt akartam mondani. De ki gondolta, hogy valaha is azt fogom mondani amit igazán szeretnék?

Note: Cukorborsó! Hello stranger - Leo&&Roland 139316815 !•• Zene: Stressed Out •• Ruha: Roly Poly
Vissza az elejére Go down
http://lysandercollins.tumblr.com/


Leonard Twinter

Keresem :
Nobody
Hozzászólások száma :
41
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Hello stranger - Leo&&Roland   Hello stranger - Leo&&Roland EmptySzer. Nov. 02, 2016 6:46 pm



Leonard & Roland
Lehet elfelejtett magyarul agy nem érti meg hirtelen, hogy mit jelent az, ha nem akarok többet vele beszélni. Persze ideges és mérges vagyok, ki ne lenne az, ha a legjobb barátja valakit megcsókol majd eltűnik hónapokra, aztán hirtelen megjelenik, de akkor is csak véletlenül.. Igaz nagyon jóba vagyok a húgával, de megbeszéltük, hogy nem fogunk Rolandról beszélni, mert őt is bántják a dolgok meg engem is. Szóval most megint itt van és nem akarja, hogy elmenjek, ezt az is nagyon jól mutatja, hogy megragadta a kezemet és vasmarokkal tartja.
Aztán szavaira csak megforgatom a szemeimet és dobolok a lábammal.. Megint kezdi, mindig ezt csinálja, ha ellenkezem vagy valaki egyáltalán nemet mer neki mondani. Legszívesebben befognám a füleimet és nem is néznék felé sem, de nem tehetem meg, mert akkor túl gyerekes lennék. - Ahogy nagyságod óhajtja. – mondom neki iróniával a hangomban, már szinte gúnyos vagyok.. én még sosem voltam ilyen és nem hittem, hogy egyszer az leszek, de jelenleg ezt hozza ki belőlem a közelsége. Legszívesebben itt hagynám és előkapnám a pálcám, majd használnám rajta a sóbálvány varázsigét, csak nem jut eszembe.. ilyenkor kell zárlatnak lenni ott fent.
A következő monológból csak annyit fogtam fel, hogy blablabla bla blabla blablablabla bla bla, nem foglak békén hagyni. Szerencsére elengedi a kezemet és már indulnék is, de nem ajánlatos, biztos vagyok benne, hogy utánam jönne, szóval ez nem jó.. - Akkor siethetnél, sok dolgom van. – mondom neki és reménykedem benne, hogy nagyon gyorsan fogja elmondani azt, amit akar. Nem akarok vele lenni, nem akarok vele beszélni és nem akarom látni sem, utálom és most elérte.. most végre el tud taszítani magától, de nem akarja ezt? Mert szerintem nem akarja, ha most itt trappol mellettem és nem enged el, amíg végig nem hallgatom.
Aztán meg sem szólalok, csak hallgatom és titokban figyelek is arra, amit mond, aztán mikor jön a Hildás rész, akkor felkapom a fejemet és felhúzom kérdőn a szemöldökömet. Ha azt hiszi, hogy most ezzel bármit is elér, akkor nagyon is téved.. Veszek egy mély lélegzetet és kimondom a szavakat, mégha egy kicsit fájnak is. - Szereted őt, fontos neked, talán ő az egyetlen ilyen, ne taszítsd el. – mondom neki komolyan és őszintén, miközben a szemébe nézek. Én nem akarom, hogy szakítson a szerelmével én már nem akarok semmit, csak azt, hogy ne szóljon többet hozzám. - És.. engem már nem érdekel veled kapcsolatos dolgok, mi mától NEM vagyunk barátok. – talán, ha valaha is fontos voltam neki, akkor ez bántani fogja, mert ismer és tudja, hogy most komoly vagyok. Nem nézek oldalra és nem vakarom a könyökömet, teljes mértékben komolyan gondolom, nekem ennyi elég volt.. Ott van nekem Marie, rá számíthatok és szert engem és tisztel, de ő.. Sosem érdekeltem és ezt bemutatta, mivel elmondtam mindent, amit akartam próbálok elmenni mellette.

Imádlak Hello stranger - Leo&&Roland 2786771129
Vissza az elejére Go down


Roland Moorehead

Kor :
24
Keresem :
Hozzászólások száma :
25
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Hello stranger - Leo&&Roland   Hello stranger - Leo&&Roland EmptySzer. Nov. 02, 2016 8:34 pm

Leonard && Roland
Nem tudtam mit mondhatnék még neki. Hisz látszólag azt hiszi amit hinnie kell. Talán így van a legjobban, ha nem őt keverem ebbe az egészbe. Életemben először nem tudtam eldönteni mit mondjak ennek a… Mindegy minek nevezem őt, végtére is csak önmagamnak adok egy újabb gúnynevet. Meghallgatott. Jó ráerőltettem a dolgot, nem volt más választása. Senkinek sincs más választása, ha valami nagyon komolyról akarok beszélni. Ez is az volt, csak már nem látom akkora nagy értelmét az egésznek. A fejemben azért ez sokkal jobban hangzott, míg terveltem ezt az egészet annyi hónapon át. Mégse tudok mást tenni. Nem találtam ki b tervet, sosem szükséges és ebből adódik minden bajom. Mert csak a saját fejem után megyek és lehet meghallgatok másokat de a saját véleményem mellett tartok ki. Mintha nem volna másik út…
– Akkor biztos nagyon jó színész vagyok, ha nem hallottál semmiféle változásról. – ezt gúnynak szántam, de nem őt, hanem magamat hibáztattam emiatt. Veszekednem kellett volna vele, kiabálnom, lehordanom a barátnői előtt vagy mit tudom én, hogy mások is észre vegyék. De nem vagyok ilyen. Inkább meghúzódom és akkor támadok amikor kell. Gondolkodom meg ilyenek.
– Hát jó. – válaszolom röviden arra a kijelentésére, hogy mától nem vagyunk barátok. Enyhén meg is vonom a vállam, mint akit egyáltalán nem érdekelne mindaz amit mond. Érdekel. Persze, hogy érdekel, mindig is érdekelt, csak nem mutattam ki. Minek? A végén még megnő a mája és túl büszke lesz önmagára. Azt meg nem akarom, nem is akartam eddig se és ezután sem. Igyekszem szemrebbenés nélkül kezelni a helyzetet, olyan halál komolyan, amilyen halál komolyan ő elmondta az egészet.
– Viszont annyit még a többé nem barátod is elmond neked, hogy rossz irányba mész. Arra csak a bájitaltan tanárt találod, ha éppen kint van a folyóson. A másik irányba van a klubhelyiségedhez vezető út vagy ahová menni akarsz és nem itt van. – nyugodtan mondom neki, most már elárulva azt az információt is, hogy arra mit vagyis kit találna. De értem, hogy nem fog meghallgatni, ezután biztos nem. Mégis mire számított? Még én magam sem tudom igazából mi az amit most tennem kéne. Túl hidegvérű vagyok, hogy felfogjam az egészet. Fáj egy kicsit a gyomrom is, de már az se számít. Egy ostobaság fordul meg a fejemben, hogy mennyire szórakoztató lenne átváltozni patkánnyá előtte, de aztán kiverem a fejemből. Úgy ostobaság az egész ahogy van. Nem teszek ilyesmit. Mi értelme?
– Egy darabon még arra kell jönnöd amerre én megyek, ugye tudod? – pislogok felé, majd elindulok mert ki tudja mi jön rá megint és beszél olyasmiről, amiről semmit sem tud, már.

Note: Cukorborsó! Hello stranger - Leo&&Roland 139316815  !•• Zene: Stressed Out •• Ruha: Roly Poly
Vissza az elejére Go down
http://lysandercollins.tumblr.com/


Leonard Twinter

Keresem :
Nobody
Hozzászólások száma :
41
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Hello stranger - Leo&&Roland   Hello stranger - Leo&&Roland EmptySzer. Nov. 02, 2016 9:38 pm



Leonard & Roland
Most már tudom, hogy milyen leveszíteni egy olyan barátot, akit sosem akartunk volna. Hiányzott nekem és mindennap vártam, hogy láthassam, de felületetett egyszer-kétszer, én azt hittem beszélni fog velem, de nem jött el. Az egyik haverja el is kapott, hogy mit képzelek magamról, hogy szóba merek állni egy mardekárossal.. Talán ezt nem is tudja, mert senki sem mondta el neki szerintem és nem is én fogom elmondani először.. Remélem majd dicsekedik a barátja. De hát ő róla beszélünk, talán segített is volna neki, ha oda fajul a dolog, hogy megverjenek.. Én mindig azt hittem, hogy Roland mindennek ellenére jó ember, hogy nem lesz sose ilyen..
- Kitől hallottam volna pupák? – kérdezem mérgesen, de hát.. akkor is tényleg, kitől kellett volna hallanom róla?! A húgával megbeszéltük, hogy nem fogunk beszélgetni róla, mert semmi értelme sem lenne, hogy mindketten rosszul érezzük magunkat miatta. Tudom, hogy szereti a húgát és nagyon is fontos neki, de mégsem mutatja ki, mert lehet hogy gyáva és fél felvállalni, hogy nem is akkora pöcs, mint hinné az ember. Persze az sem lep meg, hogy leszarja az egészet, mikor azt mondom már nem a barátom többet.. Már a könnyek csípik a szemeimet, de nem fogok megtörni.. Azt hittem nem fogom megbánni a szavaimat, de már most megbántam..
Legördülnek az első könnycseppek az arcomon, mindent bánok már, minden egyes kimondott szót, mert.. nem utálom, sose tudnám utálni és tényleg meg tudok neki bocsátani, mert nem akarok elveszíteni. Ahhoz nekem ő túl fontos lett az évek alatt. Szemeibe nézek és már patakzanak a könnyeim. - Ne haragudj rám.. de annyira fájt, hogy.. – mondom neki akadozva és már lépnék oda hozzá, hogy megöleljem, de nem.. nem akarom, mert ő nem akarná, így megállok és fél úton nézek rá fel.. Nem tudom, hogy miért, de elkezdem a mellkasát püffölni, de csak gyengén és aprókat.. - Miért utáltál meg? Mit tettem ellened? – kérdezem szomorúan, már szinte kétségbeesve. Nem akarom, hogy ne találkozzunk többet, azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen.

Imádlak Hello stranger - Leo&&Roland 2786771129
Vissza az elejére Go down


Roland Moorehead

Kor :
24
Keresem :
Hozzászólások száma :
25
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Hello stranger - Leo&&Roland   Hello stranger - Leo&&Roland EmptySzer. Nov. 02, 2016 10:38 pm

Leonard && Roland
– Fogalmam sincs kitől. – úgy tűnik nem szárnyalnak elég jól a pletykák. De nem baj, talán így a legjobb. Kevesebb komplikáció az én életemben. Így is van elég bajom, semmi értelme tovább fokozni s, mégis az ellenkezőjét teszem. Hagyom az egészet. Talán ez lesz a legjobb mindkettőnk számára, ha nem lát egy jó darabig. Elhiszi azt amit most bemesél magának, hogy haragszik és látni sem bír. Talán az idő rendbe hozza azt amit én összegubancoltam. Ki tudná megmondani? Nem vagyok jós, az egyetlen amiben ténylegesen elveszek az az univerzum bámulása éjjel. Na jó igazából csak az egyik dolog amiben képes vagyok elveszni, a másikat meg jobb ha meg se említem ugyebár.
Igen, Leonard valami olyat tesz amitől aztán végképp összezavar. Erről beszéltem. Elveszettnek érzem magam, amikor ő ilyen. Ilyen nem tudom milyen. Most akkor kitart amellett, hogy nem vagyunk barátok vagy sem? Mozdulatlanul állok, mint valami nem normális és megkergült madárijesztő akit a madarak kedvükre piszkálnak, mert nem félnek tőle olyan ártalmatlan. Hallgatok. Ezt most nagyon is meg kell emésztenem! Mi folyik itt? Mit mondhatnék? Nem fogom meg a kezét, ha a mellkasomat van kedve püfölni felőlem már az is mindegy. Érzéketlen lenne, ha nem tenne így.
– Hmmm…- ennyi, semmi értelmes válasz, semmi ami megnyugtathatná vagy felhergelné őt. Elsőre legalábbis, de második megpróbálkozásra, amikor meglátom őt így talán összetörve és cseppet se megjátszóan, eszembe jut a békés időszakunk. Már ha egyáltalán volt olyan, hisz most is csupa hullámvasút az egész.
– Nem utállak te bőgőmasina! Csak ne sírj, értem nem éri meg. Tényleg. – elhúzom a számat, nagyon nincs kedvem azt hallgatni, hogy én mennyire utálom őt és miért tettem azt amit tettem. Magam sem tudom. A szeretteimet mindig jó távolra lököm magamtól, hogy még véletlenül se kelljen átélniük azt amit nekem. Ebbe sajnos vagy sem ő is beletartozik, aztán vagy elfogadja vagy nem. De úgy tűnik az utóbbi lehetőségnél vagyunk és maradunk egy jó darabig.
– Nem tettél te semmit, inkább én. De jobb ha nem tudsz semmit, tudod tudatlannak lenni sokkal jobb. Kivéve ha a helyes útról van szó. – már emeltem volna a jobb kezem, hogy nyugtatásképpen megérintsem a vállát vagy valami, de a kezem a levegőben maradt ökölbe szorítva. Nem biztos, hogy helyes lenne kihasználni azt amikor ilyen bizonytalan állapotban van, pedig szeretném. Tényleg! Mert nem kéne kifogást keresni, hogy csak egy kicsit is közelebb kerüljek hozzá.
– Gondolod, hogy ezt máshol és máskor is el tudnánk intézni? Csak mert… Nem szeretem amikor ilyen gyenge vagy! Normálisan beszélni se lehet veled. – vagy inkább velem, de ezt azért se mondtam ki hangosan.

Note: Cukorborsó! Hello stranger - Leo&&Roland 139316815  !•• Zene: Stressed Out •• Ruha: Roly Poly
Vissza az elejére Go down
http://lysandercollins.tumblr.com/


Leonard Twinter

Keresem :
Nobody
Hozzászólások száma :
41
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Hello stranger - Leo&&Roland   Hello stranger - Leo&&Roland EmptySzer. Nov. 02, 2016 11:07 pm



Leonard & Roland
Nem tudom, hogy honnan vette, hogy én megfogom tudni a pletykákat róla, utálom a pletykákat és sosem érdekelnek. Rolyról sokat pletykálnak, mindig hírbe hozzák, de hát az egyik legnépszerűbb ember, mindig mindenkiről hazudnak, rólam is szoktak.. - Nem vagyok pletykás, te is tudod. – mondom neki, bár ismerhetne ennyire, hogy tudja rólam, hogy mennyire utálom az alaptalan vádaskodást, a pletyka meg szinte ugyanaz.. Sosincs semmi alapjuk vagy ha van, akkor nagyon is ki van színesítve a dolog.
Aztán tudom, hogy nem fog semmit sem reagálni arra, amit művelek, hogy elkezdek hisztizni és mellkasát csapkodom és minden ilyen.. Már hozzám szokott az évek alatt és én is hozzá.. Persze az, hogy csak hümmög, az nem tetszik, de hát mit tehetnék? El kell fogadnom, mert az előbb még én akartam elfelejteni őt, sőt. Azt mondtam, hogy soha többet nem leszünk barátok, de megbántam és most nyomorultul érzem magamat.. Nem is tudom, hogy mit akarok és azt nagyon jól tudom, hogy mit nem akarok, nem akarom őt elveszíteni, mert nagyon fontos nekem. - De megéri, sokkal jobb ember vagy, mint hiszed. – felelem neki halkan és szipogva, mert tényleg sokkal jobb ember, mint amilyennek mutatja magát. Neki is van jó oldala és tud kedves is lenni, ezt jól bemutatta nekem a szülinapomkor. Sóhajtok egyet a szavaira.
- Nem értem mire akarsz kilyukadni.. megint összezavarsz. – motyogom neki és néztem, hogy hogyan reagál, bár letörlöm a könnyeimet és próbálom összeszedni magamat, mert biztos szánalmasan festek.. Talán ezt utálja bennem, csak nem mondja ki, talán egy rossz embernek tart, de ki tudja? Ő persze tudja, de nem mondja el nekem és talán sosem fogja elmondani... - Ha ennyire rossz velem, akkor kerülj, ahogyan eddig,, – mondom, majd ott hangyám, de valamiért földbe gyökereztek a lábaim és átöleltem, mert átakartam ölelni. - Bármilyen is vagy, nekem fontos vagy. – mondom neki és még erősebben szorítom. nem fogom elengedni, csak akkor ha ellök és bunkó lesz velem. Semmi rossz nincs ebben az ölelésben, teljesen baráti szándékú.

Imádlak Hello stranger - Leo&&Roland 2786771129
Vissza az elejére Go down


Roland Moorehead

Kor :
24
Keresem :
Hozzászólások száma :
25
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Hello stranger - Leo&&Roland   Hello stranger - Leo&&Roland EmptyVas. Nov. 06, 2016 4:30 pm

Leonard && Roland
Tudtam, hogy milyen és lehetetlen megváltoztatni vele kapcsolatban bármit is, még ha egyik pillanatban kitör a másikban ugyanolyan szeretetteljes lesz, mint előtte volt. Ez Leonard, mintha semmit se változott volna az idők során és még mindig gyerekek lennénk. Pedig nagyon is felnőtt, pusztán a viselkedése olykor gyerekes. De számít ez? Nem, egyáltalán nem, mert nagyon nem különbözők tőle. Csak ezt persze nem tudja. Egyáltalán nem is kell tudnia. Mi értelme lenne az egésznek? Ő talán némileg biztonságban érezné magát, mert tudná azt a rengeteg hasonlóságot és persze tisztában volna a különbségekkel is. Nem hiszem, hogy emiatt elítélne vagy meg akarna változtatni, mint sokan mások, sőt szerintem őt ez a másságom vonzza. Vagy tudja a fene, halvány lila gőzöm sincs mik mennek végbe a fejében, ha mellettem van.
– Nem vagy pletykás, de attól még füled van, hogy meghalljál dolgokat. Te sosem figyelsz fel ilyesmire? Nem fog el a röhöghetnék amikor valaki valami olyat állít egy másik személyről, amiről, tudod, hogy teljességgel lehetetlen? Mondjuk mert véletlenül pont szemtanúja voltál az eseménynek akár amiről az illető beszél vagy…- abba hagytam, lehet, hogy őt ez az egész nem érdekli, nem nevetteti meg úgy, mint engem, hanem éppen ellenkezőleg. Ő bizonyára közbe szólna és nem hagyná annyiban a dolgot, míg én csak hallgatnám s, nem tennék semmit. Semmi értelmét nem látom. A Sors bizonyára okkal tervelte ki azt amit kitervelt és semmi sem akadályozhatja meg a terve kivitelezését, tehát ha egy pletyka elindul akkor annak a végéhez kell érnie bármi áron. Továbbra is csak figyelem, nem teszek semmilyen előre lépést, hogy szépen egyetértsek vele és belássam tényleg igaza van. Mert nincs igaza. Nem vagyok jó, sosem voltam az, csak elhitettem mindenkivel és magammal is, hogy az vagyok. De sajnos nem.
– Akkor sem éri meg, nekem van igazam, nem neked. Téma lezárva. – nem akartam még magyarázkodni előtte, elmondani mi miért történt és hasonlók, mert vagy kinevetne ami enyhe változata lenne a második lehetőségnek ami a hitetlenségét jelentené. Hogy állítaná a saját álláspontját, miszerint ő ilyennek lát és én tényleg olyan vagyok. Nem tud érdekelni mások rólam alkotott képe, még az övé sem bármilyen fontos legyen a jelenléte az életemben.
– Lényegtelen. – válaszolok röviden és elnevetem magam, mert totálisan sikerült összezavarnom őt. Hát ez csodálatos… Nem ez volt a tervem, de akkor is jó móka. Azt persze még mindig nem tudom végignézni ahogy szerencsétlenkedik előttem. Rosszul esik az amit mások esetében szemrebbenés nélkül tűrök.
– Mert csak. Ez az egész helyzet olyan, mint Sziszifusz számára a szikla amit egész nap próbál felgurítani a hegyen és a cél előtt újra legurul az egészet meg kezdheti elölről, mert erre van ítélve. – próbáltam szemléletes lenni, olyan példát felhozni ami azt jelképezhetné mennyire jelentéktelen az amit művelek. Persze a következő cselekedetével egy kicsit meglep, azért nem számítottam arra, hogy ezek után még fontos vagyok neki és öleléssel próbál úgymond meggyőzni a szavai határozottságáról. Most mégis mi a jó eget csináljak? Toljam el magamtól azok után, hogy kiadta majdnem minden bánatát és még ő alázkodott meg előttem, nem én előtte? Miért hoz ilyen helyzetbe? Félek. Végig futkos a hideg a testemen és sokadjára ezen a napon tehetetlennek érzem magam.
– Nem akarok ilyesmit hallani, főleg ma nem! – semmi kedvesség és nyugalom nincs a hangomban, mert egy kicsit ideges vagyok. Nem mintha nem esne jól amit mondd csak...Bolond vagyok. Igen, ilyen egyszerű az egész.
– Biztos, hogy józan vagy? Csak mert kezdem azt hinni, hogy jól berúgtál és félre beszélsz. – ő más nyelven beszélt az előbb, amit én megértettem, de túl szeleburdi vagyok ahhoz, hogy mindenkinek azt adjam amire tőlem vágyik. Ez jelenthetne akár egy szimpla ölelést is, Leo esetében vagy mit tudom. De ha egyszer nem vagyok rá képes, akkor nem vagyok rá képes. Én annak örülök, ha a szemébe tudok nézni és nyugodtan tűrni az ölelését semmi reakció nélkül.

Note: Cukorborsó! Hello stranger - Leo&&Roland 139316815  !•• Zene: Stressed Out •• Ruha: Roly Poly
Vissza az elejére Go down
http://lysandercollins.tumblr.com/


Leonard Twinter

Keresem :
Nobody
Hozzászólások száma :
41
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Hello stranger - Leo&&Roland   Hello stranger - Leo&&Roland EmptyVas. Nov. 06, 2016 5:19 pm



Leonard & Roland
Nem tudom, hogy miben reménykedem, hogy mit hittem akkor, mikor őt közel engedtem magamhoz, mert.. tudtam akkor is, hogy milyen és mondták nekem, hogy ennek a barátságnak nem lesz jó vége. A szüleim utálják őket, nem is nézték jó szemmel, hogy sok időt töltöttünk együtt, de hát engem nem érdekeltek a szüleim szava. Roland nagyon sokszor olyan fura és érthetetlen, sose sikerül megfejtenem, hogy mire gondol és mi járhat a fejében, de talán jobb is, nem kell nekem mindent tudnom, főleg nem róla.
Persze, amikor elmondja azt, amikor akar, akkor nem is tudom, mindig olyan sokat beszél és érthetetlen dolgokat is mond, főleg számomra érthetetleneket.  Nem tudom mire akar utalni és miért hagyta abba a végét, ilyenkor mindig olyan butának érzem magamat.. - Nem, nem szeretem, ha olyan dolgokat mondanak másokról, amik nem igazak.. én inkább kiállok az igazság mellett. – felelem  neki őszintén. Szerintem senkinek sem esne jól, ha olyan dolgokat terjesztenek róla, amik nem igazak, egyáltalán nem vicces szerintem, de ha neki az, hát akkor legyen az, nem érdekel.. De ne kérje, hogy én átérezzem azt, hogy ez mennyire vicces, mert én nem nevetek vele. azt is nagyon utálom benne, ha mindig ő dönti el, hogy mikor van egy téma lezárva, mintha azt hinné irányíthatna engem, pedig nem.. - Majd én ezt el tudom dönteni. – mondom neki határozatlanul és ellenkezést nem tűrő hangon. Igen, már erre is képes vagyok, el tudom magam is dönteni, hogy mi éri meg és mi nem.
Ő mindig rossznak és gonosznak festi le magát, pedig sokkal jobb ember, mint azt hinné. Nem sokan jöttek volna át felvidítani a szülinapomon és nem sokan főztek volna nekem, ő mégis meg tette. Az igaz, hogy minden ott romlott el, de akkor is az az egyik legszebb emlékem, az az este és a hullócsillagok, hogy.. nem, erre még gondolni is rossz. Aztán mikor azt mondja nekem, hogy lényegtelen, akkor mérgesen fújtatok egyet, nem tudom miért kell neki ilyennek lennie, egyszerűen annyira negatív és nem volt ennyire ilyen sosem, mióta van ez a Hilda, azóta ő egyre rosszabb állapotban van. Hasonlata vagy nem is tudom mije nem igazán segített a megértésben, ebből én csak egy dologra jövök rá, hogy ennek a Sziszifuszi vagy ki tudj akinek nem volt barátai.- Mellette nem volt senki.. de én itt vagyok neked, segítenék felgurítani azt az izét a hegyre. – mondom neki és teljesen komolyan is gondolom. Mint mondtam ez a Sziszi nagyon magányos lehetett, nem volt senkije, aki segített volna neki, de Roland nem magányos. Ott van neki a húga, ott vagyok és ott van az édesanyja is. Csak ő inkább mindenkit ellök és egyedül küzd, pedig ez nem helyes..
Majd szavai nagyon is bántanak, nem is kifejezés, hogy bántanak.. fájnak.- Soha többet nem mondok ilyet neked.. – mondom neki, majd elengedem és érzem, hogy újra könnyek csípik a szememet, de csak azért sem fogok sírni és nem hagyom, hogy.. de, hagyni fogom, hogy ellökjön magától, mert kezd elegem lenni, hogy  - Tényleg nincs miről beszélnünk. – jelentem be, majd elindulok, igaz nem olyan gyorsan, de úgysem fog utánam jönni, vagyis nem azonnal.. boldog lehet, hogy a helyes irányba megyek.

Imádlak Hello stranger - Leo&&Roland 2786771129
Vissza az elejére Go down


Roland Moorehead

Kor :
24
Keresem :
Hozzászólások száma :
25
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Hello stranger - Leo&&Roland   Hello stranger - Leo&&Roland EmptyHétf. Nov. 07, 2016 8:34 pm

Leonard && Roland
Igaz barát. Igen valami ilyesmi lehetne Leonard az olyan embereknek mint én, ha hagynák a másik felet levegőhöz jutni. De nem hagyom. Látom, hogy semmi értelme barátságokat kötni mert egy idő  után minden kötelék elszakad és a Halálnak különleges képessége van ahhoz, hogy ezeket a kötelékeket szépen elszakítsa. Utálom ha érzelgősködnöm kell, ha szembe kell néznem az élet mulandóságával és rövidségével. Szeretem az életet és azt kívánnám bár egészben lenne a családom, de ez lehetetlen. Talán okkal történt apa halála és anya gyógyíthatatlan(?) betegsége. Mintha minden azt akarná, hogy nélkülük nőjünk fel és a saját lábunkon álljunk meg. De az önállóságnak ára van, mint mindig mindennek és ebbe természetesen a barátság is beletartozik. Nem akarok semmi móka elrontója lenni, ezért hallgatom és nevetek más sületlen történetén, amiről tudom, hogy nem igaz.
– Ez vagy te Leonard. Na és megmondanád mit kapsz te ezért a verésen kívül? – semmit a barátságtalan vállveregetésen kívül, hogy milyen helyesen cselekedett. Ez aztán a nagylelkűség a javából! Semmi értelme. Sokan azt se tudják, hogyan kell értékelni az ilyesmit, ezért nem állok ki senkiért, soha. A húgomon kívül persze, mert ő mégis csak a húgom. Kicsi törékeny, meg minden ilyesmi és a nagy testvérnek az a feladata, hogy csak akkor legyen ott ha kell és szükségét érzi. Nos, az a baj, hogy én nem mindig érzem szükségét. Ezért fordultam el tőlük is.
– Biztos vagy benne, hogy te majd el tudod dönteni? – persze, hogy biztos csak félő, nem hozna jó döntést és bánkódna miatta. Vagy bánom is én! Bánkódjon! Az ő döntése. Úgyse én fogom meg vigasztalni őt, ha majd sopánkodni kezd, hogy ezt meg azt nem úgy kellett volna tennie. Végtére is még nevethetek is a szerencsétlenkedésén és az nekem lesz jó, nem neki. Ahogy a mondanivalómat értelmezi, nos az se mindennapi. De sebaj, végtére is ez is egy meglátás. Így kell nekem, ha nem hallgattam és nem beszéltem tisztábban.
– Felesleges, nem kell segítened nekem. Inkább magadon segíts vagy a többi tündéri ismerősödön akik tele vannak kedvességgel és árasztják magukból a szeretetet. – nekem ez nem megy, úgy értem nem vagyok képes rá. Ha menne most nem lennék ilyen, nem álszenteskednék. Már éppen arra készültem, hogy ellököm őt magamtól, de még arra se voltam képes. Nem olyan sürgetős, sőt mi több felesleges, úgyis elhúzódik magától és helyesen teszi. Megkímél a felesleges mozdulatoktól. Ez az amit szeretek, ha mindenki olyan lenne mint ő a világ sokkal normálisabb lenne és nem kellene azon fáradoznom, hogy felnyissam mások szemét a rideg valóságra.
– Talán mégis van, de nem erről a hülyeségről és nem itt! – szólok utána, az elején még hezitálok egy kicsit nem lépek csak egyet előre. Miért mennék utána… megint? Hiszen nem azt üzenném neki amit valóban üzenni akarok a cselekedetemmel. Félre ért újra és újra. Ezért puhul el, végtére is szerintem én teszem őt ilyen gyengévé. Mert elhitetem vele, hogy valóban ilyen és javíthatatlan. Holott annyi erő van ebben a srácban! Még én is csodálkozom rajta s, nem tudom megérteni honnan  szerez ennyi energiát a felállásra és a kitartásra.

Note: Cukorborsó! Hello stranger - Leo&&Roland 139316815  !•• Zene: Stressed Out •• Ruha: Roly Poly
Vissza az elejére Go down
http://lysandercollins.tumblr.com/
TémanyitásTárgy: Re: Hello stranger - Leo&&Roland   Hello stranger - Leo&&Roland Empty

Vissza az elejére Go down
 
Hello stranger - Leo&&Roland
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Roland Mc'Maggory
» Sarah × Roland┃Are you okay?
» Roland Oliver Moorehead

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzö Szakiskola :: A kastély :: Alagsor és pincefolyosók-
Ugrás: