>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Blaise Zabini

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Kor :
22
Hozzászólások száma :
4
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Blaise Zabini   Vas. Okt. 23, 2016 8:27 pm


Blaise Zabini

Főkarakter
Blaise Zabini
Csoport
Elysium
Play by
Corey Baptiste
Foglalkozás
Kviddics játékos
Karaktertípus
Canon
Különleges képesség
Bájitaltani tehetség

Belsö leírás
Egy hidegvérű kígyó minden számító ravaszsága benne lakozik, kiirthatatlan és meg nem fékezett hajlama a – szó hétköznapi értelemében vett – gonoszságra már ösztönszerű, de minden vadságot vagy őrült szenvedélyt nélkülöző. A ragadozó egyszerű természetességgel ejti el prédáját, és véres pofával, jóllakottságig lakmározik az áldozat húsából, aztán a teli gyomor elégedettségével nyúlik el, önnön kegyetlenségének tudatosulása nélkül – így Zabini is.
Öröme telik abban, amit tesz, de elméjét nem önti el beteges mámor tettei nyomán, nem éhezik vérre; az éppen szükségesnél sosem megy messzebb, nem sajátja a barbár, céltalan kegyetlenség.
Mitöbb meglepően udvariasan viseli magát; az úriember, a gavallér szerepe nem üres máz csupán, és barátként is megállja a helyét. Árulásától vagy támogatásának megingásától mindaddig nem kell tartani, míg olyan választás elé nem kerül, ahol személyes érdekei barátaiéval nem ütköznek. Ebben az esetben viszont felesleges korábbi hűségében és bajtársiasságában reménykedni, az első helyen kizárólag saját személyének biztosított a hely. Minden további nélkül építene fel magának egy új baráti társaságot, amennyiben a régiektől – sajnálatos módon – meg kellene válnia.
Arroganciáját családi helyzete indukálta, és nyíltan vállalja, hogy tulajdonképpen bárkinél különbnek érzi magát. Anyja tisztavérű, nemkülönben az egykor horogra akadt fogás, aki a nő hasába ültette a fiút. Családja mégis rendkívüli, a legkevésbé sem konvencionális; anyja – a fekete Vénusz - férjek hosszú sorának vagyonán emelkedett a legmódosabbak körébe, és lánykori nevét adta fiának. A hagyományaikat dédelgető aranyvérű arisztokraták meglehet, szívesen kitaszítanák anyját és fiát – az utolsó Zabiniket – soraikból, ha mernék.
De a pénz muzsikája túl édesen – és fenyegetően – csilingel, Blaise pedig megveti a sok egyívású birkát. Éppen ezért tekintet nélkül származásra és társadalmi helyzetre, a fiú mindenkire felülről tekint le, hideg cinizmussal és gőggel beszél a nemesi aranyifjakhoz éppúgy, mint a nevenincs mágusokhoz.
A fiú legalább annyi öntörvényűséget kifejlesztett, mint amivel az anyja bírt, de míg a nő szépségével rejtette el közönségességét, fiában megvan az a kifinomultság, aminek segítségével arisztokratikus fensőbbséggel lehet elsimítani a problémákat.
Az anyjával nincs érzelmi kapcsolata, de soha nem is vágyott melegséget kapni attól a nőtől, akiről pontosan tudta, hogy szívtelen teremtés. Gyilkos. Ennek dacára sosem mondott ítéletet, nem érzett fájdalmat felette, és egészen tiszteletteljes hangon beszélt vele.
Magáról reálisan gondolkodik; nem hiszi, hogy egészen lelketlen volna, de azt is tudja, hogy mások ezt nem így látnák. Blaise sem mentes vágyaktól és érzelmektől, fel nem olvadó fagyosságát gyakran kompenzálja olyan emberekkel, akiknek a tekintetében forró tűz lángja lobog.

But in all chaos, there is calculation; dropping glasses just to hear them break.

Pálca
13 hüvelyk, ébenfa, sárkányszívizomhúr-mag
Patrónus
Királykobra
Erősség
Hidegfejűség és hidegszívűség, jártasság a méregkeverésben, családi vagyon – soha el nem apadó galleon-folyam, kapcsolati tőke.
Gyengeség
Túlzott, leküzdhetetlen arrogancia a világ felé, engedelmességre és szabálykövetésre való minimális hajlandóság, pálcaforgatás.
Dementorok
Amikor az anyja selymes, de fullánkos mosollyal azt mondta, neki csak anyja van, apja nincs.
Edevis tükre
Az általa mozgatott sakkfigurák a megfelelő helyekre ugranak; győzelmet arat, akire fogadott, és véres vereséget szenved, akinek a bukását kívánta. Céljai, vágyai változnak – hol egy tökéletes mázú életet színlel, csinos barátnővel és a kviddics győzelem utáni hangos, jó hangulatú szórakozással, kifacsarva a fiatalság élvezeteit, hol üzletember módjára kíván játszani a nagyokkal, pénzelve egyeseket, eszméket támogatva csendesen, a jó ügy érdekében, hol pedig a vér ízét áhítja nyelve hegyén érezni. A színdarab változik, de ő mindig a karmester szerepét tartja fenn magának.
Mumus
Középszerű, szürke ember, rosszul szabott, olcsó öltönyben és műbőr cipőben, aki minden porcikájában az átlagosság bűzét árasztja.
Amortentia illata
Fűszeres parfüm és édes bor.

Külsö leírás
Fekete bőr, hosszú arc szögletes, markáns vonásokkal, dús ajkak és sötét szemöldök árnyékában ülő, feketének látszó rideg fényű, a száj mosolygását meghazudtoló tekintet. – Külseje magára vonzza a tekinteteket, de egyben fenyegetést is sugároz egyértelmű sötétségével. Magasra nőtt, alkata erős és férfias; széles vállakkal, szálkás izomzatú karokkal és lábakkal. Az összképet finomítja, és tetszetősebbé teszi válogatottan elegáns, kifogástalan öltözete; drága, finom anyagok, fényesre suvickolt kígyóbőr cipő, a divathoz igazodó, ízléses, de férfihoz képest hivalkodónak mondható ruha összeállítás. Azt az ízlést képviseli, ami csak súlyos pénzeken vásárolható meg. Ahogy talárjait, úgy ezt a szerepet is pontosan rászabták; fölényes, gőgös fellépését és megingathatatlan határozottságról árulkodó, ruganyos mozgását erősíti megjelenésének képe.

Születési hely
UK, Dalness
Származás
Aranyvérű
Elkötelezettség
Semleges
Születési idő
1979.11.23.
Családi állapot
Egyedülálló
Roxforti ház
Mardekár

Elötörténet
Az első
Ősi kúria és városnyi méretű földek.

Sötét, haragvó fenyvesek göcsörtös karjaikkal nyúlnak az égbe; táncolva integetnek a szél dallamára. Itt, vadregényes dombok gyűrűjében, egy széles völgyben méltóságteljes kúria sötétlik. Díszes, egyenes sorban, katonásan álló cserjék, csillogó vizű szökőkút, magányos, távolba nyúló birtok – fölöttük őrködik az évszázadokról mesélő, büszke építmény. A levegőben a történelem romantikája és a gőgös arisztokrácia aromája leng.
Itt minden hazugság; megvezetés, méghozzá csúnya tréfa, gúnnyal teli kifigurázás. Az ősi otthon, faragott, antik oszlopaival még áll, de a szobákat idegenek lakják. A szolgák a régiek, de az urak újak. A ház asszonya szívesebben mulat Londonban, élvezi hónapokon keresztül a főváros pezsgő világát, minthogy árnyakkal teli, a kandallók melege ellenére is örökké hideg termeit járja. Fia, aki egy kis fekete szörnyeteg, dajkák mellén csüng.
A ház urának váratlan halála után a falakról leakasztották a régi portrékat. Az angol nemesek képmásai most az alagsor sötétségében hánykolódnak, nagy halmot raktak belőlük az egyik pókhálós sarokban, miközben a bálterem falára, az aranykarú csillárok közé Lady Zabini őseinek portréi kerültek aranyrámás kereteikben.
Blaise-t később igen mulattatta a dolog, hogy egyik család nagyra becsült elődeit sem hagyta anyja békében nyugodni. Mindkettőt örök száműzetésre ítélte. A sápadt angolokat a feledés homályába és a patkányok méltóságon aluli társaságába, míg saját fekete, izzó szemű apáit hazájukból elhurcolva idegen földre hozta. Tértágító bűbájjal ellátott bőröndjében cipelte őket végig a fél világon, pedig rajtuk kívül egyébként semmi másra sem tartott igényt a családjából. Maga mögött hagyta a tradíciókat, a neki előkészített életet és a kötelességet, egyedül az eltávozott ősök megkopott festésű alakjait hozta magával – minden bizonnyal egyszerű bosszúból és bűnös élvezetből.
- Anyám méltatlanul nagy becsben tart titeket a kisárgult vásznaitokon. Szeret gyűlölni titeket, nekem azonban nem kínáltok ilyen örömet. Ha már belőle sem marad több egy portrénál, azt hiszem, máglyát rakok majd belőletek. Aztán rendezek egy bált a tiszta huszonnyolcak tiszteletére.


A második
Több tucatnyi, arannyal teli Gringotts széf és Csendes-óceáni tikkasztó, trópusi szigetek – az űrnő kedvelt csemegéivel, a mézédes gyümölcsökkel.

Ősz szakállukat fésülgető filozófusok jutottak arra a merész megállapításra, hogy minden gyermek ártatlannak, tisztának és jónak születik. Némelyek persze ezt tagadják; talán Zabini is.
Bársonyba öltöztetett, tejben-vajban fürösztött fiúcska volt, szép vagyon nagyreményű várományosa - milyen otromba párosítás, hogy eközben pedig apátlan gyermek, nem tudni, ki fia-borja. Anyja céda, második férjét temető nő, de akiről már most is csak halkan, előtte kétszer is körülnézve mernek suttogni a pletykás népek. A fiú azért legitim a külvilág számára, aki előtt a nemesi szalonok szélesre tárják kétszárnyú ajtóikat - a másodiknak törvényes gyermeke. Így pedig még jobb; a tragédia kétszer olyan szörnyű, hisz nem csak egy férj, de egy apa is elment, aki soha nem foghatta karjába elsőszülött fiát. Könnyfakasztóan szomorú; szegény özvegy, szegény árva!
Mindazonáltal Lady Zabini gúnyolódó mosollyal avatatta be később fiát a felnőtt lét rejtelmeibe; elárulta, hogyan hágja meg a férj a feleséget, amiből aztán síró poronty fogan, de Blaise-nek nem kell félnie, ő nem ilyen mocskos módon jött létre, őt tényleg a hipogriff hozta…
Aztán évek múltán is csak ugyanezt mondta a nő. És kacagott hozzá. Nézz csak rá, azt mondtam az embereknek, ő csinált téged – Pókszerű, kecses ujjaival intett a portré felé. - Az ostobák bármit elhisznek. De neked nincs apád, csak anyád. Érezd magad szerencsésnek…
A fiúnak pedig annyira mindegy volt. Őt nem érdekelte, mit és miért keresett az anyja a házasságon kívül, és mi oka volt a szívtelen, az érdekek világában élő asszonynak arra, hogy megtartsa és felnevelje őt. Ha megtudja, legfeljebb mulat rajta.


A harmadik
Tengerjáró hajók, gályák, kecses, gyors vitorlások – egy kisebb flotta.

Végtelen, fent és lent összeérő kékség, lágy hullámok, delfinek játéka. Homokos partok, napfénytől óvó pálmafák. Zöldellő mezők, kietlen, hullámok által ostromolt szirtek, ősi romok. Apró szemű, forró homok, rég letűnt civilizációk továbbélő emlékei. Hangos nagyvárosok, keskeny, koszos utcákkal. Gazdag, nyugodt városok, múlt és jelen találkozásánál fekvő települések. Havas lejtők, csípős hideg. Különleges állatok és növények. Ugyanolyan emberek különböző maszkokat viselve.
Blaise kisfiúként végigjárta mindet. A kerek világ kitárult számára, és ő elég okos volt hozzá, hogy a gazdag tapasztalatokból okuljon, de túlontúl kritikus, hogy a csodákat is meglássa.
Csak akkor tért haza, mikor a harmadik is elhullt; mosolyogva állt a sír fölött, nem haragudott, hogy a mostoha papa odaadta neki a világot, csak azért, hogy eltávolítsa otthonról az idegen hím nemkívánatos  kölykét, mitöbb szórakoztatta a száműzetésből hazatérő szerepe.


A negyedik
Gringottsi részvények

A befolyásos üzletember nem sokáig tudta tartani a ritmust, éppen csak annyi ideje volt, hogy kijelölje örökösét, és becézgető figyelmével, joviális mosolyával kiérdemelje fogadott fia rühellését. Aztán egy reggel már csak egy hulla arcára lehelt üdvözlő csókot az asszony, a következőn már Londonban volt, az utána jövőn pedig azzal a kétellyel ébredt, hogy a szilvalila vagy az égkék ruhát válassza az aznapi estélyre.


Az ötödik
Aranybányák

Mardekár úgy fogadta be, mint vérbeli, igaz fiát. Ez természetes volt.
De míg a Roxfort kastélyának mágiával átitatott légköre a gőgös arisztokrata gólyákat is szájtátó, bámész csodálatra tudta késztetni, Zabinit nem rezgette meg. Ő hideg maradt és csendes.
Az emberek általában véve alábecsülik halkszavú társaikat vagy pedig csapongó figyelmünk nem is terjed ki rájuk. De ők nyitott szemmel járnak, és meghallják a szavakat.
Malfoy hiú volt, érzékeny és olyan irigységet táplált Potter irányába, ami leginkább egy hisztis kislányhoz tette hasonlatossá. Parkinson bosszantóan harsány volt, és ostoba rajongása Malfoy iránt sem tette szimpátiát keltő emberré. Nott remek társaságot nyújtott behízelgő modorával, de mindig másoktól függött. Mégis ők lettek barátaivá. És jobban is illett közéjük, mint az anyja az arisztokrata csemeték szüleinek szalonjaiba.


A hatodik
Mágikus erejű növényeket vizsgáló kutatási központ, és annak minden tudásanyaga, ritka, értékes könyvgyűjteményével egyetemben.

Gyógyít vagy mérgez; e kettő kéz a kézben jár. A kettő közti határvonalat sokszor csupán csak a dózis szabja meg. Bárki könnyedén abba a tévedésbe eshetett volna Lady Zabini életútját ismerve, hogy a nő laboratóriuma a pusztításnak állít oltárt. Férjek távoztak mellőle, minden gyanús körülmények között hunytak el, a nő pedig élte tovább világát és minden házassági esküvel egyre gazdagabb és gazdagabb lett.
A fiú is csak a hatodiknál kezdett gyanakodni. Az anyja túlságosan is akarta a férfit, szinte kivetkőzött magából, túlontúl türelmetlenül és mohón igyekezett becserkészni zsákmányát. Persze ő sosem az embert akarta, hanem az ajándékát; a javakat, amik előbb közössé lettek, majd az ő tulajdonába szálltak.
Az anyja gyógynövények és mérgek iránt mutatott különös vonzalma szúrta Zabini szemét. Míg másokat a varázsvilág egén gyülekező viharfellegek aggasztották, ő ezen törte a fejét. Foszladozó szélű pergamentekercseket pakolt az utazóládájába, mielőtt visszatért volna az iskolába, és cukrozott ananásszal lepte meg Lumpsluck professzort, kellemesen elcseverészett vele, mikor a többi vacsoravendég már eltávozott körükből. Ha nem fúrta volna bosszantó kíváncsiság az anyja rejtegetett dolgai iránt, meglehet, a Lump-klub első, megalakuló találkája után többé az elkényelmesedett, sörhasú professzor tájékára sem néz. Az egykori kiváló mardekáros tanerő, aki valóban igazi kígyó lehetett valamikor, már elvesztette mérgét a cukrozott ananásztól, és az ízlése is elhagyta, mikor sárvérűekkel, vérárulókkal és különlegesen ostoba ficsúrokkal vette körbe magát.
De a savanyú szájíz ellenére, Potter után ő mutatott a legtöbb érzéket a bájitalok iránt. A Kis Túlélő – méltatlanul - bezsebelte a figyelmet, amiért természetesen sokan dühös macskaként fújtak rá, de Zabini csak csendesen mosolygott; neki tökéletes volt így, sőt Potter még a keze alá is játszott azzal, hogy elorozta a dicsőséget. Őt mindössze egy dolog foglalkoztatta, és azt el is érte.


A hetedik
Különleges lények által lakott, nagy területű, fajgazdag vadrezervátum.

A Szombati Boszorkány címlapján lobogó, szürke talárban és arcán ragyogó, fehér vigyorral feszít a Falmouth Falcons új, nagyreményű hajtója, aki máris belopta magát a női sportrajongók szívébe. Éppen annyi természetes vonzerővel nyeri el az emberek szimpátiáját, mint ahogy világszép édesanyja csavarja az ujja köré hódolóit; a pályán merészen játszik, de nem hazudtolva meg az egykori házára jellemző megfontoltságot, interjúiban jellegzetes mosolyával, álszerénység nélkül beszél. Izgatóan titokzatos a személyét körbelengő hidegség, a büszke tartásnak értelmezett gőg.
Sokat forog közszájon a neve; egyesek ferde szemmel nézik üstökösszerű felfutását, mely – legyen bár valóban ügyes játékos – nincs arányban tehetségével, de ha másról nem is, arról a legtöbben hallottak, hogy Hipogriffnek nevezi a seprűjét.
Akik ismerik, azokat meglepetésként érte, hogy a Roxfort után a kviddicset választotta jövőjéül; több éven át játszott ugyan a háza csapatában, de sem különösebb lelkesedést nem mutatott a sport iránt, sem rajongást nem táplált kviddics csapatok felé. Egyáltalán...nem sok jelét adta érdeklődésének.
Választását lehet puszta szeszélynek titulálni; szabad, élvezetekben gazdag életvitelt vágyott, rajongást szigorú szabályok és parancsok helyett, és egyébiránt is – már megvoltak a tervei a jövője biztosítását illetően. Már az első lépésnél sem fájdította a fejét ostobaságokkal; előhúzta anyja ütőkártyáit, és szabaddá tette az utat, ami aztán el is vezette kiszemelt célpontjához: a Falmouth Falconhoz.  


Az utolsó portré
Kúria, udvarházak szerte az országban, földek, arannyal megrakott gringottsi széfek, banki részvények, bányák, hajók, aprócska, paradicsomi szigetek, vadrezervátum, egyedülálló könyvtár, növénytani labor, különleges, sokat érő növényekkel.

A sír körül álló fekete varjak némelyike, ha úgy érzi, nem látja senki, nem titkolt megrökönyödést enged íriszeibe költözni. Vérlázító! Hisz egy temetésen vagyunk! – gondolják. - Az a pimaszság, amivel ez a fiú az anyja koporsóját nézi…talán nem is esett olyan messze az az alma a fájától.
És Zabini szinte olvas a gondolatokban; úgy fut végig a fehér, zavart, olykor a felháborodást elnyomni nem tudó arcokon, mintha egy letetetetlenül izgalmas regény sorai volnának a vonások mögé rejtett soha ki nem mondott szavak.
Elégedettséggel tölti el, hogy most róla is azt gondolják, amit egykor az anyjáról. És ahogy akkor, úgy most sem tévednek nagyot.
Lady Zabini valóban eltette a férjeit láb alól, de nem mérgekkel dolgozott; a pince laboratóriumának felszerelése teljesen ártatlan, mitöbb jó célt szolgált. Hogy milyen véget értek a házastársak, és azt miképpen sikerült kiviteleznie az asszonynak, hogy soha, egy percig se vetülhessen rá a valódi, alátámasztható gyanú árnyéka, azt még a fiának sem sikerült kitalálnia minden esetben. Apró, de annál jelentősebb kárpótlás számára, hogy a laboratórium feladatát azonban feltárta.
Ott a mérgek is gyógyszerek voltak. A hatodik férj pedig egy elkeseredett próbálkozás, egy remény volt, hogy a birtokában álló felhalmozott tudással majd nagyobb sikerrel harcolhat betegsége ellen a nő. Zabini jól szórakozott, mikor rádöbbent, hogy a hibátlan, fényes héjú, ízletes almát belülről ocsmány férgek rágják, amiket ha nem tartanak kordában, hamar elemésztik a gazdatestet.
A fiú csak besegített nekik; az anyja által hosszú évekig alkalmazott gyógynövény és méregkeveréket egy picit átvariálta, éppen csak egy hangányit, hiszen ideje és türelme  bőven volt, de az is éppen elégnek bizonyult.
Még szerencse, hogy minden férj legalább egy festővel megörökítette szerelme tárgyát. - Zabini mosolyát az anyjától örökölte.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
58
Hozzászólások száma :
90
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Blaise Zabini   Vas. Okt. 23, 2016 9:44 pm

Gratulálunk, elfogadva!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Blaise Zabini
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: 9 és 3/4-ik vágány :: Beosztási ceremónia :: Elfogadott karakterek :: Elysium-
Ugrás: