>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Sarah Moorehead

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Hozzászólások száma :
2
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Sarah Moorehead   Vas. Okt. 23, 2016 10:52 pm


Sarah Moorehead

Főkarakter
én magam
Csoport
Mardekár
Play by
Victoria Moroles
Foglalkozás
tanuló
Karaktertípus
keresett
Különleges képesség
-

Belsö leírás
Elhaladok melletted a folyosón, a szokásos, semmit mondó kifejezésemmel. Könyveket szorítok magamhoz, és egyedül vagyok, mint általában. Valahogy ismerős számodra az arcom, de nem igazán tudod ki, vagy mi vagyok. Szemed az egyenruhámra siklik, majd meg is áll a taláromon díszelgő címeren. Mardekár. Neked ennyi elég is volt, hiszen a fejedben már jönnek is a jellemzők. Kegyetlen, gonosz, undok, egy kétszínű kígyó, érzéketlen, barátságtalan, arrogáns, és még napokig tudnád folytatni. Persze, igaz, a házamra általában ez jellemző, viszont rám nem igazán. Nem szokásom mások kárán nevetni, vagy azon viccelődni. Nem szoktam ok nélkül csesztetni másokat, sőt, okkal se, csak akkor van rossz szavam valakihez, ha már nagyon idegesítenek. Igaz, akkor nincs menekvés, ott megkapja a legrosszabbat. Ami a kétszínűséget illeti, sosem játszom meg magam. Az vagyok ami, semmi több. Lehet, hogy a gondolataim nagy részét megtartom magamnak, de azokat másoknak se adom tovább, ha már neked se. Persze mindez téged nem érdekel. Neked elég meglátni azt a zöld színt, és máris a rosszak közzé tartozom. Ezért se fogod tudni, hogy én milyen is vagyok. Mondjuk eleve is nehéz megtudni, hiszen nem szoktam sokat beszélni. Maximum azokkal, akiket már régóta ismerek, és, akikben megbízok. Igaz, sokan emiatt titokzatosnak neveznek, hiszen nem árulok el magamról se sokat, de csak szimplán nem beszélek magamtól. Ha kérdeznek válaszolok. Magamtól nem kezdek el mesélni, ha valakit érdekel valamit, megszólal és el van intézve a dolog. Mondjuk ehhez jól passzol a nyugodtságom, vagy mások által nevezett békés jellemem. Nem szokásom üvöltözni, veszekedni, se semmi hasonlót csinálni. Mindent igyekszek higgadtan, rendesen átgondolva és nem elsietve elintézni. Igaz, sosem gondoltam, hogy végtelen időm van bármire is, hiszen bármelyik pillanatban meghalhatunk. Lehet, hogy nem is lesz holnap... Na, az ilyen gondolataim miatt hívnak pesszimistának. Ezzel egyet is értek bizonyos fokig, bár azért nem nézem mindennek a sötét oldalát. Nem mindig a rosszra számítok, általában mindig végig gondolom a rosszat, meg a jót is, és a legvalószínűbb lehetőséget választom.
Amúgy, igazából még talán kedvesnek is elmondhatnál. Hiszen tényleg nem akarok én senkit bántani, általában nem is teszek ilyet, csak néha, rosszabb pillanataimban csúszik ki a számon pár rossz szó. Ez sajnos néha bajba is sodor, de nem igazán érdekel. Az életben vannak ilyenek, nem lehetek tökéletes. Ennek ellenére azért szeretem, ha a környezetem rendben van. Ráadásul nem is kicsit. Mindig minden holmimnak megvan a maga helye, és igen, én az a fajta vagyok, aki képes párhuzamosan egymásmellé tenni a ceruzáit, mert különben szorongani kezd. Valahogy mániám a rend, és az ilyesfajta tökéletesség. Utálom is, ha ezt valaki megzavarja. Ezért is szoktam észrevenni mindig, ha valaki kutatott a dolgaim között. Erre egyedül otthon nem kell figyelnem, hiszen sose szokott a családom kutakodni nálam. Minek is tennék? Inkább rákérdeznek, hogy rejtegetek-e valamit, és mivel általában nem hazudok, el is hiszik azt, amit mondok. Még akkor is, ha éppenséggel hazudok. Igaz, nekik nem szeretek, hiszen szeretem őket. Az életemben talán a családom a legfontosabb, mondhatni család centrikus vagyok, ragaszkodom hozzájuk, akárcsak a kevés barátomhoz. Kár, hogy így is az apámat már elvesztettem, meg, hogy most már anya is beteg. Talán abban reménykedhetek még, hogy a bátyám megmarad nekem. De téged bizonyára ez sem érdekel, mint ahogy az se, hogy imádok sportolni. Sose tudnád meg, hogy szenvedélyem a foci, meg a kviddics is. Mindkettőt imádom. Téged viszont minden hidegen hagy, mert megláttad a Mardekár címerét. Fejben rám ragasztottad az összes rossz jelzőt, és egy fintor kíséretében inkább már nem is követsz szemeddel tovább. A Mardekárosok téged nem izgatnak, gyűlölöd őket, és most már engem is.

Silence is beautiful, not awkward. The human tendency to be afraid of something beautiful is awkward

Pálca
12 és félhüvelyk, kőris fa sárkányszívhúr maggal, rugalmas
Patrónus
-
Erősség
A nyugodtságom. Nagyon nehéz kihozni a sodromból, és ez sokszor jól jön.
Gyengeség
Az enyhe pesszimizmusom és a hallgatagságom. Sokszor a rosszakat nézem, és rengetegszer nem mondom ki amit ki kellene.
Dementorok
Amikor apa meghalt, és amikor a bátyám csak úgy hátat fordított nekünk.
Edevis tükre
Ismét együtt van a család, mindenki él, egészséges és boldog.
Mumus
Egyedül marad örökre, és úgy fog meghalni, hogy senkinek se hiányozna.
Amortentia illata
Eső, frissen vágott fű, az új könyvek illata

Külsö leírás
Ismét a folyosón ücsörögsz unalmadban. Fejedet a falnak döntöd, és az előtted elhaladó tömeget pásztázod, hátha látsz valami érdekeset, ami lefogja kötni a figyelmedet legalább egy kis időre. Ekkor pillantasz meg engem. Szád egy kisebb fintorra húzódik ismét, hiszen csak az jár a fejedben, hogy hova is tartozom. Viszont ekkora észreveszed, hogy valakihez beszélek, majd egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon. Kissé meglepődsz. Főleg azért, mert a mellettem lévő ember, egy másik házból való. Mivel úgy sincs jobb dolgod, és kissé érdekesebbnek találsz most, megnézel magadnak.
A hajam sötét barna, a sötétben akár feketének is tűnhet. Eleve hullámos, és nem is szeretem változtatni. Jó úgy, ahogy van. Meg eleve sincs se erőm, se energiám azzal foglalkozni, hogy kiegyenesítsem például. Ebből ki is lehet találni, hogy frizurákra se szoktam pazarolni az időmet. Kibontva hordom, vagy összekötöm maximum egy copfba, és ennyi.
Szemeim nem túlzottan különböznek a hajamtól. Ugyan olyan sötétek, de ridegek is. Általában nem látszik ki belőlük semmi érzelem, még a mosolyom mellett is üresnek tűnnek valahogy. Mindig is ilyen voltam, csak kiskoromban lehetett néha valami gyermeki csillogást látni benne, semmi több.
Az arcomon semmilyen smink nincs, nem is szeretek hordani. Ahhoz vagyok szokva, hogy bármikor futnom kell, vagy nekiállok sportolni. A sportolás pedig izzadtsággal jár, az pedig nem jön ki jól a sminkekkel. Meg nem érzem szükségét a dolognak, hiszen minek kellene az nekem ilyen korán? Meg annak ellenére, hogy nem vagyok tökéletes, szerintem azért nem nézek ki olyan rosszul, hogy szükségem lenne rá.
Magasságom átlagos, ráadásul kereken 170 centiméter, ami nagy megnyugvással tölt el. Nem azért, mert félnék túl magasnak, vagy túl alacsonynak lenni, csak a rend szeretetembe valahogy az is beleférkőzött, hogy idegesítene egyel kevesebb, vagy több milliméter. Mindig retteg, amikor megmérnek, mint valami idióta. De hát ez van. Egyébként magasságom mellé egy egész jó alak társult. A rengeteg testmozgás miatt nincs rajtam felesleg, és egész izmos is vagyok. Persze nem vagyok kigyúrt, mint egy kondis, az sose volt a célom.
Öltözködésem igen változatos, bár azért van, amit én se szeretek. Persze most te is láthatod, hogyan öltözködöm, hiszen szerencsédre pont hétvégén kaptál el. Még szerencse, hogy ilyenkor nem kötelező a talár, és a többi szörnyűség. Kissé talán hajlamos vagyok fiúsan öltözködni, hiszen rengeteg nadrágom van, sport cipőm, meg olyan felsőim és pulcsijaim, amit igazából elve fiúknak terveztek. De hát, ha tetszik, mit tegyek? De emellett vannak lányos cuccaim is, például szoknyáim is, bár abból azért kevés van. Mondjuk azért inkább a sötétebb színeket szeretem. Magamon a sárgát és a rózsaszínt utálom. Ezért sincs egyetlen egy olyan ruhadarabom se. Ékszereim nagyon nincsenek, csak egy ócska nyakláncot hordok, amin egy sima gyűrű van felhúzva, de azt is bedugom a felsőim alá a legtöbbször. Meg rajtam van egy eljegyzési gyűrűhöz hasonló ékszer is, amit ráadásul hajlamos vagyok azon az ujjamon hordani, ahol eleve szokták, ha valaki tényleg jegyben jár. Rengetegszer kell magyarázkodnom, hogy mi is van ezzel. Persze azt nem bírnám ki, ha máshol hordanám rendszeresen, valahogy csak ott érzem helyén, máshol zavar.
Ennyit láttál rajtam, semmi többet, majd el is haladtam melletted. Nem igazán tudod mit gondolj, hiszen olyan kellemes beszélgetésnek tűnt, amit folytattam. Ráadásul valaki olyannal, akivel a sztereotípiák szerint nem is kellene jóban lennem. Vajon nem is lennék olyan rossz ember?

Születési hely
London
Származás
Aranyvér
Elkötelezettség
Semleges
Születési idő
02. 02.
Családi állapot
hajadon
Roxforti ház
Mardekár

Elötörténet
Már 14 évet leéltem, de igazából nem igazán tudom néhány dolgon kívül, hogy mit is mondhatnék. Kicsit több, mint egy évtizede megszülettem, február másodikán, ami gondolom egy hűvös nap lehetett. Gondolom, mert februárban nem szokott általában jó idő lenni, amikor hét ágra süt a nap, de nem tudom biztosra. Lehet mégis csak viccet űzött az időjárás aznap az emberekkel. Sosem kérdeztem, és nem is igazán érdekelt. Hiszen mit számít az, esett-e, vagy meghaltak a melegtől, amikor megszülettem? Az a lényeg, hogy megtörtént. Én voltam a második gyerek a családban, így sosem kellett attól félnem, hogy egyedül fogok felnőni. A bátyám, Roland, aki épp csak pár évvel idősebb nálam, igazából nem is volt olyan rossz testvér. Persze húztuk egymást haját, meg volt minden más is, mint általában minden testvérpár között, de mégiscsak szeretjük egymást. Igazából kiskoromban nagyon semmi különös nem történt, egy dolgot kivéve. Olyan volt, mint egy átlagos gyerekkor. Rengeteget futkostam, játszottam, estem nagyokat úgy, hogy bokától térdig sebes voltam, könyörögtem még egy oldal meséért, vagy ötvenszer egymás után, duzzogva nem akartam megenni a zöldségeket, és édesség után hisztiztem. Aztán jött ez a szörnyű dolog, amit egy embernek se kívánok. Az apám meghalt, még a mai napig se igazán fogadtam el ezt teljesen. Már voltam annyira idős, hogy megértsem, mit is jelent az, hogy halál. De talán pont ezért is hagyott bennem ekkora sebet a dolog. Sokszor mondják, hogy egy ilyen dolog miatt hamar felnőnek a gyerekek, és egy így is igaz. Kénytelen voltam hamar néhány olyan dolgot eldobni, amire szüksége van egy olyan korabelinek. El kellett felejtenem a felesleges, és önző hisztiket, hogy anyukámat ne terheljem feleslegesen. Komolyabbnak kellett lennem, segítenem kellett, mert tudtam, neki a legnehezebb. A férjét vesztette el, láttam rajta, ahogy megtört a szíve, még jobban, mint nekünk a bátyámmal.
Aztán valahogy a nehéz időszak elmúlt. Roland elment a Roxfortba, és egy rövid ideig csak mi voltunk anyával igazából. Megtanultam az alap dolgokat, amiket kellett, és anya már előre is készített az iskolára. Rengetegszer mesélt milyen is a hely, miket fogok tanulni, meg, hogy ki fog valószínűleg tanítani. Aztán ahogy telt az idő, eljött az ideje, hogy én is elkezdjem az első évemet. Elmentünk az Abszol útra bevásárolni mindent. Először a könyveket vettük meg, majd a pálcámat, végül a többi dolgot. Anya úgy volt vele, hogy megérdemlek valami állatot is, ezért bevitt a boltba. Mutogatta nekem a különböző baglyokat. Volt ott fehér, barna, szürke, mindegyik más árnyalatban. De egyik se tetszett, valahogy az állat maga se tűnt szimpatikusnak. Éreztem, hogy nem nekem való. Miközben nagyban magyarázta, milyen jó is lesz majd levelet küldenem haza a saját baglyommal jutott eszembe egy vad ötlet. Azonnal kijelentettem, hogy nekem egy kígyó kell. Anyám csak sokkolva állt ott egy darabig, aztán le akart róla beszélni. Egy óráig is erről vitázhattunk már, amikor belefáradt a dologba, és beadta a derekát. Vett nekem egy kígyót, aki gyönyörűen nézett ki. Imádtam, csak az volt a bökkenő, hogy valószínűleg nem igazán értékelték volna az iskolában. Sajnos ebbe én se gondoltam bele, így nagy szívfájdalommal otthon kellett hagynom a drága Irist.
A Roxfort jobb volt, mint hittem. Az épület egyszerűen elvarázsolt, bár a sok ember először kissé megrémisztett. Amikor be kellett vonulni a nagyterembe, eléggé meg voltam szeppenve. De aztán amikor a Teszleg süveg beosztott a Mardekárba, az asztalnál ülve nyugodtan éreztem magam, és úgy éreztem, jó helyen vagyok. Talán azért volt ez, mert a bátyám is ugyan ott ült, mint én. Igaz, nem találtam hamar jó barátokra, hiszen nehéz volt megtalálni a magamhoz hasonló, nem feltétlenül alávaló embereket, de a második évre a házamból már volt egy jó barátom legalább. Mondjuk máshonnan is szereztem ismerősöket, és azt se érdekelt, hogy mit mondanak ezért rám a háztársaim. Nem láttam értelmét csak azért utálni mást, mert máshova osztották be. Nem ő tehet róla.
Aztán telt az idő, élveztem az iskolát, és igazából egész beletörődtem az életembe, szerettem is, ahogy minden volt. Csak, hogy mintha ezt valami megérezte volna, és úgy volt vele: nincs olyan, hogy én jól érezzem magam. Anyáról kiderült, hogy beteg. Ez eléggé megviselt mindenkit. Rettegtem, hogy újra az lesz, mint apánál. Féltem, hogy meghal, hogy itt hagy. Nem akartam szülő nélkül élni. Így is csak egy volt, szükségem volt legalább a másikra. Fogalmam se volt, mibe kapaszkodhatnék, mivel nem bírtam segítséget kérni senkitől. Senkinek nem árultam el, mi is van otthon, csak a szokásos hallgatásom mögé rejtettem a gondot. Próbáltam erősnek mutatkozni, nem mutatni, hogy félek, de már alig bírom. Legalább a bátyám támogatása kellene, hogy túléljem a mostani helyzetet. Remélem, majd meg is kapom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Keresem :
Nobody
Hozzászólások száma :
41
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Sarah Moorehead   Szomb. Nov. 05, 2016 7:53 pm

Gratulálunk, elfogadva!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Sarah Moorehead
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Random
» Sarah Nelson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: 9 és 3/4-ik vágány :: Beosztási ceremónia :: Elfogadott karakterek :: Mardekár-
Ugrás: