>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Gilbert & Mina

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Kor :
26
Hozzászólások száma :
32
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Gilbert & Mina   Hétf. Okt. 24, 2016 9:09 pm



Mi lehet annál bizarabb látvány, mint egy törölközőbe csavart nő a lakása kellős közepén, ahol ráadásul még kupi is uralkodik. Már megint nem jutottam el odáig, hogy csak egy kis élhető rendet rakjak. És igen, lehet ennél is bizarabb látvány például az, mikor az anyád megjelenik a kandallóban és neked fogalmad sincs, hogy mihez nyúlj hirtelen. Ja, igen, ehhez még érdemes lenne hozzátenni, hogy lassan indulnod is kell, így akármennyire is le lehet rövidíteni a pakolási időt a mágiának köszönhetően, az időt nem lehet kitolni, hogy mindenre jusson belőle rendesen.
- Anya, én most… - megölelem, és még véletlenül se úgy fejezem be a mondatot, ahogy kellene.
Ezúttal nem a vállam kell neki, hanem az öklöm. Nem tudom, min vesztek össze, de most nincs rá időm, hogy végighallgassam. Máskor nagyon szívesen, akármikor, de nem most. Már arról is rég leszoktam, hogy a saját anyám előtt egy törölközőben flangáljak, ezért az első dolgom az ölelés után, hogy finoman elküldjem egy másik időpont megadásával. És nem is kell majd olyan sokat várni arra a másik időpontra. Másnap reggelig hajlandó elhalasztani a panaszáradatot. Sóhajtok egyet, nem tudom, meddig fogom bírni az őrlődést kettejük között.
Miután anyu elmegy, gyorsan magamra kapok egy kinyúlt pulóvert, farmert és sportcipőt. Összeszedem a jegyzeteim, de mivel csak egymásra vannak dobva a papírok és már időm sincs átnézni őket, nem tudom, elhagyok-e egy darabot is belőle. Akárhogy is, mennem kell, mert már megint késésben vagyok.
Szerencsére a kölcsönkapott kutatólaborunk a Mungóban nincs messze a lépcsőktől, így viszonylag hamar, de még így is késve érek oda. Ahogy számítottam rá, Gilbert még nincs itt. Fénnyel árasztom el a helyiséget, de legfőképp azt a részt, ami az én helyemnek mondható. Kiterítem a papírjaimat, és ekkor veszem észre, hogy egy kevésbé fontos bájital receptje maradt otthon. Ez nem akkora nagy probléma, tekintve, hogy a kérdéses bájital hozzávaló egy sokkal fontosabb főzetben szeretném felhasználni, aminek a leírása pedig itt van nálam.
Sóhajtok egyet, és leülök a székemre. Körbenézem a felszerelésem, néhány fiolát meglötyögtetek, hogy lássam, biztos benne van-e még a bájital. Megnézem az edényeket is, az üstöt, majd a pennámmal kezdek játszani, és felvázolni röviden, hogyan nézhet ki a növény és a sárkánymáj, amikre szükségünk van. Firkálgatás közben lecsúszik az egyik válla a felsőmnek. Gyorsan megigazítom, mert hallom, hogy nyílik az ajtó, de a rakoncátlan csak nem akar szót fogadni nekem.
- Gilbert, végre ideértél – mosolyodom el, azonban nem hozzá lépek, hanem a teásdobozhoz. – Kérsz egy teát?
Magamnak egy oolongot választok, és azon gondolkodom, hogy eddig miért nem csináltam meg, ha bőven volt rá időm. Itt leszünk egy kicsit, talán anyu nem is a lakásban fog rám várni, mivel innen megyek majd a találkozóra.
- Szólj majd, ha belevághatunk a közepébe.
Nem tudom helyes-e így ez a kifejezés, de sok mugli születésűtől hallottam így. Vagy legalábbis valami nagyon hasonlóan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
31
Keresem :
Hozzászólások száma :
16
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Re: Gilbert & Mina   Vas. Okt. 30, 2016 5:35 pm

Már eltelt néhány hét, mióta berendezkedtem a Dumbledore által biztosított, két szobás, gépesített és butórozott, második emeleti, belvárosi lakásba - érdeklődni a +44 78 692 24 227 telefonszámon lehet - bár berendezkedés alatt inkább azt értem, hogy a két bőröndöm rugdosom arrébb ha épp útban van és néhány este még ott is alszom. Annyira már ismerem a környéket, hogy tudjam melyik bolt körübelül mikor nyit, milyen alkohol kínálattal rendelkezik, hol van a legközelebbi kocsma és Gina mikor tevékenyedik a pultban.
Bár eljátszottam a gondolattal, hogy visszautasítom az ajánlatot, de biztonsági okokból és a rokonok örökös zaklatásától leterhelve úgy döntöttem egy ideig élek a lehetőséggel. A házinéni szerencsére nem aggályoskodó és nem zavarja, ha hajnalban esek haza, nem is beszélve arról, hogy isteni süteményeket hoz össze, amivel nem győz kínálni.
Azt ellenben már sokkal nehezebben nyelem le, hogy fix időpontokban kell megjennem egy vegyszer szagú, bár impozánsan berendezett, de rémesen lehangoló laborban, ahol aztán órákig görnyedek kémcsövek és számítások fölött. Rém unalom. Nem is beszélve a motívációm teljes hiányáról, és a tényről, hogy bár felettébb kellemes emberekkel dolgozom együtt - néha kicsit más hullámhosszon mozognak az igaz - de dolgoznom kell és ők érezhetően sokkal komolyabban veszik a kérdést, mint szerény személyem.
A mai reggel is hasonló gondolatokkal ébredtem, amihez némi halálvágy is társult, na meg választékos átkozódás, ahogy belém hasított a jól ismert másnap meg az ahhoz járó fejfájás. Szerencsére volt bennem annyi lélek jelenlét, hogy előre elkészítsek egy kijózanító bájitalt, így az segítő mankóként szolgál, miközben próbálok valami nem annyira gyűrött, lehetőleg folt mentes pólót előrángatni a gardróbból és elindulni a megbeszélt találkozóra. Majdnem otthon felejtem a hűtőládát, aminek az alján a nagy nehézségek árán szerzett szerv lapul.
Amikor Milena azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy szerezzek be egy lehetőleg jó állapotban lévő sárkánymájat mondanom se kell nem voltam boldog. Egyrészt mert közel lehetetlent kért, másrészt meg előre tudtam mekkora macerával fog járni, mert nyílván teljesíteni tudom a kérést, csak az volt a kérdés mennyire akaródzik. Végül két szívesség és egy '70-es üveg whiskey elfogyasztásába került, de végül sikerült megszereznem a sárkánymájat, méghozzá kíváló állapotban. Közrejátszott a szerencse is, épp egy még fiatalnak számító példány került vágósorra, akinek a szerveit még fel lehetett használni. Szegény pára igen rövid életű volt, de legalább a véget megtudták neki könnyíteni.
Lévén még mindig kicsit szédelgek a tegnapi alkohol mennyiség és az alvás hiány okán meg sem fordul a fejemben a hopponálás gondolata, így nem csoda, hogy végig bumlizva Londonon az annyira nem jól ismert tömegközlekedést használva kicsit elkések, mint általában.
Belépve a laborba, a szobában terjengő bájitaltól származó szagok és éles fények kellemetlenül csapnak arcon, a lány energikusságáról nem is beszélve. Hunyorogva pillantok rá a karikák alatt félig nyitott szemeimmal, majd egy pálcaintéssel megbűvölöm a kávéfőzöt, hogy bekészítse és elindítsa magát.
- Köszönöm az ajánlatot, de nekem ennél sokkal erősebb drogra van most szükségem, mondjuk egy dupla, fekete kávéra - bár közelítőleg nem vagyok olyan pozícióban, hogy követelőzhessek, de steril környezet és veszélyek ide vagy oda ragaszkodtam hozzá, hogy legyen kávéfőző a laborban, ismerve magamat és a koffein függésem. - Ne haragudj, hogy késtem, hosszúra sikerült az éjszaka - kár lenne tagadni, kicsit még mindig érezhető az alkohol és a füst szag, ami árad a hajamból és a pórusaimból is. - Tudom, hogy már többször elmondtad és baglyot is küldtél, de nem volt időm átolvasni a jegyzeteid. Esetleg lennél olyan kedves még egyszer összefoglalni a dolgokat - bár futólag bele lestem a gondosan írt levélbe, és hála a memóriámnak dereng is valami tompán a fejem hátsó szegletében, de közelítőleg sem olyan élénken, hogy az érdemi információnak számítson, hisz hiába tudnám szóról szóra felmondani  a leírtakat, igazán semmi érdemi nem raktározódott el. Illetve amíg a lány beszél nekem van időm kicsit összeszedni magam mert akármennyire is szeretném, hogy ne így legyen, valószínűleg nem egy órás diskurzus lesz a mai. Eme szomorú gondolatot csak a frissen főzőtt kávé illata teszi kissé elviselhetőbbé, így nem is húzom az időt, és magamhoz veszek egy jó nagy adaggal, majd az 'I was born to be free' feliratú bögrémet kissé remegő kézzel szorongatva leülök az egyik szabad ülőalkalmatosságra és figyelmem teljesen a lányra összepontosítom.
- A tiéd vagyok.


A hozzászólást Gilbert R. Flamel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 09, 2016 4:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Hozzászólások száma :
32
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Gilbert & Mina   Vas. Nov. 06, 2016 3:10 pm



Néhány hete volt csak, hogy az ötletemből, a felvetésből határozott elképzelés is született, és ennek köszönhetően immár nem csak egy eltévelyedett kollégaként tekintek Gilbertre, hanem egy fontos és pótolhatatlan társként. Időbe telt, mire felfedeztem én is benne azokat az értékeket, amiket korábban Hermione és Albus is, de ami késik, nem múlik. Láttam már korábban is a receptet, ami miatt segítséget kellett kérnem, de addig nem is gondoltam rá, hogy hasznos lehet a számunkra, amíg az apró betűs részben meg nem láttam a legfontosabb kiegészítést. Valami már korábban is rémlett róla, de nem voltam biztos benne, eddig. Legyintek egyet a szabadkozásra, majd magamhoz veszem a ládát, amiben a szerv van, biztos vagyok benne, hogy csillog a szemem a meghatottságtól.
- Nos, egy különleges bájitalhoz van szükségem rá, ami erősebb formájában tetszhalált, gyengébb alakjában altató hatással bír. A kettő között pedig ott van az, amire nekünk szükségünk lesz jelen esetben, a kóma állapota.
Több időt töltöttem ennek a tanulmányozásával, mint az idegméregével, hiszen arra ott a teszt, vagy pozitív vagy nem, vagy kell az ellenméreg vagy nem. Ennek viszont nincs előjele, nincs tünete, nincs semmi, itt kockáztatnom kell. Szerencsére a készletemben még van valamennyi orchidea virág, így nem kell várnom a szer elkészítésével. Beállok az asztalom mögé, és előkészítem a szükséges kellékeket.
- Tudod, más esetben igazán hízelgő lenne, ha az enyém lennél, de most mással vagyok elfoglalva – nekidőlök a teával a kezemben az asztalnak. – Megleptél. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan meg tudod majd szerezni. Azt hittem, hogy bonyolult papírmunka előzi majd meg, egy háromszáz oldalas kérdőívvel. Ugye nem szenvedett sokat az állat?
Bár annak a híve vagyok, hogy a célunk elérése érdekében mindent és bármit, azért nem szeretném, hogy akár Harry, akár mások szenvedjenek. Azzal nem tudnék nyugodtan a tükörbe nézni, és mindjárt nem csak egyszerű alapanyagként kezelném őket.
- Megérte a tegnap éjszaka?
Számítottam rá, hogy nem nyugodtan fog az ágyában feküdni, ezért készültem egy kis ajándékkal. Mielőtt ténylegesen kivenném a májat a dobozból, odamegyek Gilberthez és egy fiolát tartok felé.
- Nem csodaszer, a másnaposságot nem fogja elmulasztani, de legalább javít a közérzeteden. És remélem hoztál körítést is, mert nagyon szerettem volna már megkóstolni a sárkánymájat. Szerinted mustárosan vagy nagyon fűszeresen lenne a legjobb? Szerintem van annyi, hogy a bájitalt és a vacsorát is elkészíthetem belőle.
Kacsintok egyet, majd visszafelé intek egyet a pálcámmal, mire tűz gyullad és forrni kezd az üstben a víz. Kiveszem a dobozból a hozzávalómat, majd elfelezem. Az egyik részét azonnal visszateszem a helyére, azt pedig a hűtőbe, a másikat pedig elkezdem összevágni apró darabokra.
- Nem lett volna jobb dolgod ma este, mint azt nézni, hogyan robbantom fel a labort? – mosolyodom el. – Vagy Dumbledore fenyített meg?
Ez utóbbit nem tudnám elképzelni, de ki tudja, mi rejlik még a félhold alakú szemüveg és a hosszú ősz szakáll mögött. Valahogy sohasem igazodtam ki rajta, és nem hiszem, hogy ez majd valaha változni fog.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
31
Keresem :
Hozzászólások száma :
16
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Re: Gilbert & Mina   Szer. Nov. 09, 2016 5:16 pm

A szabadságvesztésnek különböző formái vannak, mind felettébb kellemetlen a véleményem szerint, de azért fel lehet állítani egy "melyiket viselem el könnyebben" skálát. A kóma, mint olyan, igen hátul van ezen a listán. Nem tudom vajon igazak-e a híresztelések, hogy valójában minden beteg magánál van, csak nem tud mozogni, de ez hasonló lehet ahhoz, mintha az ember lebénulna vagy elvesztené az irányítást az ép esze fölött. semelyiket sem kívánnám még az ellenségemnek sem, magamnak meg pláne nem. Még a halál is vonzóbb számomra, mint ez a fajta vegetatív állapot. És bár nem fűzök olyan heves érzelmeket az elénk állított feladathoz, mégis a halvány kötelességtudat mellett mérhetetlen sajnálatot érzek Harry iránt, aki ebbe a borzalmas állapotba kényszerült, pusztán azért, mert másokat helyezett maga elé. Sosem voltam ennek a magatartásnak nagy rajongója, de ez csak megerősített eme meglátásomban. Magyarázatára végül csak bólintok és nem osztom meg vele nézeteimet, ám következő szavai mosolyt csalnak az arcomra.
- Pedig ritka, az ilyen lehetőség, de talán majd legközelebb. Ezt vegyem úgy, hogy sokkal kevesebbet vártál tőlem? Mert ha túlteljesítettem és mostantól magasra teszed majd a lécet ki kell ábrándítsalak, igen ingadozó a teljesítményem. Legalábbis munka terén - belekortyolok a kávémba, lassan inkább az ízéért mintsem élinkétő hatásáért - Ő szerencsére nem, ellenben én! A papírmunka sosem volt az erősségem, de a cél érdekében megembereltem magam, remélem értékeled - persze még egy jegyzetet se írtam, nem hogy nyomtatványt töltöttem volna ki. Bár nem táplálok ellenérzéseket a jogilag tiszta útak felé, egyszerűen túl macerásnak tartom. Túl sok felesleges kört kell lefutni, én pedig sosem szerettem pazarolni a saját időm, így stílusosan a hátsó ajtót választottam az ügy kapcsán. Ám ezt neki nem kell tudnia, és bár nem szeretem a meghurcolt hős szerepét, az sosem árt ha mások úgy érzik tartoznak nekem így vagy úgy.
- Határozottan, minden csak azon múlik az ember hogy éli meg - kérdően nézek rá, mikor közelebb lép, majd mikor kezembe veszem a fiolát eltart pár másodpercig, mire feldolgozza az agyam a hallott információkat. Mikor az megtörténik, felnézek a lányra, akinek feje körül mintha most halvány glória csillogna. - Te egy angyal vagy, köszönöm! - bár a reggeli főzet kicsit javított a fizikai állapotomon lenne még mit csiszolni a bájital készítési képességeimen, így valóban hálás vagyok, hogy a lány rám pazarolta sajátját. Nem is húzom az időt, a fiola tartalmát a maradék kávémhoz adom, majd elégedetten konstatálom, hogy Mina valóban ért ahhoz, amit csinál.
- Kezdek aggódni, hogy egy újabb lehetetlen kéréssel állsz elő, gyanús nekem ez a kényesztetés - egy pillanatig összeszűkűlt szemekkel nézek a lányra, de csak a hatás kedvéért, vonásaim hamarosan a megszokott leszer formájukba rendeződnek ismét - De ráérek később aggódni ennek kapcsán, ha jól emlékszem legutóbb itt hagytam némi párolt zöldséget a hűtő hátuljában, persze ha más kérdezi nem én voltam - felhörpintem a kávém maradékát, majd az újult életerőm felhasználva a hűtőhöz sétálok, hogy ellenőrizzem valaki nem kapott-e kedvet hozzá időközben. Ám szerencsére senki sem olyan elvetemült rajtam kívül, hogy a laborban tartsa az ebédjét, így érintetlenül találom ott, ahol hagytam. - Nem vagyok válogatós, rád bízom. Ha beleszólnék az olyan lenne, mintha az anyósülésről prédikálnék, hogy hogyan vezess - a magamhoz vett ételes dobozt a lány elé tolom a pulton, majd ismét helyet foglalok, és egy ideig csak szemlélem a gyakorlott mozdulatokat.
Nem is tudja, mennyire telibe talált ezzel a kérdéssel. Hajlamosak vagyunk a külső alapján megítélni az embereket, és kialakítani véleményünk az illetőről, Dumbledore pedig pontosan tisztában van ezzel és pofátlan módon ki is használja. Kevés nála agyafúrtabb vén rókát ismerek, és bár én magam tisztában vagyok vele mennyire jól keveri a lapjait az öreg, még így is sokszor előttem jár vagy két lépéssel, ha nem öttel. Nem mondanám, hogy bármire is kényszerített, de maradjunk annyiban, hogy erősen motivált, hogy tegyek is valamit a védelemért cserébe, amivel ellát. Végül jobbnak látom ezt nem megosztani a lánnyal.
- A te társaságod és a pirotechnika egy új formája? Jobbat el sem tudnék képzelni - azért egy-két dolog az eszembe jut, de a most már elviselhető másnaposság és a vacsora ígérete határozottan előrébb lendíti a szituációt a listán. - És neked? Hogy tudsz egyensúlyozni a munkahelyed és a kutatás között? - én magam már ezzel az elfoglaltsággal is nehezen bírok, hogy még mellette állandó munkahelyet is látogassak esélytelen feladatnak tűnik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Hozzászólások száma :
32
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Gilbert & Mina   Vas. Nov. 13, 2016 6:55 pm



Tudom, néha előbb kéne gondolkodnom azon, hogy mit és hogyan mondok. Előfordult már, hogy egy ártalmatlan megjegyzésem miatt kellett napokig magyarázkodnom, csak mert ő másként értette, mint én. Néha olyan nehéz kiigazodni az idegeneken. Jobb is, hogy a patikában csak olyanokkal találkozok, akiket már ismerek, az új vevőkkel pedig a főnököm foglalkozik.
- Nem raktam magasra a lécet, csak azt hittem, hogy a hivatalos folyamatok lezajlása miatt majd tovább tart. És igen, tudom értékelni az erőfeszítéseidet. Mindjárt meg is kapod a magadét.
A nálam lévő kis fiola pont megfelelő lesz ellenszolgáltatás gyanánt, bár úgy érzem a gyorsaság miatt ez majd csak a töredéke annak, amit valójában fizetnem kéne. És milyen igaz, de kicsit irigykedem is. Ha nem akarok lemaradni a szüleim és az öcsém mögött, akkor nem hagyhatom abba a folyamatos munkát, de a szórakozás ezen formáját is ki kéne egyszer próbálnom majd. Egyszer, ha már kicsivel több időm lesz.
- Hát, lehetetlen nem lenne… illetve, talán, de nem most. Talán majd egyszer.
Nem felejtem el, hogy akármilyen ingadozó is a teljesítménye, akkor is legalább lehet rá számítani olyan szempontból, ha kérünk valamit, akkor teljesíti.

Megáll a kezemben a kés, meglepetésemben nem is tudok hirtelen megszólalni. Eddig sohasem gondoltam, hogy jó színész lennék, de most mégis sikerül elhitetnem, hogy vacsorát főzök? Nézek az előttem lévő zöldségekkel teli tálra, és nem tudom eldönteni, hogy erre most mit is kéne reagálnom.
- Nyugodtan beleszólhatnál, nem vagyok éppen a legjobb szakács. A legtöbbször valami gyorsat dobok csak össze magamnak, ha éppen nem dolgozom. Ha dolgozok, akkor meg csak átugrok az egyik közeli kávézóba vagy étterembe és bekapok valamit.
Amit persze nem a Foltozott üst, annál azért igényesebb vagyok. Nem azért mert rosszul főznének vagy… nem is kóstoltam mondjuk. De most nem is ez a lényeg. Mit… én nem gondoltam komolyan, hogy megsütöm majd. Segítségkérőn nézek Gilbertre, és reménykedem benne, hogy csak viccel. Ugye csak viccel?
- Ne hízelegj, mert a végén még elpirulok.
Mintha csak varázsütés történt volna, tényleg elpirulok. Nem is értem az okát, de az is tény, hogy eddig nem sokan mondták ki, hogy szeretnek velem lenni, még akkor is, ha éreztetni pont elegen éreztették már. Szerencsére azért a robbantgatás nem sokszor fordul elő azóta az alkalom óta megteszek minden szükséges előkészületet. Azért szavai mögött érzek egy kis szarkazmust, de most egyáltalán nem zavar.
- Hát, elég nehéz, de azt hiszem, már hozzászoktam. Eddig is sokat kísérleteztem, a munkával foglalkoztam inkább, és ez most sem változott. Annyi csupán a különbség, hogy itt töltöm az időm, nem pedig a munkahelyemen. Igazából az anyám csalódása és panaszkodása az egyetlen, ami kicsit kizökkent a megszokott rutinomból. Vagy ha nem az anyám, akkor az apám panaszkodása. Gondolom hallottál róla ki kapta a Merlin díjat legutóbb.
Ettől volt hangos a sajtó, meg anyám fényképétől, ahogy csalódott arccal pózol apa mellett, ahogy egy jó feleségnek kell. Az öcsém persze ki tudja, merre jár, így rám hárul az örökös vitájuk utáni lenyugtatás és az üzengetés, mert közvetítő az tudok lenni, de… nem is tudom, hogy valaha elismerik-e majd ők az érdemeimet.
- Te voltál már olyan hangos szobában? És jó ott?
Egyszer az egyik mugli születésű boszorkány mesélte a patikában, hogy a varázstalanoknál van olyan hely, ahol villogó fények vannak, hangos a zene, és sok az ember. Nem különösebben foglalkoztatott akkor a dolog, de talán egyszer el kéne mennem egy ilyen helyre nekem is. Vagy ha pont olyanba nem is, valami kikapcsolódás félébe, mert lassan csak a szépészeti bájitaloknak köszönhetően van normális kinézetem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
31
Keresem :
Hozzászólások száma :
16
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Re: Gilbert & Mina   Szomb. Nov. 19, 2016 7:09 pm

Annyi féle emberrel, szokással és közlési módszerrel találkoztam már, hogy ha valamit nem úgy értelmezek, ahogy szánják, akkor az vagy nagyon nem oda illő, vagy szándékosan teszem. Utóbbi pedig gyerekes természetemből adódóan gyakori eset.
- Nálam bizonyosan rutinosabb vagy, bár én az innovatív konyhaművészet híve vagyok, akik kóstolták már a főztöm máshogy neveznék. Plusz ettem már néhány olyan helyen, illetve olyat, ami még a legkönnyelműbb minőségi ellenőrzésen sem menne át - az utazásnak rengeteg előnyös oldala van, de néha kénytelen az ember nagyon, nagyon alacsonyra engedni az igényeit, ha például szállásról vagy éppen étkezésről van szó. Szerencsére ez az első egy hónap után nekem nem esett nehezemre, de ennek az volt a hátulütője, hogy gazdagabb lettem néhány kellemetlen emésztőrendszeri betegséggel.
Bevallom szórakoztat a lány kétségbeesett tekintete, na nem mélyen eltemetett szadista hajlamai miatt - hisz ha lennének kétlem, hogy mélyre temetném - és arra jutok, hogy ha volt olyan naiv, hogy ilyen könnyelmű felajánlást tegyen a jelenlétemben, akkor egyek csak meg, amit főzött, hisz nincs semmi baj némi spontaneitással. - Ugyan, nem hiszem, hogy ilyen könnyen zavarba hoználak. De majd mindenképp megpróbálom. Főleg ha elérünk a fogásod értékeléséig - nos igen, gyerekes szokásaimat mai napig nem nőttem ki, de nincs is szándékomban.
Úgy gondolom Milena is tisztában a terhekkel és előnyökkel, ami azzal jár, ha az ember "szerencsés csillag alatt születik". Vagyis hogy olyan családba, aminek elég a nevét kiejteni a szádon és ezzel nehezen kiérdemelhető kiváltságok sora hullik az ember ölébe. Személy szerint meglettem volna az élet ezen fricskája nélkül, amit sokan mázlinak titulálnak, lehet, hogy az utcán kötöttem volna ki, vagy egy koszos sikátorban, de az legalább nem járt volna ilyen sok nyűggel. Arról nem is beszélve, hogy az sem fér a fejembe mit gondolhatott Nicholas, mikor úgy döntöttem az öcsém helyett, - aki nyilvánvalóan sokkal kompetensebb és jobb képességű - rám bízza kutatásának gyümölcsét. Kéretlen kegy ez, aminek felelősséget nem tudom lerázni magamról.
Hölgy kollégám a hasonló helyzetünk ellenére láthatólag sokkal jobban kezeli a nagy név hátulütőit, még úgy is, hogy talán az ő helyzete még sajátomnál is nehézkesebb. Hisz nem csak a családfa, de közvetlen élő rokonai, a szülei azok, akik hatalmas árnyékot vetnek rá kiemelkedő eredményeikkel. Mindennek ellenére nem csak hogy hasonló pályát választott magának, de láthatólag nem elégszik meg a középkategóriás karrier lehetőségével, nagyratörő tevei vannak.
Mindez egyszerre tölt el csodálattal és idegesít a végletekig. Ezt persze nem kell félreérteni, semmi fajta ellenérzést nem táplálok Mina irányában, sokkal inkább szimpatikus a hölgy, mint más nagymultú családok elkényesztetett fattyai, egyszerűen csak nem tudom megérteni mentalitásának mivoltát, a motivációt cselekedetei mögött. Bizonyosan mások pont így éreznek velem kapcsolatba - kivéve talán a szimpatikus részt, hisz már sokszor tudtomra adták milyen irritáló személy is vagyok, aki csak tüske a varázsvilág oldalában - és nem értik, ha ilyen lehetőségekkel áldott meg a sors mégis miért nem élek vele. Bár a magam módján azt teszem, még ha az nem épp bürokratikus út is.
- Igen, valóban eljutott a hír még hozzám is. Sajnálatos eset, néha az az érzésem támad, hogy még mindig abban a korban élünk, ahol a férfiak felsőbbrendű lényként vannak kezelve - ami valahol így van, hisz a világ egyes pontjai mintha a múltban ragadtak volna, a régi, elavult elveket követik még mindig csak épp modern köntösbe csomagolva, ha egyáltalán fáradnak a látszat kialakításával. De azt azért nem gondoltam volna, hogy az Egyesült Királyság is megragadt ezen a szinten. - Ami pedig a szülői panaszt illeti, nem gondolom, hogy felnőttként a saját gyerekük kéne terhelni az ilyen kérdésekkel, maguknak kéne megoldani a közöttük lévő konfliktust - rémesen személyeskedő megjegyzés ez a részemről, hisz a legkisebb közös sincs a Scamander család belső konfliktusaihoz, de én már csak ilyen, az orrát mindenbe beleütő ficsúr vagyok.
Egy pár pillanatig tűnődve nézek a lányra, vajon mire is gondolhatott az imént, mifelől érdeklődik, majd mikor az agyam fogaskerekei kattannak egyet és felfogom, hogy hangos szoba alatt a mugli szórakozóhelyeket érti, önkénytelen is felnevetek. Nem rosszindulatú kacaj ez, őszinte meglepődés szülte, ami nem kifigurázza a másikat, inkább elismerősen hátba veregeti, hogy ilyen naivan aranyos dolgot sikerült kérdeznie.
- Igen, megfordultam már egy-kettőben. Bár nem tartozik kedvenc időtöltéseim közé, nem vonz az egymásnak dörgölőző, izzadt tömeg, sem a monoton elektronikus zene, ami manapság olyan népszerű. Sokkal szívesebben töltöm az időm egy vidéki kocsmában, ahol múlt évszázadból maradt zenegép szolgáltatja a háttérzajt vagy egy füsttől nehéz levegőjű szalonban - bár mostanában semelyiket nem igen látogatom, de nem panaszkodom. Ha valamihez igazán ért London, akkor az az, hogy minden éjszaka meglepjen valami újjal, még ha ezt nem is mindig kellemes módon teszi.
- De ezek szerint te nem vagy gyakori vendég az ilyen típusú helyeken. Hova szoktál szórakozni járni? - az első benyomásom az lenne, hogy a lány, ha egyáltalán tart is egy-egy "ereszd el a hajam" típusú estét, azt egy közeli barátnőjével teszi egy üveg bor társaságában. De meglehet a látszat csal, és valójában rendszeres vendége London egyik népszerű fétisekkel foglalkozó klubjának. Mindenképp érdekes fordulat lenne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Hozzászólások száma :
32
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Gilbert & Mina   Vas. Nov. 20, 2016 6:26 pm



Ennyiben hagyom, mert úgy érzem, egy értelmetlen vita alakulna ki arról, ki a rutinosabb a főzésben. Van tapasztalatom, nem mondom, de nem vagyok konyhatündér, amit a már felsoroltakon túl a rendszeres hazalátogatás ebédek és vacsorák idején is bizonyítanak. De tény, hogy nem akadok meg egy elém kerülő recept láttán, és bátran belevágok. Elvégre a patikában használható tapasztalatomat csak át kell ültetni a konyhába.
- Ne, ne is menjünk bele jobban, hogy milyen helyeken járhattál. Nézd még a hideg is kirázott attól, amit mondtál.
Felhúzom a pulóverem ujját, hogy láthassa libabőrös karom. Kicsit megdörzsölöm a karjaimat, majd visszatérek a már megkezdett művelethez, de közben figyelek minden elhangzó mondatra. Mástól is hallottam már ezeket a gondolatokat a nőkkel kapcsolatban, de általában hozzáteszik, hogy mennyire csodálják a kitartásom, főleg miután látták anyám csalódottságát, és másokét is.
- Nem tudom ezzel most megnyugtatlak-e egy kicsit, de jelenleg nem érdekel. Nem azért hajtok ennyire, mert anyám, apám vagy a nagyapám nyomdokaiba akarnék lépni. Azért csinálom, mert szeretem.
Néha talán túlzásba is esem emiatt. Oké, nem néha, amit a kimozdulni képtelen énem is bizonyít, és amit lényegében Gilbert felbukkanásáig nem is nagyon hiányoltam. Most viszont kezdem úgy érezni, hogy a munka, a saját törekvéseim, és Harry megmentése mellett, ha nem szabadulok el, akkor lassan megőrülök.
Pont ez az oka annak a kérdésnek, amit felteszek. Viszont abból kiindulva, amit mond, nem valószínű, hogy ezen a helyen én valaha meg fogok fordulni. A hangos zene, nem igazán az én műfajom, viszont a másik már sokkal jobban hangzik. Újfent kiráz a hideg, ahogy a tömegre gondolok.
- Kis idő alatt már másodszor érted el, hogy kirázzon a hideg. Tudsz valamit – mosolyodom el, majd beledobom az összevágott sárkány májat az üstbe. – És ez most nem is tudom eldönteni, hogy jó vagy rossz, ne haragudj.
Azért annyira nem rossz, hiszen ezek is élmények, ezeket is meg kell élni, és végül zárulhat jól. Meglep a következő kérdés, azt hittem, hogy rám van írva a válasz. Anyám legalábbis sohasem felejti el közölni velem, hogy tán ki kéne mozdulnom.
- Én… Nem szoktam se ilyen zenés helyekre járni, se kocsmákba. - Félszegen nézek Gilbertre, mintha most árultam volna el valamelyik bűnömet. – Ez furcsa? Vagyis... - jut hirtelen eszembe, mintha a megváltót láttam volna éppen. - Az aranyvérűek által rendezett esetleg zenés összejövetelek számítanak? Mert azokon - érthető okokból - rendszeresen részt veszek, és ha nem csap át unalmas politikába, akkor még élvezni is szoktam.
Mondjuk biztos nem annyira, mint az előttem lévő zöldségek, és a hűtőben lévő sárkánymáj és a vacsora, amire valószínűleg még mindig vár, de talán már rájött, hogy nem azt készítem.
- Te komolyan gondoltad, hogy a sárkánymájból fogunk vacsorázni?
Muszáj megkérdeznem, annak ellenére, hogy nem vagyok felkészülve a lehetséges válaszra. Mit fogok tenni majd, ha igent mond? Elkezdem összemorzsolni a bogáncsot, azzal is haladnom kell, de közben nem várok tovább és megkérdezem azt, amit mástól nem igazán tudok, és amire talán nehezebb válaszolni, mint a ’Milyen bugyi van ma rajtad?’ kérdésre.

- Gilbert, te hogy bírod a nyomást, amit a neved helyez rád?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
31
Keresem :
Hozzászólások száma :
16
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Re: Gilbert & Mina   Vas. Dec. 04, 2016 9:29 pm

Bár kétségtelen, hogy igen jól áll rajtam a kötény és a kukta sapka a főzési kísérleteim mind vagy igen közömbös eredményt szültek, vagy katasztrofálisakat. Egy-egy ritka alkalommal, mikor elszabadult a kreativitásom, utóbbi helyett mestermű született, de ezek általában nem józan állapotomban történtek, annyira rutinos pedig nem voltam soha, hogy le is írjam a kreált receptet.
- Pedig az ember sok olyasmit megtapasztal egy-egy ilyen spontán látogatás alkalmával, amit máshol nem élhetne át. Ez persze néha jó, néha kevésbé jó élményt szül - őszintén szólva sose bántam meg mikor betértem egy kétesebb helyre, mert az ilyen vendéglátó egységnek csak jóindulattal nevezhető létesítmények tudták eddig a legjobb vacsoráim produkálni. Bár az is igaz inkább a hangulatukkal, mint sem a gasztronómiai tudásokkal.
Szerencsére sosem voltam az az ember, aki félt kockáztatni, legalábbis ilyen csip-csup dolgokban. Talán mert sosem éreztem igazán a döntések súlyát, vagy mert nem akartam tudomásul venni hogy az enyémek bármifajta jelentőséggel bírnak, de azt nem tudom elképzelni, hogy valaha olyan életet fogok élni, mikor minden lépésem megfontolt lesz és kiűzöm a spontaneitást vagy a meggondolatlanságot a hétköznapjaimból.
- Nem gondoltam, hogy azért tennéd - úgy gondolom az ember lehet akármilyen elhivatott, ha valami nem egyezik az akaratával, és csak társadalmi nyomás, vagy mások elvárása miatt csinál valamit, azt nem tudja hosszú távon tartani. Ez lehet egy munkahely, amit utál, egy diéta, ami bár hatásos, de kínok kínja követni, esetleg egy szerető vagy családtag magunkhoz közel tartása vagy ápolása.
- Kicsit irigyellek, hogy megtaláltad a hivatásod, amiben ki tudsz teljesedni - őszinte szavak ezek, bár magamról nem tudom elképzelni, hogy valaha le tudnék ragadni egy hivatásnál, de még pislákol bennem egy apró szikra, hogy csak nem találtam meg a nekem szánt utat. Aztán persze lehet, hogy ez csak spirituális bullshit, ami rám ragadt, mert túl sokat időztem Tibetben.
- Lehet, hogy ez az isten adta tehetségem és ezzel kéne keresnem a kenyerem. Úgy is azt hallottam, hogy nagy a kereslet az angol selyemfiúkra - persze eszembe sincs ilyen pályára lépné, valószínűleg ki is tagadnának a Flamel családból, ha még ezt is hozzá csapnám az amúgy is hosszú bűnlajstromomhoz. Meg amúgy sem gondolom, hogy alkalmas lennék erre a nehéz mesterségre.
- Attól függ te mennyire élvezed, mert ha csak kötelességből jelensz meg, akkor nem. Én a magam részéről kerülöm ezeket, amikor lehet, nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé. Lehetséges, mert még nem voltam egy eseményed veled - egy kacsintással megtoldom a kacér megjegyzést, de biztos vagyok benne, hogy a lány ismer már annyira, hogy ne vegye komolyan. Ám az valóban igaz, hogy még nem igen futottam össze vele ezelőtt, ezért is lehetséges, hogy a kutatócsoport keretein belül találkoztunk először.
- Voltam én valaha komolytalan? - a költői kérdéshez egy meglepett, kissé talán sértődött arckifejezést társítom, de hamar, a már úgy hozzám nőtt, vásott mosolyba torkoll. Természetesen nem vártam el a lánytól, hogy itt helyben előálljon egy fogással a szegényes alapanyagokból, ám ha mégis megtenné az kellemes meglepetés lenne, és mindenképp sajátos élmény. Sikátori étteremben már ettem, kutató laborban még nem volt szerencsém.
A játékos hangulatot kissé szétrobbantja a lány komoly hangsúlya és a kérdés, amivel kissé személyesebb vizekre evez. Persze a magam részéről nem bánom, ez nem olyasmi, amit titkolnék, jobban mondva olyasmi, amit ha akarnék se tudnék titkolni. Ha valaha szóba kerülök a Flamel név egy társaságban, akkor a Nicholasékat körüljáró pletykák, majd a szüleim váratlan halálának kitárgyalása után bizonyosan a felelőtlen első szülött következik a palettán.
- A magam módján? - kitérő válasz kérdéssel felelni, de valójában ez az igazság. - Mikor még kis szaros voltam, és a Roxfort padjait koptattam megpróbáltam megfelelni az elvárásoknak, meg a névnek, tudod a szokásos faszságok, biztosan neked is volt részed belőle bőven. Aztán úgy döntöttem ennek semmi értelme, és onnantól csak azt csináltam, amit én jónak gondoltam - persze ez a lehető legönzőbb hozzáállás, ezzel tisztában vagyok. A "leszarom" mentalitás nem olyasmi, ami a saját lelkivilágomon kívül bárkin segítene, de a helyzet mostani állása szerint nincs is igen más, ami vagy aki az én segítségemre szorulna. Kivéve persze a Potter fiút, amit valójában még mindig kétlek, főleg azt szem előtt tartva milyen csapat dolgozik a kis taknyos felélesztésén.
- És te Mina? Néha el-el tűnik egy-egy doboz Xanax a gyógyszertárból? - érződik a hangomon, hogy csak viccelek, a lány pont olyannak tűnik, aki még egy csomag rágót is úgy emel el, hogy utána több napig bűntudata van. Ellenben a kérdés valós, nem teljesen tudom elképzelni hogyan birkózik meg a rá nehezedő nyomással anélkül, hogy valamivel kiengedné a gőzt.


A hozzászólást Gilbert R. Flamel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 01, 2017 11:22 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Hozzászólások száma :
32
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Gilbert & Mina   Vas. Dec. 25, 2016 8:32 pm



Nem, még a hideg is kiráz attól a lehetőségtől, hogy egy olyan helyre menjek be, ami látszólag nem éppen a tisztaságáról híres. Még akkor sem tudnám rávenni magam, ha valaki konkrétan elvinne egy ilyen helyre. Valahogy… Nem, akkor inkább becsomagoltatnám az ételt, és gyorsan hazamennék. Szerencsére nem kerültem még olyan helyzetbe, ahol le kellett ellenőriznem azt, hogyan cselekednék, de Gilbert eddig a világot járta, nem lennék meglepődve, ha még annál is ocsmányabb helyekre tévedt volna, mint amit én ocsmánynak hiszek.
- Ne gondold, hogy ez olyan irigylésre méltó. Te is tökéletesen tisztában vagy vele, hogy a név kötelez, tehát nem volt nagyon más választásom. Mindig is így neveltek és nekem nem volt annyi erőm, hogy kiugorjak. Gyerekként még más dolgokról álmodtam, de végül ez lett. Tudod – megállok egy pillanatra, és komolyan a szemébe nézek – én meg téged irigyellek, mert szabadon azt teheted, amit akarsz.
Tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de szerintem ő is tudja, hogy az én oldalam sem egyszerű. A nagyapám a Roxfort igazgatója volt, Merlin-díjasok sora áll előttem, így akárhogy is szerettem volna csak egyszerű medimágus, auror vagy csak újságíró lenni, a nevem és az anyám nem engedte. Nem véletlenül hallgattam olyan nagy csodálattal a nagypapi kalandjait. Kalandornak lenni sokkal mókásabb. Mondjuk bizonyos szempontból.
Tovább folytatom a ténykedést, amíg el nem nevetem magam. Nem tudnám Gilbertet elképzelni selyemfiúként. A pénzt ugyan megkeresné vele, de nem az ő világa, és szerintem ennek megfelelően is viselkedne. Ha nagyon akarja, akkor tud jó is lenni, de annyira azért nem, hogy kibújjon a bőréből.
- Van egy ajánlatom. Legyél a kísérőm a szüleim által tartott karácsonyi partin. Akkor meglátod, hogy mennyire élvezem, és te is kipróbálhatod, milyen selyemfiúnak is lenni. – Megtámaszkodom a pulton. – Az árat te szabod meg.
Azt hiszem, hogy ez elég komoly ajánlat, amit talán nem utasít vissza. Főleg, mert akár az adósa is lehetek, aminek általában örülnek. Egy aranyvérű híres tudós csak főnyeremény lehet ilyen szempontból, nem lennék meglepve, ha nem tudna ellenállni a meghívásnak. Annál inkább, ha mégis.
- Mióta ismerlek, még nem, de ha tényleg tudsz annyira komoly lenni, akkor elfogadod a kihívásom.
Mert lassan ezt már annak tekintem. Egy kihívásnak, ahol sokkal jobban megismerhetjük majd egymást. Az esetek többségében úgysincs rá kellő idő, mindenki a saját dolgával foglalkozik, és kutat a lehetőségek iránt, vagy éppen megteremti a lehetőséget, ahogy most Gilbert is nekem. Közben azon jár az eszem, hogyan tudnám mégis meglepni ezzel a vacsorával, ha már beleestem a saját csapdámba. Végül is, a felkínált zöldségek, és mellé… nem az nem lenne jó. Ki kéne mennem egy boltba ahhoz, hogy mindent be tudjak szerezni hozzá, így csak egy sima sültmájat tudnék tálalni neki, hacsak… Elmosolyodom, miközben hallgatom a nagyon is komoly kérdésem nyomán érkező választ.
- Azt hiszem, a név kötelez dolgot, eléggé kiveséztük már ma, egyébként nem tudom mivel lehetne magyarázni azt az elhivatottságot, amivel belevetem magam a dolgokba. Szeretem, amit csinálok, de néha nagyon vágyom valami másra is.
A legjobban mégis az lep meg, amit utána mondd. Ez egy olyan titoknak a felfedése lenne, amiről nem szeretném, hogy anyuék tudomást szerezzenek. Bár mostanában, hogy náluk is ennyire a figyelem középpontjába kerültem, egyre kevesebb lehetőségem van élvezni azokat a pillanatokat, amiket úgy szoktam összelopkodni magamnak, és aminek következtében néha napokra eltűntem a városból.
- Gilbert, én… nem, nem szoktam lopni a boltból… - Ami valójában csak fél igazság, mert néha felhasználok onnan is alapanyagokat saját használatra. – De ez… van valami, de azt nem akarom elárulni, ne haragudj.
Elsősorban azért, mert megmutatni sokkal egyszerűbb lenne. Nem titok, csak attól félek, ha felfedem a kis házikó helyét, akkor oda is mindenki a nyakamra jár majd, és bőven elég az is nekem, hogy a baglyok így is, úgy is megtalálnak, nem számít hova megyek.
- Egyszer talán megmutatom, hogyan eresztem ki a gőzt. De ha most vársz még egy picit, akkor tálalok neked valami vacsorafélét.
Előveszek egy tűzálló edényt, még egy keveset a májból, és elkezdem melegíteni az égőn az olajat. Keveset szoktam használni a bájitalokhoz, de nem szeretem, mert elég instabil összetevő. Levágok két nagyobb szeletet a húsból, majd rádobom az edényre, ami sisteregni és pattogni kezd. A meleg gyorsan összerántja a rostokat. Közben elkezdem kitölteni a bájitalomat fiolákba.
- Néhány perc és kész lesz, addig dugd be még egyszer a zöldséget valahova, ahol meg tudod melegíteni.
Körbenézek még néhány fiola és üvegcse között, majd az egyikből teszek a serpenyőbe. Úgy negyed óra múlva már tányéron is van a vacsora, és szolgálom fel Gilbertnek.
- Jó étvágyat! – mosolyodom el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
31
Keresem :
Hozzászólások száma :
16
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Re: Gilbert & Mina   Vas. Jan. 01, 2017 11:33 pm

A lány szavainak hallatán elgondolkozom, megpróbáljak-e rést nyitni a burkon, amit maga köré emelt, és ami az elmondása szerint a gyermekkorától kezdve, lassan köré épült. Ám arra jutok nem az én tisztem, nem vagyok se megmentő lovag, se olyasvalaki, aki más dolgába üti az orrát, arról nem is beszélve, hogy a változást nem lehet erőltetni, azt vagy akarja valaki, vagy nem.
- Valóban, a név annak ellenére, hogy mennyire jelentéktelen dolog valójában, meglepően nagy horderőt tulajdonítanak neki - viszonzom a pillantást, és tényleg csaj hajszálon múlik, hogy kimondjam, ahogy én leszakítottam magamról a láncokat, úgy ő is ugyan úgy megtehetni, hisz nyilvánvaló, hogy nem a képességek hiánya miatt nem tette eddig. - Nos, igen, kényelmes. Igazából olyan, mint a sátrazás, ha hajlandó az ember elviselni a kisebb negatívumokat, van egy hangulata - persze ahhoz, hogy elhagyja az ember a meleg, biztos menedéket elhatározás kell, és ezt még nem látom a lányban, de legalábbis jól rejtegeti.
A nevetésből arra következtetek Milena nem vesz komolyan, ami bölcs döntés részéről, hogy engem kér fel kísérőként egy ilyen eseményre annyira már nem. Más kérdés, hogy általában hivatalosak vagyunk az ilyen eseményekre, csak hogy az öcsém az, aki megjelenik rajtuk, én magam csak ritkán mutatkozom. Egyrészt mert, mint sok minden másban, a fiatalabb Flamel fiú kompetensebb, másrészt, mert ha öblös szopásra vágyom, vannak erre alkalmasabb létesítmények is. Ha nem lenne elég a Karácsony maga, mint kínzó eseménye az évnek, akkor ezek az összejövetelek még plusz egy szögként szolgálnak a koporsómban.
- Még megfontolom az ajánlatot, és amennyiben vállalom mindenképp küldök egy árajánlatot - bizonyosan szórakoztatóbb lenne a lány társaságában egy ilyen tortúra, de éppen csak annyival, mintha WC csésze helyett patakba fojtanak. Ettől függetlenül valóban tervezem meggondolni az ajánlatát, csak mert tudom milyen rémesen unalmas egy ilyen este kompetens társ nélkül, és kicsit simogatja az egómat, hogy úgy gondolta az én társaságomban kissé elviselhetőbb lesz.
- Én meg a kihívások mi? Sosem voltam elég ambiciózus az ilyesmihez - nem véletlen, hogy Tibetbe menekültem, de persze Milena nem rosszindulatú irányomba. Így a sok pletykás szájjal ellentétben, akik gyáva, felelőtlen semmirekellőnek neveznek, ami valójában vagyok úgy tűnik ő inkább lát független kalandornak, ami bár messze áll a valóságtól, ideális önkép lenne.
- Igaz, már így is több szót pazaroltunk rá, mint amit érdemes lett volna. Mi mással foglalkoznál szívesen? - és mi az, ami megállít, hogy kövesd ezt a vágyat, tehetném hozzá, de nem mondok többet.
Csodálkozom, hogy ilyen mértékű tisztaszívűséggel még nem falta fel a sok keselyű a lányt, bár tekintve, hogy nem rossz fej van a nyakán, kételkedem benne, hogy abban a közegben is ilyen őszinte lenne, mint amilyen most.
- Mindenkinek vannak titkai, és egy kis misztikummal nincs is semmi gond - nem olyasvalaki vagyok, aki kiadna valamit, amit bizalmasan osztottak meg vele, de olyasvalaki sem, aki ilyen keletű bizalomra és felelősségre vágyik.
- Érdekes ajánlatnak hangzik, de a vacsora még inkább - igaz, hogy számomra ez inkább reggeli, de nem akarok fennakadni ilyen formalitásokon.
Egy bólintással válaszolok az utasításra, majd a pálcámat segítségül hívva, egy Bunsen-égő fölött kezdem el újra melegíteni a köretnek szánt párolt zöldségeket, csak a stílusosság kedvéért.
A feladatom végeztével türelemmel kivárom a főfogás elkészülését, és tekintve Milena koncentrálj kifejezését, inkább ezt csöndben teszem.
- Remélem, nem csak tesztalanynak használsz, aztán pedig eladod valami menő séfnek az infot. Bár akkor se igazán panaszkodhatok, bon appétit - nem idegen ízek ostromolnak meg, legalábbis nem teljesen. A máj karakteres zamata, amit már ismerek igen hangsúlyos, és pont annyira van megsütve, amitől omlóssá válik, így állagát tekintve is kifogástalan. Ám a szám hátsó szegletében egy ismeretlen íz társul az eddigiekhez, és akárhogy próbálom, nem tudom beazonosítani.
- Tudom, hogy a bűvészek és a szakácsok nem szokták elárulni a trükkjeik titkát, de azért kivételt tehetnél, és elmondhatnád mivel babonáztad még meg ez a remekművet?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Hozzászólások száma :
32
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Gilbert & Mina   Vas. Ápr. 02, 2017 6:00 pm



Fogalmam sincs, hogy miért gondolom úgy, valaha kiléphetek majd az árnyékból. Tehetséges vagyok, sok dologban jeleskedem és mégis, úgy gondolom, csupán egy háttérben lévő zaj vagyok. Valaki, akire odafigyelnek, de nem feltétlenül az elért eredményei miatt. Gilbertnek sikerült leráznia ezeket a láncokat, de én már nem lennék képes rá.
- Csak aztán ne sokáig fontolgasd, mert a végén elveszik a lehetőséget és lemaradsz egy fergeteges mókáról. Az árajánlatot majd örömmel fogadom.
Nem mintha tudna olyat ajánlani, ami eltántorítana ettől a kihívástól. Mert már én is kihívásként tekintek rá, és milyen polgárpukkasztó lenne mindenkinek, ha kiderülne, hogy egy Scamander és egy Flamel tovább viszik a családi hagyományokat. Ami persze nem lenne igaz, de az már mindenkinek a saját gondja, hogy mit gondol.
Biztos vagyok benne, hogy félreért. Nem csak a titkokról van szó. Az a kis házikó az utolsó reményem, és az utolsó menedékem. Ha azt is elvesztem, mert felelőtlenül megosztom a helyét valakivel, akkor már nem marad tényleg semmi, ami segítene elrejtőznöm a világ elől.
- Neked is van titkod? Elárulsz egyet? Akkor egy másikat elárulok én is.
Vajon bedőlsz ennek a kedves kis felhívásnak? Nem igazán van titkom, a házikót és a boltot leszámítva, ahol dolgozom. Talán még a saját lakásommal kapcsolatban árulhatnám el neki, hogy mennyire nem vagyok házias, de házimanót nincs szívem alkalmazni. Ez mondjuk, nem hiszem, hogy olyan nagy baj lenne, hiszen ha valaki hetekig vagy hónapokig alszik a földön, akkor a saját házimanó hiánya már fel sem tűnik az embernek. Legalábbis nem gondolom, hogy Gilbert cipelt volna egyet magával az utazásai során.
- Tesztalanynak? – nézek rá a serpenyő fölül. Hirtelen nem jut eszembe, hogy miért kéne tesztalanynak használjalak, de aztán leesik, és hangosan kezdek kacagni. – Nem, nem foglak tesztalanynak használni.
Nem is értem miért gondolja ezt. Semmi varázslatosat nem tettem bele egy apróságot leszámítva. De az sem varázslatos, igazából kicsit ráhibáztam. Még régebben vettem észre, hogy az egyik gyógynövény tökéletes a máj ízesítéséhez.
- Nincs semmi titok benne. A hagymakeveréken kívül, majorannát és zsályát tettem hozzá. A zsálya az, ami nem megszokott fűszerezése a májnak. Örülök, hogy ízlik. A végén szórtam rá egy kevés Himalája sót.
Korábban beugrottam már neki, hogy előbb tettem rá, de megtanultam, hogy májra sót nem szórunk, csak a végén. Egy mosoly kíséretében hagyom, hogy nyugodtan elfogyaszd a vacsorát, addig felcímkézem a fiolákat és bepakolom őket a hűtőbe.
- Tényleg köszönöm, hogy ilyen gyorsan a rendelkezésemre tudtad bocsájtani a májat. Holnap első dolgom lesz majd kipróbálni Harryn.
Leülök vele szemben, megvárom míg befejezi a vacsorát, mert utána szeretnék teljes egészében elpakolni mindent. Jó volt kicsit elszakadni a dolgos hétköznapoktól, és Gilbert tökéletes partner volt ebben. Sok dologra ébresztett is rá, van mit átgondolnom majd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Gilbert & Mina   

Vissza az elejére Go down
 
Gilbert & Mina
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Gilbert ház
» Jeremy Gilbert - Átvételi szándékát az adminnál lehet jelezni
» Elena Gilbert /Salvatore/ - Folyamatban
» Gilbert lakrésze

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Távolabb :: London :: Szent Mungo-
Ugrás: