Hozzászólások száma : 1
Hírnév : 0
| Tárgy: Aiden Holdbrooke Pént. Okt. 28, 2016 9:03 pm | |
| Aiden Holdbrooke Főkarakter Marcus C. Bradley | Csoport Hollóhát | Play by Troye Sivan Mellet | Foglalkozás Tanuló | Karaktertípus Saját | Különleges képesség A fiúkat szereti/Divatérzék/Jó hang |
Belsö leírás Nem szeretek magamról beszélni, de ha ezt szeretnéd, akkor szívesen mesélek kicsit magamról. Először is kezdeném ott, hogy meleg vagyok. Igen, jól olvastad. Már nagyon rég óta ott volt bennem a gondolat, de mindig elhessegettem, de az utóbbi időben igenis erősödött bennem az érzés, és mára már biztos vagyok benne. Most persze azt kérdezheted, de hát honnan tudhatja az ember. Hogy is mondjam, ez egy megérzés. Egyszerűen tudod. Te is egyszerűen tudod, hogy az vagy aki. Ugyanúgy én is érzem, hogy meleg vagyok, ami nem már nem zavar. Másodrészt nagyon visszahúzódó vagyok, meg van nekem a saját baráti köröm, amit nagyon szeretek. Számomra a legfontosabbak a barátaim, bár nem büszkélkedhetek belőlük valami sokkal, de inkább kevesebb őszinte barát, mint sok kétszínű barát. Másságomat még nem vallottam be senkinek se, Arabellán kívül, szóval őszintének és bátornak egyáltalán nem mondanám magam. Gyáva vagyok és csöndes, ezért is nem kerültem a Griffendélbe. Nem vagyok ravasz, se agyafúrt, se semmi ilyesmi. Nem szeretek rossz dolgokba keveredni, messze állnak tőlem a csínytevések. A fentebb olvasottak alapján bizonyára kitalálhattad, hogy zéró önbizalmam van, és el kell, hogy keserítselek, de ez igaz. Sose voltam az önbizalomtól túltengve. Szeretek beszélgetni és nevetni, bár ez egyértelmű, és a divat világja se áll messze tőlem. Imádok énekelni. A boldogság csak akkor igazi, ha meg van osztva. Pálca 10 és háromnegyed hüvelyk, cseresznyefa, sárkányszívizomhúr | Patrónus Mókus | Erősség Kedvesség, Barátkozó típus, Öröm, Segítőkészség | Gyengeség Önbizalom hiány, Csöndesség, "Stréberség", Érzékenység, Naivság, Bátortalanság, Ügyetlenség | Dementorok Mikor először jött rá másságára, hogy nem fogják elfogadni | Edevis tükre Énekesként magát, és embereket, úgy, hogy elfogadják olyannak amilyen | Mumus A szülei nem fogadják el másságát | Amortentia illata Eső, Olcsó parfüm, Könyvillat |
Külsö leírás Nem vagyok valami helyes, jóképű, de még izmos se. Legalábbis szerintem. 173 centiméterrel magasodok a föld felé, ezzel megvagyok teljesen elégedve. Magasságom miatt mindig is sovány és vékony voltam, épp, hogy ütöm az 59 kilogrammot. A bőröm egészségesen fehér, és valahogyan mindig hideg a tapintásom. Szerintem egyszerűen csak így születtem. Nem vagyok kigyúrva, persze azért vannak izmaim, és sok időt fektetek az edzésbe, de ez a soványságom mellett nehéz. Na meg amellett, hogy béna, ügyetlen és szerencsétlen vagyok, a sport messze áll tőlem, de megteszek minden tőlem telhetőt. A hajam barna, és göndör, az utóbbi időben már nem engedelmeskedik nekem, szóval úgy áll, ahogy akar. A szemeim kékek, az ajkaim meg enyhén pirosak. Az öltözködésem divatos, követem az új stílusokat. Előszeretettel használok minden ruhadarabot, ami csak megtetszik, persze egy bizonyos határon belül. Születési hely London | Származás Félvér | Elkötelezettség Semleges | Születési idő 1984. január 1. | Családi állapot Kapcsolatban(?) | Roxforti ház Hollóhát |
Elötörténet Hetvenöt másodpercbe telik, míg egy ember vízbe fullad, én pedig lassan már két éve fuldoklom. 1984. január 1-én születtem, hajnalban, egy varázsló és egy mugli nő első és egyetlen gyermekeként, Londonban. A szüleim úgy mesélték, hogy éppen egy romantikus vacsorát tartottak ketten, mikor anyukámnak hirtelen elfojt a magzatvize. Ez is azt jelképezi, hogy egy szerelem gyerek vagyok. Nem született testvérem, egyedüli gyermek vagyok,a ki mindig mindent megkapott, amit csak kiejtett a száján, de nem is lett elkényeztetve. A szüleim szó szerint úsztak a pénzben, de nem váltunk olyanná, mint a legtöbb felsőbbrendű. Mindig is különc gyerek voltam, a bölcsődében és óvodában mindig a babákat választottam a sportkocsik helyett és sose akartam sárkányokat ölni, helyette inkább a szomszéd lányokkal tartottam teapartit. Nem büszkélkedtem nagyon fiú barátokban, inkább a lányokban leltem barátságra. A varázslás 10 évesen mutatkozott ki rajtam. Az egyik szomszéd lány, azt hiszem Grace, el vette az összes babámat a házukkal együtt, én meg annyira dühös lettem, hogy mindent ami a szobába volt a levegőbe emeltem. A lámpa ki is égett. Gracenek törölték a memóriáját, mert a varázslótársadalomban a legfontosabb szabály, hogy ne keltsünk feltűnést. Hát, ezt már meg is szegtem, de egy egyszerű bűbájjal el is lehet tusolni mindent. Ezután már csak egy évet kellett várnunk, és meg is jött a levél a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolától. Nagyon izgatott voltam és teljesen fel voltam villanyozva. Mégis, belegondolni abba, hogy varázsló az ember elképesztő érzés. Hamar kész is lettünk a bevásárlásokkal és egyebekkel. Az elbúcsúzás nehéz volt a szüleimmel. Legalábbis nekik. Mindig is túl érzékenyek voltak, és tényleg, nagyon tudnak szeretni, és a gondolat, hogy a kisfiuk elmegy tőlük évekre elszomorította őket, de sikerült valahogy elválnunk. Megfogadtam magamnak, hogy sok barátot fogok szerezni, hogy mindenkivel próbálok beszélgetni. Hát ebből nem sikerült éppen minden, de próbáltam a legjobbat kihozni magamból. A Hollóhátba osztottak be, és ezen meg se lepődtem. Imádok tanulni és új dolgokat megismerni. Talán kicsit stréber is vagyok, de jó értelemben. Szereztem néhány barátot, de az álmom, hogy népszerű leszek nem teljesült be. Itt is meglátszott, hogy más vagyok mint a többi. És ez be is bizonyosodott. Negyedikes évemben jöttem rá az igazságra. Egyre jobban távolodtam el a fiúktól, és nem úgy gondoltam rájuk, mint haverok. Hanem teljesen máshogy. Meleg vagyok. Kétségbeesésemben Arabellához fordultam, és kitaláltuk azt, hogy járjunk együtt, a látszat kedvéért, így semelyikünket se bánthatják az érzelmeik. Ennek már két éve, most kezdem a hatodik évemet. A szüleim még mindig nem tudnak róla, és kezdek aggódni. El kéne mondanom. De mikor rájuk nézek, a szerető anyukámra, aki mindig segít bármiben és mosogatás közben beszél velem, az apukám, akivel minden évben elmegyünk egy hétre horgászni a közeli tóhoz. Nem bírom elmondani. Talán majd holnap. |
|