about the Jones'

Nem, Gwen. A dolgok valóban nem lehetnek soha többé olyanok, mint a lányod születése előtt. Mindig felnéztem rád, mindig rajongtam érted, és büszkén kidüllesztettem a mellkasom, mikor a szobatársaim leesett állukkal pillogtak rám: te valóban annak a Gwenog Jonesnak a húga vagy? A Holyhead-i Hárpiák kapitánya a nővéred? Úúú, de menő! Igazuk volt. Menő dolog egy ilyen tehetséges, híres és céltudatos testvér mellett felnőni, bár az évtizedek alatt rengeteg kisebb-nagyobb összezördülést listázhattunk. Mégsem vert ez éket közénk, hiszen támogattuk egymást, bármilyen kanyart vett is az életünk.

Azután - elmondásod alapján egy áttequilázott éjszaka következményeként, de könnyen lehet, hogy nem mondtál nekünk igazat a Nagy Bejelentéskor - teherbe estél. Nem, ez nem várandósság, vagy afféle áldott állapot volt. Te valóban estél, zuhantál, a karriered után nyújtózkodva. Addig edzettél, amíg nem vált kiemelten veszélyessé számodra. És utána sem bírtál megmaradni a fenekeden, a kispadon táboroztál, a tempó nem állhatott le. Azt mondtad, örökbeadod a kislányt, Hestia, a szüleink és én azonban nem hagytuk annyiban a dolgot. Az utolsó hetekben állandóan a nyakadra jártam, rengetegszer egymásnak estünk, ordítottunk, frusztráltalak, az idegbajba vittük a másikat - a kis Agnes pedig veled maradt. Nem tudtál lemondani róla.

Talán ezt ma már nem bánod, de annyi biztos, nem vagy könnyű helyzetben.  Szerencsére úgy szeretem a lányod, mintha a sajátom lenne, ha úgy adódik, délutánokon át vigyázok rá, beviszem melóba, míg te folytatod a csapat és önmagad felkészítését a következő idényre. De mi lesz a lányoddal, Gwen? Mikor válsz végre olyan anyává, aki nem hagyja másokra a gyerekét?  

Talán beléd szorult minden felelősségérzet, ami Gwenből kimaradt. Aurorként pontos, precíz munkát végzel, okkal vagy büszke az eredményeidre, bár sosem kérkedsz velük. Mindig közelebb álltál hozzám, mint Gwen, bár te vele is különösebb viták nélkül építettél ki egy rendkívül szoros testvéri köteléket. Most pedig, amikor szüksége van ránk, mindig elsők között mész, pesztrálod az unokahúgunkat, Agnest és velem ellentétben, te nem hozod a nővérünket kínos helyzetbe a keresetlen megjegyzéseiddel. Mindig ilyen tapintatos és elbűvölő voltál, Hestia, biztosan sok férfi szeretné élvezni a társaságodat, te azonban nem vegyíted a munkát a magánélettel.

Hoppá, hoppá! Hiszen bizalmasodként éppen engem, a húgodat avattál be néhány hónappal ezelőtt abba, hogy a társad, akivel már egy ideje együtt dolgozol, másként néz rád, mint az elején. Látom az ábrándos tekinteteden, hallom a hangodban megbúvó vágyon, hogy te is hasonlóan nézed őt - mi a csuda történne, ha végre megpróbálnátok szemkontaktust teremteni? (Nem omlana rátok az ég, ebben biztos vagyok!)