Azt se tudom, hogy hol kezdjem el, mert annyi minden van, hogy magam sem tudom, hogy hol áll a fejem. Vége a nyárnak, megint beköltöztünk a Roxfortba és tanulunk, azonban én mostanában senkivel sem akartam találkozni, sajnos valamiért nem.. igaz, hogy nagyon hiányoznak a barátaim, már jó lenne beszélni Marievel, ő az egyetlen, akinek el merem mesélni, hogy mi történt, mert tudom hogy ő nem nézne rám más szemmel utána. Legalábbis remélem, hogy van olyan erős a barátságunk, hogy nem fog megutálni. Roland pedig eltűnt, a szülinapom után elutazott valahova és azóta nem is találkoztam vele, ami pedig nem kicsit bánt, mert sose szokott úgy elmenni, hogy nem is mond semmit.. Egy sétára van szükségem, most sétálnom kell vagy megbolondulok a sok gondolkodásba. Már bőven vége az óráknak, mindenki végzett és ma pont jó idő van, nincs olyan hideg és a nap is kisütött. Mindenki boldognak látszik, mindenki mosolyog, csak én nem. Olyan lehetek, aki felett egy felhő kavarog és esik az eső meg villámlik, ramatyul is érzem magam. Talán idővel jobb lesz és jobban leszek, de az még nem most van, egyelőre marad minden ilyen.. Eleinte csak sétálok, már egyszer körbesétáltam a tavat, de fájnak a lábaim, így keresek egy padot és leülök pihenni. Felhúzom a térdeimet és átkarolom a karjaimmal, majd csak nézem, ahogyan a fény megtörik a víztükrön. Pár perc után pedig arra leszek figyelmes, hogy valaki leül mellém és én csak sóhajtani tudok egyet. Nem tudom ki az, nem is néztem oda, még mindig a vizet bámulom és nézek ki a fejemből. Majd két másodperc elteltével újabb sóhajt hagyja el a ajkaimat és megszólalok. - A hely foglalt, nemsokára jön egy barátom. - tudom, hogy nem szép dolog hazudni és lelkiismeret furdalásom is lesz majd, mert ezt mondtam, de nem zavar most. Tényleg nem vágyom senki társaságára Rolandot is elküldeném a búsba, ha ő ült volna le, de úgysem ő az. A kíváncsiság egyre jobban mardos, így kénytelen vagyok megnézni, hogy ki ült mellém, aztán mikor meglátom, hogy Marietta azt, akkor elkerekedik a szemem. - Ne haragudj.. - mondom neki és ténlyeg látszik rajtam, hogy bánom amit mondtam, de csak újra a víztükörre szegezem a tekintetemet és nem mondok többet. Gondolom alaposan kikérdezi, hogy mi a bajom és nekem majd válaszolnom kell, de ezt inkább később játszanám el.
Tárgy: Re: Marie && Leo Vas. Szept. 11, 2016 12:25 pm
A végzős évem sem különösképpen más, mint az eddigiek. Az óráimon szokás szerint figyelek és a könyvembe jegyzetelek, ha mond valami olyan dolgot a tanár. Így ugyanis biztos nem fogom sehova sem elkeverni az órai jegyzeteket, ami valljuk be: elég jó dolog. A tanításnak azonban mára már vége, s én is megettem már egy nagy adag csokis kekszet, ami a táskámban volt, szóval ideje lenne kezdenem valamit az édesség következményével, nehogy aztán végül elpuhuljak és ne feleljek meg az erőnléti alkalmasságin. Már ha egyáltalán tényleg van ilyen és apuék nem csak ugratnak... Túl régóta készülök a nyomdokaikba lépni, hogy én is auror legyek, így simán lehet, hogy csak beijesztésnek szánták a dolgot, bár én logikusnak találnék egy erőnléti próbát a többi mellé, ha az ember aurori pályára jelentkezik. Na szóval ezen indokok vezéreltek, mikor elmentem a hálókörletünkbe egy gyors ruhaváltás miatt, ugyanis futáshoz egyáltalán nem jó választás az iskolai egyenruha. Amint a szokásos sportruhám van rajtam már indulok is kifelé a szobából, áthaladok a klubhelyiségen, le a lépcsőkön és át az előcsarnokon, ezzel le is tudva a bemelegítést, azért néha van annak is előnye, hogy ekkora iskolában tanul az ember... A nagy ajtón kilépve megcsap a friss levegő illata, s ezt a "löketet" felhasználva már is elkezdem az edzést. Nem olyan tempóban szoktam futni mintha halálos veszélyben lennék, vagy mondhatjuk úgy, mintha üldözne egy dementor. Persze tudnék én ugye gyorsabban is futni, s ha éppen olyan kedvem van, vagy arra van szükségem, akkor nem a jelenlegi tempómban kocogok. Most viszont ezt érzem kényelmesnek, ehhez van kedvem és nem mellesleg, így többet is lehet bírni, mert nem fullad ki gyorsan az ember. Nem szokásom számolni a köröket, meg úgy a távot sem, mert mindig más úton megyek, csak azt tudom, hogy mennyi ideje lehetek kint, mikor egy ismerős arcot látok meg valamivel magam előtt. Nem veszem gyorsabbra a tempómat, hiszen azt is látom, hogy leül, szóval nem fog eltűnni, így nekem még van időm úgymond befejezni ezt a kört. Vagy inkább sokszöget, merthogy nem volt kör és nem is csak a tó mentén haladtam, az is biztos. Nem tudom mi lehet egyébként a probléma, nem találkoztam Leoval a nyár vége óta, olyan furcsa és mintha valami titka lenne, vagy inkább csak valami nyomná a lelkét? Most nincs lehetősége lepattintani, így szépen le is ülök mellé, amint odaérek. Elhelyezkedek törökülésben - mert én mindig így szeretek ülni és pont -, aztán várom, hogy reagáljon valamit, de nem éppen olyan fogadtatást kapok tőle, amilyenben reménykedtem. - Hát én nem látom, hogy rajtam kívül bármelyik barátod a közelben lenne - teszek egy csipkelődő megjegyzést még mielőtt észrevenné, hogy én ülök mellette, aztán mikor meghallom bocsánatkérését apró mosolyra húzódik a szám. - Ugyan már, ha egyedül akarsz lenni, csak mondanod kell. Viszont már régen beszélgettünk és be kell vallanom, hiányzik a barátom...
Tárgy: Re: Marie && Leo Szomb. Szept. 17, 2016 2:35 am
Leon & Marietta
Most minden annyira rossz és zavaros nekem, egyszerűen nem tudom hova tenni R viselkedését és tényleg.. De nem szabad állandóan rá gondolnom, ha elég nagy fiú ahhoz, hogy csak eltűnjön és ott hagyjon egyedül, akkor tudja, hogy nem fogok neki egykönnyen megbocsátani és felejteni sem fogok.Szépen megkapja majd a fejmosást, ha előtolj a képét, biztosan azzal a ribanccal enyeleg, az új barátnőjével, aki teljesen kifogatja magából, nem is tudom, hogy mi tetszik neki benne, de nem is érdekel. Megtalálta a zsák a foltját, hisz két mardekáros egy pár és egy nagyon-nagyon rossz pár, mert az összes egy érzékelten, felfuvalkodott hólyag, még szerencse, hogy én nem születtem annak. Sosem akarok olyan lenni, mint ők, nem vagyok rossz ember és szeretem a többieket, mindig is szeretni fogom az embereket, még ha most nincs is kedvem velük beszélni. Az élet nem is annyira könnyű és jó, mint az gyermekként volt, akkor minden ezerszer könnyebb volt, de most minden kesze-kúsza. Majd végül letelepedem a padnál és meglepetésemre nem sokára társaságom is akad. Az ismerős hang miatt egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon, jó őt látni és nagyon is hiányzott, de tudom, hogy neki is megvoltak a gondjai, nem kellettem volna még én is a nyakára. A mondatán meg nagyon is meglepődöm, mert nekem nincs olyan sok barátom, vagyis szerintem nincsen sok. - Épp most jött ide a legjobb barátom. - sosem volt titok, hogy ő volt számomra a legjobb barátom, mert tényleg így is van, rá mindig számíthattam és ott volt mellettem. Én is ott voltam mellette, ha kellettem és mindig is ott leszek, nem fogom cserben hagyni sem őt, sem a húgát. Nem vagyok olyan, mint R, mert ha olyan leszek, akkor inkább a saját két kezemmel oltom ki az életemet. - Örülök, hogy itt vagy, hiányoztál te is nekem Marie. - tényleg sokkal jobb, hogy itt van mellettem és örülök is, arról nem is beszélve, hogy mennyire hiányzott, de hát egyszerűen tényleg nem voltam olyan kedvemben, hogy megkeressem. R most betett nekem egy kicsit és nem megy könnyen a továbblépés. Hiába próbálok nem rá gondolni, mindig csak felé kanyarodnak a gondolataim és ez nem jó, nem kéne mindig rá gondolnom, mostantól nem is fogok, elfelejtem és többet nem hozom szóba. - Hogy vagy, történt veled valami olyan, amiről tudnom kell? - barátságos mosolyra húzom az ajkaimat és érdeklődök tőle, boldog vagyok és annak is kell lennem, mert nem fogok semmi miatt sem szomorkodni, boldog leszek. Tudjuk ki csak egy kis probléma, amit meg lehet oldani és nem érdemes miatta ennyit aggódni, most itt van a legjobb barátom és van mit bepótolnunk, mai napomat erre szentelem.
Tárgy: Re: Marie && Leo Szomb. Okt. 15, 2016 1:29 am
A helyzet az, hogy ötletem sincs, mi történhetett kettőnk között. Leo olyan furcsa az utóbbi időben, mintha kerülne engem,, vagy nem is tudom... Olyan, mint aki nem vágyik társaságra, mint akinek egyedüllétre van szüksége, s ezt már jó ideje meg is adtam neki. Vártam, hogy ő jöjjön oda hozzám a problémájával, mert vélhetően történt valami, ami miatt így viselkedik, de ő nem keresett meg, s ez csak még több aggodalomra adott okot számomra. Talán a sors fintora, hogy épp most jött ki ő is és épp arra a padra ült le. Nem szalasztom el hát a lehetőséget és letelepedek mellé. Persze, első mondatommal próbálok némi humort vinni a levegőbe, de én is érzem, hogy ez nem igazán sikerült. Oké, mindketten tudjuk, hogy vannak béna poénjaim, szóval... Azonban, ahogy meghallom a hangját, s ahogy a legjobb barátjának szólít, valahogy olyan deja vu érzésem támad. Persze, sokszor hallottam tőle ezeket a szavakat, s vélhetően pont emiatt is érzek így, s talán pont emiatt teszek arra is egy megjegyzést, hogy hiányzott. Ez pedig teljes mértékben igaz, hiányoztak a közös beszélgetéseink, a sütizések és kávézások meg a többi, összegezve: hiányzott a legjobb barátom. - Mertél volna mást mondani, igaz? - kérdezem mosolyogva, mikor megemlíti, hogy ő is hiányolt már engem. Nem teszem szóvá, hogy ő tehet róla, mert biztos tisztában van ezzel, s gondolom jó indoka is volt arra, hogy egyedüllétre vágyott. Azt viszont nem szeretném, hogy magányos legyen vagy antiszoc, szóval kicsit ki kéne rángatnom ebből a burokból úgy érzem. A kérdés már csak az, hogy hogyan? - Hmm... Lássuk csak... Valahogy voltam olyan idióta, hogy felvettem a jslástant ebben az évben is, pedig te is jól tudod, mennyire utálom. A jó dolog az, hogy Aaron nincs ott, a rossz az, hogy egy másik idegesítő srác igen, de ez legyen a legkisebb problémám, ugye? Hiszen... Annyi minden történik mostanában, anya is mesélt dolgokat, hogy igazából az emberek félnek, nem tudják, mire számítsanak, mert Harry és Neville... - nem fejezem be a mondatot, Leo is nagyon jól tudja, miről van szó, ahogy azt is, hogy a régi szobatársam, Cho milyen jó kapcsolatot ápolt az előbb említett fiúval. Sokat mesélt nekem róla, amíg ide járt, de ő már máshol van, hiszen a Roxfortban már végzett. Tulajdonképpen szoktunk néha levelezni, és mindig tudom már a bagolyról, hogy ő tőle kapok levelet, mert az a bagoly állandóan csukott szemmel repül... Esküszöm, nem értem, hogy hogy nem megy neki semminek! - De mondj valamit te is, jobb ha nem beszélünk ezekről a dolgokról, mert még a csapból is ez folyik, ugye? Történt veled valami, amiről beszélnünk kellene? Mert úgy éreztem, kerültél engem és gondolom ennek oka van. Persze, megértem azt is ha csak egy kis egyedüllétre vágytál, de annak is biztos oka volt - terelem el a témát a jelenlegi helyzetről. Más sem hiányzik minthogy véletlen kifecsegjek valamit, amit nem kellett volna, ugye? Bár anya nekem sem mond el mindent, azt állítja, hogy majd úgyis többet megtudok, ha itt lesz az ideje, de a kérdés csak az, hogy mikor lesz itt?
Tárgy: Re: Marie && Leo Vas. Okt. 23, 2016 11:43 am
Leon & Marietta
Mostanában nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerettem volna, minden annyira.. más lett és én is megváltoztam picit, Roland teljesen kicsinálta a lényemet, ami pedig nem igazán jó.. Mindenkit kerültem és szinte senkivel sem beszéltem, még a legjobb barátommal sem, már napok óta nem láttam és nagyon is hiányzik már, majd egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy ő helyezkedik el mellettem, ami nagyon is jó, de egyben rossz is, mert szégyellem magam, hogy egész eddig kerültem őt és nem beszéltem vele, nem mondtam el neki semmit sem, nem meséltem el neki, hogy mi történt velem, azonban nem hiszem, hogy készen állok erre.. nem akarom, neki elmondani, hogy mi történt köztem és Roland közt. Szavai megmosolyogtattak és ránéztem. - Hát úgy ismersz mint aki merned neked hazudni? - kérdezem tőle nevetve és néztem rá őszinte mosollyal az arcomon. Majd szavaitól elkerekednek a szemeim.- Milyen másik srác? Aaron, meg egy görény volt.. jobb is, hogy nem beszél veled.. A másik meg igen, az nagyon is rossz.. Anyumék persze nincsenek elkeseredve, talán.. - nem, nem fejezem be a mondatot, arra még gondolni is rossz, hogy a szüleim akár halálfalók is lehetnek, de szerintem teljes mértékben azok.. Harry és Nevil pedig nincsenek sehol, senki sem fog tudni ezek szerint minket megmenteni tőle, ami pedig borzalmas.. De inkább beszéljünk és gondoljunk a pasiügyeire, azok sokkal jobb témák. Emlékszem Aaronra, hogy mennyire bele volt zúgva és mennyire nem jól alakultak a dolgok, meg emlékszem, hogy volt még egy srác, talán futólag emlékszem rá vagy összekeverem valakivel? Már jó magam sem tudom, hogy mi volt.. de tudom, hogy ez neki fájó pont. A jóslás, meg hát jóslás. - Nyáron volt s szülinapom és Roland meglepett, lesmárolt és eltűnt azzal együtt mindenféle magyarázattal együtt. - nyögöm ki gyorsan és próbálok nem a szemébe nézni, ő tudja, hogy én más vagyok, mármint azt tudja, hogy nagyon furcsa a viszonyom Rolanddal, de azt kell mondjam.. nem, nem mondok semmit sem.. - Szóval megint nyomja a köcsögöt és bánt.. azt hittem a legjobb barátja vagyok, de látod, hogy nem.. na mindegy.. Mesélj nekem erről az új bunkó srácról! - húzom fel a térdeimet és onnan nézek Mariere, mert tudni akarok mindent erről az új srácról.
Tárgy: Re: Marie && Leo Hétf. Okt. 31, 2016 7:08 pm
A mostani helyzet annyira elkeserítő és annyira aggasztó, hogy néha önzőnek érzem magam, mikor átlagos tiniproblémákkal küzdök, ilyen például Aaron meg Maxon. Esküszöm, előbbi a szememben megfeleltethető egy sötét varázslónak azért, mert hülyét csinált belőlem, s ezen hozzáállás miatt csak elszégyenlem magam. Mégis mi ütött belém? Tudjukki... Voldemort visszatért és én meg min problémázok? A pasikon... Esküszöm, ilyenkor annyira gáznak érzem magam és mégis annyira sokat jelentenek számomra ezek a dolgok, a csalódások, a továbblépések. Szokták mondani, hogy a tetteink és a döntéseink alakítanak minket önmagunkká, s talán pont ezért kéne elfogadnom, hogy mindez az életem része, csak túl kéne lépnem rajta és pont. A gonosz mindig itt van a levegőben és bármi történhet, később hálás lehetek önmagamnak, hogy éltem az életem és nem csak azon paráztam, hogy mi történik körülöttünk. - Biztos vagyok benne, hogy a te szüleid is aggódnak csak... Csak ők egyszerűen túl büszkék ahhoz, hogy ezt felvállalják - vigasztalom meg barátomat, s közben megsimogatom a hátát. Tudom, hogy nem könnyű neki, már akkor eldőlt, mikor a Teszlek Süveg a Hugrabug nevet kiáltotta, azonban én reménykedek benne, hogy a szüleinek csak az egója annyira magas, hogy amiatt viselkednek így vele. Talán számít az, hogy emiatt a dolog miatt szabályosan kiment a másik fülemen az, hogy Maxonra is rákérdezett? Nem hinném, Leo sokkal fontosabb számomra és az, hogy ő boldog legyen, az utóbbi időben viszont látványosan nem az, nyomja valami a lelkét és nem szeretném, hogy ez továbbra is így legyen, ezért megkérdezem tőle. Megkérdezem, mert segíteni akarok neki, mert ő a legjobb barátom. Mindaz amit hallok azonban sokkal kuszább, mint amire számítottam. Tudom, hogy mennyit jelent neki Roland barátsága és azt is tudom már jó ideje, hogy Leo más mint a legtöbb fiú, mert... Mert ő a saját neméhez vonzódik, de én persze, emiatt nem ítélem el. Ő tényleg így érez, nem úgy mint anno Dorian, aki csak megjátszotta a dolgot azért, hogy hülyét csináljon belőlem... - Oh Leo - csak ennyit mondok először és megfogom a kezét. Talán semminek tűnhet, de ezzel az apró gesztussal szeretném tudtára adni, hogy én mellette vagyok, alakuljanak akárhogy a dolgok a későbbiekben. - Figyelj, én biztos vagyok benne, hogy Roland nem akart téged megbántani, csak lehet, hogy ő maga sem tudja kezelni helyzetet. Talán új neki mindez, talán még ő sem tudja pontosan mit akar és, hogy miért csókolt meg... Lehet, hogy csak idő kell neki és akkor meg tudjátok beszélni a dolgokat, adj neki egy kis időt, rendben? - próbálom orvosolni először a helyzetet, ha sikerül és ha eljutunk erre a szintre, ha sikerül megnyugtatnom Leot és eljutnunk ara a szintre, hogy átgondolja, talán Rolandnak még rosszabb mint neki, akkor és csakis akkor lépek tovább a másik témára. - A másik srác... Hát nem is tudom mit gondoljak erről, mert valószínűleg nem meséltem neked arról, hogy mi történt tavaly ősszel. Nem vagyok nagyon büszke rá, hogy úgy csőbe húzott, de... De azután legalább békén hagyott és most meg ott volt ezen hülye jóslástanon, ahol párban kellett dolgoznunk és annyira idegesítő... De tényleg... Arrgh...
Tárgy: Re: Marie && Leo Csüt. Nov. 03, 2016 6:54 pm
Leon & Marietta
Nem akarok semmi mást, mint jól érezni magamat a legjobb barátommal. Tudom, hogy Marie-nek sincs mostanában a legegyszerűbb élete, arról nem is beszélve, hogy Dorian mit csinált vele, az kicsit gáz. Dorian is nem tudom, hogy ezt hogy képzelte, hogy előadja magát másnak, majd aztán kiderül, hogy hazudott és.. inkább nem is akarok erre gondolni, Dorian egy pöcs volt és ezen semmi sem változtat, kezet foghat Rolanddal. Aztán szóba kerülnek a szüleim én meg csak fintorgok egyet, mert ez butaság, felőlük én halott is lehetek, mert nem vagyok mardekáros. - Mindketten jól tudjuk, hogy nem szeretnek. - mert tényleg ő is tudja, meséltem neki, hogy mi a helyzet, nagyon sokszor sírva meséltem. Engem nem szeretnek a szüleim, sőt.. Sose szerettek annyira, mint őt a szülei. Neki nehéz lehet megérteni ezt vagy átérezni, hogy milyen szülői szeretet nélkül élni a mindennapokat. Majd elmondok neki mindent, megosztom vele, hogy mi történt velem és Rolanddal. Tudom, hogy tudja, hogy Roland nekem több, mint barát, egyszer el is meséltem ezt neki, de hát.. én tényleg nem értem őt, teljes mértékben összezavar az, hogy hónapokra eltűnt. Majd elmosolyodom halványan, mikor megfogja a kezemet és nagyon is jól esik, mert tudom, hogy rá mindig számíthatok. Rolanddal ellentéten ő nem hagy cserben és őt szokta érdekelni a lelki állapotom. - Marie én nem akarok tőle mást, csak hogy maradjon a legjobb barátom.. Neki ott van Hilda és ő teljesen elveszi az eszét, Roland sokat változott rossz irányban.. nekem már nem jelent sokat.. - mondom neki, talán még nem is meséltem.. de, elmondtam neki is, hogy mióta van ez a Hilda Roland teljesen megbolondult. Tudja, hogy Roland anyukája is rákos és azt is elmondtam, hogy azt kiabálta neki, hogy bárcsak megdöglene már ma, de nem gondolta komolyan. Ő nem ilyen lelketlen, csak Hilda gyilkolja meg a lelkét. Akkora egy gonosz hárpia és egy ribanc az a lány, pedig én nem szoktam ilyen lenni, mindenkivel kedves vagyok, de vele... nem lehet, egyszerűen lehetetlen dolog. Aztán mikor elkezd mesélni a dolgokról, akkor felvonom a szemöldökömet.. - Mindent tudni akarok. - elszánt vagyok és látszik is rajtam, nem fogok tágítani, míg meg nem fogja mondani, hogy mi ez az egész.. Vajon kiről beszélhet?
Kezdőlap
