Violet Mae Walmsley

Előrebocsájtom, legfelül megtalálja a sallang nélküli összefoglalót, a legfontosabb részleteket az életemről, ami az álláshirdetéshez releváns. Mivel tisztában vagyok vele, senki nem szeret hosszú, felesleges szöveget olvasni, nem terhelek senkit evvel. Ha mégis kíváncsi lenne arra, hogyan lett egy mézes-mázas hugrabugos diákból, olyan törtető, kíméletlen újságíró-jelölt, mint személyem, görgessen lejjebb, köszönöm!

1980. november 19-én láttam meg napvilágot, Londonban, Maeve és William Walmsley aranyvérű varázslók első és egyetlen gyermekeként. Londonban nőttem fel, leginkább más aranyvérű csemeték társaságában, mivel nekem nem született testvérem, vagy unokatestvérem. Szüleim fontosnak tartották, hogy londoni nevelésem alatt érintkezzem más varázsló és boszorkány növendékekkel, megszokjam az ő társaságukat.
1990 szeptemberében elkezdtem az első évem a Roxfort Boszorkány és Varázslóképzőben. A Hugrabugba osztottak be, amelynek régen hagyománya volt a családunkban, mostanában azonban nem volt egyetlen olyan rokon se, akit ebbe a házba osztottak volna. Édesanyám hollóhátas volt, apukám mardekáros. Az utolsó hugrabugos felmenőm az anyai üknagymamám húga volt, aki aztán egy muglihoz ment hozzá, így a családfa azon részét nem jegyeztük. Annyit mondhatok el róla, gyanús körülmények között hunyt el.
Már az iskolában írtam az ottani eseményekről cikkeket; ezeket kézzel írott formában terjesztettem a háztársaim körében, akik között igen népszerűek voltak. Természetesen, ezek infantilis dolgokkal foglalkoztak, például azzal, ki rendezte át a bájitalszertár polcait, nehogy megtalálják a megfelelő hozzávalókat, vagy éppen hogyan kerültek a kviddicspálya zászlói helyére a házaknak megfelelő színű alsóneműk.
Az iskolában eltöltött időmre összességében kellemesen emlékszek vissza. A tanároknak és diákoknak nem lehetett rám panasza, igyekeztem részt venni a közösségi programokban, segítő kezet nyújtani a szervezőknek. Szerettem mindenről tudni, mindenben részt venni, mindig ott lenni, ahol az események történtek.
1997-ben végeztem, jó, de nem igazán kiemelkedő eredményekkel, másban voltam tehetséges már akkor is. Bűbájtanból és Átváltoztatástanból elfogadhatóra vizsgáztam, Mágiatörténetből és Rúnaismeretből várakozáson felüli eredménnyel végeztem. Az eredményeimet igazoló dokumentumokat csatoltam a jelentkezésemhez.
Eddigi munkatapasztalatom oknyomozásban nincs. Jelenleg szabadúszó újságíróként dolgozom, cikkeimet, interjúimat, amiket helyi üzletek vezetőivel, a varázsvilág kisembereivel készítek, eladom különböző sajtóorgánumoknak, amelyek hajlandóak lehozni. Jó tapasztalat szerzésnek gondolom a mostani munkáimat, melyből számosat ugyancsak csatoltam a jelentkezésemhez. Motivációim leginkább magánéleti jellegűek, melyet lentebb taglalok majd.
Köszönöm a lehetőséget az állás megpályázására, remélem, pozitív választ várhatok önöktől.

Motivációs levél

A család, amelybe beleszülettem, szigorú elvek alapján nevelt fel. Édesanyám egy kedves, művelt nő, aki rengeteg szeretettel halmozott el, én voltam a szeme fénye, az egyetlen csillaga az égen. Nehezen fogantam meg, és egyetlen gyermek is maradtam. Apám fiú gyermeket várt, és nem adta fel a próbálkozást, amely ennek ellenére sikertelen maradt végig.
Édesapám egy hideg, erőszakos ember, aki távolságot tartott velem kiskoromtól fogva. A teljesítményem  érdekelte őt kizárólag, a jól létem kevésbé. Ha már a nevét megkaptam, viseljem büszkeséggel, és annak megfelelően éljem az életem, hozzak egy bizonyos szintet. Sajnos nem igazán sikerült, de mindaddig igyekeztem, amíg apa és anya botrányba nem keveredett.
Azt állították róluk, hogy halálfalók.
Az életem teljesen felborult. Minden, de minden a feje tetejére állt. Engem a barátaim ellöktek maguktól, csak kevesen maradtak hozzám kedvesek, fanyalogva néztek rám, egyenesen undorodva.  Még csak nem is voltam mardekáros, mégis, minden hugrabugos nagy ívben elkerült. Haza szerettem volna menni, mégis féltem, mi várna rám otthon. Féltem, igazak a hírek.
Apám mindig is kemény ember volt, sosem tudtuk igazán anyával, mivel tölti az idejét. Magába forduló, privát férfiként ismertük, de én el tudtam volna képzelni, hogy halálfaló. Bármit kinéztem volna belőle, csak azt nem, hogy szabadidejében az elesetteken segít. Gonosz ember volt, kegyetlen szavahihetetlen. Nem sok idő kellett hozzá, hogy elhiggyem a híreket.
Anyámról viszont nem hittem el a pletykákat. Hiszen ő egy becsületes, tisztaszívű asszony! Soha, de soha nem lenne halálfaló. Áldozat, talán. Sötét varázsló? Soha. Senkinek nem ártana, örül az életnek, és más életét is nagyon megbecsüli. Ő az, aki muglinak, sárvérűnek, aranyvérűnek is egyaránt segít. Sosem követné Voldemortot, önszántából bizonyosan.
Ezt követően elköltöztek a szüleim a gyermekkori otthonunkból, és én egy rokonomhoz mentem haza a karácsonyi szünetre. Anya rendszeresen írt nekem leveleket, így tartottuk a kapcsolatot. El kell oszlatniuk a gyanút, tisztázniuk kell magukat, azt írta. Elvonultak, egy erdő mélyén található házban éltek évekig. Azóta egyszer találkoztam édesanyámmal.
Ekkor döntöttem el, hogy utánajárok az igazságnak.
Elkezdtem anyám után nyomozni. Visszamentem a régi házba, átkutattam az összes szobát, a holmijainkat, kínosan ügyelve arra, hogy apáról ne derítsek ki semmit. Nem akartam tudni, hogy biztosan halálfaló-e. A bizonyosságnál nincsen lesújtóbb dolog a világon. Gyáva módon behunytam a szemem. Tudtam, apám egy szemét, de más bizonyítékot tartani rá a kezemben, mint tudni.
Csupán édesanyámat akartam tisztázni. Szerencsére, nem találtam semmi gyanúsat, így abba is hagytam a nyomozást; féltem, valamit találok a végén. Egyszerűen tudnom kellett, anyám hogyan keveredett ebbe bele, de nem mertem megtudni az igazat. A saját életemben kutakodni nem olyan szórakoztató. Ám akkor is, jó érzés volt, hogy a saját fejem után menve utánajártam a pletykáknak. Igazi, valódi tényekre volt szükségem, nem csak szóbeszédekre, gyanúkra.
Akkor rájöttem, hogy imádom ezt csinálni. Tudnom kell az igazságot, szükségem van rá, hogy fényt derítsek az igazságra. Hoztam egy szabályt, a saját szeretteim után nem nyomozok majd, de mindenki másnak van oka tőlem félni, minden titkukat kicsikarom belőlük. Soha többé nem kell másnak alaptalan szóbeszédek miatt elköltözniük az otthonukból, de akinek van alapja félni, az igenis meneküljön! Előlem egyetlen piszkos kis titkát sem rejtheti el. Megérdemlik a szeretteik, hogy tudják az igazságot.
Megérdemlem, hogy tudjam az igazságot.