>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Violet Mae Walmsley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Kor :
20
Hozzászólások száma :
8
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Violet Mae Walmsley   Szomb. Nov. 05, 2016 8:21 pm


Violet Mae Walmsley

Főkarakter
Arabella Rose Sommerling
Csoport
Sajtó
Play by
Shelley Hennig
Foglalkozás
Kezdő újságíró
Karaktertípus
Saját
Különleges képesség
Nincs

Belsö leírás
1. Legfőbb erényem, hogy mindig elérem, amit akarok. Senki és semmi nem tud megállítani, hogy enyém legyen vágyam tárgya. Nevezhetnek ambiciózusnak, törtetőnek, szívtelennek, kegyetlennek, aminek csak akarnak, de okom van rá, miért gázolok át néha máson. Csupán a barátaim azok, akikre tekintettel vagyok, ők bármire megkérhetnek, én megteszek minden tőlem telhetőt, hogy segítsek nekik.
2. Kevés emberben bízom meg, de szeretem, ha körbevesznek. Nincs jobb gyakorlat a hazug mosolyok és üres szavak felismerésére, mint néhány ismeretlen ember álnok kedveskedése. Újságíróként az igazság feltárására törekszem, így érthető, miért nem szeretnék mások ajkáról lecsurgó mézes hazugságokat elhinni, és aztán igazságként terjeszteni tovább.
3. Tisztában vagyok a saját adottságaimmal. Tudom, hogy szép vagyok, és ezt akármikor ki is használhatnám, de nem süllyedek ilyen mélyre. Az olyan újságíró, aki a saját küllemével akar előrébb jutni, meg sem érdemli, hogy tollat ragadhasson. Ráadásul, ha valaki mégis úgy találna, nem vagyok elég csinos ahhoz, hogy ágyba vigyen, azért eléggé megsebezne evvel a kijelentésével.
4. És el is érkeztünk a mumusomhoz, mármint a képleteshez, az érzékenységhez. Legnagyobb hibám, a belső ellenségem, a saját szívem. Akármennyire is igyekszem azt mutatni, kemény, erős és független nő vagyok, képtelen vagyok a régi érzékeny, naiv kislányt teljesen kiirtanom magamból. Szeretném, ha mások tisztelnének, sőt, kedvelnének, de ez manapság elég ritka. Azért teszek, hogy ne így legyen, ne kelljen újra átélnem a kihasználást és összetiprást, amit mindenki szívesen gyakorolt rajtam éveken át.
5.  A magánéletben nem vagyok ennyire mogorva, természetesen. Pompásan el lehet velem csevegni, gyakran mondják rám a közeli barátaim, hogy kifejezetten vidám egyéniség vagyok. Nem volt ez mindig így, volt egy időszak, amikor a mosoly csak távoli emlék volt ajkaim számára. Örülök, hogy ma már újra tudok fesztelenül viselkedni, ha úgy hozza az élet.
6. A pálcám mindig nálam van, mindenre fel vagyok készülve. Mivel gyakran mélyre, túl mélyre ások egyes emberek múltjában, jobb elővigyázatosnak lennem. Minden helyzetben tisztában kell lennem, mi rejtőzik mögöttem a sötétben, és mi vár rám előttem, az ismeretlen gyomrában. Sosem megyek felkészületlenül, háttértudás nélkül valahova.
7. Romantikus kapcsolatom nincs, nehezen alakítok ki. Édesapám hideg, erőszakos ember, így nem meglepő talán, hogy ennyire tartok a férfiaktól. A bátyám tökéletes ellentéte ennek az agresszív embernek, csak sajnos nagyon kevés ilyen férfival találkoztam eddig.
8. A fentebb említett dolgokra hivatkozva, talán arra következtetne, hogy az esetek túlnyomó százalékában őszintén viselkedem. Ha így van, nagyon téved. A világ egy hatalmas, hazugságból szőtt háló, és ennek felfedésére magam is egy szemnek kell lennem ebben a hálóban. Így tehát hazudni szinte munkaköri kötelességem, gyakran csak ez a járható út az igazsághoz. Az embereknek bízniuk kell bennem, ahhoz, hogy elmondják legféltettebb titkaikat, jól bújtatott igazságaikat. Muszáj elhitetnem velük, hogy a barátjuk vagyok, nem pedig egy újságíró, aki képes más bőre alá mászni. A nevem és arcom miatt elég nehéz álnévvel más bizalmi körébe férkőznöm, de nagyon igyekszem elrejteni igazi valómat ezen emberek elől.
9.  Nyugodt természet vagyok. Ritkán emelem fel a hangom, türelmesen végighallgatom az emberek mondanivalóját, mielőtt ellenkeznék velük. Idegesen csak nehezebb kontrollálni, mi csúszik ki a számon, és egy hiba akár a karrierembe kerülhet. Ebben a sötét időkben meg akár az életembe is.
10. Családi vonás nálunk a humor, legalábbis édesanyámnak is jutott belőle elég. Én csak az apró morzsákat örököltem ugyan, de ez is éppen megfelelő ahhoz, hogy megnevettessem a szeretteimet, ha szomorúak.
+1. A szavak a legnagyobb fegyverem. Az íráson keresztül könnyen kifejezem magam, mások ellen fordítom mondanivalójukat, felhasználom ellenük. Régen erre nem volt szükségem, irtóztam a gondolattól, hogy aláássak az ellenségeimnek, ma már azonban ezek a mindennapjaim.

Look, they're lying, they can barely deny

Pálca
10 és fél hüvelyk hosszú, Gesztenyefából készült, unikornisszőr maggal erősített pálca
Patrónus
Medúza
Erősség
Akaraterőm, kíváncsiságom, találékonyságom
Gyengeség
Érzelmeim, családom, régi hugrabugos háztársaim
Dementorok
Az a pillanat, amikor megtudtam, a szüleim körüli pletykákat az iskolában is ismerik.
Edevis tükre
Magamat, amint egy oknyomozásaimról szóló könyvet tartok a kezemben
Mumus
Édesapám
Amortentia illata
Fahéjas sütemény, húsleves illatával keveredve

Külsö leírás
Amikor valaki rám tekint, legelőször a magasságom tűnik fel neki, amit magassarkú cipőkkel szoktam növelni. Százhatvanhét centiméter vagyok csalás nélkül, de általában nyolc centimétert adok hozzá, hogy elrettenthetetlenebbnek tűnjek. Mivel vékony alkatom van, de nem hasonlítok piszkafára, ráadásul még domború is vagyok a megfelelő helyeken, nem szeretem rejtegetni alakomat. Sokszor ruhát veszek fel, olyasmit, aminek fazonja kellemesen körbeöleli a testem, nem pedig zsákként lebeg körülöttem. A sötét színeket részesítem előnyben, főleg ha dolgozom, a magánéletben színesebb öltözékben is megfigyelhető vagyok.
Munkától függően erősen sminkelem magam, vagy egyáltalán nem teszek semmit arcomra, egy biztos, kétszer nem lát senki engem ugyanolyan arccal. Egyedül a hajamat engedem le általában, ami így a lapockámat csiklandozza. Nagyon ritkán tűzöm fel, hiszen könnyebb az arcomat a mogyoróbarna fürtjeim  mögé rejteni, ha nem szeretném, hogy valaki felismerjen.

Születési hely
London
Származás
Aranyvérű
Elkötelezettség
STATUS QUO
Születési idő
1980. november 19.
Családi állapot
Egyedülálló
Roxforti ház
Hugrabug

Elötörténet
Előrebocsájtom, legfelül megtalálja a sallang nélküli összefoglalót, a legfontosabb részleteket az életemről, ami az álláshirdetéshez releváns. Mivel tisztában vagyok vele, senki nem szeret hosszú, felesleges szöveget olvasni, nem terhelek senkit evvel. Ha mégis kíváncsi lenne arra, hogyan lett egy mézes-mázas hugrabugos diákból, olyan törtető, kíméletlen újságíró-jelölt, mint személyem, görgessen lejjebb, köszönöm!

1980. november 19-én láttam meg napvilágot, Londonban, Maeve és William Walmsley aranyvérű varázslók első és egyetlen gyermekeként. Londonban nőttem fel, leginkább más aranyvérű csemeték társaságában, mivel nekem nem született testvérem, vagy unokatestvérem. Szüleim fontosnak tartották, hogy londoni nevelésem alatt érintkezzem más varázsló és boszorkány növendékekkel, megszokjam az ő társaságukat.
1990 szeptemberében elkezdtem az első évem a Roxfort Boszorkány és Varázslóképzőben. A Hugrabugba osztottak be, amelynek régen hagyománya volt a családunkban, mostanában azonban nem volt egyetlen olyan rokon se, akit ebbe a házba osztottak volna. Édesanyám hollóhátas volt, apukám mardekáros. Az utolsó hugrabugos felmenőm az anyai üknagymamám húga volt, aki aztán egy muglihoz ment hozzá, így a családfa azon részét nem jegyeztük. Annyit mondhatok el róla, gyanús körülmények között hunyt el.
Már az iskolában írtam az ottani eseményekről cikkeket; ezeket kézzel írott formában terjesztettem a háztársaim körében, akik között igen népszerűek voltak. Természetesen, ezek infantilis dolgokkal foglalkoztak, például azzal, ki rendezte át a bájitalszertár polcait, nehogy megtalálják a megfelelő hozzávalókat, vagy éppen hogyan kerültek a kviddicspálya zászlói helyére a házaknak megfelelő színű alsóneműk.
Az iskolában eltöltött időmre összességében kellemesen emlékszek vissza. A tanároknak és diákoknak nem lehetett rám panasza, igyekeztem részt venni a közösségi programokban, segítő kezet nyújtani a szervezőknek. Szerettem mindenről tudni, mindenben részt venni, mindig ott lenni, ahol az események történtek.
1997-ben végeztem, jó, de nem igazán kiemelkedő eredményekkel, másban voltam tehetséges már akkor is. Bűbájtanból és Átváltoztatástanból elfogadhatóra vizsgáztam, Mágiatörténetből és Rúnaismeretből várakozáson felüli eredménnyel végeztem. Az eredményeimet igazoló dokumentumokat csatoltam a jelentkezésemhez.
Eddigi munkatapasztalatom oknyomozásban nincs. Jelenleg szabadúszó újságíróként dolgozom, cikkeimet, interjúimat, amiket helyi üzletek vezetőivel, a varázsvilág kisembereivel készítek, eladom különböző sajtóorgánumoknak, amelyek hajlandóak lehozni. Jó tapasztalat szerzésnek gondolom a mostani munkáimat, melyből számosat ugyancsak csatoltam a jelentkezésemhez. Motivációim leginkább magánéleti jellegűek, melyet lentebb taglalok majd.
Köszönöm a lehetőséget az állás megpályázására, remélem, pozitív választ várhatok önöktől.

Motivációs levél

A család, amelybe beleszülettem, szigorú elvek alapján nevelt fel. Édesanyám egy kedves, művelt nő, aki rengeteg szeretettel halmozott el, én voltam a szeme fénye, az egyetlen csillaga az égen. Nehezen fogantam meg, és egyetlen gyermek is maradtam. Apám fiú gyermeket várt, és nem adta fel a próbálkozást, amely ennek ellenére sikertelen maradt végig.
Édesapám egy hideg, erőszakos ember, aki távolságot tartott velem kiskoromtól fogva. A teljesítményem  érdekelte őt kizárólag, a jól létem kevésbé. Ha már a nevét megkaptam, viseljem büszkeséggel, és annak megfelelően éljem az életem, hozzak egy bizonyos szintet. Sajnos nem igazán sikerült, de mindaddig igyekeztem, amíg apa és anya botrányba nem keveredett.
Azt állították róluk, hogy halálfalók.
Az életem teljesen felborult. Minden, de minden a feje tetejére állt. Engem a barátaim ellöktek maguktól, csak kevesen maradtak hozzám kedvesek, fanyalogva néztek rám, egyenesen undorodva.  Még csak nem is voltam mardekáros, mégis, minden hugrabugos nagy ívben elkerült. Haza szerettem volna menni, mégis féltem, mi várna rám otthon. Féltem, igazak a hírek.
Apám mindig is kemény ember volt, sosem tudtuk igazán anyával, mivel tölti az idejét. Magába forduló, privát férfiként ismertük, de én el tudtam volna képzelni, hogy halálfaló. Bármit kinéztem volna belőle, csak azt nem, hogy szabadidejében az elesetteken segít. Gonosz ember volt, kegyetlen szavahihetetlen. Nem sok idő kellett hozzá, hogy elhiggyem a híreket.
Anyámról viszont nem hittem el a pletykákat. Hiszen ő egy becsületes, tisztaszívű asszony! Soha, de soha nem lenne halálfaló. Áldozat, talán. Sötét varázsló? Soha. Senkinek nem ártana, örül az életnek, és más életét is nagyon megbecsüli. Ő az, aki muglinak, sárvérűnek, aranyvérűnek is egyaránt segít. Sosem követné Voldemortot, önszántából bizonyosan.
Ezt követően elköltöztek a szüleim a gyermekkori otthonunkból, és én egy rokonomhoz mentem haza a karácsonyi szünetre. Anya rendszeresen írt nekem leveleket, így tartottuk a kapcsolatot. El kell oszlatniuk a gyanút, tisztázniuk kell magukat, azt írta. Elvonultak, egy erdő mélyén található házban éltek évekig. Azóta egyszer találkoztam édesanyámmal.
Ekkor döntöttem el, hogy utánajárok az igazságnak.
Elkezdtem anyám után nyomozni. Visszamentem a régi házba, átkutattam az összes szobát, a holmijainkat, kínosan ügyelve arra, hogy apáról ne derítsek ki semmit. Nem akartam tudni, hogy biztosan halálfaló-e. A bizonyosságnál nincsen lesújtóbb dolog a világon. Gyáva módon behunytam a szemem. Tudtam, apám egy szemét, de más bizonyítékot tartani rá a kezemben, mint tudni.
Csupán édesanyámat akartam tisztázni. Szerencsére, nem találtam semmi gyanúsat, így abba is hagytam a nyomozást; féltem, valamit találok a végén. Egyszerűen tudnom kellett, anyám hogyan keveredett ebbe bele, de nem mertem megtudni az igazat. A saját életemben kutakodni nem olyan szórakoztató. Ám akkor is, jó érzés volt, hogy a saját fejem után menve utánajártam a pletykáknak. Igazi, valódi tényekre volt szükségem, nem csak szóbeszédekre, gyanúkra.
Akkor rájöttem, hogy imádom ezt csinálni. Tudnom kell az igazságot, szükségem van rá, hogy fényt derítsek az igazságra. Hoztam egy szabályt, a saját szeretteim után nem nyomozok majd, de mindenki másnak van oka tőlem félni, minden titkukat kicsikarom belőlük. Soha többé nem kell másnak alaptalan szóbeszédek miatt elköltözniük az otthonukból, de akinek van alapja félni, az igenis meneküljön! Előlem egyetlen piszkos kis titkát sem rejtheti el. Megérdemlik a szeretteik, hogy tudják az igazságot.
Megérdemlem, hogy tudjam az igazságot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
58
Hozzászólások száma :
90
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Violet Mae Walmsley   Vas. Nov. 20, 2016 7:46 pm

Az állás az Öné!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Violet Mae Walmsley
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: 9 és 3/4-ik vágány :: Beosztási ceremónia :: Elfogadott karakterek :: Sajtó-
Ugrás: