>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Gilbert & Paul - 1999 avagy egy mesés görögországi nyár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Kor :
22
Keresem :
Én?! Ők engem! Az orosz maffia! Mindenütt ott vannak... Mindenütt!
Hozzászólások száma :
49
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Gilbert & Paul - 1999 avagy egy mesés görögországi nyár   Vas. Nov. 06, 2016 6:10 pm



Gilbert & Paul






A munkát nem utálja. Még úgy se, hogy származása okán egyértelmű volt, hogy soha nem kell olyasmire vállalkoznia, mint amiből most tengeti mindennapjait. De nem sikerülhet mindig minden úgy, ahogyan ő azt kezdetben elképzeli - így ez se. De nem lenne ezzel baj, a munka nem ördögtől való. Nem úgy a vendégek.
Vendég.
Már maga a szó túlzó, túlságosan is jó és pozitív csengésű azokra, akik részegségükben balhéznak a lebujban, vagy esetleg még azon is túlmennek... Mert balhé lesz, ez nem kérdés, sőt, erőtlen kifejezés is ez rá. Még nincs, de szeme már gyakorlott, a sarokban ülő banda pedig igazi időzített bomba. Csak abban reménykedik, hogy amire eldurvul a helyzet, vagy lejár a munkaideje, vagy a csapat áll odébb. Persze a kocsma ettől még másoknak is jó időtöltést ad; ott van a nem messze enyelgő párocska, a bárpultnál ülő, látszólag lecsúszó félben lévő alkesz, a magányos, sötét figura az ajtó mellett, a csak egy sörre betérő nő, aki órák óta elfelejtett elmenni a gyerekért az állomásra, és a magát nagystílűnek beállító, csóró paraszt, aki csapja neki a szelet... S így tovább.
Ahogy az egyik tag odalép a társulásból, újabb sört rendelve - ezúttal csak magának -, egykedvűen csapol, szó nélkül téve le a pultra az italt, s véve át az árát. – κάτι άλλο? – érdeklődik azért, ezt az egyet szinte már akcentus nélkül ejti, hiszen ez oly gyakran elhangzó kérdés - persze, mivel elvárható, hogy ha akarnak még valamit, megkapják, elvégre ebből él, a kérdés nem merő udvariassági formula, hanem a megélhetés egyik záloga. Úgyhogy gyerünk, rendeljen csak bátran.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
31
Keresem :
Hozzászólások száma :
16
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Re: Gilbert & Paul - 1999 avagy egy mesés görögországi nyár   Vas. Nov. 13, 2016 7:54 pm

Tibet szinte mennyei nyugalommal árasztja el az embert, ha az nyitott rá. A magashegyi levegő, a technikától és mondvacsinált társadalmi normáktól elzárt hely magában szippantja az embert, és én eljátszottam a gondolattal, hogy nem lenne rossz itt leélni az életem, ha nem is egészét, de egy kisebb szegmensét. Arról nem is beszélve, hogy az ottani mágia teljesen más, mint mondjuk Európa szívében vagy az Egyesült Királyságban, mindenképp érdemes a tanulmányozásra. De mint oly sokszor, az élet most is tolakodóan berobbant az ajtón és pofán csapott, hogy emlékeztessen hiába menekülök, elbújni sosem fogok tudni a felelősség elől. Mikor megtudtam a világot átutazó hírt - valószínűleg közel utolsónak - egy ideig még a sokk hatása alatt voltam és csak úgy kezeltem az új információt, mintha csak egy messzi vidékről érkezett pletyka lenne, hozzám semmi köze, hisz én ebben az izolált mennyországba mit is törődjek a külvilág történéseivel, a halál valószerűségével, még ha a saját szüleimről is van szó. Aztán a burok megrepedt és lassan beszivárgott minden, amit addig igyekeztem kint tartani. Nem volt választásom, könnyes búcsút vettem a nyugalom hegycsúcsától, és útra keltem a borús valóság szigete felé tartva.
Esetlen halogatása csak a valóságnak, de úgy döntöttem mugli mód utazom haza, hisz sokkal jobban már úgy sem késhetek el nem igaz? Utolsó megállónak Görögországot választottam, nem csak mert sokkal elviselhetőbb az időjárása, mint az esős Angliának, de igen kellemes légkört is áraszt magából az ország a felhőtlen nemtörődömségével és a brittekre csöppet sem jellemző lazaságával, amiben valószínűleg jó sokáig nem lesz részem újra. Ezért is koncentráltam figyelmem nagy részét a város kultúrális központjára, mintsem a nevezetességeire, így most egy ilyen létesítmény pultja mellett időzöm, kicsit talán már fekve, mintsem ülve és az alkohol fátyolos tükrén keresztül figyelem annak mikroökoszisztémáját. Minden kocsmának megvannak az állandó elemei, amik legyen akármilyen kicsi vagy eldugott, nem hiányozhatnak. A legfontosabb mindközül pedig a pultos. Ebben az útszéli krimóban igen sajátos egyén szolgálja ki a szomjas utazókat, maga is az volt egykor, legalábbis alig észrevehető, orosz akcentusa erre enged következtetni.
A csapos, mint olyan felelősségteljes foglalkozás, hisz nem csak a lelke a vendéglátóipari egységnek, de egyben kidobó ember, terapeuta és ha igen jó borravalót hagy az ember esetleg még jó barát is. A hosszú asztal mögött ácsorgó fiatalember valószínűleg nem szívleli az utóbbi kettő betöltendő funkciót, de az bizonyos, hogy ha a hangoskodó brigád valamelyik tagja esetleg túlságosan elengedné magát, könnyűszerrel megmutatná nekik a kijáratot. Én egyenlőre megelékszem azon szolgáltatásával, hogy ha üres a poharam ő újra töltse, így kissé bizonytalan mód, de fel is emelem a kezem, ezzel jelezvén, hogy szándékomban áll élni ezen kiváltságommal. Remélhetőleg hamar észreveszi ezen indíttatásom, mert most a testem kordinálása igen nehézkes feladat, szerencsére ez az elmémre még nem hat ki annyira, ahhoz még kell legalább két pohár, de egyenlőre nem látom annak lehetőségét, hogy ez ne következne be előbb utóbb. Addig pedig miért ne élvezném ki az orosz ifjú potenciálisan felemelő társaságát? Ha sikeresen felkeltem a figyelmét, megvárom míg elém lép, majd szernecsét próbálok annak kiderítése kapcsán, hogy vajon mutogatva kell majd elmesélnem életem történetét, vagy maradhatok a franciával fűszerezett angolnál.
- Szép estét! Ismét, hisz már volt szerencsénk az előző pohár alkalmával, meg a korábbi kettővel. Ami azt illeti az már bőven üres, így ha nem bánod beruháznék még egyre. Még be se mutatkoztam, Gilbert - kissé ügyetlen mozdulattal nyújtok neki kezet, de a célnak megfelel - Nem tudtam nem észrevenni, hogy te sem idevalósi vagy, ha megkérdezhetem mióta vagy állandó lakója az ouzo szülőhelyének? - persze lehet, hogy csak beképzelem az egészet és valójában vérbeli görög az úriember és csak a fülem játszadozott velem, ez esetben legfeljebb ismét a poharam lesz az egyetlen társaságom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
22
Keresem :
Én?! Ők engem! Az orosz maffia! Mindenütt ott vannak... Mindenütt!
Hozzászólások száma :
49
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Gilbert & Paul - 1999 avagy egy mesés görögországi nyár   Pént. Nov. 18, 2016 12:17 am



Gilbert & Paul






A rendelt sör és az ellenértéke gazdát cserél. Némi kéretlen méregetés, de a balhé egyelőre elmarad. Szeme sarkából kiszúrja az alkesz mozdulatát. Magában sóhajt csak fel. Rémesen szánalmasnak ítéli a fickót, és igazság szerint sok egyéb vendégét is.
Ez nem jelenti azt, hogy némi pénzért cserébe ne segítene nekik, hogy még lentebb süllyedjenek, vagy épp elvesszenek az öntudatlanság mocsarába. Neki mindegy is, csak hányni kint akarjanak. Utál takarítani, a szagtól pedig felfordul a gyomra.
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal lép oda, ajkaira egy barátságosnak szánt mosolyt erőltetve,de nem kellőképpen koncentrálva, így az első mondatot szinte nem is érti, az angol meglepi - franciául nem ért, így az esetleges francia szavakat csak tippeli.
Thomas – mutatkozik be. Óvatlansággal vegyült aranyvérű beképzeltség, hogy saját nevét használja, noha a vezetéknevét nem említi sosem. Kezet nem ráz vele, épp csak fog, nem szorít rá nagyon, de így is határozottnak érződik. Az erőnlétére mindig is büszke volt, ha már a varázslásban nyújtott teljesítményére nem is. Szó nélkül lép el, s tölti újra a poharat (a megfelelő fizetség ellenében persze). – Még valamit? – kérdi, ő is angolra vált. Ezt a nyelvet ritkábban és kevesebbet használja, noha pár hete még aktívabban tette, mostanra még így is erősen akcentusossá vált. Bár korábban sem volt sokkal jobb, pedig jobban beszéli, mint a görögöt.
Nincs kedve diskurálni, de a felsőbb utasítás az, hogy legyen kedves, így kénytelen. Mást nem, a borravaló reményében. – Nyár elején jöttem Oroszországból. – feleli – Maga? Átutazóban? – az se lepné mg, ha a férfi igazából évek óta itt lakna. Neki szokatlan az ország és a kultúrája, maga sem tudja, képes lenne-e évekig itt maradni.
Talán igen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
31
Keresem :
Hozzászólások száma :
16
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Re: Gilbert & Paul - 1999 avagy egy mesés görögországi nyár   Vas. Dec. 04, 2016 8:44 pm

A mosolynak sok féle formája és jelentése van, függ a viselőjétől és a szituációtól, ami kiváltotta a gesztust és attól is, a befogadó hogy értelmezi. Jelen pillanatomban békeszerető természetemből és az alkoholbódító hatása miatt még a vendéglátói mosolyt is barátinak értelmezem, de az agyam nem csak az információ befogadásánál viccel meg, annak közlésénél is, mikor kissé akadozó beszédem egy-egy francia kifejezéssel fűszerezi meg. Ám a pult mögött álló úriember csak egy pillanatra illetődik meg, éppen annyira, hogy az nekem ne tűnjön fel. Határozott kézfogása még tompított érzékeimen keresztül is hangsúlyos és arra a következtetésre jutok, hogy a férfi valószínűleg nem csak csapos, de a kidobó ember szerepét is betölti.
- Plusz amit te iszol - felelem mosolyogva, majd a fogyasztás körülbelüli összegét a pultra teszem. Valószínű, hogy többet, mint amennyi a tényleges ár, de legalább ezzel letudom a borravalót. Ha szeretne "Thomas" könnyűszerrel lehúzhat, bár nem ittam még annyit, hogy minden ítélőképességem elveszítsem, amúgy sem szokásom mélyen elmerülni az anyagiakban, most meg végképp nem.
- Áh sose voltam még. Biztosan mesés, mesélj kicsit az ottani életről. Milyen a gasztronómia, az ital, a nők meg ilyenek? És hogy bírod a két ország közöttii klíma különbséget? - mikor iszom még az átlagnál is többet pofázom, ráadásul még annyi értelme sincs a mondandómnak, mint általában, de a pultos hálátlan feladata a régi cimbora hiányában, hogy ezt végig szenvedje. - Én magam átutazóban, haza felé tartok, ami azt illeti, de úgy gondoltam feltöltöm a D-vitamin raktáraim, mielőtt az örökké esős szigetország partjaira lépek ismét - az elfogyasztott alkohol mennyiség ellenére meglepően jól forog a nyelvem, itt-ott egy két botlás, de remélhetőleg elég tiszta a hangom ahhoz, hogy a férfi megértse. Bár ki tudja érdekli-e egyáltalán, amit itt összehordok, mégis jobb hozzá beszélni, mint a folyamatosan ürülő poharamhoz.


A hozzászólást Gilbert R. Flamel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 30, 2017 7:54 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
22
Keresem :
Én?! Ők engem! Az orosz maffia! Mindenütt ott vannak... Mindenütt!
Hozzászólások száma :
49
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Gilbert & Paul - 1999 avagy egy mesés görögországi nyár   Szomb. Dec. 31, 2016 8:46 pm



Gilbert & Paul






Már épp közölné, hogy ő épp dolgozik, tehát nem iszik, de az érmékre pillantva átértékeli. Egyébként is utálja ezt a munkát, mi azt illeti, de ez az utált alkoholban oldódik. Hálásnak szánt biccentés, elharapott végű köszönöm, majd az érmékért nyúl. – A következő körre is elég lesz – jegyzi meg, feltételezve, hogy ez nem az utolsó még. A gyakorlati tapasztalatai alapján legalábbis meglepődne, ha nem így történne, noha ő nem profilozó, így egyáltalán nem tévedhetetlen.
A hirtelen jött sok kérdés egy pillanatra megakasztja, menet közben el is felejti őket, így maga sem feltételezi, hogy egyszerre mindre választ fog adni. Talán nem is tudna, még ha akarna sem. Vállat ránt hát, miközben a pultra helyezi a kért italt, tölt magának is - meg annak a kevéssé bizalomgerjesztő alaknak is, aki egy röpke pillanatra a pulthoz szédül, hogy rendeljen.
De eztán figyelme újfent a... Nos, másik olyan férfié, akit szíve szerint elkerülne.
Az ottani élet... Kemény. – motyogja. A szörnyű igazság az, hogy valójában nem volt lehetősége igazán megtapasztalni, milyen ott az élet. Értve ezt úgy, hogy még bőven gyerek volt, amikor az általa ismert világ kifordult az ismert kereteiből, mintha valaki erővel tépte volna ki a sarkaiból. De ez túlontúl őszinte vallomás lenne. – A gasztronómia? Jól kiszolgálja az igényeket – feleli derűsen, ahogy felidézi a kérdéseket – Rengeteg praktika, hogy elodázza a totális részegedést – végül is, bizonyára ez részlet érdekli a férfit. Mi más is izgatná őt itt? – És rengeteg tömény ital, ami próbál erre rácáfolni... És amely igyekszik szépnek mutatni a klíma teremtette, kemény és darabos nőket. Ha megbocsájtja - nehéz eldönteni, hogy küllemre, vagy jellemre azok-e inkább – és ezzel meg is válaszolt mindent. Ugye?
Merről érkezett? – kérdez inkább. Terel. Magáról nem akar beszélni, így is épp eleget mondott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Gilbert & Paul - 1999 avagy egy mesés görögországi nyár   

Vissza az elejére Go down
 
Gilbert & Paul - 1999 avagy egy mesés görögországi nyár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Csapat/Játékos/Mesélő Kereső
» Gilbert ház
» Jeremy Gilbert - Átvételi szándékát az adminnál lehet jelezni
» Elena Gilbert /Salvatore/ - Folyamatban
» Hiroto Osumi

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Távolabb :: Időnyerő-
Ugrás: