Kor : 32
Hozzászólások száma : 1
Hírnév : 0
| Tárgy: Tristan Erik McCready - készülődés ON Hétf. Nov. 07, 2016 4:28 pm | |
| Tristan Erik McCready Főkarakter - | Csoport Sajtó | Play by Sam Claflin | Foglalkozás Mondjuk, hogy mindenes? | Karaktertípus Saját | Különleges képesség IDE ÍRD |
Belsö leírás Ahogy szólítják mások: ● A családja Eriknek nevezi, a húga Riknek ● Emellett egy felettese Figaronak nevezte el, ennek becézéseként a Fif szolgál, ez is használatos, főleg munkatársai körében ● Mindenki más Tristanként illeti ez esetben téves logikából adódóan
A legjobban az érzékenysége idézi meg az édesanyját, s juttatja eszembe milyen is volt Ilse egykoron, s milyen még ma is. Emlékszem, hogy meghunyászkodott, mikor megszidtam egy-egy alkalommal: lebiggyesztette a szája sarkát elcsempült vonalat vonva maga után, közben szótlanul tűrt, nem lázadt, de a szemei majd megteltek könnyel, ha nem fojtotta elég erősen magába azokat. Figyeltem a fiút, akinek oly könnyű volt lelkébe gázolni, akárha apró pocsolya volna a kerék alatt, amiben megdöccen ugyan, de amaz hamar tovarobog. Az arcán megjelenő öntudatlan torzulásokat a hegedű hangjától; ahogy megtanulta, hogy a durvasággal nem ér el semmit, azzal, hogy ráförmed a húrokra, csak még az előzőeknél is fülsértőbbet csikar ki belőle, s a hangszer valóban csupán súrlódások színtere lesz, s a mozdulatai megenyhültek és finommá váltak, már együttműködött és nem irányított, megtanulta, akár a téli fákat. Szemtanúja voltam annak, amikor a bátyja miatt vonult el sértetten, amikor a húgával játszott, majd folytatott parázs vitákat, s még az édesanyja álomba ringatta. Mára azonban mindezek csak régvolt emlékek, azóta fogott rajta az idő, s némiképp megemberesedett. Talán egyszer végleg a talpára áll, s igazi férfi válik belőle. - Max McCready
A megtestesült értelem. Amikor kisebb volt a kezében folyton az éppen aktuális olvasmány lapult, de másnapra már újabb került elő a kocsirakás rejtett zugaiból. Egyre ismeretlen lapok pörögtek az ujjai alatt.Olyan szavak jelentését akarta megtudni tőlem, melyeket soha éltemben nem hallottam. Messzi tájakról kérdezett, ahol sosem jártam. Sokszor elképzelni sem tudtam honnan szerzi ezeket, és mégis újabb alkalmak adódtak, hogy színünk elé járult és megválaszolatlan kérdésekkel kellett útjára bocsátani. Nem sokkal késöbb már egy bentlakásos iskolába került egyes egyedül, s az én elmémnek idegen és főként ismeretlen dolgok egyre csak sokasodtak: fenevadakról, kellemetlen repülésekről, sikeresen elkészült főzetekről és eredményes bűbájokról mesélt nekünk, s mi az egészből egy szót sem értettünk. Különös volt látni a mellemen megalvó, szuszogó csöppséget, a gyermek hat évest odaadóan figyelni az apját, ki a vonót a kisfiú kezében irányítja, az érett tíz évest, aki olyan könyveket búj, melyeket évek múltán venne csak elő az ember az ő korában, majd a fővő agyú kamaszt puffogni a világ dolgain, heves vitákat izzítva, hiszen neki már mindenről volt véleménye, majd a fiatalt, a felnőtt kor küszöbén serkenő szakálla pelyheivel az állán, elengedni a kezét, s hagyni, hogy útjára eredjen a szemében lévő csillogást csodálva, s rájönni arra, hogy bizony eljött az idő, felnőtt, s az egyre sokasodó könyvkupac a szekér hátuljában, eltűnik, ahogy ő elmegy, amikor az anyósomhoz költözött, de mindig az én édes kíváncsi, okos és értelmes fiam marad. A bús képű Jaques, aki önnön csendjébe burkolózik, s közben figyel, viszont nem állja a tüskét, s aki végül rádöbbenthet az igazságra: a világ csodájára, míg te csak a szürkeséget látod, s rájövünk: kissé megöregedtünk. - Ilse McCready
Rohadtul idegesít, hogy mindig hallgat. Igen, amikor meghúzza magát, és csak figyel, nem mukkan, kivár. Mert Erik ilyen. Csendes, mint a valagam partja, aztán mindenki figyelmét magára vonzza, mint valami fény a sötétségben, vagy szerintem sokkal inkább fordítva. Emellé rettenetesen béna, sosem mutatott be semmit, csak azt a nyamvadt hegedűt nyüstölte egyedül, vagy valami könyvet vett a kezébe,és onnantól aztán nem lehetett vele kommunikálni, viszont az lószart sem tett hozzá ezzel az egész cirkusz életéhez, azért hogy zabált a bevételünkön, aztán persze, hogy ne kelljen egyetlen fát sem keresztbe tennie elhúzta a csíkot valami iskola ürügyén, jó vicc, a végén még elhiszem. Mint azt az idióta baglyot, meg azt a botot, amit hurcolt magával, s elmondása szerint elcsomagolt vele, mintha igaz volna, hát hogyne. Összességében az idegeimre ment a passzivitásával, a hallgatásával, a z öncélú és sokszor felesleges komolyságával, és valljuk be, mindenki rá figyelt oktalanul, mindennel kikészített, amivel csak lehetett, főleg ezek a csinos kis hazugságok, amiket jól álcáz, nem tudom hogy csinálja, de bevették, hogy ő valóban valami mágikus, varázsló, ahogy ő fogalmazott... Ott csináltam viccet belőle, ahol csak lehetett a saját szakállamra, ami egyre csak gyarapodott, hiszen az emberek élvezték. - Noah Puck McCready
A bátyámban a legmegkapóbb számomra, mikor a hivatásáról beszél. Amikor a szavak nem csak úgy kibuggyannak belőle, hanem valódi sorozatként hagyják el a száját közbeékelődött hosszas gondolkodás nélkül, ahogy hevesen gesztikulál és a tekintete, amely fogalmam sincs milyen távolra réved el, pontosan mit láthat maga előtt, amikor erről kérdezem, elragadja a hév, valami megfoghatatlan szenvedély, és úgy magyaráz optikai lencsékről, egyetlen fotóba sűrített történetről, az ember művészetek iránti szükségletéről, s annak érzékletessé tételéről, legyen szó festészetről, szobrokról és szavakról, Rik mindet ismeri a mendemondáktól a modernitásig. De őt leginkább mindig a részletek fogják meg, elmerül a meghúzódó alapozásban, a hírekben is a mögöttes tartalmat keresi, azt, ami leránthatja a lepleket és lemoshatja az arcokat fedő festéket, az álarcokat. Néha meggondolatlanul munka szóval illetem azt, amit el akar érni, ekkor ugyancsak heves reakció veszi kezdetét részéről, amiben mégis keresi a szavakat, a megfelelő szavakat, mintha a tudatlannak akarná magyarázni az élet értelmét, s nem találták volna fel hozzá a megfelelő kifejezéseket, amikkel elmondható mindaz, ami egy ember lelkét mozdítja meg szekundumonként, s mely miatt valóban létezünk, ha ez nem mese csupán, ahogy én tartom. Mert erre sem létezik más szó szerinte, mint ami jobban megragadná a lényegét, mint lélek. - Emma Ophelia McCready
Mint a fakopáncs kopog a fán, s újra kopogtat. Kutatja rejtelmét, s a kéreg alatt keresgél, a haszontalan, de legfőképp a kártevő után néz, s ha megtalálja lecsap rá.
Mi az ember, Ha drága idején vett fő java Alvás, evés csak? Nem több, mint barom. Pálca 11 hüvelyk, platán, sárkányszívizomhúr, kellemesen rugalmas | Patrónus Fakopáncs | Jó tulajdonságok Ambíciózus, intelligens, kötelességtudó, pártatlan, leleményes | Rossz tulajdonságok Kétszínű, néha kissé szarkasztikus, kötekedő, makacs, néhány esetben szótlanul lapul meg, mint a vad, ki préfdáját lesi, gyors hangulatingadozások jellemzik | Dementorok Amikor a bátyja mindenki előtt gyenge szarcsimbóknak nevezte, ezzel megszégyenítve. Amikor elköltözött a nagyanyjához, akkor is nagyon félt, hiszen ismeretlen vártam, s mint olyantól, általában megrémül az ember. Amikor leesett a seprűről, azóta nem szeret túlzottan repülni. A RAVASZ vizsgái előtti ujjtördelések, heves szívdobogások sorozata. | Edevis tükre Önmagamat látom a felfelé tartó ranglétra csúcsán a felhők közé érve. Értsd: Egy ajtót képe jelenik meg egy apró táblával, mire a nevem alatt írva a Kreatív szerkesztő felirat szerepel | Mumus A céltalanság maga, létfenntartó életmód szakadt ruhában, ami megnyilvánulhat egy elbocsájtó levélben is a szerkesztőségtől | Amortentia illata Frissen nyomott lapok hajnali elegye, frissen hangszerre feszített húrok illata, narancs, fenyő, szépia |
Külsö leírás Magasság: 180 cm, ez megmásíthatatlan tény. Haj: Szőke? Barna? Szőkésbarna? Évszak és napfényfüggő. Azonban a szín hosszúságának változásával nem függ össze. Annyi bizonyos, hogy néha talán a kelleténél is kócosabb. Szemszín: Bármily meglepő egyes fotókat elnézve, de kék. Arcszőrzet: Előfordulhat a jelenség. Ha késésben vagyok, igen gyakori, és az sem lehetetlen, hogy szánt szándékkal hagyom érintetlenül a tükör meletti polcon heverő borotvát. Ez pedig oda vezet, hogy borosta növekszik rajtam. Ősembernek ne nézz, még akkor sem, ha már hatalmas szakállal rendelkezem! Testalkat: A széles vállak sokkal inkább családi örökségek, mint hosszú, kitartó edzések gyümölcsei. Az anyai nagyapámtól kapott remek géneknek köszönhetően elég a minimális karbantartás is, ami nagyjából ki is merül a reggeli biciklizésben és az azt követő egész napos loholásban, amíg haza nem esek az éj folyamán. Viselet: Elsősorban a kényelem híve vagyok, főként otthoni körökben ez a szokás dominál. Ugyanakkor megtagadhatatlan az elegáns viselet a jó benyomás keltése érdekében, ez eredményezi a vállfára simított öltönyök, és az élére vasalt, különös gonddal hajtogatott ingek meglétét. Születési hely London | Származás Mugli születésű | Elkötelezettség Semleges | Születési idő 1975. március 29. | Családi állapot Egymagam | Roxforti ház Hollóhát |
Elötörténet Hamarosan |
|