Maxon && Marie

Sosem hittem a jóslatokban, a jóslásban. A mágia azon részének tartom, mely leginkább a kétértelműségről, a bemesélésről szól, hogy olyan dolgokat mondunk a másiknak, amik bármibe belemagyarázhatók, s így már is jóslatnak tűnik mindaz, amit neki mondtunk. Oh, pedig ez egyáltalán nincs így. A tanár nő is nagyon jól tudja mi a véleményem az egészről, s bár az első pár évben még próbált hatással lenni rám, mostanra már lemondott erről, mert kénytelen volt rájönni, hogy én nem fogom elhinni a szavait, bármit mondhat. De most tényleg, még elsőben olyan dolgokat jósolt nekem, amik tele voltak abszurditással, szóval naná, hogy nem hiszem el ezt a sok hülyeséget.
Az órára bejárni viszont kötelező, s én is csak ezért vagyok itt. Még szerencse, hogy Aaron másik csoportba került, éppen elég az, hogy rengeteg közös óránk van, így mindig örülök annak, ha valamiféle csoda folytán mégsem vagyunk együtt... Szánalmasnak érzem magam, hiszen volt a fél nyaram arra, hogy feldolgozzam a történteket, de a probléma ott kezdődik, hogy túlságosan megkedveltem. Mit megkedveltem, hiszen én szerettem őt, sőt! És mit mondhatnék, azt hittem, hogy ő más, de nem... Ugyanolyan, mint Dorian. Lehet jobban járnék, ha elmegyek remetének, mert amit a pasik művelnek, az maga a kínzás, de tényleg! Azt hiszik, hogy a szív csak egy játékszer, vagy mi a szösz? Sajnos az a helyzet, hogy nem, igenis sérülékeny dologról beszélünk, az enyém meg pláne az, mert apu is beteg ugye és ki tudja, hogy egyáltalán felépülhet-e valamikor?
Mivel nem igazán érdekel maga a tárgy, így a lehető legtávolabbi asztalnál kerestem menedéket magamnak. Itt talán még meg is úszom az újabb fejmosást a tantárgy állítólagos fontosságáról és értelméről. Legalábbis ilyen reményekkel ültem ide, de szomorúan kell konstatálnom, hogy a tanárnő párokba oszt minket a mai feladathoz és... És biztos csak én lehetek ennyire szerencsétlen, ugye?
- Szia - bököm ki unottan, mikor a partnerem az asztalhoz ér. Maxon... Hogy ez a pasi is mennyire idegesítő tud lenni...

Jósolj Bébi

Marietta & Maxon

Jóslástan, a kedvencem, de tényleg, beülök, alszom egy jót, és nem szól senki azért, mert megteszem. Maximum megjósolják, hogy megbukom a vizsgákon, hatalmas tudomány Én mondom. Nagybátyám hisz a jóslatokban és rendszerint él is azzal a nem létező tehetségével, hogy gyárt önmaga is párat. De bármennyire is próbálkozik Én szkeptikus maradok és nem hiszek ebben, azután sem sikerült meggyőznie, hogy megjósolta a számomra, hogy a Roxfort falain belül lesz majd egy lány, aki a halálom okozója lesz, pech, imádom a jó nőket. Talán a túladagolás a formás lábakból és kertek idomokból okoz majd agyvérzést..khm. Egy szó, mint száz, a Nagybátyám flúgos azkabáni túlélő, a jóslatok meg gyermekriogatási mesék, ennyi.
A terembe belépve elkap az undor a sok kevert lötty szagától és a tanár édeskés, poros, áporodott szagától, ez az ember biztos, hogy már jó ideje a jóslataiban él, kimozdulhatna egy kicsit a poratkák közül.
Páros feladat, hm, egyedül se, de még párban dolgozzak? Kellemetlenség a köbön, bár, ha jó embert fogok ki, megcsinál mindent míg alszom és a feladat beadása után nekem is jár a jó pont.
Pechek sorozata tart azonban marokban, mert akivel párba kerülök az a dögös kis eső áztatta "Merek" lány. Marie...
-Szia Virágszál. - Biccentek, majd lehuppanok vele szemben és figyelmem a tanárra fordítom, még csak véletlenül sem érdeklődöm a lány iránt, jobb szeretem kivárni a megfelelő pillanatot, ami nem várat magára sokáig.
-Mint azt látjátok ma párokban fogtok dolgozni, teafű jóslás és tenyér jóslás a mai feladat, rajta, rajta! - Nem tehetek róla, de elröhögöm magam, tenyér jóslás? Hát ez izgi lesz.
-Nos, akkor hát, jósolj. - Vigyorgok rá a lányra és még egy kacsintást is bezsebelhet. Remélem emlékszik még a toronyban töltött időre, nekem meglehetősen szórakoztató és izgalmas volt, kár, hogy nem jutottunk a vetkőzős részig, nagyon nagy kár.
Nem is értem Apámat, ha annyira elege van már belőlem minek fizeti a Roxforti tandíjamat? Tudja nagyon jól, hogy semmit sem csinálok és minduntalan közelebb kerülök a kicsapáshoz. Lényegében ezzel is csak őt akarom bosszantani. Már a létezésemmel is arra törekszem, hogy valahogy bosszúságot okozzam az Én Aranyvérű apámnak.

Azt hittem, nem lesz olyan szörnyű, hogy túlélem ezt az órát, ahogy minden héten és ennyi. Erre nem csoportfeladat van? Bocsánat, páros feladat! Mert ugyebár nem ugyanaz a kettő, még a feltételezés is rossz. De most tényleg, muszáj ezt? Legalább ha valaki olyant kaptam volna, aki ööö... Mondjuk érdeklődik ezen óra után, vagy legalább nem annyira idegesítő, mint Maxon, de nem, mégis miért kedvezne nekem a sors? Merjem egyáltalán ezt az ő számlájára írni, vagy sem? Mindenesetre az van, hogy nem állhatok neki reklamálni a tanárnőnél, mert már így sem igazán bír, hát még akkor mi lenne?! Nem kell mást tennem, mint ezen az egy tanórán elviselni őt és kész pont, menni fog ez.
- Még mindig Marie vagyok - mondom neki kissé idegesen, ugyanis utálom ha mindenféle becenevet rám aggatnak. Van egy nevem és kész pont, olyan nehéz ezt felfognia? Bár ez a múltkor is lassan jutott el az agyáig, szóval lehet, hogy csak lassabban kellene vele kommunikálni... Ja meg mondjuk valamivel kedvesebbnek lenni, ugye? Tuti ezzel jönne most mindenki, de azután, hogy hülyét csinált belőlem nem igazán van kedvem jó pofizni.
Figyelmemet inkább  tanárnőre fordítom, hogy végig hallgassam, mégis mire fel ez az egész párokba osztósdi, aztán a tanár nő csak elmondja. Tenyér- és teafűjóslás? Ez most komoly? Unottan sóhajtok fel, hogy már megint ezzel kell foglalkoznunk. Szerintem ez a kedvenc témája... Mikor meghallom Maxon hangját egyből felé fordulok, s kacsintására csak egy szemtekerést kap válaszul.
- Légy szíves ne akard elhitetni velem, hogy te hiszel ebben a hülyeségben? De ha ennyire szeretnéd, akkor add a kezed - nyújtom felé a sajátomat, közben magam elé húzom a könyvemet, hogy előkereshessem benne a tenyérjóslásos fejezetet.

Jósolj Bébi

Marietta & Maxon

Ha létezik olyan, hogy sors, hát akkor baromira imád engem, de tényleg. Bár vannak hullámvölgyek, de hát kinek nincsenek? Természetesen az apám továbbra is egy féreg, de ezen nem fogok lovagolni, rég nem teszem. Amikor először akadtam össze Marie-vel felfogtam egy afféle micsoda szerencse dolognak, de ez a másik alkalom már másabb. Legelőször is felkeltette az érdeklődésem, igazán dekoratív és csípős nyelvű lány, az a harcias hév, amivel rendelkezik melyik pasi fantáziáját ne mozgatná meg, de úgy komolyan?
Maga a jóslástan sose volt a kedvencem, egy dologból kifolyólag, az pedig az, hogy a nagybátyám egész élete ekörül forog, szerencsétlen ült egy pár évet az Azkaban hűvös celláiban és kissé megőrült, azóta folyamatosan jóslatai vannak, legtöbb pedig a családunk jövőbeni sorsát rejti. Bár senki nem mutatja egy komplett idiótának tartjuk. Én meg aztán főleg, azóta méginkább, mióta megjósolta a halálom.
-Tudom, jó a memóriám, de emellett utálok szót fogadni Édes. – Huppanok le vele szembe és vigyorral a képemen egy percig sem rejtem véka alá érdeklődésem. A Roxfortban alig akad csaj, aki ne vetné magát a lábaim elé, Marie azonban harcol, ez pedig tetszik, imádom a kihívásokat. Ha annyira nem bír elviselni, akkor csak annyit kellene tennie, hogy hagyja magát, hamar ráunok az olyan lányokra, akikben semmi szikre és egyediség. Oh, Marie, levadászlak még hozzá hamarosan.
-Nem hiszek, nem kell hinnem benne, Én a tetteket kedvelem, ha épp a halál torkában táncolsz a hit mit sem segít. – Nyújtom oda a kezem és belefektetem az Ő puha kezébe.
-Te mit gondolsz erről? – Kivételesen érdeklődéssel kérdezem. Ha maga a jóslás működne, és a nagybátyámnak igaza lenne, akkor meglepődnék.

- Akkor légyszi most tegyél kivételt - esküszöm, szerintem a tanárnő direkt csinálta ezt, mintha csak tudta volna, hogy Maxon mennyire képes az agyamra menni és ha már úgysem érdekel igazán a tárgya, akkor kicsit megszívat. Amilyen bolond ez a nő a jóslásos vackaival, tényleg kinézném belőle, bár lehet, hogy a segédje már megcsinálta a beosztást ő meg csak elmondta. Ötletem sincs, de az biztos, hogy ez a nő nem tűnik éppen százasnak, talán még a tanársegédje, az az orosz csávó is értelmesebb mint ő, bár nem kiabálom el magam, mert elég fura szerzet az is. Talán a jóslás az ilyen fura embereket vonzza magához vagy mit tudom én, lényegtelen...
Kérdésemet azonban komolyan gondoltam, amit Maxon felé intéztem az előbb. Meglepődnék, ha ő maga hinne ezekben a dolgokban, de nem ítélném el, mert tudom, hogy egyesek mennyire megszállottak a jóslatok iránt. Válasza azonban mégis hasonlít az én véleményemhez. Tartom a kezét, közben a könyvbe pillantok és már kezdenék bele a gagyi blablába, mikor visszakérdez.
- Nem sok értelmét látom, halandzsa az egész. Mikor először volt jóslástanunk például az jósolta, hogy rám esik valami nehéz egy éven belül, de hát csak nem vágott agyon egy zongora vagy repülő sem. És nem ez volt az egyetlen be nem teljesült jóslata, ami tele volt abszurditással - adok talán kissé túl bő választ a kérdésére. Na ezzel kezdjem, amit akar, tekintetem közben a kezét tanulmányozta, hogy találjak valamit, ami nem lehet olyan nagy baromság.
- Oké, előre szólok, hogy ne vedd túl komolyan amit mondok, mert a könyvből szedem ezt a vackot, de az biztos mondjuk elvileg, hogy ez az életvonalad - húzom végig az ujjam a tenyerén átfutó tekervényen. - Na és izé, itt egyszer megszakad. Most erre én tuti azt mondanám, hogy biológiai hiba, vagy véletlen, de jóslási szempontból ez azt jelenti, hogy akkor lesz valami nagy baleseted, vagy valami ilyesmi, de abból felépülsz. Ha igazán morbidok akarunk lenni, akkor meghalsz, de aztán mégis visszahoznak az élők sorába - mondom, majd egy unott sóhaj után hozzáteszek még valamit. - Mondtam én, hogy semmi értelme, neked is csak a halálodat tudjuk itt jósolgatni...

Jósolj Bébi

Marietta & Maxon

-Még meglátom. – Kacsintottam rá szenvtelenül. Nem hiszek a jóslásban semmi egyéb hókusz-pókuszban, de azért élvezem ezeket az órákat, rém vicces mikor a tanár transzba esik vagy elhiszi, hogy transzba esett, a feje olyankor megnyúlik, kap egy rémült ábrázatot aztán mondja-mondja, amit éppen akkor talál ki, remek improvizáló képessége van, már-már ördögien mesteri. Ezek az órák legalább lehetőségeket adnak arra, hogy kialudjam magam, jobb kipihent fejjel neki állni a napnak, főleg Pitonnak, nem csípem.
Beleillesztem a kezem az Övébe, jóval nagyobb a tenyerem és szinte elveszik alatta az övé,d e bársonyosan puha, eltudnám ezt a kezet máshol is képzelni…khm..na vissza a jelenbe Waldemard!
-Vagy megtörtént, de nem tudsz róla, mert nem fizikailag nehéz dolog esett rád, hanem lelkileg, talán valami szörnyű vagy fájó dolog sújtott. De persze igen, halandzsa ja. – Vonok vállat és újra bolondozom, kissé túl komolyan mondtam, amit mondtam, nem is akartam kimondani, egyszerűen csak kibukott belőlem, szentszar!
-Csak csináld. – Vigyorgok rá farkas mosollyal, de szinte bennem akad a levegő, ahogy végig húzza az ujját a tenyerem életvonalán, basszus.
-Ez valóban morbid, főleg, hogy ezt már egyszer megjósolták nekem, csak ott nem volt semmi feltámasztás csak a halál. – Gondolok vissza a beteges jóslatra a nagybátyámtól. De elmosolyodom, remélem katartikus halálom lesz, nem akarom valami sima kipurcanást, legyen benne valami izgalom is.
-Ha kipurcannék legalább legyen látványos, minimum táncoljanak körbe csinos csajok. – Jelentőségteljesen kacsintok.