>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Vortigern & Mina - Valahol az utcán

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Kor :
26
Hozzászólások száma :
32
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Vortigern & Mina - Valahol az utcán   Vas. Dec. 04, 2016 12:35 pm


Vortigern & Mina


[You must be registered and logged in to see this image.]
Brian! Brian! Legszívesebben ordítanék, ahogy a torkomból kifér. Hogy lehet valaki ennyire… ennyire szörnyű? Nem azt mondom, a rendelés kiszállítása mindkettőnk feladata, de egy olyan helyre elküldeni, ami a Zsebpiszok közben van, az már szerintem nem az én feladatom lenne. Remélem. Nem véletlenül lépkedek remegő lábakkal a kérdéses üzletig, aztán ott átadom a kis dobozkát, amiben több kis fiola van, majd el is indulok visszafelé. Félreállok egy felém közeledő nagyon rossz kinézetű egyén elől, teljesen a falhoz húzódom, és nem is megyek addig tovább, amíg el nem megy. Nagyon kitűnök ebből a környezetből, pedig nem is olyan kirívó az öltözékem, legalábbis szerintem. A sálam az egykori házam színeiben díszeleg, míg a fekete kabátom, az alóla kikandikáló rövidebb szoknyám már inkább az elnyűttebbek közé tartozik, amit tényleg csak munkába szoktam felvenni.
Lassan tovább indulok, karommal körbeölelem magam. Szinte a kis köz legvégébe kellett jönnöm, ami alapvetően nem tartott volna sok ideig, én mégis legalább egy órája eljöttem már a patikából. De ha Brian valamit szólni mer, akkor tuti hozzávágom a bolt készletét, és csinál majd, amit akar a nap hátralévő részében, úgyis lenne jobb dolgom, mint vele és az elképzeléseivel bajlódni. Egy pillanatra felnézek és pont ez a pillanat az, amikor az utca másik felén kiszúrlak. Azt hiszem, nem vettél észre, simán elsétálsz mellettem. Nem meglepő, kis alakom könnyen eltűnik a többi nézelődő között. Először megyek tovább, csak elraktározom magamban, hogy még élsz, de aztán megtorpanok. Tényleg elég nekem ennyi? Hetek után elég lenne csak a látványod?
Nem.
Sietős léptekkel indulok meg utánad, egy kicsit megfeledkezek a környezetemről, még a nevedet is kiáltom, de mintha felesleges lenne. Végül nagy nehezen utolérlek, és egy szerencsétlen véletlen miatt, ami a megbotlásomnak a következménye megfogom a kezed.
- Úgy aggódtam, hogy többé már nem látlak. Minden nap vártam a hírt, hogy eljött az az idő.
Ha tudtam volna, hogy ennyire közel vagy, és mégis oly messzire száműzöd magad, akkor biztos kitaláltam volna valamit, hogy a távolból segítsek. Egy Scamander mindig megoldja, hogy elérje, amit akar. Még akkor is, ha időbe telik neki. Nem állok eléd, tudom… érzem, hogy nem örülsz ennek, de nem tudnék saját magammal elszámolni, ha most tényleg hagylak elmenni egy szó nélkül.
- Kiszállítottam egy vevőnek, nem utánad kémkedek. De megláttalak és… csak pár szót akartam váltani veled.
Hidd el, kérlek, nincs semmi hátsó szándékom, ha kell a számlát is meg tudom… a számla nálam maradt, vissza kell vinnem a vevőnek. De majd később, vagy elkísérlek és úgy. Vagy… Vagy mondj valamit, kérlek, és ne legyél nagyon dühös, rendben?




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Keresem :
Hozzászólások száma :
60
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Vortigern & Mina - Valahol az utcán   Vas. Dec. 04, 2016 2:05 pm



[You must be registered and logged in to see this image.]
a csöndet

hallani kell
Nem gondoltam volna, hogy egy macskával ennyire meggyűlik a bajom. Ez már a második alkalom volt, hogy egyszerűen meglóg akkor, amikor a hiányzó lábát akarom helyre tenni, mintha szándékosan szabotálna a műveletben. Ezúttal tanúja is voltam annak a pillanatnak, amikor a résnyire hagyott ablakon kisurrant, fel a háztetőkre, onnan pedig ki tudja, hová.
Tudom, hogy felesleges lenne aggódnom. Azonban már egy teljes óra eltelt azóta, hogy megszökött, a jelenlétét pedig annyira megszoktam, hogy magamra venném, ha valami komoly baja esne. Elméletileg a kneazle tud vigyázni magára, ez pedig az ő esetében sem lehet más. Bár csak három lába van, az első hiányzik, ugyanolyan büszkén és kecsesen masírozik a koponyáim között, mintha semmi baja nem lenne. Csak egyszer lökött le véletlenül egy üvegbúra mögé rejtett vesét, és csak a törhetetlenséget biztosító bűbájokon múlt, hogy nem törött szilánkokra az üveg, rendkívül értékes tartalmával egyetemben. Ezt a vesét valaki amputoportálásban hagyta el, hihetetlen módon azonban nem halt bele, mert még időben el tudták látni. Igaz, életminősége jócskán megváltozott azóta.
Kabátomat szorosabbra húzom magamon, ahogyan a bolt melegéből a kinti, csípős hidegbe lépek. A karácsony közeledtével már csak idő kérdése, míg beköszönt az első igazi hóesés, ami nem olvad el. Mélységesen hálás vagyok a Zsebpiszok Köznek, hogy nem emlékeztetnek az ünnepre egyfolytában. Ez lesz a második karácsonyom testvérem, valamint családom nélkül. Tavaly ilyenkor még a Foltozott Üstben „ünnepeltem”, amit körbedíszítettek azokkal az ócska fenyőágakkal. Még akkor is, ha kifejezetten elutasítottam a dekorációkat.
Fejemet hol az épületek tetőire emelem, hol pedig az elrejtett zugokat, szemeteseket keresem. Nem egyszerű feladat megtalálni a kneazle-t, főleg nem ebben az utcában, ezek között az emberek között. Bárkinek bármilyen tévhite is van azonban, a Zsebpiszok Köz se sokkal másabb, mint amilyen bármelyik varázslók lakta hely. Megtaláljuk itt a varázslótársadalom kitaszítottjait, akik saját döntéseik, vagy meg nem értettségük folytán keveredtek ide, de azokat is, akik egyszerűen csak itt érzik otthonosan magukat. Egy idő után már pillanatok alatt kiszúrod azokat, akik nem ide tartoznak. Rettegnek attól, hogy hozzájuk szólnak, a táskájukat is erősebben markolják, mert attól félnek, elveszik tőlük azokat. Vagy csapzott külsőt imitálnak, mert úgy hiszik, így illeszkedhetnek be. Pedig ettől feltűnőbbek, mint én, aki egy mondatot nem tud nyugodtan végigmondani.
Egyszer mintha valaki a nevemet mondaná, a hangokat azonban eleresztem a fülem mellett, ahogyan belesek két hordó mögé. Mintha némi mocorgást láttam volna ott, de persze nem találok semmit. A semmiből azonban előkerül valaki, akire ismét nem számítottam. Csak másodpercek múltával fogom fel, hogy Milena már megint rám talált, alattomos módon kúszva elő múltam maradékából, nem hagyván, hogy csupán árnyékká váljak önmagam is. Kiszedem kezem szorításából, és magamhoz emelem azt.
- Aha… – motyogom, szinte rá se nézve, inkább a Borgin tetőterét próbálom bemérni, vajon oda szökhetett-e a macska. Nem szeretem a havat, de most talán könnyebb lenne, ha a lábnyomait láthatnám.
- Gra-gra-gratulálok, hogy s-s-s-sikerült ki-kinyomoznod, hol vagyok, de most n-nem érek rá. – hessegetem el még a gondolatát is annak, hogy lelkiznem kelljen. Nem akarom, hogy sajnáljon, nem akarom, hogy kövessen, nem akarom, hogy egyáltalán tudja, hogy létezem. Az nem tesz jót senkinek sem.
- Nem láttál egy fo-fo-fo-foltos kneazlet? Kö-körülbelül ekkora, és cs-csak három lá-lába van. – mutatom a két kezemmel, hogy mekkora lehet. Ha már vette a fáradtságot, hogy utánam nyomozzon, és kémkedjen is, legalább legyen hasznos, amiért itt van. Egy jó darabig viszont lehet, be kell szüneteltetnem az üzletemet, amíg meg nem szabadulok tőle valahogyan. Vagy legalábbis, sokkal körültekintőbbé kell válnom.


[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Hozzászólások száma :
32
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Vortigern & Mina - Valahol az utcán   Kedd Dec. 06, 2016 6:54 pm


Vortigern & Mina


[You must be registered and logged in to see this image.]
Rosszat tettem, ez már biztos. Nem kellett volna leszólítsalak? De az biztos, hogy akkor én lettem volna nagyon rosszul, és… és nem akartam elmenni melletted, mintha nem is ismertelek volna. Elengedlek, tudom, hogy nem szereted, és azt sem, hogy… várj, az előbb mondtam, hogy kiszállítottam. Dühös leszek, előkapom a táskámból a számlát, és meglobogtatom az orrod előtt.
- Azt hiszed, követlek? Azt hiszed, nincs más dolgom, csak utánad koslatni? Te lettél az új hobbim? – dobbantok egyet a lábammal, és felemelem a hangom. – Örülök, hogy látlak, és hogy jól vagy, de attól még nem követlek mindenhova. Vagy…
Egy pillanatra elgondolkodom. Azok az alapanyagok, és bájitalok nem hosszú távra kellhettek, tehát rendszeresen kellene visszajárnod hozzánk. Mivel Briannel megegyeztünk, hogy reggel én nyitok, ő pedig este bezár, mivel a Mungóban kell lennem…
- Ezért nem láttalak azóta a patikában? – fogom vissza a hangerőmet. - Mert kerülsz engem? Nem volt nehéz kifigyelned, hogy mikor megyek el onnan. Minden nap pontban délután négykor.
Nem mondanám, hogy meglepetésként ér a felismerés. Arról már biztos fogalmad sincs, hogy rendszerint éjfél körül érek haza.
- De igen, láttam azt a macskát. Ott ólálkodott körülöttem, mikor átadtam a rendelést.
Ez persze nem igaz, de tényleg láttam egy macskát, aminek három lába volt. Azóta viszont bárhol lehet. Akkor egy ideig mellettem jött, de aztán eltűnt. Ha tudtam volna, hogy neki kell, akkor megpróbálom megkeresni, de úgy eltűnt, hogy esélytelennek látom az előkerülését. Belenyúlok a táskámba egy fioláért, már rá is markolok, de aztán meggondolom magam. Biztos nincs rá szükséged, hiszen elő tudod állítani magad is.
- Vortigern, kérlek, legalább egy kicsit próbálj meg úgy tenni, mintha örülnél neki, ha látsz.
Nem tudom miért, de szinte lehetetlen kérésnek érzem. Elég világosan megmondtad többször is, hogy nem kívánatos személy vagyok a közeledben. Lehajtom a fejem, akármit is válaszolsz, és ekkor jut eszembe a másik lehetőség. Talán nem véletlenül követett az a macska. Egy bájital hozzávaló maradt nálam, ami köztudottan vonzza őket, és megérezhette az illatát.
- Talán hamarabb megtalálhatjuk, ha megpróbáljuk magunkhoz csalni.
Mivel még mindig a táskámban van a kezem, most rámarkolok a kis aszott sárkánymáj darabra, és kiveszem, majd fel is mutatom.
- Sárkánymáj, de kérdezd meg, honnan van. Én se hittem el, hogy be lehet szerezni, de ha valakinek jó kapcsolatai vannak, akkor könnyebbé válik minden.
Ezer hála Gilbert, nem is tudod elképzelni, hogy mekkora szívességet tettél most nekem.

- Nos, akkor kell vagy sem? De ha igen, akkor érdemes kicsit félrevonulnunk, hogy a rengeteg ember ne legyen útban.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Keresem :
Hozzászólások száma :
60
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Vortigern & Mina - Valahol az utcán   Vas. Dec. 11, 2016 10:15 am



[You must be registered and logged in to see this image.]
a csöndet

hallani kell
Bosszantó, hogy mindig belé botlok, ha pedig valamit mindenképp el akarok kerülni, hogy múltam fényes árnyékai épp itt, az otthonomban akadjanak rám, és egyáltalán bármi közük legyen ahhoz, mivel töltöm el drága, fogyatkozó időmet. Nincs szükségem másokra, nincs szükségem mások gondoskodására. Az általuk ismert, világra nyitott, másokkal kicsit is foglalkozó Vortigern megszűnt létezni, hogy helyet adjon az alvilág legtehetségesebb, legszakképzettebb medimágusának és alkimistájának, Hyginus Sorelnek. Már nem érdekel mások lelke, már nem akarom a szellemet és a lelket is ápolni, már nem akarok komfortot és megnyugvást találni mások boldogságában. Csillagom vörös fényt áraszt már magából a tiszta fehér helyett, másként és másokat oltalmazva ebben a hazugságokra épült világban, amiben élünk.
- H-ha nem k-k-k-követsz, akkor mi-mi-mi-mi-miért vagy itt? Mi-mi-miért sz-sz-sz-szóltál hozzám eggggy-egyáltalán? – kerülöm a tekintetét, miközben beszélek, egy pillantást vetek azonban arra a papírra, amit meglenget előttem. Jobban érdekel persze, melyik szomszédom rendel tőle, és mit, de a gyógyitalok között semmi gyanúsat nem találok. És semmi olyat, amit magam nem tudnék elkészíteni. Újonnan magam főzöm az összes bájitalom, amíg nem találok kellően megbízható patikát, ahol megfelelő minőségben gyártják le az általam áhított főzeteket. Amióta tudom, Milena ott dolgozik, kerülöm azt a helyet, nem járok oda többé, de még az Abszol úti sétáim alatt is a szokásosnál paranoiásabb vagyok attól tartván, valamelyik üzletből kifelé járva szembe találom magam a lánnyal. Talán bagolypostával mindent egyszerűbb lenne elintézni, elvégre ugyanakkora a valószínűsége annak, hogy a csomagjaimat átnézik, mint hogy a lépéseimet figyelik, éppen merre és mit vásárolok.
- N-n-nem megyek oda többé. – nyögöm ki megerőltetve hangszálamat. Nem volt a legjobb kifogás egy balul sikerült varázslatra fogni kényszeres dadogásom, de hirtelen nem tudtam jobbat hazudni. Magamnak sem tudom megmagyarázni, miért teszem, talán az állandó paranoia és idegesség hatása az egész. Pedig régen akár órák hosszat is beszéltem mesékről, legendákról és mítoszokról Echonak, aki csodálattal vegyes ámulattal hallgatta őket, ahogyan Milenának is meséltem mindazokról a dolgokról, amik meghatározták Vortigernt.
Tekintetem mégis felkapom akkor, amikor azt mondja, látta a macskát. Nevet nem adtam neki ugyan, nem tartom tulajdonomnak, hogy becézgessem, de kellemes társnak bizonyult a néhány nap alatt, mialatt hozzám került. És jóval bájosabb, mint a személyes kopogószellemem.
- Merre? H-ho-hol láttad? – hangom az eddigieknél jóval lágyabban szeli át a levegőt kettőnk között, kicsit arra a személyre emlékeztetve őt, aki valaha voltam, vagy lehettem volna. Leszámítva a beszédhibámat persze, de azon nem tudok változtatni jelenlegi életmódom mellett. Látszik rajtam, jobban le is fogytam, mint amire emlékezhetett, bár mindig is vékony alkatú voltam. Főtt ételt egyre ritkábban eszek, nincs rá időm, pedig Milena is tudja, a szakácsképességeim vetekszenek a legjobb házimanókéival. A főzés egyfajta kifejezőeszköz, nem más, mint másnak a festés vagy a zene, éppen csak az eszközök mások ahhoz, hogy elkészítsd művedet. Minden fűszert egy-egy érzéshez köthetsz, kombinációikkal pedig üzenetet alkothatsz a világ, de mindenképpen a kóstolók számára.
- Megfelelő k-k-kkkkkapcsolatokkal b-b-bármi be-beszerezhető. Akik tu-tu-tudják, hol keressék, m-m-m-megsze-sze-szerzik, amit akkk-akarnak. A Zs-zs-zs-zsebpi-piszok közbe is b-betéved néhány f-f-f-fejes, hogy ti-tiltott t-t-t-tárgyakat vásároljanak. A csö-csőcselék csak kis hal, nem ártanak azok s-s-senkinek, önmagukat ki-kivéve. Aki ezt nem lá-látja, az v-v-v-vak. D-d-d-de rend-rendben, vo-vonuljunk félre. Mi-mi-mi-mit akarsz azért a sá-sá-sárkánymájért? – húzódok félre két épület közötti résbe, ahol máskor a boltokon kívüli, illegális üzleteket szokták lebonyolítani. Egy-egy gyanús csomag, levél vagy információ, de már senkit sem érdekel. Itt nem. Tisztában vagyok viszont vele, hogy semmi nincs ingyen, nincsenek illúzióim.
Más kérdés, hogy megbízható vagyok-e eléggé, hogy betartsam, amit kérnek tőlem, és nem medimágusi kérésről szól. Engem sokakkal ellentétben nem feltétlen érdekel, tartozom-e vagy sem.


[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Hozzászólások száma :
32
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Vortigern & Mina - Valahol az utcán   Vas. Dec. 18, 2016 10:58 pm


Vortigern & Mina


[You must be registered and logged in to see this image.]
Azt hiszem, lassan ideje lesz belátnom, hogy mióta újra találkoztunk, én jobban akarom tudni, hogy mi van veled, mint amennyire te közölni szeretnéd velem. De hogyan mondhatnék ellent a saját kíváncsiságomnak? Hogyan ne aggódjak érted, és hogyan tegyek úgy, mintha nem itt lennél tőlem nem is olyan messze. Vagy ki tudja milyen közel, de az biztos, hogy ha egyszer betértél már hozzánk, akkor többször is kellene. És mégsem. És ezzel nagyon összezavartál. Eleinte vártalak, direkt vállaltam a kirakatbábú szerepét, hátha meglátlak, még ha nem is jössz be, de aztán már feladtam, most pedig mégis itt vagy.
- Hogy miért? Mert ki kellett vinnem ezt az egyik vevőnknek. Mert nem tudtam elmenni melletted úgy, hogy ne beszéljek veled két szót. Mert tudni akartam, hogy jól vagy, és mert… féltem, hogy már nem látlak majd.
Kerülöd a tekintetem, ebből tudom, hogy ha térden állva is könyörögnék neked, akkor sem hatnálak meg úgy igazán. Már nem, és jobb lesz, ha ezt elfogadom. Hiába teszek bármilyen próbálkozást arra, hogy elkapjalak, csak egy félmosoly erejéig, vagy hogy nem löksz el magadtól azonnal, felesleges. Ha a falba verném a fejem, az is hamarabb megadná magát, mint te, igaz?
- Nem? De… miért? Miattam…
Nem kell kérdeznem, tudom. De meglep, hogy aztán milyen gyorsan változol át vissza régi önmagaddá, egy macska miatt. Szinte rosszul is esik a dolog, de ez megint csak egy olyan dolog, amin túl kell tennem magam és megbarátkozni a gondolattal.
- Egy… egy macska fontosabb, mint én? – Szinte sírós a hangom, de tovább folytatom. – Ne erőlködj a válasszal, mert tudom. A Black Witch-nél láttam, de azóta már bárhova elmehetett.
Pontosan tudom miről beszélsz, láttam már néhány dolgot, még korábban, de a gyerekkorom és az iskolás éveim részleteivel nem untatnálak. Inkább csak megyek utánad, úgy tűnik, te sokkal jobban ismered ezt a helyet, mint én.
- Nem kérek semmit. Amit kérnék, azt úgysem adod meg.
Lerakom a sárkánymájat egy ládára, majd kicsit eltávolodom. Nem tudom meddig fogunk ott állni. Összehúzom magamon a kabátot, és úgy döntök, hogy mégis adok a kívánságomnak egy esélyt.
- Ha azt mondanám, hogy járj továbbra is a patikába, ezt kérem a sárkánymájért cserébe, akkor megtennéd?
Úgy érzem, nem nagy kérés ez. Kollégámtól hallottam, hogy legálisan nem olyan könnyű hozzájutni ezért a kincsért, nem legálisan pedig nagyon sokat ér. Ennek fényében úgy érzem a kérésem igazán elhanyagolható.
- Nem kell találkoznod velem, majd megadom az időpontot, mikor biztos nem vagyok ott, és ha mégis akkor jönnél, amikor ott vagyok, elbújok hátul és egy hajszálamat se látod.
Nem tudom, mivel fogadkozhatnék, mit ígérhetnék még meg, ami vonzóvá tenné számodra a helyet, csak egy kicsit. Mert azzal biztos nem tudnálak megfogni, hogy vannak olyan bájital összetevők, amik csak nálunk találhatóak meg. Nem, hiszen pont te mondtad az előbb, hogy itt a közben bármit megkaphatsz, amit csak akarsz. Nem is tudom, hogy miért remélem akkor, hogy majd eljössz hozzánk. Medimágus vagy, a bájitalokat magadnak is ki tudod keverni.
Felettünk neszezés hallatszik, felfelé fordítom a fejem, és várok arra, hogy mire is kell számítanunk. A pálcám felé nyúlok, arra az esetre, ha mégsem a macska jönne el ide. De remélem, hogy igen, nem keverednék egy párbajba úgy, hogy nem is tudnám tökéletesen megvédeni magam, akkor hogy védjelek meg téged?




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Keresem :
Hozzászólások száma :
60
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Vortigern & Mina - Valahol az utcán   Szer. Dec. 21, 2016 7:25 pm



[You must be registered and logged in to see this image.]
a csöndet

hallani kell
Jó ideje a kneazle az egyetlen értelmes társaságom. Nem, nem beszélek hozzá úgy, mintha elhinném, megért engem, és nem teregetem ki szívem titkait, álmait, félelmeit és ábrándjait számára, de nem egyszer kapom magam azon, hogy becézgetve csalogatom magamhoz egy-egy simogatásokkal és dorombolásokkal eltöltött percért, hogy aztán újra felfedezni engedjem a boltomban. Talán betegesen ragaszkodni kezdek hozzá, jobban is, mint az emberi kötelékeimhez, amiket ezzel ellentétben annyira elszakítani próbálok. Nem hozhatok csalódást és boldogtalanságokat azoknak, akik valamit számítanak nekem. Vagy valaha számítottak legalábbis.
- Ez nem arról sz-sz-sz-szól, hogy k-ki ffff-fontosabb nekem, Mi-mina. – sóhajtok egyet fáradtan. Nem egyszer fordul elő, hogy nosztalgiával gondolok vissza azokra a boldogabb időkre, amikor még gondtalannak tűnő életem volt. Karrierem felfelé ívelt, sokan az évszázad legnagyobb áttöréseket felfedező medimágusát sejtették bennem, aki minden bizonnyal jó néhány Arany Merlin díjat is bezsebelhet, oldalamon pedig az a nő állt, akit nem érdekelt a betegségem, és aki igazán élőnek éreztetett engem. A haja még mindig olyan, mint a napfény. Elhittem, hogy tökéletesen kispolgári, sikerekben dúskáló életet élhetek, elhittem, hogy mindenem megvan a boldogsághoz. De akárhányszor merengtem ezeken, mindig arra jutottam, hogy nem bántam meg választásom. Van valami, amivel meg kell harcolnom, és amire egyedül akkor lehetek képes, ha Echot biztonságban tudhatom magamtól. Áldozatot hoztam érte, és azokért, akiket szerettem. Ennek így kellett történnie.
Kérése együgyűnek, egyszerűnek tűnik, holott biztos vagyok benne, nem lehet csak ennyi az ára annak a sárkánymájnak. Pillanatokra lefagyok, ahogyan magamban a válaszomat foglalom össze, én ugyanis igazán nem szeretném a társaságát keresni. De talán tartozom a magyarázattal, hogy miért kellett eltűnnöm az életéből. Párosunkat halk nesz zavarja meg, a foltos kneazle gyakorlatilag másodpercek alatt kiszagolta a számára felkínált ételt, és minden óvatosságát hátrahagyván ugrik neki a vacsorának. Arcomra mosoly szalad, amikor gátlástalan falatozását figyelem, a kis adag hamar gyomrának martalékává válik.
- H-h-hi-hihetetletlen vagy! – kapom a kezembe az állatot, aki elégedetten nyalja körbe arcát a ki nem érdemelt jutalomfalat után. Erősen tartom magam mellett, nehogy megint kóborolni legyen kedve, Milenának pedig az is feltűnhet, hogy az egyik első lába hiányzik. Valószínűleg valami utcai macskaharcban veszíthette el, vagy egy rosszul sikerült balesetben, de minden alkalommal, amikor megjavítanám, egyszerűen a semmibe veszik.
- Van egy m-m-másik ajánlatom. Főzök v-valami ebédet, közben ki-ki-kkk-kiélheted k-ki-kíváncsiság-ságodat, és ne-ne-nem t-teszel nekem ilyen k-kéréseket. Ha van időd. Köv-kövess. – fordulok ki a sikátorból, és a tömegbe vegyülve indulok el a Crux Ansata irányába. Szemben velünk egy furcsa páros épp egy tipikus, utcai üzletet köt, látni is, ahogyan az erszénynyi galleon és egy tojás alakú tárgy gazdát cserélnek, de ügyet sem vetek rájuk. Valószínűleg amúgy is hamisítvány. Tökéletesen kiismertem az ide látogatókat, a csőcseléket, és az elitet egyaránt. Észrevétlenül ugyan, de én is eggyé váltam azokkal az emberekkel, akik ide járnak. Már ez az otthonom, ide tartozom.
- Az üz-üzletben ne-ne-ne nyúlj ssss-semmihez, kérlek. És ne hi-hi-híreszteld. Egyébként mmm-mi-miért nem hasz-használtok bag-bag-bagolypostát? – haladok a boltom felé, ha pedig odaértünk, lenyomom a kilincset, hogy beljebb tessékeljem. Van egy lépcső, ami az emeleten található, apróbb lakásra vezet, ami kicsi ugyan, de egy személynek, na meg egy kneazle-nek és egy kopogószellemnek épp elég komfortos.


[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Hozzászólások száma :
32
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Vortigern & Mina - Valahol az utcán   Hétf. Dec. 26, 2016 8:16 pm


Vortigern & Mina


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nehezen tudok megbarátkozni bizonyos dolgokkal, de ha egyszer már sikerült, akkor nem lesz onnantól kezdve gond belőle. Egészen addig, amíg újra meg nem jelenik az illető, akihez ez az egész köthető. Pont, ahogy Vortigern is. Fájt, mikor elmentél, kerestelek is, de aztán belenyugodtam a dologba, a saját vizsgáimmal kellett foglalkoznom, és végül úgy eltelt az idő, hogy már senki sem vállalta el a felkutatásod, még úgy sem, hogy bevetettem a családom nevét mindenféle módon.
Egyébként miért is ne szólhatna pont erről a dolog? Miért ne lehetne a kérdés a macska vagy én? Miért gondolod, hogy másról szól, ha engem látni se akarsz, de egy macska miatt kinn töltöd az utcán a fél napodat? A patikába pedig be se akarsz jönni, akkor mi másról szólna? Az már meg sem lep, ahogy magadhoz öleled azt az állatot. Lehajtom a fejem, mert tudom, hogy akkor egyelőre ennyi volt és talán jó sokáig még. De legalább tudtam valamennyire segíteni, és ez jó hír. Odasétálok, és megpróbálom megsimogatni a cicát.
- Remélem ízlett az a falat husi, nem szeretném, ha kárba veszne. – Aztán felnézek rád. – Tényleg tudsz rajta segíteni?
Tovább cirógatom a cicát, mert megérzi, hogy nemrég még az én kezemben volt a máj, és hagyja, ezért is ér meglepetésként az ajánlatod. Azt hiszem, jobb, ha lemondok arról, hogy valaha bejössz hozzám a patikába. Igazából nem kell kéretnem magam, mert biztos vagyok benne, hogy tudod, mit fogok majd válaszolni, de akkor is meg kell kérdeznem.
- És ha utána elválunk, akkor nem is látlak már többé? És ha mégis, ha megesküszöm, hogy nem kereslek, de összefutunk, akkor elhiszed, hogy véletlen volt?
Ahogy most is, de olyan nehezen győztelek meg róla, hogy nem kerestelek, pedig tényleg nem. Miért nézed ki belőlem, hogy bármiféle biztosíték nélkül bejövök egy olyan utcába, mint ez? Nem tagadom, hogy vonzott már a tény, de csak azóta, hogy Harry orvosságán dolgozok. Előtte a nyugodt kis életemben meg sem fordult, hogy felkeressek itt egy boltot is, vagy egy orgazdát. Az már más kérdés, hogy az honnan szerezte be, akitől én rendeltem. De amiről nem tudok, az nem fáj.
Elindulok utánad, kicsit nehezen követlek a tömegben, de végül nem tévedek el, és nem is maradok le nagyon.
- Általában baglyot használunk, de ha a vevő kéri a személyes kiszállítást, főleg ha valami értékesről és törékenyről van szó, akkor személyesen szállítjuk ki a rendelést.
Zsebre teszem a kezem, hogy még véletlenül se érjek hozzá semmihez, de a kíváncsiságom hajt annyira, hogy alaposan körbenézzek.
- Nem szólok egy szót se, ígérem.
De így legalább tudom majd, hogy hol kell keresselek, ha valami olyan hírt hallok, de nem fogok idejárni óránként, ne aggódj. Tudom, hogy azt nem tudnád elviselni, és én se tudnám megtenni. Ahhoz már klónoztatnom kellene magam. De ha esetleg legközelebb megint ide kéne kihoznom egy rendelést, akkor talán eljönnék erre is.
- És mi lesz a menü? – ülök le egy látszólag stabil székre, hogy beteljesíthessem ígéretem. Nem kérdezek, és nem nyúlok semmihez. Brain meg csessze meg, aggódjon csak, hogy történt velem valami.
Megpróbálom magamhoz csalni a cicát, hogy én is had simogathassam kicsit, mert le kell… muszáj lefoglalni valamivel a kezeim, különben visszamennék a boltba. Nem azért, mert olyan nagyon vágyom a borzongásra, de a kíváncsiságom sokszor legyőzte már a józan eszemet. Most is pont azon gondolkodom, hogy talán vissza kéne menni és tüzetesebben megvizsgálni dolgokat. Láttam egy érdekes alakú koponyát, és az alkímiai hozzávalók felirat is érdekesnek tűnik.
- Nem lenne gond, ha kicsit visszamennék a boltodba? Nem nyúlok semmihez, becs szó - mosolyodom el bátorítóan.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Keresem :
Hozzászólások száma :
60
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Vortigern & Mina - Valahol az utcán   Pént. Jan. 06, 2017 7:24 pm



[You must be registered and logged in to see this image.]
a csöndet

hallani kell
Azt hiszem, ha sikerül megértetnem Milenával, miért nem egészséges, ha utánam kutakodik, akkor hamarabb leszáll majd rólam, elfelejt engem, a boltomat, és az együtt töltött időt is, és könnyebben elenged mindent, ami velem kapcsolatos. Nem gondolom, hogy minden éjszaka utánam epekedne, közel sem töltöttünk együtt annyi időt közösen, hogy azt hihesse, én vagyok álmai lovagja, de a volt hurgabugos lányt ismerem eléggé ahhoz, hogy tudjam, két kézzel kapaszkodik mindenbe és mindenkibe, aki egy kicsit is jelentett számára valamit, nehezen oldódik igazán, és mindig mindent kontroll alatt akar tartani. Még nem tanulta meg, hogy ez lehetetlen, és még ha bizonygatja is, talán főleg önmagának, ez mennyire nincs így, én átlátok azokon a hazugságokon, amivel becsapja önmagát. Szeretném, ha boldog lenne, ehhez viszont van pár dolog, amivel szembesülnie kell. Akkor pedig az én életem is nyugodtabb lesz.
A kneazlet határozottan fogom a kezemben, mialatt a boltom felé sietek, nyomomban a szőkeséggel. Az ajtót se mechanikus, sem pedig mágikus kulccsal nem zártam be. Azon kevés kiválasztottak közé tartozom, akiknek egyáltalán nem kell félniük attól, hogy valaha is kifosztják őket, köszönhetően a kopogószellemnek, ami gyakorlatilag az üzlettel és a lakással együtt jár. A legtöbben nem merik ezt megkockáztatni, a kopogószellem jobbnak bizonyul bármelyik házőrzőnél, de ha ez sem lenne elég, a helyiek mind tudják, hogy az igazán értékes dolgokat nem lehet ellopni ebből a boltból, mert mind a fejemben van. Ha pedig valaki meg akar ölni, úgy sem tudok ellene tenni, előbb vagy utóbb megtalálják a módját. Nem egy lakat lesz a visszatartó erő.
A bolt maga sötét ugyan, a Zsebpiszok közbe aligha jut be elegendő napfény, ráadásul minden zsúfolt, azonban rendezett és tiszta is egyben. Minden polcnak, minden szekrénynek megvan a maga funkciója, a falakon lévő, anatómiai, mozgó képek, valamint a különböző, érdekes kinézetű koponyák és köves szervek pedig az üzlet ékeiként virítanak, persze minden a maga helyén. Ugyan minden tökéletesen steril, még a pulton sem találni egy foltot vagy porszemet sem, a sarkok pedig a pókhálóktól mentesek, van egy sötét, amorf, nyomasztó hangulata az egésznek, ami miatt közönséges vásárló nem szívesen teszi be ide a lábát. Az emberek persze csak félreértik – én szakmai szemmel, csodálattal és áhítattal tekintek ezekre a tárgyakra, ami másokból a halál és betegségek gondolatát, a félelmet és az undort váltják ki.
A pult mögötti ajtó elzárja magát a kíváncsiskodók elől, a fém csigalépcső pedig egy csapóajtó után a tetőtéri lakásra vezet. A ház egyetlen olyan részére, ahová elegendő napfény szökik ablakain át – és még a fura díszek is hiányoznak. Nem, a bolttal ellentétben a lakás maga teljesen hétköznapi, köszönöm. Talán csak azt leszámítva, ami egy átlagos varázslólakásra egyébként is jellemző, mint például hogy a ruhák magukat teregetik ki, és vasalják rendbe, az edények pálcasuhintásra mozognak a mosogatóban, hogy a kefével alaposan lecsutakolják őket, és a kandalló is önmagától adagolja a kellő mennyiségű tűzifát, hogy melegen tartsa a lakást. Egyébként egy szerényebb lakásban találhatja magát Milena, egy összevont nappali-konyhával, ahol a polcok tudományos kötetek helyett főleg irodalmi alkotásoktól roskadoznak (bár nem kizárólag), egy szerény fürdővel, és egy apró hálóval. Teljesen hétköznapi, sőt, kifejezetten otthonos zug. Valami, amire semmiképp sem számítanál a bolt után.
- P-p-p-persze, hogy tudok. Mi-mi-mi-mindent m-megszereztem hozzá, hogy elvégezzem a prrrr---procedúrát, de a k-kis ko-komisz mi-mi-mindig elszökik. – leteszem a szoba egyetlen foteljének a karfájára a macskát, majd a csaphoz indulok, hogy kezet moshassak. Egyre ritkábban főzök, pedig szeretek foglalkozni vele, de egyszerűen sajnálom rá az időt. Mostanában sokkal egyszerűbb, ha inkább többet fizetek a készételért, és hazahozom ezeket. Bár néha megkérdőjelezhető ezek minősége.
- Bu-burgundi fűszervajas cs-cs-cs-csiga r-rántott go-gombával. – fapofával öltöm magamra a kötényem, ami egészen hasonló ahhoz, amit a műtétek és beavatkozások alkalmával viselek, talán csak most nem nézek ki benne annyira fenyegetőnek. - Csa-csak vi-vi-vicceltem, Milena, tudom, hogy n-nem ennéd meg. Kü-különben ha mo-mo-most n-nekiállnék, még h-holnap se lennék kész v-vele. Cs-cs-csak egy kis b-b-bulgurt főzök g-g-g-gombaszósszal. – pálcám egyetlen suhintásával kinyitom az egyik fiókot, amiből a vágódeszka a konyhapultra kerül. Eléggé szűkölködöm a helyben, mindent be kell osztanom, valamelyikünk pedig biztosan állni is fog, mert nem épp vendégvárásra találták ki ezt a lakást. Csak egyetlen ülőalkalmatosság van.
- M-m-m-menj csak. T-t-t-tudni fo-fogom, ha va-valamihez hozzáértél. És n-ne háborgasd a k-k-k-kopogószellemet, ami a m-másik szobában van. R-remélhetőleg. – varázsolom elő az alapanyagos, ételes szekrényből a gombákat a mosogató felé, hogy alaposan megmossam és megpucoljam őket. Remélem, a kopogószellem említése kellőképpen eltántorítja őt attól, hogy ismeretlen szobákban kutakodjon. Addig is, nekem is lesz időm elfogyasztani egy adag sárkányfüvet. Az elég sok dologra megoldás nekem.


[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Hozzászólások száma :
32
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Vortigern & Mina - Valahol az utcán   Szomb. Jan. 21, 2017 9:03 pm


Vortigern & Mina


[You must be registered and logged in to see this image.]
Olyan fura érzés, hogy itt lépkedek mögötted. Tényleg azt hittem, hogy már soha többé nem látlak majd, de most mintha kicsit ugyanabba a világba kerültem volna, ahol te is vagy, és ez jó. Igaz a Zsebpiszok-köz nem éppen az a hely, amire valaha vágytam, hogy majd belülről is meglátom, de valahogy nem azt kaptam, amit akartam. Ez nem az én világom, annak ellenére, hogy te itt elég otthonosan mozogsz. Be tudsz olvadni, én viszont eléggé kitűnök a feltűnő ruháimmal, és a túlságosan rendezett külsőmmel. Nem szeretem, hogy megbámulnak.
Pont ezért, amilyen hamar csak lehet, belépek a kis helyiségbe Vortigern után. Először csak felületesen nézek körbe, inkább csak követlek egészen a csapóajtón túl lévő lakásba. Meglepődök a nagyságán, azért azt hittem, hogy ennél nagyobb lesz, legalábbis a bolt mérete nagyobbat feltételeztetett velem. Örülök neki, hogy a cica végül meg fog gyógyulni, senki sem érdemli meg a szenvedést, és ezért segítek Harrynek is azon túl, hogy kiléphetek a szüleim árnyékából.
Nem kicsit lepődök meg, és még a hideg is kiráz, ahogy meghallom a menüt. Szinte lebénít a felismerés, hogy a viccnek szánt kijelentésem akár valósággá is válhat. Megdermedek, és vadul kutatni kezdem a lehetséges okokat, amivel kimenthetném magam az ebéd alól mégis, úgy, hogy ne bántsalak meg. Azt hiszem, láthattad ezt a megilletődöttséget rajtam, mert hamar korrigálsz, és ez már sokkal jobban hangzik.
- Megijesztettél! Ez nem volt vicces! De jól hangzik, biztos finom lesz.
Azért mosolygok a történteken, és hagylak is ténykedni. Elég kicsi ez a hely, és nem akarlak zavarni főzés közben. Tudom, hogy istenien csinálod, abban a rövid időben, amíg együtt voltunk, megkedveltetted velem a mesterséget, bár azóta se tettem komolyabb lépéseket a fejlődésem érdekében.
- Kopogószellem? – fordulok még meg az ajtóból. – Viccelsz, ugye? Még mindig viccelsz, igaz?
Nem, nincs olyan szerencsém, ezért a lehető legkevesebb nesszel megyek le a lépcsőn, és kezdek el nézelődni a helyiségben. A formaldehides üvegek és a koponyák nem érdekelnek annyira, van viszont néhány fura színű üvegcse, amiről nem tudom kitalálni, hogy mi az. Egyet-egyet leveszek a polcról, meglötyögtetem őket, és próbálok rájönni az összetevőkre. Egy-kettőbe bele is szagolok, de nem érzek semmi különöset. Nagyjából fél órát töltök lenn, sikerül nem összetörnöm, felborítanom, szétpakolnom semmit, így a kopogó szellemmel se találkozok. Kicsit viszont szédülni kezdek, ezért visszatérek a padláslakásba. Visszaülök a székre, amin korábban is ültem, és onnan figyelem a ténykedésed.
- Azon gondolkodom, hogy a tértágító bűbájjal miért nem nagyobbítottad meg ezt a teret. Akkor sokkal több helyed lenne.
A fürdőmön én is használtam, nem fért volna el a kádam, a zuhanytálcám és minden, amit oda halmoztam fel. Nem is értem miért szántam annak a helyiségnek olyan sok időt, és lehetőséget, ha valójában nem is használom ki teljesen.
- Van valamilyen különleges bájitalod? Láttam nagyon sok érdekes színűt, de nem tudtam rájönni az összetevőkre, és a felhasználási módjukra.
Biztos nem mondom el, hogy beleszagoltam egy sötétkék színűbe, meg utána egy pinkbe is. Amatőr hiba, amit egyik bájitalkészítőnek sem szabad soha elkövetnie. Pont ezért olyan veszettül nehéz néha kitalálni egy vad idegen által kreált mérgének az ellenmérgét. De azért nem lehetetlen, és amint elkapom a fonalat, onnan már könnyű. Szerencsére az alapanyagok némelyike kiüti vagy csökkenti a másik hatását, amit érdemes figyelemmel kísérni.
- Eljöhetek majd megnézni a cicát, ha megműtötted? Csak hozok majd neki még májat és megyek is, nem akarlak zavarni.
Persze, nem ez a fő oka neki, de tényleg aranyos a cica. Viszont nem tudom, mennyire tudok majd elszabadulni, és mennyire leszel te elérhető. Talán annyira azért igen, hogy alkalmanként összefussunk.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Vortigern & Mina - Valahol az utcán   

Vissza az elejére Go down
 
Vortigern & Mina - Valahol az utcán
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái
» Utcák és terek
» Kumogakure Utcái

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Távolabb :: London :: Zsebpiszok köz-
Ugrás: