>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Chester Mayall

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
48
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Chester Mayall   Szer. Dec. 28, 2016 11:05 am


Chester Tighearnach Premyslas Mayall, Saye és Sele bárója

Főkarakter
Chester Mayall
Csoport
Mardekár
Play by
Eugeniy Savchenko
Foglalkozás
diák
Karaktertípus
SAJÁT
Különleges képesség
gyenge látóképesség (még sose adott jóslatot, csak jól olvassa az ómeneket)

Belsö leírás

Valódi buborékember, akinek ha kipukkasztják csillogó, feszített, színpompásan domború szappan-oldalát, kiömlik mögüle a lelkét megtöltő semmi, az üresség és haszontalanság hitvány sokasága éppen azzal az kivagyisággal és felháborodott önigazoló, acsargó önvédelemmel oltva, mint ami jellemző minden koszos utcagyerekre is.

Mint egy jó, tejjel kevert tea, olyan fakó a jelleme. Elkényeztetett aranyvérű csemeteként nem rendelkezik meghatározott, körvonalazott traumákkal az életében, amik meghatároznák őt magát is, szerethetővé vagy éppen esendővé, valójában végeredményében érdekessé tennék. Mintha az ő otthonában megállt volna körülötte az idő, egyszerűen csak átfolytak a modern korokba az ősi falak, antik-szagú szobák anélkül, hogy erről különösebben tudomást vettek volna. Legalábbis a fiú ezt így élte meg, sem a mugli világ, sem a varázslatosok sajátosságai nem törtek be jól felépített, dísz-életébe egészen addig, amíg az iskolába nem érkezett.
Önző egy sarj ő, hiszen egykeként (a féltestvéreit nem volt alkalma megismerni) nem kellett osztoznia semmin, mindkét szülőjének minden szeretete és figyelme, a nevelők szűkmarkúan és óvatosan adagolt törődése és a házimanó szolgai alázata és odaadása is mind az övé volt, bár mindezek együtt sem töltötték fel a mohóságát. Mindazon emberi javak, amik meleggé és kedvessé teszik ezt a világot ridegségbe gombolkoztak, idősődő apja, a báró már nem akart kései örökösével törődni, előkelő anyja pedig nem azért házasodott ilyen jól, hogy aztán az életét, amibe a gazdagság és a pompa helyet kapott egy gyerekre pazarolja és a családi idill építésén munkálkodjon.
Hogy mégsem lett belőle zajosan lázadó suhanc, vagányságból és közmegbotránkoztatásból elkallódott ifjonc az kizárólag az öreg báró szigorúságának köszönhető, amivel korán elszeparálta az ilyen lehetőségektől, és éppen annyi figyelmet adagolt ki neki, amitől kialakult benne a hasonlóság vágya, az, hogy meg akarjon maradni méltóságteljes arisztokratának, büszke és gőgös nemesnek, miközben ennek a státusznak a mágusok világában semmi jelentősége nem volt. Minden önbecsülését latba vetve tartja magát a helyes úton, még akkor is, hogyha azon lealjasodik, kicsinyessé, hazuggá, rosszindulatúvá, és kárörvendővé válik. Mindezen tulajdonságok az öreg báró szerint hozzátartoznak a címhez, a társadalmi élethez, és helyénvalónak találja, ha Chester megtalálja a helyét az olyan játszmákban, amikből kivesznek a becsületes, egyenes, jó tulajdonságok.
Persze, főleg a roxforti idők óta nem sokat dicsérik otthon, noha a Mardekár házba került, az iskola egyenes szellemisége, a vezető tanárok jóra törekvése is befolyásolta, és mintha veszített volna gyermekkori önmagához képest a lehetőségeiből. Egyértelmű gyengeségei mind karizmatikusabban kirajzolódnak, kellemetlen befolyásolhatósága, alamuszi természete, markáns hangsúlyok nélküli lénye egyre kellemetlenebbé teszi az otthoni vacsorákat...

Nincs különösebb hobbija, a tanulás mellett lefoglalja az, hogy valami jelentős, megnyugtató érzést hajszol az életben, ez pedig rengeteg időt elvesz tőle. Külső szemlélő kissé hevesnek, forgolódónak mondaná az életvitelét, pánikszerű barátkozás és függés az együtt űzött foglalkozásoktól néhány napos periódusokban váltja az elzárkózó időszakokat, amikor ő, a penna és a pergamen együtt egy sötét ablakmélyedésben áldoznak a költészet lemoshatatlan oltárán, ahova már annyi mocskot összehordott a történelem, hogy nem találja a tiszta esszenciákat és a valóban letisztult formákat.
Mindig gondosan ügyel a jegyeire, fontos számára, hogy a legkiválóbbak között legyen, és legyen mire felvágni. Ha nem csak a küllemére de az intelligenciájára is hiú lehet, akkor nagyjából rendben vannak a dolgok, kivéve, ha valaki megkérdőjelezi. Híresen rossz vitázó, nem találja a szavakat, stresszhelyzetben elbizonytalanodik, csak azért vitatkozik, hogy igaza legyen, de nincs elég tehetsége és képessége arra, hogy meggyőzzön másokat a saját nézeteiről, így gyakran igyekszik nem is azokat hangoztatni, hanem jól védhető álláspontokra helyezkedni, noha mivel vérbeli arisztokrata, ez még így is gyakorta egyszerűen csak egy különös vélemény, ami nem viszi közelebb másokhoz. Hiányzik belőle a keménység és a magabiztosság, de ha ezen hiányosságai lelepleződnek, könnyen válik agresszívvá, és nem riad vissza attól, hogy pálcával, átkozódással tegyen pontot a vitás kérdés végére.

Annak ellenére, hogy varázsló nem érzi úgy, hogy az élete tele volna varázslattal, vonzódik a miszticizmushoz, ómenekhez, kísértettörténetekhez, különös eseményekhez, a helyekhez, ahol meg lehet érinteni a történelmet, vagy egyszerűen csak valami különös történt, az emberekhez, akik titokzatosak és rejtélyesek a számára. Szívesen vet kártyát, bár csak magának, hiszen a legtöbb varázsló nevetségesnek tartja az ilyen tudományokat. Noha vitakészségén nem látszik, de igen éles eszű, szívesen old meg gondolati rejtélyeket, játszadozik a szimbólumokkal. Tudomást sem vesz arról, hogy milyen csapnivaló költő, bármikor szívesen emlegeti, hogy ő ír, és elvárja azon kitüntetettektől, akik a verseihez jutnak, hogy tartsák magukban az ellenérzéseiket, ha ugyan van. Miért is lenne?

"Zendül a lélek, mint a sötét és csendes éj,
minden napok legszebbikének havas reggelén,
az örömök fakó lova húzza odvas szekerét
mely mélyén pókhálószövevénybe öltözötten
ülnek ők, a négy lovas és még ..."
------------Chester Mayall, félbehagyott, 2000

"Nem vagyok sznob, kérdezz meg bárkit, úgy értem, bárkit, aki számít."

Pálca
14,73 hüvelyk, sárkányszívizomhúr, ezüsthárs
Patrónus
szarka
Erősség
pontos, tájékozott, sokoldalú, kifinomult, előkelő, tehetséges, jó családból való, gazdag, udvarias és mértéktartó
Gyengeség
hiú, sznob, az apja figyelméért küszködő, rosszindulatú, könnyen lealjasodó, buborékember, csapnivaló verseket ír
Dementorok
Rögtön az első Roxfortban töltött hete a legrosszabb emléke. A korábban soha nem tapasztalt tömeg, az, hogy osztoznia kell a szobán, ráadásul a különböző rangúak egy asztalnál étkezése és hasonló átlagos iskolai dolgok ilyen bánásmódhoz nem szokott idegeit nagyon megterhelték, egy nyilvános vesszőfutásnak és megszégyenülésnek élte meg azt az időszakot. Fix ideája, hogy még mindig ezen kuncog mindenki a háta mögött.
Edevis tükre
Önmagát látná a családi kúriában, a hőskorokra jellemző pompában, némileg idősebben, amint jobban hasonlít az apjára, az öreg báróra. Természetesen ő is a tükörképen lenne, büszkén.
Mumus
Kétéltűek, főleg a békák. Nem rohan el a láttukra, de fúj.
Amortentia illata
Vastag, poros függönyök, ódon bútorszag, édeskés rózsaillat és a házimanójuk, Murkolot sajátos, ánizsos szaga.

Külsö leírás

Már 16 évesen 180 centi magas, és még biztos, hogy nőni fog valamennyit. Az alkata szerencsés, már amennyiben szerencsésnek tekinthető eredendően sovány, nyúlánk férfi mivolta. A családban úgy tartják, hogy az anyjától örökölte vékony testalkatát, fakó bőrét, furán metszett, kék szemeit, színtelen pilláit és a szemöldökét, míg az apjától gyorsan növő, szőke haját, amit sose vágtak rövidre, mert olyankor egyszerűen csak finomcsontú arca nyugtalanítóan magára marad, és a megjelenése egyszerűen csak szétesik. Keskeny képe kifejezetten alkalmas arra, hogy álmatagon vagy éppen önsajnálóan meredjen maga elé, mintha mindig valami enyhén szánalmas mélabú ülne a vonásain, mindig meglepő, pedig egyáltalán nem ritka, hogy mosolyog, fintorog, vagy éppen a dühét próbálja meg kifejezni az arcvonásaival, ezek a próbálkozások egyszerűen annyira idegenek magától az arcszerkezetétől, hogy nehéz komolyan venni. A bőre szerencsés, fehér és sima, ennek ellenére a legtöbben nem tartják szép fiúnak, maximum "helyesnek", holott a szülei kifejezetten szép emberek, és a féltestvéreiről is ezt hallotta.
Húshiányosságai miatt nem elégedett, ha a tükörbe néz, de szüksége van arra, hogy elégedett legyen, ezért az öltözködésével kompenzál. Feltűnően stílusos, naprakész a varázslódivatból, de a saját feje után is szívesen megy, kiegészítőkkel és speciális tapintású anyagokból lett öltözékekkel lepi meg magát és a környezetét, és ahogy a rímfaragó tehetségénél, úgy itt sem biztos, hogy különösebb realitásérzékkel rendelkezne az iránt, hogy mi is valójában a szép.

Születési hely
Broughton kastély, Észak-Oxfordshire, Banburytől délnyugatra
Származás
ARANY
Elkötelezettség
SEMLEGES
Születési idő
1984, július 21.
Családi állapot
igyekvő örökös
Roxforti ház
Mardekár

Elötörténet

"Dicső család, hét lovag,
és hétszerhét szűz odahaza,
valahol a mezőn Merlin ege alatt,
száz csatát nyert a szászok ellenében,
megannyi hű regimentnek így,
újrafoglalta a hazát dicsőn!"
Chester Mayall, 1994

Mindenki ismeri a Mayall család történetét, legalábbis Nagy-Britannia Oxfordshire megyéjének északi részén, főleg az arra fogékony népesség mindenképpen. Sokáig még a helyi báró család, a muglik számára nyári szezonban látogatható elbűvölő Broughton kastély örökösei is számon tartották a "másik családot", akik azonban a középkor során a Mágiaügyi Minisztérium törvénykezésének és a boszorkányüldözéseknek köszönhetően eltűntek az avatatlan szemek elől, mintha sose léteztek volna. Ez persze csak a látszat. Hiszen a bárói cím is éppen arról árulkodik, hogy a két család, a mugli és a varázsló hajdan igencsak szorosan kooperált Anglia dicsőségére, még azokban az időkben, amikor a varázstalanok tudták a helyüket a táplálékláncban, és a Minisztérium helyett a varázslók és varázslócsaládok maguk uralták a területet, ahol éltek, nem holmi távoli, londoni liberálisok határoztak a sorsukról, a hatalmukról és az életmódjukról.
Az évszázadok viharai kellemetlen és komor változásokat hoztak, mai napság a Mayall család már nem mutatkozik az ősi földön, bár a Broughton kastély nincs egyedül. Turistalátványossággá lett ugyan az egykori kies lak, a máguscsalád a maga részére is fenntartja ezt a pompás építményt. Bonyolult mágikus térvarázslat választja el egymástól a kettőt, de a kastély éppen ott áll és éppen úgy fest, mint az eredeti. Mágikus bejáratát a kastélyt övező vizesárok tükörképe jelenti, amihez csak annyit kell tenni, hogy ki kell sétálni a nyílt víztükörre. Boszorkány és varázsló legyen a talpán aki meglepi odabent a "másik" bárót!

"Otthon! Tükörország csodás, kies laka,
a minap egy hattyú rászállt az ablakra,
dőlj be dús bazsarózsa a kertből s mond,
mi újság odakint e dús angol tájon?"
Chester Mayall, 1995


"Gyermekkorom jöjj közelebb,
ülj az ölembe ne félj,
nincsenek itt olyanok,
olyanok, akiktől félned kéne,
megvéd e név és a hatalom,
a szilárd falak és a biztos tudás,
Murkolot, a manó ringat el,
és ha elfáradsz hozza már a teát,
aludj, Gyermekkor, aludj szelíden,
vége van, vége van már egészen."
Chester Mayall, 1997

Báró úrfi! Báró úrfi! Báró úrfi!
A hagyományos megszólításoktól zengett a kastély, a házimanó sipító hangja, vagy éppen a nevelőnő mély, testes, basszusnak ható altja valamiképpen mindig átszőtte az ősi falak csendből épített rendjét. A 20. századra sajnos kiment a divatból az inashadak fenntartása, a derék varázslócsaládoknak azzal kell beérnie, ami van, és néha egy házimanó és egy nevelő egyáltalán nem elég egy energikus varázslócsemete megfékezésére, aki a legmodernebb gyerekseprűt lovagolva ámokfutást rendez a crupokkal a főfolyosón, feltúrva lelógó lábfejével a legfinomabb perzsa szőttest, és meglökve a díszes szobrokat, amik aztán rosszalló fejcsóválással egyensúlyozták ki magukat míves talpazatukon, amik fennen hirdették megannyi tettüket, korukat és nagy neveiket, amikkel a család hírnevén oly sokat öregbítettek. Ezek a mai fiatalok! Ezek a mai fiatalok!

Jól szabott talárjában az ifjú varázslógyerek nem akármi. A nemesség nem csak a vérből fakad, úgy mondjuk, a testnek edzettnek, az elmének pallérozottnak kell lennie ahhoz, hogy varázsos vagy varázstalan, de az ember elmondhassa magáról, hogy vérbeli nemes. Az ifjú Chester kiváló nevelést kapott már olyan fiatal korában, amikor mások még csak a lurkó-státuszban léteznek, és jobbára kizárólag a bajkeverésen jár az eszük, miközben a mindenkori biológiai rendnek megfelelően megtanulják használni minden érzékszervüket és végtagjukat, kifejlesztik a mozgáskulturájukat és egyensúlyérzéküket, valamint, mielőtt komolyabb képzésre adnák a fejüket drága jó szüleiknek közössége tökéletesen elsajátítják a beszéd és ellentmondás készségeit. Ez a gyerekkor, számtalan kalanddal töltve fel a lélek születéstől üres kamráit, egy irányítatlan káosz, amikben az impressziók olyan dúsan és hevesen záporoznak az emberre, hogy az darabokra törik, és ebből a traumából fejleszt később személyiséget.
Noha a varázslóknak nincsenek bárói, a Mayall család olyan sokáig élt és viselt gondot a varázstalanokra, hogy elfogadta a kiváltságot és nemesi hagyományokat épített a saját, hagyományosan bonyolult aranyvérű szokásrendjébe. Ez attól nem változott el, hogy ők maguk is kénytelenek voltak elrejtőzni, ahogy a teljes varázslótársadalomnak, és még nagyobb titokban létezni, mint addig. A társadalmi szerkezetváltásban megőrizték az identitásukat ennek hála, ezért minden fiatal báró már gyerekkorában példás nevelésben részesült, korán megtanították írni, olvasni, az asztronómia alapjaira, a legendás bestiák ismeretére, és persze edzették a testét seprűlovaglással, kviddiccsel, sőt. Tartottak valódi lovakat is, némelykor szárnyas lovas kirándulásokon is részt vettek más aranyvérű, vagy éppen másért kiváltságos családokkal. Chester élete egészen olyan volt, mint mindazon hősköltemények fiatal úrfijainak, akikről olyan szívesen hallott vagy olvasott.

"Aranykehely, ezüstvér,
és a hős a sárkányvért,
itta úgy, hogy az élete,
halhatatlanná legyen.
És ment a lovag ment serényen,
ólomerdő közepébe,
hogy megtalálja a célt, az erény,
márványkútban kerek reményt."
Chester Mayall, 1996

Ez a fajta élet pallérozott, kíváncsi, eleven fiatallá tette. Édesanyja, a Lady előszeretettel vitte Londonba, hogy bemutassa más aranyvérű asszonyoknak és gyermekeiknek, a legjobb barátai voltak, akik csak lehettek, olyan előkelő körökben forgott, amennyire csak a varázsvilág bolondos népe csak megengedheti magának az előkelőséget. Sok aljasságot és kicsinyességet tanult ezektől a városi barátoktól, nagyobb társasági összejövetel a gyerekek között nem múlhat el sírás, összeveszés, kibékülés, kaland, titkos puszi, határozott tiltás ellenére majszolt édesség, és persze egy elcsaklizott pálcával végrehajtott varázslat nélkül, aminek a végén mindenki sír, ki az ijedtségtől, ki pedig azért, mert egy jól irányzott átokkal eltüntették a fél haját, a másik felét meg földigilisztákká varázsolták. Aztán jönnek a felnőttek, mindenkit jól megdorgálnak, és végül hazamennek, ahol ki-ki megkapja jól megérdemelt büntetését. Szegényesebb fantáziájú családokban ez a szobafogságtól a játékmegvonásig terjed, igényesebben kegyetlen famíliák valamivel maradandóbb sebeket ejtenek gyermekeik lelkén, eladják a kedvenc háziállatukat, vagy éppen valami más, kölyökfejjel mértéktelenül fontos értéktelen értéktől fosztják meg.
Ennek ellenére Chester nem volt kifejezetten jó gyerek, bár az apja pedáns szigorral járt el minden szégyenteljes és gyalázatos kölyökcsínye után. Nem igazán értették mi ennek az oka, de az öreg házimanó gyanította, hogy ennek ahhoz lehet köze, hogy az ifjú úrfi oly sokat volt magányosan, hogy ilyenkor érzett olyan figyelmet magára irányulni, amiről korán megtanulta, hogy megkövetelni önzőség és gyerekség. Persze a manó, Murkolot mélyen hallgatott erről és sok más titokról is, amit a fiatal báró megosztott vele.

"Tíz testvérem, mint tíz kis ujj,
egyetlen hatalmas kézen, ami messze nyúl,
hol vagytok fivérek és hol jártok nővérek,
suttognak a családi képek, de el nem árulják ezt,
jöjjetek haza, vágyjatok vissza,
puha és vetett az ágy és tiszta az asztal."
Chester Mayall, 1994

Tizenegy évesen természetszerűen megkapta a roxforti levelét. Ahogyan korábban az öreg báró törvénytelennek minősített és az anyjukkal távozott gyermekei, úgy ő is korán megmutatta mágikus tehetségeit, nem hagyta cserben őt a természet és a vér. Rendkívül izgatottan készülődött a Roxfortba, és a temérdek új lehetőség és főleg, a diákság népes száma szinte letarolta. Már az első hét végére a gyengélkedőn pihente ki a fáradalmait az életnek. Sose gondolta volna, hogy ennyi varázsló létezik, a mugli születésűekről és félvérekről ugyan hallott, de olyan keveset látott közülük, hogy a tudása rendkívül pontatlan volt a kérdésben. Nem szokott hozzá ilyen sokaság kezeléséhez, és noha megígértette a javasasszonnyal, hogy nem közli a szüleivel, hogy gyengék az idegei az ilyen sok információ befogadásához, a boszorkány rútul cserben hagyta és tájékoztatta a bárót. Az apai levelek és intelmek hatására gyorsan elhagyta a betegágyat, dühösen vetette magát előre a korai és kései kamaszkorba. Sokféle elvárás nyomása alatt teher alatt növekvő igazán helyes kis pálmává cseperedett a borongós skót ég alatt és az otthont idéző hideg falak között. A kezdeti nehézségek után gyorsan megtalálta a helyét, hogy is ne tette volna, a társasági szerepvállalás és a tanulmányi eredményesség az ő nevének és rangjának elvárása. Ennek megfelelően mondhatni átlagos roxforti életet él, már amennyiben egy varázslókkal zsúfolt iskolában van átlagszint.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
59
Hozzászólások száma :
90
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Chester Mayall   Csüt. Dec. 29, 2016 12:54 am

Gratulálunk, elfogadva!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Chester Mayall
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: 9 és 3/4-ik vágány :: Beosztási ceremónia :: Elfogadott karakterek :: Mardekár-
Ugrás: