>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 2-es számú fiúszoba (M)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
131
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Csüt. Dec. 29, 2016 7:41 pm

Chester & Auréle
16+

- Megkérdezted. - Von vállat, elvégre azt aligha róhatják fel neki, hogy egy kérdésre őszintén felel, de hát... de. Ez pontosan az a világ, ahol ezt nettó bárki megteheti, mert az ember inkább hazudjon, ha kérdezik és nem elég "kulturált" az adandó válasz, de aztán jaj neki, ha kiderül, hogy hazudott, mert akkor azért sokkal nagyobb egrecíroztatást kap mondván "az igazságot elviseltem volna, de azt nem, hogy hazudsz." Az emberek elmondhatatlanul kétszínűek.
- Elég jó a képzelőerőm. - Mutat rá ezúttal ő a nyilvánvalóra, mert ebben aztán nem lehetett kétség szemernyi sem. Szükség van bizonyos fokú kreativitásra ahhoz, hogy az ember nettó bármilyen témát szexuális irányba tudjon fordítani. A festésről és tetoválásról nem is beszélve.
Ha akarja az illető, ha nem, elgyönyörködik a fiú ezüstös hajában. Kedveli ezt az árnyalatot. A Malfoyok férfiágáért is él-hal ebben a témában. De inkább csak él, halni annyira azért már mégsem szeret.
Auréle bármire rávehető. Csak annak a kérdése, hogy a kívánó kolléga mit óhajt megtenni ennek érdekében. ugye.
Megforgatja a szemét erre a válaszra. tipikus úri faszság, avagy inkább csak szimplán... emberi. Elmondhatatlanul fárasztó ilyen sületlenségeket hallgatnia.
- A civilizációnk egy képmutató féreg. A talárok rejtekében a legszélsőségesebb dolgokra áll az emberek farka, csak éppen hallgatnak róla, mint a sír. Aztán az elfojtás olyan frusztrációhoz vezet, hogy halálfalónak állnak és lemészárolnak mindenkit, aki az útjukba kerül. Tudodkinek is biztos az a gondja, soha nem volt senkivel egy kiadós kefélése. Mondjuk egy kígyóanimágussal, biztos bejött volna neki a pikkelypornó. Szerinted pikkelyes a farka? Az fájdalmas lehet. - Ábrándozik egy elkalandozó pillanat erejéig és rémisztő, mennyire tesz rá magasról, milyen átkozottul megbotránkoztató.
- Miért ne? Sosem hallottál még szerepjátékról? Tudod, amikor a felek másnak adják ki magukat, mint akik. Ez sem áll messze tőle, szóval nem látom be, mi a gond ezzel. Alapvető vágyakról beszélünk, élvezetről, nem elátkoztam az ágyadat, érted. De ha ennyire zavar, oké, megtarthatod magadnak. - Emiatt aztán részéről nem lesz harag, csak értelmetlennek látja. Jó volt abban az ágyban. Pazarlás nem kihasználni.
- Pedig megtehetnéd. - Mutat rá előzékenyen, mert kérdezték, bár erős a gyanúja, hogy a szőke valamiféle visszavonulást várna. Tőle. Ó, nos... aki nem szeret csalódni, ne kezdjen lehetetlen vállalkozásba.
Valamiért mosoly rándul a száján a ráförmedésre. Véletlenül sem mondja, hogy pontosan ezzel a reakcióval számolt, egy legyintéssel ereszti el a témát és visszakézből marja is el az édességet. Ez a nap egyre jobb és jobb lesz.
- Már mondtad. - Zörög a papír aláfestőkánonként a szemtelenségnek, futólag pillant fel csupán a hárskapirgálásra. Tudna ötleteket adni, mit polírozgasson inkább, de még van túlélőösztöne.
- Kész vagyon lehet. - Nyög fel a körítést hallva, ami nem. Cseppet sem veszi el a kedvét attól, hogy ilyen túlárazott extravagáns nyalánksággal kényeztesse magát. Amúgy sem magával teszi. A szőke kényezteti, méghozzá önszántából. Hová fajul ez a világ?
Elég közönséges ahhoz, hogy tökéletesen tudjon élvezkedni mindenen, ami jó. Az élvezete pedig őszinte, kristálytiszta és árulkodó. Meg sem próbálja letagadni.
- Áh. Szerintem csak hozzáállás kérdése. - Jegyzi meg a csajtémára, miután lenyelte a falatot, beharapja a száját, hogy lenyalja a cukormázat. - Pénzes srác vagy, előkelő, aranyvérű, jó kiállású, széparcú, nemesi vonásokkal. Nem hallgatod a pletykákat, vagy mi? Az évfolyam csajainak fele legalább kérdés nélkül széttenné neked a lábát. De igen, a másik felének kell a cukormáz is. - Teszi hozzá stílszerűen, mielőtt elmajszolja a süti maradékát, még tele a szája, amikor meglepetten felpillant a hirtelen stílusváltásra. Figyelme megmarad a fiú alakján, amíg ráérősen elrágja a falatot és lenyeli.
- Miért is ne? Pár tanár biztos értékelné a látványt. - Vigyorodik, rég volt már büntetésben úgyis. Bár jobban is el tudná tölteni az idejét, de megérne egy misét a halálra vált tanerők látványa. - Képzeld csak el Friccs mekkora lármát csapna, hogy a diákok meztelen seggel rohangálnak a folyosókon. - Vigyorodik, s az összegyűrt csomagolópapírra kiírja a vadászszezont, ahogy felülve a macseknak löki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
48
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Csüt. Dec. 29, 2016 8:22 pm

Auréle & Chester
16+

- Nemis - vágja rá, pedig hát tudni akarta, de a hazugság csak a félőszinték világában fáj. Az ő köreikben sikknek számít nem azt mondani, ami a való, mert a szavaikhoz igazodik az élet, és nem fordítva alakul a dolgok természetes rendje.
Hümmentenie kell egyetértése jeléül, kétség kívül a vörös igen kreatív és erős a képzelőereje, de abban teljesen biztos, hogy a tehetségét nagyon durván elpazarolja mindenféle értékrend szerint ami csak létezhetik. A fésülködés erotikusságának meglátása helyben igazolja. Valójában nagyon szeret és őrült sokat foglalkozik a hajával, jól esik látni a fényeket a lehúzott tincseken, sodorni az erős szálakat, fonni bársonyos puhaságukat. Ennek a jó érzésnek vajon lehet köze valami önmegrontó kéjelgéshez? Félő, hogy a válasz bizony egy erőteljes igen volna.
- MacEalair, ha nem tévedek, a civilizációs háló tart el téged, etet és itat, biztosít lehetőséget az életre, ennél jobban is megbecsülhetnéd - egy szóval sem cáfolja meg a képmutatóságot. Nagyon is tisztában van vele, hiszen ez az élete, az álságosság kristálypalotájában bolyong, tükörlabirintus minden előkelő beszélgetés. - Milyen tiszteletlen vagy! Tudjukkivel nem szerencsés viccelődni, főleg nem ezekben az időkben! - méltatlankodik, de a szája szegletében egy mosoly bujkál, valódi veszélyérzet nem érintette meg a szívét, és valahogy komikus elképzelni, hogy ez lenne a világuk legnagyobb problémájára az orvoslás. A tar gonosz amint a mardekár medencéjében keféli a vöröst. Igen. Ez a látvány megjelent a lelki szemei előtt, Marcus helyett a sötét nagyúr, megnyílik alatta a selyemágynemű és a meleg derékalj, egészen elsüllyed, sűrű hajfüggönye mögött égni kezd a füle.
- Nem gondolkodtam még a kérdésen, majd ha nagy leszel, kipróbálod - fintorog a pikkelyfarok kérdésére, sikerül csak közepesen zavarba jönnie a témától.
- Hallottam róla, de ennek nem a én ágyamon van a helye, és a személyem körül. Hé, a saját ágyadról is fantáziálhattál volna rólam, de inkább azzal kellett volna törődnöd, aki törődik veled! - egészen sajátságos és új kifejezés a szexre, elégedett lehet magamagával.
A mennyezetre tekint, de lenyeli ezt a vitát. Mégis mi szüksége volna a vörösnek az ő aggodalmára? Szemlátomást egyáltalán nem aggódik saját magáért sem, pedig volna miért. Ha egy kicsit is érdekelné a jóléte bizonyára aggódna miatta. De akkor már túl messzire beleszerepjátékozná magát ebbe a gondolatba.
- Tényleg kész vagyon, több, mint amit a legutóbbi Roxmortsos kirándulásunkon költöttél - az a fajta jólét jellemző rá, amiben nem azzal kérkedik, hogy mennyit áldozott valamire, de milyen tökjó neki, hogy megteheti, hanem azzal, hogy amilyen van, az milyen értékes és az értéke állandó, jelen esetben kifinomul ízvilágban mutatkozik meg. A jóléthez jó ízlés is kell, az pedig nem jön csak úgy magától. Elégedette az élvezkedés mértékével. Eddig is tetszett, ugyebár.
- Az én helyzetemben nem fogadhatom el csak úgy, hogy valaki szétteszi nekem a lábát. Az a te társadalmilag elfogadott műfajod, elég kínos, hogy ezt el kell magyaráznom - sóhajt cukros áldozat sóhajjal, mert egy süteményt magának is elvett, csak eddig a kezébe rejtette, most harap bele előkelőn, egészen kis mosolyt vágva a fogaival a nyalánkságba. Lassan rágja, a nyelvével a szájpadlásához préseli, hogy az édesség nyomásától kellemesen kábuljon a cukortól túltöltött elméje.
- Legalább kivágnának innen - horkan fel, bár még soha nem hallott olyat, hogy valakit meztelenkedésért dobtak volna ki a Roxfortból, lehet, hogy ennek az oka a zod klímában keresendő.
- Jövöre a fogas frizbi után felsorolnák a félfagyott farkakat lobogtatni tilost is - egészen faarccal mondja, a beszélgetést szürreálissá válik, úgy beszélgetnek a nemi szervekről, mintha természetes lenne. Egyenesen ül és simán nézi, ahogy feléfordul nem érez már zavart, vagy legalábbis nem olyan mélyet. A szigorúsága egészen normális, a lélegzetvételei sem kapkodnak, a gombócra kapó macskamancs természetes bája biztosan visszavezeti a délelőttbe.
- Te miért vagy fiúkkal? És miért ilyen durván? - mintha egy egészen más hang lakozna benne, mint a költőlelkű Chester, aki ezt nem merné megkérdezni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
131
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Csüt. Dec. 29, 2016 9:20 pm

Chester & Auréle
16+

Nem veszi magára a hazugságot, a korábbi vállvonás él a tagadásra is, a mindentudó mosolyát meg max a halál (vagy a megfelelő fojtópozitúra) lohasztaná le a képéről.
Meglepő, hogy van amiben egyetértenek ők ketten, de a nagy számok törvénye alapján nyilván el kellett jönnie ennek az időnek. Na nem mintha olyan kurvasokat diskuráltak volna az elmúlt hat évben, ami alapján nagy számokat lehet szavalni. Elvégre ő beszélt, Chester meg időnként elküldte a halál faszára. Jelenti, az az aktus még jó sokára lesz, ha rajta múlik.
- Engem apám tart el. - Közli nagyon artikuláltan, mintha ez a kiemelés mindenek előtt fontos lenne. Abszolút tesz magasról a civilizációs hálóra, mert ha az összeomlana, akkor is tökéletesen jól élne az apja oldalán. Még ha az éhhalál szélén tenné, akkor is boldog lenne.
- Kétlem, hogy van arra ideje, hogy minket hallgasson unalmas perceiben, érted. Túl jelentéktelen vagyok ahhoz, hogy érdekeljen bárkit is a tiszteletlenségem. - Vigyorint, mert kifejezetten kedvére van a bujtatott kis mosoly. Nem dőlne össze a világ, ha véletlenül tényleges vigyor is születne belőle, nemde? Véleménye szerint ez a világ sokkal jobb hely lenne, ha mindenki kikefélné magából a frusztrációt, mindjárt csökkenne a bűnözési ráta, meg a non-stop szarkavarás.
Egészen le lenne nyűgözve, ha ezt a fantáziaképet megosztaná vele is a szőke. De tényleg.
- Végül is, egyszer mindent ki lehet. - Max belehal az ember, ami nem épp keresett opciója ugyebár, de kétli, hogy a pikkelyes farok ennyire szélsőséges eredményeket hozna. Nem lehet kérdés, hogy ha lehetősége lesz rá, ellenérzések nélkül próbálja ki.
- Alábecsülsz, szőkeherceg. Fantáziálok én innen is. - A cicamosolya tízpontos, a macsesz meg csak azért nem értékeli hitványra, mert már a kajával szemez. - Nyugi van, rengeteget törődök azzal, aki törődik velem. Senkinek nem lehet oka panaszra. - Ha el is kalandozik a fantáziája ezeregy éjszakába, azt soha nem állíthatták róla, hogy nem alapos és odaadó szerető. Ráadásul kurvajól képzett. Pontosabban meg jól képzett, akár egy kurva, ami bőven megérne egy pszichológiai elemzést és egy gyámügyet, mert hát... egy 16 éves kölyök ne legyen már profi szexualitásban. Ugye.
- Így első hallásra több, mint amit összesen a Roxmortsi kirándulásaim alatt költöttem. - Jegyzi meg, ami valószínűleg azért már túlzás, de lehet, hogy mégsem. Nagyon kevés pénzt szokott költeni, ha megteheti, jószerivel semmit és azt is olcsó szarságokra. Valójában nincsenek drága holmijai, személyes tárgyai, a festőfelszerelést is innen-onnan lopkodta össze. Valahogy az ünnepek után sem szokott ajándékhegyekkel visszatérni. Hogyan is tenné? Miért ajándékozna a varázsgyűlölő nevelőapja varázscuccokat a gyereknek, aki még nem ütötte meg az elvárásait sem?
Furcsa, hogy sosem panaszkodik és még furcsább, hogy nem érzi kényelmetlenül magát emiatt. Pedig a Mardekáros csemeték jellemzően nem csóró kölykök és legfőképpen nem mugli származásúak, bár ez róla is csupán pletyka...
- Ahham. - Rányal a sütire, nyelve hegye lustán lopja az ínycsiklandó krémet. - Amiről nem tud a társadalmi helyzeted, az nem is fáj neki. Szóval ha csak ez a probléma, tudod mi az elfogadott műfajom. Ha már a voyeur hajlamodról hallgatnom kell, egyel több már nem fog fájni. - Ez felajánlás. Egészen egyértelműen és nyíltan az, mert neki ennyi cukormáz is bőven sok ehhez. Nagyon túl vannak már azon a ponton, amikor a vörös még elhiszi, hogy a szöszinek nincs gusztusa hozzá.
Auréle elneveti magát a megjegyzésre.
- Ugyan már, max elküldenek büntibe és hazaírnak apának. - És majd megkapja érte a maga valódi büntetését. Aleric tudja, hogyan kell úgy fenyíteni a fiút, hogy az igazán fájjon. Legalább annyira fél tőle, amennyire szereti és mégis... nem gátolja meg abban, hogy okot szolgáltasson rá újra és újra.
Megdermed egy pillanatra, nagy szemeket mereszt a fiúra.
- Na de őbárósága! Le vagyok nyűgözve, hogy te ilyeneket is kiejtesz a szádon! - Méghozzá ilyen faarcal? Tényleg le van nyűgözve, látszik rajta az ámuló elégedettség. - Azért ez elég menő lenne. Érted, beírnám magam a Roxfort történelmébe a farkammal. - Úgy érzi, ez itteni pályafutása méltó befejezése lenne.
Ha már felült az ágyon, szétkotorja a Marcus által akkurátus rendben hátrahagyott cuccait, fél pillanat alatt teszi tönkre a tökéletességet, amíg előhalássza a megszárított boxert. A mozdulatoktól persze a törölköző már nem tart ki, Auréle pedig meg sem próbálja takarni magát. Megáll az öltözködésben, ahogy felpillant, nyilvánvalóan nem számított ilyen kérdésre tőle, de több esze van annál, minthogy ezt meg is jegyezze.
- Voltam lányokkal is. Néha még most is előfordul, ha úgy hozz az ihlet, de őszintén? Egyszerűen csak jobban élvezem. Érdekesebb. Dühösebb, a hímekben sokkal több az elfojtás a társadalom elfogadóképtelensége miatt. Ez sok indulatot szül, forróbb hangulatot, fűszeresebb aktusokat. És szeretek alul lenni. - Mert ez azért erősen hozzátartozik a témakörhöz. Alapvetően mindegy neki, dughat nőket is, mert azt is élvezi, csak a férfiakkal jobban. Marcus helyzete más. Ő egyszerűen és színtisztán csak meleg.
Amíg beszél, szépen lassan magára aggatja a gönceit.
- A látszat ellenére nem csak a durva szexet élvezem, de általában az van rám a legnagyobb hatással. Magas a fájdalomtűrésem és tág az ingerküszöböm, erős behatás kell, hogy igazán elveszítsem a fejem. Ebből adódóan a nyers durvaság általában kézenfekvő.
"Azt akarom, hogy addig dugj, amíg már nem tudok gondolkodni." Ezt mondta, nem igaz? Nem hazudott akkor, még ha meg is kérdőjelezhető, hogy mennyit gondolkodik, valószínűleg a kérés leginkább a fejvesztésre utalt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
48
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Csüt. Dec. 29, 2016 10:09 pm

Auréle & Chester
16+

Nem véletlenül vannak egy hálóteremben sem, mondhatni mágikusan elrendelt, a négy ős, a Roxfort alapítói, ki tudja miért ilyen hatalommal megáldott ősmágusai döntöttek arról, hogy közös tulajdonságok alapján negyedelik meg a populációt, szóval ők maguk sem rúghatják le a filozófiai jármot, ami egy akolba tereli őket, a helyük van az egyetértés szép mezején.
- Az "apa" fogalma egy civilizációs kreálmány - néz határozottan a fiúra, visszanyerve a magabiztosságát, ebben a társadalomtudományi kérdésben megtalálja a saját, erősebbik hangján. Nem gúnyolódik ezúttal az apafüggésen, a megosztott szexélmény valahogy helytelenné tenné ezt. Vajon mit szól az imádott apa ahhoz, hogy milyen a fia? Nem teljesen naiv, felteszi magában a kérdést, hogy lehetséges-e bármilyen szinten, hogy nem ismeri a fia érdeklődését, nem pedig azon töpreng, hogy mit szólna, ha kiderülne. Talán tudja. És lám, Auréle mégis itt van, a nyaka a saját választásának okán kék és lila foltos.
- Értem, de akkor sem szerencsés. Rossz ómen - a mosoly mellé feszültség kúszik a hangjában, egy pillanatra mintha sötét borulna a szobára. Alighanem csak ő látja így, de az ágyék lágy, vörös préme kiontott vérre emlékeztet a törülközőárnyék kies szögletén.
Mély, feszült lélegzetet vesz, hogy a mellkasába lopakodó árnyképletet eloszlassa, az arckifejezése érdeklődő lesz, bár a képeket, amiket a fiú szavai az elméjébe csepegtetnek inkább gyorsan elhessegeti.
- Hát ez nagyszerű! - hördül fel immár komolyan méltatlankodva, a kétes értékű bókok ellen zavarában egészen élesen fellázad, a hangja elbicsaklik a cicamosoly láttán, végül csak reménytelenül legyint. Mégis minek háborog ezen? Mire számított az előzmények tükrében? Aki nem vak, az látja mi a lényege ennek a lénynek, akit ő csak a szobatársa néven emleget, és nem is ismer olyan jól, mint hitte.
- Kis túlzással - elnéző ebben a költekezési kérdésben, mert neki is szöget üt a fejében a fiú tapasztaltsága, bár a tény tény marad, ő is nagyon sokat gondol a szexre, az ő képi világában sokkal több a selyempuha érintés, az ölelkezés, a csók egy rózsalugasban, heverés egy lankás dombon, a szél belélegzés együtt, némi francia füst és arabos kávé kóstolva szájból szájba, de a tapasztalatai határozzák meg a képeit és nem a vágyai, mert azok még egyszerűen nem kaphattak saját hangot ebben a világban. Sose jutott eszébe bánkódni ezen.
- Tudod ezek a dolgok azért nem így működnek és nincs is miről hallgatnod, mert nem tudsz semmit - fáj hallani ezt a voyeurt, még úgy is, hogy a süti elolvad a nyelv alatt, hol van ilyenkor Marcus, hogy kimondja, amit ő gondol ennek láttán, hogy igaza volt azzal a szájjal kapcsolatban.
Minden griffmadár szárnyára, átkozottul ki kellett volna próbálnia!
- Chhh, már nem sokat ronthatok a helyzeten, nem igaz? - az állát kissé megemeli és nem látszik rajta bűntudat. Az illetlen szavakat ő arra használta, amire valók, a felfokozott hatás kedvéért, tehát ő nem beszélt csúnyán, teljesen jogos és indokolt, hogy használja a kifejezéseket, még idegenek is tőle. - A helyedben nem ezzel akarnám lenyűgözni őket. Bizonyára nem állítanák ki a Trófeaterembe a.... - a mondat befejezése adja magát, de ezúttal nem mondja ki, hogy farok formájú mellszobrát, bármennyire is megmosolyogtatja a gondolat, amivel a felülést kíséri figyelemmel, és az öltözést, amíg még lehet. Azért mégiscsak jobb ruhában látni. Mármint. Semmiképpen sem jobb, de biztonságosabb. Mohó figyelmének így már nem kell megjátszania a szemérmest, bámulhatja, mint a macska a hálóterem sarkát, amikor Véres Báró leselkedik Auréle után. Vén, halott pedofil.
- Hmmm - rajta a meglepetés sora, nem a válasz mibenléte, sokkal inkább a megfogalmazás szofisztikáltsága és összeszedettsége tűnik fel neki. - De nem érzed úgy, hogy nem helyes a ... neked valamiért nagyobb élvezetet jelentő dolgok felé haladni. Mit szólnak a szüleid, ha megtudják? Vagy mit szóltak, ha már megtudták? - a kérdésében egészen ártatlan húrok rezzennek, barátságos érzülettel átszőtten. Éppen annyira kész az együttérzésre, mint a felháborodásra, sajátságos érzelem koktél ez, még nem ülepedtek le a dolgok benne egészen.
- Mitől lettél ilyen? - mert valami kellett ehhez, ő még úgy gondolja. Talán a világ legtöbb konfliktusát a kielégületlen frusztráció okozza, de úgy valaminek okoznia kell azt is, hogy valaki ennyire kész legyen kiadni a frusztrációt és...
- Az apád zaklat? - félrebillen a feje, mintha egy ólomsúly lehúzná, a hirtelen összekapcsolódó gondolatok, a rajongás, a függés, a maszkulinitás keresése, valahogy a helyére kerülne az árnyak, a pupillája egészen kitágul, mintha megrémülne a saját kérdésétől és gondolatától, de az arca rezzenetlen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
131
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Csüt. Dec. 29, 2016 10:58 pm

Chester & Auréle
16+

Enyhén megcsóválja a fejét a civilizációs felmagasztalásra.
- Az utódgondozás fogalma a természetben is jelen van. A genetikai állomány örökítése, az utód védelme és ellátása egy ösztönszintű cselekedet, ehhez abszolút semmi köze a civilizációnak. Az, amivé a társadalmi gondolkodás elfajzotta ezt a képet, már egészen más kérdés. - De lényegében aligha változtat a tényen, hogy maga a fogalom messze nem a civilizációból ered. Az ember csupán megőrzött bizonyos attribútumokat a természetből, bár mostanra rendkívüli mértékben kifacsarta azokat. Meglepő egyébiránt, mennyire értelmesen tud fogalmazni akkor, ha nem nettó mocsok hagyja el a szép kis, avagy épp túl nagy száját. Rejtély, miért nem csillogtatja többet, ellenben... valahogy pillanatok alatt megjelenik a kelletlen kifejezés az arcán, mintha számára ez a kommunikációs forma lenne az, ami nem helyénvaló. Nem szeret osztozkodni a gondolatain, ha azok nem az élvezetét szolgálják.
- Óh? Valami jóslat? - Élénkül meg hirtelen, egészen izgatott fény költözik a sárgaszürke szemekbe, mint két pilács a narancsos félhomályban. Furcsa bár, a vörös soha nem vette félvállról a látói képességet, még ha az gyengének is értékelt, mindig is nagyon érdekelte, csak épp... a szőkének nem volt érdeke megosztani vele.
Ráharap az alsóajkára, hogy ne vigyorogja el magát a méltatlankodáson, elvégre leveszi annak komolyságából, hogy nem kéne tovább ütnie a vasat. Tud ő jófiú is lenni, csak épp a megfelelő embernek szeret az lenni.
Megvonja a vállát, neki nem ront az élvezet értékén, hogy egy fél vagyont kapott ajándékba a szájába, a luxusprosti sem nyivákol, ha teleszórják ékszerekkel és még semmit nem kellett csinálnia érte, csak csivitelni. Meg megnézték, hogy dugja valaki más. Ugye.
Meggyőződése lenne ezt hallva, hogy Mayall valami pihepuha habosbabos rózsaszín erotikaálomvilágban él, holott a szex alapvetően egy mocskos, nyálkás, ragacsos, csúszós, izzadt, forró, fullasztó, ziháló, szélsőgéses szörnyeteg. Ő így szereti. Minden más valahogy túlfinomkodásnak tűnik és ha fel is áll rá a farka, azért messze nem elégíti ki olyan mértékben, mint a tényleges nevén nevezett.
Halkan sóhajt a megjegyzésre.
- Ha te mondod. - Szerinte felesleges tagadni a nyilvánvalót, de a szőkének nyilván marhajól megy. Makacs típus, de nem erőszakol meg senkit az igaza kedvéért, hajlandó ereszteni a témát, ahogy eresztette két évvel ezelőtt is, amikor először bepróbálkozott. Neki az is jó, ha csak nézi. Mert ugyebár... arra nem mondott nemet, hm?
Igen. Ki kellett volna próbálnia.
- Tényleg nem. - Vigyorog a megjegyzésre és nem is ad különösebb okot a bűntudatra, részéről tökéletesen elégedett a fejleményekkel. Prüszkölve nevet fel aztán, nagyon is el tudna képzelni magáról egy pélónyi arany mellszobrot. Auréle MacEalair, a Roxfort fallikus szimbóluma. - Lássunk tisztán, egyéb kvalitásaimmal aligha nyűgözhetem le őket. - Nevet vidáman és nem látszik rajta, hogy ez a tény bármilyen szinten is mélyen érintené és mégis... hogy lehet ezzel tisztában ilyen kristálytisztán tökéletesen? Sehol egy kis önámítás, az önkritika nyers, a végeredmény elfogadott. Ebből fakadóan a Véres Bárónak is simán kéjelegne.
Hagy időt arra, hogy a másik megbámulja, egyáltalán nem sieti el azt az öltözködést. Bőven ráér és bár nem kifejezetten játszik a fordított sztriptízre, nem ma jött le a falvédőről. A fiú pillantása éget, mint a tűz, neki pedig igencsak érzékeny bőre van rá, hogy tisztán átérezze merre csúszkál rajta a pillantás.
- Nem. - Válaszol nagyon egyszerűen, határozott tömörséggel, mintha ez soha nem is lett volna kérdés. - Mi értelme az életnek, ha nincs benne élvezetem? - A kérdés komoly, a szemek tükre tiszta, bár valami megvillan a rajta a szülők említésére.
- Nem csináltak belőle ügyet. Csak nevelt gyerek vagyok, nagyon sok mindent elnéznek nekem, amit egy saját kölyöknek nem engednének meg a szülei. - Csak félig hazugság. Nevelőanyja valóban ezt vallja, az apja azonban... még azt sem képes elnézni neki, ami. Ez azonban nagyon nem tartozik a fiúra. Meg úgy senki másra sem rajta és Alericen kívül.
Valahogy kezd kellemetlenné válni ez a beszélgetés. A következő kérdésre már összevonja a szemöldökét, a vállrándítás valahogy nem tűnik őszintének.
- Kell ennek ok? Nevezhetjük kamaszkori lázadásnak, ha úgy tetszik. Ha feltűnt, nem igazán vagyok jó bármi másban. - Hazugság. Álságdetektor sem kell, hogy nyilvánvaló legyen, elvégre egy szobában laknak. Egészen egyértelmű, hogy nagyon jó a kviddicsben is és még jobb kreativitás terén, még ha csak a pennafirkálmányaiba engedett valaha is bepillantást. Azok nem mágikusak. Nem rejtenivalóak.
Idő közben felhúzta a nadrágját, a csizmáit, már az inget gombolja, amikor az ominózus kérdés éri. Nagyon hirtelen áll meg a keze a gombokon, mintha a fiú megfagyott volna. Abszolút nem számított ilyen kérdésre tőle és ez olyannyira váratlanul éri, hogy egy pillanatra mintha széthullana az arcára nyalt mézesmázos, könnyelmű, felszínes maszk. A szürke íriszek túl élesen fénylenek fel a kikristályosodó rémülettől.
- Miféle fasz kérdés ez?! - Háborodik fel hirtelen és talpra ugrik. Úgy néz a fiúra, mintha az valami igazán undorítót mondott volna és... igen. Tényleg így van, csak éppen ő nem reagál így. Semmire. - Hogy kérdezhetsz ilyet? Ő. Az. Apám. - Olyan tagoltan mondja, mintha így akarná a szőke fejébe vésni az információt. Nem cáfol meg hazugsággal. Életre hív egy civilizációs elvárást, amelytől Chesternek magában kellene felállítania a szükséges összefüggést, hogy persze, nem zaklatja, hiszen az apja... már szerinte.
- Na én mentem ebédelni. - Nem marja fel a prémes talárt, hiszen az a Nagyterembe merőben túlzás lenne, a fogasról akaszt le egy vékonyabb, testhez simuló, magasított gallérú darabot. Valahogy most nincs kedve új nyakékével incselegni.
Nem hívja magával a srácot, lévén... lakótársak, vagy sem, Mayall nem szokott vele lógni. Elvégre az legalább olyan lealacsonyító lenne, mintha röptében megdugna minden csajt, aki szétteszi neki a lábát. Ugye.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
48
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Csüt. Dec. 29, 2016 11:49 pm

Auréle & Chester
16+

- Az apának nem kell gondoskodnia az utódról az emberi lények esetében - feleli nagyon komolyan. - Kizárólag a civilizáció az, ami olyan elvárást támaszt, hogy az apa a gyermekei mellett maradjon - felveszi a kesztyűt, még ha az nem is szöges, nem enged ebből a gondolatból, bár ő maga is jobban hiányolná az apjának gyéren csorgatott szeretetét és figyelmét, mint az anyját, attól még a tény az tény marad, kizárólag a társadalmi helyzetének és a civilizációnak köszönheti ezt a figyelmet, hogy a férfinek, aki nemzette ezt kell tennie. Vagy éppen a vörös esetében annak, aki örökbefogadta.
- Nem, nem egészen - a tétovává lett hang kitart, de valahogy nem akaródzik beszélni a keringő baljós gondolatról. Talán túl sokat fantáziál, és mindenbe többet lát bele, mint ami, mert nem lát elég jól ahhoz, hogy tisztán lássa az eljövőt, így erőlteti, pedig megmondták neki, hogy nem szabad. Legyint is egy kis, előkelő mozdulattal, igazán szóra sem érdemes, a sötét nagyúr árnya elhalványult, ahogy a szavaikkal is odahagyják. Auréle figyelme megtisztelő, de túlzó, a képessége közel sem olyan kiforrott, mint a fiú alkotókészsége, ami megérdemli a csodálatot és odafigyelést, akármilyen hevesen dugja is elfele az alkotásait.
Minden szextartalmú, az összes megátalkodott gondolat. Méghogy nem fertőzte meg, nem átkozta meg? Hiszen mindenről már helytelen kifejezések jutnak az eszébe! Falloszszobor?! Ide süllyedt? Inkább másra fordítja a figyelmét, a faroktenger és szexóceán hullámzó mélye felé, ami olyan, mint egy fasztornádó szeme, nyugodtabb vizeket kínál, és elmerülhet valami mélyebb tartalom iránt. Az ölében kielégült a vér, ideje dolgoznia az agynak.
- Miért, ezzel a kvalitásaiddal lenyűgözted őket? Ugye nem? - amikor kigondolta a kérdést még jónak tűnt de aztán hirtelen elborzasztotta egy gondolat. Lehet, hogy Auréle csak azért nem lett meghúzva gyógynövénytanból, mert meg lett húzva az asztalon? Nem mintha bármelyik professzorukból kinézné, de a szavakon csüngő lehetőség borzasztó távlatokat tár fel, ám a megborzongása mégsem az undoré. Marcus teste irányadó napi bevitelt állított fel, ha valaki nyolcvan kiló alatt tapogatná a vöröst és nem csak a pillantásával, mint ő teszi, akkor még csalódott is lenne.
- Nem azt mondtam, hogy nincs élvezet, mert képzeld, a valamilyen gátlást és mértéket tartó embereknek is van élvezetük, hanem azt, hogy kell valami váz ennek az egésznek, egy szabályrendszer, amit be kell tartani - élvezi a fiú értelmes megnyilvánulásait. Egy egészen más világképbe vezeti be, még ha kelletlenül is teszi és fárasztja az intelligens társalgás, de neki nagy kedve van benne. Igazából nem rossz ebben sem, minden állítása ellenére. Ó nem, határozottan ugyanolyan kétszínű a vörös, mint az egész társadalom és minden, amit lesajnál a magakelletés ámokfutásával, csak éppen az ő kétszínűsége abban bontakozik ki, hogy elhazudik mindent, amiben amúgy teljesen jó. Hümmög a nevelt gyerek mivolton, ez egy olyan kérdés, amiben nem nyilatkozhat, az ő köreikben nem fordulnak elő más vérből való fattyak, vagy legalábbis nem ilyen formában.
- Mindennek van oka, ha mágikus, ha nem - söpri félre a méltatlankodást a vijogó hazugsággal együtt, a szembogara kitágul megint, egészen kiszorítja az íriszét, a világos kékség eltűnik, hogy a mély, mohó feketeséget keretezze, amibe kiül a lélek nézelődni, meglesni, hogyan futamítja meg a száj szavakkal a megrettenthetetlent, a szemérmetlent, a gátlástalan, a hét főbűnt magát, aki nem tart semmitől és aminek semmi sem szent és tabu. Szinte a szája tátva marad a saját szavainak hatásától, az orrcimpája számítón megfeszül. Az arckifejezése neki is sajátságosan elváltozik, arcul üti a saját hatalma a másik felett, a szavakban gyökeredző változás, egyszerre rémíti meg és tölti el izgalommal a másik rémülete. Nem tudja nem látni. Nem tudja nem értelmezni. A kevés szó amit kimond mind egy-egy szög azon a koporsón, amibe beleteheti azt a megvezethetőséget, ami már többé nem tud hinni a "persze, nem" evidenciákban, hiszen minden megborult.
- Logikusan felmerül abból következtetve, amit mondtál - szalad ki a száján, mintha ilyen könnyű lenne valóban. Megemeli a fejét a felpattanásra, követi a pillantása a másikat, de többet ő sem tud mondani, olyan gyorsan mozog.
- Jó étvágyat - a hangja lágy és egészen élettelen. A vörös mozgó alakja körül árnyak gyülekeznek, a kandalló vetette árnyéka megnyúlik, a hátterében kibontakozik egy alak, egy magas, szálas férfi, vállas és erős, persze mi más is lehetne és egyenesen érte nyúl. Olyan tisztán látja, mint soha semmit, ebből nyilvánvaló, hogy a képzelete játszik vele, az festi a feketéből lett rémalakot az elcsukódó ajtóra. Sóhajt egyet, és megrázza magát, mint aki álomból ébred, mert ez az egész olyan is, mint egy ébredés. Egy egészen új világra ébredés.
Lehet, hogy most befejezték ezt a beszélgetést, de még másfél évük van folytatni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
131
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Pént. Dec. 30, 2016 12:27 am

Chester & Auréle
16+ köszi a játékot

- Az állatvilágban is vannak olyan lények, melyeknél mindkét szülő szükségeltetik ahhoz, hogy életben tartsák a porontyukat. Már ott, ahol nem falkában járnak és a feladatkörök megoszlanak. - Nem adja magát olyan könnyen, mint mondjuk test a testnek tenné, annak ellenére, hogy ezt a változatot messze nem élvezi annyira. - Az emberi civilizáció szarik magasról a más kölykeire, nincs közös utódgondozás, egy szülő pedig a mai világban jószerivel képtelen biztosítani a kölyök túlélését. Szóval önmagában az apa, mint fogalom nem civilizációs műalkotás, maga a szituáció, ami a dedikált szerepbe kényszeríti a hímegyedet az, ami a társadalmi berendezkedés eredménye. Már szerintem. - Teszi hozzá, mert ez személyes vélemény és egyéni szoc problem, nem különösebben meglepő, ha senki nem osztja a nézeteit. Ő hiányolná az apját. Nagyon. Annak ellenére, hogy bármely pszichológus gyakornok, de még a józan paraszti ész is megállapíthatná némi minimális rálátással, hogy nagyon nem tesz jót neki.
Nem keseredik el a nemleges választól, nyílt tekintet fixíroz a tétova hang ellenére is, aztán lopva a válla mögé pislog, mintha ugyan láthatná, amit a jóstehetségű. De nem. Neki ez csak egy szoba, normális árnyak, nyugodt macska és sehol egy Véres Báró élvezkedni, bár... mit élvezkedne? Halott, nincs már ami felálljon a látványra. Halkan szusszan, ahogy a fiú ellegyinti a témát, nem rejti véka alá a csalódottságát, legalább valami random rémtörténetet remélt a pillanatnyi flesstől.
Igazán nem tehet róla. Ő, Auréle, nem fertőző. Mégis hogyan tehetne róla, hogy a helyes kis báró gondolatai elfajzott vizekre eveztek? Nem tervezett előtte szexelni és nem átallna emlékeztetni a szőke dögöt, hogy ezt a műsort bizony magának rendelte. És még mindig nem koptatta le, ahogy tette volt korábban mindig is.
Megvonja a vállát.
- Azt nyűgöztem le, aki kellett, ennyi nekem bőven elég. - Nincsenek nagy elvárásai az iskolával kapcsolatban, soha nem kepesztett a tanároknál és egyiknek se a kedvence esélyesen. Valójában soha nem próbálkozott, mintha az első naptól kezdve magasról leszarta volna ezt az egészet, holott 11 évesen egészen biztosan nem a szexiparnak szentelte még ártatlannak vélt mindennapjait. Tény ami tény ellenben, a szimpla bakancslista kipipálás miatt sem mondana nemet egy tanárnak, ha felparancsolná az asztalra. Elvi kérdés.
- Miért? - Teszi fel a kézenfekvő kérdés a vázrendszerre egészen komolyan. Érdekli a másik véleménye arról, hogy neki mégis miért kellene visszafognia magát. - Mi hasznom származna ebből, mondd? - A vörös kétszínű és mint a kétarcú kollégák általában, folyékonyan hazudik is erről. Jóformán példátlan, hogy megremegjen ez az állapot és valami többet is megmutasson magából. A szőkével legalábbis egészen biztosan.
- Ez bőven elég ok. - Mormog a nem létező bajsza alatt. Kiesett a komfortzónájából, de csak a következő kérdés az, ami durván arcul is vágja, mintha fejjel előre placcsant volna szét a kövezeten. Elég váratlanul éri ahhoz, hogy ne tudjon rá megfelelően reagálni. Itt van hat éve és még soha, senki nem tett fel neki hasonló kérdést. Miért érdekelt volna bárkit is? Mint mondotta volt... senkit nem érdekelnek a mások fattyai. Úgy igazán nem.
Kifejezetten nem tetszik a fiú arckifejezése. A szíve a torkába ugrik tőle, a nyakára mart kötélnyom újult erővel kezd lüktetni és kivételesen nem az jut eszébe, amit Marcus művelt vele, hanem amit ezért odahaza kapni fog.
- Hát ez kurvára nem logikus. - Förmed rá a szőkére, bár ez nagyon nem az ő eszköze. Egészen megváltozik tőle a vörös látványa, az egész lénye, mintha egy másik ember állna hirtelen Mayall előtt. - Apám soha nem ártana nekem. Az egyetlen ember, aki valaha is törődött velem, szóval nem, kibaszottul nem logikus, állítsd le magad.
Ezzel hagyja magára a fiút, morog valamit a hamvában holt jókívánságra és nem.
Még mindig egy szóval sem mondta, hogy nem kefél az apjával.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
48
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Pént. Dec. 30, 2016 2:04 am

Auréle & Chester
takarodó előtt a legrövidebbek a percek, estve
16+


Még a vörös távozta után is sokáig látta maga előtt haragba merevedett vonásainak szörnyszabását. Egészen elképesztő, ő nem szokott így gondolni rá, ritkán jár a fejében egész nap valaki, inkább jellemző, hogy elsodorják a pillanatnyi impressziók, a jó bárány, amit a nagyteremben evett ebédre, egy felszínes csevegés valamelyik lánnyal a házból. Mindig vannak ismerősök, az értékesebb vérű családok láthatatlan aranyfiligránokkal kapcsolódnak össze a közönséges varázslók tömegei felett és vannak hírek, amikről eszmét lehet cserélni, szervezett téli bálok Londonban, ahol mindannyian részt fognak venni, az újév megünneplése.
Társadalmi magány, főleg most, hogy közömbös erre az egész dilihoppra, egy testközeli probléma tölti ki az elméjét és egyáltalán nem kényelmes. Sőt. Kirúgja a megszokott érzékelés és megtapasztalás falait a tény, hogy a vörös, akin vacsoránál elpihent a tekintete egyszerűen csak kibillenthető a nyugalmából. Méghozzá az apjával. Méghozzá az apjával való szex témakörével.
Csendes a nap, mert ez a gondolat nagy visszavonultságot kíván. Szórakozottan rajzolgat aranyszegélyű pennájával egy darab pergamenre, behallatszik a klubhelyiség esti zaja, de nem törődik velük, bár ezt máskor se gyakran teszi, de ma még a könyv sem áll meg a kezében. Akárhogy is töpreng, nem az apával való szex a kulcs - édes töklé, mennyire el van baszva ez a mai napja, máson sem jár az agya, mint az együttléten, az aktuson és szövődményein - hanem az apa zaklatása. Zaklatás. Bántás. Felírta a kulcsszavakat, ott van az is, hogy ő az egyetlen, aki valaha törődött a vörössel.
Akármilyen ordenáré dolgok is történtek ebben a hálóteremben ezen a napon és a fejében, a romantikus képzelete megindul. Kombinál. Eseményhorizontot sző, miközben a pennahegy kusza árnyalakot rajzol egy fiúforma köré. Nemigen felismerhető, de azért hosszan cifrázza a rajzolt talár szegélyét, mielőtt sóhajtana. Eljön az idő, amikor gombos, sötétzöld-krémfehér csíkos pizsamakabátjába bújik, törökülésben a székére telepedik és a haját fésüli, mielőtt összekötné alváshoz. Igényes rá. A tükörből látja megjönni a fiút, és nem engedi át az első szó jogát.
- Minden egyes alkalommal kirohansz, hogyha nem te hozod kényelmetlen helyzetbe a másikat arcpirító célozgatásokkal, hm? - ó nem, egyáltalán nem tette túl magát a délelőttön, de bár a hárspálca a keze ügyében van, nem úgy néz ki, mint aki kötél vezérelte társalgásra akarná kényszeríteni a másikat. Előtte az asztalon hagyott pergamendarabon ákombákom rajz, Auréle felismerheti az emberalakot és a vetett árnyékot, bár nem egyszerű a gyakorlat teszi a mestert, valamikor biztos ő is rajzolt ilyen szinten, úgy kábé kétévesen.
- Beszélgethetnénk... - a gondolat és a szó szinte vontatott, mintha elvárná.


én köszönöm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
131
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Pént. Dec. 30, 2016 9:08 am

Chester & Auréle
16+ Takarodó

A vörösön ellenben egyáltalán nem látszik, hogy gondolkodna. Kilépett a háló ajtaján és mintha ez hirtelen ki is mosta volna belőle a negatív érzelemhullámokat, hallatszott, amint szóba elegyedik nem messze egy alsóbbévessel. A hangja vidám, könnyed és hamis, de őszintén? Az elmúlt években is pontosan ugyanilyen volt.
Nem sikerült elbaszni a napját egyetlen rosszul, avagy épp túl jól válogatott kérdéssel. Mire leér a Nagyteremhez, már megvan a napi betevő balhé, ugyanis valamilyen szerencsétlen véletlen folytán (mhm) nekiment egy kis oroszlánkölyöknek, aki átesett a lányok talár"szoknyája" alá sunyuló Hóborcon, szóval azóta áll a bál. Ő meg élvezi és akár aggódhatna is azon, hogy egy óvatlan percben valamelyik fuckingdéles nyomorult megátkozza egy elhagyatott sikátorfílingfolyosón, de akkor nem Griffendéles, hanem Mardekáros lenne. Ugye.
Szóval neki most már jó, megebédel, elmegy edzeni, aztán már megint a Nagyteremben héderel egészen vacsoráig, igen bosszantó hangzavarban játszadozva egy nagyon robbanókedvű kártyapaklival, meg néhány csokibékával, akik a szerencsétlen pukkanások áldozatai lettek... az egyik tanár akkor lép közbe, mikor elkapja valakinek a varangyát és elég egyértelműnek tetszik a leendő végkifejlet. A professzori nyomasztásra persze megsimogatja a gusztustalanság fejét és visszaadja a gazdájának. Csak megnézte, nem kell parázni.
A vacsoránál egyszerűen csak nem emlékeztet arra a személyre, aki odalent a szobában volt az ominózus kérdést követően. A szemei nem fénylenek tompábban, nem játssza az agyát kevésbé látványosan egyébként népes számú közönségének. Jókedvű, szertelen, pimasz, a nevetése belekeveredik a vacsorázók morajába. Marcus is valahol a közelében tanyáz, de nem csatlakozik a baromságokba, egy könyvet olvasva foglalja le magát és csak időről-időre vet lapos oldalpillantást a vöröslényre, ha az túl hangosnak értékelt.
Marcus türelme valahol ott fogy el, hogy az egyik kártya a töklevében landol és szétfröcsköl mindent egy vidám pukkanással, beleértve a hőn szeretett könyvét is. A vörös vonásain szétterül az álnok ártatlanság, a glóriát oda magifixelhetné kb a feje fölé.
- Sosem bírsz viselkedni, MacEalair? - A hollóhajú elragadja a srác tarkóját, ahogy a kismacskákét szokás, az meg persze ellenkezik. - Lehűtsem azt a nagyon forró, hülye fejed? - Kis asztaltársasága röhög rajta, aztán az egész díszes kompánia elvonul és megint a hóban kötnek ki. Egészen addig szórakoznak egymással kisebb-nagyobb mágikus hógolyókkal, míg Friccs be nem üldözi őket. Nincs takarodó, egyszerűen csak kurvára irritálja a kölykök vidámsága és ezt valaki, valamiért hagyja is neki.
Franc tudja, hova tűnik el ezután a vörös, senki nem keresi különösebben, a takarodó beálltakor azonban (és egy perccel se hamarabb) meglehetősen festékesen, de jókedvűen tér vissza a közös hálóba.
- Merlin szent faszára, Mayall, a szívbajt hozod az emberre. - Nyivákol rögtön az első sokk után, hogy a szőke önszántából hozzá szólt. Nem inkább kerülni szokta a kellemetlen diskurzust?
Pillantása találkozik az övével a tükör felületén, helyes kis mosoly rándul a képére, ahogy végicsúszik figyelme a fiú alakján. Ó igen. Ilyenkor meztelenül képzeli el.
- Nemár, még mindig itt tartasz? - Sóhajt fel végül, de ezúttal nem húzza fel az agyát, ellöki magát az ajtótól és kibújik a prémszegélyű talár védelméből. A torkán vöröslő fojtónyom időközben lila színezetet kapott, a harapásnyom pedig egyenesen tűzpirosnak tetszik mellette a nap folyamán begyűlt véraláfutástól.
Fogasra akasztja a talárt, még az ajtó mellett lerúgja a csizmákat, aztán odasétál a fiúhoz, hogy közvetlen közelről nézzen bele a rajzba.
- Elég para az az árnyék. - Jegyzi meg az ákombákomokra bökve. - Parasztorinapot tartunk? - Nem mintha valaha is tartottak volna olyat, de miért is ne? Még a fiú mögött áll, ahogy nekiáll vetkőzni, az ing gombjai fürgén engednek a sokszínű festékkel mocskolt kéznek. Felvonja vörös, íves szemöldökeit az elvárásos megjegyzésre, hirtelen ötlettől vezérelve hajol be a fiú nyakába.
- Baszhatnánk is, mégsem csináljuk. - A hangja csendes, perverz doromb, amibe egy nyávogás keretében a bengáli is csatlakozik. A fiú felegyenesedik, ahogy meghallja őlordsága nyavinkolt panaszáradatát és ezzel egyúttal a szőke is megmenekül a bosszantó közelségtől. - Jólvanmár, nem értem rá. - Válaszol a szőrgombócnak, visszalép a talárjához, hogy kihalássza belőle a kissé nyomott, vacsoráról lenyúlt pástétomos ételcsomagot. A kandalló elé rakja le a cicának, aki gőzerőkkel áll neki belapátolni a tetemes mennyiséget.
- Mi van, Mayall, egész nap rólam ábrándoztál, hm? - Kérdi csak úgy félvállról, amíg levetkőzik. Kihalássza a törölközőt a ládájából (a randomrend az egyetlen ok, amiért eltűri a házimanók gondolatát) és anyaszült meztelenül sétál el a medencéhez, aztán a lépcsőn egyenesen bele a vízbe. Az mostanra kellemesen meleg, elégedetten sóhajtva pihen el benne kicsit. Tarkóját megtámasztja a kőperemen, festékes keze végigsimít tetovált mellkasán, feloldódó, cseppfolyós színfoltokkal festve meg amúgy fehér bőrét.
- Mi kéne?
"Az egyetlen baj a hét halálos bűnnel, hogy nincs belőlük több."


A hozzászólást Auréle MacEalair összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 30, 2016 11:57 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
48
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Pént. Dec. 30, 2016 10:40 am

Auréle & Chester
takarodó előtt a legrövidebbek a percek, estve
16+


A dolgok elmúlnak, ahogy halad az idő, ez az élet természetes, mondhatni egyetemes rendje, ami alól nem bújhat ki varázsos sem varázstalan, állat, növény, tárgy, és nem lázad ellene Chester sem. Ámazonban az is kétségtelen, hogy az élet folytonosságát a visszatérő gondolatok, ideák, eszmék adják, a töprengés útjain megszerzett válaszlehetőségek, így nem tűnhet ez minden egészen nyomtalanul, bármennyire is szeretnék egyesek, hogy így legyen és teremtik is meg ennek a feledésnek a lehetőségét. Noha a vacsorafelvonásban elkapott játszadozás láttán még maga a szőke is eltűnődik azon, hogy talán tényleg ennyi történt mind, kizárólag az a mai nap tanulsága hogy a hollóhajú dugja a vöröst. Csak a nyughatatlan gyakorlata az elméleti egyszerűségek túlbonyolításában nem engedi azt, hogy elfogadja ezt az álláspontot, amikor az emberléleki távolság, és a házidolgozatok kerítéskarám rendje arrafelé tereli, hogy foglalkozzon inkább olyan dolgokkal, amikből számottevő hasznot hajthat a jövőben.
Nem véletlenül nem lett hollóhátas ambiciózus törekvései ellenére, noha a szorgalma példás, nem csak a zsenialitás szikrája hiányzik belőle, hanem a tudásban gyönyörködés kizárólagossága is, amint teheti olyan alantasabb dolgokat tüntet ki a figyelmével, mint például a vörös bujalény, aki 16 éves kis életük sötét pokolbugyra a maga túlzó, vonzó éptelenségeivel.
- Ez gyengébb volt az átlagosnál MayEalair - vannak olyan napok amikor a nemi szervek túlzó emlegetése zavarba hozza, de ezen a napon már néhány jól irányzott lökéssel átütötték az üvegplafonját. Szusszan, a pillantása a tükrön valamelyest átveszi a foncsor keménységét, ő maga is végigméri a festékjárta ujjakat, és nem képzeli el meztelenül. Szobatársak között azt nem szokás. Megigazítja ellenben a pizsama tüchtig gallérját, a tekintete láttán.
- Nos félszavak között hagytál itt, mint egy tipikus kislány - de nem nevezi meg a félszavakat, a sértést pedig szinte csak rutinból vágja a fejéhez, hogy meglegyen az otthonosság vetkőzés közben. Nem húzza el a rajzot, pedig nem büszke rá, egy kicsit kipirul a füle, ahogy elszégyelli magát, de nem ássa el mélyre a lényét a szégyenkezésbe, csak azért, mert Auréle becsukott szemmel is jobbat rajzol ennél.
- Köszi? - udvarias a szó a szájában, és kételkedő, ajtóstul valahogy mégsem akaródzik a házba rontani, szőke pillái megrebbennek, nem folytatja a megkezdett gondolatot, pedig a parasztory adja magát, egyenesen Auréle délutáni viselkedésével, ellenben a fésűjében meglegyinti a nyakába mászó fejet, a jóravaló eszközt ilyen durva célokra használni, úgy látszik, erről szól ez a nap. Tisztára mosdatott bőrének finom illata túlságosan feminim, de soha nem törődött ezzel, reggelre úgyis elalussza magáról a finom, álmos kert illatúolajat, amivel bekeni a bőrét, nem azért, hogy szép legyen, hanem mert így örökölte a szokást valami távoli őstől. Az illata mindenesetre olyan, mint egy patak menti kertben nyíló estikelugasnak, édeskés és betakaródzó.
- Össze is ragaszthatnám a szádat - és a seggét - hogy ne tudd kinyitni, mégsem teszem - húzza fel az orrát, fél szemmel a ciculásra tekint, a vörösbársony kisbestia elégedett falására, reméli nem hagy szét egy darabot sem, az bevonzaná a többiek patkányait, baglyait, és, mi borzalom, varangyait, na meg a többi macskát, és olyanok lennének mint egy állatkert.
Egészen addig szó nélkül füstölög, amíg a fiút el nem nyeli a medence, akkor fordult meg a széken, lovaglóülésben megtelepedve rajta, a kefét félretéve és néz rá egyenesen, amikor a víz körülöleli és a festék egészen észrevehető vérfolttá terebélyesedik a felszínen.
- Nincs más, csak vörös festék? - fintorog, hiszen még a bűzét is érezni véli a vasas sűrűségnek. - Apádon gondolkodtam, nem rólad - csak óvatosan. Aurélét rögzítették a medencében, viszonylag kevéssé kirohanás-kompatibilis állás, de nem akarja feltétlenül lábbal tiporni a sérült idegvégződéseket. Kíváncsian mustrálja megtámasztott arcát, lám, annyira figyel, hogy még a vízben elhajlított tükörképű teste sem vonhatja el a figyelmét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
131
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Pént. Dec. 30, 2016 11:06 am

Chester & Auréle
16+ Takarodó

Aurélenek nincs semmi baja. Pontosan az a mihaszna, kéjelgő, neveletlen kis vörös démon, aminek mutatja magát és ami semmi mást nem akar, minthogy a nála nagyobb, erősebb és erőszakosabb helyre tegye, mint ahogy az a világ rendjével is szokás. Tökéletesen ennek tűnik és mindenki más így is értékeli a látványt, mert az a természetéből fakad. Nála ez természetes, nem kérdőjelezik meg, nem költenek mögé sötétlelkületű eposzokat, amelyekre nem jogosult. Egyszerűen csak el van baszva. Nagyon sok értelemben.
Nehéz belátni, mi hasznot óhajt húzni a csóró, muglinevelte kis Mardekáros képzelt nyomorából a szőkeség.
- Nh, nekem is lehetnek gyengéd pillanataim. - Vigyorint a megjegyzésre, hová fajul ez a világ, az úricsemetét már zavarba sem lehet hozni! Talán tényleg veszít itt a bájából két kötözés között.
Auréle nem tesz megjegyzést arra, mennyivel jobbat is tudna ő ennél rajzolni. Minek? Nyilvánvaló, nincs szüksége rá, hogy fitogtassa, mi több... egészen úgy fest, hogy ezzel kifejezetten utál kérkedni.
- Mnah. - Elégedetlenkedik, ahogy meglegyintik, de a várttal ellentétben az istenért nem húzódik vissza, ilyen magicre csak a macska képes pár pillanat múlva, de addig... közelebb hajol, lehunyja a szemét, ahogy beleszimatol a lakótárs nyakába, amíg az nagy erőkkel fenyegeti. Szebben dorombol, mint a macska, helyes mosoly vonaglik meg a száján, mielőtt a forróság eltűnik a szőke körül. Mitől van így kimelegedve? Jobban megnzéve kissé izzadtnak is tűnik, az arca kipirultabb a szokásosnál.
- Az elég ellenhatékony lenne jelenleg. - Közli vidáman arrogancicának, míg megsimizi a másik bundáját. Azzal a Föld bolygó idő közben elvesztette a kapcsolatot, mert a pástétom minden figyelmet megkövetel. Amúgy szépen eszik. Melyik macska nem eszi szépen, az utolsó apró kis falatig az ínyenckaját?
Az elkényeztetett fajták. Nyilván, de Kat a gazdája hozzáállását képviseli.
- Mh? - Pillant fel a lovaglóülésre, amire tudna egyéb ötleteket adni, de végül lenéz a mellkasára. - Színvak vagy? Ez burgundi, arany és - megemeli a kezét, hogy jobban látszódjon. - fekete. Már a festékeimmel is gondod van? - Sóhajt drámaian, de azért visszaejti mancsát a vízbe, a színpaletta halálnyugalommal oldódik le róla a tisztaság szent nevében.
- Hajaj, Mayall, mit szólnak majd ehhez nemes szüleid? Aranyvérű úrifiú a csóró mugli hímeken flessel magányos perceiben, mert a fejébe vette, hogy annak gusztusa van a kisfiúkra. - A hangja gúnyosan vidám, ott van benne a kígyó méregfoga, ám nyoma sincs annak a korábbi döbbenetnek, ami egy kiadós szex utáni ledobott védelmi hálózat mögül megmutatkozott délelőtt.
- Perverz egy szőkeherceg vagy te. Kis is verted rá? - Érdeklődik sztoikus nyugalommal, amíg megnyújtózik a vízben, ahogy a macskáknál nem szokás, de azért mégiscsak ciculós a mozdulat.
"Az egyetlen baj a hét halálos bűnnel, hogy nincs belőlük több."


A hozzászólást Auréle MacEalair összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 30, 2016 11:54 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
48
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Pént. Dec. 30, 2016 11:36 am

Auréle & Chester
takarodó előtt a legrövidebbek a percek, estve
16+


Ez a világ elég romlott ahhoz, hogy bátran kijelenthessük, nincs azzal semmi baj, ha valaki olyan, mint Auréle. Azzal sincs baj, ha egy iskolában jellemtulajdnoságok alapján szétválasztják a diákokat és versenyeztetik őket egymással, elhintvén a belső tulajdonságok, a gondolatok alapján történő szegregáció magvait. És azzal sincs baj, ha egy selyembe és aranyba született aranyifjú biztos rendelkezik némi kukkoló hajlammal, mert ez az első éjszaka joga óta az arisztokrácia kiváltsága és még csak nem is kell beérni feltétlenül a kukkolással.
- Gyengébb, nem gyengéd - javítja ki egészen szórakozottan a nyelvi botlást, tudomást sem véve arról, hogy az esetleg szándékosan lett úgy lett elrendezve a szó, ahogy, a háttértartalomról nem vesz tudomást, mert ezernyi más fontosabb dolga is van. Egy beszélgetés irányítása stratégiai játszma. Lehetetlen előre megtervezni, amíg pontosan fel nem mérte a résztvevő másik jelenlétét, hangulatát, pontos álláspontját, és a lelkiállapotának mélységét. Ezeket a pontokat kipipálni mindig könnyebb és gyorsabb egy nem Mardekáros esetén, de amíg a legtöbb kígyó valamennyire azért mégiscsak kiszámítható, a vörös egyszerűen csak nem. Még ennyi év után sem.
Beleborzong a testmelegébe, egészen olyan, mintha fázna belülről ettől a közeli érzéstől, óvakodik attól azonban, hogy ellökdösse magától a zavarba ejtő jelenlétet, mert az visszafelé ütné el a kislányos beszólását. Kibírja. A pizsamanadrág is elég bő.
- Amilyen értelmes dolgok jöttek ki eddig a szádon, nagy szívesség lenne a világnak - mártírszavak, de nem mártírhang és arc hozzá, egészen könnyed. Délelőtt egy kicsit összeesett, de ebből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni.
- Hmmm kevés a fény - pislant beleegyezően, inkább nem követi a színek terjedését, mert a vörös obszcén felhője egészen kitakarja előle a másik testét. Mintha egy katlan vérben ülne. Vagy inkább egy hatalmas rózsa bíborszirmú kelyhében. Csak egy vers nyomasztja a mellkasát, nem írta k magából az impresszióit, így nem is teljesen beszámítható. Összeszűkült szemmel bámul a másikra, a háttámlát a két keze közé fogja, de nem szorítja nagyon, mintha felkészült volna a játszmázásra.
- Ilyen összefüggésekben én nem gondolkodom, szóval a szüleimnek nincs min meghökkenniük. És te nem vagy kisfiú sem - bár pár éve még az volt? Mióta tarthat? A hangja lágy, mint egy sárga selyemből között masni, a gúnyos marás elakad a pizsama fényes selyemanyagában.
- Te kiverted már rá? - vált a másik által választott nyelvezetre, hiába akar előkelő maradni, ha ő beengedi a szájába a mocskot, a nyújtózáson pihen a tekintete. - Miért mondod azt, hogy "hím" férfi helyett? - a lábait a szék alá behúzza, egészen kényelmes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
131
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Pént. Dec. 30, 2016 12:24 pm

Chester & Auréle
16+ Takarodó

Ebben a világban semmivel semmi baj nincsen, minden fasza és csúcsszuper. Vagy valami olyasmi.
Halkan nevet a kijavításra, a félreszólás nagyon is szándékos volt, innentől már igazán felesleges hajlítgatnia tovább a tűzben hevített, alaposan szétvert vasat. Elhajítja, mintha soha nem is létezett volna.
A vörös nem stratéga. Nem gondolkodik a játszmázáson, mégis egészen máshogy viselkedik, mint délelőtt tette volt. Nála ez a "normális", mint ahogy az már kifejtett, hogy ez a beállítás bizony annak nevezhető. Minden csak nézőpont kérdése, nem igaz? A vöröst nem azért nehéz kiszámítani, mert olyan végtelenül számíthatatlan (bár hajlamos a random bullshitre), hanem mert a szőke ezidáig nem vette a fáradtságot, hogy számoljon vele. Valószínűleg mindkettejüknek addig volt jó, mert ez a mostani állapot, nos... kétséges, hogy jóra vezet.
Pillanatok leforgása alatt válik a jelenléte vicces kedvű beszólogatásból valami sokkal többé. Nagyon jól ért ahhoz, hogyan legyen hatással a környezetére, mert nem fél megtenni azt, ami rá is hatással van. A fiú tiszta, üdítő illatának élménye pontosan ilyen és abszolút semmi előkelő, vagy úri nincs abban, ahogy magába szívja a megkívánnivaló esszenciát. A vörös állatból van. Elvadult, neveletlen faja.
- A világ imádja a számat, súlyos veszteségnek értékelné egyéb kvalitásaim miatt. - Mulat, mutatóujjával veregeti meg alsóajkát, amint szédítő hirtelenséggel rándul egy széles, éles mosoly. A száján ottragad a feték vöröses nyoma, ezúttal valóban vérhatást idézve. Ómenek ide, vagy oda, a vér jól áll neki legalább annyira, mint a kígyózöld, amiből olyan alapos gyorsasággal vetkőzött ki. Egyszer minden kígyó levedli a bőrét, csak a magafajta az átlagosnál gyakrabban.
- Nem baj, jó így. - Dorombol a kevés fényre, lehunyja a szemeit kiélvezve a vérfü... a fürdőt és ebben a pillanatban nem nyomasztja semmi sem. Kifestette magából, amit ki kellett festenie, a hétpecsétes ládában a kép ott pihen egy elhagyatott, régi pincehelyiségben, ahova már senki sem jár és talán azt sem tudják, hogy létezik.
- Óh, észrevetted? - A nevetése mély, rövid, inkább csak kuncogás, ahogy megül a mellkasában és nem kígyózik fel a torkán a szájáig. Tényleg nem kisfiú. Régen nem tartja már magát annak, bár a szöszinek elég soká tartott, míg eljutott eddig a felfedezésig. Nem haragszik rá érte és nem csak a selyempuha hang miatt.
- Igen, többször is. - És ő végignézte. Nem teszi hozzá és a gondolat nem függ meg a levegőben a könnyed, szinte sóhajszerű hangon. Mosoly rándul a száján, oldalra pillant a szőkeségre. - Apám jóképű fickó, jó kiállással, szigorú jellemmel. Kevesebbért is állt már fel. - Megfordul, kikönyököl a peremre, hagyja a testét felemelkedni a vízen, míg Mayallnak tényleg van mit bámulnia rajta.
- Mert jobban szájra áll? - Az elfolyó festék megcsiklandozza a száját, vizes, immár tiszta kézzel törli le róla a vörösséget. - Nem jössz be?
"Az egyetlen baj a hét halálos bűnnel, hogy nincs belőlük több."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
48
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Pént. Dec. 30, 2016 1:03 pm

Auréle & Chester
takarodó előtt a legrövidebbek a percek, estve
16+


Nagyon sokáig elhitette magával, hogy ez a durva beszédű senkiházi egyáltalán nem méltó a figyelmére, bármilyen zajosan is próbálja felhívni magára azt. Alighogy enged neki, és észreveszi a szépségből, kéjvágyból, túlbuzgóságból és a megrontott fiatalság esszenciájából gyúrt ponyvaköltészeti lényét, rögtön visszakozna. Bölcsebb volt talán amíg az aranyfürtű tartózkodott a zsarátnoktól, mert ha a szalmaszálat belobbantják az addig ég és lobog harsogó lángokkal, amíg el nem hamvad egészen, de odalesz a tűz is, vele pusztulnak a táplálékukat veszített lángok is.
Bár egyszerűen csak élvezhetné is a kapott figyelmet. Még Chester számára is nyilvánvaló, hogy nem való az imidzséhez ez a fajta hozzáállás. Auréle kimondottan azt akarja tőle, hogy inkább dugja meg, és ne beszélgessenek, pláne hagyják az ő belsőjét, leszámítva pedig a mínuszba forduló testi kapcsolatok mélységét. Most, hogy ezt felismerte és elfogadta mintha egy átoktól szabadult volna meg, amitől azonban még mindig piros egy kissé a füle, hiszen szemérem is van a világon, de őt uralkodni nevelték. Tehát, Auréle ezt akarja. És mit akar ő tőle? Ahhoz, hogy ezt kiderítse temérdek sok kellemetlen kérdése van, márpedig ki fogja deríteni, ha egyszer felmerült, mert nem hugribugriból van. Ez a könyörtelen céltudatosság valahogy kiül az arcára, felöltözteti a vonásait, mint a pizsama a testét, megtölti a szemét álmatagság helyett éber fénnyel. Nem mulasztja el egyetlen rezdülését sem Aurélének, ezúttal nem, az átmenetek hirtelenségéhez felkészíti a lelkét, hogy ne jöjjön zavarba attól, amit kap, és kaphat, és amiről fogalma sem lehet, hogy mi az. Egy kis szaglászás, az aurájába harapás, és lám, túlélte, nem dőlt össze tőle a világ mint általában hitte.
- Valahogy csak meglenne nélküle - forgatja meg a szemét, a világi-kört egyértelműen nem ő nyerte, a szeme odatapad a húsos ütögetésre, a puha ajak megnyomódására, ahogy felhullámzik az ujja körül, sóhajt egyet. Nem túl helyesen és főleg nem diszkréten, ez nem olyan, mint a délutáni tea, még nincsenek meg azok a zsigeri, elegáns mozdulatok, amik tartalommal tölthetnék fel a szavak közti üresjáratokat. Egy cukortartóval babrálással könnyű elterelni a figyelmet arról, hogyha tetszik neki a szembeülő, mert a porcelán finom csörgése vezeti a szemet és a kezet, de ebben a szobában hiányát látja ilyesfajta mankóknak.
- Nőjj már fel - húzza össze a száját kelletlenül a nevetésre, ami ugyan élesen szemben áll azzal, hogy már nem kisfiú, de azt elég súlyosan észre kellett vennie, hogy testiség témakörében ó egyáltalán nem az.
Láthatóan kissé megüti az egyenes válasz, annak ellenére, hogy számított rá, a szemérmesség rebbenését azonban felkészülten gyűri le.
- És ő mit szólt hozzá? - hajtja félre egy kicsit a fejét, mintha csak a néma folytatás kánonja lenne a kérdés hasonló, mint a ki nem mondott közlés. Talán tényleg a zaklatás a kulcs. Az apja nem zaklatta őt, nem bántotta, ami történt, az a fiúba jó érzéseket keltő aktusemlék. Ez valamiféleképpen még helytelenebb benyomást kelt, a nyelve szélét rágcsálva ráncolja össze sima homlokát, mint aki azon töpreng, hogy mennyire veheti komolyan a másik szavait. Ő sose jellemezné ilyen közvetlen szavakkal a bárót, de az élet nem csak a felsőbb körökből áll, a társadalom rétegződik, mint a festék híguló pászmái a bőrön, a kandallófény cirógató táncolása ugyanott, a hát lapján a vörös fej mögött a vállak ívén.
- Miért áll jobban szájra? A férfi az ember megnevezése, a hím az állatoké, vagy a tárgyiasított személyeké. Nem megyek be - gyorsan, szórakozottan felel. - Már fürödtem - teszi hozzá magyarázatképpen. - Egyáltalán milyen kérdés ez -.-"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
131
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Pént. Dec. 30, 2016 1:30 pm

Chester & Auréle
16+ Takarodó

Még mindig nem méltó a figyelmére. Az egyetlen oka, hogy figyel rá az a tény, hogy szerelmes lett abba, ahogyan megdugták. Semmi más, ergo pontosan azért a kvalitásért érdekli, amit egyébként Auréle maga is közvetíteni óhajt. Minek ezt elrontani azzal, hogy darabokra cincálja olyan témakörökben, amit soha nem fog megkapni tőle? Mert a vörös így tervezi. Nem véletlenül zárja az ilyen jellegű elemeket hét lakat alá.
Auréle kimondottan azt akarja tőle, hogy inkább dugja meg és semmiképpen se beszélgessenek. Kivéve persze, ha a téma éppen olyan alpári, vagy túlfűszerezett, ahogy ő azt szereti. A szőke is nyilvánvalóan szívesen megdugná, szóval mi a probléma? Az érdekek találkoznak, az egyik fél mégis hátráltatja a nyereséget és az bizony nem a vörös. Chesternek komoly problémái vannak az élvezettel, de az élvezet maga kedves dolog. Nem utasít vissza és örömmel kebelre ölel az első pillanatban, amikor engednek neki. Van ennél őszintébb, kellemesebb dolog?
Őt senki ne kérdezze. Elképzelése nincs, mit akar tőle a szőke herceg, ha nem azt, amit akarnia kéne, mert dementor ne lássa lelkét, ennél többet nem tud adni.
Nem zavarja az éles figyelem. Figyelje csak, a hatástörvények alapján így, vagy úgy de szétcsúsznak majd a gondolatok. Szándékában áll legalábbis tenni róla.
- Ne vonj le elhamarkodott következtetéseket, amíg nem próbáltad. - Egészen dallamossá válik a hangja, a mozgása játékos, ruganyos, könnyed. Ráhunyorog a fiúra. Őt aztán nem baszná át egy cukortartóval cukorországban mézeskalácskúriában. Nem erénye a tapintatos félretekintés, a tetszésnek magamutogató kurvulás a helyes válasz.
- Majd ha adsz feladatot, amihez érdemes. - Már felnőnie, mert az aktuálbeszélgetés véleménye szerint nem tartozik ezek közé. Megvan a módja, hogy az ember fia pillanatokon belül nagykorúsítsa, de ahhoz hajlandóság és elszántság kell, aminek erősen híja van errefelé, nem igaz, szöszi?
Ő így operál. Sokkolva a szemérmet.
- Gondolod, hogy elmondtam neki? - Rándul a szája gúnyos vigyorral, mintha a feltételezés is baromság lenne. - Nem, nem mondtam el neki, hogy unalmas perceimben kiverem rá. - Teszi hozzá a miheztartás végett és még csak nem is hazudik. Nem kellett elmondania valamit, amit apuci premier plánban látott, nemde? A legjobb hazugság mindig az igazság.
Nem lehet komolyan venni. Semmiben. Nem bizonyította még elégszer az elmúlt évek alatt? Nem adott soha okot legalábbis ennek ellenkezőjére, egyszerűen csak a szőke túlságosan... érzékeny.
- Kár. - Szusszan az elutasításra, látszólag egy az egyben ignorálva a hímtémát. - Őszinte? Vágyakozó? Felkínálkozó? Kár kihagyni fajta? - Kérdésre kérdéssel, hülye kérdésre meg hülye válaszokkal, így szokás nála. Egyébként meg igaza van, de legalábbis megadja a maga válaszait.
- Túlgondolod ezt a kérdéskört, Mayall. Hímnek nevezem őket, mert az jobban bejön. Fésülködj meg. - Átmenet nélküli a váltás a témában, a szürke pillantás azonban fixálódik a fiú alakján, elsimítva az ezüstszőke tincseket. Odakint eközben elcsendesedik a világ, a jó kis Mardekárosok nyugovóra térnek a saját ágyukba, vagy egymás fészkébe. Az ő preferenciái szerint az utóbbi igaz.
"Az egyetlen baj a hét halálos bűnnel, hogy nincs belőlük több."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
48
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Pént. Dec. 30, 2016 2:02 pm

Auréle & Chester
takarodó előtt a legrövidebbek a percek, estve
16+


Chester egyetlen dologhoz ragaszkodik, és az nem a kielégülés, vagy az aktus módja, amibe szerelmes lett csakugyan, mert az nem vall rá. Nem az ő eszköze az élet megélésére. Amire neki szüksége van, azok gondolatok és érzések, szavak és mélységek. Persze a szex jó alapot adna ennek, de a megalapozatlan szex nála egy olyan tabu, amit egyáltalán nem akar átlépni.
Nem akarja anélkül elvenni azt a vörös testet, kéjelgő, adakozó kis bőrt és húst, hogy többet tudna róla, felderítené azt, hogy a lélek méltó-e a sóvárgó élvezetére. Az ő működése gyakorlatilag éppen olyan egyszerűen leírhat, mint a kéjlényé, a különbözőségük néhány szóban is markánsan megjelenik. Azért kell elrontani a vörös vágyait, hogy a szőkéé felé közeledjenek, és csak az idő a megmondhatója, hogy melyik az állhatatosabb.
Egészen mély hangon mordul az elégedetlenségének jelére, oké, hogy megverték a vitában, de még bele is kell taposni a festékből és vérből gyúrt sárba? Élénken el tudja képzelni a világot, amint harakirivel vágja fel a saját gyomrát, hogy a földre ontsa beleinek fényes tekergőzését a jövőtelenségbe, csak mert többé nem élvezheti a vörös száját.
Vajon mi van abban a testolajban, amit használ? Egészen biztosan több a kelleténél a gyógynövény.
- A feladat adott, de még nem nőttél fel ahhoz, hogy felismerd - dühösen harapott szisszenő szájharc, nem méltó, de hirtelenjében nincs jobb a tarsolyában, amit előránthatja, a cérnaszálak nyilvánvalóan kifutottak a kezéből, és nehéz őket úgy összefogni, hogy ne vágjanak a tenyerébe, miközben Auréle cicaharcol a gombolyag másik végével és értő karomcsapásokkal rántja meg a finom huzalokat.
- Attól, amit én gondolok egyszer már kimentél a szobából - a megjegyzés egészen nyílt és egy kicsit alja, hozzávágja ahhoz a vigyorhoz. - Szóval a maszturbálás nem csevegés tárgya otthon, csak a nyílt szex? - ez a kijelentése még őt is meglepi, egy pillanatra egészen megmerevedik ültében, fényes selyembe csomagolt combja nekiszorul a háttámlának, a fának feszül két oldalról, de az ujjai nem szorítanak, a zavar odalent fészkel, nem emelkedik elég magasra benne, némi mámort talál a saját bátorságában.
- Rossz kérdés, nyilvánvalóan nem megyek be - úgy téve a hangsúlyt, mintha ennek az oka kizárólag az lenne, hogy nem találja elégnek a vörös testígéreteit, a bőrével ízesített víz minőségét a saját bőréhez, összességében, mintha mindaz nem volna valóság, ami kívánságot érez.
- Pont ez a lényege a kérdés, miért jön be jobban? Nem tudsz normálisan válaszolni? - kérdezi egy kicsit élesen és egy kicsit gőgösen. Belebámul a szürke szemekbe, aztán, mintha csak sértetten tenné, felemelkedik a székből, megfordul és rendeltetésszerűen helyezkedik el rajta, felvéve újra a súlyos kefét. A tükörben úgy tetszik csak önmagát látja, miközben kihúzva magát a baljával a tarkója alá nyúl, hogy csillogó hajtömegét megemelve alányúljon a kefével is. A korábban simára fésült tincsek alá harapó sűrű fogazat nem ütközik ellenállásba ahogy lehúzza, mintha folyékony lenne az egész, könnyedén siklik a kefe alul a hajon, a kandallófény kéjesen táncol rajta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
131
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Pént. Dec. 30, 2016 2:38 pm

Chester & Auréle
18+ Takarodó

Gondolatok? Érzések? Mélységek?
Amilyen mélységet ő adhat, az egyáltalán nem lelki és a szőke maga állapította meg korábban, hogy Auréle nem igazán szokott gondolkodni, tehát... végeredményben vágyik rá, ezért keres benne valamit, ami nincs, hogy megtegye, amit akar. Ez számára az egyetlen logikus magyarázat, hiszen nyilvánvalóan nem képvisel méltó kategóriát semmilyen szempontból sem az aranyvérű úrifiúhoz képest. Ezen nincs mit gondolkodni, de a szextéma nem is olyan, amin sokat kell. Azt csinálni érdemes.
Óh, hogy csak a szöszinek szabad taposni? Egyébként sem tapos, meghemperget benne, mert jól áll a haragvörös, vagy a zavarrózsaszínű arcfestés. Nem átall emlékeztetni arra, mit tehetett volna amaz és mit nem tett meg.
Ha nagyon elszabadul a fantáziája, abban a testolajban ajzószer lesz. Semmilyen tantárgyból nem jó. Szinte. De bejön neki a mogorva faszkalap, kegyetlen rohadéknyi gyógyitanár, hát nyilván ez a tárgy kell legyen az egyik kivétel. Irdatlan mennyiségű exkluzív különóraflessre élvezkedett már a rend kedvéért, szóval... nehogy véletlen kreatív perceiben belekeverjen valamit az olajos lötyibe és aztán olyan legyen, mint a benzin, amin egyetlen érintés elindítja a megállíthatatlan futótüzet.
- Mhmhmhm. - Hagyja rá a magas lovat, onnan könnyű nagyot pottyanni arra a helyes kis seggre.
- Mert beteg faszsgáokat gondolsz, amit ha én mondok, azért elég nagy szó. - Mert viszonylag elég magas a toleranciaszintje. Ugye.
Saját kijelentése a szőkét talán meglepi, de a vöröset ezúttal már nem. Sokkal felkészültebb a délelőtti sokk után, csak az első pofon érte váratlanul, a többit már meg sem érzi. Ebben az állapotban biztosan nem, egyszerűen csak... nincs eléggé szétkefélve az agya hozzá.
Megforgatja a szemét.
- Nem szexelek apámmal. - Nem, azt szeretkezésnek hívják, szóval teljes lelki békével jelentheti ki az egyenes választ... nem látszik rajta, hogy hazudna, mert nem hazudik. Egykor valaki kurvajól megtanította neki, hogy amíg nem muszáj, ne hazudjon, oldja meg másként. Mert a hazugságot sokkal könnyebb lefülelni, mint a milliónyi igazságok közül kifejtegetni azt az egyetlen aprócska, perdöntő lényeget...
- Nem gond, így is jó. - Pofátlan a félmosoly arra a még pofátlanabb felsőbbrendűségére és nem, a legkevésbé sem veszi magára. Egyetlen egyszer kell, hogy a szöszi belefeledkezzen valami szerencsés véletlen folytán és már nem lesz mire nagy legyen a szája, bár... a nézéssel kimerítette ezt a fogalmat, nemde?
- Nem. - Adja meg a választ egyszerűen meg szakszerűen, hagyja hogy őgögössége elforduljon és engedelmeskedjen neki. Hm.
Engedelmeskedik. Neki.
Úgy gyúlik fel a gondolattól a szürke pillantás, mintha a kandalló fénye egyenesen beleköltözött volna, éhes, éles pillantás tapad meg a mozdulatok kiszámított, könnyed vonalvezetésén.
- Ha valakire hímként utalok, csökken az érzelmi kötődés esélyének mértéke. Nem bírom az érzelmi kötöttségeket. - Vall végül csendesen egy bő perc múlva, a hangja valahogy mélyebbnek és rekedtebbnek hat a megszokottnál.
Puhán csúszik ki a vízből. Alig van hangja, habár nem próbálja nem felhívni magára a figyelmet, egész egyszerűen csak sikamlósabb a mozgása annál, semmint hogy a víz parádézzon körülötte. Kiül a medence szélére, bal lábát továbbra is a mélybe lógatja, a jobbat viszont lazán kinyújtja előre.
- Pokolian szexi vagy ilyenkor. - Fél kézzel támaszkodik hátra és jobbja siklik az ölére, amíg szemben a fésülködést figyeli. - A hajad egészen olyan a tűz fényétől, mintha saját mágiája lenne. Mint az egyszarvúk farokszőrének. Mh... festményre illő.
Auréle nem túlzott. Tényleg gond nélkül képes felállni erre a gondolatsorra.
"Az egyetlen baj a hét halálos bűnnel, hogy nincs belőlük több."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
48
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Pént. Dec. 30, 2016 3:13 pm

Auréle & Chester
takarodó előtt a legrövidebbek a percek, estve
18+


Olyan dolgokat nem kívánhat meg, amiben nincs olyan mélység, ami érdemes lenne a felfedezésre. Chester eszerint cselekszik, beszél, gondolkodik, és ez így is marad, eszerint fog cselekedni a közeli jövőben is, amíg érdekes ez a kérdés, viszont távolra meg egyáltalán nem tervez. Az ő életükben annyi minden viszonylagos.
Gondosan kell kezelnie a testére kerülő dolgokat, bár ahogyan az ágyát átok védi újabban, úgy a ládáját is fogja, amíg ezzel a megátalkodott kéjdöggel osztozik egy lakhelyen. Nem szeretné, ha mondjuk későn szerezne tudomást arról, hogy finom holmijai közül valamelyikben kényúri kedvét lelte, márpedig az már bebizonyosodott, hogy semmi sem szent a fiúnak.
Anyai nagyanyja az ilyen alakokat nevezi fráternek. Eddig sose tudta hova tenni a szót, de most már mindent ért! Bár ez egy kicsit rosszvérű képet fest a koros hölgyről, mindenkinek vannak gyenge pillanatai.
- Hiába forszírozod, abban, amit én kérdeztem semmi beteg fantázia nem volt, csak a valóság felderítése az általad kommunikált dolgokból - szigorú ebben a kérdésben, és egészen megkomorodik a nemleges válasz hallatán, bár nem annyira a "nem" az, ami a perdöntő, hanem hogy nem tudja rajtakapni a hazugságot.
De igenis szexel vele. Ebben olyan biztos, mint hogy itt ül és még más hasonló dolgok, de nem tudja bizonyítani. Kellemetlen feszültségtől remeg meg az álla, kedvetlen gombóc sűrűsödik össze a torkában, mintha elvettek volna valamit tőle, vagy még inkább kilökték volna a játékból, amivel éppen játszott. A porcelán hintalóról is nagyot lehet esni, pedig egyáltalán nem magas. Három nem-válasz elég elutasítása a kommunikációnak ahhoz, hogy egyelőre kifogyjon az ötletekből és inkább a tükör felé forduljon engedelmesen, ha úgy tetszik, némi számítással és önámítással, hogy a szépségének dicsőítése megér ennyit. A mozdulatok megszokott ritmusa megnyugtatja, van képesség a kefelében és a haj puha tömegében arra, hogy lehetőséget adjon neki összeszedni a gondolatait, visszatalálni lelombozott önmagához, a koponyájában megült csendben hangokat találni.
- Úgy utaltál apádra, mint egy "csóró hím" akiről egy hozzám hasonlónak nem kéne fantáziálnia, amit mellesleg nem is tettem, gondolkodtam rajta, nagy különbség, szóval akkor vele is csökkentett az érzelmi kötődésed, vagy úgy hazudsz nekem, mint a vízfolyás, és tökre fel sem tűnik - a szavaiban van valami kicsengő merevség, nem a sértettség hatja át, mégis némiképpen üvegszerű a szóválasztása, de homályos ez az üveg, éppen csak áttetszenek rajta összezavarodott indulatai, nem kapnak igazi körvonalakat. - Csak mert ahogy beszélsz róla, nem úgy tűnik, mint aki nem bírja az érzelmi kötöttséget vele - a vallomást nem támadja, vagy legalábbis nem élesen, a szavainak visszhangjából azonban kiérződik némi neheztelés a vigyorgó pofátlanságok után, mintha elfogyott volna a türelme.
Oldalra sandít a folytatásra, a baljának hüvelyk és mutatója gyűrűbe fogja a haját, hogy ne hulljon előre, míg a kefe a copfot simogatja oldalról, megtáncoltatva az amúgy is hajlékony fényeket. Egészen fellebbenti a könnyű szálakat a mozdulat erőteljesen felívelő vége, és amíg az aranyos függöny kuszán aláhullik, a kezében a kefe a hárspálcára vált, amit a fiúra szegez. Megpöccinti a fát, rövid távtaszító bűbáj az ölben munkálkodó kézre fókuszálva.
- Nem gondolod komolyan?! Képtelen vagy nem szemétkedni, de azért kivernéd? Ez a pofátlanság teteje - erősen megmarkolja a fanyelet, miközben felpattan, bár nem látszik dühösnek, az indulat nem úgy hullámzik végig rajta, mint a harag, inkább mint valami bosszúvágy. Ő nem kaphatja meg, amit akar, miért van az, hogy Auréle meg igen?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
131
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Pént. Dec. 30, 2016 3:46 pm

Chester & Auréle
18+ Takarodó

Szomorú, szomorú, Chester elvesz minden lehetőséget tőle az önérvényesítésre, pedig rengeteg mókás pillanatuk lehetne még ebből. Csak nehogy véletlen egy gyengéd pillanatában az ágyára rángassa, mert akkor nagyon beszopják.
Anyai nagyanyja legalább tudta, hogyan kell mulatni, alkalomadtán be is mutatkozik a hölgyeménynek.
- Mégis azóta is ezen a kérdésen lovagolsz, holott az már önmagában is nevetséges. Értem én, hogy erre élvezel, de csak mert nem azt mondom, amit hallani akarsz, még nem kell a dráma. - Szigorúság, vagy nem, nem fog vallomásestet tartani a vallatónak. Ahhoz azért a szöszi még kicsi, vagy csak szimplán nem elég kegyetlen. Ezen fel lehet baszni magát, de inkább csak nem érdemes, mert a bosszankodás semmin nem változtat. Persze ez a gondolatsor sose így működik, hm?
Szar ügy, amikor elveszik az embertől a nyalókát. Ő is megéli még majd a dolgot néhány gondolat múlva, mert a bosszúvágy már csak ilyen. Mardekáros fajta művészi alkotás. Véleménye szerint abszolút nem elutasító, itt van, beszél vele, megadja a maga válaszait, arról meg már igazán nem tehet, hogy azokat szöszi képtelen elfogadni.
- Ha feltűnt, abban a mondatban apám veled került kapcsolatba. Azért nekem is van egy nopehatár, tudod. - Nehéz róla elképzelni, de létezik. Bárkit instant vízbe fojtana, aki az apjához ér, még akkor is, ha öthat éve alszik vele egy szobában és elvileg társak, vagy mi.
- Nincs bajom vele kapcsolatban az érzelmi kötöttséggel. - Szögezi le a teljesség kedvéért és véletlenül sem a fiú neheztelő türelmetlensége miatt. - Kimentett a nyomorúságos mugli árvaházból, ahol a verésen kívül nem ismertek más nevelőmódszert, a saját gyerekeként nevelt, tanított, sokkal tartozom neki. Neked viszont nem tartozom válaszokkal, ennek ellenére megkaptad őket, szóval lenyugodhatsz.
Fogalma sincs, mégis mire számított a másik. Kisírja a vállán a kis sértett lelkivilágát, mint a romantikus filmekben szokás? Nos... egyrészt ennyi dráma nincs benne, másrészt az ő lelkivilága köszöni szépen, rendben van.
Még nagyobb rendben lenne, ha elmerülhetne a kellemesebb gondolatokban és nem döntenének a farka sorsáról, holmi öt éves álomból ébredő szőke csipkehercegek.
- Miafranc. - Szisszen, ahogy a keze oldalra rándul, úgy néz utána, mintha az elárulta volna. Összeszorítja ujjait, tesztelve mennyire ura a saját reakcióinak, aztán realizálja, hogy a szimpla elpöccintés nem jelent folytatást is. Felvont szemöldökkel pillant fel a Bosszúállóra, a változatosság kedvéért ezúttal mindkét kézzel hátra támaszkodik, felkínálva magát az indulatos figyelemnek.
- Miért, te szeretnéd inkább csinálni? - A tekintet nyílt, még ha ott is van benne az a romlott sötétség, aminek egyszerűen csak nem szabadna ott lennie. - Vagy szopjalak le? Neked verjem ki? Mit szeretnél, Mayall, mert számomra nem világos. Ha beszélgetni akarsz, javaslok nettó bárki mást ebből az iskolából, aki megérdemli a kitüntető figyelmet és akiben van is mit keresni. Ha baszni akarsz, arra itt vagyok, ellenkező esetben meg javaslom az elmúlt öt év keresztülnézős módszertanát, jól működött.
"Az egyetlen baj a hét halálos bűnnel, hogy nincs belőlük több."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
48
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Pént. Dec. 30, 2016 4:14 pm

Auréle & Chester
takarodó előtt a legrövidebbek a percek, estve
18+


- Miért beszélsz úgy, mintha bármit is tudnál az én élvezetemről? - fagyosodik meg a hangja egészen, ami nem illik a kellemes kandallótűzhöz és a mezítelen bőrön csorgó fényekhez, a festéktől tisztuló test tökéletességéhez. - Mert ahhoz, hogy bármilyen szinten belefogalmazhasd azt, hogy mire élvezek az kellene, hogy általában részese legyél az élvezetemnek, de nem vagy az, és ugyan a baszásért kapálózol, nem is akarsz az lenni, önellentmondás - talán egy kicsit túl gyors a gondolat, de a számára követhető, a haragtól egészen megfehéredik, és kelletlenné válik az egész.
Ha felbosszantja egy griffendéles sokkal egyszerűbb darabokra átkozni. A hugrabugosoknak elég néhány háztartási bűbáj is elég, de a kígyófészekben nincs megoldás. Alig koncentrál. Széthullanak a szavak, a gondolatok a megkeseredett ízben, mint egy rosszul sütött hús, odaégetett öntet olyanná válik a nyál a szájában, a vibráló idegenszerűség megfeszíti a mellkasát.
- Feltűnt - kurta választ harap ki. Nem gondolta, hogy ez megváltoztatja a jelentést, az apa csak apa marad, mégsem számít embernek, ha vele van egy mondatban. Ezzel mit kezdjen? Beleillik a jellemképbe, mondhatni, amiben Auréle dönti el, hogy minek van jelentősége és minek nincs, fütyülve a szabályokra, amit az évszázados rendek felállítottak.
- Ez nem válasz. "Nincs bajom vele", komolyan egy griffendéles beszél így, mindenféle tartalom nélküli komolytalansággal. Ez csak egy semleges középérték, egy nyálka, tehát gyakorlatilag nem kaptam választ, csak idehánytál valamit, amit egy utolsó suttyónak is mondhattál volna - ez egy olyan igazság, amitől meg sem inog a hangja, bár hogy milyen mértékben sérti meg az borítékolható a folytatásból, amikor már nem látja a funt abban, hogy nézheti, miként játszik a kéj ezen a testen. Ő szemlátomást olyan fajta, akinek fontos, hogy mit beszél a száj, mit gondol a fej, mielőtt a test élvezetében elmerülne és a többi testrészre figyelmezne, akik a szimfóniát szövik. Színi előadás színpad, függöny és megvilágítás nélkül éppen olyan üres, mintha közönsége se lenne.
- NEM SZERETNÉM CSINÁLNI BASZD MEG - emeli meg a hangját, de az elvékonyodik, ahelyett, hogy úgy mennydörögne, ahogy elképzeli, hogy szerinte kéne. A folytatástól összeszorul a keze a pálcán, a varázserejének kirobbanó hószín tündérlövése az utolsó pillanatban félrerántó mozdulatnak hála nem a fiúból szakít ki egy darabot, csak visszhangzó dörrenéssel a mellette levő kőlapból tép be a medence pereméről egy harapásnyit.
- Nos ez esetben a legjobb lenne, ha az apádra vernéd a farkad, és nem rám, meg az én ágyamba, neki ajánlgatnád, hogy a farkaddal játsszon, ne nekem, mert hoppá, nem én akartam a keresztülnézős módszertant foggal körömmel felszámolni, hanem te vagy az, aki belepofátlankodik ebbe a módszertanba, mint egy figyelemhiányos kiskutya, hogy simogassam már meg, a kurvanagy kérdés az, hogy te mit akarsz - a szavak kiszabadítják magukat belőle, azzal a lendülettel az ágyához megy, és végre rendeltetésszerűen használja a pálcáját arra, hogy miután törökülésbe vágta magát összezárja a smaragdzöld függönyöket.
Csak azután veti hátra magát és szorítja égő arcára a két tenyerét, szúró orrnyergét nyomva, hogy el ne sírja magát, mégis hogy alázhatta meg magát ennyire? Pedig olyan jól eltervezte, hogy fogja őt kiforgatni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
131
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Pént. Dec. 30, 2016 4:47 pm

Chester & Auréle
16+ Takarodó

Összeszalad a vörös szemöldökpár. Mi az, hogy nem akar a részese lenni? Mintha nem erről beszélt volna neki egész eddig? Mintha nem ajánlotta volna fel újra és újra? Ez megy neki a legjobban, mások élvezetét szolgálni, tehet ő arról, hogy a szöszinek ez így és ebben a formában nem kell?
- Már hogy ne akarnék? Azt hiszem elég egyértelmű utalásokat tettem. - Felvonja az egyik szemöldökét és nem. Nem érti, mi a nyűgje a szőkének, mitől lett hirtelen ilyen átok fagyos és úgy általában mi szükség van erre egy egyébként eredendően jó napon. Ezt utálja. Minek elbaszni valamit, ami jó volt és élvezet? Úgy, hogy egyébként ennél csillagászati nagyságrendekkel jobban is tölthetnék az idejüket?
A Mardekárossal azért nagyon nehéz, mert nem Griffis, hogy gyilkolásig veszítse el a fejét. Leginkább. És mert egy rutinos kígyó tudja, merre van a gyengélkedő, hogyan jut oda és milyen gyorsasággal rakják össze, ha szétátkozzák a fejét.
- Attól, hogy te nem értékeled annak, ez még válasz. - Valahogy a vörös vonásairól is lekopik a jókedv, mintha nem is létezett volna. Valójában még csak nem is dühös, egyszerűen csak leolvadt róla egy adag festék, amit olyan gondosan visszaecsetelt magára és ettől lényegesen komorabbnak hat.
Arról nem is beszélve, hogy a "nincs bajom vele" folytatása nagyon konkrétan megadta az érzelmi kötöttségre adandó választ, így az egész felvetés értelmetlenné válik.
Mérhetetlenül inkompatibilisek egymással ezen a ponton. Mintha Chester valamiféle szerelem első látásra című epizódban reménykedne, holott... az az első látás több, mint öt évvel ezelőtt történt, azóta nagyon sok beosztásra váró elsős felúszott a tavon, köztük pedig semmi nem történt, ami alapot szolgáltathatna arra, hogy kizárólagosan a személyéért epekedve akarjon... bármit is? Ő nem változott meg attól, hogy Marcus megdugta előtte. Chester igényei változtak meg.
Az emelt hang, hiába nem mennydörög, elnémítja, állati ösztönnel érzékeli a vészt egyetlen szekundummal az előtt, hogy a varázs kirobbanna a fiú pálcájából. Őt sem kell félteni, ha nem is jó az ellenátkokban, a mozgás még erőssége. Azonnal reagál és moccan oldalra, kurvanagy mázli, hogy nem a víz felé. Féltérden áll meg, ugrásra készen, nedves vörös tincsek mögül meredve fel a szőkére. A pillantásából kivesznek a narancsos fények, egészen fémessé hűl, hogy szinte higanyosnak, ragadozószerűnek hat. Az izomzat pattanásig feszült, a póz mozgékony, a pálcája viszont túl messze van tőle. A háttérben a bengáli keservesen vernyákol a robbanás miatt.
Rendelkezik túlélőösztönnel. Van annyi esze, hogy ne nyissa ki a száját és hagyja kiömleni a haragot a fiúból. Nem mondja, hogy ő csak bejött ide kefélni délelőtt, mint minden más alkalommal, amikor majdnem betonbiztos volt, hogy Chester nincs itt. Azt sem mondja, hogy éppen elégszer szavalta már el, mit is akar. Sosem csinált belőle titkot.
Csend válaszol a fiúra, na meg a saját gondolatai. Végignézi, ahogy elszelel az ágyára és még akkor sem áll fel rögtön, amikor behúzódik a smaragd baldachin. Majd fél perc eltelik, mire biztonságosnak ítéli meg a környezetet, nesztelenül emelkedik fel guggolásból.
Arra sem veszi a fáradtságot, hogy megtörölje magát, épp eléggé megszáradt már a haragviharban. Visszakapdossa magára a cuccait, magához veszi a pálcáját és, nos... takarodó, vagy sem, távozik.
Egy dolog, hogy nem sebesítette meg, de a srác mágiával támadt egy fegyvertelenre. Kurvára nem marad vele egy szobában, amíg ilyen állapotban van.
"Az egyetlen baj a hét halálos bűnnel, hogy nincs belőlük több."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
48
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Pént. Dec. 30, 2016 5:12 pm

Auréle & Chester
takarodó előtt a legrövidebbek a percek, estve
16+


- Nincs semmi értelme általános utalásokat tenni egy élő, érző embernek! Nem egy önkielégítést segítő dísztárgy vagyok, hogy dicsérj aztán a farkadra cuppants, mert ennyi az élet - a felháborodás mély horog és egészen kizsigereli a saját szavain keresztül. Hangosan kimond olyan dolgokat, amikre gondolni sem akart, olyan ez, mint a szűz hóban gázoló bakancsok nyoma, amik lucskos sárfröccsöt fakasztanak fel a fehérség alól, mert a mélység még emlékszik arra, hogy nem csak porcukorfehérség van a világon, de cuppogó eső és nyálkás avar is. Szennylé. Végighordják a gondolatok a lelkének szép tájain, sárgával és barnával csúfítják a szép pasztellszíneket és beszakadásokkal a lágy, rugalmas gondolatformákat, amiket nem ilyen igényekhez szabtak.
De az ő igényei, haha, mégis ki a francot érdekelnek? Auréle akár ezt is mondhatta volna, egyenesen, ahogy szokta: ha nem az az igénye, hogy a farkát adja a vörösnek, akkor ugyan más, hallgasson csak, miközben az obszcén célzásokkal és gyönyörű testével ő maga mindig kísérti és gyönyörködteti, mert bizony a vörös egy darab szalmaszálat nem fog keresztbetenni azért, hogy jól érezze magát a zavarbaejtő pillanatban, ha többet akar, mint a hús ingerlése, szorítása, egy ölelkezés, egy csók, egy szopás.
Chester egyáltalán nem vagány. Sose volt vagány, hogy ez rendben legyen, a vastag pizsamakabát alatt is látni, ahogy a gyomorszája felett sűrűn rándul a bőr, az izom, keresztüldobog a szívének kalimpálása ott, ahol a mellkas védőketrece véget ér. Számára összekapcsolódnak a dolgok, ahogy kifejtette, ha a személye nem kell, nem kellhet a szexualitása sem, ami benne van de annyira ne érdekes, hogy a személye is érdekes legyen mellé, és ez a nyomorultságérzet egészen meggörnyeszti. Dehogy akar ő szerelmet, főleg nem Aurélétől, de valami odavetett kenyérdarab a léleknek...
A robbanás egy kicsit megijeszti, ritkán veszíti el a fejét, de akkor pálcával a kezében, és ez egy veszélyes műfaj. Fel sem fogja, hogy a varázslat magától is félrement volna, a bűntudat lopakodik a mellkasában, bár megérdemelné a vörös a büntetést, nem akarta megcsonkítani, hálás a reflexeiért, túl azon, hogy szúrós fekvés esik a saját ágyán a pelyhes-puha takaróra szórt fájdalmas gondolatcserepeken. Az ujjbegyei belemarnak a homlokába, a hárspálca az orrának nyomódik, piros kis véraláfutása még akkor is ott van, amikor az ajtócsukódás után néhány perccel kidugja a fejét a függöny mögül. Túl feldúlt ahhoz, hogy aludjon, lekúszik az ágyról a kandalló elé, Katet próbálja magához édesgetni egy kis ölelgetés reményében, a vörös kandúr állati bája legalább egyszerű, tiszta örömforrás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
131
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Szomb. Dec. 31, 2016 9:40 am

Chester & Auréle
Takarodó - Bónuszjelenet a casting után

Ilyenkor sosincs magánál.
A fehérre meszelt vászon előtt állva, pálcával és ecsettel a kezében, a megértő némasággal lebegő, ormótlanul szétkutyult, anarchikus kaotikusságba fulladt színpalettával az oldalán nincs szüksége rá, hogy gondolkodjon. Megteszi helyette a mogyorópálca, mely tökéletes szinkronban mozog az ecsettel, mintha csak karmester lenne. Utasítja a színeket, a festéket, a mélyre szántott, elnyomott, kimondhatatlan és meggondolhatatlan gondolati képeket hányja vászonra ötvözve a mérhetetlenül varázstalan tehetséget a mágia legmélyebb, érzelmektől fűtött, lüktető, valóságízű és mégis szürreális esszenciájával.
Az egyszarvúszőr szereti ezért. Ilyenkor minden mocsok és megrontás ellenére a félig meztelenített, tetovált test tiszta, fertőzetlen és őszinte. Eléggé ahhoz, hogy az egyszarvú, melytől a mágikus eszköz ered, megszeresse és együttműködjön vele úgy, ahogy soha máskor, amikor kevésbé őszinte magához, a világhoz. Akkor, amikor nem akar érezni, éles ellentétben áll a mosttal, mikor megteszi. A pálca szereti ezeket a pillanatokat. Örökké vágyik rájuk és mindig emlékszik.
A mágia, amit használ rendkívül komplex, merőben speciális magasiskolája az átváltoztatástannak, melyet ebben az épületben és ebben a korban valójában nem tanult, a keze alatt mégis életre kel. Ösztöni varázsló. A természetéből fakad, legbelülről táplálkozik, ezeregy éjszakányi elnyomás alól, mert... teher alatt nő a pálma, még ha el is tapossák újra és újra.
Auréle nem szimplán tehetséges festő. Ez nem tehetség kérdése, hanem a természetességgé, mely olyan magától értetődővé teszi a szokottnál lényegesebben ártatlanabb aktust, akár a lélegzet. Nem kell megerőltetnie magát, nem kell gondolkodnia azon, hogy jó-e, amit csinál. Az érzéseit elkeni a vásznon és egyúttal keresztre is feszíti őket rajta, olyan világot nyitva meg benne, amiben ő maga nem létezhet a Roxfort falai között.
A mogyorópálca szinte izzik a kezében. A mágiája pasztellszínek finomra hangolt, szemet gyönyörködtető keverékeként bontakozik ki, ráfekszik a vászonra, kéjeleg előtte, meghempereg a festék jellegzetes illatában, színeiben, összemocskolja magát a ragadós, nedves kutyulmányban és így neki most jó. Sokkal jobb, mint odafent, a saját szobájában, ami mégsem igazán az övé.
Ez az övé. Kizárólagosan.
Nem mutatja meg az apjának, aki gyűlöli a mágiát és mást sem látna benne, mint annak arculütő, undorító bizonyítékait. Nem mutatja meg a társainak sem, mert legyünk őszinték... valójában nincsenek társai. Nem mutatja a tanárainak, holott átváltoztatástan professzora, de a festékek morzsolt alapanyagai miatt még a gyógynövénytanára is méltán élvezhetne a látványra, nem...
Ez a művészet nem azért születik, hogy másokat gyönyörködtessen. Ez az övé. Lényének legmélye, gyújtópontja, hajtóereje, az olaj a vérében, melyen minden érintés futótüze lobog, a fény a sötétségben, a szín az éjszakában, a fűszer a pillanatban, a fájdalom a húsban, ropogó kín és pulzáló sajgás a csontokban. Kimondatlan szavak íze a szájában.
A festmény mindig nyers és őszinte. Az alkotómágia nem magasztalja fel az apát, ami kiirtaná belőle. Nem fordul örömmel a múlt felé és megsiratja a jövőjét bár, a jelennel foglalkozik. Amin nem gondolkodhat, az feldolgozza helyette lélegzetelállító színekkel, szívfacsaró formákkal, torokszorító, hiperrealisztikus részletességgel.
Ezek a képek róla szólnak. Neki szólnak, ő pedig szembenéz velük minden alkalommal, amikor végre visszatolulnak fejébe a gondolatok és ő fellélegez, mintha először tenné. Mintha újjászületne.
A mogyorópálca elnémul a kezében, a mágiája visszahúzódik, az önmagáról alkotott mozgókép pedig megcsóválja a fejét a túloldalon. Kinyújtja érte a kezét, mintha kontaktusba akarna lépni vele, a tetovált tenyér ráfekszik a vászon ellentétes oldalára. A vörös szája megrándul, csak enyhén moccan az álla tagadólag.
- Sajnálom. - Alig hang, rekedt, erőtlen. Leemeli a festmény az állványról és nem törődik azzal, hogy a maga festette alak lekuporodik az alkotás alsó sarkába. Nem néz rá többé, ahogy bezárja a többi közé.

Már jócskán hajnalodik, mire visszaindul a hálókörletébe, karikás szemekkel, elhasználtan, festékesen. Friccs kapja el. Egészen pontosan meg Mrs. Norris, akinek emlékezetében még mindig élénken él a bengáli pofonja és nem. Cseppet sem megbocsátó.
A gondnok üvölt. Feltételezi, hogy valahol összemocskolta a Roxfort falait, hiszen nyilván ezért festékes, nem? Egy örökkévalóságnak tűnik, amíg keresztülrángatja az épületen, hogy megtalálja a rombolás helyszínét. Egyszerűbb lett volna, ha valahova odafirkál egy hatalmas pélót, csak hogy előbb leszakadjanak róla.
A meghurcoltatás akkor ér véget, mikor a házvezetőjével találkoznak az egyik folyosón. Mit keres itt egyáltalán ilyenkor? Nem számít. Pontlevonás. Büntetés. Szedje össze magát, mert ki fogják rúgni. Nincs új a nap alatt.
Hajnali 4 körül ér vissza a szobába. Már túl fáradt harmadszor is lemosakodni, csak a talárját oldja le és félmeztelenül, festékesen fekszik vissza az ágyába. Üresnek tűnik az elcsábított bengáli nélkül, de az apró, nyavintó kérdésre korábban csak megrázta a fejét. Maradjon csak ott, ahol van. A szőke karjai között.
Köszönöm a játékot!    
"Az egyetlen baj a hét halálos bűnnel, hogy nincs belőlük több."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
18
Hozzászólások száma :
48
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   Szer. Jan. 04, 2017 1:14 pm

Közjáték 2000, december utolsó hetének harmadik napján, azon az estén, amikor Auréle MacEalair nem tér vissza a büntetőmunkából

- Büntetőmunkán van, igen megérdemelten, ahogyan azt te is jól tudod.
Közeledik a takarodó, a fésülködés ideje ez, lassú, kimért mozdulatoké, miközben az aranyló szálakon megcsillan a gyertyafény.
- Ne nézz rám ilyen szemrehányóan, te is nagyon jól tudod, hogy megérdemli.
Nincs szükség közönségre, nem azért, mert a látvány ne volna páratlan. Inkább a mesterséges gyerekeskedés elkerülésének okán jobb, ha a hajkefélés kifinomult rítusának legfeljebb a macska a szemtanúja.
- Nem vagy fekete, hiába rohangálsz fel és alá, kétlem, hogy ezzel valóban azt jelentenéd, hogy veszélyben van. Ha még egyszer megkerülöd az ágyát legfeljebb elszédülsz.
Mert hát mi is lehetnek bensőségesebb annál, ahogy a játszi tincseket lágyan simítja sűrű kefével és az ujjaival. Fellazítja őket, hogy könnyen szálljanak nap mint nap. Modern idők, az ilyesfajta önmagával törődés csakis a nők számára megengedhető luxus, pedig hovatovább egykor a férfiak kiváltsága, dísze és hatalmának szükségszerű megmutatkozása volt a sűrű, ápolt és hosszú haj.
- Legyen már elég - koppantja le a fésűt sóhajtva, és felemelkedik. A ládájához sétálva felnyitja a bűbájjal óvott fedelet, a takaros rendből a sárkánybőr védőzacskóba csomagolt kártyapaklit húzza elő, aztán törökülésben a takarójára telepszik a fenyőzöld baldachinfüggönyök között.
- Gyere ide, ha ennyire nem bírsz magaddal... így - kinyújtózik az ágy szélére felkíváncsiskodó nyugtalan bengáliért, és az ölébe rámolja a forró állatot. Egy pillanatra hozzászorítja az arcát, belélegzik bársonyos bundájának illatát, aztán a nyarvintó tiltakozásra hallgatva elengedi.
- Megnézzük mit mond a kártya, oké? Semmi nem fog történni. Először is, aktuális kártya. Május 23 igaz? - mintha várná a macskától a bólintást, de a bundásállatoknak nem kifejezetten a számolás az erőssége. - Az annyi, mint 2000 meg öt meg huszonhárom, azaz kettő meg öt meg kettő meg három, vagyis végül is kettő meg öt meg öt, vagyis tizenkettő, azaz az Akasztott ember. Miért nem vagyok meglepve? - emeli a pillantását a baldachinplafon felé. - A gazdád idén az akarsztott ember, és saját maga tekeri a kötelet a nyakára - a macska rosszalló nyávogásától kísérten tette ki a lapot maga elé. Hosszan bámulta, a festett figurában igyekszik meglátni a háztársat, és nem is olyan nehéz. Az a sztoikus nyugalom, amivel az akasztott ember lóg, higgadt mosolya, szimbolikus tartása, nincs ebben a helyzetben semmi szenvedés, ami pedig másoknak oly sok fájdalmat okozna. Milyen árulkodó. A túl sokat tudó arckifejezés elmaszkírozó mindenttudó, pimasz, szemtelen mosoly mintha csak a vörös arcáról pattant volna a remekbeszabott kártyára. Ez a változás éve, de hát... az utolsó évük a RAVASZok előtt, amik megpecsételik a jövőjüket, és teljesen hidegen hagyják Aurélét. Egészen másféle utakon érvényesül, amik nyaktörő és meredek vállalkozást jelentenek, és egyáltalán nem fog csodálkozni azon, ha egyszer valaki a bokájánál fogva felköti.
Szinte megérzi a jelenlétét a szobában, végigsimít a pöttyösbundás háton, kisugárzik a familiárisából a fiú lénye, tudatosan szegi le a fejét, és nem néz körbe a biztonság kedvéért sem, hogy meglássa, nincs itt, legfeljebb spirituális értelemben.
- Tehát... khrm - krákog egy kicsit, miközben sűrűn kevergetni kezdi a lapokat, hosszú ujjai között peregnek a tarotkártyák, a múlt, a jövő és a jelen összekeveredik az aprólékosan pingált keretek között. Csillog a sarkok aranyozása, mint a macska szeme, a selymes mancs néha oda-odakap a gyors mozdulatokra, de Chester nem haragszik érte. A megérintett kártyákat kiveszi, takarosan rendezi el maga előtt az akasztott ember alatt, gondoan lefordítva. Hét lap, és nem több.
- Na figyelj Cat. Közelmúlt. Diadalszekér. Ez olyan jó választás, hogy magyarázatot sem követel, szinkronizál az akasztott emberrel. Jelen, botok ötös. Cat, ez a küzdelem lapja, még az is lehet, hogy valami jellemfejlődése lesz az ütközetből, amit a büntetésével vív?
A tenyere mozdul, beborítja az élénken figyelő macskafejet, miközben az házsártoskodik, kék szemei kissé összehúzódnak.
- Azért ez nem annyira jó és vicces. Nem szabadna meghátrálnia és feladnia, de ismerjük őt, nem fog megküzdeni a nehézséggel, ami jön, bármennyire is kisléptékű, noha nem tudja, hogyha kikerüli, nem lesz az élete egyszerűbb, lassan járj és továbbérj, még a végén megsértődne, hogy gondolkodnia kell. Hah és itt is van, a közeljövő!
Egy kicsit elhallgatott kardok hetes láttán.
- Tudod Cat, lehet, hogy nem kéne azt csinálnia, amit csinálni fog, de nincs módunk arra, hogy figyelmeztessük, és amúgy sem hallgatna ránk, ravaszkodik, cselezik, pedig egyértelmű, hogy mit kellene tennie - fordította a hátára a negyedik lapot, a nagy arkánum igazságát. - Egy kicsit összezavarodtam. Meglátni az igazságot, megtalálni a helyes utat ebben a pozícióban nem jelent semmit nekem, hiszen az útkeresés eleve a kérdés. Valami nagyon egyértelmű és tiszta elhatározást követel meg tőle ez a lap, de az előzőket látva szinte bizonyos, hogy nem fogja megtalálni a helyes utat. Alighanem cica... márciusig büntetőmunkán lesz. Lefgadom, hogy valami komiszságon töri a fejét, mondjuk megerőszakolja Hagridot egy bokorban, undorító egy lény.
A macska a mancsát a következtő lapra tette, a karmát egészen belemélyesztette.
- Mire számíthat, mi fogja érni? Ennyire érdekel? Nem vagy ott, így macskatámadás biztosan nem, hát legyen. Fordított állású halál... hm - megborzongott, a szobában sötét árnyék kúszott végig a falakon, táncolni kezdett a gyertyafény. Ledobta a lapot a többi mellé, és inkább a macskahátra tette a kezét. - Ez persze nem azt jelenti, hogy meghal, ne nézz így. Kívülről gátló hatások éri, valami nem engedi, hogy a helyzet végére járjon, hogy lezárja a dolgokat. Talán hecceli egy idióta, belehajszolja a rosszba... merlinre, remélem nem gyújtják fel azt a kutyát viccből, akkor biztos kicsapnák. Ilyeneket képzelj el macsek. A halál csak egy jelentés, egy pont tartalmú lap, nem a végzet maga, és biztos vagyok benne, hogy a következő...
Elhalkult. A hátára fordított a félelmeket jelző lapot, a fordított torony a szemébe kacagott. Nem várt és nem szólt, az utolsó lapot is felfordította, és mindennek a következményeként ott volt. A kardok tizes. A bukás. Pislantott.
- Gondolod, hogy szólnunk kéne a professzornak? Kivetem újra Cat, figyelj jól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: 2-es számú fiúszoba (M)   

Vissza az elejére Go down
 
2-es számú fiúszoba (M)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzö Szakiskola :: A kastély :: Alagsor és pincefolyosók :: Mardekár klubhelyisége-
Ugrás: