>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Czerny & Pyrites - szabadulós játék

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Hozzászólások száma :
33
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Czerny & Pyrites - szabadulós játék   Csüt. Dec. 29, 2016 1:51 pm

A legnagyobb kérdés nem is az, hogy merre tart a világ alakulása, mivégre létezik az ember, vagy hogy van-e értelme addig szabni-varrni a genetikai állományunkat, amíg a természet minden egyes hibának látszó döntését ki nem korrigáltuk a mgunk kedve szerint. A legnagyobb kérdés az, hogy Flitwick csapatépítő meetingjei közül azok a legőrjítőbbek - vö. a tanári kar házi köpkőbajnoksága, az őszi rendszeres teáscsészedélután, amikor a roxforti porcelánok csorba darabjait javítgatják, illetve a februári titkos tanárfarsang jelmezversennyel -, amelyeknek valóban semmi valós értelmük nincs, de ezért legalább relatíve könnyen elkerülhetőek, vagy azok, mint például a rendszeres adventi megbeszélések, aminek legalább papíron van valami céljuk, és ezért kötelezőek még az ilyen mizantrópok számára is (akikből idén mintha a szokásosnál is több lenne a tanári kollégium tagjai között). Persze, ismét csak filozófiai megoldást igényel, hogy nevezhető-e célnak az, hogy közös erővel kitalálják, milyen meglepetésekkel kedveskedjenek titokban a fáradt és megviselt szegény szerencsétlen diákoknak, mennyire merjék meggyötörni őket, hogyan díszítsék a kastélyt, ki milyen fogásokhoz ragaszkodik, és kik azok az anyátlan-apátlan nyomorultak, akik idén is az iskolában fogják tölteni az ünnepet, és ezért valamiféle meglepetésre vagy legalábbis valami jelképes ajándékra szorulnak.
A kastélyban maradókra még figyel, hiszen mégiscsak a tulajdon diákjairól van szó, és nem mintha bármi szándéka lenne lazítani a gyeplőn egy olyan banális dolog miatt, mint a karácsony, de... aztán legjobb szándéka ellenére is kénytelen figyelni, mivel a fenyők, magyalok és más örökzöld dekorációk idén is az ő reszortját képezik. Egy darabig türelmetlenül hallgatja a tanárnők tépelődését, hogy dehát mégis a nordmann vagy az ezüst a szebb, aztán valahogy sikerül túllendülni ezen a kérdésen is.
Aztán amikor szóba kerülnek a menetrend szerinti legsötétebb órán szóbakerülő éneklő jégszobrok és installációjuk, látványosan az órájára pillant, és udvariatlanul a vitába vág.
- Sajnálom, hogy megszakítom ezt a bájos szervezkedést, de nekem most már tényleg foglalkoznom kell a kényes növényeimmel. Főleg egy bizonyossal - pillant az igazgatóra perdöntő érvként, elvégre ő sózta rá ezt az egész tüskés orchidea-dolgot, még ha Scamander volt is az, aki közvetített, szóval az a legkevesebb, hogy nem akadékoskodik, ha már túlcsordult benne a Grincs. Aztán feláll, és körbehordozza a pillantását a tanári karon. - Azt hiszem, szükségem lesz az átültetéshez egy kis segítségre nyers erőben, szóval ha megbocsátotok, kölcsönvenném Czerny professzort. Pyotr? Nem probléma? - gunyoros villanás a tekintetében. Mégiscsak jön eggyel a legutóbbi hippogriffversenyért. Persze, a már egyszer ott lesznek a "különösen veszélyes növények, a belépés tilos" tábla oltalmazó nyugalma mögött, azért azt a kényes dög tüskés orchideát és genetikailag módosított testvéreit is megkínálhatja egy kis tápoldattal, nyilván. Czernyt meg töménnyel. Meg ez után a sok verbális csillámpor után még lehet, hogy saját magát is.
- Távollétedben nyilván megbeszélik, milyen stílusú mikulássapka legyen a jingle bells eldurrogtatására idomított szurcsókokon...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
15
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Summer in the city   Hétf. Jan. 02, 2017 12:14 pm


Funkcióját betölti - mondják a hasznos holmikra, és mint ilyen, Czerny professzor abszolút betölti a funkcióját. Például jelen van azokon a megbeszéléseken is, amelyekről azt gondolja, annyira hasznosak, mint sok diákjának az oktatás: még az is lehet, hogy valami kisül belőle, de többnyire csak udvariasan kell nézni, felvenni a prémiumot és ráhagyni a genetikára a maga dolgát. Nem lehet ráfogni, hogy nem konstruktív, mert nagyon konstruktívan tud hallgatni is, és főleg, véletlenül sem ártja magát a kolléganők csivitelésébe, ő ugyan nem, jótékony hallgatásba burkolózik, és az említett kolléganők véleménye szerint bizonyára valami nagyon férfias gondolatot kerget - tehát férfiúi funkcióját is betölti a rejtélyesség tekintetében. Nem dobol türelmetlenül, nem tesz megjegyzést, a szavazáskor az értelmes felet támogatja, még ha néha nehéz is eldönteni a tobzódó teadélutánok, a kíméletlenül könyörtelen kötögetések és a drasztikus díszítések közepette, de Czerny professzor hősiesen ellenáll a késztetésnek, hogy őszinteségének hangot adva elrontsa a jó hangulatot, úgyhogy a funckcióbetöltés még felebaráti értelemben is teljesül.

Nagyot kortyol az elé letett teából - magában azért megjegyzi, hogy angolságának minden sejtjével utálja ezt a szokást, amennyiben némi rum nem színesíti az italt - és tekintete az ablakra, azon túl pedig az erdő messzi fáira téved, reménykedve, hogy talán hamarosan üt a szabadulás órája az értelmetlenségek befejeztével, és már azt sem bánja, ha néhány csekély értelmű sorstársa esetleg éneklő rénszarvasok nemesítésével bízza meg. Látott ez az iskola már igen cifra dolgokat, ő pedig orosz származásának köszönhetően olyan könnyedséggel tudott felülemelkedni az őrület heveny szarvasrúgásaival, amire mindenképp büszkének kell lenni, főleg ha az ember égetnivaló kiskölyökként kezdte, aki akkoriban ekkortájt még javában azon mesterkedett, hogy néhány finom falatot csenjen az anyja figyelő tekintete elől, és azt magában fogyassza el, a testvéreinek véletlenül sem juttatva. Czerny professzor most mégis kifejezetten aggódott, mert ebben az évben a körülmények megváltoztak, és ő kénytelen lesz megismerkedni valamivel, amit szerencsésen elkerült az utóbbi tizen x évben: apai funkcióját betölteni. Merengéséből egyik bajtárs kollégája zökkenti ki, és bár elsőre fogalma sincs a beszélgetés menetéről, helyeslően bólint is a hölgyek nagy örömére, akiknek különös szokása volt, hogy mindenféle felütés nélkül elfogadják férfikollégáik látszólagos hatékonyságát, ameddig azok hajlandóak legalább látszólag kivenni a részüket a Karácsony körüli hajtépésből, például zenélő karácsonyfák és szopránként zengő, gombszemű rénszarvasok beszállításával - utóbbiak azért képeznek majd némi nehézséget, de Czerny professzor nem úgy ismerte magát sem, mint akit megállíthat az ilyesmi.
- Nyet, menjünk. Elnézést. - áll is fel rögtön, némán hálálkodik csak a tekintete Argo felé, amiért neki köszönhetően nem kell tovább funkcióját betöltenie, aztán rögtön biccent is a hiányukban nyilván megvaduló kolléganők társulása felé, és már nyitja is az ajtót, mint még soha senki, mintha csak fizetnének neki érte.
Már a folyosón haladtában ellenőrzi a mellényzsebét, ami egy kellemesen viseltes bőrkabáthoz tartozik, és amiről a diákok általában azt szeretik gondolni, hogy egy sárkány halt meg érte fájdalmas halállal, de nem számolnak vele, hogy valami sokkal kevésbé legális jutott erre a sorsra - a zseb mélyén ott a keresett sárkányfű azonban helyette, és már nagyon várja, hogy a mesék világába kalauzolja a két férfit.
- Józanul biztos nem akarom tudni, mire jutnak majd. - sóhajt fel, és a tenyerébe temeti az arcát - A diákok nem is tudják, hogy az ilyen megbeszélések a legjobb okai az alkoholizmusnak, drogfüggőségnek és annak a ronda pulóvernek, amit Flitwick a legutóbbi szektagyűlésen kötött.



A hozzászólást Pyotr S. Czerny összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 30, 2017 2:50 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
33
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Czerny & Pyrites - szabadulós játék   Kedd Jan. 24, 2017 3:45 pm

- Mert illumináltan már kíváncsi leszel rá? – horkan fel kétkedve már a folyosón, és persze egyből rá is gyújt, aztán a folytatás hallatán kritikusan végigméri Czernyt, nem kerüli el a figyelmét a mellényzsebet áttapintó mozdulat. Ha tippelnie kellene, azt mondaná, kollégája most is fel van szerelkezve mindenféle nem csupán iskolai házirendbe, hanem törvénybe is ütköző tudatmódosítóval. Nem kell tippelnie. Amúgy is biztos benne, hogy megint szabadkoznia kell, hogy túl öreg már az ilyesmihez, és inkább maradna a whiskynél. A tudatmódosítók magasabb szintjeit inkább egyedül élvezné. De ehhez Czernynek semmi köze. Lehet, hogy ő az a tanár, akivel a lehető legemberibbnek mondható kapcsolatot ápolja, de ebben is meg van húzva a határ, és azt megközelíteni sem kívánja, nemhogy átlépni. Ez a kellemes, langyos dacszövetség bőven elég. Sőt. Talán még ez is sok.
Úgyhogy rendszeresen bosszús szisszenések közepette engedi el a füle mellett a tanáriban sutyorgott pletykákat Czerny családi körülményeiről.
- Vagy inkább a legjobb ürügyei
A négyes és ötös számú üvegház közé zsúfolt kisebb építmény a többivel ellentétben kívülről teljesen átlátszatlan, bizarrul tejüveges, bár növesztett a fémgerincére néhány ártalmatlan, indás növényt is, hogy kevésbé üssön el a környezetétől (bár természetesen a külcsín és a figyelmeztető tábla ellenére sem telt el hét anélkül, hogy valamelyik kotnyeles kölyök ne próbált volna meg belógni valami teljesen amatőr ötlettel… pláne amióta valamelyik idióta elhíresztelte, hogy szedatív és hallucinogén hatású növényeket termeszt itt még Dumbledore előtt is titokban – néha tényleg az az érzése, hogy a tanítványai nagy százaléka orvosilag is retardáltnak nyilvánítható). Egy teljes hónapig tartott, hogy felkészítse az új helyet Scamander tüskés orchideájára és az abból tervezett génmódosulatokra. Most, hogy végre kész van, még Czernyt is szinte nehezére esik beengedni, pedig kollégájáról igazán nem feltételezi, hogy kárt tenne a munkájában… inkább túlságosan is a legvédettebb menedékévé vált a speciális orchideaház, ahol az ideje nagy részét tölti újabban, és kellemetlen, feszélyező beengedni egy idegent. Sose volt valami jó a személyes tere vagy dolgai megosztásában. Na jó. Talán akadtak kivételek.
- Tessék, irány a drogbarlang, érezd otthon magad – engedi előre Czernyt, miután kinyitotta az ajtót, amelyet a hírekkel ellentétben nem komplikált védőbűbájok sorozata véd, sőt a három kilincs, tizenkilenc kulcslyuk és az ajtó fölé ragasztott, válogatott találós kérdéseket feltevő, miniatűr vízköpő (most épp: Hány végtagot számlál az a kobold nyugdíjas klub, akiknek rokkantnyugdíja összesen hetvennégy galleon, egy sarló és két knút?) is csak a figyelemelterelés része, egyszerűen csak megismeri a kilincs a kezét.
Odabent, az immár tejüvegmentes, áradó napfényben aztán csak egy ellenőrző pillantást vet a helyiség másik felében növekvő palántákra, majd leveti a kabátját. A mediterrán hőmérséklet ellenére a páratartalom és a levegő frissessége az üvegháznak ezen a pontján teljesen optimális gerinces állatok (vö. varázslók) számára is. Mivel a pihenősarok bútorai nagyjából ki is merülnek egy székben, asztalban és függőágyban, így bővíti a repertoárt egy újabb, valamivel kényelmesebb ülőhellyel Czerny számára, aztán a cserepek és tápoldatok között tárolt Lángnyelv whiskyt keresi elő, és feltesz főni egy teát is.
- Megkínálhatlak egy itallal – kezd a kérdésbe még háttal, miközben a teával vacakol; kissé morgós-artikulálatlan a hangja a szájszegletébe szorított, meggyújtatlan cigarettaszáltól –, vagy mire visszafordulok, már a palántáim is be lesznek tépve?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
15
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Van egy üveg konyakom.   Hétf. Jan. 30, 2017 3:48 am


Bőven emlékezett még azokra a gyerekévekre - hogy utálta a gyógynövénytant, mert mi értelme azokat a gazokat még ápolgatni is, hát nem mennek azok sehová, soknak olyan foga van, mint egy kutyának sem, és még le találják harapni a kezét, dehogy fogja ő még táplálni is azokat a gyomokat.. Munkájából kifolyólag aztán kénytelen volt csekély tudását néha igénybe venni, de a kertművelés nemes művészetével valahogy akkor sem sikerült megbarátkoznia, közel sem fenyegetett az a veszély, hogy egyszer majd kapát ragad, és igyekszik kiművelni magát..
Úgy is lép be az üvegházba, mint valaki, akiről biztosan tudható, hogy az élni és élni hagyni elvét követi a növényekkel kapcsolatban is, nem kell arra számítani, hogy olyan kósza gondolata támadna, hogy megsimogassa a levelüket, netalán közel akarjon hajolni, mert mi néznivaló van rajtuk? Nincs az ilyen finomságokra habitusa, ha kollégája és az itteni, csekély számú bajtársainak egyike nem invitálta volna, valószínűleg a leghalványabb késztetést sem érzi a közeledésnek: a mellényzsebe tartalma más téma, de hát azzal nem kellett holmi gennyért, nyálért, méregnedvért megküzdenie.. még néhány fúriával is szívesebben hálna, minthogy újra a gyógynövénytannal kelljen foglalkoznia.
- Illumináltan még a saját halálhíremet is toleránsan fogadnám. - vonja meg mosolyogva a vállát tökéletes természetességgel. Ez valahol nem is volt olyan elvetélt ábránd, ha már részt kellett vennie Dumbledore törekvéseiben is, ami a sötét oldal elleni küzdelmet jelentette, szívesebben tette azt néhány pofás korty vodka után. Nem volt kifejezetten egy hős alkat, és ezt igyekezett az öreg szájába is belerágni a lehető leghamarabb, de inkább velük, mint ellenük, és ha csendestársként megmaradhat a sötétben, neki aztán mindegy, amíg az italát meghagyják. - Drogbarlang, az.. nekem meg sárkány van a seggemre tetoválva, mint Royce állította.. Na ne örülj előre, neked csak egy drógos jelkép jutott.
Nem mondta ki, de valahogy jót mosolygott a feltételezésen, pedig mindkettő alaptalan volt, és persze a diákok kiéhezettségét meg ostobaságát volt hivatott bemutatni. Körbenéz azért tanácstalanul, barátságtalan az a tejüveg, horrorfilmek szoktak így kezdődni, amikor kesztyűt kell húzni, mandragórát kell dajkálni, majd örülni a hasznos munkavégzésnek, de bízik benne, hogy ez még azzal a randa orchideának se kinéző komposzt-szökevénnyel sem történik majd meg. Legfeljebb néhány pohár után.. akkor még a saját halálhírét is röhögve.
- Azzal mindig, köszönöm.. de én is kérdezhettem volna. - követi a helyiség kellemesen növénytelen részére, elő is húzza a laposüvegét, melyben még a legfrissebb vodka lötykölődik érintetlenül. Hiába, a hazainál semmi nem lehet jobb, gyógyít ez minden nyavalyát, jobb, mint a sárkányfű. Kibontja a kabátja elejét, épp készülve letenni az inge karját felgyűrve, mikor kollégája hangot ad annak a bizonyos aggálynak, így kisfiús vigyorral fordul felé, míg válaszol. - Nahát, ezek arra is képesek? Az én időmben még csak a csonkolásra használták a szájukat.
Sanda pillantást vet 'ezekre', aztán el is hessegeti azokat a kellemetlen perceket, amikor annak a furcsa térdkalácsú lánynak kellett bekötöznie a kezét egy vadabb óra után..
- ...de én vagyok a vendég, rád bízom magam.
Felmutatja a már üres kezeit, véletlenül sem bolygatja a sárkányfüvet, ha a másik nem vágyik rá, ismeri az illemet kellőképp. A drága jó Arwen asszony is büszke lehetne arra a gesztusra, amivel most idomul a légkörhöz, várakozva figyeli a másik férfit, hátha mégis volt némi igazság abban a fizikai kölcsönvételben, és némán imádkozik oroszul, hogy ne ezek az istenverése palánták legyenek a szóban forgóak, mert most már nincs egyetlen bizarr térdkalácsú lány sem, aki beköthetné a kezét..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
33
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Czerny & Pyrites - szabadulós játék   Csüt. Feb. 02, 2017 10:02 pm

Nem mintha nehéz lenne olvasni Czernyben, gyakorlatilag üvölt róla, hogy valami olyasféle irtózattal szemléli a mágikus növényeket, mint amelyek őt fogják el a kollega bestiái láttán (bár meg kell hagyni, Hagrid házikedvenceihez képest Czerny ízlése kifinomultnak és klasszikusnak mondható, tehát tolerálható). De a kijelentésével ellentétben természetesen esze ágában sincs munkára fogni, pláne nem itt. Egy olcsó poént talán megérne a dolog, főleg pár adag whisky után, de most nagyon úgy érzi, hogy nem illene hozzá az ilyesféle primitív humor.
- Hát, végülis nem sok különbséget látok a két opció között – ereszt meg, a másik férfiénál visszafogottabb és rá jellemzően cinikus-szarkasztikus félmosolyt. De aztán rögtön meg is lepődik, teljesen őszintén. – Micsoda? – Ami azt illeti, még az is nehezére esik, hogy a saját titkos drogbárói kettős életéről szóló pletykákat figyelemmel kövesse, nemhogy a tanári kar többi tagját övező mendemondákat, így aztán Czerny (bizonyára irigylésreméltóan izmos) farpofáinak vélt vagy valós ornamentikája abszolút kikerült a látóköréből. Vet egy lapos pillantást az említett testrész felé. – Mért pont sárkány? – rázza meg a fejét fájdalmasan. – Semmi kreativitásuk nincs? Royce-tól igazán többet vártam… annak a lánynak kiskorában tatuepével ecsetelték a nyelvét. Áh. Muglik. Akkor vitriollal, tudomisén – von vállat, és megpakolja a két pohárba kiöntött whiskyt egy kis elbűvölt jéggel, amely a Lángnyelv alkoholfokát is tartósan képes elviselni, üdítően jeges-tüzessé téve az élményt.
- Köszönöm, inkább maradok a whiskynél.
Czerny elé is odalevitáltatja a másik poharat, aztán csak jelképes koccintásra emeli a poharat, mielőtt beleinna. Élvezettel forgatja a szájában az első, izzó kortyot, és megcsóválja a fejét a csonkolás hallatán, merev ajka körül bujkál egy aljas mosoly.
- Traumatikus gyógynövénytani élmények? – Ez persze megmagyarázná az üvegház-averziót… Majd újabb fejrázás. – De ezek aztán biztosan nem. Frissen behozott és soronkívül engedélyezett fajta, nem őshonos, nincs is a tananyagban, és nem is hiszem, hogy lesz. Ami a képességeiket illeti… hát a saját génmódosulataimban a mágia öröklésmenetét piszkálom, ilyenkor bármi előfordulhat. Az eddigi növénymodelljeimben a felerősített mágia kiszámíthatatlan következményekkel járt… persze, azok viszonylag ártalmatlan növények voltak, de… ki tudja, lehet, hogy ezek az orchideák drogfüggő hajlamot fejlesztenek ki magukban, ha túlcsordulnak bennük a mágikus tulajdonságok… de ez téged, gondolom, nem nagyon érdekel – von vállat udvariasan, bármennyire is sokra tartja a kutatásait, a vég nélküli önfényező monológok sosem tartoztak az erősségei közé, de Czerny amúgy sem az a fajta, aki különösebben sok ideig hagyná goromba megjegyzés nélkül, ha untatják. Legalábbis nem tűnik ilyen típusnak. De hát végül is alig ismeri.
Műkedvelő élvezettel fogyasztja az italát, esze ágában sincs persze leinni magát, de megannyi év magányos whiskyélvezete után azért egy pohárnál több kell, hogy tartósan elgondolkodjon azon, amit bujkáló mosollyal kérdez, szóval ez csak a dohányzás és a felzaklató tanári értekezletről való távozás megkönnyebbülése:
- Szóval milyen lény van valójában a… – De a komolytalanul is túlontúl bizalmas kérdés félbemarad, ahogy a látótere perifériáján mozgást érzékel, és rég elhagyott aurorreflexekről téve tanúbizonyságot, odafordul a legmágikusabbra keresztezett orchideapéldányhoz. A pohár gyakorlatilag kiesik a kezéből, előbb átkoz, mint hogy megszólalna. – Stupor! Baszd meg, Czerny! Kurva vicces vagy, tényleg – mordul, de a kábító átok persze lepattan a jól megtermett (tulajdonképpen ijesztően jól megtermett) szurcsókbébi páncéljáról, úgyhogy második ötletként védőburkot bűvöl köré, hogy legalább ne rágcsándozhassa tovább a féltve nevelgetett növény hajtásait. – Nem úgy volt, hogy kinyírtad ezeket a szörnyeket? – Lép közelebb a növényekhez, de a férfira vetett futó pillantása nagyon is dühös. – Most komolyan, ezt te viccesnek találod?
Nyilvánvalóan a férfi számlájára írja a visszataszító kis lény jelenlétét (aki a gömb erőterében rekedve mintegy strandlabdaként kezd el ide-oda durrogni az üvegházban, további pusztítást okozva, amíg ki nem horgonyozza egy üresen maradt növénykaróhoz) mintegy rosszízű – kibaszott rosszízű – tréfaként, így aztán egyelőre arra sem gondol, hogy ahol egy bébi van, ott biztos van több is, és hát a biológia törvényei alapján valószínűleg őket se a gólya hozta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
15
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: мудак   Hétf. Feb. 27, 2017 12:18 am


Hát ennyit is ritkán hallja beszélni a kollégáját, úgy tűnik, az ő szófukarsága jótékonynak bizonyul - pedig mennyit hallgatta a kritikáját a furcsa térdkalácsos lánytól, és mennyit ült Viktorral teljes egyetértésben arról, hogy azért mégis jobb, ha meghagyják a verbális megnyilatkozás lehetőségét a nőnek, erre itt van ez a Pyrites, és egész lexikonokban kommunikál. Egészen belefeledkezik a nosztalgikus élmények felidézésébe, meg hát azért a férfi összehasonlíthatatlanul kellemesebb partner most, mint az a szuka lenne.
- Még mindig jobb, mint egy thesztrál. Nem akarsz thesztrálokat a segglyukad közelében. - vonja le, mintegy örökérvényű igazságként a következtetést. Titokban azért valahol nem bánja a sárkányt, valóban hallott ennél rosszabb kombinációkat is, mikor a diákok úgy gondolták, hogy Czerny professzor átmeneti süketségben szenved az órái alatt, pedig meglepően éles a füle az efféle részletekre nézve.
Hálásan biccent az ital kapcsán, jó szokásához híven el is pusztítja viszonylag hamar - akaratlanul is elébe idéződik néhány idegennél tett látogatása, ahol egész falvak sorsai dőltek el az üveg peremén egyensúlyozva, de őt sosem kellett félteni, amikor az alkohol került szóba. Eközben azért valahogy a kollégája mégis rögtönöz egy külön bejárattal rendelkező magánórát a részére, azt is próbálja követni, de a hideg oroszokhoz nem méltóan rohangál tőle a hátán, hiába van a férfinak kellemes hangja.
-  Tragikus élmények, igen. Nem azt mondom, hogy az összeset porig égetném, de azért nem öntenék rájuk egy pohár vizet se. - jegyzi meg az igazsághoz híven, de nem megy bele mélyebben, főleg mert sejti, hogy a másik hasonlóan reagálna az állatos történetekre. Nem mintha fenyegetne a veszély, hogy előrukkoljon a tűzokádó bambi és Buci, a ghoul medve sajátos meséivel, melyeket a kellemetlen sors volt szíves az útjába ejteni hosszú karrierje alatt.. de hát azért azok mégsem voltak gyomok, még ha megvolt az a tulajdonságuk is, hogy meg akarják ölni a lehető leghatékonyabb módon. Hiába, a maffia ügyletei manapság rég nem olyan stílusosak, mint a közvélemény gondolja.

Még udvariasnak szánt fintorral nyugtázza a gazok esetleges nikotin-éhségét, bele sem megy már, milyen következményekkel járna az, azon túl, hogy bizonyára áttörést jelentene valamilyen kutatásban.. Czerny professzor aztán nem sajnálja a kollégájától a megbecsülést, ő is többet érdemelne, mint az oktatásra oktrojált ostobák okítását. Az iskola fizetése és elviselése az utóbbi időben igencsak eltérő fogalommá változott.
- Пиздец! or Нам пиздец! - hagyja el a száját, és a pálcája után kap, még arra sem jut ideje, hogy a kollégája reflexeit csodálja, pedig lenne mit. Fogalma sincs, hogy lopta be magát ide az a rohadt dög, de abban biztos, hogy darabokban távozik majd, amennyiben rajta múlik: már csak az képezi a rejtély részét, hogy miért hiszi azt Pyrites, hogy ilyen perverz módon köszöni meg az italt? Megmondta ő már másodévben: nem egészséges ez a sok gyom, jobb lenne befűteni az összessel télen.
- Hittem én is azt.. - morog, most jóval inkább felfedve az anyanyelve hatásait az angolra, meg sem próbálva helyesen tartani a szórendet - Akarod látni hullákat a termemben?! Mekkora fasz vagy, ha hiszed, hogy még dajkálom is őket!
Olyan sértő a feltételezés, hogy őszintén nem érdekli, hogy a pörgő vadállat épp a feje mellett húz el, hogy tönkretegye a gondosan bűvölt üveget, nem, Czerny professzor most pont úgy fest, mint az apja, amikor valaki rosszat talált mondani a vodkájára, az asszonyára, a népére vagy a fiaira, pontosan ebben a sorrendben. Sajnos a férfi nem részesülhetett ebből az élményből, de azért az egykori Kölyök is elég hűen lett hirtelen több, mint fenyegető. Indulatosan a pálcája végére kapta a szökevény dísztárgyat, amely időközben letarolta az asztalt és azzal fenyegetett, hogy ezúttal az üvegház falán egy saját kijáratot is eszközöl, majd elindult kollégája felé, pont úgy, mint aki az imént jött rá a szomorú igazságra, miszerint a szurcsókok újabb generációja látott napvilágot.
- Не еби мозги, szerinted mi ez, mi?! Vagyok ekkora Сволочь, hogy majd játszom istent, játszom veled?! Да ты ебанулся!
Eszébe sem jut a lehetőség, hogy az anyanyelve itt ezúttal nem különösebben lesz a segítségére, de még a diákok is eltanulhattak Czerny professzor jóvoltából néhány ízes orosz káromkodást. Megáll most a kollégája előtt, tajtékzik a haragtól, amiben azért az ijedtség is benne van - mióta szögre akasztotta a másik munkáját, ritkán érték ilyen meglepetések, és nem rajongott értük. Már-már illetlenül, szenvedélyesen közelről mered a másik tekintetébe a saját, jégvágó szembogaraival, mikor percegés hallatszik, és a gondosan ápolt gyógynövények közül újabb bébi bukkan elő, büszkén körbepillant, majd ráveti magát az ott állókra, farka pedig elegánsan a levelek közé robbanni látszik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Czerny & Pyrites - szabadulós játék   

Vissza az elejére Go down
 
Czerny & Pyrites - szabadulós játék
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzö Szakiskola :: A birtok :: Üvegházak-
Ugrás: