>
KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Legutóbbi témák
Vendég

Alexander V. Spark

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Megosztás
 

 Csak az a szép zöld gyep

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Pyotr S. Czerny

Hozzászólások száma :
15
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Csak az a szép zöld gyep   Csak az a szép zöld gyep EmptyHétf. Jan. 02, 2017 12:59 pm


Czerny professzor a nőkhöz való viszonyában meglehetősen ötletszerűnek látszott, mint a gyerek, aki annak idején találomra kötött bele a többiekbe: látszólag semmilyen logika nem húzódik emögött, csak egyikük épp aznap volt feltűnően zöldszemű, esetleg szemetszúróan göndör hajjal rendelkezett, és ez bőven elég magyarázat egy kapcsolat megteremtésére, érjen az véget a másik orrának eltörésében vagy akár az ágyában. De a rossz nyelvek tudni vélték, hogy a férfi és Ms. Moss között őrületes viszony folyhat, bár ez utóbbi rovására leginkább, még ha a természete olyan alkalmas is erre, mintha Czerny professzor egy fúriafűzzel akarna hálni - de a rossz nyelvek ezúttal éleslátással nem rendelkeztek, ő ugyanis valóban élvezettel töltötte az idejét a kolléganőjével, de ez mindig azt a célt szolgálta, hogy a nő a lehető leghamarabb felhúzza magát. Annak idején betudta a jelenlétét egy újabb hullócsillagnak, a gyakornokok errefelé többé-kevésbé egyezményesen járulékos veszteségnek számítottak: Flitwick professzor, a cukiságok cukisága az elmúlt tanév folyamán csak négyet fogyasztott el belőlük, és az a fiú sem jár sokkal jobban, akit a balsors éppen Czerny professzor mellé vetette - nem volt nagy meglepetés, hogy Ms. Moss karrierje eleinte ugyanebben a mederben folyt tova. Akkor sózta a nyakába a legpofátlanabb vigyorával a kiutalt szakköre megtartásának lehetőségét, mitöbb, kötelességét, mert neki akadt bőven jobb dolga az ilyen témák feszegetésénél, mint például a kentaurokkal való szövetkezés, a szurcsókok maradéktalan és megkérdőjelezhetetlenül nyomtalan kiírtása és ha már itt tartunk, a foglalkozás előtt következett a borotválkozás, a nők, a férfiak, és még a kecskék igényeinek kergetése is. Fogalma sem volt továbbá, miért gondolhatta az igazgató, hogy ez az ő szakterületéhez tartozott, mert ahány szellemet csak ismert, azok sosem felejtették el kikérni maguknak a státuszukat, és mivel Czerny professzor sosem foglalkozott olyasmivel, ami nem térült meg, örömmel nyomta a nő kezébe a pergameneket az óra menetéről és elvárásairól.
Ms. Moss azonban maradt, és ő úgy gondolta, annyira megszokhatta már a plusz kötelességeit, hogy a legjobb, ha nála marad a szakkör megtartásának kényszerű ajándéka - most pedig azért érkezett, hogy ezt enyhítse némi sárkányfűvel. Nemrég érkezett az orosz rokonság szeretete jeléül, és úgy gondolta, még sosem látta igazán kivetkőzni önmagából a nőt - ennél több magyarázatra nem is szorult a gesztus.
- Hé, Moss! - nyit be az öltöző ajtaján egyből, nem sokat foglalkozva a kopogással és más, unalmas elfoglaltságokkal - Akarsz repülni...? Megmutatom, hogy kell seprű nélkül, ha most nem nyavajogsz túl sokat a diákokról.. Az úgysem a mi stílusunk.  
Vissza az elejére Go down


Gwyneth Moss

Kor :
39
Hozzászólások száma :
13
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Csak az a szép zöld gyep   Csak az a szép zöld gyep EmptyCsüt. Jan. 05, 2017 10:56 pm





Ritkán találok igazán művészein és zseniálisan tehetségtelen seprűlovasokat, akiknek a szenvedése már mulattatni sem képes. A legtöbb esetben csak a szemeim forgatom, ha valaki már megint nem tud egyenesen megmaradni a nyélen, vagy egy-egy megjegyzéssel illetem látószerveinek épségét, amiért ennyire elvétette a kvaffot.
Ezek a hatodéves szukák viszont érthetetlen, minek is erőltetik, hogy valaha tisztességesen is körbe tudják majd repülni a pályát. Évek óta ez megy, de szinte könyöröghetnék is nekik, akkor sem adják fel a felesleges küszködést, feszítsenek hát mindhiába a csillogó műkörmeikkel és örömlányra mázolt pofijukkal tovább. Van az a pont, amikor már az sem elég szórakoztató, ha alaposan végignézed, mit bénáznak még egy gyakorlóseprűn is, ami másfél méteres magasság felé képtelen felemelkedni. Ha nem tudnám, Madam Hoochnak is beletörne a bicskája az Arany Kvaff várományosainkba, már azt hinném, személyes kudarcom, amiért az alapvető dolgokat is képtelen vagyok megértetni velük.
A szakkör után kipilledve próbálom rávenni magam arra, hogy az edzésekre használt taláromat átvegyem arra, amiben ebédelni szoktam, a kiabálástól megfáradva viszont erősen azt fontolgatom, beletörlöm a lábamat az egészbe, és egyszerűen így megyek a Nagyterembe, izzadtan, itt-ott felhorzsolt bőrrel, az illem és etikett fogalmakat jó messzire elkerülve. Nem valószínű, hogy sokat rontana egyébként is megcsappant népszerűségemen, de nem is azért tanítok itt, hogy szeressenek. A közkedveltségnek semmi köze az alkalmasságomhoz és a képességeimhez.
Tömeggyilkosokat megszégyenítően kapom fel a fejem az öltöző ajtajának kinyílásakor, az öreg Pyotr nem éppen a jó pillanatomban kapott el, arról már nem is beszélve, hogy vele is lenne elintéznivalóm. Talán nem vette még észre, de nem vagyok már gyakornok, a nyamvadt kísérteteihez pedig továbbra sem értek, mellesleg pedig teljesen haszontalannak tartom a szakkörét. Nem hiszek abban, hogy az iskolai jegyek és a rengeteg magolás az, ami az embert okossá teszi, ez csak azoknak a kifogása, akik nem elég életrevalóak, és félnek azoktól, akik viszont azok.
- Tudnék én mesélni a mai repüléstan szakkörről… – jegyzem meg egy sanda pillantás kíséretében. Kevés olyan diák van, aki képes kihozni belőlem ezt a frusztrációt, de végeredményben mindig a másik húzza a rövidebbet. Ebben az a tudat is elég, hogy én a világkupán is játszottam, ezek a cicababák viszont soha a közelébe sem jutnak a kupának, legfeljebb ha fizetnek egy jegyért a lelátókon.
- Egyébként lehet, hogy éppen öltözöm. Mellesleg. – nem mintha jutott volna nekem abból, bár nem kifejezetten zavar a ténye. Ha valakit meg akartam szerezni magamnak, azt úgyis elértem.
A repülést Czerny viszont érzékelhetően másként értelmezi ezúttal, szemöldökeim pedig gyanakvóan összefutnak. Elég ironikus lenne, ha azt a Pyotr-t kapnám drogozáson, aki néhány napja büntetett meg egy diákot dohányzásért, persze teljesen kiérdemelten. Nem szoktam viszont ilyen szerekkel élni, a karrierem biztonsága mindig fontosabb volt az efféle élvezeti pillanatoknál. Illetve, majdnem mindig.
- Mivel készültél? Gyanús vagy te nekem. – közlöm be olyan lelketlenül, mintha csak a következő metróállomás nevét szavaltam volna el. Mindig is egyértelmű volt, Czerny mekkora egy gazember, valahol pedig hálás lehetek az égnek, hogy nem született fiatalabbnak, így nem lett a diákom. Mondjuk a kollégáim közül ő a legelviselhetőbb. Még mindig jobb, mint az a díszhomár, aki a régi házamat vezeti.


A hozzászólást Gwyneth Moss összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 29, 2017 10:15 am-kor.
Vissza az elejére Go down


Pyotr S. Czerny

Hozzászólások száma :
15
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Kviddics & Chill   Csak az a szép zöld gyep EmptyKedd Jan. 10, 2017 10:56 am


Nem zavartatja magát, még ha a nő éppen tökéletesen meztelen is lenne - sőt, az lehet, hogy még dobna is a hangulatán, mulattatni. Egy percig sem tud elképzelni olyan helyzetet, ahol Moss védtelennek látszódna, és főleg sosem ismerné be ezt éppen Czerny professzor előtt ; nem azok közül való volt, akik nagy hangon sivítanak, hogy ne nézzünk rájuk, mert melltartóban vannak. Ezeket a jellemvonásokat értékelte a nőben, és bármennyire ötletszerűnek tűnt a megjelenése, tulajdonképp ebből fakadt: érdekelte annyira, hogy egyáltalán megkeresse.
Kényelmesen nekitámaszkodik az ajtónak már belülről, a zavar legkisebb jele nélkül, de hiányzik belőle az éhes nagyvadak gusztálása is, ő úgy áll ott, mint aki egy hétköznapi beszélgetést folytat le annak dacára, hogy ez a másiknak kényelmetlen lehet. Szenvtelenségét volt ideje felnőtté nevelni kocsmai évei alatt, ahol bőven elég undorító ügylet tartozott a szokásos pultos körei mellé,  és szinte biztos olt benne, hogy azokat a történeteket még Moss sem tudná pókerarccal végighallgatni.
- Semmi olyanod nincs, amit nem láttam, kóstoltam vagy éreztem volna. - jegyzi meg szenvtelenül, figyelmen kívül is hagyva az esetleges panaszkodást a diákok kapcsán. Arról ő is tudna mesélni, bármelyikük, akit a balsorsa ebbe az iskolába vetett, mert ha a kölykök időnként szenvedtek is egymás hülyesége miatt, az eltörpült amellett, hogy a Roxfort tanári karának eredményeket is el kellett érnie ezzel a társasággal, kerüljön amibe kerül. Az esetek nagyobbik részében néhány ősz hajszál, a türelmük és a szabadidejük bánta, de Moss ezek alapján hajlamos volt többel adózni a filiszterek átkának, ezen pedig egy kis sárkányfű parádésan segíthet.
- Akkor rossz emberismerő vagy. Soha nem szívtál még ilyesmit? Kár, hogy már a pletykáknak sem lehet hinni. - utal azokta a szóbeszédekre, amelyek minden kviddics-játékost körbevesznek, akár gyakorolja a hivatását, akár nem. Hiába, a sportemberek becsülete olcsó, és remek játékszer a köznyelvnek. - Sárkányfű Írországból. Semmi szintetikus, az unokatestvérem termeszti.. Lehet, még annál is jobb, mint amit Prytes készítene.
Nem mintha Czerny professzor kétségbe akarná vonni kollégája szakértelmét, sőt, nyílt titok volt a kettőjük között lévő barátias hangulat - és mert tanárok voltak egy zárt közösségben bent lakva, mást is feltételeztek róluk, de ez még mindig kevésbé volt bizarr, mint egy Flitwick és McGalagony között szövődő viszony részletei - így ebben a tekintetben a megjegyzése egyszerre honorálta mindkét, gyógynövényekhez értő képességeit. Előveszi a kabátja egyik zsebéből az apró csomagot, és minden szemérmesség nélkül sodorni is kezdi a cigarettát, a szemét azért nem lefelejtve a nőről.
Vissza az elejére Go down


Gwyneth Moss

Kor :
39
Hozzászólások száma :
13
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Csak az a szép zöld gyep   Csak az a szép zöld gyep EmptyKedd Jan. 10, 2017 10:36 pm



Jobb szemöldököm a magasba szökik a férfi pimasz válasza hallattán, pár röpke pillanatra pedig elgondolkozom azon, kínáljam-e meg egy gurkóval, vagy hagyjam az egészet. Mert azt hiszem, tudnék én olyat mutatni, amit eddig még nem látott, kóstolt vagy érzett, még ha ez néhány fogába is kerülne majd. Végül arcizmaim elernyednek, szemöldököm leereszkedik, és csak a vállamat vonom meg. Vannak dolgok, amiken nem éri meg idegesíteni magad. Éppen elég, ha egyes diákok bénasága már annyira túltesz mindenen, hogy már nevetni sincs kedvem rajta. Czerny pedig különben is azon kevesek egyike, akik valamiért, valamilyen elképzelhetetlen módon, de képesek elviselni, és engem sem idegesít halálra, hiába próbálkozik, nekem pedig nincsenek illúzióim afelé, hogy ritka az ilyen ember. Azt legalább már senki sem mondhatja, hogy nem próbálkozom.
Elengedem hát az egészet, egy alapos szemdörzsölés után pedig rászánom magam az átöltözésre, mintha kollégám itt se lenne. Nem félek attól, hogy bármi megfordulna a fejében, ha pedig így is történne, nagylány vagyok már, tudok vigyázni magamra. Egyáltalán nem takargatom a talárom alatt rejtőző, feszes, bézs színű sportmelltartót, amit a lustaság és a praktikusság miatt szeretek, nem pedig azért, mert arra készülnék, bárki is letépi rólam a ruhát. Nem egyedi eset, ha még melltartót sem veszek fel, de nem sokat nyomna a latba, ha ma reggel is csesztem volna az egészre, nem vagyok szívbajos. Ellenben hiányzik mozgásomból a csábítás mindennemű jele – más az, amikor azért vetkőzöl, hogy már a látvánnyal izgalomba hozd a másikat, hogy ne legyen képes senki és semmi másra gondolni, hogy járjon el a tekintete minden idomodon. S megint más az, amikor egyszerűen csak lekapod magadról a talárodat, hogy egy másikat vegyél fel. Azt persze nem mondom, nem járt el a fantáziám Czernyről, az oroszokról amúgy is azt mondják, amilyen hideg van náluk, annál forróbb a vérük. De ez csak a hosszadalmas magány átka, amit a Roxfortban viselni vagyok kénytelen. Új szabályokhoz kellett alkalmazkodnom. Nem vagyok már felelőtlen tinédzser lány, aki azt hiszi, mindent megengedhet magának, amit csak akar. S nincs szükségem feltétlen ágymelegítőkre, hogy a napi magabiztosságom megszerezzem.
- Az ott az, aminek gondolom? – állok fel a padról, és kíváncsian nézegetem a kis csomagot, amit kollégám előkap, mialatt magamra kapom hétköznapi taláromat. Lábaimnál kicsit kiigazítom azt, hogy valahogy azért kinézzen, és elmondhassam, legalább megpróbáltam, majd egy laza mozdulattal kiengedem eddig összefogott hajamat, ami ziláltan omlik hátamra. Nem foglalkozom sokat a külsőmmel, túl nagy fáradtság, az pedig a halálom volt, amikor a Szombati Boszorkány címlapfotózására öt teljes órán keresztül kellett piperészkednem nyolc különböző emberrel, akik azzal foglalkoztak, milyen legyen a hajam, a körmöm, és mit vegyek fel. Rémálom volt az egész. Bár volt ott kilenc másik személy, a fotóst is beleértve, aki szerint magam voltam az.
Megkapom persze a válaszom, a kíváncsiságom pedig legyőz bennem minden mást, így már átöltözve, bár zokni nélkül sétálok oda a férfihoz, hogy megnézzem, hogyan csinálja, arcomon persze ugyanazzal a közönnyel, mintha épp azt ecsetelné lelkesen, azon szurcsókok vagy mik újabb példányait hogyan irtotta ki. A karrierem mindig is fontosabb volt ezeknél, én nem kockáztattam ilyen téren. A világ egyik legjobb játékosa akartam lenni, bár már sosem derül ki, a legjobbak közé tartozom-e. Aki viszont azt gondolja, csak a szigorú étrendekkel, egészséges életmóddal, és makulátlan hírnevemmel foglalkoztam volna, az tévedésben él. A profi sportolók világa is természetesen tele van csalásokkal, csalódásokkal, korrupcióval, meg megannyi dopping botránnyal.
- Anyám esküvőjén megettem egy szirom ambróziát, egyszer-egyszer pedig én is rágyújtok, de semmi különös. A pletykák helyett legközelebb persze kérdezhetsz engem is. Szívemre venném, ha elhinnéd, tizenhat évesen titokban gyereket szültem. – rezignált arccal figyelem, amit művel. Az összes bulvárcikk közül, ami megjelent rólam, Vitrol leleplezése a kedvencem. Bár még mindig jobb, hogy kitalálta, gyereket szültem, mintsem hogy az ambróziás esetet írta le. Azzal komoly bajba kerülnék, a szirom alakú, mesterséges varázsdrog pedig igen népszerű volt olyan jó tíz éve, ahogyan népszerű az most is, bizonyos körökben. Csak nehéz biztonságban hozzájutni.
- Azt nem mondom, nem örülök, hogy anyám mugli, mert hazugság lenne. Nem kell nekem az, hogy azt higgye, nagymama lesz. Prytesra pedig egy kiadós dugás férne rá, nem pedig a sárkányfű. – megnéztem magamnak, hogy néz ki a cucc, meguntam. Pálcám intésével kinyitom inkább a saját szekrényemet, hogy szépen belebegtessem az edzésekre használt taláromat, cipőmet, és a többi kelléket. Az egyetlen hely, ahol rendet tartok, a sportfelszereléseim, a szobám viszont csak a házimanók miatt élhető talán.


A hozzászólást Gwyneth Moss összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 29, 2017 10:14 am-kor.
Vissza az elejére Go down


Pyotr S. Czerny

Hozzászólások száma :
15
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Nine2five   Csak az a szép zöld gyep EmptyPént. Jan. 13, 2017 12:25 pm


Érdeklődve figyeli a kolléganője reakcióját, és tulajdonképpen a legtöbb válaszra fel is van készülve: őt nők, férfiak és kecskék már ritkán tudnák meglepni, még ha egy kis része bánja is ezt a tényt. Sokukat azért kívánta közelebbről is megismerni, mert izgatta a különlegesség, és neki ez bőven elég ok volt a hasonló intermezzókra, főleg mivel a bestialitást sosem tartotta hátránynak, többek között a munkájából adódóan sem. Jókat mosolygott a diákok fantáziáján, amelynek rendszeres szereplői voltak a tanárok, hol ilyen, hol olyan felállásban. Olyanok voltak ezek, mint a mindenízű drazsék - amelyeket egyébiránt kifejezetten utált gyerekként - akadtak köztük egészen szolid, reális képzelgések, minthogy Czerny professzor a kellemeset a hasznossal vegyítve Prytes professzorral múlatja az idejét az üvegházakban egy-egy mandragóra dajkálása közepette, és akadtak hajmeresztő hülyeségek, minthogy időnként McGalagony macskafarka után kap a folyosón.. El is hessegeti magától ezeket a gondolat-vázlatokat, utóbbi nincs éppen ínyére.
Attól végképp nem tart, hogy a nő megdobja valamivel: egykori terelői reflexei élénken éltek az izmaiban tovább, akár ilyen esetek kezelésére is, így ha az objektum történetesen egy gurkó is lenne, az sem okozna számára kellemetlenséget. Nem örülne, mivel utána újra kellene kezdenie a műveletet, de bizonyára Gwyneth is tudja, hol húzódnak kettőjük között az udvariassági határok, és nem látja értelmét azokat áthágni a hatékony kommunikáció kedvéért.
- Olyan rossz volt az esküvő? Vagy olyan jó? - dünnyögi a kérdést, miközben ujjai között eligazgatja az anyagot. Fel nem néz most, leköti a tekerés, és egyébként sem akart reagálni az első kérdésre, a nő láthatja a választ, nincs értelme mindig mindent kimondania hangosan. Czerny professzor olykor a kastély falára tudott volna mászni, mikor egy-egy mondatát rendre ismételgetnie kellett egy diákja miatt, és a jobbik eset volt, ha csak nem figyelt elsőre.. - Felőlem azt csinálsz, amit akarsz, a gyerekszülésben meg nincs semmi szégyellnivaló.
Előbbi mondata épp úgy hangzik, mint a sértett férfi morranásai, ha előre tudja, hogy a nő eszméletlen őrültségre készül, de a béke érdekében inkább félreáll, sőt, még az ajtót is kinyitja hozzá, szaladjon csak a másik neki nyitott szájjal annak a faszerdőnek - mondaná Czerny professzor, de őt valóban nem érdekelné, ha Gwyneth bárhogy is igyekezett volna kiélni a vágyait az utóbbi években. A gyerekszülés kérdés pedig.. azon túl, hogy az a szuka elérte, hogy még a nevét se akarja hallani, egy kissé szakrális, kissé szent fogalom maradt a számára, éppen a saját anyja miatt, akinek könnyeit még ma sem tudná elviselni a vasárnapi ebéd felett.
- Mi akadályoz abban, hogy megadd neki, ha már ilyen jól értesült vagy? - néz fel rá mosolyogva, érezhető a cinkosság a hangjában, csupa szórakozott csibészség, csupa kölyökség az egész. Lehet, hogy még egyet is ért, bár ezúttal jóindulatból, azon kevés kollégiának, akiket nem képzel időnként a Rengeteg legmélyére pálca nélkül, egyáltalán nem kíván rosszat, sőt, Argo pedig valóban mintha gondterhelt lenne mostanában.. - Zárd be az ajtót, nem hiányzik egy kíváncsiskodó. És most megmutatom, milyen tényleg magasan járni, Moss.
Kezében tartja az elkészült szálat, felmutatja és elvigyorodik. Olyan ritka és olyan jellegzetes ez a mosoly, hogy akár nagy események hírnökeként is lehetne használni: a szájszélek huncutul fölfelé szaladnak, de az arc már nem őrzi a gyerekkor ártatlanságát, így az egész gesztusba beleremeg minden, ami szabályos, törvényes és szabad. Előhúzza a pálcáját, szájába veszi a cigaretta végét, és megkezdi, bizonyos körökben úgy mondanák: felszopja, hogy a nőnek már a kellemesebb része jusson a kaparó kezdetnél. Felette ránéz, lassan füstbe, mélylila, kék és bíbor füstbe burkolózik a tekintete, de még élesen fókuszál - ígéri, hogy olyan magasba ránt, ahová seprű már nem ér el.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Csak az a szép zöld gyep   Csak az a szép zöld gyep Empty

Vissza az elejére Go down
 
Csak az a szép zöld gyep
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Ω Urak és játékosok (18)
» Ansel & Jack - Helló, pajtás!

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzö Szakiskola :: A birtok :: Kviddicspálya-
Ugrás: