Legutóbbi témák | Vendég
Alexander V. Spark
Gwyneth Moss
Gwyneth Moss
Gwyneth Moss
Gwyneth Moss
|
Ki van itt? | Nincs Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt. |
| | Szerző | Üzenet |
---|
Kor : 40
Hozzászólások száma : 7
Hírnév : 0
| Tárgy: Hagar Rosenbluth Csüt. Jan. 05, 2017 3:03 am | |
| Hagar Rosenbluth Főkarakter Hermione Granger | Csoport Roxfort | Play by Mélanie Laurent | Foglalkozás bájitaltan tanár | Karaktertípus saját | Különleges képesség 1/4 véla |
Belsö leírás H – hidegvérű, hisztérikus, harcias. A – alkalmazkodó, alapos, agresszív. G – gerinces, gondoskodó, gőgös. A – alattomos, adakozó. R – rivalizáló, rideg, remete.
R – régimódi, rendetlen, ragadozó. O – olvasott, okoskodó. S – sértő, sejtelmes, sokoldalú. E – entellektüel, emberséges, erényes. N – nőies, nagyratörő. B – blazírt, becsületes, bonyolult. L – légies, lankadatlan, leleményes. U – uralkodó, unszoló. T – távolságtartó, türelmetlen, titoktartó. H – hajlíthatatlan, humoros, hűséges.
I don't wish to be your friend. Pálca 11” szikamorfa sárkányszívizomhúrral | Patrónus alaszkai malamut | Erősség vezető alkat; összeszedett; lendületes; megbízható; lelkiismeretes; energikus; művelt | Gyengeség kritikus; elégedetlen; gőgös; szarkasztikus; szókimondó; rendetlen; költekező | Dementorok Tizennégy éves korából van, annak a havas, karácsonyt követő napnak az emléke, mikor Stanley Baker a szájára tapasztotta a kezét, és bevonszolta a fák közé. | Edevis tükre Önmagát és a nővérét, teljesen, tökéletesen normálisan. | Mumus Elveszíti az állását. | Amortentia illata Fenyő, kandallóban ropogó fa és menta illata. |
Külsö leírás Egyik reggel felébredtem, és sírtam, mert rájöttem: tökéletes vagyok.Furán hangzik, nem igaz? Hiszen hány meg hány lány, nő, asszony cserélne velem? Hányan vágynának ezekre a tengerzöld szemekre, erre a piszkosszőke hajra, vagy a könnyed, ruganyos mozdulatokra? Hányan érzik magukat túl alacsonynak, vagy éppen túl magasnak az én optimálisnak kikiáltott 176 centimhez képest, és hányan néznek irigyen nap mint nap párnátlan csípőimre? Ne vágj ilyen arcot, én előre szóltam: fura, mi több, nevetséges! De igaz. És ezek a nők, a testi hibátlanságaikkal foglalkozva, sosem teszik fel maguknak a kérdést: vajon boldog ő így, mindenki céltáblájaként? Vajon még mindig hisz az őszinte érdeklődésben, vagy megszokta, hogy mindenki csak a szépségében akar fürdőzni? Vajon nem unja még, mikor utána fütyülnek? Vajon felhúzza magát azon, hogy a férfiak nem tekintik partnernek, és miközben beszél, a száját figyelik a szeme helyett? Eddig sosem jutnak el. Pedig, higgy nekem, nyájas olvasóm, az én kérdéseim sokkal érdekesebbek. Elviselhetőek fúriaszerű hangulatingadozásaim, melyeket a tökéletes mosoly mögé rejtek? Lesz valaha valaki, aki igazán megszeret? Hány megkeseredett, gyűlölködő nő fog még leköpni az utcán? Vajon, ha a szülők tudnák, mi vagyok, eltávolíttatnának a diákjaim mellől? Egy napon tényleg ki fogják vágni a szívemet egy idióta legenda kedvéért? Születési hely Steinau, Németo. | Származás félvér | Elkötelezettség status quo | Születési idő 1967. 10. 13. | Családi állapot hajadon | Roxforti ház ex-griffendéles |
Elötörténet • • • altatóital, elmeélesítő elixír, hunyorszirup. Apa mindig kettőt cseppentett a teájába, ettől majd alszom, mint a bunda, és amint feje a párnára hanyatlott, rögtön kisimultak a napi aggodalmak kaparta ráncok a szája szélén. A bájital hatására álomtalan álomba merült, és nem gondolt többé arra, hogy aznap leköpték anyámat a patikában, vagy arra, hogy nem szolgáltak ki minket az étteremben. Minden asszony a városban gyanakodott rá. Egyesek állítólag látták, ahogy a férjükkel ölelkezve birkózott a posta épülete mögött. Mások arra fogadkoztak, hogy szerelmi bájitallal tönkre tette a házasságukat. Anyám bűnbak volt, fertő, vírus, amit a lehető leghamarabb ki kell irtani, és ha ehhez a bojkott vezet, akkor bizony összeállnak a helyi kereskedők. Nehogy már büntetlenül szórakozzon a kis szuka a férjeikkel! Apa, az én drága apukám tudta, hogy anya ártatlan. Nem tehetsz semmiről; néha, ahogy elmentem a hálószobájuk előtt, hallottam apa hangját. Olyan kedveskedőn, olyan lágyan. Tudom, hogy nem leszel hűtlen hozzám és a lányokhoz, Hannah. Azután hármat cseppentett a sötétlila főzetből anya teájába, aki engedelmesen ivott, és pár másodperc múlva aludt – mint a bunda. • • • energiafőzet, észbontó kompót, veritaserum. Ötéves voltam, mikor végérvényesen elhagytuk Steinaut – addigra már csak apa mehetett be a boltba, mert róla elhitték, hogy nincsenek szemérmetlen szándékai a vásárlással kapcsolatban. Míg ő a listát böngészte, néha kiintegetett nekünk az ablakon. Anya, a nővérem és én odakint ácsorogtunk, mosolyogva hadonásztunk, és mind igyekeztünk úgy tenni, mintha ez teljesen normális lenne. Az emberek bámultak. Mindig bámultak. Egy ideig azt hittem, fogkrém ragadt az orromra, vagy a harisnyámba tűrtem a szoknyámat, de mikor elkezdtem magamat igazgatni, a tesóm sziszegve rám szólt, ne vakarózz már, így is mindenki minket néz! Azután egy keddi napon, apának fontos, befolyásos kuncsaftja akadt. Akkora úr volt, hogy a bajuszán csimpaszkodni tudtam volna, és a sétapálcájának a végére ezüstös gombócot szereltek. Miután kimászott a kandallóból, ki kellett mennünk az udvarra, és ott játszani. Azután, nagyjából ezer év múlva, anya behívott minket, és még éppen láttam, ahogy a komoly kuncsaft – óriási kupit csinálva, amiért én mindig kikaptam, de vele még csak nem is kiabált senki -, kezében egy hatalmas zsákkal, bemászik a kandallóba és hopp, eltűnik. Apa utána napokig csak erről beszélt, nagy felvásárló, aurorparancsnok, hosszú vallatás, kereskedelmi mennyiségű igazságszérum, majd jelentkezik, na persze. Két hétre rá összepakoltunk, magunk mögött hagytuk a rátarti szomszédokat, és Cornwallba költöztünk. Apa bájitalmesteri állást kapott a Szent Mungóban. • • •eufória elixír, felejtésital, béke elixírje. Stanley Baker kvibli volt, bár a szülei állítólag még egy vajákost is lefizettek, hogy bűvölje belé a mágiát, még csecsemőkorában. Stanley Bakernek nagy, halvány kék szemei voltak, sötét haja, és szeplői. Stanley Baker elkeseredetten próbált randevút kérni a nővéremtől, aki mindig visszautasította. Stanley Baker egy ilyen kíméletlen lepattintás után döntötte el, hogy visszavág. Remegő hangon elszavalt tanúvallomása szerint a nővéremre várt a kerítésünkön túli, hóval borított dűlőúton. Azt hitte, őt szorítja magához, azt hitte, az ő száját tapasztja be hatalmas, érdes kezével. És mikor a vállára vett, bevonszolt a fák közé, hogy ott letépje a kabátomat, már késő volt. Hallotta az ordításom, a fenyegetőzésem, a rimánkodásom, de a vér sokkal hangosabban dobolt a fülében. Meg kellett tennem, ezt mondta. Napok óta rágódtam rajta, és akkor ott volt, még ha nem is egészen ő, de meg kellett tennem, vagy beleőrültem volna! A karácsonyi vacsorához összesereglett rokonság az egész környéket tűvé tette utánam, pedig alig háromszáz méterre feküdtem, a kiszakadt kabátba burkolózva. Anya talált rám. Annyira, annyira undorodtam. Emlékszem, hogy lehánytam Stanley Bakert, mikor kihúzta magát belőlem. Ő pedig annyit mondott, bocsáss meg, nem így akartam! Aznap este csak nyugtatóval tudtam elaludni, és hiába könyörögtem felejtésitalért, apa elzárta a szekrényébe az összes üveget. • • • farkasölőfű-főzet, szeretet-szirup, amortentia. Stanley Baker tudtán kívül nagyon kemény leckét tanított nekem. Alig vártam, hogy ismét a Roxfortban legyek, a barátaim közt, és mikor megkérdezik, milyen volt az ünnep, csak vállat rántva azt felelhessem, jó. Tizennégy évesen a megerőszakolásom története groteszknek tűnt, egy gusztustalan viccnek, és voltak reggelek, mikor az ágyamban fekve azon tanakodtam: valóban megtörtént? Elhatároztam, hogy végleg kihajítom az emlékeket, melyek lesből, alattomosan törtek rám, és gyakran egész napokat mérgeztek meg. Ha apa nem ad a főzetből, majd elkészítem magamnak én! Azelőtt, bár tehetségesnek bizonyultam bájitaltanból, sosem érdekelt ez a tárgy annyira, hogy órán kívül is foglalkozzak vele. Ám a gondolat rozsdás szögként megrekedt bennem, a remény, az újrakezdés lehetősége – egy tiszta lapé, mint amilyen tiszta egykor én is voltam. Heveny hányinger tört rám pár a puszta gondolattól is, hogy valakinek, akit közel akarok engedni magamhoz, erről magyarázkodjak. A teher elviselhetetlenné nőtt. Mégsem tudtam megtenni. Emlékszem, ott álltam a harmadik emeleti lánymosdóban, az egyik fülkében, jobb kezemben a fiolával, aminek tartalma ezüstösen, könnyedén habzott. A felejtés záloga. De képtelen voltam, gyáva voltam, és főleg, mert úgy éreztem, ezzel becsapnám a szüleimet. Átvágnám a testvéremet, aki azóta annyiszor könyörgött a bocsánatomért. Inkább bocsáss meg neki, sisteregtek bennem a szavak. Végül a fiola tartalmát az utolsó cseppig a vécébe öntöttem. (Majd rá két másodpercre a nővérem feltépte az ajtót, és az üres üveget egy határozott mozdulattal kiverte a kezemből. Ő máig nem tudja, hogy tulajdonképpen tényleg megmentette a kótyagos fejem, még ha nem is volt túl pontos.) Attól a naptól fogva mást főztem: farkasölőt, amortentiát, felix felicist. Az öreg Sluki nem győzött ámulni, sőt! Még azt is megígérte, hogyha így folytatom, a polcra kerülök. • • • százfűlé-főzet, dudordagasztó-lé, elmebomlasztó főzet. Mindig volt, aki csapta a szelet. Teddy Mason kedvenc szórakozása például az volt, hogy beleszuszogott a nyakamba jóslástanon, majd mormogott valamit a hajamról meg a „dudáimról”, amitől be kellett volna indulnom rá. Jasper Dawes hetedikben szerelmet vallott nekem Valentin-napon, mire az akkori barátnője, Patricia Hill, felpofozott a folyosón – nyitott tenyérrel, amitől utána mindketten ordítottunk. Susan Johnson három galleont ajánlott nekem, ha hajlandó vagyok lesmárolni őt a Három Seprűben, féltékennyé téve ezzel Cody Jordant, akiért éppen akkoriban megette a fene. Két sarlóval megemelte a díjat, ha egy kis tapi is belefér. Rory Bennett egy napon odafordult hozzám, és azt mondta: apám szerint, ha valaki kivágja egy véla szívét, megsüti rozmaringgal és megeszi, akkor visszanyeri a szépségét és a fiatalságát; kipróbálnád a nagymamámmal? Nagyon úgy tűnt, hogy a Hagar Rosenbluth név hivatalosan is a „falusi bicikli” szinonimájává vált, ami arról ismeretes, hogy mindenki megülheti egyszer. Ha nem adtam be a derekam, először kikapós kurvának, majd zsidó ribancnak neveztek. A fiúk csalódottságukban, a lányok dühükben. És abban az időszakban senkit nem próbáltak annyiszor szétátkozni a folyosón, mint engem. Mikor az utolsó évem után tanulmányi útra mentem a Nantucket szigetre, csak az vezérelt, hogy elbújjak minden és mindenki elől. Ha mégis emberek közé kellett mennem, magára hagyva iszonyatos hosszúságúra duzzadt bájitaltan-feljegyzéseimet, olyan pikírt és utálatos voltam, hogy senki ne keresse a társaságom. Három hónapnyi csend. Komolyan, még a szülői bagoly is csak hetente egyszer jött! (Persze, mikor egy békés, idős nantucketi varázslópár egy este megpróbálta kivágni a szívemet, a szüleim aggódó levelei átmenetileg megsokasodtak.) Azután a három hónapból fél év lett, abból tíz hónap, és végül, amikor három év után hazajöttem a Nantucket szigetről, a Reunionról, a görög Paraliáról és Kubából, már úgy éreztem, nincs, amit ne tudnék kifőzni. (Kubában ismét megpróbáltak megfosztani egyik létfontosságú szervemtől, de sikerült kereket oldanom.) • • • futkárlobonc-oldat, zsugorító-főzet, élő halál esszenciája. Tizenkét éven át dolgoztam apa mellett a Mungóban. Tizenkét éven át viseltem a bámész tekintetű munkatársak pillantásait. (Kellemes változatosság, mivel nem volt olyan Mungo-beli alkalmazott, aki a szívemre és ezzel a rebesgetett fiatalság forrására spekulált volna.) Apa tartotta magát a véleményéhez: az én lányom úrinő, nem holmi kiéhezett kujonok játékszere! Mindig ezt mondogatta, én pedig nevettem rajta, mert rájöttem, valószínűleg ő lesz az egyetlen férfi, aki valaha a nőt, és nem a játékszert fogja látni bennem. Az élő halál esszenciáját mellette tanultam meg tökéletesen elkészíteni, és ő is mellettem jött rá arra, hogy az aprított fodroslevelű sisakvirág hozzáadásával a zsugorító-főzet sokkal hatékonyabb, mint a boszorkányfűvel. Dumbledore levele akkor érkezett hozzám, mikor úgy éreztem, már tényleg, abszolút semmi kihívás nincs a feladataimban! A rám jellemző alapossággal adagoltam, hámoztam, csepegtettem, kevertem, forraltam, ő azonban valami ennél sokkal többre hívott meg. Valami olyanra, aminek az elevensége rég hiányzott már, még ha nem is ismertem be magamnak. Szeretem a diákjaimat. Szeretem az összecsiszolódást, az ötleteiket, csak kísérletezést hanyagolhatnák az üstök felett! Igyekszem mindig rendelkezésre állni, a Don Juanokat leszerelni, távolságot tartani és barátságosnak mutatkozni, ami nem könnyű, hiszen sosem volt kenyerem a jópofizás. Pontosan tudják, hogy eredményeket várok tőlük, hogy sosem fogunk tegeződni, ugyanakkor azt is, hogy bármilyen kérdéssel, kéréssel jöhetnek hozzám. A javítani akaróknak mindig találok valami ínyencséget, és amíg nem faggatnak arról, hogy van-e valakim, még kedves is tudok lenni. Általában. Sosem hittem volna, hogy ide lyukadok ki. Hogy Dumbledore ajánlata lesz az életem nagy kalandja, egyszer fent, másszor feljebb. És igen, gyakran fel tudnék robbanni, de nincs az a pénz, amiért erről lemondanék. Már a részemmé vált.
A hozzászólást Hagar Rosenbluth összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 05, 2017 10:20 am-kor. |
| | |
Kor : 65
Hozzászólások száma : 90
Hírnév : 0
| Tárgy: Re: Hagar Rosenbluth Csüt. Jan. 05, 2017 7:37 am | |
| Nem is kérdés Avatarfoglaló || Patrónusfoglaló|| Játékpartner kereső || Kapcsolatkereső Üdvözlet újra köreinkben. A szívem mélyén még mindig sírok Calláért, és valahol volt is bennem némi ellenállás minden bizalmam ellenére, hogy úgysem tudsz ugyanarra az arcra még egy ennyire jó és ennyire eredeti karaktert írni (és ilyen hamar!), a tömör, részletezés nélküli jellemleírás kicsit meg is akasztott, de aztán elkezdtem olvasni az előtörténetet, és oké, igen, tényleg tudtál egy teljesen más, de szintén lenyűgöző személyt alkotni. Láttam már jó néhány negyedvéla koncepciót, de azt hiszem, ebből a megvilágításból még nem, pedig te nagyon kézenfekvővé tetted a céltáblává válás, számkivetettség, örök kívülállóság aspektusát, miközben a család megvillanó idillisége az altatóabúzus ellenére is azért mégis biztosított valamiféle érzelmi biztonságot Hagar számára. A vélaszívkivágás mítosza pedig nagyon jó helyen van itt a mi eleve sötétnek induló, de rohamosan sötétedő világunkban. <3 Tetszettek a bájitalok mint fejezetcímek, és lenyűgözően színes-szagosak lettek a bájitaltanulmányaid említései is, szóval a diákok biztosan jobban szeretik a tárgyat mostanában, mint Piton professzor uralkodása alatt, és bár a távolságtartó attitűdöddel biztosan be fogsz tudni illeszkedni a tanári karba is, azért azt is kimondhatjuk, hogy megérkezett az első minden további nélkül szerethető tanárunk (és valljuk be, erre már szükség volt). 2000-et írunk, tehát a születési idő nem stimmel, de ezt már Calla esetében sem sikerült észrevennem, szóval csak csöndben említem meg, mintha egy túl hangos gondolat lett volna. A foglalóidat már elrendeztem, remélem, sok örömöd telik az új karakterben, mert megérdemli.
|
| | | |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |