>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Czerny prof lakása - Vianne & Pyotr

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Hozzászólások száma :
10
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Czerny prof lakása - Vianne & Pyotr   Kedd Jan. 03, 2017 8:49 pm




nothing haunts us like the things we don't say
2000 decembere // Pyotr lakása

A téli szünet alapjába véve egyike azoknak a dolgoknak, amiket mindennél jobban várok. Ha csak néhány hétre is, de megfeledkezhetek az iskolai gondoktól, a hátam mögé utasítva minden leckét, s újra London cseppet sem mugli, autó, valamint televíziómentes levegőjét szagolhatom, ahol végre megint azt érezhetem, hogy szabad vagyok, és nem kell feltétlenül elavult, ezer éves szabályokhoz és beidegződésekhez kötnöm életem. Ilyenkor újra ott tapsolok a színfalak mögött a színtársulatnak, és szurkolok azért, hogy a közönség is legalább annyira élvezze az egészet, ahogyan én. Hiszen a közönség szava mindennél többet ér, és bizony, megesik, hogy hiába van teltház, egyszerűen nem fogékonyak arra, amit a művészeik eléjük tárnak.
Ez az első szülinapom-karácsonyom azonban, amióta anyuék nincsenek. Különben tavaly még úgy terveztem, ez egyszer mégis csak kiharcolom magamnak a megfelelő ünneplést, hiszen egyszer leszek csak nagykorú, már ha a muglikét nem számítom, de az azért még sem ugyanolyan. Ehelyett azonban újra itt találom magam, ebben a vadidegen házban, amit sehogyan sem találok otthonosnak és komfortosnak, még akkor sem, ha igazából nagyobb, mint a londoni lakásunk, és a szobám is van akkora, ami Eris mércéje szerint az emberinek tekinthető. Még Fahéj, az új macskám is kényelmetlenül érzi magát, bár ez főleg annak köszönhető, hogy aligha találni itt olyan helyet, ahova kedvére felmászhat, és a sajátjának érezheti. Bár Czerny professzor minden igényemre odafigyel, és igazából megkapok tőle mindent, még ha még mindig nem is tudom, hogyan is kellene őt szólítanom, az egész helyet olyan lelketlennek, üresnek érzem. A legrosszabb persze az a tehetetlenség és tanácstalanság, ami anyámék eltűnése körül leng. Senki nem tud semmit, talán még az aurorok főparancsnoka sem tudna semmit mondani, amivel segíthetne. Azt pedig mondanom sem kell, Czerny prof nem repesett az örömtől, amikor felvetettem neki, talán a hivatalos szervekhez kellene fordulnom.
Az ebből adódó feszültségre egyetlen, könnyen megszerezhető módszert ismerek, ami némiképp segít enyhíteni az aggodalmakon, és legalább ideig-óráig elfeledtetni velem a helyzetet. A mugli srác, akit a közeli karácsonyi vásáron szedtem fel, néhány évvel idősebb nálam, és valamelyik főiskolára jár. Néhány pohár forralt bor, és pár gondolat a fejéből biztosít róla, hogy a mai nap után soha többé nem látom, és hogy cseppet sem érdekli majd, ha Czerny professzor hálószobáját használjuk. Sosem voltam egy szentfazék, ahogyan azt Eris mondaná, kár tagadnom, de álszentségnek tartom azt a prűdséget, amivel az emberek ehhez a témához viszonyulnak.
Az ajtót hiába kapkodnék becsukni, Hayden aligha fér bele a nadrágjába, ahogyan szinte gondolkodás és idő nélkül az ágy felé húz. A szolidságtól teljesen mentesen csúsznak kezeim alsótájéki domborulatára, feltörő, ziháló sóhaja pedig szende vigyort csal az arcomra. További bátorításra szükség sincsen, hogy le akarjon szedni rólam minden ruhát, de a csalódásom nem kicsi, amikor arra se veszi a fáradtságot, hótól átázott csizmámmal kezdjen. Nincs kiábrándítóbb a bénaságnál, márpedig elég béna dolog gondolkodás nélkül a másik bugyijában turkálni anélkül, hogy a részletekre egyáltalán kevés figyelmet is szentelnél.
Kínosan parancsolok megálljt egy pillanatra, felülvén a jókora ágyon, amit biztosan csak egy jó dugásra találtak ki, odahajolok a csizmámhoz, hogy kibonthassam belőle lábam. Hayden azonban, mintha az égvilágon semmi sem történt volna, folytatja tovább, amit elkezdett, és talán az alkohol mámorától, vagy mert egyszerűen tényleg ennyire béna, de finom csókok helyett durva simogatásokkal játszik tovább. Melltartóm pántja talán hamarabb is lekerül rólam, mint a zoknim. Hát lesz mit mesélnem Erisnek. Csak nekem van ekkora mákom persze.
Ha már eddig eljutottunk, nem hátrálok meg. Gondolván, talán lesz még jobb is próbálok visszahevülni az élvezetekbe, amiért még a borszagú leheletet is képes vagyok ignorálni. Ahogyan azonban a résnyire nyitott ajtóra nézek, szembogaraim találkoznak azéval, akit egyáltalán nem akartam most itt látni, és akiről őszintén úgy gondoltam, még jó néhány óráig nem érkezik vissza. Éles sikoltással kapom magam elé a legközelebbi ruhaneműt, ami a mugli srác pulóvere, hogy eltakarjam magam, lábaimat pedig olyan hirtelen húzom magamhoz, mintha minimum patkányok csócsálták volna.
- Mit keresel még itt? Tűnj innen! – kiabálok rá a megszeppent srácra, hozzávágva a pulóverét, elfordulva tőle pedig a sajátomat keresem, hogy belebújhassak. Nem kellett nekem az, hogy így lásson, bár neki egy rossz szava nem lehet azok után, amit anyuékkal csináltak annak idején.



A hozzászólást Vianne M. Gardner összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 04, 2017 2:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
15
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Pasta Puttanesca   Szer. Jan. 04, 2017 1:18 pm


Czerny professzor meg volt győződve róla, hogy az elkövetkező időszakot csak és kizárólag merev részegen fogja tudni majd eltölteni, mert a gyerekneveléshez mindig annyira értett, mint a spagettikészítéshez: semennyire. Az életének tanulsága alapján nem hogy nem remekelt ezen a területen, de egyenesen irtózott is a spagettitől, mi több, ha nők esetleg azzal környékezték meg, hogy készítsenek együtt spagettit, általában nem túl udvariasan intett búcsút nekik. Mikor annak idején kilépett közös lakásukból, és megfelelő szókinccsel elégszer illette azt a szukát és párját, végképp letett az apasága lehetőségéről, és ahogy ígérte, soha többé nem szándékozott a gyerek közelébe sem kerülni, akár tőle származott, akár nem. A spagettikészítés hosszú évekre elfelejtődött, és akkor érezte meg újra, nagyon is közelről a tészta, a húsgolyók és a paradicsomos szósz illatát, mikor az éppen az ő lakásában manifesztálódott, mivel gondos jogászok őt nevezték meg a gondviselőnek az ilyen esetekre. Egyelőre a leghalványabb fogalma sem volt róla, hol keresse hajdani szeretőit, de gyanította, hogy az ügyletek messzebbre nyúlnak, mint amit egy péntek délutánján el lehetne intézni a közért és a trafik között, így ebbe belenyugodva tért ismét haza, többek között azért, hogy rávegye magát a spagettikészítésre.

Nem volt különösebben szívbajos, így nem kapkodott a lakásban fellelhető számtalan kézi és/vagy lőfegyver után, mikor hangokat vélt hallani az ajtón való belépést követően - egyébként sem volt híve a pániknak, mert az ilyesmit az ember megszokja és megemészti az olyan munkakörben, mint a tanári állás, vagy a maffiához való gyöngéd szálakkal tartozás. Ha megkérdeznénk Czerny professzort, melyiket találja stresszesebbnek, még mindig az első mellett voksolna, de az évek alatt megedződött pszichéjével pillant már be a hálószobája résnyire nyitva felejtett ajtaján. Elmosolyodik a látványon, mert bár vonzódni nem vonzódik a feltehetően lányához, annyira emlékezteti a szituáció arra, ahogy az anyját időnként látta, hogy nem tudja megállni - aztán hagyja is a fiatalokat szórakozni. Vianne, vagy ahogy magában nevezi: Layla épp annyira okos, mint az a szuka, nincs szükség itt semmiféle béna apai kirohanásra, egy nő haragja úgyis sokkal ijesztőbb, ha kielégületlenül felejtjük. Leteszi a szatyrokat a konyhapultra, békésen rágyújt, de azért felnéz a sötétszürke falra, hátha mégis kölcsön kell adnia az ott díszelgő kalasnyikovot, de már a háta mögött fel is hangzik a csatazaj, így büszke félmosollyal figyeli, hogy ront ki a fiú az ajtón, amit ezúttal ő is udvariasan nyitva felejtett. Tulajdonképpen hamar arra jutott a gyereknevelést illetőleg, hogy elképzelhető, hogy nem ért hozzá, ellenben arról soha nem volt szó, hogy nem szereti az olasz konyhát.. legfeljebb megeszi, amit főzött, és nem próbálkozik vele többet.
- Kérsz kávét, kölyök? - érdeklődik hangosan, aztán a szájából kilógó cigaretta füstjében folytatja a vásárolt dolgok helyre lebegtetését - Hoztam olyan.. zöld teát is.
Sosem gondolta volna, hogy ilyesmi lesz éppen az ő konyhájában, de a lány olyan nagy szemekkel nézte a múltkor a boltban, hogy egyből ő jutott eszébe, mikor elment azon a soron.. és miért ne kedvezhetne neki? A kölyöknek nem túl vidám időszaka van, eltűnnek a szülei, aztán még ki is köt nála. Ha egy kicsit is hasonlít rá, a bánatát jól esik majd valamilyen folyadékba fojtania.



A hozzászólást Pyotr S. Czerny összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jan. 10, 2017 11:08 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
10
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Czerny prof lakása - Vianne & Pyotr   Szer. Jan. 04, 2017 2:29 pm




nothing haunts us like the things we don't say
2000 decembere // Pyotr lakása

Ha valamit mindenképp el akartam kerülni, az a gyámommal való találkozás ebben a helyzetben. Nem mondom, nem vagyok valahol mélyen legalább egy kicsit hálás neki, a kis egyetemistánk stílusából fakadóan az agyam folyamatosan rakosgatja elém a stop táblákat, ha pedig valaki nem veszi a türelmet és fáradtságot, hogy legalább a cipődet levehesd dugás előtt, már eleve intő jel. Másrészt azonban kéznél van, könnyen megszerezhető, és van valami felettébb izgalmas a gondolatban, hogy olyan helyen csinálod, ami egyébként tiltott terület. Nem véletlen tartoznak a kedvenc helyszínek közé a tanárok irodái, a bájitaltan terem, vagy épp a seprűtároló, ami úgy hírlik, nem egyszer hangos Moss professzor és Czerny professzor lyukas óráin. Persze azt hiszik, senki nem sejt semmit, de mindenki tudja, mennyire egymásra vannak kattanva. Senki nem veszi be ezt a házinyúlra nem lövünk dumát.
Hayden legalább nem húzza az időt, miután elküldöm a fenébe. Van előnye annak, hogy még a cipőjét se vette le, éppen csak a nadrágját tolta le, pulóverét magához szorítva pedig szembesülvén a teljes megaláztatással iszkol ki a hálószobából, Hannibaltól egy ”Szép jó estét, Mr. Garrett”-tel köszönvén el iszkol el a lakásból. Talán csak most realizálta, hogy mennyi fegyver díszeleg a falakon. Inkább azt, mintsem hogy nem is emlékszik rendesen a nevemre.
Melltartóm felvételével nem szórakozok, csak magamra húzom saját pulóverem és farmerem, a többi ruhaneműm pedig egy gombócba csavarom. Összekócolódott hajamat félresöpröm arcomból, a cipőmet az ágy mellett hagyom, és mezítláb menekülök ki gyámom hálójából. Arcom egészen kivörösödött, de ennek oka nem Hayden jártasságában rejlik a női anatómiát illetően, hanem inkább a harag és a szégyen különös egyvelegében, amiből ha főzetet készíthetnék, bármelyik bájitaltan professzor megnyalná érte mind a tíz ujját.
- N-nem iszom kávét. – megszeppenve állok meg, amikor elérkezik hozzám kérdése. Azt hittem, sokkal dühösebb, sokkal mérgesebb lesz. Elvégre azért is hálával tartoznék, amiért nem dobott még ki macskástul, és azt is egész jól tűri, hogy kissé felszereltem a lakás összes fürdőszobáját azokkal az alapvető kellékekkel, amikkel eddig nem rendelkezett. De komolyan, a fürdősó a világ egyik legjobb dolga, hogy tudott élni eddig nélküle?
- Akkor… – a ruhagombócot hónom alatt szorongatva pillantok rá, elvégre a fürdő felé igyekeztem abban a reményben, hogy kis szerencsével sikerülhet elkerülnöm a vele való kommunikáció minden formáját. De egyáltalán nem tűnik dühösnek. Nem mintha joga lenne hozzá, sajnos többet is tudok arról, nekik milyen életük volt édeshármasban, mint amennyire egyébként kíváncsi voltam.
- …nem haragszol? – a fejem még jobban elvörösödik, érzem is, ahogyan a vér felfelé szökik, de igazán nem tudok tenni ellene. Ha klisésen szeretném kifejezni magam, mondhatnám, én is csak ember vagyok. De ez talán már túlzottan is közhelyes.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
15
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Pirog Puttanesca   Kedd Jan. 10, 2017 11:22 am


+16
- Mr. Garrett a sárkánybaszta szemérmes szűz kurva anyád, az.. - morogja amolyan megszokásból a csattanó ajtónak, aztán egy pálcaintéssel bezárja a váratlan vendég mögött. Fordult már elő máskor is, hogy a látogatók sietve távoztak a lakásból, bár az általában inkább üzleti okok miatt szokott megtörténni, és nem képezik szorosan ennek a történetnek a gerincét, még ha alapvető kellékei, mint a falon büszkén helyet foglaló fegyverek, éreztetik is a jelenlétüket.

- Hát jó. - nyugtázza az elutasítást, és ezzel a lendülettel fel is tesz főni egy adagot, mert ő igényt tart rá a későbbi munkáját illetőleg. Miután sikerült kiírtania a szúrcsókok utolsó generációját maradéktalanul, arra a következtetésre jutott, hogy ezt az aktust meg kell akadályoznia a későbbiekben bármilyen áron, mivel Hagrid lehetett bármilyen jó barátja és ivócimborája, időnként hajlamos volt túlgondolni a kapcsolatuk szilárdságát a türelem tekintetében, főleg, mivel abban a fél évben, amikor távol volt kénytelen maradni, ő látta el a tanári teendőket, és abból is ez, a diákok megölésére alkalmas faj keletkezett, amelyről még mindig gyászosan beszélt, pedig mindenki egyöntetűen egyetértett abban, hogy veszniük kell. Mikor hallja a kölyök szipogását, egy kelletlen sóhajjal mégis felé fordul, mert sejti, hogy ennek a beszélgetésnek itt még nincs vége, olyan ő is, mint az anyja, meg akar minden alaposan vitatni.
- Amiért az ágyamban akartál dugni? Nem. Én is dugtam a tiédben. - közli természetesen, és csak akkor futja el az arcát néhány gondterhelt ránc, mikor rájön, hogy kivel is beszél. Talán a lakásában lakik, talán az anyjának néz ki, de ő még csak egy kölyök, ráadásul a diákja is, jobban teszi, ha megválogatja a szavait.. Nem mintha a tanulók nem ismernék a stílusát, de nem kell direkt rontania is az esélyeket arra, hogy egyszer valaha jóban lesznek. - Értem én.. a tiltott hely jobban tetszett, ez van. Menj, mérgezd meg a fürdőszobát azokkal a fürdőgolyókkal, vagy mikkel, készítek vacsorát.
Mondania kellene még valami megnyugtatót, tudja ő is, de Czerny professzort már azelőtt is sok kritika érte a hitvesi ágyban, hogy Czerny professzor lett volna, mivel vigasztalásban egy komód szintjén állt - már a kölyök anyja szerint. Nem akart ezekre emlékezni, de mióta Layla megjelent a küszöbön, egyre-másra jöttek elő a képek, és nem tehetett ellenük semmit.. legyen bármilyen finom is az a pirog, amit az anyja receptje szerint készít majd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
10
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Czerny prof lakása - Vianne & Pyotr   Hétf. Márc. 27, 2017 8:27 pm




nothing haunts us like the things we don't say
2000 decembere // Pyotr lakása

Még éppen kihallom az elfojtott káromkodást, amikor szemlesütve kisettenkedek a szobából, ruháim egy részét gombócba hajtogatva, hogy mihamarabb a fürdőszobába kerüljek kedvenc, lazító fürdőbombáim közé, amikre egy ilyen incidens után bizony, szükségem van. Egészen biztos, hogy nem mesélem el Erisnek az esetet, egy ilyen sztorival csak égni lehet. Legfeljebb majd akkor, ha mind a ketten elvégeztük az iskolát, szereztünk valami menő karriert és kirakatférjet, kirakatszeretőket, és egymás szomszédságában pihenünk a luxusvillánkban, és chillelünk a medencénkben. Mert két olyan nő, mint mi, nem vihetik ennél kevesebbre.
Megszokhattam volna már Hannibal káromkodásait, de egyszerűen nem megy. Nem magukkal a szavakkal van a bajom persze – nem vagyok én se szentfazék, de nem esik jól, hogy mérges, még ha igazából tudom is, hogy teljesen jogos, amiért így reagál. Illetve még sem – mármint még sem olyan dühös, mint amilyennek lennie kéne. Persze anyuékat sosem érdekelte, mit csinálok, megbíztak bennem, és tudták, hogy nem leszek olyan hülye, hogy felcsináljam magam és teherbe essek. De Pytornak semmi oka rá, ehelyett ott áll, mint egy fasz, mosolyog a kávéfőző felett, tervezi a meghitt, családi vacsorát, abba pedig bele se gondol, hogy talán ez így nem oké, és hogy én mit érezhetek. Annak a ténye, hogy még csak arra se hajlandó, hogy mérges legyen, még helyette is elönt elegendő haraggal. Arcom újra felveszi hajam színét, mintha csak attól kölcsönözné közvetlenül, a szeplőim pedig mintha ezzel egyöntetűen újulnának ki az alapozó ápolóan védő és takaró, vékony rétegével mit sem foglalkozván, tökéletes metafóraként reflektálva Pyotr reakciójára.
- Hát tudod, mit? Megyek is! És néha belegondolhatnál abba, hogy én mit érzek! – folytatom a hisztit, miközben már azt sem tudom, mennyire undorítson el a tudat, hogy mit csinálhatott abban az ágyban, amiben alszom. Különben higgadtabb fejjel gondolkoznék, nem igazán törődnék vele, mindenki azt csinál, amit akar. De már egyszerűen minden idegesít, ami vele kapcsolatos. Markolom meg jobban a ruhagombócot, és tőlem teljesen szokatlan módon trappolok a fürdőszoba felé, azt pedig csak azután veszem észre, hogy útközben a melltartóm is kiesett a felsőből, amibe belecsavartam, amikor egy épületet megrengető ajtóbecsapás után a ruháimat a szennyeskosárba vágom. Mindegy. Nem érdekel. Ott rohadjon meg.
Volt ideje hozzászokni, hogy már-már kínosan hosszú időt vagyok képes a fürdőruhában tölteni. Ezúttal is kihasználom minden percét, a levendulás pezsgőtabletta azonban aligha elegendő ahhoz, hogy akár rendesen ellazítsak, vagy feledni tudjam a történteket. Sosem fordult velem elő azelőtt olyan, hogy ennyire dühös lettem volna bármire. Volt, hogy egyszer-egyszer felkaptam a vizet, de talán nem ennyire. Persze vagy nyolcszor meggyőződök róla, amikor távozok, hogy egyáltalán nem vörös az immáron sminktelen, emberi vonásokat valóban tartalmazó arcom nem mutatja a korábban lefolytatott bőgés látható jeleit, de még nem vagyok biztos benne, hogy akarok én vele egy asztalnál enni. Vagy egyáltalán akarok-e enni. Én szeretnék, próbálok jóban lenni vele, de ez nem olyan egyszerű. Aztán amikor az illatfelhőkkel szinte teljesen elnyomom mindazt, ami vagyok, csoszogok ki frissen mosott, törölközőszáraz hajjal. A falak legalább nem repedtek meg, amikor bevágtam azt az ajtót.
- Szóval… – próbálkozom egy második nekifutással. – Amúgy milyen napod volt? - kezdeményezem az univerzum legunalmasabb társalgását. Lopva az ételre pillantok, a Roxfort lakomáin ilyet még nem láttam, és csak akkor csesz ki velem feltétlenül, ha hús van benne, vagy laktóz.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Czerny prof lakása - Vianne & Pyotr   

Vissza az elejére Go down
 
Czerny prof lakása - Vianne & Pyotr
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Távolabb :: London :: Otthonok-
Ugrás: