>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Mr. Osberd a világ ellen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Hozzászólások száma :
3
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Mr. Osberd a világ ellen   Pént. Jan. 06, 2017 12:34 pm


Mr Osberd szégyelli a teljes nevét

Főkarakter
jean-pierre
Csoport
elysium & minisztérium
Play by
domhnall gleeson
Foglalkozás
anyám úgy tudja, amneziátor, de rocksztár
Karaktertípus
keresett egy icipici canonságal
Különleges képesség
a legkínosabb bejegyzett animágus


Mr. Osberd szégyelli a teljes nevét - most komolyan, haver, te nem szégyellnéd, ha olyan lenne, mint amit valaki kínjában adott egy vizsgaidőszak kellős közepén...? Tudod, egész gyerekkoromban azt hallgattam a muttertól, hogy különleges kis klambó vagyok, örüljek ennek a névnek, ilyen másnak nem nagyon van. Hát én jobban örültem volna mondjuk egy Thomasnak, vagy Peternek, vagy Merlin szerelmére, Domhnallnak..! De tudod, milyenek a nők, főleg az anyák. Eg rossz szó, és jönnek, hogy mi ez a hangos zene, kész-e a házimunka, és egyébként is fésülködj meg. Igazából a látszat csal, nagyon hálás vagyok a mutternek, mert életem első 11 évében el voltam látva feltétel nélküli anyai szeretettel, franciapirítóssal és főleg, olyan kegyes hazugságokkal, minthogy 'Jaj kincsem, elkeveredtek a baglyok a levelekkel, azért nem jöttek el a többiek a zsúrodra!' és a 'Te vagy a legszebb kisfiú a világon!', ami azért elég király, főleg ha még lekváros rántottát is kapsz mellé a kalózos tányérodra. Szerintem kezded érteni, mi a para velem, ha elmondom, hogy ma reggel is épp ugyanarról a tányérról termeltem be ugyanazt a receptet, csak azóta találtam egy eszméletlenül menő droidos bögrét, szóval a kávét már abból öntöttem a nyakamra, mikor Gollam a nyakamba vetette magát a szekrény tetejéről. Egyszer meg fog ölni az a macska, biztos így akar bosszút állni rajtam, amiért így neveztem el, de ha egyszer arra a lényre emlékeztet a sunyi kis szemeivel, meg a mozgással, amiért máshol nagyon sokat kellene fizetni..

Szerintem egy teljesen átlagos alak vagyok, és nem különösebben érdekel, ha valaki gyerekesnek találja a hobbijaimat. A képregények és játékok művészeti értéke az azt a szubkultúrát nem ismerők számára elenyésző, de én kifogyhatatlan lelkesedéssel mesélek a csodálatos dramaturgiáról, és nézd már, mennyi mindent ki lehet fejezni néhány vonallal, és az az pár éjszaka, amit azzal töltöttem, hogy elvigyem a gyűrűt Mordorba...! Nem igazán értettem, miért dörömböl másnap reggel a tulajom, hogy élek-e még. Aztán kiderült, hogy három napja nem látott, de hát ilyesmi mindenkivel megtörténik. Mármint gondolom, én nem vagyok mindenki, nem szoktam túl sok emberrel személyes dolgokról beszélgetni, nem is dolgozom olyan helyen, ahol ennek örülnének. Eleve, a "karrierem", már a szó is baromi vicces, nem tart sehová, mert valaki gondoskodott róla, hogy véletlenül se vegyenek komolyan, csináljak bármit. Mutter szerint hálásnak kellene lennem, de a pénz, amivel befogja a szánkat, nem érdekel, nem számít.. elhiszem, hogy ő nosztalgiával emlékezik vissza arra az esős kis hétvégére valahol északon, de abból nekem a megaláztatás és a sanda pillantások jutottak - és az apám tekintete, mikor időnként egy liftbe kell szállnunk. Eleinte még tartottam valami olyan jelenettél, hogy felém fordul, és közli, hogy ő az apám, de a mentegető humor lassan átment valami másba.. Legszívesebben megkérdezném, hogy milyen volt a nyaralás az új villában, hogy vannak a féltestvéreim, és meddig hiszi azt, hogy ez a mostanra teljesen nyilvánvaló titok az is marad? De mindig kussban tesszük meg azt a háromperces utat, és utána van egy egész sivár munkanapom sajnálni, hogy pont olyan rohadt gyáva nyomorult vagy, mint apám, az egykori miniszter.

Na de beszéljünk valami vidámabbról is, mint a macskám, a munkám, vagy az apám -bár a munkámról nem sok szó esett még. Nem túl izgalmas, az időnk jó részét az élet értelmén való merengéssel töltjük, én legalábbis biztosan. Van bent egy kispárnám, továbbá némi konzervétel túlórák idejére, bár fogalmam sincs, ki hiszi azt, hogy nem mi vagyunk a Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztályának legkihasználatlanabb részlege. Annyira senki nem tud rólunk, hogy ha riasztás fut be, biztos, hogy a saját főnökünk is a Varázsbaj-elhárító osztagot küldi, vagy átszól egyenesen az auroroknak, és nem tudom, mi addig szépen megkávézunk, mert a létezésünk jótékony homályba merült. Nem azt mondom, hogy sosem szoktam dolgozni, de nagyrészt papíron, viszont ha valami csoda folytán mégis kiküldenek terepre, na annál nincs izgalmasabb...! Csak mostanában a bürokrácia kezdi a maradék logikát is kölni a rendszerből, zajlanak az átszervezések, és már olyan pletykát is hallottam, hogy átparkolnak minket a 2. szintre.. és Merlin mentsen meg minket Mercury Arkell től...!
Egyébként ha bárki elsétálna az irodám előtt - amin kettőnk közül nem is tudom, ki lepődne meg jobban - a Mr. Osberd nevet láthatná mellé kiírva. Nem szoktam ennél bővebben bemutatkozni, mindenkinek jobb, ha nem derül ki egyik keresztnevem sem, még ha a Mutter szerint az elsőt a kedvenc könyvéből szedte. Ilyenkor szoktam felnézni a szokásos vasárnapi ebédből, hogy és a maradék kettő...? Mutter, te mit szívtál, amikor velem voltál terhes? Szóval erről a szégyenteljes titokról nem beszélünk, ahogy néhány másikról sem, ugye. Ettől eltekintve minden pont olyan, mint gyerekkoromban: hazamegyek, zenélek, és ha elfelejtem hangszigetelni a falakat, akkor anyám csuklik a szomszédok miatt. Vannak haverjaim, de bárki bármit is mond, eskü, hogy a nőket szeretem, még ha ez nem is kölcsönös - a srácok jó arcok, még ha együtt egy nagy Freakshow is vagyunk. Pharral a Roxfort óta toljuk a seprűt együtt, és ugyan néha baromi elvont tud lenni, de ő volt az első kisklambó, aki hajlandó volt szóba állni velem a nem éppen partivonaton, szóval azóta lógunk egymáson, néha a Mungóban, ha épp ott tengeti a napjait Gildylockkal, aki mindig megpróbálja ránksózni az arcképeit..
Nem szoktam hangoztatni, de az egész életem egy énkeresés volt.. és az az én nyilván világbajnokságot nyerhetne bújócskában, mert azóta sincs meg. Nem voltam népszerű gyerek, szóval kitaláltam, hogy hát a zenészeket mindenki szereti - aha, csak nem a hülye hangszereken játszókat, úgyhogy most itt vagyok több évtizedes skótduda expertként, és néha még elgondolkozom, hol rontottam el...? Emiatt kezdtem anno animágiát is tanulni, mert hát annál kevés badassebb dolog van, de valami nagyon komoly zavar van az erőben, mert az az alakom aztán tényleg semmire nem jó, még az ezt az emberire is szokták néha mondani. Nem zavarok sok vizet úgy általában.. de minden történet elkezdődik valahol.
Ebben a szériában pedig én leszek a főszereplő.
 
 


Te ezt a droidot keresed

Pálca
Uszadékfa, nagyjából 12 hüvelykes, csontfehér, nagyon enyhén sós illatú - ez azért kérdéseket szokott felvetni elegáns társaságban, de a pálcaméregetés nem az én sportom. Thesztrál szőr a magja, és mikor megvettük, Ollivander azt mesélte, hogy eleinte nem is akart ilyen anyagból dolgozni, de aztán megtalálta a mágikus tulajdonságait, és valami hihetetlen kreativitással tengeri kagylók és halak pikkelyeinek mintáit faragta a markolatra. Nem hiszem, hogy nagy meglepetés, hogy némi sorsközösséget érzek a pálcám története miatt...
Patrónus
Megtanultam patrónust idézni, hogy kiműveljem magam, de annyira kínos végeredménye lett, hogy inkább úgy teszek, mint aki nem képes rá. Nem vagyok benne biztos, hogy  a dementorok nem röhögnék halálra magukat tőle..
Erősség
Tíz perc alatt meg tudok enni harminc hotdogot, nagyjából bármit meg tudok emészteni, és biztos, hogy tönkre tudok bárkit verni pvpben. Biztos, hogy meg tudom nevettetni az embereket, és a macskák valami fura oknál fogva imádnak.. Kész főnyeremény vagyok, mi? Sokáig az volt a benyomásom, hogy a csajok csak azért jönnek fel hozzám, mert másnap reggelit készítek - eddig mindenki megerősítette, hogy zseniálisan főzök, és jól lehet velem aludni, mert kényelmes vagyok. Valamiért mégis egy macskával lakom együtt..  
Gyengeség
Elég hangosan horkolok mikor épp allergiás vagyok, és szoktam beszélni álmom, bár állítólag részegen úgy alszom, mint a normális emberek. Anyám szerint nem vagyok valami határozott.. igazat kell adnom neki, mivel ez eleve egy olyan vélemény, amit csak tolmácsolok. Nagyon könnyen elbizonytalanodom, és nem akarok gondot okozni az embereknek, szóval inkább meghúzódom a háttérben - sajnálom, de közben olyan harag ég bennem, aminek jobb, ha odabent marad. Haragszom magamra, néha a világra, apámra... de leginkább a gyávaságomra.
Dementorok
Mikor apám egyszer tényleg megjelent nálunk - próbált civilizáltan viselkedni, de ez még rosszabb volt, mintha tombolt volna. Azóta sem beszéltünk egyetlen szót sem, és azóta sem tudok többet teasüteményre nézni.
Edevis tükre
Látom magunkat sikeresen, ahogy egy nagyon állat koncertet adunk, és baszunk a holnapra.
Mumus
Vegetáriánus vagyok, úgyhogy egy hatalmas halom leölt állat teteme több, mint kibillentene a lelki egyensúlyomból. A tetején persze egy kis pulyka díszeleg éppen..
Amortentia illata
Mangó és koriander, de egy ideje már érzem mellettük a jeges mentát és gyömbért is. Igazából elég bizarr kombináció, ha megkérdeznének, biztos nem mondanám ki hangosan az utóbbi kettőt.


Mondjuk, hogy soha nem én voltam a srác, aki után szívmasszázs kellett a csajoknak, de ezt megszoktam már. Nagyon vörös vagyok, hát még ha sikerül leégnem is, ezúttal a szó verbális értelmében. Viszonylag magasan szelem az egeket, és a legkellemetlenebb, hogy mindenkit emlékeztetek vele apám fiatalkori arculatára, mielőtt még kövér és joviális lett volna, mint a neve - de a kezem és a derekam az anyámé, mert más magyarázatot nem találok arra, miért ennyire frontérzékeny. A hangomat mindig jellegzetesnek jellemzik, indie zenékhez pont megfelelőnek, bár azért kevesek részesülnek abban a borzalomban, mikor énekelek a zuhany alatt, vagy abban, hogy van egy konkrétan döglött rész a karomon. Halványkék, a szélei kicsit göndörkék, de mindig kummantanom kell róla, honnan szereztem, egyrészt mert annyira szürreál a történet, hogy én sem hinném el, másrészt mert akkor feleslegesen járnék a mutterékhez mindig hosszú ingben ebédelni.. Phar meg én tudnánk bőven mit mesélni.
Oké, elég hihetetlen, de mikor dolgozni megyek, mindig nagyon igyekszem normálisan felöltözni, szóval mindig olyan érzés, mintha egy másik ember lakna a lakásomban, ha az ingekre, jól szabott nadrágokra és az oxfordokra nézek a szekrényben.. minden más alkalommal hétköznapinak látszom, és nagyon feszengek a varázslók divatját illetően. A talárok nagyon komolyak, én meg nagyon nem vagyok az, mármint haver, a kedvenc halálcsillagos alsómtól nem válnék meg a nagybetűs felnőttség miatt, mert semmi értelme affektálnom, hogy egy nagyon komoly, érett valaki vagyok, nem is akarok az lenni.

Azért akad rajtam néhány megmagyaráznivaló.. van egy macskás tetoválásom, de nem lenne túl etikus elárulni, hol - egy nagyon részeg éjszaka emléke, és a mai napig áldom az eszem, hogy nem valami ennél is nagyobb hülyeséggel lettem gazdagabb. Az egyik szemfogam nem igazi, mivel egyszer sikerült ugyancsak nem szándékosan rákóstolni a lépcsőre, és a húgom rakta rendbe: ő persze jótékonyan hallgat róla, milyen ügyetlen tudok lenni időnként. Ő mindig azt szokta kiemelni, hogy folyton sütemény-illatom van.. hát nem tagadom, és ez még mindig egy kedvesebb meg személyesebb asszociáció, mintha azt mondaná, hogy messziről üvölt rólam, hogy macskát tartok, mert a bundájának és a karmainak ajándékait rendszeresen hordom csupa szeretetből.

Születési hely
Llanfair­pwllgwyngyll­gogery­chwyrn­drobwll­llan­tysilio­gogo­goch
Származás
félvér
Elkötelezettség
status quo
Születési idő
1971. 01. 13
Családi állapot
macskás öregasszony
Roxforti ház
mardekár volt





Mr. Osberd pontban minden reggel 6:14-kor ébred, köszönhetően macskája közbenjárásának -két perccel az első ébresztő után, és öttel a következő előtt, anélkül, hogy valaha is kihasználhatná a szundi funkcióját. Ezekben az életerős pillanatokban mélyen elátkozza a létezés minden síkját, legyen az varázslatos vagy varázstalan, majd hosszas elmélkedés után megemelkedik, hátrahagyja a mosómedvés párnát, és nagyot ásítva enni ad a bestiának. Ez egyébként a reggelem valószínűleg egyetlen szorgosan várt momentuma, mert ilyenkor Gollam megint kiscica, és úgy dorombol, hogy hajlamos vagyok elfelejteni, hogy percekkel korábban még az arcomon landolt egy jól sikerült ugrás után. Bevonszolom magam a fürdőbe, beállok a zuhany alá, nosztalgiázom kicsit, mert pont ilyen béna csapszerkezet volt mutter házában is, ahová úgy érkeztem meg, mint a nem kívánt gyerekek általában: hirtelen és irtó kínosan.
Elhiszem anyámnak, hogy nagyon szerette apámat, mert a szerelem ilyen: jön, lát, győz, fut, vagy ahogy a húgom szokta mondani, öl, butít és nyomorba dönt, de bármelyik is legyen az igazság, azt nem tagadhatja egyikünk sem, hogy egy következménnyel nem számoltak, és az nagyon is élesen adta a tudtukra, hogy fiaim az úrban, a fogamzásgátlás nem a pirítós elkészítésének francia módja ám...! Mutter kapott egy gyereket, apám pedig annyira halálra rémülhetett egy virágzó politikai karrier tulajdonosa és a miniszteri szék várományosaként, hogy az anyagiakon kívül minden kapcsolatot megszakított vele, és visszarohant a feleségéhez. Mutter szereti egyébként néhány pohár bor után mesélni az esetet, de az én gyerekkoromra rányomta a bélyeget, főleg ezekkel a hülye nevekkel - nem, most sem fogom őket felemlegetni - és azzal, hogy meg sem próbált úgy tenni, mintha nem a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy az emberre nem kíváncsi az apja. Egy kisklambónak kell egy fater, mert milyen fun és életreszóló együtt homokozni, békás kártyákat gyűjteni, együtt vigyorogni a képeken a nagymutternál - és ezeket mind láthattam is évekkel később az újságokban, ahogy apám a két kisebb féltestvéremmel átéli.
Különben kifejezetten menő gyerekkorom volt, csak kimaradt belőle néhány alapvető fontosságú információ a szomszéd gyerekekkel seprűversenyzés meg a köpkő-gyűjtés közepette: például hogy hogy kell csajozni, hogy a csajokat nem nyűgözi le túlságosan a lego Halálcsillag, és kardokkal hadonászni csak akkor menő, ha nem vered le vele a mutter lámpáját, és mondjuk egy kézzel is elbírod. Az elsőt kezdtem nagyjából, mikor mutter megismerkedett a nevelőapámmal, Robbal, aki egyébként baromi jó fej, és pár hónappal később - de ki számolja, ugye - megszületett a féltesóm is, az a drága némber, akivel együtt nőttem fel. Szóval helyrerázódtak a dolgok, még ha úgy is kezdődött kicsit, mint az új Batman-széria. Szarul, ismerjük el.

Mr. Osberd minden reggel 6:44-kor közli a macskájával, hogy most már tényleg távozik, mert nem akar elkésni a szuperfontos munkahelyéről, nehogy a szuperfontos munkája kicsit is csússzon, úgyhogy nagyon tisztességesen felöltözik - hé, nyakkendő, helóó - és felmarkolja az aktatáskáját, majd a sikátorból hoppanál, és 6:49-kor visszatér, mert elfelejtette a csomagolt reggelijét magával vinni, megpuszilni Gollamot, elzárni a gázt, és hasonlók. Nagyon felelőtlen alaknak tűnök, ahogy berontok a nyilvános wcbe, hogy lehúzzam magam, de egyébként annyira nem vagyok az - mindig rám lehetett hagyni a tesómat, és mindig időben feküdtem le.. azt nem állítom, hogy képregényt sosem olvastam a takaró alatt zseblámpával, de mutter és Rob jófejek voltak velünk, még partit is rendeztek, mikor levelet kaptam a Roxfortból, és adtak pénzt a büfére is. Mondták, hogy majd írjak, és nem para, bármelyik házba is osztanak majd - de azt nem láthatták jönni, hogy pont a Mardekárba.. Ültem még ott teljes öt percig, vitatkoztam a süveggel, hogy egészen biztosan tévedett velem kapcsolatban, és olyan érvek repkedtek, hogy 'Honnan tudod, egy taknyos kölyök vagy!' és a 'És te honnan tudod, te egy beszélő kalap vagy...!'. Az első éjszakám borzalmas volt, pedig a szobatársaim amúgy nem piszkáltak, de valahogy olyan bizarr volt a gondolata is, hogy engem valaki ambíciózusnak tartson...
Nem volt rossz a Roxfortba járni, de azért mégis azokat a napokat vártam a legjobban, mikor otthon tespedhetek a húgommal a tévé előtt - mert Rob szerint fontos megismerni a mugli kultúrát is, még ha Mutter nem is örült eleinte neki - és egy kicsit megint minden érthető és világos. Oké, hát nem találtam a helyemet az első pár évemben, és ezen nem sokat segített, hogy úgy egyébként nem is voltam különösebben ügyes semmiben. Vannak teljesen átlagos alakok, és a Roxfortban még bénának lenni is jobb, mint láthatatlannak - de nem voltam tőle depressziós, vagy ilyesmi, csak otthon nyugisabb volt. Említettem már a nevelőapámat, ő volt az is, aki negyedik utáni nyáron egyszer magával vitt kocsmázni, miután szigorúan megígértette velem, hogy ez köztünk marad, és véletlenül sem fogok róla beszélni mutternak, akinek akkor amúgy is rossz időszaka volt, mert apám úgy döntött, nem küld több pénzt. Rob meg a haverjai tipikus kertvárosi apukák, néhány sör és mogyoró mellett nézték a meccset, és abszolút nem törődtek azzal, hogy én közben unalmamban felfedezem a helyet - tartottak ott tipikus ír kocsmazenei koncerteket, már ha ragaszkodunk a fancy kifejezésekhez, és már kirakták a hangszereket a másnapi bulihoz. Egészen addig igyekeztem nagyon menőnek tűnni a többiek előtt, és valahogy szöget ütött a fejembe, hogy a zenészeket mindenki szereti...
- Tetszik, kölyök? - állt meg mögöttem hirtelen Rob, pedig ki nem nézném a nyolcvan kilójából, hogy így a semmiből manifesztálódik - Régen én is játszottam rajta, még mielőtt találkoztam édesanyáddal. Néhány haverommal, semmi nagyon durva, de néha még eszembe jut, mi lehetett volna belőlünk, ha komolyan vesszük..
- Aztaaa milyen menő...! És mi volt a nevetek?
- Pimp Niggaz.. igen, sejtem, mire gondolsz. Szerintem sem a legjobb névvel próbálkoztunk... de mit vársz egy bandától, amit csupa részeg ír alapít az egyikük garázsában? Na mindegy, kölyök, ha akarod, szerzünk neked egyet. Szívesen megtanítalak.

Mr. Osberd 7:22-kor megveszi az első kávéját a büfében, és ha szerda van, kiegészíti egy bagellel is, mert a bűnös élvezeteknek nehezen tud ellenállni. Tulajdonképpen nagyon is örülhet, hogy az anyja csípője mellé az apja eredeti testalkatát találta a genetikai fa alatt, mert komoly gondjai adódnának a kávéja három kanál cukrából, majd a tízóraira betermelt fél doboz cookie miatt - kedvesen mosolyog, köszön a kollégáknak, úgy tesz, ahogy mind tesznek: mint akinek nagyon fontos ma megmentenie a világot két cigiszünet között.
A Roxfortban ismertem meg Phart, aki már akkor sem volt normális, de mindenkinek kell egy sidekick, és ő abszolút szimpatikus volt, még ha a népszerűségünk nem is volt egy szárnyaló hippogriff. Mennyi hülyeséget csináltunk együtt.. a szünetekben áthívtam hozzánk, és ahogy idősebbek lettünk, úgy azzal párhuzamosabban vakmerőbbek is - kipróbáltunk minden marhaságot, amit csak hallottunk. Mellette egyébként sem egyszerű az élet a látomásai miatt, de imádom a hülye fejét, még ha sokszor kellett is magyarázkodnom a mutternak, a tanároknak, a húgomnak, aki szerintem a tinédzserkorát azzal töltötte, hogy belezúgott, aztán a rendőrségnek, és így tovább..
Utolsó évben kerestem tanárt az animágiára, pont azután, hogy szakítottunk az akkori barátnőmmel. Egy tündéri mugli csaj volt, de sehogy nem tudta elviselni az eltűnéseimet, meg hogy nem mutatom be otthon, ahol a mutter lepedői magukat teregetik, a nagyanyám portréja leüvölt, hogy fésülködj meg, a húgom meg újabban állatokat boncol, mert medimágusnak készül. Szóval eléggé magam alatt voltam, mikor az identitásválságtól kékre festett hajjal és három piercinggel az orromban megjelentem az oktatónál - ő pedig bebiztosította, hogy rohadtul fáj majd, bármennyiszer szúrták át az arcomat. Hosszú idő volt elsajátítani, de nagyon motivált voltam, főleg mert az apám beleült a rég vágyott székébe, és egy alkalommal megjelent nálunk, hogy végképp befogja a szánkat. Az egyetlen jó dolog, ami származott tőle, a pénz volt, és rá voltunk szorulva bőven - tudta nagyon jól, mit kell bedobnia. Előre közölte, hogy ha a Minisztériumban is dolgozom majd, ne merészeljek kapcsolatot létesíteni vele, és azzal köszönt el, hogy ha mégis kiderülne valami rólunk, nagyon meg fogjuk bánni.. Mutter sírt, de nem tört meg, én meg úgy éreztem magam, mint Luke, mikor kiderült, hogy a faterja a világ legnagyobb gecije. Tulajdonképpen ma is úgy gondolom, hogy nem járunk messze ettől, és szörnyen frusztrál, bele akarok üvölteni a kövér képébe, ráncigálni és mégis tökéletesen tehetetlen vagyok. Anyámnak szüksége van arra az összegre..


Mr. Osberd minden hétfő reggel megkérdőjelezi az élet értelmét reggel 8:00-tól 8:14-ig, majd arra jut, hogy a pénzre mégis szüksége lesz, és visszamegy dolgozni az irodájába. Majd küld egy levelet imádott húgának, esetleg már megtervezi a közös kávézást másik cimborájával, Usagival, aki ezt a nevet már nem mossa le magáról, esetleg elgondolkozik rajta, hogy meglepi Keirát majd az ébredése után. Röviden: nagyon úgy teszek, mint aki dolgozik, és néha tényleg dolgozom is egy kicsit, ha már végképp szétuntam magam. A zenélés előtt nem volt különösebben izgalmas életem, sőt, kifejezetten kezdett emlékeztetni egy Gotham képregényre, csak nem a vidám, humoros változatra - el sem tudom már képzelni, mi lenne velem a zenekar nélkül. Soha nem lépnék ki az apám árnyékából, soha nem csinálnék semmi effektívet a részeg chilin kívül - ami horzsol, haver, horzsol - és valószínűleg egy nap Gollam enne meg, miután belehaltam az ignoranciába. Szóval az élet mégis szép, még ha száznyolcvanas ginger is vagy ex-miniszter apával.. nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, hosszú idő óta végre nincs zavar az erőben.


 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
58
Hozzászólások száma :
90
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Osberd a világ ellen   Pént. Jan. 06, 2017 2:02 pm

Gratulálunk, elfogadva!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Mr. Osberd a világ ellen
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Kirigakure Shinobi Kódex
» Elhagyatott város
» Rikudou Sennin és a Chakra Eredete
» -= Masamune műhelye =-
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: 9 és 3/4-ik vágány :: Beosztási ceremónia :: Elfogadott karakterek :: Elysium-
Ugrás: