Speciális karakterek

A vámpír egy Értelmes Varázslény besorolást kapott lény, az Élőhalott alcsoportba tartozik.
A vámpírok nem képesek a hagyományos szaporodásra (szexuális tevékenységre igen, de terméketlenek), minden vámpír emberként születik. Az ember átváltozása vámpírrá hasonlóan zajlik ahhoz, ahogy a mugli folklórban azt általában leírják: a leendő vámpír vérét teremtője az utolsó cseppig kiszívja, azután saját véréből három cseppet folyat a holttest szájába. A halott ember másnap naplementekor felébred vámpírként, ezzel végbemegy az átváltozás. Egyes teóriák szerint az első vámpírok egy átok hatására jöttek létre, és létezik valamilyen elfeledett varázslat, amivel akár egy ember is képes lenne vámpírt teremteni, de ezek az elméletek egyelőre nem nyertek megerősítést.
A vámpírok teljesen emberiek külsőre, de néhány dologban különböznek az emberektől. Sápadtabbak az embereknél, a szemük vöröses színben világít a sötétben, táplálkozásnál pedig előbújik hosszú, visszahúzható szemfoguk, de más jelentős különbséget első ránézésre nehéz felfedezni rajtuk. Komolyabb orvosi vizsgálattal már egészen sok különbséget lehetne felfedezni: nincs semmilyen életfunkciójuk, a testük pedig jóval hidegebb annál, amilyen egy élő emberé lehetne. Ezek a tényezők azonban nem csak hogy nem ölik meg őket, hanem látszólag semmiben nem befolyásolják például az izomműködést, az érzékelést vagy a gondolkodást. A legnagyobb különbség köztük és az emberek között, hogy a létezésük már nem tekinthető természetesnek, az teljes egészében mágikus.
A mágia, ami a vámpírt létrehozza, konzerválja őt abban az állapotban, ahogyan meghalt: nem öregszik egy percet sem utána, a körme, a haja és a szőre nem nő tovább, a testén végbemenő változások (például hajlevágás, hajfestés, tetoválás vagy sérülések) pedig nagyon gyorsan visszatérnek az eredeti állapotukba. Azonban ahhoz, hogy a vámpír fenntartsa ezt a halhatatlan állapotot, kénytelen emberek vérét szívni (más faj vérét nem tudják), ami nem csak a mágiának ezt az aspektusát táplálja, de a létezése alapja is: mivel a vámpírok más forrásból nem jutnak energiához, pusztán a testük mozgatása is vért igényel. Bár éjszakánként két deciliter vér fedezi egy felnőtt emberi testtel rendelkező vámpír energia háztartását, egy vámpír képes ennek akár a többszörösét is elfogyasztani, ha van rá lehetősége. Minél több vér van egy vámpír szervezetében, annál energikusabb és annál gyorsabban állnak helyre a testén bekövetkező változások. Ha egy vámpír nagyon sokáig nem jut vérhez, könnyebben elveszíti az önkontrollját éhségében, ha pedig kiéheztetik, kómába zuhan, a teste pedig bomlásnak indul, amit bizonyos idő elteltével már nem lehet visszafordítani. Egy vámpír nagyjából egy vér nélkül töltött hét után esik kómába, és jó körülmények között további kettő, amíg az étel hiánya megöli.
A vámpírok fizikailag erősebbek és gyorsabbak, mint amilyennek tűnnek, nagyjából háromszor erősebbek, mint amilyenek emberi életükben voltak. A látásuk, a szaglásuk és a hallásuk is feljavul az átváltozás után, inkább egy éjjeli ragadozó állat szintjéhez kerülnek közelebb, mint egy emberéhez (bár ha emberként sérültek ezek az érzékszervek, az ront ezen a javulási értéken, például egy szemüveges emberből gyengébben látó vámpír lesz, mint egy jól látóból, akinek pedig nincs szeme, nem fog látni vámpírként sem).
A vámpírok ösztönösen képesek a hoppanálás egy egyedi formájára, ami megkerüli a specifikusan varázslók ellen fejlesztett hoppanálás-gátlót, de egy másik bűbájjal ugyanúgy lehet blokkolni ezt is (valószínű innen ered az a valótlan legenda, hogy nem tudnak belépni egy házba, amibe nem hívják be őket, vagy hogy nem tudnak átkelni a folyóvíz felett). A vámpíroknak nincs igazán különleges képességük a fent felsoroltakon túl, például a repülés és az állattá változás egyértelműen muglik rémmeséiből származó részlet. Valójában a vámpírok képtelenné válnak a legtöbb dologra, amire egy varázsló vagy boszorkány képes: a varázspálca egyszerű fadarabként viselkedik a kezükben (Gerard Ollivander szerint a pálca holttestként kezeli őket, ezért nem engedelmeskedik), ha volt például tehetségük a jövőbelátásban, legilimenciában, ani-mágiában vagy metamorf-mágiában, azt visszafordíthatatlanul elveszítik, de még arra is képtelenné válnak, hogy például hop-port használjanak vagy kísértetként visszatérjenek a haláluk után. Nagyon kevés dolog van, amire a vámpírok továbbra is képesek, ilyen például a seprűk használata, a merengők használata, az okklumencia (alacsony szintű ellenállást még tanulatlanul is tanúsítanak a legilimentorok felé), illetve továbbra is látnak és érzékelnek mindent a varázsvilágban (abban az esetben is, ha muglik vagy kviblik voltak korábban, gyakorlatilag nincs különbség egy mugli-vámpír és egy varázsló-vámpír között). Nem képesek ugyan más varázslatok mellett a patrónus bűbájra sem, és nem immunisak a dementorok jelenlétének negatív hatására, de a dementorok nem érzékelik a jelenlétüket, hasonlóan például a mumusokhoz is, akik szintén nem reagálnak a jelenlétükre. A vérfarkas harapása nem fertőzi meg őket, ahogyan a vámpír sem tudja átváltoztatni a lycanthropiában szenvedőket, a két mágia természete egymással megférhetetlen.
A vámpírokat nehezebb hagyományos eszközökkel megölni, mint az embereket: a halálos átok és a hasonlóan halálos mágikus hatások csak kómába ejtik őket, a sérülések nagyját képesek regenerálni, amíg van vér a szervezetükben, a baziliszkusz pillantása csak kővé dermeszti őket, illetve a betegségekre és a mérgek nagyobb részére is teljesen immúnisak, csak kevés méreg van, ami valóban árt nekik. Ennek ellenére távolról sem sebezhetetlenek: a napfény pont úgy égeti őket, mint a tűz, még a hajnali napsugarakat sem bírják sokáig, ha pedig nappal kimennének, néhány másodperc alatt porrá égnének. Működik ellenük a két leghíresebb elpusztítási módszer, a szívbe szúrt karó és a lefejezés is: valójában bőven elég az egyiket végrehajtani, vagy akár csak nagyon súlyosan szétroncsolni a szívet vagy az agyat. A tűz is tökéletesen hatékony a vámpírok elpusztítására, amennyiben a két említett terület egyikét megsemmisíti vagy súlyosan roncsolja. A néhány igaz folklór egyike a közismert fokhagyma utálatuk, amivel effektíven lehet távol tartani őket.
Érdekesség a vámpírokat illetően, hogy nem látszanak sem a fényképeken, sem a tükörben, kizárólag festéssel vagy szobrászattal örökíthető meg a külsejük, valószínű a létüket jelentő mágia hatására. Emiatt komoly veszélyt jelentenek a Varázstitok Alaptörvényre, ezért nagyon ritkán mutatkoznak olyan helyeken, ahol muglik vannak.
A vámpírok helyzete a varázslótársadalomban finomat szólva sem irigylésre méltó: nagyon nehezen találnak munkahelyet, részben azért, mert sok munka elvégzésére nem alkalmasak, részben azért, mert nem szívesen alkalmazzák őket. Ez elég sok vámpírt sarkall arra, hogy illegális eszközökkel teremtsen magának megélhetést, ez pedig tovább generálja az előítéleteket. A vámpírok természetes étkezési szokásait a törvények szigorúan korlátozzák (kizárólag önként jelentkező, felelős döntésre képes ember vérét fogyaszthatják), a számukra gyártott ételek pedig, amik helyettesítenék a vérfogyasztást, viszonylag drágák. Vámpírrá kizárólag olyanokat változtathatnak, akik önként jelentkeznek, illetve ki kell kérni a Minisztérium engedélyét is, különben gyilkosságként kezelik az új vámpír létrehozását. A vámpírok komoly problémája még (más varázslényekkel együtt), hogy a törvények kisebb bűncselekményként kezelik a rovásukra elkövetett törvényszegést, a valóságban pedig még komolyabb hátránnyal indulnak jogi ügyekben, mint papíron. Vámpír elkövetővel szemben a törvények általában súlyosabb büntetéseket írnak elő (gyakran halált), részben a hosszabb élettartamukra tekintettel, részben azért, mert a fogva tartásukhoz nélkülözni kell a dementorokat.
A vámpírok Brit-szigeteken működő érdek-képviseleti szerve a Vámpírok Elfogadásáért Társaság, ami folyamatos szélmalomharcot vív a Varázslény Felügyeleti-Főosztály Értelmes Lény Tagozatával, ahol általában elvesznek a követeléseik a bürokrácia labirintusában. A szervezet viszonylag kicsi, a szigeteken élő vámpírokon kívül csak néhány emberi tagja van, és a legtöbb tag nem tesz sokkal többet a tagdíj fizetésénél.
A legálisan elhelyezkedő vámpírok közül sokan próbálkoznak előadóművészettel, amiben általában sikeresek, a kevésbé tehetségeseknek viszont nagyon nehéz munkát találniuk. Különösen a fiatalabb vámpírok megélhetése nehéz, idősebb korra azért általában sikerül vagyont felhalmozniuk. Az alvilágban a vámpírokat általában tárt karokkal fogadják, a különböző bűnszervezetek meglehetősen kreatívan használják ki ezeknek az élőhalott lényeknek az egyedi természetét.