>
KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Legutóbbi témák
Vendég

Alexander V. Spark

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Megosztás
 

 1991 - egy igazi apa-fia beszélgetés

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Barrington W. Spark

Kor :
50
Keresem :
Hozzászólások száma :
20
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: 1991 - egy igazi apa-fia beszélgetés   1991 - egy igazi apa-fia beszélgetés EmptyCsüt. Dec. 01, 2016 12:16 am



Alexander & Barrington







Mióta hazaért Argotól, nyomorultul érzi magát. Pedig önmaga előtt akarja leginkább tagadni, mennyire felkavarta valójában a találkozás azzal az utolsó áruló féreggel, aki ezúttal is hátba szúrta. De ez a seb fájóbb, mert a pengét önnön vére, saját fia forgatta meg benne, és ennél súlyosabb, felháborítóbb, váratlanabb esemény aligha történhetett volna.
Gyötrelmei közt vergődve talán megfontolatlanság volt a döntés, ami még az előtt fogant, hogy egyáltalán elhagyta volna azt a pusztító haraggal, régi, nosztalgikus emlékekkel, és fullasztó levegővel bíró irodát.
Hazarendelte Alexandert a vasárnapi ebédre.
De az ebéden elmaradt mindenféle nagy bejelentés, vallomás vagy dicsekvés. A maga részéről viszont szokatlanul érdeklődő volt a fiú iskolai élményei, teljesítménye felől, de hangjában mintha egy érthetetlen, csak felületesen leplezett él is lett volna.
Az ebéd után odavetette a fiúnak még, hogy mielőtt visszatérne az iskolába, várja az irodájában, majd elvonult.
Azóta pedig az irodájában ül, komor hangulatban, morózus arckifejezéssel. Volt egy kevés ideje gondolkodni és összeszedni magát - kellett is, mert a történtek megzavarták az állóvizet, és bár nem csúszott szét, de megszokott rutinja kicsit megbillent, a családba vetett hite pedig súlyosan megingott - azóta is tervezgeti, hogy nyomoztatni fog Helen után -, az Argo felé tanúsított látszólagos érdektelensége pedig apró darabokra hullott. Az Alexről és Argoról készült képek egy borítékban hevernek az íróasztalon.
Ha a fiú belép végre az irodába - ha kopogásra emeli kezét, az ajtó magától kitárul előtte -, int neki, lépjen csak beljebb.
Felsóhajt, hátradől, szenvtelen pillantásokkal méri végig  fiát, mintha egy idegent látna. Végső soron így is van. Egy utolsó, mocskos buzit lát. Pedig megmondta, tisztán és világosan, hogy efféle elhajlásokat nem tolerál a családban.
Ülj le – szól nyersen, de még épp nem megvetően. – Mondd csak, Alex, hogy érzed magad az iskolában? Vannak barátaid? – érdeklődik, látszólag kicsit távolról indítva a beszélgetést, de érezhetően a jegyek és a teljesítmény témakört már nem vesézgetve, azt úgy tűnik, az ebéd alatt sikerült számára is kielégítően körbejárni.
Vissza az elejére Go down


Alexander V. Spark

Kor :
33
Keresem :
Hozzászólások száma :
54
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 1991 - egy igazi apa-fia beszélgetés   1991 - egy igazi apa-fia beszélgetés EmptySzer. Dec. 28, 2016 1:02 am

A "gondatlan" vagy "relaxált" szavak messze elkerülték a velem kapcsolatos bármilyen jellemzést, mikor valaki rám néz, az a benyomása támad, hogy sosem érzem magam igazán kényelmesen a bőrömben. Az űzött vad impresszióját keltem, aki minden sarokban veszélyt lát, de ha nincs is közvetlenül előtte, azt lesi mikor ugrik elő valamelyik bokorból. Valaki, aki retteg a hibázástól, attól pedig végképp, hogy ezzel valaki szembesíti. Ezt mindig igyekeztem leplezni, de legalábbis elnyomni, ami persze még több frusztrációba torkollott, de igazán csak azoknak szúrt szemet, akik tovább láttak a két szép szememnél, a többiek pedig elkönyveltek a kicsit furcsa, de szerethető Sparknak.
Ez az idő múlásával, és némi külső behatással enyhült, de nem tűnt el teljesen. Mióta megismertem Argot, néha megfeledkezem magamról, előfordul, hogy nem foglalkozom vele ki figyel és mit is gondol rólam, vajon a családom elvárásainak megfelelő-e a magatartásom. Cserébe a fókuszom áthelyeződött arra, hogy vajon Mr. Pyrites szempontjainak eleget teszek-e, de összességében azt lehet mondani javult a helyzet. A pillanatok mikor nem azon aggódom, vajon egy múltbéli hibám mikor üti fel a fejét és nem képzelek bele minden jelentéktelen apróságba mögöttes tartalmat már nem csak gyakoribbak, de hosszabb periódusra is nyúlnak.
Egy ilyen fázisban érkezett a hír, miszerint hivatalos vagyok a most vasárnapi ebédre, amit iskolaidőben mellőzök az ingázás nehézségei miatt, ám apám külön kérésére természetesen nem mondhattam és nem is akartam nemet mondani. Kellemesen telt a nap, jó volt újra látni a családot, újra érezni az otthon ízeit és kellemes meglepetésként Apám igen érdeklődő volt velem és a tanulmányaimmal kapcsolatban. Máskor meglehetősen szkeptikus lettem volna, és bizonyosan azt kémlelem mikor és mi sül el balul, ám semmi ilyesmire nem került sor, és végül el is hessegettem minden efféle gondolatot.
Még most is, ahogy a dolgozó nagy, fa ajtaja előtt kitárul előttem és belépek a furcsa atmoszférájú szobába, bizakodó szemekkel tekintek az asztal mögött ülő férfira és közben csöndre csitítom a fejem hátsó szegletében motyogó vészjósló hangokat. Barrington nyerssége olyasmi volt, amit már régen nem vettem zokon, nem nekem szólt - ha igen, azt mindig éreztette - hozzá tartozott, ahogy a vörös hajkorona és az istálló halvány illata, ami vegyül az arcszesz és a kölni aromájával.
- Úgy érzem mostanra sikerült rutint kialakítanom és nem kell aggódnia, figyelek rá, hogy kikkel mutatkozom - hisz mindig igen hangsúlyossá tette, hogy alaposan válogassam meg kikkel barátkozom, én pedig ennek megfelelően cselekedtem. Határozottan Barrington ízlésének nyomdokaiba léptem.
Vissza az elejére Go down


Barrington W. Spark

Kor :
50
Keresem :
Hozzászólások száma :
20
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 1991 - egy igazi apa-fia beszélgetés   1991 - egy igazi apa-fia beszélgetés EmptySzomb. Dec. 31, 2016 6:54 pm



Alexander & Barrington







Hosszú ideig szemléli  fiút, hagyja, hogy néma, fullasztó csend telepedjen meg körülöttük, és hogy a hallgatás elmélyül, úgy válik egyre inkább kellemetlenné és kínzóvá  csend.
Kétségtelen, hogy a fiú azokkal mutatkozik, akikkel ő maga is tette volna, és azokat... Szereti, akiket - akit - ő . De ez korántsem nyeri el tetszését.
Nem is kétlem, hogy ügyelsz rá – hagyja rá végül, megtörve a csendet. Hangja engedékenynek tűnik, de csak szőr mentén. Nem azt vonta kétségbe, hogy a fiú figyel-e erre. A kérdés sokkalta másabb jellegű problémát vet fel. Egyik: vajon eléggé figyel-e erre? A választ tudja. Nem. A másik - vajon ez a figyelem kellőképpen kiterjed-e mindenre? Ismét csak nem.
Kikkel barátkozol mostanság? – kérdi végül, egyelőre maradva ezen témakörnél, és csak, h erre már kielégítőnek tűnő választ kap, akkor lendül tovább, egy másik témára. – És a tanárok? – látszólag ártalmatlan kérdés, mezei érdeklődé. Nem úgy érződik, mint egy vallatás, de ennek több oka is van. Az egyik az, hogy valóban puhatolózik. Fél, hogy a fiú nem csak, hogy képen köpte őt az első adandó alkalommal, de egyszersmind birtokában van egy olyan tudásnak is, mely gyors és kíméletlen változásokat indukálhat a kettejük közti hatalmi felállásban.
Ez az átmeneti bizonytalanság pedig egyelőre elejét veszi a kívülről is látható haragnak, a számonkérésnek, s a többi, kéretlen érzelemnek, vagy épp felemás, elkerülni vágyott következménynek.
Vissza az elejére Go down


Alexander V. Spark

Kor :
33
Keresem :
Hozzászólások száma :
54
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 1991 - egy igazi apa-fia beszélgetés   1991 - egy igazi apa-fia beszélgetés EmptySzomb. Jan. 28, 2017 7:13 pm

Miután az asztal túlsó oldaláról hellyel kínál – vagyis mások olvasatában inkább helyre parancsol – eleget teszek „kérésnek”. A bőrrel bevont, szépen lakozott karosszék a kellemes ülőhely látszatát kelti, de valójában csak szép borításba csomagolt vallatószék, ahogy a közöttünk húzódó asztal sem csak fizikai távolságot reprezentál. De még ezzel a felállással is eltelik néhány hosszú perc, mire a pótcselekvések menedékét keresem fel és körbe jár a tekintetem a milliméterre pontosan ismert irodában, hátha megpillantok egy új berendezési tárgyat, vagy valami apró részletet, amelyen eddig átsiklottam. Természetesen erre nincs esély, egyrészt mert eleget töltöttem már ebben a székben ahhoz, hogy szegről végről megvizsgáljak mindent, másrészt pedig akármennyire is tartom nagyra Barringtont, a lakberendezéshez Édesanyám mindig jobban értett, és nagyobb lelkesedéssel is fordult felé.
Ahogy ahhoz is, hogyan is indítson el egy beszélgetést anélkül, hogy a másik félnek ne kezdjen a hideg futkosni a hátán. Hiába az él nélküli hangszín, a férfi szavai még így sem tűnnek teljesen békésnek, bár tény, hogy akkor is kissé fenyegetően hatnának, ha buborékokról vagy kis állatokról beszélne. Még ha ezek csak a „haszontalan” és „túlértékelt” jelzőkkel együtt hangzanak el a szájából.
Egy részem – valószínűleg az, amelyik tudja, hogy a kis csomó a torkomban, vagy a rossz érzés, ami fel-fel bukkan a fejem hátsó szegletében – azt súgja, hogy ha túl őszintén válaszolok, az egyenlő a medve barlangba sétálással, és valószínűleg neki van igaza. De a változni akaró részem el akarja hinni, hogy a hirtelen érdeklődés Apám részéről azt jelenti, hogy talán le akarja csökkenteni a köztünk lévő távolságot.
- Mindenkivel kellemes viszonyt ápolok, de talán az ifjabb Flamel fiú és a korban hozzám közel álló Lestrange kisasszony, akikkel kicsit több időt töltök – mindketten nagy presztízsnek örvendő családba tartoznak és iskolabeli teljesítményük terén sem lehet panasz feléjük, persze ha Barrington nem akar találni okot rá, de bármennyire kritikus is, nem gondolom, hogy lennének fenntartásai.
A második kérdés már jobban megkongatja a vészharangokat, kissé mellbe is üt, egyrészt mert nem számítok rá, másrészt olyan érzés, mintha most bepótolnám az elmaradt gyerekkori élményt, mikor is egy intimebb pillanatomban nyit rám valaki a két szülőm közül. Aztán gyorsan elhessegetem ezeket a gondolatokat, hisz csak egy ártalmatlan kérdés, nem igaz...?
- Legjobb tudomásom szerint meg vannak elégedve a teljesítményemmel, legalábbis nem jelezték, hogy panaszuk lenne rám, de hisz arról Ön is tudna, úgy gondolom. Esetleg valamelyikük megkereste, és ezért hívott? – kicsit félve kérdezem meg, még ha erre kis esélyt is látok, hisz nem fordult még elő soha, hogy a szüleimet felkeresték volna az iskolából, illetve tudtommal fordítva sem, még ha utóbbit könnyedén el tudom képzelni Apám egy hevesebben pillanatában. Bár annak bizonyosan én magam is megérezném az utószelét, és az ebéd sem telt volna ilyen nyugalmasan.
Vissza az elejére Go down


Barrington W. Spark

Kor :
50
Keresem :
Hozzászólások száma :
20
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 1991 - egy igazi apa-fia beszélgetés   1991 - egy igazi apa-fia beszélgetés EmptyVas. Feb. 05, 2017 1:58 am



Alexander & Barrington







Készséggel bevallaná önmagának, hogy hiba volt a kisállatok fontosságát lekicsinylenie, ha tudná, hogy egy időben megvásárolt tengerimalaccal elejét vehette volna ennek az egésznek. Igaz, abban például egészen biztos, hogy egy kimérával már elérte volna ezt a hatást, de a felesége biztosan megharagudott volna, ha a lény szájából cafatokban tudják csak kirángatni az idősebbik fiukat. Pedig azt kellett volna.
Felületes érdeklődéssel hallgatja a fia válaszát, igazából ez a téma nem érdekli, vagy legalábbis nem eléggé, hogy ebben a valójában meglehetősen feszült pillanatban kellő jelentőséget tulajdonítson neki. A Flamel névre elégedetten biccent, ezzel áldását adva a barátságra, hiszen igen, az tetszetős, a másikra csak egy hümmögéssel felel, lehetetlenség lenne megmondani, hogy valójában ez most jó, vagy éppenséggel rossz jel-e, vagy egyszerűen csak a Lestrange túl jellegtelen a másik, messzemenően hangzatos név mellett.
Ideje a főfogásra térni inkább. Nem kerüli el figyelmét egyik reakció sem, amely oly árulkodó - hogy nem vette észre ezeket korábban? Hogy?
Ó, nem, panaszuk remélem, hogy nincs – vagyis: ajánlom, hogy ne legyen. De ami fontosabb, az a mondatnak nem ez a része, sokkalta inkább az, amelyben a panasz szót finoman megnyomja, érzékeltetve, hogy a fiú bizonyára elég jól dolgozik ahhoz, hogy a tanárok ne akarjanak panaszkodni rá. Kérdés, hogy miben.
Nem, Alexander, nem keresett meg egyikük sem. – feleli, hangjából jól érezhető: utolsó lehetőség, hogy fia viszont kitálaljon, ha neki történetesen lenne valami mondanivalója a téma kapcsán.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1991 - egy igazi apa-fia beszélgetés   1991 - egy igazi apa-fia beszélgetés Empty

Vissza az elejére Go down
 
1991 - egy igazi apa-fia beszélgetés
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» 1991 - Argo & Barrington (Roxfort)

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Távolabb :: Időnyerő-
Ugrás: