>
KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Legutóbbi témák
Vendég

Alexander V. Spark

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Gwyneth Moss

Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Megosztás
 

 Családom és egyéb sárkányfajták

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Bailey le Fay

Hozzászólások száma :
2
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Családom és egyéb sárkányfajták   Családom és egyéb sárkányfajták EmptyPént. Márc. 17, 2017 3:51 am


Véren innen, égen túl

Főkarakter
Ansel
Csoport
'Mugli' - és Mester
Play by
Luca Hollestelle
Foglalkozás
Sárkánylovas
Karaktertípus
Wanted Gun
Különleges képesség
Még életben van

Ne haragudj, de nincs időm... na, tényleg, akármilyen csúnyán nézel is, sárkányok között nőttem fel, immunis vagyok már az ilyen tekintetekre. Jó, talán két percem még pont van, de aztán sietnem kell az etetésre - nem, nem akarod látni, milyen egy éhes bébisárkány.
Az apám naplóbejegyzéseiben mindig hebrencsnek ír le, de ő gyerekként ismert, mindennél többet jelent, hogy az utódjának látott. Örököltem tőle a vakmerőséget, de nekem nem adtak hozzá olyan szabadságot, amilyet neki:
hamar rám szakadt a családról való gondoskodás gondja, és ugyan imádom a bolond sorait, igyekszem nem elkövetni a hibáit. Csodálatos lenne követni az úton, de nekem itt az anyám, a öcsém és a húgom.. Őket nem hagyhatom hátra akkor sem, ha néha nagyon nehéz.
Anya szerint rá ütöttem, mert olyan makacs vagyok,
mint ő, és ezen a tragédia sem változtatott. Úgy ment férjez az apámhoz, hogy nem volt egyetlen ember sem a két családban, aki jó ötletnek tartotta volna, vagy talán abban bíztak, hogy majd ő kordában tartja a tüzet? Hát ezzel én is próbálkozom, de pont annyi sikerrel, mint ő.. Mondtam már, hogy látó? Milyen menő tulajdonság, kíváncsi vagyok, milyen lehet. A testvéreim örökölték, én meg a vörös hajat húztam a sorsoláson: végül is, nyerhettem volna egy negyvenkettes lábméretet, vagy egy fájós derekat is, nem igaz?
A nővérem biztos benne, hogy a saját síromat ásom,
és a helytelenítő tekintete mindig elkísér, amikor fáradtan ráalszom az asztalra, pedig emlékszem még ám arra, amikor együtt követtük el a csínytevéseket. Rendben, talán néha kiállhatatlan vagyok, és Mercury nem vezet épp a helyes ösvényre, de miért legyek én is olyasmi, amiben folyton játszanom kellene? Legyen az övé ez a világ, én pedig had legyek szabad!
Sosem szerettem a merev szabályokat, az illemet, a felesleges modoroskodást,
ők is boldogabbak, ha nem kell látniuk, hogy már megint meggyújtotta egy kósza láng a hajamat... Én csak szabad akarok lenni egyszer.
Nénikém, Lavender szerint olyan vagyok, mint egy fiú: mert ugye a fiúk sározzák össze az előszobát, ők szeretnek vad és szerinte ostoba dolgokat csinálni, ők maradnak ki éjszakára, és csak nekik megbocsájtható, ha a szobájukban gyűjtik a lopott holmit.. pardon, ereklyéket. Ez a helyes megfogalmazás, bizony. Rendben, talán igaza van..
talán tényleg nem nekem találták ki az egészet, és ez több, minthogy nem szeretnék csinosan teázni a szokásoknak megfelelően. Nem tudom, mikor kezdődött, de nem volt idő arra, hogy megéljem, és most már késő, annyira késő, mintha most tanulnék megint járni. Azt hiszem, érthető, hogy félek csalódást okozni a családomnak, bármennyire elfogadóak is: egy házasság segíthet a régi reputációnk maradékának összesöprésében, és számítanak rám.
Hogyan is tehetném meg velük, hogy talán szeszélyből nemet váltok? Tessék,
kimondtam, ez minden baj forrása, tényleg jobb lenne, ha beszéd helyett inkább trágyát lapátolnék, az ugyanis nem lapátolja el magát a közhiedelemmel ellentétben. Sajnos.
A munkatársaim mind bolondok, és ők éppígy vélekednek rólam, de hát ez nem is lehet máshogy, végül is hatalmas bestiákon lovagolunk. Mi ez, ha nem valódi szürrealitás? Eleinte imádtak ugratni, hogy majd letörik a körmöm, kényelmetlen lesz a kis üvegcipőm: de a nap végén pont olyan fülig mocskos és boldog vagyok, mint ők. Nem állítom, hogy ez a környezet mindenkinek való, például próbáltad már kimosni a hajadból a pörkölődést? Lehetetlen, én mondom, rosszabb, mint a forgóajtó becsapása.
Grandmére sokat aggódott, hogy mi lesz velem:
egy lány, aki hangosan és hamisan vonyít a zuhany alatt, ragtapaszok borítják,
néha megégeti magát szó szerint is, és versenyt lop a furkászával - mi lesz,
ha egyszer szerelmes lesz...? Hát egyelőre az jobban foglalkoztat, hogy fogom kibírni a lehetséges apósom savanyú képét, és mi lesz, ha egyszer nem tudok majd féket tenni a nyelvemre? De hát az ígéret szép szó, ha megtartják, valóságos csoda, úgyhogy majd valami lesz. Olyan úgysem volt még, hogy nem lett volna sehogy...
De most már tényleg muszáj mennem... ó, azt hiszem, az a rám bízott istálló ott, ami lángol...!


De hogy lehet, hogy én,
Ilyen tudatlan, szegény,
Megértem azt is, amire nincs szó...?

Pálca
Ha lenne,
már biztos nem lenne
Patrónus
Sárkány lenne
Erősség
Különösen türelmes, pedig hirtelenharagú, könnyen mosolyog, pedig cinikus, jó hallgatóság, pedig tele van energiával. Kitartó, lázadó, bátor, pedig vakmerő, jól bánik az állatokkal és a lényekkel, pedig nem tanulta - és van benne valami mágikus, pedig megidézni semmit nem tudna.
Gyengeség
Csapongó, pedig empatikus, könnyen cinikus, pedig szinte mindig mosolyog, lobbanékony, pedig megértő. Ítélkező, lázadó, makacs, pedig megoldásokat kereső. Nem viseli el az igazságtalanságot, pedig sokat tapasztalta - és híján van a mágiának, pedig mágusok közé született.
Dementorok
Amikor megtalálta az édesapját, amikor nem kapta meg a levelet.
Edevis tükre
A kép folyton változik - a családját látja biztonságban, az égen sárkány húz el, rajta ül: de hogy férfi vagy nő...?
Mumus
A kontrolltalan zuhanás élménye
Amortentia illata
A tenger sós széljárása, a tűz illata, hajnali tájak és a bőr.

Milyen apró a lány, alig 155 cm az egész, könnyen megszemlélheted a feje búbját - megkóstolhatod rögtön utána a szigorú tekintetét is, amivel erre megajándékoz. Több tűz szorult belé, mint egy egész fészekalj szalamandrába, gyerekként is folyton kék-lila volt minden kiálló testrésze, és ez azóta sem változott sokat. Széles mosolya felett ezernyi szeplő, vörös haja úszik a szélben, nyarat idéz a nevetése, forró szeptembert a kacsintása. Gyorsabban és kitartóbban fut, mint bármelyik fiú, akit ismersz, néha egynek tűnik közülük, ahogy a praktikumot a báj elé helyezve felhúzza az apja szerszámos övét, hevenyészve beköti a sebesüléseit. Füttyszavát az egész ország minden lakója hallhatja, ahogy kérges tenyerű kézfejével int, az meséket illusztrál. Sosem látni csinosan, inkább emlékeztet egy fejletlen fiúra, mint korabeli lányra - azt pedig igazán nem találnád ki, hogy milyen családból származik...!

Születési hely
West Egg, UK
Származás
Aranyvérű kvibli
Elkötelezettség
Status Quo.. és egy pici anarchia
Születési idő
1980.03.10
Családi állapot
Eljegyezve
Roxforti ház
Griffendél lenne

Elötörténet
A lányok, a lányok, a lányok angyalok...! Csak győzzem utolérni a ma hároméves törpémet, úgy rohan előlem a magas fűben, mintha tudná már most, hogy egy nap már öreg leszek,
egy vén trotty... de tessék, most még simán elkapom, a vörös tincsei közé nyomok egy csókot, és a kerítés mellől nézzük meg együtt az új Gömblángsárkány fiókáit, hogyan veszik birtokba a kifutójukat, most nem akarok lényegtelen dolgokra gondolni, mint az anyagiak, a farm nehéz helyzete. Bailey kapkod feléjük a húsos kis ujjaival, és ha az asszony nem helytelenítené, talán már készíteném is az apró nyerget számára - tudom, hogy ez a gyerek levegőre termett, elég csak ránézni. A minap is lebucskázott a lépcsőn, tiszta lila volt a térde, amikor megtaláltam, de hiába volt a tekintete csupa könny, erővel visszatartotta a sírást. Látom, ahogy napról napra idősebb lesz, és nem is értem, hiszen alig tegnap született, nem volt nagyobb egy vekni kenyérnél, aztán tessék. Már nincs is olyan sokára, hogy megkapja a levelét, és elengedem a kezét az állomáson... Nem terveztem apának lenni, én sem jöttem ki az enyémmel, manapság sem: számolj a következményekkel, gondolj a jövőre, légy felelősségteljesebb - de hát ezek igazán nem lényeges dolgok, amikor ez a kis véla elbűvöl, és maholnap kész nő lesz!
A szél kergeti a bárányfelhőket, közeleg a nyár már, lopva közeledik a fák között, amik a birtokot szegélyezik - messzire nézek a távolba, ilyen tiszta időben még a házat is ki lehet venni, hallani a tenger morajlását, a hullámok partnak rohanását, visszahengeredését. Ilyen tiszta időben ki hinné el, hogy nem az egész világ az övé? Ha a lányomra nézek, az elszánt szeplőire, nem is hiszem el. A világ az övé lesz egyszer, biztos vagyok benne, vagy ne legyen a nevem Willow le Fay! Hát mikor szoktam én tévedni...?



Willow csak egyszer tévedett: amikor a csőddel nézett szembe. Láttam, hogy emészti magát éjszakánként, éreztem, hogy hideg a keze, izzadt a homloka, és már nem volt megállást. Ott álltunk a szakadék szélén, és a legkisebb fuvallat is elég volt, hogy mind belezuhanjunk.. Mindig rajongva figyeltem a tüzet a szavaiban, mindig hittem benne, és reméltem, hogy a baj nem olyan nagy, amilyennek hittem - négy gyermekről kellett gondoskodnunk, és hiába adtuk el a sárkányok nagy részét, az adósság nem akart csökkenni. Az anyámtól kértem kölcsön, kiürítettem a széfünket, munkát vállaltam, pedig mindig szégyelltem pénzt kérni a jóslásért, de mit tehettem volna? Willow minden nappal kevesebb lett, ahogy reménytelenül nézett az ablakon át a megüresedő farmra, gyűltek az üvegek mellette, mélyültek a ráncok a mindig nevető arcára. Titkoltam a gyerekek előtt, ameddig lehetett, de a legidősebb túl ravasz volt, a szembogarai elárulták, hogy rég olvas a nyomokból, az ikrek mindig előttem jártak néhány lépéssel, és Bailey? Ő ismerte talán a legjobban az apját, és végül ő volt az is, aki megtalálta az istálló főgerendájáról lógva.
Ha eszembe jut az a hajnal, úgy érzem, többé nem tudnék aludni, és ha mégis elnyomna a fáradtság, az álom elkerülne. Kegyetlen tavaszi pára ülte meg a birtokot, gomolygott a térdünk körül, és nem tudott megszólalni, szorította a kezemet, amíg elkékültek az ujjaink. Hiába áldott meg a teremtő a látás képességével, nem tudtam megmondani, mi következik majd ezután.   


A húgom és én soha nem értettünk egyet semmiben: ha én azt mondtam, szeretem a nyarat, a tél lett a kedvence,
ha megjegyeztem, hogy mennyire megkedveltem a legutóbb kitalált teafű-keveréket, rögtön kakaót követelt. Ettől még a testvérem maradt, még ha néha kedvem is lett volna megrángatni a hosszú és örökké gubancos haját, rászólni, hogy egy lány nem viselkedhet úgy, mint akibe ezer doxy bújt, legalább egyetlen percre álljon már meg - azt hiszem, akkor szokott rá a lopkodásra, amikor a nagynénémékhez költöztünk. Hirtelen lettünk nagyon sokan, de én élveztem a mindig pezsgő társaságot: pont erre volt szükségünk apa halála után, és azután, hogy elárverezték a birtokot, ahol felnőttünk. Bailey mindig kezelhetetlen volt, de ezután egyenesen elvetemült lett, mint valami mini istencsapása, aki csak azért létezik, hogy megnehezítse az életünket. Ekkor már a Roxfortba jártam, és együtt vártuk a levelét - bosszús voltam, mert aznap reggel tüntette el a fésűmet, biztosan bosszúból, amiért szóvá tettem, hogy egyszer az Azkabanba fogják zárni, ha így viselkedik. Egész délelőtt hallgattam a csiripelését, arról lelkendezett, mihez kezd majd az iskolában, és néha odaszóltam, hogy majd jól megnevelik, ha már anyának nem sikerült. Eljött a délután, aztán az este is, de az ég tiszta maradt, és amikor el kellett mennünk lefeküdni - ezt persze Bailey sosem tartotta be - akkor halkan megkérdeztem Lavender nénit, anya legidősebb nővérét, mi történhetett. Volt valami a mosolyában, ami nem tetszett, ami miatt gyanakodni kezdtem: már akkor is tudtam, mikor hazudtak nekem, és ő sem volt őszinte.
Pár hónappal később megint ott ültem a házunk asztalánál, figyeltem a zöldfülű elsősöket: a húgom nem volt köztük. A húgom kvibli volt. Sosem kérdeztem meg, milyen lehetett a szégyen, milyen lehetett a szomorúság - örökre csak integetni a vonat után, ahová nem szállhat fel, milyen lehetett tudni, hogy ő nem tartozik közénk?
Félek tőle. Félek a válaszaitól még most is.


Hát igen... jellemző. Coral meg az ő ötletei - mindig önfejű volt, és Willow is, nem lepett meg, amikor megjelent az ajtóban, mellette a négy gyerek. Mindig összetartó család voltunk, a tragédiák idején összetartóak:
nem állítom, hogy jól élünk, túl empatikus ebben a házban mindegyik, kivéve persze engem, de még az én szívem is vajból van, ha róluk van szó. Év közben azért a ház viszonylag nyugalmas, nem rohangál hét gyerek fel-alá, egyébként is, a gyerekeknek valami különleges képessége lehet arra, hogy bármennyit nyomnak, úgy dübörögjenek, mint egy egész horda thesztrál. Én mondom, ezalatt a tető alatt megesett már minden, nekem nehéz újat mutatni: a lányom korai terhessége, házasságok, persze rengeteg csínytevés, részegen hazavánszorgás, hatalmas lakomák. Nálunk aztán soha nincsen csend, főleg mikor érkeznek a kuncsaftok, és a jövőjükre kíváncsiak, na akkor aztán zsibong és zeng az egész alkotmány a ki nem mondott titkoktól, lehetőségektől...! Miért nem lehet a jövő szép és csendes? Öreg vagyok én már ehhez.
Na és itt van Bailey, akivel eleinte nem igazán tudtunk mit kezdeni. A le Fay kompánia már az apa halálával elvesztette a becsületét, aztán a vagyonát,
és különben is, az ember ne érzelgősködjön, ha szükséget szenved, Coral becsülettel dolgozott is, hogy mindent megadjon mind a négynek. Azt hiszem,
csak a legjobb és legrosszabb dolgot örökölte tőle mégis a második: mire kettőt pislogtam, az iskola mellett dolgozni kezdett, és valami fene odaette a rezervátumba is. Mi a kénköves bűbáj alá vonta a gondozókat, tudja Merlin,
de már egészen fiatal korában megengedték, hogy segítsen. Nem örültünk neki, de még ez is jobb volt, mintha lopkodna, és tovább tombolna azzal az átkozott furkásszal... Hogy is nevezte? Mercury, igen, az istenek hírnöke után.
Micsoda név egy ilyen lénynek...?
De mit is mondhatnék? Mindig értett hozzájuk, és valahol még én is büszke vagyok hozzá, mintha én szültem volna. Azért azok a ronda nagy sárfoltos lábnyomok nincsenek még megbocsájtva...!


Bailey le Fay, az a kis tejbetök?Nem láttam még senkit, aki mágia nélkül ilyen eredményes lovas lenne. Tiszta őrültség, csesszintse meg... Ki se látszik a földből, aztán jön és úgy dolgozik,
mint mi. Itt nem is lehet máshogy, nincs kivételezés, aki a sárkányok közelébe megy, nem lehet holmi ijedős fehérnép, mert megérzik és odaperkelnek nem is kicsit! Mikor először láttam a Walesi mellett, ráüvöltöttem, hogy takarodjon, ez nem bölcsőde, főleg nem olyanoknak, akik pálcát sem vehetnek a pöttöm kezükbe. Fogalmam sincs, hogy csinálja, de életben van, és ma ő az egyik legjobb sárkánylovas. Na persze vakmerő, pofátlanul vakmerő, de mit bánom én, amíg érti a dolgát?
A versenyzés? Hát az egy másik ügylet, azt azért nem engedtem olyan könnyen,
sokat rágta érte a fülemet a kislány, de hát látta maga is, úgy repül, mint aki maga is szárnyakkal született, ösztön lehet, hiába, az apja.. a szegény ördög ott dolgozik benne, hajtja a vére. A madarakkal kel, és a nap már a pályán köszönt rá - sosem nyugszik, mindig első akar lenni. Ha engem kérdez, megvan benne a lehetőség, hogy a legjobb legyen. Én nem óvom aztán semmitől, csinálja, amit bír, ez nem egy olyan világ, mint a maguké odakint: itt a munka, a tehetség a legfontosabb, mert még a legravaszabb mágus is könnyen elvéti a lépést odafent! Repült már? Na ugye! Nem olyan az, amilyennek a földön állva tűnik: ha egyszer úgy is látja a kislányt, akkor mondja, hogy egy kvibli nem lehet a legjobb köztünk!


Tényleg egy öregasszony véleményére kíváncsi? Bizonyára őrült, manapság senki nem tesz így, de ha már megkérdezte, mit szólok ahhoz, hogy az unokám igent mondott annak a Spark fiúnak, nem fogom vissza magam.
Mindig sunyi alakok voltak, tejvérűek, tudja, hasznavehetetlen népség, mint a félig rajzolt rúnák. Mi vándorok voltunk, felismerjük az ilyesmit, az út porából könnyebb olvasni, az nem hazudik úgy, mint az emberek. Mégis, ha valaki megfordíthatja a sárkányukat, az az én unokám lesz, az a tűzrőlpattant haramia, az apja lánya. Egyikünk sem adott volna egy fél knútot sem az életére, és senki más sem tette volna, mert a kviblinek kevés a becsülete,
legyen bármily becsületes is. Azt hiszi talán, vénségemre vak is lettem? Tudom, milyen kétségek gyötrik, és hogy talán másban is a fiamra ütött, de pont ahhoz nem elég bátor, hogy ebben is önmaga legyen. Ilyen világ ez, kegyetlen a sajátjaival, de ő megragadta a gyeplőt, és látom benne a fiam, ahogy leveri a kincseimet, bűnbánatosan mosolyog, és arra gondolok: hogy férhet ennyi életöröm egyetlen grimaszba? Százhét éves vagyok, engem már nem lehet meglepni, láttam mindent, mégis sajnálnám, ha úgy térnék meg az őseimhez, hogy őt nem láttam. Nem örökölte a menyem képességét, az a többinek jutott, nem is kétlem, hogy majd elboldogulnak vele a maguk módján, de érti ugye, azért a vándor szívem mindig ahhoz az alakhoz húz, amelyik a felhőket hasítja sárkányok hátán? Ilyen ez, hasonló a hasonlóhoz, és az olyan öregek, mint én,
elfogultak lesznek. Majd maga is az lesz... várja csak ki! Még látni fogom, ahogy diadalmaskodik. Ilyen ez a fiatalság: még a levegő sem lehet a gátja!
Vissza az elejére Go down


Raziel Z. Arkell

Kor :
42
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
3

TémanyitásTárgy: Re: Családom és egyéb sárkányfajták   Családom és egyéb sárkányfajták EmptySzer. Márc. 22, 2017 10:59 pm

Gratulálunk, elfogadva!
Vissza az elejére Go down
 
Családom és egyéb sárkányfajták
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: 9 és 3/4-ik vágány :: Beosztási ceremónia :: Elfogadott karakterek :: Varázstalan-
Ugrás: