>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Morella Dixon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Hozzászólások száma :
3
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Morella Dixon   Hétf. Márc. 27, 2017 5:38 pm


Morella Dixon

Főkarakter
Morella Dixon
Csoport
Hugrabug
Play by
Isabella Fuhrman
Foglalkozás
Diák
Karaktertípus
Saját
Különleges képesség
Nem igazi képesség, de vérfagyasztó képet vágok olykor

Belsö leírás
Mondatok, amiket rólam vagy éppen hozzám intéztek:

„Ha háttal állna, azt hinném, hogy mardis, de legalábbis nem a hugrásokhoz sorolnám, az biztos!”

Nos, igen azonnal a lényegbe vágok, ugyanis akármilyen módon próbálják megvitatni ezt a fűszeres állítást kifejezetten tőlem eltávolodva… Tehát… FÜLEM MÉG VAN! Rendben, ezzel a hangnemmel lehetséges, hogy még jobban alátámasztom a fentieket, de Merlin óvjon, ki nem háborodna fel?! Természetesen a koromfekete hajamból kiindulva LÁTSZATRA egyszerűen bekerülhetnék a mardekárba, de még sajnálatos módon nem került sor a hajam beosztási ceremóniájára. (És igen, még a nevemet is a hajamról kaptam! Ah..) Jó-jó, bevallom, hogy nem feltétlenül vagyok állandóan hidegvérű, türelmes és jámbor, mint a házunk többi becses tagja, hiszen ettől színes a világ! És olykor véletlenül szerzek ellenségeket, de csak heccből borítjuk egymásra azt a pár fiolát... Szóval... amit... Nem lényeges.

„Kérlek inkább ezt add ide, jó?”

Jó. - Válaszolom legtöbbször mosolyogva, majd elfordulok és szemforgatva jegyzem meg, hogy már megint olyan személybe botlok, aki tudja, hogy néha-néha kétbalkezes vagyok. Egyébként, ahogy cseperedek egyre ritkábbak az esetek, amikor el is törik valami! Mindenki fejlődő képes, még Morella Dixon is, kérem szépen. Taps, ujjongás, valami?

„Köszönöm.”

Igen, ez egy egyszerű, agyonhasznált szó, amit a legtöbbünk vagy nem használ, vagy nem foglalkozik a jelentőségével. Én viszont kiemelem, mert azok, akik elnyerik bizalmamat, esetleg barátságomat, ezáltal szereznek egy rendkívül jó hallgatóságot a bajban. Sokszor nem tudok segíteni, például szerelem témában annyit se érek, mint egy knút, viszont ha kiöntik az említett boszik, vagy éppenséggel varázslók a lelküket ez a szó hagyja el a szájukat. Köszönöm.

„Tudtad, hogy ha a boszorkány (angol=witch) szó első betűjét kicseréljük megkapunk téged?”

Erre mindig egy „Ó, na ne!” mondattal reagálok, hiszen már unom ezt az elcsépelt beszólást, amit egy zöld évfolyam társnőm eszelt ki. Meg is lepődtem… Abban a pici fejben, ennyi nyelvtanozást kibírni! A magyarázat pedig nem más, hogy utál, mindenesetre nagyon remélem, hogy nem az egyik titkomra utalgat. De tudod mit? Őt nem előzhetem be.

„Titkok nagy mestere.”

Természetesen nekem is vannak aprócseprő titkaim, amik után kutathat bárki, nem hiszem, hogy hamar rábukkan. Illetőleg, nem használja fel ellenem, mert én is tudok ám egy s mást. Jaj… Ez megint kifejezetten gonoszan hangozott pedig Merlin lássa lelkem nem annak szántam. Csupán rengeteg mindent rám bíztak az évek során, emiatt viselem leginkább az aranyos kis borzot a mellemen, mint hugrás, ami titok a fülemen bement csak is a síron túl jöhet ki. Megborzongtál? Remélem.

„Annyit ehet max, hogy épp ne ájuljon el.”

És tévedsz! A sárga bajtársaim közül szinte mindenki tudomásában áll, hogy mennyit eszek, végképp mennyire szeretek táplálkozni. Emiatt pedig pletykák tömkelege keletkezett, hogy biztos nem eszek, csak mert rajtam nem látszik meg. Ez van, hapsikám. (Shh.. Ezt az egyik mugliszármazású ragasztotta rám!)

Amiket nem tudsz rólam:

○ Rendkívül gyorsan nő a hajam, ezért péntekenként mindig vágok belőle.
○ Van egy tintám, amit még apától kaptam és kínosan ragaszkodom hozzá, mint utolsó emlékhez.
○ Ha igazán jóban vagy velem csak akkor tudhatod: Apámat mióta édesanyánk meghalt beszippantotta a munka és azóta, ha hazatérünk az iskolából rám hárul az otthoni munka, és azóta én nevelem a két öcsémet.
○ Az oldalamon van egy vágás, amit akkor szereztem mikor megtudtam, hogy anya eltávozott közülünk. Egy kissé pánikba estem.
○ A gyereknevelés valahogy engem is felnevelt, megemberesedtem általa.
○  Viszont meg is tört.
○ Egyszer sírtam, mert elszaladt a csokibékám.
○ Néhány személytől szeretem, ha anyáskodik felettem.
○ … Nos. Belecseppentem egy tanár-diák kapcsolatba, ami egyébként teljesen természetes (mármint nem az, hogy van egy ilyen kapcsolat, hanem amilyen módon történik), de gondolom, ez nem számít másoknak. Igen, szeret engem. Tudom.

Amiket biztosan tudsz rólam:
○ Egyébként aranyos vagyok, bármennyire is mást mutat az adott helyzet.
○ Van két fiatalabb testvérem, akik merőben különböznek egymástól, mégis ugyanúgy néznek ki.
○ Bagoly helyett hollóm van.
○ Képes vagyok boldog, mosolygós arcot vágni akkor is, ha fáj, akár fizikailag akár mentálisan.
○ Ha kell, jó a humorom.
○ Szeretek anyáskodni.
○ Ha megszeretlek, nincs kiút.



Élni annyi, mint küzdeni. - Lucius Annaeus Seneca

Pálca
10 hüvelyk, magja főnixtoll, dió
Patrónus
Nem vagyok képes patrónust megidézni (anya halála)
Erősség
Csendes, mégis hangot ad az igazának, ha kell, pozitív, szeretetéhes, jó titoktartó, olykor aranyosan bamba, de lassan nőisebb egy felnőttnél, talpraesett, ravasz
Gyengeség
Makacs, éhenkórász, szeretetéhes, már-már kinövi, de naiv, hirtelen haragú, hangulatingadozó unszöszke
Dementorok
Anya elvesztése, és az első napok, hetek, mikor magamra voltam utalva otthon
Edevis tükre
Anyát újból köztünk, miközben bemutatom nekik a szerelmemet (igen, a tanár-diák kapcsolatból), s mind örülnek neki
Mumus
Még egy haláleset a szeretteim közül, vagy emberek, akik kinevetnek, megaláznak
Amortentia illata
Száradó narancshéj, fahéjjal és az Ő ingének illatával keveredve, apa könyveinek dohos illata, és a fiúk hajának szaga

Külsö leírás

Amiket szeretnek rajtam mások:
○ A halványan tündöklő szeplőim.
○ Mindig – vagy legalábbis többnyire – fölfelé ívelő ajkaim.
○ Letisztult öltözködésem.
○ Vagy ha épp más a hangulatom, a bohókás ruháim.
○ Gyakran elpirosodó arcom. (Igen, leginkább az Ő jelenlétében…)
○ Ravasz mogyoróbarna szemem.
○ Sokszor dicsérik a hajamat, ha tudnák ki vágja! (hehe)
○ Íves szemöldököm.

Amiket én nem szeretek magamon:
○ A szerintem aránytalan combjaim.
○ Az unalmas barna szemem.
○ Gyorsan növő hajam.
○ Másokon mindig jobban áll az adott ruha.
○ Miért nem lehetek mindig szeplős, nemcsak ha kedvük van előbújni?

Születési hely
London
Származás
Arany
Elkötelezettség
Semleges
Születési idő
Tizenhat és fél esztendős vagyok, számol a fene!
Családi állapot
Azt hittem, ezt elkerüljük. Maradjunk annyiban, hogy bonyolult.
Roxforti ház
Hugrabug

Elötörténet


"I'm a bitch, I'm a lover
I'm a child, I'm a mother
I'm a sinner, I'm a saint
I do not feel ashamed
I'm your hell, I'm your dream
I'm nothing in between
You know you wouldn't want it any other way"
Meredith Brooks - Bitch (katt)

Anya.

A fiúk születése után egy évvel távozott közülünk. Igen, ez a fájdalmas, sebetfeltépő gondolat jut először eszembe, pedig megannyi boldog emlék is van erről a csodálatos személyről. Egészen fiatalon, mindössze öt évesen vesztettem el, így egy kissé nehéz visszaemlékezni, és ha véletlenül elfelejtek – csak egy pillanatra is – egy illatot, mozzanatot dühömben vagy éppenséggel bánatomban keserves szájízzel kezdek sírni. Nem is sírás ez, bőgés, hisztizés, nincs is rá megfelelő szó. Még nem tudta senki papírra vetni ezt a mélyszürke érzést, ahogy a képsorok darabokra tépik a lélek idilljét.

Apa.

Bevallom az után gyűlölni kezdtem, aztán egyre mélyült bennem az utálat, amikor csupán hat esztendősen rá kellett jönnöm, milyen a világ, és bár még nem teljesen egyedül vigyáztam, ápoltam a csöpp öcsikéimet, mégis valahogy azokban az időkben bezárult a gyermeki énem mese könyve és valami sokkal komolyabbat tárt elém az élet. Akkoriban még anya testvére segített minket, azonban egy év elteltével apámnak elege lett, hogy a saját házában állítólag csak úgy mászkálnak és a saját gyerekeit „elrabolják” mellőle. Természetesen Margot néninek elege lett, és igaz, hogy azóta is küldd nekünk Párizsból mindenféle édességet, de ezek sosem pótolnak egy ápoló kezet. Távozását követően sem foglalkozott a családfő jobban velünk, hol a seprű boltban szivarozott, vagy épp oda készített árut, hol pedig egyszerűen a dolgozó szobájában ült. Ült és sírt. Már tudom, néhány haraggal telt év után meghallottam, ahogy anyához beszél, és rájöttem, hogy nem csak nekem nagy trauma a halála. Ezek után elfogadtam a sorsom és kezdtem apró lépteket tenni apa felé. Ott tartunk, hogy képes olykor velünk vacsorázni az ünnepeken.

Testvér.

Melegség önti el a szívemet, ezt a szót kiejtve. Testvér, testvériség, testvéri szeretet. Imádom minden porcikájukat, bármit megtennék értük, ehhez biztos hozzájárult, hogy anyaként gondoskodtam róluk, de talán ők nem tudják, hogy míg én őket neveltem, ők is felkészítettek az életre. Persze, mint mindennek, ennek is megvannak a hátulütői. Régen olyasféle rémálmaim voltak, hogy a fiúk hirtelen anyának kezdenek hívni, és képtelen vagyok megértetni velük, hogy én mindössze a nővérük vagyok, majd folyton visszhangzott a fejemben, ahogy szólítgattak.
Az egyik, kicsit többet elvörösödő ifjú halkabb, szerényebb, de ő is kiáll az igazáért, ha kell. Szerencsére szorgalmas és nincs is nagy gond a magatartásával, csupán akkor jön rá panasz, ha összekeverik az ikertestvérével. No, ő más tészta! Erősen győzködöm egy-két tanárunkat, hogy ez csak az egészséges rosszaság, úgy is felnő, de sajnos minduntalan büntetőmunkán lyukad ki. Én viszont képtelen vagyok úgy leszidni, hogy a föld alá bújjon. Hisz ki tud azoknak a csillogó szemeknek nemet mondani?

Roxfort.

Az évek során a második otthonommá vált, de ha rangsorolni kellene, akkor az első lenne, végképp akkor kezdtem ezt érezni, mikor már a fiúk is megkapták a levelüket. Addig minden olyan bizonytalan volt, nem mintha nem bíztam volna benne, hogy ők is ide fognak járni, csupán nehéz volt távolról gondoskodni róluk. Még az igazgatói engedéllyel is, amit néha hétvégenként felhasználtam, vagy sürgős esetekkor, amikor betegek voltak. Mintha ez a néhány hűvös fal velem együtt sírna, néha mikor nekidőlök, átölelne, minthogyha tudná, mi a dolga velem.

Vanília.

Sokszor furcsán néznek rám, amikor elutasítom a vaníliaízesítésű fagylaltot. Hiszen olyan finom, nem? Akkor egészen keserédes volt, mikor a fejemen landolt. Persze, nem hibáztathatom feltétlenül a Mardekár házat. Voltaképpen senki se tudja, hogy ki kezdte, vagy egyáltalán, mi okunk volt rá. A hugrabugosok szokás szerint nem voltak benne a dologban, a vörös és méregzöld ház egy-egy tagja összeszűrte a levet ebből pedig egy „Kajacsataaaaaa!” felkiáltással egészen nagy háború robbant ki. Először (mellettem szóljon) nagyokat pislogva meredtem a piszkos, ordibáló népségre, majd eltalálta valami a fejem (egészen célzottan!), így belemarkolva a mellettem ülő lány táljába visszatámadtam. Aztán egy pillanatban kipillantottam egy tanárra, aki fejcsóválva nézett – az egyetlen, aki hidegvérrel tűrt – és megcsúszva landoltam a földön. Egy vanília fagylalt maradékkal a fejemen.
   


A hozzászólást Morella Dixon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 28, 2017 11:25 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
20
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Morella Dixon   Hétf. Márc. 27, 2017 6:20 pm

Gratulálunk, nincs fagyidobálás!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://magic-of-darkness.hungarianforum.com
 
Morella Dixon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: 9 és 3/4-ik vágány :: Beosztási ceremónia :: Elfogadott karakterek :: Hugrabug-
Ugrás: