>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Eadlyn Amberly Sullivan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Kor :
17
Hozzászólások száma :
13
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Eadlyn Amberly Sullivan   Szer. Május 25, 2016 6:08 pm


Eadlyn Amberly Sullivan

Főkarakter
Marietta
Csoport
Hugrabug
Play by
Sophie Turner
Foglalkozás
Tanuló
Karaktertípus
Saját+Keresett
Különleges képesség
-

Belsö leírás
A mint alvás: Mondd csak, mi a rosszabb? Ha úgy alszol, mint a bunda, de közben rémálmod van, vagy az, ha egész éjjel forgolódsz, talán alszol össze-vissza összesen két vagy három órát, és másnap olyan vagy, mint egy hulla, aki épp kimászott a sírjából pillangót kergetni? ... Úgy érzem, egyetértünk abban, hogy egyik sem valami kellemes, a baleset óta azonban mindkét eset gyakran előfordul velem, s éppen ezért elég gyakran kötök ki barátnőmmel a konyhában, hogy összedobjunk egy jó nagy adag kakaót, ami segít a jó alvásban.
B mint barátságos: Mindig is könnyen elegyedtem beszélgetésbe, bár be kell vallanom, a szüleim halála óta némileg visszahúzódóbb lettem. Ettől függetlenül nem kezdek el üvöltözni ok nélkül, nem az az életcélom, hogy megbántsak másokat, csupán ott van bennem az az egyszerű négy betűvel jellemezhető érzés: gyász.
C mint csokoládé: Minden mennyiségben, de leginkább kakaó formájában szeretem sok tejszínhabbal és kevéske fahéjjal. Igazi kalóriabomba, mi?
D mint dominó: Talán az egyik legidegesítőbb szokásom volt mindig is a dominózás. Gőzöm sincs, hány darab van, de ez nem is számít, amíg valaki össze nem dönti idő előtt a csodálatosan sok helyet elfoglaló műveimet. Szerintem a szobatársaim néha már a pokolra kívántak emiatt...
E mint edzett: Igyekszem továbbra is jó kondiban tartani magam, hátha a sport eltereli a gondolataimat a hangokról. Egyébként meg tudok síelni, a családommal minden évben elmentünk télen két hétre az Alpokba, s ott töltöttük a karácsonyt is. Idén sajnos minden másképp lesz...
F mint figyelmes: Sosem hagytam figyelmen kívül a fontos dolgokat, ahogy a hozzám közel állók érzéseit sem. Én is jól tudom, hogy milyen sokat jelent az, ha számíthatok valakire, s ezt igyekszem éreztetni a barátaimmal én is.
G mint Gombóc: Ő volt a nagyszüleim kutyája: kicsi és fehér. Imádtam kis koromban vele játszani, de sajnos az idő rá is hatással volt, s mikor már túl öreg volt, meghalt. Az emléke azonban máig megmaradt bennem, hiszen végigkísérte az egész gyermekkoromat és sajnáltam is, hogy az utolsó pár hónapját nem tudtam vele tölteni az iskola miatt.
H mint hópehely: Ez a szimbólum fontos szerepet tölt be az életemben, ugyanis a patrónusom egy pingvin, ami értelemszerűen havas tájakon él, de ami még többet nyom a latba, az a rengeteg szánkózós és síelős élmény a családommal.
I mint irodalom: Mi lenne velem, ha nem szeretném úgy a regényeket és a drámákat? Apuék mindig is szerettek színházba járni és én is mentem velük, aztán valahogy ehhez hozzákapcsoltam az irodalmat és... De jobb is, nem? Hiszen a legjobb barátom is annyira könyvmániás mint én.
J mint jég: Oké, most már biztos rájött mindenki, hogy egyébként a tél a kedvenc évszakom, hiszen pingvin, hópehely, síelés... Ezek mellé nem is furcsa, hogy a jéggel is jövök, amin télen tök jó síelni, nyáron meg imádom minden italomba beletenni. Ja meg a fagyit is imádom, főleg a karamellásat és a csokisat!
K mint krav maga: A szüleim úgy gondolták, hogy jó lenne tanulnom valami harcművészetet, mondjuk azért, hogy meg tudjam magam védeni meg hasonlók. Ki gondolta volna, hogy végül annyira megszerettem, hogy még hat év után is képes voltam nyáron eljárni az edzésekre? Bár ez az autóbaleset után elmaradt...
L mint lusta: Mondja már meg nekem valaki, hogy mire jó a házi feladat? Esküszöm, hogy ennél unalmasabb dolog nem létezhet a világon! Oké, megesik, hogy érdekes, de az elég ritka szokott lenni még úgy is hogy együtt csináljuk Abivel... Jobb is, hogy néha inkább lemásolom valakiről egy tábla csokiért cserébe.
M mint Milánó: A város, ahova szeretnék valamikor eljutni.
N mint német: Apa ragaszkodott, hogy tanuljak meg legalább egy idegennyelvet és naná, hogy a németet szavazták meg anyuval. nem mondom, hogy utálom, csak elég nehéz néha a nyelvtana.
P mint paranoiás: Esküszöm, ha te élnéd át azt, amit én, te is félnél minden egyes sarok után befordulni például. Az, hogy hangokat hallok a fejemben, tudom, hogy nem normális, mégsem tehetek semmit ellene, egyszerűen nem akarnak elhallgatni... És nem mehetek vele orvoshoz, mert még a végén közölnék velem, hogy megőrültem és bedugnak egy diliházba. Nem, én azt nem élném túl...
R mint rajz: Mindenkinek van hobbija, nekem ez az egyik, grafikákat és tusrajzokat készítek.
S mint skizofrénia: Lassan jelentkeznek nála a tünetek és az állapota fokozatosan romlik. Nem is sejti, hogy min megy keresztül, hogy a fejében lévő hangok az új személyiségének a kiforrását jelentik, s azt, hogy milyen is lesz Ő. Milyen lesz az a személy, aki képes lesz úgy tönkretenni az életét, hogy ő maga nem gátolhatja meg ebben. Fogalma sincs minderről, ahogy annak sem tulajdonít még nagy jelentőséget, hogy néha nem emlékszik dolgokra, történésekre, bár az ilyen esetek még elég ritkák.
T mint tea: Ugyan már mi más lenne, ugye? Hiszen Angliában vagyunk, a tea hazájában vagy mit is szoktak mondani. Én mondjuk szeretem a gyümölcsteákat, fekete teából is csak a barackosat iszom meg, azt viszont igazán angolosan: tejjel.
U mint utazás: A családommal minden nyáron mentünk nyaralni, s ez mindig annyira jó volt... Egy egyszerű túra is élvezet volt együtt, de tényleg!
V mint a vér szerinti apám: Nemrég tudtam meg az igazat: a férfi, akit mindig is apámként szerettem és tartottam számon, valójában nem is a vér szerinti apukám. Anya a kórházban mondta el, ahogy azt is, hogy ki az igazi, ki az a férfi, akihez elvileg kötődöm, de gyakorlatilag még sosem láttam. Raziel Arkell... Bármennyire is nem tetszett az ötlet, de miután a szüleim elhunytak ő lett a gyámom és nem tudom, hogyan kéne kezelnem ezt az egészet.
Z mint z: Vagyis az ábécé utolsó betűje.


Az ember mindig ostobának érzi magát, ha olyasmi elől menekül, ami nem is üldözi.

-Terry Pratchett

Pálca
PÁLCA JELLEMZŐIT - HOSSZA, MAGJA, FA TÍPUSA - IDE ÍRD
Patrónus
pingvin
Erősség
sportos, kraw maga
Gyengeség
a kialakuló betegsége: skizofrénia
Dementorok
az autóbaleset
Edevis tükre
épségben a szüleit maga mellett
Mumus
kamion, hangok a fejében
Amortentia illata
eső, parázs, málna, tus, papír

Külsö leírás
Magasság: 175 cm
Testalkat: vékony, sportos
Haj: vörös, derékig érő, legtöbb esetben egyenes vagy fonatban van, néha göndör/hullámos
Szemszín: kék
Smink: szemceruza, tus és szempillaspirál - ezek egyik nap sem maradnak el
Különleges ismertető: hópehely alakú tetoválás a jobb csuklóján
Öltözködési tanítási időben: szokásos egyenruha a Hugrabug ház színeiben, bár az elmúlt időszakban minden nap található némi hiba a viseletében
Öltözködés iskolán kívül: szereti a testhezálló darabokat, a nadrágokat és a szoknyákat egyaránt, utóbbiból a rövidebbeket részesíti előnyben, cipőket illetően elég változatos ugyanis annyira imádja a magas sarkúkat mint a tornacipőket
Leggyakoribb szín a ruhatárában: fekete, kék(farmer), fehér
Ami mindig rajta van: ezüst gyűrű, amit anyukájától kapott, s egy hópehely van belegravírozva, valamint egy ezüstlánc hozzá illő kis pingvinmedállal a nevelőapukájától

Születési hely
London, Anglia
Származás
Félvér
Elkötelezettség
Jó, vagy rossz?
Születési idő
1984. 02. 12.
Családi állapot
Egyedülálló
Roxforti ház
Hugrabug

Elötörténet

1984. február 12.
Vajon létezik olyan gyerek, aki emlékszik a születése pillanatra? Nem hinném, de ezen a napon jöttem világra én, Eadlyn Amberly Sullivan, vagy születési nevemen Eadlyn Amberly Johnson. Akkor még anyukám vezetéknevét kaptam meg, az apukám ugyanis nem volt még a férje, bár ha így utólag belegondolok, akkor talán lehet, hogy akkor még nem is ismerték egymást.

1986. augusztus 23.
Nem emlékszem rá, de tudom, hogy ez egy igazán fontos időpont volt nem csak az én életemben, de másik két személy számára is. Ez a két személy anya volt és apa. Aznap házasodtak össze, s aznap kaptam meg én is a Sullivan vezetéknevet.

1988. december 19.
Az első síelésem, amiről rengeteg fénykép készült. Az anyukám boszorkány volt, s ezt apukám is tudta, aki egyébként egyszerű mugli volt, s ügyvédként dolgozott. Az anyukám egyébként az egyik talárszabászatban kapott munkát akkoriban az Abszol úton, de azóta már több boltban is megfordult kisegítőként, ám az a talárszabászat valahogy mindig vonzotta, s végül ő maga is belátta, hogy az a neki való hely. De térjünk vissza a síelésre. Azért kezdtem el anyuékról beszélni, mert vannak ugyebár mozgó képeink is ő miatta és azok többet elárulnak a kis bénázásaimról mint a hagyományos fotók. Látszik, hogy nem ment könnyen, de amint ráéreztem a hóeke "titkára" megállíthatatlan voltam! Oké, ez túlzás, mind tudjuk, hogy a hóeke kezdőknek való, de na, én is azzal kezdtem és most már természetesen bottal síelek, de néha még hasznát veszem a hóekének megálláskor.

1991. szeptember 6.
Krav maga... Emlékszem, mennyire nem akartam az egészet. Úgy gondoltam, hogy mivel lány vagyok ezért nem nekem valók a küzdősportok, de mind tudjuk milyenek a szülők. A fejükbe vesznek valamit és te jó gyerekként meg is teszed azt, amit ők kitaláltak. Velem is ez volt a helyzet és nem hazudok, ha azt mondom, hogy az első két hónapban mennyire utáltam edzésekre járni. Hogy mi változott később? A hozzáállásom, kezdtem érteni, hogy miért fontos ez nekem, de nem azért mert a szüleim mondták, hanem mert a csoporttársaimtól hallottam. A nyári táborokba és edzésekre még a Roxfortba kerülésem után is eljártam, csak idén, az autóbaleset óta hagytam ki őket.

1994. február 12.
Tizenegy. Már vártam ezt a napot, anya elég gyakran emlegette nekem, hogy akkor kapom majd meg a levelemet a Roxforttól, hiszen gyorsan kiderült rólam, hogy nem születtem kviblinek. Történtek furcsa dolgok néha a családi utazásokon is és kellett némi idő, míg az ilyen megnyilvánulásokhoz apa is meg én is hozzászoktunk, nem úgy mint anyának, akinek mindez teljesen természetes volt ugyebár. De a levelem... A levelem aznap tényleg megérkezett, én pedig egyre jobban vártam a következő tanévet.

1994. szeptember 1.
Sokat köszönhetek annak a napnak, hiszen akkor ismertem meg a legjobb barátnőmet. A sors keze lehetett a dologban, hogy pont egy fülkében utaztunk, s már akkor éreztük mindketten, hogy ebből igazán szoros barátság alakulhat ki. A Teszlek Süveg is aznap osztott be minket, s talán megérezte a köztünk lévő barátság várható szikráját, vagy az is lehet, hogy tényleg mindketten ennyire Hugrások vagyunk, de a lényeg az, hogy egy házba kerültünk, majd még ráadásul egy szobába is. Az Abivel való kapcsolatomat nem könnyű jellemezni, mert túl összetett és túl sok mindenen mentünk már át együtt, de amit biztosra állíthatok az az, hogy mindig kiállunk egymás mellett, történjék bármi.

1998. december 24.
A legmaradandóbb karácsonyi ajándékaimat kaptam abban az évben. Szerencsétlen szüleimet már jó ideje nyaggattam a tetoválás üggyel és fogadni mernék rá, hogy már kezdték unni, s érezték, hogy én ezzel bizony nem állok le. Talán már ki is találta mindenki, hogy mi volt az ajándék: megkaptam az engedélyt, azzal a feltétellel, hogy nem lehet nagy és előtte rá kell bólintaniuk az ötletre, meg persze azzal, hogy elkísérnek. Utóbbi nélkül egyébként valószínűleg nem is csináltathattam volna meg. De nem ez volt az egyetlen ajándékom, akkor kaptam az ezüstláncomat is a pingvines medállal.

2000. július 30.
Legszívesebben elfelejteném az egészet. Legszívesebben visszapörgetném az időt és megállítanám az autót. Legszívesebben azt kívánnám, hogy... Hogy a szüleim bár ne haltak volna meg. Emlékszem, emlékszem a balesetre, hogy pontosan mi történt és hogyan. Az orvosok azt mondták, hogy emiatt főleg nehezen fogok túllépni a történteken.
Átlagos napnak indult, átlagos tervekkel. Kirándulni készültünk, a sátor és a túratáskák ott voltak hátul a csomagtartóban. Szokás szerint jó hangulatban telt az út, én énekeltem a rádióból szóló dalokat, a szüleim beszélgettek, z egész olyan volt mint máskor. Aztán a zenés adásnak vége lett az aktuális csatornán és jött a szokásos csatornaváltós mizéria. Nekünk zöld volt s mindenki azt mondja, hogy nem z én hibám volt, én mégis így érzem. Egy részeg kamionsofőr áthajtott a piros lámpán és nekünk ütközött. Én kisebb sérülésekkel megúsztam, mert hátul ültem, de a szüleim nem voltak ennyire szerencsések. Az orvosok azt mondták, hogy jó esetben két hetük van még, de megmenteni nem tudják őket csak enyhíthetnek a fájdalmon. Anya még a Szent Mungóba is elküldött egy baglyot, hátha z ottani gyógyítók tudnak kezdeni valamit a dologgal, de ők sem tehettek semmit. A szüleim haldoklottak és az a két hét arra volt jó, hogy így mindenkitől el tudtam búcsúzni, s nekem is elmondták az igazat: a vér szerinti apám egy idegen férfi és nem az, akit én mindig is apukámként szerettem. Azonban kénytelen voltam elfogadni a tényeket kénytelen voltam, mert szükségem volt rá, hogy a gyámom legyen.

2000. szeptember 13.
Menekülök, tudom, hogy ott van valahol és jön utánam, de egyszerűen nem hagyja abba. Folyamatosan a nevemet mondja, de ettől a hanglejtéstől kiráz a hideg.
"Eadlyn, ne fuss el" Szólal meg ismét. Mondd, mikor hagysz már engem békén? De ő csak nem hallgat el, ugyanazokat a mondatokat ismételgeti újra és újra. "Te is tudod, hogy nem menekülhetsz előlem"  "Én már a részed vagyok"  "Tedd meg!"  "Tudod jól az átkot, tedd meg"  "Bár egy kés is meg teszi"  "Ne rohanj el"
Lehet, hogy kezdek megőrülni, de egyszerűen a sötét folyosókon nem látni, hogy jön-e utánam valaki tényleg, vagy... Vagy ismét csak én hallom ezt az egészet. Hátrafordulok futás közben, de csak a sötétséget látom, azt nem, hogy honnan jön a hang és ekkor történik meg a legváratlanabb és talán a szüleim halála óta számomra a legjobb dolog, ami csak történhetett. Nekimentem valakinek, pontosabban Marcusnak, még sosem beszéltem a sráccal ezelőtt, de a hang elhallgatott, én pedig pánikolni kezdtem és csak arról beszéltem, hogy biztos ott jön mögöttem. Ciki vagy nem ciki, annyira meg voltam rémülve, hogy hozzábújtam már mint valami kiskutya, mikor elkezdtem sírni. Nem tudom, mit csinált, de elűzte. Elűzte a hangot és ezért nagyon hálás voltam neki, s akkor még nem is gondoltam, hogy ő lesz a támaszom már pár nappal később, mert a hang mellette nem létezik, a hang eltűnik, ha Marcus ott van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
35
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Eadlyn Amberly Sullivan   Szomb. Okt. 22, 2016 4:10 am

Gratulálunk, elfogadva!


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Eadlyn Amberly Sullivan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: 9 és 3/4-ik vágány :: Beosztási ceremónia :: Elfogadott karakterek :: Hugrabug-
Ugrás: