>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Juno Arkell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Hozzászólások száma :
14
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Juno Arkell   Csüt. Május 26, 2016 9:30 am


Juno Mab Nemhain Arkell

Főkarakter
Mercury Arkell
Csoport
Sötét varázslók
Play by
Erika Linder
Foglalkozás
orvvadász
Karaktertípus
saját
Különleges képesség
-

Belsö leírás
Erdőtűz. Első ránézésre flegma, szűkszavú és emberkerülő, de nem nehéz felcseszni az agyát, hirtelen haragú, agresszív, állítólag benőtt a feje lágya, de most is könnyen előfordul, hogy előbb átkoz, mint kérdez. Vakmerősége félig ostobaság, rendszeresen keveri magát ok nélkül is bajba, de legalább nem szarik be tőle. A kockázat, a veszély számára oxigén és kábítószer egyaránt, munkahelye is veszélyes üzem, ahogy ő is nyugtalan, konfliktuskereső alkat. Az viszont abszolút igaz az első benyomásból, hogy eléggé magának való és rideg, de aki egyszer bizonyított a szemében, ahhoz a végletekig hű. Nem meglepő, hogy egy kezén össze tudja számolni a barátait, nehéz elviselni, gyakran nyers, trágárul szókimondó és keresetlenül őszinte. Az udvariasság számára olyan nyelv, amelyet az elsajátítás fontosságának sorrendjében a szanszkrit és tündérmanó nyelvjárások mögé sorolna. Nem nőtt még ki igazán a kamaszkorból, még mindig nem viseli jól, ha utasítják vagy befolyásolják, önérzetes és független. Miközben rengeteg benne a becsvágy és a bizonyítási kényszer, a megfelelés külső nyomása taszítja és feldühíti. A bestiákkal és állatokkal könnyebben szót ért, mint az emberekkel.
Nyakig benne van egy sor illegális bizniszben, fiatal kora ellenére egészen figyelemreméltó hírnevet szerzett a varázslényekkel való orvkereskedés területén, nincsenek aggályai a törvénnyel szemben, és amit csinál, abba saját magából a legjobbat és legtöbbet teszi bele. Soha nem volt igazi halálfaló alapanyag, gond nélkül bírja gyomorral a mocskot és a vért, és nem rogy össze a fájdalomtól, legyen az a sajátja vagy másoké, de önmagában nem vonzza a hatalom. Nehezen ismeri be, ha hibázik, megmarad a saját rossz döntése mellett, és fogcsikorgatva is véghez viszi, amit kell.
Természeti lény, élvezi a fizikai erőfeszítést, jól bírja a viszontagságokat. Anyagi helyzetéhez képest puritán módon él, egy tértágítatlan utazóládába is bármikor be tudná csomagolni az életét. Tipikusan az az ember, aki képes lenne leélni egy életet az ősvadonban, egy szál késsel vagy pálcával felfegyverkezve, és még élvezné is.

„mint vérrög a szívben, oly gyilkos tökéllyel befejezett a magányod”

Pálca
12 és egynegyed hüvelyk, tölgyfa, egyszarvúszőr
Patrónus
kajmán
Erősség
született vadász, bestiákkal suttogó, vakmerő, hűséges
Gyengeség
lobbanékony, adrenalinfüggő, magányos farkas, nem jön ki jól az emberekkel
Dementorok
amikor megkapta a roxfortos felvevőlevelet, amikor nem vették fel aurornak
Edevis tükre
saját magát felszabadultan nevetni
Mumus
az apja
Amortentia illata
avar, föld, pézsma, vér, belsőségek, eső, erdők, thesztrálszag, rózsaolaj

Külsö leírás
181 cm magasságával eléggé túlméretezett lánynak, csontos, szögletes alakja van, szívós izomzattal, mozgása is a lehetőségekhez képest kimaxolt erőről és jó reflexekről tanúskodik. A hideg, acélszínű szemekkel egyesek szerint egy az egyben az apjára ütött, mindenesetre nem igazán lehetne szépnek mondani, anyja éterien szabályos és apja erőteljes vonásaiból valami egészen jellegtelenül androgün született. A fiús benyomáshoz hozzátesz, hogy mióta tizenhárom éves korában majdnem kopaszra nyírta az akkor fenékig érő haját, rövidre vágva viseli. Zűrös gyerek- és kamaszkorát megannyi gondatlanul szerzett sebhely őrzi, amelyek csak sokasodtak, amióta befejezte az iskolát, és dolgozni kezdett, gyakorlatilag nincs olyan nap, hogy ne lenne valami friss karmolás, harapás vagy zúzódás rajta. Tetoválásait bűvös tintával készítették, jobb alkarján egy iránytű van, a hátán pedig folyton mozgó ördöghurokindák tekeregnek.
Mugli módra szeret öltözködni, fő szempont a kényelem és a célszerűség. Eléggé szerény és egysíkú a ruhatára, ha meg kell jelennie egy temetésen, az egyetlen fekete, varázslószabású dísztalárja tök jó lesz erre a célra, és a legerotikusabb darab, amit birtokol, egy combközépig érő, sárkánybőr csizma, de nyilván, ezt se dominajelmeznek vette, hanem mert van, hogy baromi praktikus. Egyszerű, testhez simuló póló és sokzsebes, bő nadrág a védjegye, a pálcáján kívül mindig nála van egy kopottnak és értéktelennek látszó mágikus zsebkés, egy mindenzárnyitó, és körülbelül annyi más hasznos holmi, amivel egy átlagos Zsebpiszok közi kereskedést meg lehetne tölteni. Ékszerként ezüstkarikára fűzött vámpíragyart hord az egyik fülében.

Születési hely
Huntingdom
Származás
aranyvérű
Elkötelezettség
anarch
Születési idő
1975. nov. 8.
Családi állapot
hajadon
Roxforti ház
-

Elötörténet
Mercury Arkell aurorparancsnok elsőszülött (és azóta egyetlen vér szerinti) gyermeke. Nagyon fiatal édesanyja egyéves korában meghalt egy reménybeli kistestvér kihordása közben, a gyógyítók utólag azt mondták, a belterjes aranyvérű génállomány gyöngesége mellett egy szülésre sem lett volna alkalmas, de Juno a kiskori betegességet kinőve mégis nagyjából egészséges lett. Hároméves korában apja újra megnősült, és őt az anyja rokonai nevelték fel, milliószor meghallgatta ennek magyarázatát, hogy egy lánynak nőrokonok mellett a helye, bla-bla-bla. Amióta az eszét tudta, élete arról szólt, hogy megfeleljen annak az apának, akit csak ünnepekkor látott néhány órára, és leginkább drága ajándékok formájában vett részt az életében. Bizonyítási kényszerére a rokonai is rájátszottak, mikor a természetéből fakadó nyugtalanság és vadság kiütközött rajta, olyan mondatokkal csitították le, hogy ej, Juno, mit szólna apád, vagy  ha jól viselkedsz, akkor apád biztosan meglátogat hétvégén. Ezért aztán komolyan igyekezett jól viselkedni a rokonság nézetei szerint, felvette a kényelmetlen kislányruhákat, szófogadó volt az apja által pénzelt nevelőnőkkel, és mindent megtett, hogy elsajátítson mindent, amit egy jól nevelt kis boszorkánynak illik, még akkor is, ha póni helyett inkább igazi versenyseprűre vágyott, és a táncórák idejében szívesebben játszott volna a közeli erdőben. Végtelen naivitással csak tízévesen döbbent rá és fogta fel, hogy apjának egyébként van családja, egy felesége, aki lehetett volna nyugodtan az ő mostohaanyja, és a sajátjaként nevelt fel egy majdnem felnőtt fiút, akivel rendszeresen tartja a kapcsolatot, és a nevét viseli. Mikor ezt első lázadásai során apja szemére hányta, akkor a férfi úgy döntött, hogy a Roxfort helyett jobb, ha a Beauxbatonsba fog járni, és legalább nem lesz szem előtt a minősíthetetlen viselkedésével. Ez akkora pofon volt sérülékeny kiskamasz egójának, hogy évekig nem heverte ki. Vagy leginkább soha.
Az iskolában az addig többé-kevésbé uralom alatt tartott gyűlölete a világ ellen teljesen elszabadult, a francia finomkodás, az agyonápolt mágikus kertek és az ebédlőben evés alatt éneklő kib*szott nimfák kórusa épp azt testesítették meg számára, amit mindaddig ki nem állhatott, de elviselt, hogy egyszer méltó legyen az apja figyelmére. Fél év tombolás után a tanári karral közös megegyezésben inkább a Durmstrangba kívánkozott, ebbe apja bele is egyezett. A Durmstrangot hamar megszerette, a kegyetlen telek, az iskolát körülvevő háborítatlan természet és a merőben más tanítási attitűd jótékony hatással voltak lázadó lelkére. Tanárai fékentartották, és távol a családtól végre nem kellett megfelelnie a jól nevelt aranyvérű boszorkány mintaképnek, lehetett önmaga, tanulhatta, amit akart, és hamarosan felfedezte magában a bestiák iránti szenvedélyt. Ennek ellenére végzős koráig aurornak készült, valahol nem is olyan mélyen még mindig élt benne a vágy, hogy elnyerje apja elismerését, megbecsülését, csak egy szikrányi figyelmet, de nem felelt meg az aurorképzés követelményeinek. Igaz, kissé gyengébb eredményei valóban határesetnek számítottak, de ő meg volt győződve róla, hogy ez is apja műve, hogy távoltartsa magától, noha a férfi egyszerűen közölte vele, hogy kevés a teljesítménye. Iszonyú apátiába süllyedt, ekkor ajánlotta fel neki egykori durmstrangos tanára egy barátja thesztrálfarmját. Itt fél éven keresztül dolgozott lovászként, a magány és a bestiákkal való foglalkozás valamennyire meggyógyították a lelkét, így maradt volna tovább is, de itteni mentora azt javasolta, próbálja meg a romániai sárkányrezervátumot, hogy másféle tapasztalatokat is szerezzen. Ott aztán hamarosan egy bolgár varázslény orvkereskedő hatása alá került, akit itt ismert meg. Csatlakozott a csapatához, bejárta velük a kontinenst, és a vérfarkas orvvadászattól keresztül az egyszarvúbefogásig mindenféle izgalmas, ám büntetendő dolgot megtapasztalt. Hála a csapatnak, jól meg is szedte magát, noha apja mindig is bőkezűen pénzelte, és időnként udvarias hangvételű levelekben érdeklődött iránta, hol van és hogy érzi magát. Végül mikor egy nagyobb balhé után a csapat két tagja is úgy döntött, egy időre lepihen, ő is velük tartott, és visszatért a szigetekre.
Apja természetesen egyből rásózott volna egy családi ingatlant, csak hogy eszébe se jusson hozzáköltözni, de már nem is jutott. Az, hogy a férfi egyszer érdeklődni fog iránta, megmaradt benne úgy, mint egy árvaházi gyerekben az örök illúzió, hogy egyszer mégis eljön érte valaki, de felnőtt már annyira, hogy érezze ennek a vágyálomnak az irracionális voltát. A családi kúria helyett inkább egy isten háta mögötti skóciai tanyát választott lakhelyéül, és a minisztériumi Vérfarkas Nyilvántartó- és Befogó Egységnél vállalt állást. Ez a munka persze nem kötötte le eléggé, így néhány hónap után a korábban pihenésre vágyó egykori kollégákkal hamarosan becsatlakoztak a helyi bestiamaffiába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
35
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Juno Arkell   Szer. Aug. 31, 2016 1:04 pm

Gratulálunk, elfogadva!


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Juno Arkell
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: 9 és 3/4-ik vágány :: Beosztási ceremónia :: Elfogadott karakterek :: Sötét varázsló-
Ugrás: