Helen Emmeline Sparks - készülget

Isten egyik embert sem alkotta meg tökéletesnek, de hiszek benne, hogy az apró hibákat el lehet fedni. Az alacsonyabb termetemet kihúzott háttal ellensúlyozom, amitől mindig magabiztos és összeszedett a megjelenésem. Így ha magassarkút viselek, akkor jó pár centivel ráverek a férjemre. Nem is kérdés, hogy a legtöbb családi fotón miért ülök. Az alkatom egyébként vékony, sőt felettébb sovány. Azt vártam, hogy két terhesség után fent marad valami felesleg, de hiába, akármennyit eszem, az a helyzeten nem változtat.    A stílusomat leginkább a fiatalkori rajongásom határozta meg, ami Jackie Kennedy személyében testesült meg. Egyszerű, letisztult, elegáns küllem, általában egy domináló fő szín és a hozzátartozó elengedhetetlen gyöngysor. Rózsafűzért nem hordanék a nyakamban a templomon kívűl, az egyfajta Istengyalázásnak tűnik a szememben.
Egy másik hibám, hogy idejekorán elkezdtem őszülni. Ahogy megláttam az első pár ősz hajszálat, rögtön úgy döntöttem, hogy ez fedésért kiállt. Így az eredetileg fakuló barna hajamat a most már annyira rám jellemző vörös színre váltottam. A hosszát viszont sosem engedtem túl hosszúra, de túl rövidre sem mertem vágatni, hisz még mindig bennem van egy ifjonti kacérság.
Mélyen ülő, - szerintem - apró zöld szemeimet viszont remekül kihangsúlyozza az új szín. A sápadt hófehér bőrömet is pompásan keretezi. Az arcformám egyébként magas homlokkal indul és felettébb szögletes, éles, markáns vonalú álkapcsban végződik. A ráncaim főleg akkor jelennek meg, ha az enyhén kampós orrom alatti viszonylag széles szám mosolyra húzódik. Ennek kétféle verziója van, egyikben a szemem is nevet, a másik pedig az elvárt udvariaskodás mosolya. Egyébként szeretem sminkkel lefedni még azokat az apró ráncokat is, amellyek tagadhatatlanul megjelentek az évek során, főleg a szemem körül. Mint látható, nem vagyok tökéletes, de törekszem rá.