>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 1999 karácsonya - Roxfort: konyha - Abi & Marie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Kor :
19
Hozzászólások száma :
103
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: 1999 karácsonya - Roxfort: konyha - Abi & Marie   Vas. Aug. 14, 2016 10:46 pm



   
Abi & Marie
Abivel úgy gondoltuk, hogy mivel itt az Advent és a karácsonyi szünet még kicsit távol van, hogy mi bizony akkor is sütünk mézeskalácsot. Kiskorunkban is imádtuk díszíteni a sütiket, ez most sincs másképp. És ezzel is némileg elterelem a figyelmét apu betegségéről. Úgy beszéltük meg, hogy akkor a hétvégénkből a szombatunkat rászánjuk erre és a manóknál is szépen kikunyiztuk, hogy had sütögessünk a konyhában. Cserébe úgyis hagyunk majd nekik egy adagot a csodálatos műveinkből, tehát nem leszünk hálátlanok.
A legutóbbi roxmorts-i hétvégénket pedig arra használtuk, hogy beszerezzük a hozzávalókat. Abi kapta a szórakoztatóbb részt, mert gondoltam, hogy biztos örömét leli majd a színes cukorkák, csokik és gumicukrok kiválogatásában a dekorációhoz. Kikötöttem neki, hogy ha talál, akkor feltétlen hozzon hóemberes, mikulásos és rénszarvasos gumicukrokat, mert az eszméletlen jól tudna mutatni. Remélem, hogy sikerrel járt. Nekem nehezebb dolgom volt: próbál meg találni egy üveg mézet ebben a kis falucskában, előre jelzem, hogy baromi nehéz dolgod lesz... Öt boltot jártam végig, mire találtam EGY üveg mézet. Nem viccelek, komolyan ez volt már csak, és az eladó mondta is, hogy most nagyon viszi mindenki a sütik miatt. Nagyszerű, ha ezt tudom, akkor előbb megyek vásárolni... Na e mindegy, a lényeg az, hogy sikerült beszereznem mindent, és bár a tojást sikeresen összetörött, mire visszaértem a kastélyba, beszéltem a manókkal és nagyon aranyosak voltak, mert azt mondták, hogy hagynak nekünk az asztalon. Hát lehetnének ennél cukibbak?
Olyan ruhát vettem fel, amit nem sajnálok, ha esetleg - vagyis inkább biztosan - összekenünk. Egy fekete leggings és egy kék kockás ing mellett döntöttem, lábamra pedig felhúztam a bakancsomat, mert az meleg és így nem fogok fázni. Tudom, mégis ki fázna a sütő mellett? Biztos vagyok benne, hogy én képes lennék rá... A tágító bűbájjal ellátott táskámba bepakoltam mindent, ami kellett és felkaptam anya levelét, amiben a recept volt, majd a konyhába mentem, ahol Abi még nem volt ott, így kipakoltam mindent, majd körülnéztem és megláttam egy tucatnyi tojást. Mégis honnan gondolták a manók, hogy ilyen sok kellene hozzá? A tésztába csak egy darab kell, de ez rengeteg... Most már még inkább úgy érzem, hogy hagynunk kell itt nekik valamit, úgyhogy jobb lesz, ha dupla adagot sütünk és ők is kapnak egy házikót... Vagy csak sima sütit, amit megehetnek. Ezt még ráérünk majd kitalálni Abi-vel, aki most késik? Vagy én érkeztem túl korán? Az órámra pillantok, egy óra van, tehát mindjárt ide kell érnie, mert azt beszéltük meg, hogy egykor találkozunk a konyhában. Amíg megérkezik, leülök az asztalra és a tüzet figyelem a kandallóban.

   

   Zene: here || Megjegyzés: házikó recept, a maradék tésztából meg ilyenek ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
17
Keresem :
Apu és anyu, kviddicssztár, a srác a szomszédból
Hozzászólások száma :
46
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 1999 karácsonya - Roxfort: konyha - Abi & Marie   Vas. Aug. 14, 2016 10:53 pm


Marietta & Abigail

Gingerbread, gingerbread, gingerbread house...



Marie-vel megbeszéltük, hogy karácsony közeledtével ismét rászánjuk magunkat a sütifőzésre... vagyis sütésre. Kicsit hulla lettem ebben a nagy keresgélésben, ezért a félrebeszélés... gondolás. Így mivel ez más szokás, nemcsak élvezet, meg se nagyon fordult a fejelmben, hogy figyelemelterelés lenne... vagyis pont most jutott eszembe. Ezért találta volna ki? Áh, csaknem.
Drága nővérkémmel le is beszéltük azokkal az édes kis manócskákkal, akik egy kis süti fejében átengedték nekünk a konyhát. Nagyon aranyosak voltak, ahhoz képest, hogy milyen hír terjeng róluk. Pedig tényleg olyan aranyosak voltak, nem is értem miért szidják őket néhányan, hiszen ezen tapasztalat a hírükkel ellentétes. Vagy mindez azért van, mert felcsillant a szemük a sütik hallatán, vagy mert itt a karácsony és az ő szívük is megenyhül. A fene se tudja, de örülök, hogy nem akartak minket virgáccsal elkergetni. Bár azt hiszem, hogy azt is nagyon szeretnék, ha nem ragacsoznánk össze a konyhát úgy teljes egészében, meg el is mosogatnánk. Az első teljesítésében nem hiszek túlzottan, merthát mégiscsak rólunk van szó.
Háháááá! És a legjobb, hogy én kaptam a murisabb részét: az édességgyűjtést! Azzal a kéréssel, hogy vigyek rénszarvas, mikulás, vagy hóember formájú gumicukit. Nos, én részemről tűvé tettem a szénakazalt, vagyis igazából Roxmorts-ot. De rá kellett jöjjek, hogy zselés figurától eltekintve, ilyen azért nagy példányszámban nem létezik. Így úgy döntöttem, hogy veszek klasszikus macisat, és vagy csinálunk egy nagy barlangot, ahova betelepítjük őket téli álmot aludni, vagy másik eshetőségként Marie csak tud valami varázsigét, amivel átformálja őket, vagy valami konyhai módozatot. Mégis csak a nővérem, nálam azért sokkal okosabb. De a jó hír, hogy egy rakás szatyorral megpakolva érkeztem vissza múltkor a roxmorts-i hétvége után. Elég nagy volt a kísértés, ami hatalmába kerített minket Charlene-nel a sosk-sok finomság láttán. Végső soron pedig csak hangyányit csonkítottuk meg a felvásárolt készletet. Szerencsére mindenből többet vettem a kelleténél, így rávethettük magunk az édességhalomra, és mámorosan zabáltuk, és rágcsáltuk őket. Mintha tudtam volna, hogy ez lesz! Mert egy részét bezárattam a ládába ami az agyamnál állt. És megkértem drága barátnőmet, hogy dugja el a kulcsot, lehetőleg olyan helyre, ahol nem fogom megtalálni. Így is tett. És nem lett kíváncsi, talán először, hogy mit rejtegetek. Vagy már akkor is az játszott szerepet abban, hogy nem nyitotta fel a ládát, hogy nem emlékezett pontosan, hová is rejtette. Mert annyira jó rejtekhelyet talált, hogy ő sem találta meg. Úgy terveztem, hogy még nővérkém előtt megyek a konyhába, és kipakolok, de nem, ez nem jött össze. Ugyanis nem jutott eszébe hová is tette. Ajjaj! Égen-földön, fűben-fában, vízben-fölben, zsebben-szekrényben, mindenhol kerestük, mire előhúzta a hátsó nadrágszebéből az apró kulcsot. Mondhatnám, hogy halálra röhögtük magunkat, de nem.
Majd a következő pillanatban a konyha felé loholok egy kötényben, egy leggingsben, és egy nébileg elnyűtt könyékig érő felsőben, a nyakamban lógó, és a kezeimmel összefogott szatyrokkal (amiktől nem láttam ki). Valószínűleg ez a helyzet hozta, hogy a megbeszélt időpont után értem oda vagy fél órával, és konkrétan nemcsak beestem, hanem berepültem a konyhába, hiszen mikorra sikerült megragadnom vaktában a kilincset kissé hirtelen nyílt ki az ajtó, így hamarjában a földön találtam magam, és kirepültek a kezemból a szatyrok, a nyakamban lógóra pedig ráfeküdtem. Még szerencse, hogy gumicukor volt benne és mondjuk nemtojás, vagy törékeny cukor.
- Szia! - szólalok meg, miután észreveszem nővérem tekintetét.  Aztán a többi csomag után mászok, és próbálom összeszedegetni, ami kiborult, miközben a nyakamban himbálózik az az egy, és éppen, hogy nem csilingel, és énekli a Jingle bells-t. Feltápászkodva megpakoltan lépdelek az asztal felé, és könnyítek a terheimen, és egy mozdulattal levágom a cuccost az említett bútordarabra. Természetesen most is volt, ami a földön landolt, így az asztal alá kellett bújnom, hogy gyorsan felszedjem azt a pár zacsi édességet. Majd végre leporolhattam magam.
- Nos, hol kezdjük? - nézek a tesómra, aki kissé elképedt.

ઈ Zene: Ezt hallgattam
ઈ Note: bounce  :joooeg:
ઈ Gingerbead house picture: első házikó Very Happy
ઈ Words: 615


©️

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
19
Hozzászólások száma :
103
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 1999 karácsonya - Roxfort: konyha - Abi & Marie   Vas. Aug. 14, 2016 10:59 pm



   
Abi & Marie
Abi már vagy fél órája késik. Talán elfelejtette, hogy mára beszéltük meg a sütögetést? Nem hiszem, mert úgy tudom, hogy nagyon imádja ezt a részét az ünnepnek. Mindig is szeretett mézeskalácsot sütni, díszíteni és előtte megvásárolni hozzá a dekorációt. Éppen ezért voltam olyan kedves és hagytam meg neki az utóbbi feladatot, bár én is szívesen megvettem volna a gumicukrokat... Mégis, inkább átengedtem neki a lehetőséget, hiszen ő azért jobban ért már ehhez a vásárláshoz.
Unalmamban már egy könyvet vettem ki a táskámból vagy húsz perce, mert sosem szeretek unalmasan várakozni. Shakespeare Ahogy tetszik-je pedig úgyis mindig benne van a tatyómban, szóval meg vagyok mentve!
Az olvasásból Abi csodálatos belépője zökkent ki. Annyira meglep az egész, hogy továbbra is az asztalon ülök, kezemben a könyv és tágra nyílt szemekkel nézem végig a mutatványát. Ezt most vagy kitervelte, vagy... Nem, nem tervelte ki, ő van annyira béna, hogy ilyen szerencsétlen legyen. Az egyetlen dolog, amit nem értek, az az, hogy hogyan tudja így is megtartani a nyugodtságát... De most komolyan, ennyi esés meg bénázás után én már azt sem tudnám, hogy mit csináljak...
- Szia... Nem lett volna könnyebb, ha mindent bepakolsz a táskádba? -
érdeklődök, miközben szememmel követem húgomat az asztal alá. Még ez is... Néha tényleg elgondolkozok rajta, hogy ő meg én biztos testvérek vagyunk e, mert annyi mindenben különbözünk, hogy azt a listát talán napnyugtáig sorolhatnám... Amint újra előbukkan leszállok az asztalról és mosolyogva pillantok rá.
- Először szeretném elmondani, hogy talán kicsivel több sütit kéne itt hagynunk, mert mire visszaértem a suliba, összetörtek a tojások és kénytelen voltam a manóktól kérni -
vallom be neki ahogy megvakarom kicsit a tarkómat, mert ez az egész inkább vallott volna rá, mint rám. - Éppen ezért talán dupla adagot kéne sütnünk... Vagy triplát... Melyikre szavazol? Mert anyu küldött két receptet. Egyet a házhoz, ami keményebb és egyet a sima sütikhez, ami az a puha puszedliszerű, amit a mama szokott sütni, tudod - kérem ki a véleményét, s közben elkezdem keresni a táskámban a levelet, amiben a receptek vannak. Míg hallgatom Abi válaszát, addig sikerül is megtalálnom, majd kihúzom belőle a két papírlapot és a házikós leírást tartom meg a kezemben, a másikat pedig biztos helyre teszem - vagyis az ingem zsebébe.
- Kezdjük a házikóval, mit szólsz? -
pillantok mosolyogva húgomra. - Kell hozzá méz, liszt, cukor, vaj, szódabikarbóna, tojás és ugye egy tál - sorolom fel a dolgokat a papírról, s intek testvéremnek, hogy hozzunk ide mindent. Először az édességeket hátrébb tolom a hosszú asztalon, majd keresek egy gyúródeszkát, mert természetesen arra is szükségünk lesz, meg még néhány tepsire, de hirtelen csak hármat találok, de az elég is lesz.
- Megvan minden? - kérdezem, ahogy végignézem a hozzávalókat, majd a mézet beleöntöm a tálba. - Azt írja, hogy a meleg mézben... Szóval akkor ezt most fel kéne melegítenünk. Tanultatok már ilyen varázslatot, vagy nem? A gyakorlás sosem árthat, viszont ha nem, akkor csinálhatom én is... - nézek a sárgás színű, sűrű folyadékra, ahogy a tálban folydogál, mert persze, hogy itt lökdössük, hiszen olyan nyomin folyik... Abi még nem is tudja, hogy terveim szerint ő gyúrja majd a tésztát. Sosem szerettem igazán turkálni a hozzávalókban, fúj! Ha azon múlik, akkor akár fél órán keresztül is képes leszek majd vele veszekedni erről, ha azon múlik - bár remélem, hogy erre ne kerül sor -, mert a végén úgyis az lesz, amit én akarok.

   

   Zene: here || Megjegyzés: házikó recept, a maradék tésztából meg ilyenek ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
17
Keresem :
Apu és anyu, kviddicssztár, a srác a szomszédból
Hozzászólások száma :
46
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 1999 karácsonya - Roxfort: konyha - Abi & Marie   Vas. Aug. 14, 2016 11:04 pm


Marietta & Abigail

Gingerbread, gingerbread, gingerbread house...



- Deee.... Az lett volna, ha belefért volna, azonban próbálkozhattam volna a gyömködéssel álló hetekig is. És nem, nem leszek olyan hülye, hogy összetörjem a törhető édességeket - felelem mosolyogva. Közben azt gondolom, hogy inkább befalom őket. Bár ez mekkora ötlet! Eltöröm az édességeket, azzal mentegetőzöm, hogy csak megpróbáltam beleszenvedni a tatyómba, és, ami eltörött, azt simán megehettük volna.... Jajj, miért is nincs az időutazásra is valami varázsige? Mert időnyerőt sajnos nem kaptam. Azt sem tudom, hol gyűjthetném be... Na majd jövőre. Jövőre minden másképp lesz.
- Rendben, megérdemlik - felelem bólogatva. Majd mikor elereszti, hogy a tojások összetörtek már vigyorgok is. Mintha én csináltam volna! Nála is megmutatkoztak a bénázás első jelei... Ez nem jelenthet mást, minthogy átalakul... Elkezdünk majd hasonlítani! Szépen lassan.... Ö.... izé... inkább nem akarok ő lenni, és ő se legyen én! Nem akarok úgy viselkedni, mint Marie, az nekem nem megy. Ugye nem fogunk teljesen átalakulni. Legközelebb jobb, ha én hozom a tojásokat... is. Hiszen ezt meg kell előznünk. Így van: csírájában kell elfojtani a dolgot. És ha ez csupán annyiba kerül, hogy csak sütit kell sütnünk a manócskáknak, hát egye kutya! Ezért amikor felszólal a dupla adagért, én rögtön kibököm: - Triplát - még mielőtt ő kimondhatta volna. Ez a legkevesebb önmagamért. - Már, hogy mi melyikre? - ráncolgatom a szemöldököm. - A sütireceptek közül melyiket süssük meg még pluszban, vagy a tripla kontra dupla adagok közül kell választani? Hm... adagból tripla: kapjanak ők is egy házikót és a többi meg az ehető részlegből való legyen... a másikra.... ja, a másikra is most válaszoltam - a fenébe, ezek szerint kicsit halk volt az a triplám. Mit tegyek, ha a személyiségemről van szó? Nem tudok ordítozni, ez egy olyan helyzet volt, ahol inkább belesápadtam, és kiküszködtem a hallhatatlan szócskát.
Amíg én beszéltem, ő kutakodni kezdett, s csakhamar meg is találta azt a két okot, amiért ezt tette. Egy papír, meg még egy. Az egyiket, ahogy elővette, úgy süllyesztette el az ingzsebébe. Hm... Vajon mit szóla, ha eltűnne onnan? Nos, ha kivenném úgy, hogy rajta van, az túlságosan feltűnő lenne. Szóval másik lehetőségként megvárom, amíg leteszi valahova. Szerencsémre, ez nem fog megtörténni. Há! De nem gombolta be a kis zsebet. Csak le kell dobnom valamit, hogy lehajoljon, és könnyedén kiessen a helyéről. Itt az ideje, hogy kezdetét vegye egy kis karácsonyi móka. Na de ott a másik darab a kezében. Az államat a vállára helyezve szemlélgetem a fecnit. Mondjuk sok mindent nem látok belőle.... vagy rajta, ami különösebben kíváncsivá tesz.
Kérdésére újra csak bólogatok hevesen, kivillantva a fogaimat, az előbb kigondolt hecc leplezéseképpen... vagy éppen annak felelevenítésétől. Húúú.... És most, hogy hordárkodásra szánja el magunkat itt a remek alaklom. Azonnal lelököm az egyik édességes zacskót miközben ő a hozzávalókat sorolja. Természetesen igyekszem gyorsan odaérni a másik asztalhoz az említett hozzávalókért, és jól megpakolva szólok oda hozzá, mintha mit sem tudnék:
- Marie! Leesett valami? Felszednéd? Tele van a kezem, és nem akarok eltörni semmit - kezdem, mert hát igen, nálam erre nagy esély van mesterkedések nélkül is. Majd leteszem a rakományt az asztalra, és előre teszem a tálat. És rögtön az asztal alá kerülök oldalról, mikor ő előbújt onnan, és a hozzávalókra vetül a tekintete. És ezaz! Ott volt alatta az a kis lapocska, ennél mákosabb soha nem is voltam... majd amikor megszólal, iszonyatosan nagyot koppan a fejem a faasztal alsó felén. Ezek szerint még valami mást is csinált. Nekem meg sajoghat a fejem tőle. Fájósan dörzsölgetve a buksimat emelkedek fel. De legalább a papírdarab megven. Biztonságban van a zsebemben, egészen pontosan a kötényemben. Mióta teszen rájuk gombolható zsebet? Azóta, amióta megbűvöltem az előző pillanatban.
- Nem kell, csinálom én, megoldom - szabadkozok. Lehet kiszimatolta a "varázslásszagot", ezért akarja megmelengetni velem a mézet.... Istenem csak ne robbantsak, és ne csináljak belőle pálinkát. Bár azért a bűbájtan még a kevés tagú "Erősségeim" listán szerepel. No lássuk. A tál elé lépek a pálcámmal, és elmondom a varázsigét a kellő határozottsággal. Épp bőrrel megússzuk a dolgot, csak a méz lesz folyósabb pár másodpercen belül. - Nem a lisztet kellett volna előbb beletenni a tálba? Így kicsit fura lesz turkálnod benne... [/color]- gondolkodok el. - Akkor beledobálhatnánk a többit, és esetleg összegyúrhatnád, amíg én nekiállok a másik felének addig.... Vagy fordítva - jut eszembe, hogy abban az esetben semmi értelme nem volt a kis csínyemnek, de majd Marie választ. Remélhetőleg nekem kedvezően.

ઈ Zene: I'm living in a gingerbread house....
ઈ Note: bounce  :joooeg:
ઈ Gingerbead house picture: második házikó Very Happy
ઈ Words: 718


©️

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
19
Hozzászólások száma :
103
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 1999 karácsonya - Roxfort: konyha - Abi & Marie   Vas. Aug. 14, 2016 11:11 pm



   
Abi & Marie
- Miért nem használsz tágítóbűbájt? Nehogy azt mondd, hogy még eszedbe sem jutott, mert akkor még jobban kiakadok... És ha nem megy, akkor csak szólj és megcsinálom - ajánlom fel neki a segítségemet, bár úgy emlékszem, hogy egyszer már elvégeztem a varázslatot a táskáján. Miután kimászik az asztal alól egy sóhajtás kíséretében leszállok az asztalról, majd felvázolom neki a történteket. Eltört a tojás, manók adtak, hagyjunk itt több sütit... Lényegében erről van szó, a kérdés már csak az, hogy mennyit süssünk? Mármint, hogy hány adagot?Mosoly kúszik a számra, hogy Abivel egyszerre mondjuk ki a triplát. Ezzel az adagok száma már el is dőlt, már csak azt kéne kitalálni, hogy a házikó és a puha mézes receptjeiből mennyit készítsünk.
- Akkor mondjuk süssünk másfél adagot a házikó receptje alapján, mert úgysem tervezünk olyan óriási házikókat gyártani, igaz? -
mondom, miközben a két papíron futom át a számokat, majd mosolyogva pillantok hugicámra és úgy folytatom. - A puhából meg csináljunk dupla adagot, abból lenne így bőven - kacsintok rá, ahogy hozzáteszek még egy gondolatot. - Ráadásul akkor adhatsz belőle a szobatársaidnak is, biztos örülnének neki, meg én is viszek Cho-éknak.
Gyors döntés születik arról, hogy a házikókkal kezdjük, mert értelemszerűen azokhoz több időre is lesz majd szükség. Abivel gyorsan szemügyre vesszük a lapot, s közben én hangosan elmondom a hozzávalókat. Míg én rendet rakok az asztalon - vagyis inkább hátrébb tolom az édességkupit - és keresek gyúródeszkát meg tepsiket, addig testvéremnek azt a feladatot adtam ki, hogy szedje össze a hozzávalókat. Persze az én észjárásommal ellentétben ő nem több fordulóban tervezi idepakolni a dolgokat, hanem egyben, és most szépen egyensúlyozik a sok holmival a kezében, nehogy bármi is összetörjön. Egy "jaj de nem értelek néha" fejcsóválás kíséretében lehajolok a leesett édességekért, s közben felé pillantva azért teszek egy megjegyzést. - Tudod, nem lett volna muszáj egyszerre hoznod mindent, két fordulóban is lehetett volna - de mégis mit beszélek én? Úgysem hallgatna rám, a gumicukros zacsit az asztalra dobom a többi mellé, majd visszamegyek az asztal végéhez, ahol már ott várnak rám a hozzávalók. Egyből beleöntöm a tálba a 375 gramm mézet, majd szólok Abinek, hogy lehetősége van most egy kicsit gyakorolni, ha van hozzá kedve. Apropó, hol van Abi? Nagy koppanás az asztal alól. - Mégis mi a fészkes fenét művelsz odalent? Már rég felvettem azt a gumicukrot - de szerencsére viszonylag hamar felbukkan a szőke hajzuhatagával, majd fel is ajánlja, hogy csinálja ő. Oké, ezt most értékelem, bár kissé tartok, hogy túlmelegíti az aranysárga, ragadós szirupszerű löttyöt és az buborékolni fog, de inkább gyorsan elhessegetem a gondolatot. Képes lesz rá, meg tudja csinálni, hiszen mégiscsak az én húgom...
Ellépek a táltól, hogy ő odaférhessen hozzá, és a biztonság kedvéért azért még egy lépést hátrálok, mert sosem lehet tudni. Míg ő elvégzi a varázslatot, én továbbolvasom a receptet és kimérem a többi hozzávalót. - Hm? - pillantok fel, mikor megjegyzi, hogy furán néz ki... Biztos elcseszte, kissé aggódva lépek közelebb, hogy megnézzem, és elnevetem magam, ahogy közlöm vele a tényeket. - Nem cseszted el, ennek így kell kinéznie. Nézd, beledobod a vajat - miközben mondom, csinálom, így a 15 dekás vajkocka is a tálba kerül, majd megfogok egy fakanalat és elkeverem benne. - Látod, elolvad benne, mert meleg a vaj, ezért volt szükség erre az egész mutatványra. De most már beledobhatunk mindent és jelezném, hogy mindegyiket te fogod gyúrni... Azt hittem megjegyezted már, hogy én mennyire utálom ezt a részét a sütésnek - világosítom fel, hogy én bizony nem terveztem turkálni a cuccokban, az majd az ő része lesz és közben beleöntjük a már kimért többi hozzávalót, majd én még teszek bele néhány fűszert, hátha végül a házikó sorsa az lesz, hogy megeszik, mert ez esetben az is kell, hogy finom legyen.
- Na drága, gyúrhatod! Én meg addig összeállítom a másik tésztát is -
kacsintok a húgomra, majd az ingem zsebébe nyúlok a receptért. Nincs ott. - Meg mertem volna rá esküdni, hogy ide tettem - gondolkodok hangosan. De ha nincs ott, akkor mégis hol? Talán ki sem vettem a táskámból? Elkezdek kutatni benne, de a tágítóbűbájnak köszönhetően olyan, mintha tűt keresnék a szénakazalban. Ez így nem lesz jó... Egyszer elolvastam azt is, tehát elkezdek kutatni a fejemben. Mézeskalácsrecept. Nem a házikó... Megvan, bögrés... Kell egy bögre, tanácstalan fejjel teszem a fehér kerámiát magam elé, a második tál mellé. Liszt, szódabikarbóna, vaj, méz, tojás, fűszerek, porcukor... - Már csak az arányok kellenének... - tűnődöm továbbra is, ahogy a memóriámból próbálom kihalászni a szükséges adatokat. Az biztos, hogy kell három tojás, mert ez megmaradt bennem, így azokat külön készítem, azonban a többi annyira ötletem sincs. - Abi, nem láttad a másik recept papírját? - bukik ki belőlem a kérdés. Azt hittem, hogy sikerül összehoznom anélkül is, de nem, ahhoz legalább kétszer kellett volna elolvasnom. Remélem, hogy meglesz, mert nem tudom, hogy különben mit csinálunk... Majd rögtönzök? Az is egy megoldás lenne...

   

   Megjegyzés: házikó recept, szarvasok, sima recept||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
17
Keresem :
Apu és anyu, kviddicssztár, a srác a szomszédból
Hozzászólások száma :
46
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 1999 karácsonya - Roxfort: konyha - Abi & Marie   Vas. Aug. 14, 2016 11:31 pm


Marie
& Abigail

Gingerbread, gingerbread, gingerbread house...


- Ööö.... - na igen, nem fogok... nem merek belekezdeni sem, nemhogy a mondaton magán gondolkozzam. Nem, nem jutott eszembe, megcsinálni bezzeg meg tudom. Igen, inkább egyensúlyoztam a csomagokkal, amik mögül valójában alig láttam ki egész út alatt, ha Charlene nincs, hamar a földön találhattam volna magam kiborult, összetört édességek társaságában, amik szanaszét hevernek körülöttem. Elismerem, vicces volt annyira megrakodva visszatérni a Roxfortba, mint egy málhás szamár.
Az adagjavaslatára zavartan bólintok. Először is, egy nagy házikó is sok, nem ám még kettő, viszont két apróval még talán mi is meggyűrkőzünk, ki lehet vele egyezni ebben a formában, és olyan aranyosan fog festeni egymás mellett a két töpörödött kuckó, mintha máris otthon lennénk apuék mellett. Na és a szobatársaim.... Egyszerűen odalesznek a gyönyörtől, hogy sütivel tömöm őket, feltéve, ha nem rontjuk el, és nem is hagyjuk odakozmálni. Visszatérve arra a társaságra, nem is tudom van-e olyan abban a szobában, aki nem édesszájú, aki nem veszik meg mindenféle nyalánkság láttán. Arról pedig már nem is beszélek harmadik okként, hogy azért támogatom még a "több adagot a manóknak" programot, mert nem akarok Marie lenni. Azt... azt.... azt nem viselném el. Sőt szerintem ő se, hogy helyet cseréljünk. Van egy pár ilyen film, de ha lehet mi ne... Mi maradjunk ki az ilyen történetekből.
Nővérkém közben bekészülődik az asztalon, míg én teszem, amit kér. Persze egyhuzamra, hogy azért mégiscsak ne tűnjön jogtalannak a kérésem, hogy felhalássza a földről a kupacot.
- Deee... Elbírok én vele - naná, mivel el kell bírnom vele a csínyem érdekében, különben mi oka lenne hajolgatni, he?
- Semmit - emelkedek fel sebes tempóban, mintha tényleg rosszban semmi rosszban nem sántikálnék... mondom mintha...
Aúúúú... Ez... ez fáj... Rendben, oké, ha ez volt az ára, elfogadom. Ez még bőven belefér a történetbe, amúgy sem biztosan én lennék, ha nem ez történik.
Persze megint bennetalálom magam valamiben. Egy újabb varázslatban. Mézet forralgatni... át jó... A tálhoz lépve igyekszem teljesíteni a kérést. Nem vallhatok kudarcot... Elvégre Marie... Nos, a bűbájjtan tényleg egy olyan tárgy, amiből jó vagyok, de ha elszúrom. Hajjaj!
- Így? - kezdek értetlenkedni a lötylögő, aranysárga mézet látva a tálban. - Óóóóó! Izé... gyúrás... igaz is, ez olyan, mint Te meg a sárga - vigyorgok a nővéremre csillogó szemekkel. Megnyugtató azért a tudat, hogy nem rontottam el, ez tényleg jó hír. Huh... Van olyan, ami nekem is megy ám, háh!
Amikor ráuszít az összedolgozatlan tésztára, szemezni kezdtem vele. Feltűrtem a ruhám ujjait, úgymond nekigyűrközve, megfogtam a tálat, aztán uccu neki!
Au... Ez meleg. Természetesen a mézbe nyúltam. Naná, le szerettem volna forrázni a kezem, ha már így adódott az alkalom. Abi, te sosem tanulsz semmiből, és már megint skizofrénkedsz.
Ahogy meghallom a mormolását sunyin elmosolyodom, a hajamtól nem látszik az arcom, így mindez a nővéremnek sem tűnhet fel. Háhá! Most... most beleugrott a csőbe. De ahogy pakolódás zaját hallom. Lehet, hogy ez mégsem állította meg? Fél szemmel hátrapislantok, hogy mi a helyzet, de még mindig dolgokat szedeget elő... Marie fejből tudja a receptet, mint valami verset? Megdobban a szívem mikor rákérdez, hogy láttam-e valahol, már tényleg azt hittem, hogy minden céltalan volt. Halkan kucogni kezdtem, majd próbáltam magamra ölteni némi komolyságot, hogy úgy kérdezzek vissza.
- Az... az nem nálad volt? - kérdezem tőle, még mindig a frizurám mögé rejtőzve. Ilyenkor jövök rá, hogy milyen jó dolog is az, hogy van, valószínűleg elég kifejező, és örömteli, már-már ördögi képet vághatok. Még talán a kezemet is dörzsölgetni kezdeném, ha nem lenne merő egy trutyi.
words: 561
note: Hűűűű.... Na ez nagyon sokára lett, amiért elnézést, dehát... 111. csak neked mehet, és máshol nem is én jönnék... Very Happy Ez egyelőre rüvid, úgyhogy abban reménykedek, hogy továbbra is tartjuk magunkat a szokott időintervallumhoz, vagy átlépjük, addig meg majd kicsit meggyömködöm további tartalommal, és lecsiszolom itten a dolgokat. Very Happy De 111. :joooeg:  :_Love_:  :jessz:  :biglove:
music: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
19
Hozzászólások száma :
103
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: 1999 karácsonya - Roxfort: konyha - Abi & Marie   Szomb. Okt. 29, 2016 4:31 pm



   
Abi & Marie
- Szóval tényleg nem jutott eszedbe? Merlinre Abi, boszorkány vagy, néha igazán gondolkodhatnál ehhez méltóan - oktatom ki kicsit, mikor csak egy egyszerű "őzést" kapok kérdésemre válaszul, ami egyébként mindent elmond. Egyből rájöttem, mert a hozzá csatlakozó arckifejezés is beszédes volt, láttam rajta a meglepettség szikráját, amit valószínűleg próbált volna nem kimutatni, hogy ne égjen be előttem, de ismerem már őt, hiszen a kishúgom, egy ilyen apró trükkel nem tud átverni.
Az adagokat illetően örülök, hogy gyorsan egyetértésre jutunk, hiszen valljuk be: két kisebb házikót sokkal könnyebb elkészíteni, mint egy nagyot, mivel a lapok könnyebbek, így a gravitáció sem húzza olyan erősen szóval... A lényeg az, hogy tényleg kisebb erő vonzza majd lefelé és így kevesebb az esélye annak, hogy eldől, elrontjuk, meg hasonló szépségek. A mézeskalács házikó nem gyerekjáték, anya és a nagyi már azért profik benne, mert olyan sokat csináltak, de mi még nem igazán. Talán most állunk neki először ennyire egyedül az egésznek azt hiszem, szóval kíváncsi vagyok, mégis mit tudunk összetákolni.
Azon, hogy Abi levert valamit, meg sem kéne lepődnöm és inkább örülnöm kéne, hogy csak egy zacskó gumicukorról van szó és nem egy vázáról mondjuk. De tényleg, nem is emlékszem olyan időszakra nagyon, amikor ne csinált volna csak egy apró bénázást is. Csodálom is, hogy még nem döntött fel mondjuk egy páncélsort valamelyik folyosón, pedig arról azért biztos hallottam volna, figyelek a húgomra és igyekszem képben lenni azt illetően, hogy mi történik vele. Most azonban mindenre számítottam csak arra nem, hogy egyszerre hoz ide mindent, így amikor lehajolok a gumicukorért érthető, hogy aggódva pillantok felé és még szót is ejtek arról, hogy akár két fordulóban is ide pakolhatunk. De nem, ő mindent egyszerre hoz és te jó ég, nem ejtett le semmit! Hát ez kész csodának számít!
Ezt követően az események kicsit felgyorsulnak, a méz gyorsan a tálba kerül és Abi is beveri a fejét az asztalba mint egy kisgyerek, aki olyan helyekre nyúlnál, ahova valójában be sem fér és boldogan áll fel, hogy bejutott, de aztán szépen beüti a fejét, hogy hát az még sincs úgy, nincs elég magasan a plafon. Úgy gondolom, húgomra mindig is ráfér egy kis gyakorlás, így megörvendeztetem hát egy kis feladattal, amit sikeresen teljesít, s ezért büszke lehetek legalább rá. Szép is lett volna, ha a méz irtelen kibuggyant volna mondjuk a tálból vagy ki tudja még mik történhettek volna, amik szerencsére nem történtek.
- Így... Elég fura, de biztos csak azért, mert ilyen állagban még nem találkoztunk a mézzel. Vagyis szerintem ezért, de elvileg így kell kinéznie igen - nyugtatom meg, mikor értetlenkedve nézi a kelleténél most már hígabb mézet, majd a gyúrási feladatot szépen áthárítom Abire, mert én sosem szerettem ezt a részét a sütögetésnek, mármint a nyers hozzávalókban való turkálást. Urgh... Undi.
- Körülbelül - mondom mosolyogva a sárgára tett megjegyzésre. - Csupán annyi a különbség, hogy a sárgát magamon és a közelemben nem viselem el, a gyúrást pedig sosem csinálnám, mert uugh... Tudod, turkálni a sok cuccban... Öööö... Érted te ezt biztos - vigyorodom el a végén. Azért legbelül mindenkinek vannak ilyen mondhatni hóbortjai, mint az, hogy én nem csinálom meg a gyúrást, Abinek is tuti van csak most nem jut eszembe, ilyen tipikus lányos hülyeségnek lehetne mondani ezeket a dolgokat na.
Miközben a húgom összegyúrja a házikós tésztát, addig én összerakom a másikat, vagyis összeraknám, ha meglenne a papír, amit emlékeim szerint a zsebembe tettem, de most nincs ott. Mégis hova hoppanálhatott magától? A zsebem nem tágítóbűbájas, szóval meg kéne lennie annak, amit belerakok, de nem, nincs ott... Jó, igazából a hozzávalókra emlékszem, meg ara, hogy három tojás kell hozzá - elvileg -, de ebben nem vagyok biztos, szóval tanácstalanul nézek a lisztet és barátait, hogy mégis mi legyen. - Én is így emlékszem, de... De lehet, hogy mondjuk leraktam valahova, vagy... Vagy leesett - ötletelek hangosan, s elkezdek kutatni, először magam körül. - Nem látod arrafelé? - kérdezem Abitől, miközben az asztal alatt nézelődöm, sikertelenül.

   

   Megjegyzés: házikó recept, szarvasok, sima recept||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: 1999 karácsonya - Roxfort: konyha - Abi & Marie   

Vissza az elejére Go down
 
1999 karácsonya - Roxfort: konyha - Abi & Marie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hull a pelyhes fehér hó avagy Gundan karácsonya
» Karácsonyfa
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karácsonyi event
» Étkező és konyha [régi]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Távolabb :: Időnyerő-
Ugrás: