Én?! Ők engem! Az orosz maffia! Mindenütt ott vannak... Mindenütt!
Hozzászólások száma :
49
Hírnév :
0
Tárgy: Natie & Paul Kedd Okt. 04, 2016 11:50 pm
Natie & Paul
Jóslástan. Ma ő tartotta az órákat, mert Trelawney... Nos, arról nem beszél, hogy pontosan miért. Rá meg úgyis ráfér a gyakorlás, ha egyszer teljes értékű jóslástan tanár akar lenni. Igaz, nem teljesen biztos benne, hogy az akar lenni, de lévén, máshoz nem ért eléggé... Ez pedig megadja neki az illúziót, hogy rendes polgári állása lehet, és soha senkinek sem fog feltűnni. Mi több, nem csak maga mögött hagyja a múltat, de el is felejti. Még egy korábbi óra alatt jelezte a lánynak, hogy szeretne beszélni majd vele az órák után. Az akkor misztikus helyről származó bátorsága mostanra viszont bántó bizonytalanságba fulladt. Végül is, mi a francot mondjon, és miért? A lány jóban van Anne-nel, és ez önmagában ok arra, hogy ő maga is jóban akarjon lenni vele, de megeshet, hogy nem a legmegfelelőbb végét ragadta meg a dolognak. Már mindegy. Ha kopogtatna bárki is, engedékenyen szól ki, hogy kerüljön csak beljebb, ha a vártaknak megfelelően Ms. Edwards az, akkor int neki, fáradjon csak be, és üljön le. – Áh, Natalie! Reméltem, hogy eljön... Jöttél! – köszönti. Enyhe - na jó, annyira nem enyhe - orosz akcentusa kiérződik még most is, és néha a nyelvtannal is vannak problémái, noha ezt alighanem a legtöbb diákja már megszokta - és alighanem jó néhány vicc tárgyává is teszi a háta mögött, de erről nagyvonalúan nem vesz tudomást. Akárhogy is, a megszólítással világossá teszi, hogy nem hivatalos ügyről van szó, hiszen a lány jó barátja Anne-nek. Ő meg a fiúja. Elvileg, épp csak mostanában... Nehéz ezt még gondolatban is kimondania, hát még szavakban. Még az ajkai közt füstölgő dohány sem tudja egyszerűbbé varázsolni a képet. Felül a tanári asztalra, int a lánynak, bátran foglaljon helyet valahol elől. Ő maga az iskolai egyenruhát viseli, ház megjelölés nélkül persze. Cipője egyszerű fekete műbőr. Egy hosszú pillanatig hallgat, így kellemetlen, már-már kínos csend telepszik a teremre, amíg a lány az ajtótól elsétál a terem elejébe, már, ha elsétál persze. Megköszörüli torkát. – Azért hívtalak, mert... Szóval Anne-ről van szó. – kezdi – Ő mostanában olyan... Furcsa – kezdi. Azt nem tudja, hogy mindenkivel vajon, vagy csak ővele, de a kínzó gondolat már ott lüktet a levegőben, kimondatlanul is. Megcsal?
Kezdőlap
