R i d e & D i e - Mr. Rosier

Hozzászólások száma : 14 Hírnév : 0

“Aphrodite is walking through the halls. Shimmering like a scalpel. "Steinman... she calls, Steinman i have what your looking for just open your eyes." And when i see her she cuts me into a thousand beautiful pieces." - Dr. J. S. Steinman

A ház gyermekkora mesekönyveire emlékezteti, melyben a fényes ablakok mögött igazi családok élnek- egy ilyenből vette az ábrándjait is, szűnni nem akaró reménykedéssel arra, hogy talán csak idő kérdése, és része lehet benne, miért ne érdemelné meg? Fogadásokat kötött magával: ha egy álló nap kibírja, hogy nem iszik semmit, esetleg csak bal lábon közlekedik, csak visszafelé beszél, apja majd átlépi a távolságot, és ő elfoglalhatja a helyet, amelyet tévedésből tagadtak el előle eddig.. Sosem következett be, az a könyv mára a hamunál is kevesebb lett, és Astoria nem tévesztette mégsem szem elől a célt, melyhez most a poklok kapuján vezet az út. Nem tetszik neki a ház, ha megkérdeznék, ajkai börtönné záródnának őszinte véleménye előtt, de lényegében nem is számít, hogy vés bele a skót táj a szép Franciaországhoz szokott elméjébe, hogy csúfolja az esőtől átnedvesedett talaj a cipője sarkát. Elalszik megvetése a szükség tenyerén, hátrahatja a köpenye csuklyáját, és úgy tekint végig az alant elheverő dombokon, a kúrián, mintha királynő lenne távoli földekről szalajtva, ki jogos birtokára tér haza... De az is lehet, hogy ő mindennel kapcsolatban így érez.
- A gazdádhoz jöttem. Jelentsd be neki, hogy Astoria Arkell megérkezett, köszönöm. - már az előcsarnokban áll, átadja a kabátot a házimanónak, udvariasan körbenéz. Műgyűjtő, szemei átsuhannak a berendezésen, vonásai a helyükön maradnak: inkább marad Klimt egyik gyönyörű, nyugalmas nőalakja, mint Bosch keze munkája. Máskor kimért jellemével nem ütközik a köszönöm szó használata a személyzet felé, habár hosszas beszélgetést bizonyára nem kezdeményezne a lénnyel, mindennek megvan a maga helye. Abban közel sem biztos, hogy az övé ebben a hideg országban van, de az üzlet és a bosszú, amely olyan jól megfér egymással, ide vezette.
Egy felkéréssel kezdődött, ahol a kliens kissé szórakozottan lapozgatta a hatalmas könyvet, melynek minden lapja életre volt képes kelni az ujjak alatt : emez rózsák közé rántotta az ember koponyáját, erőszakosan és csábítóan, mert az illat nem tűrt vetélytársat, míg amaz a citrusok frissességével, kókusszal, a homok meleg párájával ringatta az orrot. A varázsló annyira belefeledkezett, hogy szinte észre sem vette a nőt, utólag úgy magyarázta, azért, mert festménynek nézte. Astoria nem válaszolt a verbális simogatásra, de a munkát elfogadta. Akadályokba csak akkor ütközött, mikor beszerzői tájékoztatták, miszerint a baziliszkusz mérge nem olyasmi, amit akár az ő két szép szeméért prezentálni tudnának, a kérése egyébként is illegális Angliában..
Ha eddig éppen foglalkoztatta volna a végleges letelepedés, ami már amúgy is hosszú és gúnyos mosolyokat húzott elő belőle, mostanra biztosan elmúlt volna a hevület, a feladatot azonban meg kell oldani, és ehhez a segítség egy cetlire hanyagul felfirkantott nemes nevében testesült meg. Nem tetszik neki a fogadtatás, de megbocsájtani kénytelen lesz érte, mivel nem jelezte előre pontosan a látogatás időpontját, sem az okát. Nem mintha az Arkell név ne keltett volna rögtön érdeklődést, olykor rettegést az emberekben, amiért nem hibáztatta őket, elvégre hajdan abban a bizonyos házban is felkorbácsolta az érzékeket minden levél, amely ilyen címzéssel íródott.. De az mindig, kivétel nélkül a szokásos összegről szóló megállapodás teljesítéséről szólt, a szolgáltatás élt tehát tovább, és az évek folyamán így nevelte rá apja akaratlan is arra, hogy az Arkellekből a kevesebb bőven több, mint elég.
Egyelőre türelmesen várja a ház urát, akiről úgy tudja, meglehetősen fiatal, és meglehetősen kompetens is, ami már önmagában kellemes tulajdonság egy olyan királyságban, ahol az apja és a bátyja hatalomhoz juthattak. Vajon a britek nem ismerik a pszichopata kifejezést? Az ízlés mellett esetleg ezt is törölték szótáraikból évszázadokkal ezelőtt? Szembetűnik arca az egyik fénylő felületen, szembe a hűvös vonások, a fehér ruha, a most is viselt egyszerű, de árulkodó gyűrű: többet nyerhet és veszíthet Sidrus Rosier egy üzletnél ma este.

Hozzászólások száma : 8 Hírnév : 0

Fehér félmosoly kúszik az arcomra, amikor félreteszem a mai napi Prófétát, amit csak kora délutánra tudtam teljesen befejezni. Semmi nincs benne, semmi lényeges, ami érdekelne, a semmi pedig jó. A kapcsolataimnak köszönhetően tudni szoktam mindent a plebsz előtt, mind a halálfalókat, mind az üzletet illetően. Amikor mégis az újságból kényszerülök értesülni valami fontos, engem érintő dologról, az olyan, mintha egy hideg kéz szakítaná át a hasfalamat, hogy azután megcsavarja a belsőszerveimet. Persze, az informátoraimnak sem kellemes az a napja utána, de ez igen kevés vigaszt szokott nyújtani.
Belekortyolok a teámba, és hátradőlök a karosszékben, miközben kinézek az ablakon, egyenesen a magányos tölgyre. ARRA a tölgyre. Elgondolkoztam rajta, hogy kivágatom, miután anyám létrának használta ahhoz, hogy megszabaduljon tőlem, de végül úgy döntöttem, hogy maradhat, végül is nem az ő hibája. Jó döntés volt, ma is szembesülök vele, hogy ennyi év után a fa és a hozzá fűződő emlékek már csak undorral képesek eltölteni, más érzelmet nem nagyon váltanak ki. A kísértet, ami ott született, ma már nem jelent sokkal többet, mint egy idegesítő kopogószellem, amit csak a minimális empátiaérzékem miatt nem űzök el.
Miközben befejezem az ebédemet, az eszem végig Astoria Arkell körül jár, akinek kissé megzavart a levele, ami szerint idejön. Nem tudom, hogy miért nem tartja pontosan az aurorparancsnok a lányával a kapcsolatot, de mégis kellemetlen, ha egy magamfajta embert ilyen rokonsággal rendelkezők látogatnak meg. Elvileg védve vagyok, érinthetetlen a hatóságok és a törvény számára, de nem vagyok annyira arrogáns, hogy ez teljes biztonságot jelent.
Félreteszem a gondolataim, és kinyitom a Karnaki szfinx című könyvet, amit hatvan éve foglaltak le, miután megpróbálták mugli piacra dobni, és amit mostanában igazán nehéz megszerezni az író meglehetősen megkérdőjelezhető kutatási módszerei miatt. Az én példányom annyira újnak tűnik, hogy rátennék egy nagyobb összeget, hogy a nyolc orgazda közül egyik sem olvasta el ezt az igazán rendkívülinek mondható könyvet. Szégyen, hogy egyesek csak a pénzt látják mindenben.
Nem jutok túl sokáig a félig tudós-félig orvvadász Emeth Smithweck könyvével, amikor az egyik házimanóm megszólít, hogy megjött a vendégem. Muszáj megint várnia ennek a könyvnek, és valószínű elölről kezdem a fejezetet, ahogy mindig, amikor félbeszakítanak. Nem szeretem, ha valaki időpont nélkül jön, ezt csak a Nagyúrnak, a családomnak és a barátaimnak szoktam elnézni, de eldöntöttem, hogy ma kivételt teszek. Ms. Arkell egyaránt lehet hasznos és jelenthet valódi problémát számomra, úgyhogy ostobaság lenne ignorálni.
Felveszem a legszebb mosolyom, megigazítom a rajtam lévő bordó talárt, azután elindulok a lépcső felé, amin leérve a gótikus stílusban épült hallba érek, ahol a vendégem vár. Első pillantásra megállapítom, hogy csinos, és ha kicsit rosszkedvű is, nem tűnik olyan ijesztő jelenségnek, mint Arkell parancsnok. Ez persze nem jelenti, hogy nem jelent fenyegetést, a külső sokszor csal, elfedi a valóságot. Mégis, lehet belőle olvasni azért valamennyit, ha az ember értő szemmel van megáldva, és próbál rájönni, mik a másik céljai, legmélyebb vágyai.
- Kellemes, napot, Ms. Arkell! Remélem, hogy könnyen idetalált.- felveszem a legkedvesebb mosolyom, amiért tudom, hogy sok griffendéles próbált megütni, mert a szívük mélyén érzik, hogy nem őszinte. Való igaz, hogy nem az: nem szeretem a formaságokat, különösen egy olyan látogatóval, aki talán kellemetlenséget fog okozni. Néha ez kifejezetten kínzásnak tűnik, én magam is szeretem alkalmazni olyanokkal, akik valamit elrontottak.
Leérek a vendégem elé, és eltüntetem a mosoly nagyobb részét az arcomról, csak egy viszonylag szelíd, általánosan barátságos kifejezést hagyok meg rajta. Nem szeretek hazudni, az ilyen udvarias gesztusok pedig önmagukban is hazugságok, mert akit tényleg szeretek vagy tisztelek, megtisztelek egy valódi mosollyal.
- A dolgozószobámban nyugodtan beszélhetünk.- elindulok vissza a lépcsőn, miután egy kézmozdulattal jelzem neki, hogy kövessen, azután az első ajtón jobbra befordulok apám régi dolgozószobájába. Régen egy tiltott hely volt, ahová beszökni kaland volt, aminek gyerekkoromban csak néha, tizenévesen pedig egyre többször hódoltam, anyám halála után viszont eltűnt a misztikum, amikor már a minibárért jártam be ide. Most pedig az enyém, ahogy minden más is a házban, köztük ez a dolgozószoba is. Nem nagyon rendeztem át: magas, kétszárnyú mahagóni ajtó, felette az első Rosierről készült festmény, régi vörös szőnyeg, vitrinek mindenféle tárgyakkal, egy nagy íróasztal, egy-egy székkel a két oldalán. Miközben leülök a belső, ablak felőli székbe, szembe a vendégemmel, egy pillanatra eszembe jut, hogy apám valószínű itt ült volna, én pedig a lány helyén, amikor leszid valamiért. Már ha valaha lett volna lehetősége látni engem.
- Szeretne valamit, Ms. Arkell? Teát? Kávét?- az egyik házimanóm besétál, ahogy szokott, amikor vendégem van, és miután meghallgatja az utasításait, megvárom, hogy elhagyja a szobát. Nem hiszem, hogy elárulna, hogy fizikailag képes lenne rá és hogy megvan hozzá az akarata, de túl könnyű varázslattal kitépni valamit a fejükből hozzá, hogy megbízzak benne. Talán megtaníthatnám okklumenciára, de amellett, hogy nem tudom, képes-e rá, túl sok időbe kerülne feleslegesen.
- Nos, Ms. Arkell, miben segíthetek önnek?

Hozzászólások száma : 14 Hírnév : 0

“Aphrodite is walking through the halls. Shimmering like a scalpel. "Steinman... she calls, Steinman i have what your looking for just open your eyes." And when i see her she cuts me into a thousand beautiful pieces." - Dr. J. S. Steinman

Követi, akár a pokol legmélyére is - rég nem bántja lelkét semmi kegyetlenség, amit a Rosierekről beszélnek, elvégre csak brit ajkak azok is, amelyeken születik az efféle pletyka.. Mit tudhat még ez az ország, amely megváltoztatná a véleményét róla? A gazdag történelem, a leplek alatt forrongó szenvedély, mely rögtön kimért, roppanó gerincet eredményez, amint kikerül alóla? A kultúra, mely előszeretettel merítkezett a franciából, mégis úgy tagadja, mintha bűn lenne? Talán megtanulta volna szeretni, ha nem veti ki magából azelőtt, hogy megpróbálhatja, de a ködös Albion sosem nevezi majd gyermekének, sosem hagy majd neki nyugtot, csak a sírban. Valaki más sírjában..
A fiú nem kelti fel az érdeklődését, már ami a külsejét illeti: nem férfi még, nem gyermek már, sápadt vonásaiban ott él Skócia minden öröksége, de semmi fény, halott erdők sóhajtanak benne utána, kiszáradt patakmedrek. Van egy kisugárzása, elismeri, de talán kár is fizikai testén merengenie, szelleme miatt van itt, az lehet hasznos számára. Ő, aki sosem utasít vissza efféle felkéréseket, mindig végletekig hajszolja lehetőségeit, és a fiú ezek egyike - sokkal sötétebb alakokkal is üzletelt már, félnie tőle a legkevésbé sem érdemes.
- Önnek is jó napot, Mr. Rosier. Hogyne, a háza eltéveszthetetlen. - az angoltól elütő módon ejti a Rosier nevet, meg sem próbálja palástolni vélhetőleg inkább anyanyelvét, a franciát. Visszásnak hathat a szigetországban, mely kényes a nyelvére, őt azonban ez a formalitás nem érdekli annyira, hogy kiszolgálja igényeiket benne: úgy viseli a furcsaságot, mint más a koronát szokta. Második mondatáról elsőre nem derül ki, hogy bók, vagy inkább rosszallás szülte-e, de valószínűleg egyébként sem érdekli a ház urát annyira, hogy fejtegetni kezdjen egy ilyen üres frázist a köszönés után. - Akkor odavezetne, kérem?
Látta már valahol azt a mosolyt, de nem tudná megmondani, honnan olyan ismerős. Őszintének nem őszinte, udvariasnak igazán nem udvarias, nem nehéz belőle arra következtetnie, hogy elsőre nem szívélyesen fogadott vendég, de ezt megszokta már, nem is várja el. Talán éppen azt találná különösnek, ha valahol tárt karokkal invitálnák, túláradó lelkesedéssel.

Hogy kevéssé szimpatikusnak találja az intő gesztust, nem teszi szóvá, csak követi a fiút beljebb az épületbe, emlékezvén arra, hogy valahol távol, egy francia szalonban most valaki a karját tartaná felé, és úgy kísérné maga mellett.. De ez egy másik ország, más szokásokkal és más tartással, és itt még mindig jobb a helyzet, mint a tengeren túl ringó kontinensen, ahol úgy rettegnek a varázstalanoktól, mint a vérfarkasoktól, holott épp olyan veszélyesek, mint amazok nappal. Rég eldöntötte, hogy nem kíván olyan légkörben élni, mely indáival ilyen szűkre szabja a levegőjét, ezzel szemben Sidrus Rosier udvariatlansága már elhanyagolható tényező.
- Egy kávét, feketén. Köszönöm. - haloványan elmosolyodik, aztán helyet is foglal a kínálással párhuzamosan, és megint levonja a következtetést, hogy elvileg szülőhazája több, mint bizarr ország. Teát inni üzletkötéshez, mintha csak keleten lennének? Azt még ő sem kedvelte, hogy választott honfitársai ilyenkor már bekészítették a pezsgőt, mintha rögtön ünnepelni lehetne, holott el sem dőlt semmi.. A szemében a fiú máris lépett egyet a ranglétrán.
- Szeretném, ha tudná, mielőtt bármi mást mondok: tisztán üzleti szándékaim vannak, és semmilyen módon nem állok kapcsolatban a főparancsnokkal. - direkt nem nevezi meg az apjaként, holott nyilvánvaló a vérségi kötelék kettőjük között - Úgy értesültem, hogy ön, vagy a családja képes beszerezni olyan, varázslényektől származó anyagokat, melyek ebben az országban kevéssé legálisak. Cáfoljon meg, amennyiben tévedek..
Áthatóan néz a partnere szemébe, szinte a nyelőcsövéig lát, beleássa magát, igazmondásra kényszerít - valódi legilimenciáról azonban szó sincs, nem él efféle praktikákkal. Ezúttal nem tölt az időt a berendezés méltatásával sem, az sokkal inkább mozgatja, tévedett-e a fiú férfiasságával kapcsolatban..?

Hozzászólások száma : 8 Hírnév : 0

Udvariasan mosolygok Ms. Arkell megjegyzésén, amit más ember társalgási fordulatnak nézne, de én fejben darabokra tépek a gesztusaival együtt. Gyerekkoromtól harcolok szavakkal, tudom, hogy ez a nő sem különbözik tőlem ebben, ez a nevelés mindenkiben benne van, aki bármilyen arisztokráciát képvisel: aranyvérűek, félvérek, angolok, franciák, portugálok, ebből a szempontból egyre megy. Még a koboldok is tudnak szavakkal harcolni. Egyelőre viszont nem tudom, miért ejti franciásan a nevem: azt akarja elhitetni, hogy rossz az angolja, vagy burkoltan gúnyolódik? A ház eltéveszthetetlensége hordoz-e magában második, burkoltabb üzenetet? Fenyegetés, sértés, vagy csak egy ártatlan kifejezés?

– Nekem csak vizet. Köszönöm.– elveszem a vizet, amibe éppen csak belekortyolok, azután az asztal sarkára teszem a poharat, hogy ne legyen közöttünk. Már az italválasztás is sokat elárul egy emberről: miközben csendben várom, amíg a házimanó felszolgálja a néhány másodperc alatt elkészülő kávét, elgondolkozok rajta, hogy ez vajon a fáradtság jele. Van, aki szereti ezt a keserű italt, de én csak akkor iszok fekete kávét, ha nagyon kimerült vagyok, és sokan mások is vannak így vele. A franciáknál a kávé általában népszerűbb, mint nálunk, úgyhogy valószínű erről van szó.
– Természetesen, Ms. Arkell – bármennyire udvarias a mosolyom, bármennyire őszintének tűnnek a nő szavai, mégsem bízok benne teljesen. Persze, ha az aurorok akarnának tőlem valamit, ennél ügyesebben választanának kémet vagy provokátort, ezért logikus, hogy tényleg nem ezért jött. Egy ilyen kapcsolat mégis veszélyes, ezért talán okosabb lenne, ha elküldeném, de a jelenlegi kapcsolataim a Varázsbűnöldözési Főosztállyal elég gyengék, úgyhogy nem lehet hátrányos, ha ezt a lehetőséget kihasználom.
Csendben hallgatom a nő óvatos szavait, amik a gesztusai nélkül is arról árulkodnak, hogy illegális dologról van szó. Ki lehet hallani az ilyen szóhasználatból nem csak az óvatosságot, de a félelmet is, amit a friss törvényszegők hordoznak még a szívükben. Időre van hozzá szükség, hogy az ember tökéletesen idomuljon a szabályok betartásához, hogy akár a legveszélyesebb emberekkel is nyugodtan beszéljen, a sérthetetlensége teljes tudatában. Mert aki jól játszik, sérthetetlenné válik, bármekkora kereke is a gépezetnek. Amíg tudja a helyét.
– Nos, bizonyos esetekben a tiltott anyagok törvényesnek minősülnek. Pontosan miről lenne szó? Valóban be tudok szerezni néhány általában nehezen elérhető dolgot.– próbálok úgy fogalmazni, hogy azt ne lehessen felhasználni ellenem, de tudom, hogy rövidesen el kell hagynom a biztonságos talajt, és muszáj elköteleznem magam. Nem hiszem, hogy legális bármilyen körülmények között, amit kérni fog, azt más is megoldaná olcsóbban. Akármit mondat velem, az önmagában biztos, hogy nem lesz elég hozzá, hogy megvádoljanak bármivel, de kellemetlenséget azért okozhat.

Hozzászólások száma : 14 Hírnév : 0

“Aphrodite is walking through the halls. Shimmering like a scalpel. "Steinman... she calls, Steinman i have what your looking for just open your eyes." And when i see her she cuts me into a thousand beautiful pieces." - Dr. J. S. Steinman

Vizet..? Astoria szép arcán enyhe árnyék suhan át, de nem vezet messzebb a gondolat annál, minthogy megállapítsa: házigazdája végtelenül unalmas döntést hozott, esetleg nem számít rá, hogy sokáig időzik majd a társaságában. Nem mintha érzékenyen érintené, Anglia akkor sem felejtette el mostohán lökdösni, mikor már-már elhitte, hogy ha meg nem is barátkoztak, egyfajta hallgatólagos szövetségben elismerték egymást.. de újra és újra csalódnia kell benne. Épp úgy, ahogy az apjában is annak idején.. de mire valók a férfiak, ha nem arra, hogy az ember megbánja a beléjük vetett bizalmat, és egy másik férfinál keressen elégtételt?
- Az ön dolga, hogy hisz-e nekem vagy sem, nem az enyém. - bólint egyet, és elveszi a kávét az asztalról. Úgy kortyol, hogy vörös ajka ne hagyjon rajta nyomot, belélegzi az erős, határozott aromát, és egyetlen szívdobbanásnyi szünetet engedélyez magának az élvezetre, nem többet. Már Rosier első mondatánál eldöntötte, hogy nem bántja majd még szépérzetét sem, ha elutasításban részesülne, ez csak egy férfi, egy eszköz, amivel elérheti a célját. Akad másik, ha nem bizonyul hasznosnak, a szavai pedig nem bántják Mercury Arkell lányát, aki legnagyobb apai erényeként azt tarthatja számon, hogy ignoranciája túlélésre nevel. - De ha utánam nézett, amit nem kétlek Mr. Rosier, akkor tudja, hogy a prioritásaim között nem a család, hanem az üzlet szerepel.
Kifejezetten utálja, ha a munkája sok beszédre kényszeríti, sokkal jobban szeret hallgatagon ülni, és hagyni, hogy az beszéljen helyette: a millió élet, a százezernyi történet. Mind csontig hatoló, felejthetetlen, mélyen égő szenvedély, olyasmiről dalol, amelyekről az emberek álmokat szőnek - épp olyan intenzív, álomszerű, mint az ő arca, amely most határozottan fordul a fiú felé. Úgy dönt, nem is éri meg az időt a taktikázás, leteszi a csészéjét, és mindkettőjük sérthetetlenségét figyelmen kívül hagyva folytatja.
- Baziliszkusz-méregre lenne szükségem egy készülő művemhez. Nem egy adagra, az ár pedig nem számít. - illedelmes fiatal hölgyeknek le kellene sütniük a szemüket efféle kijelentésekre, de Astoria Arkell sosem tartozott közéjük, és ritkán örült ennek ennyire, mint most. Szőke hajának koszorúja glóriát kölcsönöz mosolyának, amely a házigazdának szól, ezúttal csak neki: vajon van szíve nemet mondani éppen az Arkell-lánynak...?

Hozzászólások száma : 8 Hírnév : 0

Bármennyire szeretnék sokszor hinni az emberek szavában, egy ember az én hátteremmel és kaliberemmel nem engedheti ezt meg magának. Nem valószínű, hogy ennyire evidens a kém, de könnyen zsarolhatóvá tehetem magam, ha komolyabb titkokat adok ennek a nőnek. A titok talán a legdrágább, legveszélyesebb dolgok egyike, és még egy kisebb, mint hogy csempészettel foglalkozom, is képes nekem komoly károkat okozni.
– Én sem szeretem bevonni a családi kötelékeket az üzletbe. Mindig az a vége, hogy összekavarodnak, és nem kívánt bonyodalmakat okoznak egymásnak.– szigorúan véve a családi vállalkozásunk ölte meg anyámat, anyám pedig csak a vérségi kötelékei miatt vezető pozícióba kerülhetett, és kis híján a szakadékba vezette a Rosier Házat. Persze, ez csak a féligazság, általában hasznos, hogy olyan emberek vesznek körbe, akikkel néma, mindennél ősibb kötelék láncol össze, és akik emiatt nem fognak téged elárulni.
Csendesen figyelem, ahogy a fiatal nő vörös ajkai megérintik a porcelán csészét, azután elegánsan kortyol egyet a fekete italból. Régóta vagyok már egyedül, talán ezért ragadja meg a figyelmem egy pillanatra ez a részlet, de ahogy az inkompetens családtagok az üzletben tönkreteszik a világod, szerintem éppen úgy hátrányos lehet egy üzleti partnerben meglátni valami ilyesmit. Nem vagyok annyira arrogáns, hogy azt higgyem, ne tudná kihasználni ellenem bárki, ha érzelmeket vagy vágyakat vinnék az üzletbe.
– A baziliszkusz méreg előállítása sajnos tiltott itthon, de amennyiben kutatási célokra használja, megoldható az importálása.– ha nem is tud olvasni a most éppen vékony tekintetemről, a nő akkor is tudhatja, hogy amit csinálunk, az illegális, hiába beszélek úgy, mintha léteznének kiskapuk. Nagyon bonyolult és megfizethetetlenül drága egy adag baziliszkusz méreg is egy magánszemély számára hivatalos úton, és mivel nem mutatta be az engedélyeit, egyértelmű, hogy ő sem ezt akarja járni.
– Két héten belül biztosan tudok hozatni Szomáliából, de van néhány ázsiai üzlettársunk is, amennyiben hajlandó egy hónapot várni, valószínű tudok olcsóbban is mérget eladni önnek, Ms. Arkell.– biztosan tudnék akár holnaputánra is baziliszkusz mérget szerezni, de az brutálisan megdobná az árát, emellett szeretném megtartani ezt a lehetőséget ütőkártyának. Ha nagyon kétségbeesett, gyorsan hozzá kell jutnia, akkor képes vagyok szívességgé kovácsolni ezt a lehetőséget.

» Sidrus Evan Rosier
» Vortigern & Sidrus - Rosier Birtok

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés