Eadlyn & Jack - Hello, beautiful

[You must be registered and logged in to see this image.]
Soha nem volt kétségem afelől, hogy kivételes vagyok. Ahová csak beléptem, az emberek megnéztek maguknak, legeltették rajtam a szemüket. Alapjaiban véve ez soha nem zavart, sőt, egyenese imponált, hiszen ki nem szereti az elismerő pillantásokat? Én semmi jónak nem vagyok az elrontója. De persze vannak olyan napok, mikor én sem lehetek jó kedvemben, ilyenkor pedig a sok fürkésző tekintet nagyon, de nagyon böki a csőrömet. Azt hittem az ember legalább itt megihat valamit anélkül, hogy ne nézzék meg az emberek, de alábecsültem szerény személyem kisugárzását. Ilyen az, ha egy vidám ember olyan helyre érkezik, ahol még hírből sem ismerik a jókedvet. Márpedig ez a hely… nem derítene éppen jókedvre.
Felcsillant a szemem, mikor ismét nyílt az ajtó, de ezúttal nem egy újabb szekrényméretű, ápolatlan, kissé trágya szagú szakállas jöttment lépett be a Szárnyas Vadkanba. Ami azt illeti, az itteni társaságot elnézve – akik valószínűleg törzsvendégek – felüdülésként hat egy ilyen lány. Aki még nem a földön kúszott az alkohol mámora miatt, fel is kapta a fejét. Na de én! Én felálltam, igazítottam egyet a nyakkendőmön és a pulthoz léptem, egyenesen mellé. Előtte ugyan kissé arrébb kellett tessékelnem az egyik kedves szakállas fickót, de egy mosolyomba került mindössze, hogy arrébb üljön. Ritka kedves ember.
-Helló, szépségem! – villantottam egy ezer wattos vigyort a lányra, a bájosabb fajtából. – Ne is foglalkozz ezekkel a… mintahímekkel – az úriember szót kissé erősnek éreztem, ahogy körbepillantottam. – ritkán teszi be ide a lábát egy hölgy. Olyan hölgy, aki … tudod, nem az apjukra emlékezteti őket. – lehalkítottam a hangomat, mintha egy titkot mesélnék, de… nos, ez a titok aligha titok. – De én, nem tartozom ehhez a díszes kompániához! – ráztam a fejemet mosolyogva. – Lemerem fogadni, hogy te se, igaz? – válaszolnia sem kell, habár én sem tudhatok mindent, ezzel szinte biztosan nem lőttem mellé. – Mit szólnál, ha beszélgetnénk egy kicsit? Egy korsó… - a mellettem ülő fickó korsójára pillantottam és elhúztam a számat. – ilyen biztató színű csoda mellett? Van pár érdekes sztorim! – dicsekedve dőltem hátra és nyaltam meg a számat. Mégis ki ne élne egy ilyen lehetőséggel? Ha a helyében lennék, én ugranék.