Czerny & Pyrites - szabadulós játék

Funkcióját betölti - mondják a hasznos holmikra, és mint ilyen, Czerny professzor abszolút betölti a funkcióját. Például jelen van azokon a megbeszéléseken is, amelyekről azt gondolja, annyira hasznosak, mint sok diákjának az oktatás: még az is lehet, hogy valami kisül belőle, de többnyire csak udvariasan kell nézni, felvenni a prémiumot és ráhagyni a genetikára a maga dolgát. Nem lehet ráfogni, hogy nem konstruktív, mert nagyon konstruktívan tud hallgatni is, és főleg, véletlenül sem ártja magát a kolléganők csivitelésébe, ő ugyan nem, jótékony hallgatásba burkolózik, és az említett kolléganők véleménye szerint bizonyára valami nagyon férfias gondolatot kerget - tehát férfiúi funkcióját is betölti a rejtélyesség tekintetében. Nem dobol türelmetlenül, nem tesz megjegyzést, a szavazáskor az értelmes felet támogatja, még ha néha nehéz is eldönteni a tobzódó teadélutánok, a kíméletlenül könyörtelen kötögetések és a drasztikus díszítések közepette, de Czerny professzor hősiesen ellenáll a késztetésnek, hogy őszinteségének hangot adva elrontsa a jó hangulatot, úgyhogy a funckcióbetöltés még felebaráti értelemben is teljesül.

Nagyot kortyol az elé letett teából - magában azért megjegyzi, hogy angolságának minden sejtjével utálja ezt a szokást, amennyiben némi rum nem színesíti az italt - és tekintete az ablakra, azon túl pedig az erdő messzi fáira téved, reménykedve, hogy talán hamarosan üt a szabadulás órája az értelmetlenségek befejeztével, és már azt sem bánja, ha néhány csekély értelmű sorstársa esetleg éneklő rénszarvasok nemesítésével bízza meg. Látott ez az iskola már igen cifra dolgokat, ő pedig orosz származásának köszönhetően olyan könnyedséggel tudott felülemelkedni az őrület heveny szarvasrúgásaival, amire mindenképp büszkének kell lenni, főleg ha az ember égetnivaló kiskölyökként kezdte, aki akkoriban ekkortájt még javában azon mesterkedett, hogy néhány finom falatot csenjen az anyja figyelő tekintete elől, és azt magában fogyassza el, a testvéreinek véletlenül sem juttatva. Czerny professzor most mégis kifejezetten aggódott, mert ebben az évben a körülmények megváltoztak, és ő kénytelen lesz megismerkedni valamivel, amit szerencsésen elkerült az utóbbi tizen x évben: apai funkcióját betölteni. Merengéséből egyik bajtárs kollégája zökkenti ki, és bár elsőre fogalma sincs a beszélgetés menetéről, helyeslően bólint is a hölgyek nagy örömére, akiknek különös szokása volt, hogy mindenféle felütés nélkül elfogadják férfikollégáik látszólagos hatékonyságát, ameddig azok hajlandóak legalább látszólag kivenni a részüket a Karácsony körüli hajtépésből, például zenélő karácsonyfák és szopránként zengő, gombszemű rénszarvasok beszállításával - utóbbiak azért képeznek majd némi nehézséget, de Czerny professzor nem úgy ismerte magát sem, mint akit megállíthat az ilyesmi.
- Nyet, menjünk. Elnézést. - áll is fel rögtön, némán hálálkodik csak a tekintete Argo felé, amiért neki köszönhetően nem kell tovább funkcióját betöltenie, aztán rögtön biccent is a hiányukban nyilván megvaduló kolléganők társulása felé, és már nyitja is az ajtót, mint még soha senki, mintha csak fizetnének neki érte.
Már a folyosón haladtában ellenőrzi a mellényzsebét, ami egy kellemesen viseltes bőrkabáthoz tartozik, és amiről a diákok általában azt szeretik gondolni, hogy egy sárkány halt meg érte fájdalmas halállal, de nem számolnak vele, hogy valami sokkal kevésbé legális jutott erre a sorsra - a zseb mélyén ott a keresett sárkányfű azonban helyette, és már nagyon várja, hogy a mesék világába kalauzolja a két férfit.
- Józanul biztos nem akarom tudni, mire jutnak majd. - sóhajt fel, és a tenyerébe temeti az arcát - A diákok nem is tudják, hogy az ilyen megbeszélések a legjobb okai az alkoholizmusnak, drogfüggőségnek és annak a ronda pulóvernek, amit Flitwick a legutóbbi szektagyűlésen kötött.

Bőven emlékezett még azokra a gyerekévekre - hogy utálta a gyógynövénytant, mert mi értelme azokat a gazokat még ápolgatni is, hát nem mennek azok sehová, soknak olyan foga van, mint egy kutyának sem, és még le találják harapni a kezét, dehogy fogja ő még táplálni is azokat a gyomokat.. Munkájából kifolyólag aztán kénytelen volt csekély tudását néha igénybe venni, de a kertművelés nemes művészetével valahogy akkor sem sikerült megbarátkoznia, közel sem fenyegetett az a veszély, hogy egyszer majd kapát ragad, és igyekszik kiművelni magát..
Úgy is lép be az üvegházba, mint valaki, akiről biztosan tudható, hogy az élni és élni hagyni elvét követi a növényekkel kapcsolatban is, nem kell arra számítani, hogy olyan kósza gondolata támadna, hogy megsimogassa a levelüket, netalán közel akarjon hajolni, mert mi néznivaló van rajtuk? Nincs az ilyen finomságokra habitusa, ha kollégája és az itteni, csekély számú bajtársainak egyike nem invitálta volna, valószínűleg a leghalványabb késztetést sem érzi a közeledésnek: a mellényzsebe tartalma más téma, de hát azzal nem kellett holmi gennyért, nyálért, méregnedvért megküzdenie.. még néhány fúriával is szívesebben hálna, minthogy újra a gyógynövénytannal kelljen foglalkoznia.
- Illumináltan még a saját halálhíremet is toleránsan fogadnám. - vonja meg mosolyogva a vállát tökéletes természetességgel. Ez valahol nem is volt olyan elvetélt ábránd, ha már részt kellett vennie Dumbledore törekvéseiben is, ami a sötét oldal elleni küzdelmet jelentette, szívesebben tette azt néhány pofás korty vodka után. Nem volt kifejezetten egy hős alkat, és ezt igyekezett az öreg szájába is belerágni a lehető leghamarabb, de inkább velük, mint ellenük, és ha csendestársként megmaradhat a sötétben, neki aztán mindegy, amíg az italát meghagyják. - Drogbarlang, az.. nekem meg sárkány van a seggemre tetoválva, mint Royce állította.. Na ne örülj előre, neked csak egy drógos jelkép jutott.
Nem mondta ki, de valahogy jót mosolygott a feltételezésen, pedig mindkettő alaptalan volt, és persze a diákok kiéhezettségét meg ostobaságát volt hivatott bemutatni. Körbenéz azért tanácstalanul, barátságtalan az a tejüveg, horrorfilmek szoktak így kezdődni, amikor kesztyűt kell húzni, mandragórát kell dajkálni, majd örülni a hasznos munkavégzésnek, de bízik benne, hogy ez még azzal a randa orchideának se kinéző komposzt-szökevénnyel sem történik majd meg. Legfeljebb néhány pohár után.. akkor még a saját halálhírét is röhögve.
- Azzal mindig, köszönöm.. de én is kérdezhettem volna. - követi a helyiség kellemesen növénytelen részére, elő is húzza a laposüvegét, melyben még a legfrissebb vodka lötykölődik érintetlenül. Hiába, a hazainál semmi nem lehet jobb, gyógyít ez minden nyavalyát, jobb, mint a sárkányfű. Kibontja a kabátja elejét, épp készülve letenni az inge karját felgyűrve, mikor kollégája hangot ad annak a bizonyos aggálynak, így kisfiús vigyorral fordul felé, míg válaszol. - Nahát, ezek arra is képesek? Az én időmben még csak a csonkolásra használták a szájukat.
Sanda pillantást vet 'ezekre', aztán el is hessegeti azokat a kellemetlen perceket, amikor annak a furcsa térdkalácsú lánynak kellett bekötöznie a kezét egy vadabb óra után..
- ...de én vagyok a vendég, rád bízom magam.
Felmutatja a már üres kezeit, véletlenül sem bolygatja a sárkányfüvet, ha a másik nem vágyik rá, ismeri az illemet kellőképp. A drága jó Arwen asszony is büszke lehetne arra a gesztusra, amivel most idomul a légkörhöz, várakozva figyeli a másik férfit, hátha mégis volt némi igazság abban a fizikai kölcsönvételben, és némán imádkozik oroszul, hogy ne ezek az istenverése palánták legyenek a szóban forgóak, mert most már nincs egyetlen bizarr térdkalácsú lány sem, aki beköthetné a kezét..

Hát ennyit is ritkán hallja beszélni a kollégáját, úgy tűnik, az ő szófukarsága jótékonynak bizonyul - pedig mennyit hallgatta a kritikáját a furcsa térdkalácsos lánytól, és mennyit ült Viktorral teljes egyetértésben arról, hogy azért mégis jobb, ha meghagyják a verbális megnyilatkozás lehetőségét a nőnek, erre itt van ez a Pyrites, és egész lexikonokban kommunikál. Egészen belefeledkezik a nosztalgikus élmények felidézésébe, meg hát azért a férfi összehasonlíthatatlanul kellemesebb partner most, mint az a szuka lenne.
- Még mindig jobb, mint egy thesztrál. Nem akarsz thesztrálokat a segglyukad közelében. - vonja le, mintegy örökérvényű igazságként a következtetést. Titokban azért valahol nem bánja a sárkányt, valóban hallott ennél rosszabb kombinációkat is, mikor a diákok úgy gondolták, hogy Czerny professzor átmeneti süketségben szenved az órái alatt, pedig meglepően éles a füle az efféle részletekre nézve.
Hálásan biccent az ital kapcsán, jó szokásához híven el is pusztítja viszonylag hamar - akaratlanul is elébe idéződik néhány idegennél tett látogatása, ahol egész falvak sorsai dőltek el az üveg peremén egyensúlyozva, de őt sosem kellett félteni, amikor az alkohol került szóba. Eközben azért valahogy a kollégája mégis rögtönöz egy külön bejárattal rendelkező magánórát a részére, azt is próbálja követni, de a hideg oroszokhoz nem méltóan rohangál tőle a hátán, hiába van a férfinak kellemes hangja.
-  Tragikus élmények, igen. Nem azt mondom, hogy az összeset porig égetném, de azért nem öntenék rájuk egy pohár vizet se. - jegyzi meg az igazsághoz híven, de nem megy bele mélyebben, főleg mert sejti, hogy a másik hasonlóan reagálna az állatos történetekre. Nem mintha fenyegetne a veszély, hogy előrukkoljon a tűzokádó bambi és Buci, a ghoul medve sajátos meséivel, melyeket a kellemetlen sors volt szíves az útjába ejteni hosszú karrierje alatt.. de hát azért azok mégsem voltak gyomok, még ha megvolt az a tulajdonságuk is, hogy meg akarják ölni a lehető leghatékonyabb módon. Hiába, a maffia ügyletei manapság rég nem olyan stílusosak, mint a közvélemény gondolja.

Még udvariasnak szánt fintorral nyugtázza a gazok esetleges nikotin-éhségét, bele sem megy már, milyen következményekkel járna az, azon túl, hogy bizonyára áttörést jelentene valamilyen kutatásban.. Czerny professzor aztán nem sajnálja a kollégájától a megbecsülést, ő is többet érdemelne, mint az oktatásra oktrojált ostobák okítását. Az iskola fizetése és elviselése az utóbbi időben igencsak eltérő fogalommá változott.
- Пиздец! or Нам пиздец! - hagyja el a száját, és a pálcája után kap, még arra sem jut ideje, hogy a kollégája reflexeit csodálja, pedig lenne mit. Fogalma sincs, hogy lopta be magát ide az a rohadt dög, de abban biztos, hogy darabokban távozik majd, amennyiben rajta múlik: már csak az képezi a rejtély részét, hogy miért hiszi azt Pyrites, hogy ilyen perverz módon köszöni meg az italt? Megmondta ő már másodévben: nem egészséges ez a sok gyom, jobb lenne befűteni az összessel télen.
- Hittem én is azt.. - morog, most jóval inkább felfedve az anyanyelve hatásait az angolra, meg sem próbálva helyesen tartani a szórendet - Akarod látni hullákat a termemben?! Mekkora fasz vagy, ha hiszed, hogy még dajkálom is őket!
Olyan sértő a feltételezés, hogy őszintén nem érdekli, hogy a pörgő vadállat épp a feje mellett húz el, hogy tönkretegye a gondosan bűvölt üveget, nem, Czerny professzor most pont úgy fest, mint az apja, amikor valaki rosszat talált mondani a vodkájára, az asszonyára, a népére vagy a fiaira, pontosan ebben a sorrendben. Sajnos a férfi nem részesülhetett ebből az élményből, de azért az egykori Kölyök is elég hűen lett hirtelen több, mint fenyegető. Indulatosan a pálcája végére kapta a szökevény dísztárgyat, amely időközben letarolta az asztalt és azzal fenyegetett, hogy ezúttal az üvegház falán egy saját kijáratot is eszközöl, majd elindult kollégája felé, pont úgy, mint aki az imént jött rá a szomorú igazságra, miszerint a szurcsókok újabb generációja látott napvilágot.
- Не еби мозги, szerinted mi ez, mi?! Vagyok ekkora Сволочь, hogy majd játszom istent, játszom veled?! Да ты ебанулся!
Eszébe sem jut a lehetőség, hogy az anyanyelve itt ezúttal nem különösebben lesz a segítségére, de még a diákok is eltanulhattak Czerny professzor jóvoltából néhány ízes orosz káromkodást. Megáll most a kollégája előtt, tajtékzik a haragtól, amiben azért az ijedtség is benne van - mióta szögre akasztotta a másik munkáját, ritkán érték ilyen meglepetések, és nem rajongott értük. Már-már illetlenül, szenvedélyesen közelről mered a másik tekintetébe a saját, jégvágó szembogaraival, mikor percegés hallatszik, és a gondosan ápolt gyógynövények közül újabb bébi bukkan elő, büszkén körbepillant, majd ráveti magát az ott állókra, farka pedig elegánsan a levelek közé robbanni látszik.