Hey Sister!

Az én édes kishúgom, akivel a távirányítóért harcoltam, akit láttam megtanulni járni, akinek megpusziltam a fejét, mikor lehorzsolta a térdét biciklizés közben, és akivel titokban imádtam bunkit építeni a kertünkben. Aztán belőled lett az, akivel ciki volt egymásra nyitni tiniként, akinek a körömlakkja összekente a dudámat, és akivel egy órát üvöltöttem ezért, de aki közben rám sem nézett - akivel együtt sárkányfüveztem, és aki mindig nagyon menő zenét hallgatott. Te voltál, akivel imádtam együtt lógni, akit átöleltem, mikor nem sikerült egy vizsgád az iskolában, és akivel végighallgattam a vasárnapi ebédeknél a mutter szónoklatait, hogy miért vagyunk így felöltözve. Azóta elvégezted a gyakornoki éveidet, voltál a mindig nyűgös, mindig kialvatlan kávét intravénásan inhaláló kis zombi, aki mégis meghallgatta a problémáimat, aki megetette a macskámat, ha nem tudtam hazamenni, és akivel imádtam együtt lázadni péntek esténként a jóízlés ellen hülye színű frizurával. Mostanában már felnőtt vagy, egy komolyan dolgozó nő.. jó, ezt én sem hiszem el, néha még mindig beállítasz hozzám egy rekesz sörrel, leülsz velem ebédelni munkaidőben, és őszintén nem értem, hogy csinálod.. hogy vagy ilyen zseniálisan összerakott, józan és mégis imádnivaló? Azt pletykálják páran, hogy a mutter nyomában jársz, és egy elég magas beosztású pasival randizol... de tudod mit, Sis? Neked mindig több eszed volt mint az egész családnak együttvéve, bármi is lesz, megoldod majd - és ha mégsem, itt leszek, hogy segítsek.