Hozzászólások száma : 10
Hírnév : 0
| Tárgy: dorian carver Vas. Szept. 18, 2016 7:47 pm | |
| dorian carver Főkarakter dorian | Csoport hollóhát | Play by matthew daddario | Foglalkozás padkoptató | Karaktertípus SAJÁT/KERESETT | Különleges képesség nincs |
Belsö leírás Milyen is vagyok? Szerintem ez egy elég érdekes kérdés. Különböző módon meg lehet közelíteni. Milyen vagyok, mikor egyedül vagyok? Hogyan viselkedem, mikor azt hiszem, hogy senki nem figyel? A válasz teljesen egyszerű. Elengedem magam és ténylegesen úgy viselkedem, ahogyan éppen azt nem szégyellem. Bár, ha ennek az esemény sorozatnak mégis szemtanúja az egyértelműen belefurakodik a magánszférámba. Ebből arra lehet következtetni, hogy vagy zavarba kellene jönnöm a helyzettől, vagy egyszerűen csak kényelmetlenül. Sértődöttnek, amiért valaki belemászott a privát dolgaim kellős közepébe. De én nem az a típus vagyok, aki túlságosan sokat foglalkozik mások véleményével. Nem szoktam feszengeni a társaságokban, mert ha valakinek valami negatív véleménye van rólam az, vagy azért van, mert igaza van, vagy egyszerűen csak féltékeny rám és míg a másik egy kicsit melengeti a szívemet az elsővel egyáltalán nem foglalkozom. Nem fogok másképp viselkedni csak azért, hogy egyes emberek sokkal jobban érezzék magukat. Az a lényeg, hogy én jól érezzem magam a bőrömben. Na, de akkor hozzunk már fel pár melléknevet, amivel egy kicsit közelebb kerülhetnénk önmagam belső felépítéséhez. Vegyük úgy, hogy ezek építőelemek és, ha csak egyet is megvonnék magamtól az egész személyiségem összedőlne és átalakulnék egy teljes romhalmazzá. Egy kicsit őrültnek mondanám magam, de nem olyan értelemben, hogy szabadidőmben embereket darabolok fel egyszerűen csak sok őrültséget vagyok képes elkövetni. Ehhez pedig párosul a merész építőkocka is. Fejest ugrok olyan dolgokba, amiket talán nem ártana kétszer is meggondolnom. Bevállalós vagyok. Azt hiszem a jelenlegi helyzetemet tekintve ezt is nyugodtan elmondhatom magamról. Akkor mi van még.. Ez az egész nehezebb, mint gondoltam. Beszélni magamról. Hát nem leszek építész, mert az alapozás után nem tudom, hogyan húzzam fel magamra a falakat és végül fejezzem be a tetővel. Megértő vagyok az emberekkel és annyira nagy bunkó sem vagyok, de ez inkább személy és helyzetfüggő. Oké, ez a kettő tökéletes lesz a falaknak és már csak lezárásként egy tetőt kell húzni a fejem felé. Ez az információ pedig nem lehet más, mint az, hogy profi hazudozó vagyok. "Sokan űzik a megtévesztést és hamis csodákat, amelyekkel megcsalják a tudatlan sokaságot." Pálca Mogyoró, főnix toll mag, 13 hüvelyk | Patrónus Kaméleon | Erősség Kitartás, magabiztosság, határozottság. | Gyengeség Szétszórtság, türelmetlenség, makacsság. | Dementorok Mikor a legkisebb húga meghalt. | Edevis tükre Az egész család együtt, boldogan. | Mumus A húgom? | Amortentia illata Fahéj, csokoládé, karfiol |
Külsö leírás A tökéletes külső betöltése. Még csak tükörre sincs szükségem ahhoz, hogy beszélni tudjak erről. Ez legalább nem változik olyan gyakran, mint a hangulatom vagy a hozzáállásom a dolgokhoz. Sötét kócos hajamról azt hiszem könnyedén felismerhető vagyok. A bőröm színe a hulla sápadtságtól pár árnyalattal beljebb tartózkodik. A nap könnyedén simogatja a bőrömet és általában az új év kezdetére mindig sötétebb árnyalatokban térek vissza az iskola folyosóira. A mosolyom határozottan különleges. A lányok többségének a szíve kihagy pár ütemet, mikor meglátják és néhányan még beszélni is elfelejtenek, mintha a nyelvük megbotlana és vergődni kezdene a szájukban és egyetlen egy értelmes mondatot sem képesek kinyögni. Nem vagyok egy égi meszelő, de azért a 190 centit még sikerült elérnem. Legalábbis körülbelül. Lehet, hogy 190 és fél, de ezen az apró mértéken nem problémázom. Egy-két centi mehet mindkét irányba a lényeg, hogy körülbelül ilyen magas vagyok kétlem, hogy megmérsz, mikor elsétálok melletted csak azért, mert számodra ez a legfontosabb a másik emberben. Születési hely London, Anglia | Származás ARANYVÉR | Elkötelezettség STATUS QUE | Születési idő 1982. szeptember 9. | Családi állapot Szingli | Roxforti ház hollóhát |
Elötörténet Tudom, hogy valószínűleg most az összes sorsfordító pillanatomról be kellene számolnom, de ha kezdenénk az egészet a legelejéről elhiheted, hogy soha nem érnénk a dolgok végére. A válasz nagyon egyszerű, hogy mégis miért. Feleslegesnek tartom, hogy az életem minden egyes unalmas részletébe beavassak mindenkit. Inkább valami olyasmit mondanék el magamról, ami egyértelműen felkeltheti az emberek érdeklődését. Meleg vagyok. Ha megvolt a hatásszünet, akkor nyugodtan olvass csak tovább, mert az előbb egy hatalmas hazugság jutott a tudomásodra, de azért örülnék neki, ha nem kürtölnéd ezt világgá. Valahogy jobban érezném magam tőle elhiheted. Miért döntöttem egy ilyen hazugság mellett? Ez nagyon egyszerű. Az egész egy apró fogadásból jött létre. Aki ismer engem tudja, hogy megőrülök a nőkért. Azonban soha nem szoktam nyilvánosan felvállalni őket. Sokkal inkább szeretem őket rejtegetni, hiszen ebből is tudhatják, hogy soha semmi komoly nem lehet a dologból, mert ha annyira komolyan venném, hogy párszor a kezeim elkalandozhatnak a testünkön. Azonban ahhoz, hogy a tökéletes álcát hozzam meg kellet rikítanom ezeket a dolgokat. Egyenlőre még jól viselem a megvonást, de nem tudom, hogy mennyi ideig vagyok képes tartani magam ehhez az egészhez. Ki gondolta volna, hogy egy fogadásból ekkora dolog sül ki. Én biztosan nem. Mondjuk már egy kicsit őszintén rosszul is érzem magam, amiért pont Marietta-t szemeltem ki tökéletes áldozatnak erre a feladatra. Már magam sem tudom, hogy miért pont őt választottam, de nem hiszem, hogy ez különösebben számítana. Az a lényeg, hogy megtörtént és kész. Gondolom felvetődött benned, hogy mégis mivel tudtak engem rávenni arra, hogy lemondjak a nőkről egy álca kedvéért és eljátsszam, hogy a saját nememhez vonzódom, amit még elképzelni is szörnyű nem még komolyan venni. Minél tovább el tudom hitetni Marietta-val a másságomat annál nagyobb lesz a nyereményem is. Minden egyes nappal növelik valamivel a jutalmam. Persze arról sem szabad elfeledkezni, hogyha ez kiderül szerzek magamnak egy ellenséget. Vagy inkább egy sértődött nőszemélyt a nyakamba. Nem tudom. Valamelyiket a kettő közül biztosan. Őszintén elfogadom a reakcióját. Igazából már abban sem vagyok biztos, hogy valaha is felfedem előtte, hogy nem vagyok meleg. Talán az lenne a legésszerűbb megoldás, ha azt mondanám, hogy bocsi, de rájöttem a nők is vonzanak csak nem olyan mértékben, mint a férfiak. Azt hiszem elég sok mindent megbánna, hogy elmondott vagy éppenséggel azt, hogy olyan közel engedett magához. Tisztán emlékszem arra, amikor segítettem neki kiválasztani a bálra egy ruhát. Iszonyatosan dögösen nézett ki és őszintén azt hittem, hogy abban a pillanatban fogok lebukni, mert a látványa határozottan hatással volt rám. De pont, ahogyan a kezdetektől fogva, akkor is tökéletesen játszottam a szerepemet. Mindenesetre már nem tudom, hogy hova vezet ez az egész fogadás, hogy a jutalmam megéri-e. Mert, hogy elveszítem őt az egyszer biztos. Aztán pedig elterjed, hogy mekkora seggfej is tudok lenni. De ez még nagyon is a jövő zenéje. Egyenlőre nem tervezem, hogy ledobom a maszkom és felfedem előtted a valós önmagam. Bár az is lehet, hogy egyszer elkövetek egy hibát, aminek köszönhetően az egész romba dől. Nem tudhatom. |
|