Adam Rogers

GYEREKKOR

Félvér vagyok, két világ szülötte hogy úgy mondjam. Egyszerre mozgok otthonosan a mugli világban és a mágikusban is, lévén apám mugli volt míg anyám boszorkány. Nem túl sokan dolgoztak bankban a varázsló világ tagjai közül, hiszen a Gringotts mindig is kobold kézben volt. Ám anyám kiváló képességekkel megáldott boszorkány volt, így azon kevesek közé tartozott, akik a Gringotts alkalmazásában álltak mint átoktörő. No és, hogy miként került ő össze egy varázstalannal? Ez egy vicces történet és leginkább egy olyan filmhez hasonlít, ahol Indiana Jonest keresztezték James Bonddal, aki üzletemberként tetszeleg a színen. Ja, hogy te sose láttál még filmet? Nem tudod, hogy miről maradtál le. Ezek a muglik egy csomó szórakoztató és hasznos dolgot találtak fel mágia nélkül. Szóval a szüleim Egyiptomban találkoztak, ahol apám épp luxus nyaralását töltötte a sok üzleti útja egyikén ötvözve a kellemest a hasznossal. Már akkor is tudott valamit az öregem, mert mindig úgy csűrte-csavarta a dolgokat, hogy ő kerüljön ki nyertesen a történetből. Azonban vesztére apám túl kíváncsi volt és a piramisokban vezetett túrán elkóborolt a csoportból így kis híján megölte az az átok, amit anyám próbált megtörni, hogy hozzáférhessen a kincsekhez. A szerencsén vagy inkább anyám reflexein múlott a dolog, hogy épen megúszták mindketten... élve. Viszont a mágia lelepleződött egy mugli előtt menthetetlenül, valamit tenni kellett. Anyám pedig kézen ragadta apámat és elmenekült vele, ahelyett hogy kitörölte volna az emlékeit. A közös menekülésnek hála - kalandos úton Angliába szöktek vissza - egymásba szerettek, majd 9 hónapra pedig lettem én. Tartottak ugyan egy villámesküvőt, de anyám kerekedő pocakja nyilvánvalóvá tette miért is a sietség. Így kaptam meg a keresztségben mindkét nagyapám nevét és mire anyám hazavitt a Szent Mungóból, már apám Amerikából áttette a székhelyét a ködös Albionba, végleg hogy mellettünk legyen. Anyám irodai munkába kérte magát a Gringottsnál fél állásban, hogy több időt tölthessen a családjával. Engem ugyanis nem dadák sora nevelt fel, nem holmi házimanók vigyáztak rám vagy idegen gyereklányok, hanem a szüleim maradtak felváltva otthon velem. Anyám igyekezett beilleszkedni a muglik világába és apámmal egymást tanították a másik varázslatos vagy épp varázsmentes világáról, miközben közösen neveltek fel. Éppen úgy rúgtam lent a bőrt a többi gyerekkel a téren, mint ahogy megtanultam baglyot küldeni anyámnak a munkahelyére valami fontos hírrel vagy épp azt, hogy melyik varázslattal lehet kinyitni egy ajtót, ahová a karácsonyi ajándékaimat rejtette el. Egykeként mindennel elhalmoztak: szeretettel, törődéssel és pénzzel is. Jó módban éltünk és mindenünk megvolt, nézzük bármelyik - varázs vagy varázstalan - mércével. Amikor megkaptam a Roxfortos behívót 1986 március elsején, mindenki nagyon izgatott lett, különösen apám aki nem tudta ez mivel is jár pontosan.  Mivel addigra már Tudjuk ki elesett, a halálfalók pedig szélnek eredtek. Így minden gond nélkül kikísérhetett ő is a 9 és 3/4-dik vágányra a King's Crosson, ami azt hiszem maradandó élményben részesítette nem csak engem.

ROXFORTOS ÉVEK

Világ életemben kíváncsi gyerek voltam, mindenféle új ismeretet igyekeztem magamba szívni, már ami érdekelt. Emiatt sok mindenben voltam legalább alapvető szinten képben, ezt tartom a mai napig is hiszen ezen jó (vagy épp rossz, döntse el ki-ki maga) szokásom nem változott az idő múlásával. Szóval sok mindent ellestem anyámtól mire a Roxfortba kerültem és azt hiszem senkit sem ért meglepetésként, amikor a Teszlek Süveg a Hollóhátat nevezte meg leendő házamként. Nem voltam se hangoskodó hangadó, se túl visszahúzódó gyerek, bár időm legjavát így is a könyveimet bújva töltöttem az iskolai évek alatt. Azonban a szorgos tanulásnak meglett a jutalma, ötödéves koromban a Hollóhát egyik prefektusának neveznek ki és sikeres RBF vizsgákat szerzek, kivéve az Asztronómiát és a Jóslástant bár azokból is sikerült egy Elfogadhatót összekaparnom valahogy, azonban ezen tárgyakból már nem terveztem RAVASZ vizsgát tenni a 7. évben. Persze felbuzdult az iskola a 6. évben, ugyanis a kis túlélő, a híres Harry Potter épp 1991-ben kezdte le tanulmányait az intézetben. Aki persze barátaival nem csak a Griffendélnek nem hagyott nyugalmat, hanem az egész iskolát felforgatta. Előbb egy trollt tettek ártalmatlanná, majd magával a Mógus professzor segítségével visszatérni készülő Voldemortot is sikeresen megállítják, megszerezve a Bölcsek Kövét. Mit mondjak, nem volt unalmas az utolsó két tanévem. Ugyanis onnantól, hogy Harry másodéves lett én pedig végre utolsó éves, furcsa és rejtélyes esetek történtek, aminek mint kiderült ismételten a visszatérésén dolgozó Tudjuk ki állt a hátterében. Persze ilyen izgalmak hatására nálam is romlásnak indultak a jegyek, anyám konkrétan ki akart venni az iskolából míg nem tisztázódik mi is okozza azt, hogy a diákok kővé dermednek. Dumbledore-nak csak nagy nehezen sikerült anyámat megnyugtatnia, mondván a RAVASZ vizsgáim előtt nem a legszerencsésebb lépés lenne ez tőle. Így végül maradhattam az iskolában, de a szünetekre hazatértem a családomhoz.

A ROXFORT UTÁNI ÉVEK

Az iskola befejeztét követően nem kezdtem el egyből dolgozni, mint más családok gyerekei. Inkább kivettem némi jól megérdemelt szabadságot, amit otthon a családom kötelékében töltöttem el. Túl voltam a sikeres RAVASZ vizsgákon és immáron teljes értékű varázslónak számítottam így 17 évesen. Anyám szerint ilyen tudással bármi lehet belőlem még, fontoljam hát meg milyen pályára kívánok lépni az életben. Ráadásul nem voltam rászorulva anyagilag sem arra, hogy dolgozzam. Apám gazdag üzletemberként hatalmas vagyont halmozott fel és anyám sem panaszkodhatott, a sokszor zsugorinak titulált koboldok még így is tisztességesen honorálták átoktörési fáradozásait Egyiptomban és a világ más, mágikus kincsekkel teli vidékein. Igazából akkoriban semmire se volt gondom, aranyifjúként élhettem és azt csináltam, amit csak akartam. Aztán jött egy véletlen baleset és megismertem Lilith-et és onnantól nem érdekelt más, csak az hogy a lánnyal legyek és csakis az ő társaságát kerestem. Mindig is gátlásos voltam a lányok társaságában, de vele valahogy tudtam fesztelen lenni. Zárkózott volt ő is, mégis szinte kinyíltam mellette, ahogy ő is én mellettem. És mikor a fél éves kapcsolatunkat ünnepeltük meg azt hittem megtaláltam azt a lányt vagy inkább nőt, akivel le tudnám élni az életemet. De aztán minden elromlott egy másodperc alatt...

A TRAGÉDIA

Vad, velőt rázó sikoltás. A bennem lévő szer gúzsba köti a tagjaimat, nem vagyok képes megmozdítani a kisujjamat sem. Nem tudom, hogy miféle mérget tett az italomba, de van olyan rossz ez a mugli cucc mint a sóbálvány átok. A szörnyeteg, aki Lilith alakját öltötte magára pisztolyt fog anyára. Amaz védekezni próbál pálcát rántva, de már késő. Lövés dörren, a pisztoly elsül. Mintha megvágták volna a vállát, vöröslő folt üt át azon a csodaszép tört fehér selyemblúzán, amit még apa vett a névnapjára. A szemeim kidüllednek a rémülettől, ordítani akarok és sírni, de meg sem bírom mozdítani a számat, csak valami fájdalmas és nyüszítő hangot hallatok. Újabb lövés hangzik fel és érzem, ahogyan lassan eltűnik minden vér a fejemből, el fogok ájulni.

Minden nap velük álmodom és hallom őket. Apám könyörgését és anyám hörgését, ahogy kialszik végleg a szemükből a fény. Sosem fogom elfelejteni. Hogy engem mégis miért hagyott életben a gyilkos? Miért nézette végig velem? Ki volt ez a fantom, aki belopózott az életünkbe? Miért kedveltette magát meg észrevétlenül és altatta el a gyanúnkat; hogy most neki hála nem csak a szüleimet, de a szerelmemet is elveszítettem miatta? Fogalmam sincsen. De ki fogom deríteni és bosszút állok, ha már a rendőrség és az aurorok sem tesznek semmit. Lezárták az ügyet, nincs meg a tetted. De én nem hagyom ennyiben, mindenért meg fog fizetni... ha kell az életével! Lilith Demons, Merlinre mondom nem nyugszom míg nem végzek veled!

MINISZTÉRIUMI ÉVEK

A történtek után már semmi más nem érdekelt, csak a bosszú. A rendőrség és a Mágiaügyi Minisztérium mosta a kezét, az ügyet lezárták vagy eltusolták ki tudja. Én pedig ott maradtam árván, a szülők és a szerelmem nélkül, sajgó szívvel. A szüleim halálának estéje átírta a jellememet, megváltoztatta a világhoz és az abban élőkhöz való viszonyomat, felfogásomat. Tervet kezdtem fabrikálni és aurornak jelentkeztem. Minden RBF, sőt RAVASZ vizsgával rendelkeztem hozzá, hogy felvegyenek. Ráadásul mint egy átoktörő fia igen könnyű volt meggyőzni a tisztelt nagyérdeműt, hogy anyám nyomdokaiba kívánok lépni az ő emléke miatt döntöttem az aurori pálya mellett. Holott dehogyis, pusztán csak ki akartam deríteni ki volt a gyilkosa a szüleimnek és megbüntetni, ha már a minisztérium képtelen volt elkapni a tettest. 4 éves kőkemény kiképzés vette kezdetét, mely során mindig kihajtottam magamból a maximumot és évfolyamelsőként végeztem el a képzést, mely végeztével teljes értékű auror lettem. Kezdetben ritkán engedtek terepre, főleg más idősebb aurorok társaságában, csapatban mozogtunk, ám mára már rájöttek jobb ha hagyják egyedül dolgozzak. Úgy sokkal eredményesebbnek bizonyultam mindenféle tekintetben, míg csapatban kizárólag vezető szerepben voltam képes együttműködni másokkal. Tudom jól, hogy magányos farkasnak csúfolnak a hátam mögött, de nem érdekel. Jó okom van arra, hogy ilyen legyek.

NAPJAINK

Hogy mi van velem manapság? Vagy dolgozom és ilyenkor terepen vagyok (esetleg elvétve benézek a minisztériumba a papírmunkák miatt és leadom a jelentéseimet heti szinten) vagy pedig Lilith után kutakodom. Mind a varázs, mind a varázstalan világban lévő kapcsolataimat arra használom fel, hogy megtaláljam ezt a vörös hajú démont végre. Mert úgy néz ki, mintha a föld nyelte volna el a merénylet után. Azóta se tudtam a nyomára akadni, pedig minden tőlem telhetőt megtettem. Mintha egy fantom volna, egy szellem akit senki sem ismer, aki sosem létezett...