Here's my sunny smile. Blind it, look strong. It's more real once others see. Fake it, stay cool Nem kevés pletykára adhat okot, amikor a Roxfort egyik iskolaelsőjét a másik iskolaelsővel láthatják Madam Puddifoot giccstől és rózsaszín ködtől mámoros kávézójában, mindezt pedig épp a Valentin-napot követő szombaton. Nem ez az első alkalom, hogy itt ülök ahelyett, hogy értelmesebb helyen tölteném az időmet, de a csajok imádják, én pedig örülök, hogy ők örülnek. Osberd és a bátyám pedig mindketten végeztek már, így az év elég ramatyul halad, valahogy elveszettnek érzem magam most, hogy a volt mardekáros nem cseszeget, amiért már megint betérek a rózsaszín mérgek gödrébe ahelyett, hogy ő is összeszedne már valakit, mert amúgy remek srác, jó a humora, mit akarhatnak még?
A pletykák csak fokozódnak, miután Sorchával decemberben szétmentünk, ahogyan a Valentin-napi leveleim is, melyek közül nem eggyel bajban is voltam a mindenféle rejtett bűbájok miatt. Ha Ravena nem segít ki, és nincs eléggé eszénél, a megfelelő ellenméreg helyett, ami miatt néhány percig valamiért jó ötletnek tűnt az egyik ötödéves kiscsajt elhívni, aki a levelet küldte, akkor most bambán ülnék az ülésemben Rowbottom szőke tincseiről áradozva, miközben a kiscsaj igazából semmi értelmesről nem beszél. Eddig nem volt bajom a különös rajongásával, aztán végül is a legjobb haverom legjobb barátnője, miért ne lehetnénk jóban? De hogy nem ő főzte azt a bájitalt, az egyszer biztos.
Így tehát, mialatt a gyengélkedőn feküdtem, és magyaráztam a cikibbnél cikibb dolgokat Rowbottom angyalok által faragott arcáról, bűbájos mosolyáról, és arról a pompás kis fenekéről Ravenának, a javasasszony kezelése közben újra elkalandoztak a gondolataim, és jutott eszembe az a különös út, melynek én még inkább megfigyelője voltam, mint annak utasai. Már évek óta piszkál ez a visszatérő álom, főleg, mert igenis, éber vagyok, amikor ez megtörténik. Az út nyugalmát végül olyan érzelmek törik meg, amihez azóta sem sikerült megtalálnom a megfelelő hangokat. Ha egyszer eljuthatnék oda, ha egyszer ki tudnám fejezni, akkor többen is megértenék, mi is lehet ez.
Az éber álmom és a Lestrange által is megtapasztalt, kínos pillanataim ellenére nem féltem megkérdezni, mi is a terve Roxmortsra. Veszíteni valója egyikünknek sincs, különben mindenki tudja, hogy őt is ejtette a kviddics csapat kapitánya, ráfér bőven a kikapcsolódás. Aztán meg, a RAVASZ-ok közeledtével hadd higgyék, a nagy iskolaelsők most tea mellett akarnak stréberkedni.
- Merlinre, ezt el se hiszem… – bökök a fejemmel a Sencha Berry teám felett a zsúfolt bejárat felé, amikor meglátom az én exemet az ő exével. Sok dologra lehetett számítani ebben az évben, Potter elvégre alaposan felforgatta a mi kis világunkat, de hamarabb számítok Tudjukki újabb eljövetelére, mint erre. Bár végül is, a zsák meg a foltja ugyebár. Nem mintha különösebb bajom lenne házunk csapatkapitányával, hiszen ha van valami, amiben nem vagyok jó, az az ellenségek szerzése.
- Mennyi volt ennek az esélye? Mint Nymphadorát barna hajjal látni. – figyelem a párost, majd egy vigyorral és egy gyors biccentéssel köszönök volt szobatársamnak. Ó, igen, a saját szobáért megérte annyit teperni a jobb jegyekért. Más helyzetben talán odamennék egy gyors pacsira, de ez most nem az a pillanat. Végül is, Sorcha jó nő, megértem, miért épp őt választotta.
| | |
Kezdőlap
