>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Raziel && Anne

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Kor :
19
Hozzászólások száma :
26
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Raziel && Anne   Vas. Május 22, 2016 1:18 pm


raziel & anne

mégis mit akar tudni?

Még mindig nem értem, hogy mégis miért hívtak be a Minisztériumba. Állításuk szerint szemtanúja lehettem valaminek, ami segítheti a munkájukat. Hát kösz, én semmi ilyesmiről nem tudok, de magyarázhatom ezt nekik, úgysem fogják fel. Ráadásul, amint apa értesült erről a levélről, egyből ő is küldött baglyot, hogy mindenképpen menjek el. Nem értem, mit izél, mégis miért olyan fontos ez az egész, de ha már így kéri, vagyis inkább követeli, akkor muszáj ott lennem.
Nézzük a jó oldalát, legalább hiányozhatok a suliból kicsit. Mondjuk, ahogy megérkezek a Mágiaügyi Minisztériumba, körülbelül olyan gyorsan sikerül is eltévednem. Miért nem tudnak ide kirakni irányjelző táblákat, mint az utcáknál szokott lenni?
Oké, fél órámba telt, mire találtam egy segítőkész varázslót, aki elkísért a teremhez, ahova mennem kellett. Szűk kis szoba volt és csak egy asztal volt benne meg kettő szék. Nem is értem, miért volt olyan fontos engem behívni? Ott voltam-e az adott időpontban Roxmorts-ban? Igen, hát miért ne lettem volna ott? Komolyan mondom, ezt a kreatív kérdést... Láttam-e valami furcsát? Gondolom, most nem arra gondol, hogy láttam e sárga vízilovat vagy egy beszélő hattyút. Viccet félretéve, elmondtam neki, hogy én semmi különöset nem láttam és nem is tudom, minek kellett volna felhívnia magára a figyelmemet.
Egyértelmű tehát, hogy a fickó nem elégedett a válaszaimmal, bár én ezt megmondtam volna neki már reggel hatkor is, ha akkor megkérdezi. De nem, engem iderángatott fél tizenegyre és egy órán keresztül kérdezgetett.
Mikor kinyögi, hogy végeztünk, megkönnyebbülök, hogy szuper, akkor mehetek kajálni.Viszont úgy tűnik, korán örültem, mert közli, hogy csak nála végeztem, vissza van mg egy kikérdezés. Ennek mégis mi értelme van? Most kapok legalább egy kísérőt, aki elvezet a megnevezett szobához.
- Miért van erre szükség? Kihez megyünk most? Hahó, maga hall engem? Vagy csak szimplán szarik a fejemre? - próbálok kicsikarni valami információt a kísérőmből, de úgy tűnik, nem is foglalkozik azzal, hogy én itt vagyok. Talán azt sem venné észre, ha lemaradok és másfelé megyek? Hmm... Ez nem is rossz ötlet... Lassítok hát a tempón, hogy pár lépéssel  férfi mögé kerüljek és mikor készülnék elkanyarodni jobbra, hátrafordul és közli, hogy megérkeztünk. Most kopogni fog? Vagy mi lesz? Egyáltalán az a valaki tudja, hogy engem ide küldtek? Ajj, legyünk már túl ezen, hogy elmehessek kajálni... Éhes vagyok...

lesz ez jobb is :nagyszemu: || zene || ruha
✖ K.P ✖
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
36
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Vas. Május 22, 2016 1:30 pm



Anne & Raziel








Egykedvűen veszem át a papírokat, amelyeket a középkorú, de már enyhe sörhasat növesztett, fejtetején kopaszodásnak indult, izzadt homlokú Robert, a kikérdező rám sóz - kellett nekem feljönni -, és menet közben vetek rá egy futó pillantást. Anne Newsome. Ötletem sincs, nem rémlik ez a név, bár ez nem jelent sokat - épp csak annyit, hogy eleddig senki sem hozta őt szóba a vallatókamrákban. Az évszám alapján fiatal, no lám. Tűnődve hajtom össze a pergament, s csúsztatom a talárom egyik zsebébe. Átlagos minisztériumi ruhát viselek egyébként, fekete színűt, rangjelzés, kitüntetés, címer, minden hasonló hülyeség nélkül. Úgyis tudják, ki vagyok, már akinek tudnia kell, a többiek nem számítanak.
A folyosón befordulva már látom is az alanyom, meg se lep, hogy ott szobroznak: jobban mondva a férfi, aki a lányt kíséri, épp hátrafordulna érte, mikor kiszúr, és láthatóan meg is könnyebbül. Érthetetlen, miért nem szeret lejönni... Na mindegy. Csak, mikor közelebb érek, szólalok meg.
Gregory! – üdvözlöm, a lány felé csak egy hanyag biccentésre futja, örüljön neki, hogy észrevettem egyáltalán. Tudom, ki ő, de jelét sem adom, hogy így lenne. Váltok a férfivel e helyett pár szót, majd a lány felé pillantok újfent – A pálcáját – fordulok a lány felé, érte is nyúlok, ha Gregnél lenne, hát felé, ha még a lánynál lenne esetleg, akkor persze tőle kobzom el, és süllyesztem el egyik zsebemben egyelőre – És most jöjjön velem. Ne aggódjon, visszakapja majd. – ígérem bájosan. Rajtam nem fog múlni, vagy legalábbis nem nagyon. – Köszönöm, boldogulok vele – ígérem Gregnek, ahogyan megindulok - pedig egyáltalán nem gyakori jelenség ez, de egy fiatal lánnyal talán még elbírok -, talán öt méteren belül már ott is a lift, ahova betessékelem a lányt, s várakozóan szegezem rá a tekintetem. Ha nem mutatkozik be, én se teszem, csak némán utazok vele lefelé: ez talán neki is gyanús lehet. Ijesztően lentre tartunk. Egy ponton az utolsó, velünk utazó boszorkány is kiszáll, és magunk maradunk: ekkor megengedek magamnak egy sokatmondó pillantást, mellyel végigmérem. Nem zavartatom magam, ha zavarba jön, hát így járt. Nem akarok tőle semmit, legalábbis egyelőre semmi olyat, amire ebből gondolhatna. Egyelőre biztosan nem, bár persze az is egy út a megtöréséhez.
Megérkeztünk. – közlöm, mikor a vasrács elhúzódik az ajtóból, miután kissé keményen, de megáll a lift. Szinte tapintható: lentebb már nem is ment volna. A szinten amúgy nincs igazán meleg, de nem fog megfázni azért, a falak kopárak és sötétek, mindenféle díszítést, sőt, festést is nélkülöznek, a folyosó pedig, mely előrefelé vezet az apró kis lift előtti térből valamerre, a sötétbe vész, nincs kivilágítva. Bár sejthető, ha megindulnánk arra, lépteink hatására néhány fáklya azért biztosítana valamennyi világosságot. Kiterelem magam előtt a lányt, némileg elmerengek magamban, majd úgy döntök, elsőre megpróbálkozom azzal, amivel odafent kudarcot vallottak - a szép szóval. Így indulok tehát meg, ha követ, ha nem, akkor ujjaim keményen ráfonódnak egyik csuklójára, és a parancs kiadása - "Gyerünk!" - után végigrángatom magam mögött, ha kell.
Két fáklya fénye gyúl, ahogyan a folyosóra lépünk. Jobbra és balra is vaskos, tömör fából készült ajtók: jobb oldalt választom a másodikat. Apró kis terem, fehérre meszelt fallal, a sarokban kisebb, három fiókos szekrény, középen egyszerű, de nehéznek tűnő faasztal, rajta néhány pergamen, pár fajta penna - valamennyi fém hegyénél sorszámozott -, körülötte három egyszerű, puritán szék, az asztal egyik oldalán egy, a másikon kettő. Mögöttünk a zár nyelve kattan.
Leülök a székre, velem szemben helyezkedik el a másik kettő, hanyag mozdulattal intek neki, hogy tegyen ő is így, s ráfüggesztem tekintetem. Irritálóan nem szólalok meg még mindig: már csak ez is feszültséget kelthet benne, na meg a kényszert, hogy valamivel meg akarja ezt törni: ha ugyan eddig ne tette volna, persze. De nem mondhatja, hogy nem éreztetem vele: lehet ez ilyen is. De ha nem lesz jó kislány... A tény ugyanis már most itt lebeg köztük: kettesben vagyunk, olyannyira, hogy a szinten talán nincs is más rajtunk kívül. Nem tudhatja. Egyelőre nem láncolom meg, nem esek neki vérszomjasan, bár magamban már tervezgetem, miképpen is fogom megtörni, ha a szép szó nem lenne elég.


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"


A hozzászólást Raziel Z. Arkell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 22, 2016 4:50 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
19
Hozzászólások száma :
26
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Vas. Május 22, 2016 4:15 pm


raziel & anne

mégis mit akar tudni?

Ezt az egészet nem értem. A minisztérium állítása szerint szemtanúja voltam egy fontos személy elrablásának, de bírom, hogy azt nem mondják el, mégis kiről van szó. Ráadásul elvárnák tőlem, hogy adjak személyleírást a támadóról, mikor nem is emlékszem semmire abból, amit mondtak. Oké, az megvan, hogy aznap este Roxmorts-ban voltam, de a lángnyelv whisky akkor nagyon jó barátnak bizonyult, hiszen aznap mentünk szét Dariussal. Nem szokott így megviselni egy szakítás, de én hülye, azt hittem, hogy ez több volt... Persze mint kiderült, eléggé félreértelmeztem mindent... Na mindegy, így keveredtem oda aznap este és azért azt mégsem mondhattam a minisztériumban, hogy "hát bocsi, részeg voltam és nem emlékszem". Az kellett volna csak, talán még kitalálnak nekem valami hülye közmunkát is vagy mit tudom én micsodát... Semmi kedvem nincs egy fejmosáshoz vagy valami szentbeszédhez a kiskorúak alkoholfogyasztásáról. Végezni akarok itt minél előbb és elmenni kajálni, mert már lassan dél van én meg csak reggel ettem meg néhány kekszet egy nagy adag kávéval. Éhes vagyok, fáradt vagyok és unatkozom. Ennél még a Mágiatörténet órák is jobbak, pedig azokon is általában alszom...
A hang felé kapom a tekintetem és nyugodtan tapasztalom, hogy nem még egy kopaszodó öregember fog kikérdezni. Kezdtem már azt hinni, hogy itt csak olyanok dolgoznak, de nem, ez a pasi azért jóval fiatalabb mint azok, és mellesleg nem is néz ki rosszul... Jó, oké, nem kéne ezzel foglalkoznom, csak minél előbb elhúzni innen és kész.
- Hali - köszönök, bár mintha fel sem tűnne neki, hogy itt vagyok, elkezd dumálni ezzel a Gregory-val vagy kicsodával. Úgy tudtam, hogy engem kell kifaggatnia, de ha nincs hozzá kedve, akkor akár haza is küldhet. Végül hozzám is intéz pár szót. A pálcámat kéri, amit nagy nehezen sikerül is előkutatnom a taláromból, majd kissé aggódva ugyan, de átadom neki. Biztos ez a hóbortja a kihallgatásoknál és amúgy is, mi szükségem lenne nekem ott a pálcámra? Felteszi ugyanazokat a kérdéseket mint odafent, én pedig ugyanazokat a semmitérő válaszokat fogom adni. Nyugi Anne, semmi bajod nem lesz!
- Reméltem is, még szükségem lesz rá -
mondom megkönnyebbültem mikor meghallom, hogy visszakapom majd a pálcámat. A hirtelen jött aggodalom gyorsan el is múlik. Ha nem lenne pálcám, akkor valószínűleg megbolondulnék. Mégis mi segítene abban, hogy ilyen jól nézzek ki? Az a sok muglik által készített vacak, amikről ők maguk se tudják pontosan, hogy mire valók? Inkább kihagynám...
Gőzöm sincs, most mégis merre fogunk menni. Én azt hittem, hogy már ott vagyunk, de ebből is csak az látszik, hogy mennyire nem vagyok képben ezzel a hellyel. Beszállunk a liftbe, ahol unottan dőlök neki a lift oldalának. Gőzöm sincs, meddig fogunk menni, de én utálom, ha csönd van és unalmamban már egy rágót is bedobok a számba. Egy egyszerű "kérsz rágót?" nézéssel tartom felé a mentolos vackot, hátha kér ő is. Fene tudja, sosem lehet kiigazodni az ilyen minisztériumi embereken. - Amúgy Anne... De ezt úgyis tudja - mutatkozok be, hogy legalább megtörjem a ránk nehezedő csendet. Sóhajtok, majd a zsebembe dobom a rágót. Komolyan ennyire kusban lesz végig? Legalább beszélhetne velem valamit, míg leérünk, de nem... Néma csönd, mint valami temetőben. Apropó lent, mennyire is fogunk mi most lemenni? Ahogy elnézem, mások nem igazán kedvelhetik az a helyet, mert csak mi megyünk oda. Fura, ennyire ijesztő lenne, ami ott van? Egy troll vagy egy sárkány? Amitől csak még furább ez az egész, az ah, ahogy elkezd végigmérni. Tudom, hogy nem nézek ki rosszul, van ízlésem, de mi vagyok én? Kirakati próbababa? - Mit néz annyira? - kérdezem meg végül, és ha már így játszunk, akkor én is elkezdem bámulni őt mint valami szobrot, úgysem lehet baj belőle. Nem fog ezért megenni vagy kikaparni a szemem...
Végül a lift megáll és a férfi is szól, hogy megérkeztünk. Sötét van, ijesztően sötét és érzem, ahogy kiráz a hideg. Mégis mi ez a hely? És mennyire lehetünk lent? Mert az biztos, hogy nem éppen egy vagy két szintet jöttünk csak lefelé, az is esélyes, hogy ez a legutolsó. Nem akarok itt maradni egyedül, még a végén jön valami fura lény és élve felfal ebédre... Közel maradok a nem éppen beszédesnek mondható férfihoz és követem. Bárhol jobb, mint itt egyedül az már biztos.
Jobbra a második ajtó... Bemegyek és... Oké, ez most komoly? Majdnem így nézett ki az a fenti szoba is. Ezért kellett lejönnünk oda, ahova senki más? Mégis mi a francot akar ez tőlem, hogy ide hozott? Álldogálok még egy kicsit, várom, hogy mi lesz, figyelem, ahogy leül, majd én is helyet foglalok. Unottan kulcsolom össze kezeimet mellkasom előtt és tovább figyelek. Várom, hogy mondjon valamit, hogy kérdezzen, de semmi. Továbbra is csönd.
- Mást is fogunk csinálni, vagy csak ülünk itt és nézzük a másikat? Nem kéne kérdeznie valamit? -
szólalok meg végül kicsit idegesen. Mondtam már, hogy utálom a csendet? Persze, hogy mondtam.... És azt, hogy nagyon utálom?

lesz ez jobb is :nagyszemu: || zene || ruha
✖ K.P ✖


A hozzászólást Anne Newsome összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 22, 2016 4:57 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
36
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Vas. Május 22, 2016 4:49 pm



Anne & Raziel








Egyelőre nem tudom, mit tud a lány, vagy mit nem, ámbár abban bizonyos vagyok, hogy bűnrészességgel vádolják, emberrablásban ráadásul. Ő pedig nem beszél. Már az első pillantásnál is törékenynek tűnik ennek ellenére is, úgy érzem, nem lesz hosszú kapcsolat a miénk, pedig milyen szórakoztató is lenne... Megtöréséhez elsőre az érdektelenséget választom, kihasználva azt, hogy a legtöbb korabéli nem bírja a mellőzöttséget, azt, ha csendben kell maradnia hosszútávon, miközben láthatóan várnak tőle valamit. Ez nem annyira kínzás, semmint egy sajátosság kihasználása, feszélyezés, nem több - így nem is annyira szórakoztató épp, de kezdésnek pont jó.
Így viszont már a legelején módszeresen belevágok, szinte észre sem veszem a lányt, ahogyan köszönt, is csak egy rosszalló, sőt, lesújtó pillantást osztok ki számára, sejtetve, számomra a "Hali" nem egyenértékű az alapvető udvariassági formulák egyikével sem - a viszonyunk pedig nem olyan, hogy ez beleférjen. Mivel a pálcáját akadékoskodás nélkül adja át, így nem is kommentálom már, hogy később szüksége lenne rá. Nyilván - még egy ok, hogy idejében kezdjen majd beszélni. A felkínált rágóra nemet intek fejemmel, de szavakkal nem reagálok rá, minthogy kérdés sem hangzott el verbálisan. Csak akkor pillantok egyáltalán feléje, amikor újfent megszólal.
Raziel – mutatkozom be tömören, semleges hangon. Nem mondok többet, ő sem tette, pedig az Arkell talán beszédes lehet neki - már, ha volt már ügye a múltban neki, vagy bűntársának, akkor. Eztán hagyom, hogy ismét beálljon közénk a csend, s mikor végül kettesben maradunk, egy sokat sejtető pillantással mustrálom őt végig, cseppet sem zavartatva magam, hogy láthatóan zavarba hozom. A kérdésére gunyoros félmosolyra rándulnak ajkaim, de ez az egyetlen válasz, amit adok, s ha rám pillant, hát viszonzom pillantását, mélyen a szemébe tekintve pislogás nélkül, míg el nem kapja tekintetét. Ezt nagyjából addig játszom vele, amíg van mersze egyáltalán rám pillantani - dominanciaharc ez a javából, de tudom, hogy főleg a serdülő tinik nem bírják ezt a játékot, nagyon nem: hamar elkapják tekintetüket a legtöbben, és idővel tanulnak is ebből... De eztán megérkezünk, már legalábbis a lift, így indulok meg a kihallgató felé, leheletnyi elégedettséggel konstatálva engedelmességét, mellyel a nyomomba szegődik. Aztán leülök, várakozóan pillantok rá, s mikor leül, sem szólalok meg azonnal. Sőt... Kivárom, míg idegei eléggé belesajdulnak a csendbe, hogy inkább ő maga törje azt meg. Remek, most már tudja, hogy a legjobb érzés az lesz, ha beszél - a csend kínzó ürességet ígér csak.
Ismered a kérdéseket – felelem simulékonyan, átváltva tegeződésre, holott ezt nem engedte meg, és én sem kérdeztem - bosszantóan személyesnek hathat ez. Eztán azonban csak az egyik penna felé nyúlok, egyiken végighúzom az ujjam, mire az önálló életre kel. Egy pecséttel ellátott pergament húzok magam elé, a penna a felett állapodik meg. – A vallató R. Z. Arkell – közlöm szenvtelenül, felfedve előtte egyúttal most már vezetéknevem is; a penna sercegve ír. A vallató szót használom, odafent alighanem a sokkalta tapintatosabb kihallgató kifejezéssel találkozhatott. Nem magyarázom neki, mit is jelent ez - ha kellőképpen figyel a szavakra és jelentésükre, tudnia kell, hol van, és mik történhetnek... – A vádlott Anne Newsome. – fűzöm hozzá. A penna jól tájékozódhatott az elmúlt percek, órák eseményeiről, mert azon személyes adatokat, amiket a lány odafent megadott, magától firkálja a lapra.
Tudja, hol van és miért? – intézek hozzá egy egyszerű kérdést, csak, hogy tisztázzuk a helyzetet, s ha felelt, akkor hangzik el a következő kérdés is majd: – Hol volt mintegy másfél héttel ez előtt, pénteken délután négy óra körül? – kérdem szenvtelenül.


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
19
Hozzászólások száma :
26
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Vas. Május 22, 2016 4:55 pm


raziel & anne

mégis mit akar tudni?

Zavar, hogy észre sem vesz. Zavar, hogy még csak hozzám sem szól. Én vagyok most elvileg a "téma" vagy mi a szösz, nem? Akkor foglalkozzon csak velem!
Még visszaköszönni sem tud, pedig én tényleg próbálom oldani ezt a feszült hangulatot. Igen, én igenis próbálkozom. Felteszem, ha végig próbálok vele normálisan viselkedni, akkor előbb végzünk, előbb elenged és én is előbb mehetek el végre kajálni. Komolyan, ölni tudnék egy pizzáért, na persze, nem szó szerint, hanem csak képletesen... Sosem vetemednék olyan szintre, hogy bárkit is megöljek, nem, azért ennyi eszem van. Nem akarnám ezzel tönkretenni az életemet...
Kicsit elkanyarodtam a témától, bár ez nem nehéz úgy, hogy a liftben se nagyon kommunikál velem a pasas. Még rágóval is megkínálom, hátha akkor kinyög valamit, de nem. Komolyan mondom, nem lehet szavakkal megfogalmazni, hogy ez mennyire idegesítő.... Raziel... Tömör egy válasz, kösz szépen... Én legalább mondatba foglaltam a nevemet. Ám, ha ez a néma csönd nem lenne elég, még elkezd méregetni is. Oké, tudom én, hogy jól nézek ki, azzal nincs is bajom, ha emiatt bámulnak meg a pasik, de ő... Ő szabályosan méreget, de nem úgy, hanem olyan furán... Olyan idegesítően. Ennek hangot is adok, s mivel kétlem, hogy befejezné, én is beszállok a játékba. Legalább ez még nekem is megy, már ha ennek egyáltalán volna köze a flörtöléshez, de úgy érzem, hogy nincs. Olyan ez, mint a pókerarcos játék, hogy kibírja tovább pislogás meg röhögés nélkül. Nálam általában az utóbbival szokott lenni a probléma, egyszerűen nem lehet kibírni ezt a játékot nevetés nélkül. Azonban, míg Raziel arca meg sem rebben, én érzem, hogy mindjárt elnevetem magam, mert ez tényleg egy tök gagyi játék. El is kapom a tekintetem gyorsan és próbálom visszafogni a röhögési kényszert, kérdéses, hogy ez mennyire jön össze...
Most mondhatnám, hogy szerencsémre a lift megáll, mert megérkeztünk, de a hely cseppet sem tűnik olyan nyugtatónak mint reméltem. Nem hiszem, hogy bárkinek is bevallanám ezt, de komolyan kiráz a hideg ettől a nagy sötéttől meg a csendtől. A terem meg ugyanolyan mint a fentiek, szóval még nagyobb kérdőjel így az egész, hogy mégis miért kellett idáig lejönnünk.
Miután leülök, továbbra is csend és én ezt nem bírom. Muszáj beszélnem, mert itt fogok megőrülni, ha végig kusban kell lennem. Kérdésemre kapott választól unottan oldalra döntöm a fejem. - Ja, persze, már fent is kikérdeztek - sóhajtok és tovább fészkelődöm a székben. Végezzünk már, oké? Csak tegye fel őket és... És mi a szöszért tegezett az előbb, mikor eddig mintha magázott volna? Nem mondom, hogy zavar talán még meg is könnyebbülnék tőle, mert ettől legalább érezném, hogy még úgymond "gyerek" vagyok és nem egy unalmas felnőtt.
Miközben fészkelődök a székben, ő elintézi a papírmunkát. Már ha azt mondhatjuk papírmunkának, hogy kiválaszt egy tollat meg egy pergament. Na mindegy, megvárom, míg lediktálja neki ugyanazokat a vackokat, amiket fönt kértek, tanú neve meg hasonlók. - Hééé, milyen vádlott? - kapom fel a fejem arra a bizonyos szóra. Itt biztos valami félreértés van, hogy lettem én tanúból vádlott? Van ennek értelme?
- Persze, a Mágiaügyi Minisztériumban, mert behívtak valami fickó eltűnése miatt -
válaszolok az első kérdésére. Ez most úgy jön ki, mintha hülye lennék és nem tudnám a választ. Attól még, hogy fiatal vagyok, nem vagyok idióta.
- Ööö... Akkor mentem le a suliból Roxmortsba... Vagy akkor öltöztem még át és csak utána mentem le... -
gondolom végig az említett időpontot. Borzalmas és számomra kínos volt az a nap. Éppen ezért nem akarok róla nagyon beszélni, pedig tudom, hogy muszáj...

lesz ez jobb is :nagyszemu: || zene || ruha
✖ K.P ✖
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
36
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Vas. Május 22, 2016 5:05 pm



Anne & Raziel








Hanyag, könnyed nyugalommal vegyült nemtörődömség jellemez most, láthatóan kicsit sem hat meg, hogy mennyire bosszantja őt, hogy semmibe veszem. Pedig igazából érdekel, minimálisan talán még szórakoztat is a dolog, de nem eléggé ahhoz, hogy hosszútávon lekössön a dolog. Másfelől ha nem idegesítené őt mindez eléggé, akkor stratégiát váltanék, de amíg megnyugtatóan ideges és feszült, addig ez így megfelel.
A liftbe belépve is folytatom eme hozzáállásom, de bemutatkozni hajlandó vagyok, flegmán odavetve nevem, becsülje meg, hiszen ez az egyetlen szó egyfelől igaz, másfelől megtöri a kellemetlen, kínos csendet. De hogy a lift kiürül, tekintetem rávetül, tolakodóan és zavaró módon méregetve őt. Bár szóvá teszi, láthatóan engem nem hat meg a dolog, olyannyira nem, hogy még csak válaszra sem méltatom, arcom tömör anyagból faragott, rezzenéstelen maszk. Ahogy viszonozza tekintetem, állom pillantását, de amikor felkuncog, ajkaimra torz mosoly kúszik, kérlelhetetlenül. Nem biztató és kedves a legkevésbé sem, mert bár arcom szép, fiatalos és alapvetően vonzó még így is, a rajta ülő ragadozómosoly üzenete világos: A halálod fogod kívánni!
De szavakkal még így sem reagálok. A lift megáll, megérkeztünk - így hamarost már az általam választott teremben üldögélünk, a magam részéről hanyagul, kivárva, míg ő húzza fel magát eléggé ahhoz, hogy megtörje a csendet.
Szavaira azonban ezúttal sem válaszolok. Tudom, hogy már kérdezték odafent, ahogyan azt is, hogy akkor nem kívánt kielégítő válaszokkal szolgálni - és pechjére ezúttal ez nagy hibának minősült. De ahogy a kitörését hallom, ajkaimon halovány, visszafogott mosoly ragyog fel.
Mit gondol, milyen? – kérdezek vissza szórakozottan, mintha tényleg a vádlott mivolt milyenségéről vitatkoznánk csak, és nem a puszta létéről. Válaszára bólintok eztán.
Csakugyan. – értek egyet tömören. Ennyiből most már talán összerakta, miért is minősült át vádlottá. A szemtanú, aki hallgat, alighanem inkább bűntárs. Méghozzá a szánalmasabb fajtából. – Van sejtése, hogy most hol van, és miért? – kérdezek eztán újra, már-már tapintatosan rávezetve, hogy ha ezúttal is a válaszmegtagadás taktikáját kívánja választani, az nem, hogy hosszútávon, de már rövidebb intervallumban gondolkodva is igencsak fájni fog neki. De egyelőre kedves vagyok és fájdalommentes eljárást választok - még.
Folytassa, mi történt ezután? – kérdezek, figyelmen kívül hagyva, hogy még azt se tudja eldönteni, hogy éppen nudizott, vagy már Roxmortsban volt-e. Lényegtelen, hallani akarom innentől kezdve a teljes napját.


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
19
Hozzászólások száma :
26
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Vas. Május 22, 2016 5:24 pm


raziel & anne

mégis mit akar tudni?

Sosem voltam jó a farkasszemnézős játékban. Ezt egyszerűen lehetetlenség kibírni anélkül, hogy elröhögje magát az egyik fél. Általában én vagyok ezen nyomorék, s ez most sincs másképp. Bár ez a fazon, pontosabban Raziel, eléggé ööö... fura... Így inkább próbálom visszafogni a nevetést, és az egészből egérkuncogásféleség alakul ki végül. Jó tudni, hogy így is lehet nevetni, lehet alkalmazni kéne Piton óráján, mikor a levelezések egyikében épp a hajáról van szó. De most komolyan, nagyon nehéz ám olyankor visszafojtani a felkívánkozó vihorászást, ha nem akarsz lebukni, aminek biztos, hogy egyik következménye, hogy elolvassa a "csodálatos" beszélgetést. Visszatérve a mosthoz: mikor kitör rajtam az egérkuncogási roham, tekintetem a liftajtóra szegezem, s várom, hogy az végre kinyíljon. Próbáljon meg bárki tíz percnél többet együtt lenni ezzel az alig beszélő, humortalan fazonnal...
A szoba sem éppen segít a helyzeten, hiszen eléggé semmilyen. Ez a kevés cucc, meg a hely semmilyensége... Nem normális, hogy képes volt lehozni ide.
- Hát milyen? Szerintem rosszul tájékoztatták, mégis miért lennék én vádlott? -
bukik ki belőlem kicsit talán idegesebben, mint kéne. De nem tehetek erről, mert szerintem az én helyemben bárki más így reagált volna. Honnan a Merlinből szedte ő azt, hogy én vádlott vagyok?
- Ööö... Egy szobában? - kérdezek vissza értetlenül. Mégis mit ért azon, hogy most hol vagyunk? Annyira fontos lenne ez a szoba? Itt írtak alá valami fontos törvényt vagy mi? Sosem voltam jó Mágiatörténetből, szóval ne várja el tőlem, hogy most tudni fogom, mégis mire gondol. Ötletem sincs, hogy miért lehet annyira fontos hogy mi most éppen itt vagyunk...
- Szóval lementem Roxmorts-ba, elég hideg volt aznap. Emlékszem, mert megfáztam. Aztán gondolom nem érdekli, hogy milyen szexi ruhát vettem, úgyhogy ezt kihagyom, meg a csokikat is... - megvakarom a tarkómat, kezdek zavarba jönni és tök gáz, de kerülöm a fickó tekintetét, mert szánalmas vagyok, hogy ezek után képes voltam egy pasi miatt részegre inni magam. - Aztán elmentem a Három Seprűbe, onnan meg vissza a suliba - egyszerűsítem le végül az egészet. Remélem, elég lesz ennyi...

lesz ez jobb is :nagyszemu: || zene || ruha
✖ K.P ✖
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
36
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Vas. Május 22, 2016 5:39 pm



Anne & Raziel








16+

A szemezgetős röhögcsélése nem nyer el osztatlan sikereket éppenséggel, ha vetne rám egy pillantást, jól látná, hogy mennyire is díjazom a mutatványt. De nem kommentálom, alighanem ez az ő szerencséje, így tehát szinte szó nélkül jutunk el ezek után már az apró kis szobába, hogy aztán helyet foglalván túlessünk a kikérdezésen. Jól látható, a humoromat valahol a liftben hagytam, már ha egyáltalán behoztam magammal a Minisztériumba ma reggel. Hűvös, fagyos közöny osztályrésze a lánynak, többet jobb, ha nem is vár.
Nem szoktak rosszul tájékoztatni – felelem szenvtelenül – De ha mégis, hát kegyed igencsak... Kellemetlen helyzetbe keveredett. – teszem hozzá sötét élvezettel hangomban, előrevetítve, hogy nem tartom valószínűnek, hogy abban az esetben bárki is lejönne érte, jelezni a hibát. Vagy ha mégis, hát nem most rögtön, ugyanis az efféle "tévedések" mögött is tudatos tervezés áll az esetek nagy többségében, s ha pedig valaki ártani akar neki ily módon, az a legkevesebb, hogy csak órákkal, vagy épp napokkal később jelzik a hibát, s engedik el. Milyen szomorú.
Helyzetelemző képessége úgy látom, vetekszik megfigyelőképességének minőségével – jegyzem meg nyersen – De csakugyan, amint látja, ez valóban egy szoba... – hagyom azért rá, érezhetően lesajnálóan, hogy kétség se férjen hozzá, a válasz igazságtartalma alatt egy mélyebb réteg is lapul, amelyet még csak meg se karcolt a válaszával. Biztosra veheti, ennél lényegesebb, hogy hol van most, de jelét sem adom, hogy ez ügyben segíteni szándékoznék neki, hogy kitalálhassa - szinte azonnal tovasuhanok azon kérdésre, hogy a már ismert időpontban hol volt, és mit csinált.
Értem. – felelem csendesen. Túlságosan csendes, nyugodt és békés a hangom, a korábbi már-már ellenséges, metsző él eltűnt, megszelídültem. Túl gyorsan, túlságosan is indok nélkül, nem jó előjel. – Felteszem, nem kíván többet hozzátenni? – kérdezem tőle nyugodtan. Igenlő válsz esetén hátradőlök, figyelmem az övé.

Nemleges válasz esetén azonban már-már szomorúan ingatom meg fejem. – Ez felettébb... Sajnálatos, Anne. – közlöm, de tényleges sajnálkozásnak a legapróbb jelét sem adom. Ujjaim komor lassúsággal suhannak pálcámért, noha ő nem láthatja az asztal miatt, csak amikor már előkerül, s egyenest rá szegeződik. Szó nem hagyja el ajkaim, csupán egy apró pöccintés a pálca hegyével, ez minden, s elsőre mintha nem történne semmi. Persze történik, tán csak a hirtelen ébredő adrenalin miatt látszik minden lassúnak. A lány bokáin erős bilincsek kattannak, akárcsak bal csuklóján - ha kell, a fém karpánt a keze után suhan, s erővel rángatja a szék karfájára a lány alkarját, ennek biza nyoma marad majd -, akárcsak jobbja esetén, de ahhoz egy rövidebb lánc is tartozik, így nyúlok hát jobbjáért, s húzom az asztal felé. Fogásom erős, mint a satu.
Felpillantok a lányra, tekintetem metszően hideg, a komorság mélyén nem sok jót ígérő, kegyetlen, számító élvezet őrült fénye villan. Kíméletes leszek vele - az elején, döntök.
Akkor kérdezek, jó? – ha nem jó, akkor is így lesz mondjuk. Pálcám közben elrakom.
Reccs. A lány mutatóujját egy könnyed mozdulattal töröm hátra. – Egy. Miért mentél aznap le a faluba? – kérdezem olyan könnyed nyugalommal, mintha nem most törtem volna el az ujját. Sőt, ajkaimon már-már kedves mosoly játszik, ijesztő összjáték.


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
19
Hozzászólások száma :
26
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Vas. Május 22, 2016 5:51 pm


raziel & anne

mégis mit akar tudni?

Vádlott? Én? Biztos csak félreértés az egész... Én nem csináltam semmit... Mégis mit tudtam volna tenni egyáltalán? Csak tizenhét éves vagyok, csak hatodikos vagyok a Roxfortban... Nem hiszem, hogy ártanék én bárkinek is, hacsak azt nem számítjuk bele, hogy hány pasi szívét törtem eddig össze a kis játékaimmal, de... De emiatt csak nem hívtak volna be, hiszen nem csak én csinálom ezt... Meg mi az a baromság, hogy hú én biztos láttam, ahogy elrabolták a fickót? Na ne röhögtessenek... Arra se emlékszem, hogy hogyan jutottam vissza a suliba és kész mázli, hogy nem futottam össze mondjuk Pitonnal olyan állapotban...
Meg mi az, hogy kellemetlen helyzet? Igen, elég kínos nekem arról a napról beszélnem, amikor életemben először dobott valaki... Bár nem tudom, hogy ő mégis honnan tudja ezt vagy egyáltalán erre célzott-e az előbb...
Azt sem értem, hogy miért annyira fontos, hogy hol vagyunk. Annyira számítana, vagy mi? Engem nem nagyon érdekel, ő meg minden bizonnyal tudja a választ a saját kérdésére, így nem tudom, mi értelme van ennek így. Bár, a válaszát elnézve nem hiszem, hogy meg kívánja osztani velem a dolgot, s talán mintha még gúnyt is űzne a válaszomból... Ha mázlim van még azt is hiszi rólam, hogy teljesen hülye vagyok, akkor pedig talán előbb elmehetek és ehetek egy nagy pizzát... Hmmm...
Felvázolom neki gyorsan, hogy mégis mi történt aznap, kihagyva persze az egészből a kínos részeket, majd hátradőlök, mint aki jól végezte dolgát. Ugye most már elmehetek?
- Nem hiszem, hogy bármit tudnék még mondani, ami érdekelné -
válaszolom, s ezzel igazat is mondok neki. Nem hiszem, hogy érdekelné őt a szakításom vagy éppen az, hogy hány lángnyelv whiskyt ittam...
Nem tudom, mégis mit csinál az asztal alatt, lehet, hogy keres valamit, talán... Talán a szoba kulcsát, hogy kimehessünk innen... De nem, tévedtem, a pálcáját vette ki. Mégis mit akar azzal? Nem csinál semmit és... És és és mi eeeeez? Valami leszorítja a lábamat, ijedten pillantok le: bilincsek. - Maga normális? - kérdezem miközben próbálok kijutni a vacakból, de nem sikerül, ráadásul a kezeim is ugyanarra a sorsra jutnak. Fáj, de még mennyire fáj... Ez a Raziel... Ez... Őrült...
- Ne... Ne nyúljon hozzám - rángatom kezemet, de mondanom sem kell, elég szerencsétlen vagyok... Ez a fickó nem csak őrült hanem még valami izomember is? Szinte már attól tartok, hogy eltöri a kezem azzal, hogy fogja, ráadásul... - Aáááuuu - hagyja el számat egy fájdalmas hang, ahogy érzem, hogy épp most törte el az ujjamat. Félek tőle és emiatt érzem, hogy remegek mint valami zselétorta ha meglökdössük. Annyira nyugodtan teszi mindezt mintha csak bevásárolna vagy csokit enne... Neki ez szórakoztató? Jó érzés azt látnia, hogy szenvedek? Eddig is tudtam, hogy a fájdalomküszöböm nem valami nagy, de azzal, hogy már most könnyek gyűlnek a szemembe a fájdalomtól csak még biztosabb leszek ebben. - Mé... Mégis... Mégis mit akar tőlem? Nem... Nem tudok semmit, oké? Én... Csak haza akarok menni...

lesz ez jobb is :nagyszemu: || zene || ruha
✖ K.P ✖
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
36
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Vas. Május 22, 2016 5:53 pm



Anne & Raziel








16+

Naivitás. Az emberekben mindig mérhetetlen naivitás lelhető fel. Főleg a lányokkal szemben. Ó ugyan, nem tennének semmit, már hogy is tennének, hiszen gyerekeket szülnek, nevelnek, és amúgy is ártatlanok világéletükben, hiszen jámbor módon babáznak... Míg a fiúk tele vannak agresszióval, és veleszületett hajlammal a kegyetlenkedésre. Ez a sztereotípia a gyerekeknél még erősebb, még akkor is, ha nála már talán nehéz eldönteni, mennyire tekintendő annak - de egy gyerek nem lehet bűnös, a státuszából fakadóan. Már hogyne lehetne!
Kész szerencse, hogy belőlem hiányoznak ezek a vak és alaptalan elképzelések. Én bárkiből kinézem a legsötétebb dolgokat is, ha a legkisebb okot is adja rá. Hogy a lány csak megjátssza-e magát, jelen pillanatban nem tudom; jobban mondva nem érdekel. Én kedvem lelem a kínzásában - és ez bőven elég. A torz öröm ugyanis kárpótol mindenért, ami kedvem szegte az elmúlt pár órában.
S hogy ezt az igencsak szorult a helyzetet hogyan értelmezi...? Láthatóan rosszul, mert bár egyre inkább szorul körülötte a hurok, vagy túlzóan bátor, vagy meglepően ostoba. Utóbbit igencsak szomorúnak ítélném. Igaz, akad még pár opció e kettőn kívül végül is... S úgy tűnik, lesz lehetőségem kideríteni, melyikkel is állok szemben.
Nagy kár – susogom. S a bilincsek kattannak, szemeim kegyetlen kárörömmel villannak, ahogy a felismerés átcikázik rajta, végigszáguldva gerince mentén; míg bennem a bizsergés kellemes, számára ez a borzongás, melyet érezhet, a fém hűs érintése, nos... Aligha túl komfortos – Én? Nem, nem hinném – felelem derűsen a kérdésére, látszólag kicsit sem sértett meg, vagy akasztott meg vele.
Az erőtlen parancs, jobban mondva tiltás mondhatni, nem, hogy egyik fülemen be, másikon ki, de el is kerül, mert szinte meg se kerülöm. Hallottam már, megtoldva különféle fenyegetésekkel pláne, ámde soha nem hatott meg igazán. Sőt. Hisztizzen csak, az első ujj ettől még eltörik tehát.
Látom nem értettél tisztán – suttogom, ahogyan eltöröm egy másik ujját is, ugyanazzal a módszerrel – De akkor megismétlem lassabban. Miért - mentél - le - aznap - a - faluba? – kérdem tagoltam, szép lassan, hogy bizonyosan felfogja. Szükséges, mert úgy érzem, máris sokkos állapotba került. Milyen kiábrándító, és én még reménykedtem, hogy... Áhh!
Mit gondolsz, tudsz válaszolni a kérdéseimre, vagy szeretnéd, hogy megszámoljuk közösen, hány csontod van? – kérdem még azért, egyértelműsítve a helyzetét.


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
19
Hozzászólások száma :
26
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Vas. Május 22, 2016 6:05 pm


raziel & anne

mégis mit akar tudni?

Nem tudom, hogy mégis mit mondhatnék még, ami számára érdekes lehetne, így inkább befogom a számat, bár ehhez annak is köze lehet talán, hogy szinte semmire sem emlékszem abból az éjszakából. De komolyan, azt sem tudom, hogyan találtam vissza a suliba és azt hiszem, hogy csak örülhetek neki, hogy nem futottam össze mondjuk Pitonnal vagy Friccsel.
Viszont úgy tűnik, hogy válaszom nem igazán volt kedvére való Razielnek - bár az sem biztos, hogy jól emlékszem a nevére. Minden olyan gyorsan történik, hogy felfogni is alig van időm. Bilincsek szögeznek a székhez és tudom, ez cseppet sem kecsegtető. Az is megfordul a fejemben, hogy egy olyan pasi ül velem szemben, akinek elgurult a gyógyszere, s erre még költőien rá is kérdezek. Bár választ nem vártam, mégis kaptam, ráadásul egy eléggé kiábrándító választ. "Nem." Ami röviden annyit tesz, hogy igen, ő totál elme roggyant és félhetek, mint állat.
Ekkor töri el az ujjamat, melynek fájdalma villámcsapásként ér. Miért csinálja ezt velem? Én komolyan nem csináltam semmit... Még egy ujjamat eltöri, a könnyek pedig kicsordulnak a szememből. Ennyit arról, hogy én nem sírok mások előtt, de megnézném, hogy van-e olyan ember, aki mindezt póker arccal tűrné...
Újabb kérdés. Miért mentem le? Miért is? Szemem ide-oda cikázik és remegek mint valami zselétorta. Még azt is érzem, hogy hogyan áramlik a vér az agyamban, egyáltalán ez normális? Miért mentem le? Anne, gondolkozz! Mondj már valamit, akármit! Megint megszólal. Az normális, hogy már a hangjától kiráz a hideg? Erőt veszek, nagy nyelés, majd akadozva és viszonylag halkan elkezdek beszélni, bár én magam sem tudom, hogy mégis miről. Csak jönnek a szavak, azt hiszem, ennél rosszabb már nem lehet, maximum kiröhög azért, amit mondok, de nekem talán már úgyis mindegy. Itt fog megölni és kész.
- Én... Én... Azért mert... Szóval... Sza... Szakított velem valaki... És... És velem nem szoktak... Mert én szoktam... -
kimondtam. Nem tudom, hogy éltem-e már át ennél kínosabb jelenetet, de az is biztos, hogy nem akartam volna ezt az egészet senkinek se elmondani. Főleg nem egy idegennek. Az is elég ciki számomra, hogy azt hittem, hogy talán volt valami Darius és köztem, de úgy tűnik, sikerült jól pofára esnem. - Én nem csináltam semmit... Nem... Nem tudok semmit - az is biztos, hogy én ritkán szoktam könyörögni másoknak, nem vagyok az a típus, most meg itt bőgök ennek az elmebetegnek, hogy hagyjon már békén. Egyáltalán... Miért csinálja velem ezt az egészet? Annyira fontos valakiről lett volna szó, vagy mi van?

lesz ez jobb is :nagyszemu: || zene || ruha
✖ K.P ✖
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
36
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Vas. Május 22, 2016 6:10 pm



Anne & Raziel








Készséggel elismerem a kérdésre, hogy nem vagyok normális. Már hogy is lennék? Igazából egyébként sem foglalkoztat, hogy ő mit gondol rólam, túl pozitív képe úgyse lehet majd szerény személyemről, miután kiszabadul innen. Már hogyan is lehetne? Na ugye. Sajnos ez se izgat különösebben.
Eztán szép lassan, sorjában tördelni kezdem az ujjait, minekutána a bilincs önmagában nem elég. A csont törésének hangja számomra már-már kellemes, a reccsenő hang, amely elégtételt jelent, még akkor is, ha sose láttam korábban ezt a lányt. Ezzel együtt is jólesően szívom magamba a szenvedésének minden egyes részletét, s sóvárgom a további kínjait - de visszafogom magam, hiszen mindent csak szép sorjában. Ahogy végre szóra nyílnak ajkai - ó, az én kis dalos pacsirtám! -, eleresztem, s hátradőlök, tekintetem ráfüggesztve. Ujjaim előbányásznak egy ezüst, kacskaringós mintával ellátott dohánytartót, melyből hamarost egy fekete színű cigaretta kerül elő. Öngyújtó nélkül is meggyullad a vége, szegfűszeg és dohány illatát ontva magából, ahogy ajkaim közé kerül.
Na lám, csak van hangod – mormolom, kissé gunyorosan, teljes mértékben figyelmen kívül hagyva minden jelét, mellyel a szenvedését juttatja kifejezésre. Érezze csak, mennyire hidegen hagy. Hogy tehet akármit, nem lesz jobb, nem fog meghatni, akkor se, ha külön takarítót kell felbérelni, hogy felmossa a könnyeivel vegyült vérét a padlóról. S örüljön, ha csak ezt a két testnedvet sikerül a padlóra folyatnia.
Tehát vérbeli kurva vagy, ha elfogy a pénz, szakítasz. Ugorjunk. Elindultál Roxmortsba... – szegezem tekintetem a lányra, ezzel épp annyira sugallva, mint hangommal: innen célszerű lesz átvennie a szót, és folytatnia a történetet.
Az igazán keserves lenne rád nézve – ingatom fejem a következő szavaira, mintegy sejtetve, hogy jobban jár, ha mégiscsak eszébe jut ez-az. Unottasan fújom ki a füstöt ajkaim közül, egy fél pillanatig elgondolkodva, de nem, végül még nem említem neki, hogy egyébként is mindegy, mit mond. Úgyse hiszem el elsőre... Úgyis fájni fog ez még neki, nagyon is. Bár nem annyira, mint ha meg se akar szólalni magától elsőre.


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
19
Hozzászólások száma :
26
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Vas. Május 22, 2016 6:20 pm


raziel & anne

mégis mit akar tudni?

Nem tudom, mit akar tőlem ez a férfi, félek tőle és az ujjaim eltörésének fájdalma végigjárja az egész testemet. Nem tudok tisztán gondolkodni, mert csak az jár a fejemben, hogy ez az egész baromira fáj és azt akarom, hogy minél előbb legyen vége. Itt akarom hagyni ezt a helyet, pizzát akarok, sütit, forrócsokit, egy meleg takarót és azt, hogy elmúljon a kínzó érzés.
Gondolván, hogy némi beszéd, válasz segíthet a helyzetemen kinyögök egy mondatot, bár azt is elég nehézkesen. Ez a fickó azonban mit sem törődik azzal, hogy én mit érzek, látszik, hogy élvezi azt, hogy fájdalmat okozhat nekem. Még a mozdulatai is idegesítőek és egyben megrezzenek már attól is, mikor a zsebébe nyúl és kihúz onnét egy cigarettás dobozt. Mégis mit akar azzal? Valamennyire megnyugtat, hogy csak elszívni szándékozik, közben meg én kibököm azt a részét annak a bizonyos napnak, amit nem akartam. Dariust és a szakításunkat... Viszont az, ahogy ezután beszél velem, sértő rám nézve és bár alig van erőm, mégis megpróbálok kiállni magamért.
- Nem! Én... Nem vagyok kurva, értiiiii? Csak... Úgy érzem, hogy átvertek... Magát még sosem ejtették pofára? -
nézek rá könnyes szemekkel. Olyan viselkedést láthat tőlem, amit talán a szüleim előtt csináltam utoljára. Nem szokásom sírni, főleg mások előtt nem és nem szokásom ilyen dolgokról beszélni sem, de most valahogy egyikkel sem tudok foglalkozni, túlságosan fáj az, amit velem művelt velem.
Hiába bizonygatom, hogy semmiről sem tudok, hiába mondok neki bármit, nem hiszi el, egy szavamat sem hiszi el... Azonban ez azt jelenti, hogy nem hagy békén, tovább fog kínozni, hogy megtörjön, pedig ez már sikerült neki. Elmondtam egy olyan dolgot, amit senki sem tud, de le se szarja...
- Nézze... Én... Komolyan nem tudom miről van szó, vagy kiről... Nem láttam semmi furcsát, nem szoktam ilyen dolgokra figyelni, mert van jobb dolgom is annál, mint a sikátorokba kukucskálni - némileg én magam is meglepődöm, hogy ennyi mindent mondtam, de azt hiszem, még ez sem győzte meg eléggé. - Vagy... Ha nem hisz nekem, akkor nézze meg! Én... Odaadom azt az emléket vagy hogyan mondják és nézze meg! Csak... Csak ne bántson - állok elő egy ötlettel, az utolsó mondatnál pedig sikerül megint csak elsírnom magam, mert azon jár az eszem, hogy vajon milyen szörnyűségeket tervez még csinálni velem, ha nem hiszi el mindazt, amit mondok.

lesz ez jobb is :nagyszemu: || zene || ruha
✖ K.P ✖
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
36
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Vas. Május 22, 2016 6:21 pm



Anne & Raziel








Szenvtelenül figyelem őt, csupán szemeim árulkodnak torz élvezetről, ahogy szenvedését szemlélem. Eközben ujjaim könnyeden illesztenek egy szál cigarettát ajkaim közé, a megszokás generálta, berögzült rutin vezérli őket, így különösebben nem kell figyelmet szentelnem az aktusnak.
Nem – felelem ártatlanul szavaira eközben – Velem nem szoktak. Mert én szoktam. – idézem szavait, telesűrítve őket gúnnyal és lesajnálással. Megértésnek, együttérzésnek nyoma sincs, és érezhetően az sem érdekel, hogy mennyire tartja magát kurvának a kis ribanc. Mert az, efelől nincsenek kételyeim, sajnálatos módon azonban nem ez az elsődleges kérdés.
A cigarettafüsttel együtt szívom be félelmét, fájdalmát és elkeseredettségét, reményvesztettsége szinte hízelgő, bár fájóan korai.
Senki sem beszélt eddig sikátorokról. – vágok a szavába ingerülten – Elindultál Roxmortsba. Itt tartottunk. Nem érdekel, hogy mit szoktál vagy nem szoktál csinálni, a kérdés az, hogy akkor és ott mit csináltál és mit láttál. Világos? – kérdem fagyosan. Ahogy megszólal, azonban láthatóan bosszúsan morranok csak, miközben kifújom a füstöt.
Milyen engedékeny vagy – felelem lassan. Vészesen lassan. Egy ideig eztán nem szólok, hagyom, hogy a félelem újra a hatalmába kerítse.
Sajnos azonban... – kezdem – A Minisztériumot a legkevésbé sem érdeklik az effélék. Hallani akarom, és fogom is. – teszem világossá, hogy vagy kitálal, itt és most, hangosan és érthetően, vagy... – Úgyhogy kapd össze magad, mert kezdesz untatni, édesem. – egy hanyag mozdulattal elnyomom a cigaretta csikket jobb kézfején, középtájon. Érdeklődve figyelem szenvedését, de nem hagyok rá sok időt - ha túl sokat kiabálna, vagy rángatná magát, kezét, kap egy pofont is. – És most térj a lényegre, madárkám.


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
19
Hozzászólások száma :
26
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Vas. Május 22, 2016 6:27 pm


raziel & anne

mégis mit akar tudni?

Kurvának nevezett. Pedig attól még nem vagyok az, ahogy a pasikkal viselkedem. Igen, én szoktam őket dobni, na és? Ráunok a dologra és úgysem akarok soha többet némi kalandnál, na meg persze azt is örömmel nézem, ha a srác azon rágja magát, hogy én szakítottam vele. Ettől már is kurva lennék? Nem! Én nem vagyok az, és az is eléggé szarul esett, amit Darius művel, de persze, szerinte én kurva vagyok... Egyáltalán érezhette már azt, amit én?
Mindenesetre, ha leállok vele veszekedni ezen, attól lehet, hogy csak rosszabb lesz, mégis úgy érzem, hogy védenem kell az önbecsülésem és bár a sírás miatt nehezebben érthető, amit mondok, mégis néhány szónak sikerül elhagynia a számat. - Nem... Az nem úgy van... Ahogy maga érti - bököm ki, bár én magam sem tudom, hogy mit akartam ezzel elérni.
Haza akarok menni, és bármit megtennék annak érdekében, hogy ő abbahagyja a kínzásomat, hiszen én nem láttam semmit. Sőt, ha elvileg láttam is, akkor sem emlékszem rá, akárcsak az este nagy részére. Még azt az ötletet is felvetem, hogy nézzen a fejembe, vagy hívjuk elő annak az estének az emlékét, de ezekre csak nemet mond, mert ő hallani akarja. - De... De... - félbehagyom a mondatot és csak még jobban kitör rajtam a sírás, mikor elnyomja a cigit a kezemen. Ennek maradandó nyoma lesz, biztosan... - Bazd meg nem emlékszem semmire, oké? - förmedek rá idegesen két sírás közepette, majd valamivel nyugodtabb hangon végül inkább kifejtem ennek az okát. - Én... Szóval lementem oda, Roxmortsba. Vettem egy ruhát, majd bementem a Három Seprűbe... Kértem... Kértem lángnyelv whiskyt és többet ittam, mint kellett volna, oké? Még... Még arra sem emlékszem, hogy hogyan kerültem vissza az ágyamba, nemhogy még arra, hogy kiket vagy miket láthattam a faluban... - nem tudom, hogy erre mit fog reagálni, vagy egyáltalán hinni fog-e nekem, márpedig, ha az utóbbi nem történik meg, akkor már semmit sem tudok csinálni, mert ez tényleg az igazság volt és én semmiben sem tudok a segítségükre lenni...

lesz ez jobb is :nagyszemu: || zene || ruha
✖ K.P ✖
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
36
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Vas. Május 22, 2016 6:38 pm



Anne & Raziel








Ajkaimon gunyoros félmosoly terül szét, miközben egy újabbat szívok a cigarettából.
Meglehet – felelem már-már derűsen – Ámbár én a helyedben kifejezetten arra törekednék, hogy megértsem... – teszem hozzá, világossá téve, hogy neki kellemetlen, ha sokáig értetlenkedek. Még akkor is, ha csak abban nem értünk egyet, hogy mennyibe kerül nála egy menet.
Eztán csak szenvtelenül hallgatom szétesőfélben lévő, zavaros mondatait, a kínlódás szülte kétségbeesett ajánlatot... Amit különösebb szívfájdalom nélkül hárítok, ellenben a kétségbeesést, amelyet ez szül benne, úgy szívom magamba, mintha sose láttam volna még effélét. Üdítő, ahogy látom bizonytalanságát, félelmét, ahogy a fájdalom kezdi megbontani gondolatainak egységét. Közben a cigaretta végére érek, így egy könnyed mozdulattal nyomom azt el, hamus híján a kezén.
Jól van, ha azt szeretnéd, majd azt is megejtjük – felelem rezzenéstelenül, s most tűnődhet, vajon komolyan gondolom-e. Egyelőre nem teljesen, bár éppenséggel nem zárom ki a lehetőségét, hogy a nap végéig sort kerítsek még arra is. Nem riaszt a nemi erőszak lehetősége a legkevésbé sem, bár ő nem teljesen az a korosztály, akivel szívesen kezdek, de... Elmegy. Nem néz ki rosszul, végül is. – Hátha az segítene az emlékezeteden. – fűzöm hozzá aljasul. Igazából a fájdalom segít. Még akkor is, ha az ép ész rovására megy.
Ekkor végre megszólal, elégedetten dőlök hátra, s szegezem rá tekintetem, irritálóan pillantva a szemébe, le sem véve róla. Egyszerű dominancia-játék, amíg el nem fordítja tekintetét, én sem teszem. Igazából még utána sem, had érezze csak kényelmetlenül magát.
Üres kifogás – közlöm, most már kifejezetten  fagyosan – Tehát. Mondd el részletesen is, elsőre a Seprű előtti részt. – közlöm. Ez nem olyan nagy kérés, erre nem volt kifogása. Másfelől úgy hiszem, hogy az eset is az előtt történt, noha egyelőre nem tudom, részegen merre flangált, vagy épp kivel hancúrozott... De erre is ki fogunk még térni, ebben biztos lehet. – Vagy szeretnéd, hogy valamivel beszédre motiváljalak? – pislogok rá ártatlanul, mintha tényleg csak a segítségem ajánlanám. De tudhatja jól, mi következne... Legalábbis a felvezetés után, mostanra már bizonyosan van némi elképzelése: a fantázia ráadásul gyakorta rosszabb, mint a valóság.


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
19
Hozzászólások száma :
26
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Vas. Okt. 23, 2016 4:48 pm


 
Raziel && Anne

 
what do you want to know? i don't know anything...

 

Esküszöm, ez a férfi bolond. Bolond, mert úgy bánik velem mint egy kutyával, s ötletem sincs, miért. Nem csináltam semmit, nem tudok semmit, ő mégis úgy kezel mintha én aztán az összes kérdésére tudnám a választ, s közben az arcán látszik, mennyire élvezi nézni a fájdalmamat. Tudom, hogy nem jó ötlet leállni erről a témáról beszélgetni vele, az önbecsülésem viszont ezerrel ordít, hogy tegyem meg és ne hagyjam egy szó nélkül azt, hogy lekurvázott. Mégis, az úhjabb mondata: tegyek arról, hogy megértse... Mégis hogyan? Ennél jobban akarjná boncolgatni a témát? Hiszen a tiszta gondolkodáshoz alig van energiám, nem még ahhoz, hogy magyarázkodjak neki... Aztán mégsem ragozom tovább a témát, mert biztos csak rosszabb lenne, erre a cigaretta is okot ad. Egyetlen épeszű ember sem csinálná ezt a másikkal, ő meg halál nyugodtan. Biztos élvezi...
Ráförmedek, talán erősebben a kelleténél, de nem tudom visszafogni magam. Bassza meg ez fáj! Nagyon fáj, és biztos nyoma is lesz, én ezt nem akarom, hagyjon már békén, épp elég gáz, hogy úgy sírok mint valami öt éves... De ő még mindig teljesen nyugodtan benyögi, hogy megdugna... Ez az ember normális? Én ilyen pasassal soha a büdös életbe nem feküdnék le, nem nem és nem! Inkább beszélek, elmondok neki mindent és akadozva, szipogva, sírva, de összefoglalom neki, hogy mi történt.
Nem volt elég, csak nem volt elég neki az, amit mondtam... Oh te jó ég, mégis mikre kíváncsi? Mivel hallgattathatnám el? - Nem, nem, kérem, bármit csak, csak ne bántson! Ne... Ne érjen hozzám, kérem... - kérlelem, mikor az állítólagos segítségét ígéri. Nem, én azt nem élném túl, ha még valamit művel velem... Talán levágná az ujjaimat? Vagy kitépné a hajamat? Kihúzná a fogaim? Nem, nem szabad ilyenekre gondolnom, mert csak még jobban félek miatta...
- Szóval... Lementem a suliból... Roxmortsba. Nem volt út közben semmi különös, havas volt még a táj, láttam néhány diáktársamat hógolyózni... Ők Hugrások voltak, a sáljukból ítélve, de... De lehet volt köztük Hollóhátas is, nem vagyok benne biztos. Ruhát akartam venni, azért mentem le... Natienek a szülinapjára, még szerencse, hogy egy a méretünk... Nagyjából... Szóval én bementem a szokásos boltba, nem tudom mennyire ismeri Roxmorts-ot. Van ott az elején egy butik, szinte csak női ruhák vannak és tök jó, mert semmiből sincs kettő és simán méretre varázsolják neked a ruhát. Bementem, nem tudom mennyit voltam bent, el vagyok pár órán keresztül egy butikban, sosem érzékelem az időt nézelődés közben, ráadásul több ruhát is megnéztem, de végül egy világosat vettem meg neki... Nem tudom ez miért fontos - ha szüksége van rá, akkor akár azt is ecsetelem neki, hogy milyen vlt a többi ruha, vagy mennyire mocskos volt a macskakő Roxmortban... Hülye szokásom beletrappolni a nagy latyakba, ha nem beázós a cipőm, szóval érthető, hogy fel sem néztem és célirányosan mentem... Bár ez se tudom érdekelné-e, inkább megvárom, erre mit mond...


 

 
||music:zene|| words: szavak száma || note: megjegyzés
▲▼
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
36
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Pént. Okt. 28, 2016 2:41 am



Anne & Raziel








Olyan hétköznapi természetességgel nyomom el a csikket a kézfején, mintha valójában minden nap ezt tenném, de legalábbis kifejezetten mindennaposnak értékelném a dolgot. Nem tehetek róla, hogy mindig elfelejtek egy hamutartót beszerezni ide... Meg aztán, mélyen szórakoztat a kínja, még így is, hogy valójában kezd untatni. Valójában hajlok rá, hogy egyáltalán nem tud semmit - legalábbis nem bűnrészes -, bár ez nem jelenti azt, hogy ne tudnék kiszedni belőle ettől még valamit, bármit, ami beismerésnek minősíthető. Az igazságszolgáltatás pedig soha nem az igazságról szól... Bár egyelőre megelégednék a tényleges emlékeivel is, habár úgy tűnik, ahhoz tényleg bántanom kell. Milyen... Szomorú.
Kicsit előre dőlök, hogy közelebb kerülhessek hozzá, és mélyen beszívhassam aggodalmát, félelmét, megcsodálhassam az őt ellepő izzadtságcseppeket, sőt, szinte már halljam szívének vad kalimpálását, amivel épp harci dobokat megszégyenítően visítja tulajdonosának fülébe, hogy takarodjon el innen. Bizonyára szívesen engedelmeskedne is ennek, ha tudna. Könnyed mosollyal nyugtázom szavait.
Folytasd – vágok a szavába, amikor elkezd azon merengeni, hogy ez miért fontos. Ezt majd én eldöntöm. Kegyes vagyok, és nem kérem, hogy részletezze a boltban töltött perceket, vagy, hogy észlelt-e odabent bármi furcsát. Előbb vegyük végre végig a roxmortsi eseményeket teljes terjedelemben, majd aztán érdeklődöm tovább.
Vagy nem.
Hugrások voltak, a sáljukból ítélve, de... De lehet volt köztük Hollóhátas is - hmmm...
Melyik házba jársz? – érdeklődöm, mintegy a téma kapcsán teljesen logikátlan keresztkérdést feltéve. Ha nekem tetsző választ kapok - nevezetesen, hogy mardekár -, akkor egy fél pillanatra elmerengek, majd a penna felé pillantok, mi eddig szorgosan jegyezte szavaink. – A kihallgatás szünetel – szólalok meg, mire az élettelenül hullik a lapra.
Hátradőlök helyemen, és szórakozottan méregetem őt - szánt szándékkal nem vetem fel még, mit akarok, hagyom, hogy gondolatai a lehető legsötétebb helyekre kalauzolják, esetleg máris azt lássa maga előtt, hogy el is jött az idő, hogy eleget téve ígéretemnek, megerőszakoljam, vagy efféle...


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
19
Hozzászólások száma :
26
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Szomb. Nov. 26, 2016 7:47 pm


 
Raziel && Anne

 
what do you want to know? i don't know anything...

 

Bármit is akar, biztos vagyok benne, hogy ne tudok neki segíteni. Semmit sem láttam és azt sem tudom mit keresnek vagy kit vagy mi van... Nem, nem világosítottak fel, hogy mégis miről van szó, csak ide hívtak, hogy tegyek vallomást, komolyan ez... Én csak haza akarok menni, olyan nehéz ezt felfognia ennek a pasasnak? Ahogy azt is, hogy nem tudom azt, ami neki kell?
Minden, amit itt csinál velem, várhatóan nyomot is hagy majd. A csikk... Kegyetlen, és minden egyes percben egyre kegyetlenebb és egyre gonoszabb lesz a szememben. Mégis hogy alkalmazhatnak ilyen embereket és ilyen módszereket a minisztériumban? Elmondom neki a semmitmondó történetemet röviden, de ez sem elég neki, bővebben akarja hallani, így hát kap egy némileg részletesebb bemutatást az eseménytelen napomról a hógolyózó fogyatékosokkal meg a hosszú ruhaválogatással Natienek. Azt vártam, hogy ez sem lesz elég, így meglep, mikor hirtelen egy olyan kérdést szögez felém, amire nem számítottam. Melyik házba járok?
- A Mardekárba, de ez miért... miért fontos? - kérdezek vissza értetlenül, mert tényleg nem tudom, miért kérdei most ezt, meg hogy egyáltalán honnan jött neki ez az egész. Aztán újra megszólal, a pennához beszél és a szavai csak még nagyobb űrt hagynak a fejemben. A kihallgatás szünetel. Hogy ebből én most jóra vagy rosszra következtessek, azt nem tudom, de próbálkozzunk talán a számomra kedvezőbb végkimenetelekre godnolni. Ki tudja, talán ha így teszek, akkor így is lesz később...
- Ez mégis mit jelent? Miért? Mit akar most csinálni? Elég volt, amit mondtam? Ugye már érti, hogy semmit sem tudok? - hadarok el egy rakatnyi kérdést kissé talán kétségbeesve, de azért fellélegezve is némileg. Remélem jól értelmezem a dolgot és nem azért szünetelteti a kihallgatást, hogy elmenjen inni egy kávét, vagy azért, mert nem akarja, hogy a penna papírra vésse, hogy levágja egy ujjam, meg hasonlók...


 

 
||music:zene|| words: szavak száma || note: megjegyzés
▲▼
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
36
Hozzászólások száma :
210
Hírnév :
2

TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   Szer. Nov. 30, 2016 11:45 pm



Anne & Raziel








Teljes nyugalommal fürkészem a lányt, az én komfortérzetem rendben van, azt persze valahol mélyen nagyon sajnálom, hogy máris gonosz pszichopatának minősített - legalábbis ahogy néz rám, ahogy elhatalmasodik rajta a pánik, ez egyértelmű -, pedig ez igazán fájó! De egyelőre nem kérem ki magamnak, mennyire bántó ez a megítélés, noha bizonyosan komikus lenne az arckifejezése...
Akárhogy is, ezt a részt elnapolom, épp úgy, mint a további - meddő - kérdez-felelek játékot, egy pillanatig csak elgondolkodva szemlélem őt, és mielőtt igazán rátérhetnék, mint akarok, már tippelgetni is kezd.
Mély levegő, némi szemforgatás kíséretében. – Azt nem vontam kétségbe eddig sem, hogy nem a tudásodért szeretnek – hagyom rá azért nagyvonalúan – ...Bár az optimizmusod azért meglep – teszem hozzá – Igazán üdítő hallani! Szinte csábítja az embert, hogy erővel letörje, és örökre elsöpörje... Vajon mennyire kéne erőlködni hozzá? – kérdem csillogó szemekkel, de ha a kétségbeesés kellően elhatalmasodik rajta a gyermeki lelkesedésem láttán, akkor egy elégedett félmosollyal megússza a dolgot, és már folytatom is.
Van egy ajánlatom számodra, kislány. – közlöm ugyanis, világossá téve, hogy ez az ő nagy esélye, ha el akarja kerülni a csúnyább részeket, amik most következhetnek egy elutasító válasz hallatán. Hátradőlök, némileg eltávolodva tőle, hogy egy kevéske levegőt kaphasson, és egy ingatag biztonságérzet kialakulhasson benne, de tekintetem nem veszem le róla, meghagyva benne az érzést, hogy nem egyenrangú felek tárgyalnak.
Adott egy személy, akit a háztársaid előszeretettel bántanak – kezdem – És nekem ez a legkevésbé sem tetszik, de te nyilván vagy olyan talpraesett és okos, hogy ügyesen megoldd a problémát – ezzel zárom a téma felvezetését, részletekbe nem kezdek, ha vannak is, előbb - amilyen kedves vagyok - megvárom, hogy helyeseljen. Már csak, mert nemleges választ egyébként sem fogadok el.


"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez. Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz; nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz?"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raziel && Anne   

Vissza az elejére Go down
 
Raziel && Anne
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Lily Anne Deveraux ~

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Távolabb :: Időnyerő-
Ugrás: