A forgólépcsőt rejtő kőszörny csak jelszó ismeretében enged utat a látogatónak. A bejárat fényes tölgyfaajtó, griffet formázó kopogtatóval. A kör alakú helyiséget korábbi igazgatók portréi díszítik, az ablakok is kör alakúak, és a kviddicspályára néznek.

A könyvtári szigort nehezebben viselő tanulók számára kialakított, közös tanulásra is alkalmasabb helyiség. Kölcsönzésre nincs lehetőség, a lepusztult könyvespolcokon néhány agyonhasznált, ősrégi tankönyv árválkodik. Állítólag az alapítók korában úgy volt megbűvölve, hogy az indokoltnál jobban hangoskodóknak órákra összeforrt a szájuk, de ez ma már csak elvétve működik.

Már évek óta használaton kívül van a terem, ugyanis szükségtelenné vált, mikor elkészültek az üvegházak. Bár az ajtót kulccsal bezárták, elég egy egyszerű alohomora a kinyitásához. A diákok gyakran járnak ide, ha egyedül vagy kettesben akarnak lenni, ugyanis ezt a termet már senki sem ellenőrzi.