Kor : 23
Hozzászólások száma : 21
Hírnév : 0
| Tárgy: Arabella Rose Sommerling Pént. Okt. 28, 2016 7:25 pm | |
| Arabella Rose Sommerling Főkarakter Arabella Sommerling | Csoport Hollóhát | Play by Vanessa Marano | Foglalkozás Tanuló | Karaktertípus SAJÁT | Különleges képesség Végtelen memória, ez különlegességnek számít? |
Belsö leírás Nem nagyon szeretek magamról beszélni. Általában csendben szoktam üldögélni, és megfigyelni a társaimat, amolyan analizáló leány volnék. De, azért igyekszem. Tehát. Számomra igen fontos, hogy ismerjem a barátaimat és a bizalmasaimat, alaposan. Mivel én is nagyon hűséges vagyok, elvárom, hogy ők is azok legyenek. Bizalmatlanságomból kiindulva, ha egyszer átvágsz, vége a barátságunknak. Megbocsájtok, de nem felejtek. Általában nem szoktam felkapni a vizet, és elfogadó vagyok. Ha mégis ideges leszek, akkor a könyvtárban nyugszom le; a tanulás, a monoton feladatok lefoglalják az állandóan cikázó gondolataimat. Álmodozó lény vagyok, habár ezt sosem néznéd ki belőlem. Igyekszem földhöz ragadtan viselkedni, racionálisan. Mégis, mindig egy tökéletes kis varázsló családról álmodozom, egy tökéletes férfiről, aki egy életen át a társam lesz majd. Persze, a rendtartás nem az erősségem, inkább szeretem a káoszt irányítani, mint a teljes rendben navigálni. Kicsit olyan őrült-zseni határán egyensúlyozó vénasszonyra hasonlítok. Titkolózni is szeretek. Na, nem mintha annyi titkolnivalóm volna, de az egész annyira romantikus! Reménytelen romantikus, pipa! A beszélőkém addig tökéletes és legyőzhetetlen, amíg mágiáról kell csacsognom; amint a magánéletemre terelődik a téma, megkukulok. Egyszerűen nem nekem való, hogy mindenki előtt kiadjam magam! Nem bírom elviselni, ha valaki megtámad. Szarkazmussal igyekszem válaszolni, de van, hogy ahhoz sincs elég bátorságom. Egyébként, a hátam mögött zajló mocskolódás sosem zavart, más véleménye nem befolyásol engem, amíg nem tudom mi az. Olyankor túl valóságossá válik, képtelen vagyok kizárni. Szóval egy kemény külső takarta kis érzékeny egérke vagyok. Nem valami egyedi, mi? And when she needs a shelter from reality she takes a dip in my daydreams
Pálca 13 incs, Unikornisszőr, Bükk | Patrónus Bagoly | Erősség Meggondoltság, nyugalom, tervezés, empátia, segítségnyújtás, leleményesség, bölcsesség, gyógynövénytan, bűbájtan | Gyengeség Érzékenység, szégyenlősség, nehezen barátkozó, félénk, merev, sötét varázslatok kivédése | Dementorok Az a hideg éjszaka, amikor elvesztem az erdőben, meg amikor édesapámat megtámadták és végig kellett néznem | Edevis tükre Magamat, amint az elsőszülött lányom hazahozza a prefektusi tallárját | Mumus Vérfarkas | Amortentia illata Rózsa, fagy, vanília, csoki, orgona, citrom, málna |
Külsö leírás Amint látod, hosszú, mellig érő, sötét barna hullámos hajam van. Természetes, csak mondom. A szemem ugyanolyan sötét barna, és ölni is tudok vele, ha nagyon-nagyon felidegesítesz. Nagyon fehér, fakó bőröm van, úgy nézek ki, mint egy téli angyal. Az arcomat sosem utáltam, nem volt vele semmi bajom. Testképzavarral nem küzdök, és összeteszem a két kezem, nem éreztem magam rondának soha. Igaz, különösen szépnek sem, de megelégszem azzal, amim van. Körülbelül 170 centiméter magas vagyok, és ehhez képest nem vagyok sem dagi, sem pálcika. A talárom remekül áll rajtam, többnyire sötét színeket hordok amúgy is. Kéket, zöldet, bordót, feketét, ritkán szürkét. Gyakran viselek pulóvereket, sálakat, kesztyűket. Születési hely London | Származás FÉL | Elkötelezettség SEMLEGES | Születési idő 1984. 9. 14. | Családi állapot Bonyolult ál-kapcsolatban | Roxforti ház Hollóhát |
Elötörténet Még halványan éreztem, amint a Roxfortba tartó vonat zakatol, fejem lágyan a párás ablaküregnek ütődik ritmikusan. Ideges és izgatott voltam egyszerre, nem tudtam milyen lesz az első napom álmaim iskolájában, ezért alig aludtam valamit az előző éjjel. Nem csoda, hogy elszenderültem. Kiskorom óta édesapám mindig arról mesélt, milyen volt, mikor ő járt az iskolába. Állandóan szabályt szegett, bohóckodott, de tanulmányait nem hanyagolta el, valahogy sikerült leraknia a RAVASZt. Imádta az iskolás éveit, sosem hagyta volna ott a varázslóvilágot, ha nem zúg bele anyukámba. Mikor megszülettem, ragaszkodott hozzá, hogy boszorkányként neveljen, tudjam , ki vagyok valójában. Apu szurkolt, hogy én is griffendéles legyek, de mélyen tudtam, hogy nem rá ütöttem ilyen szempontból. Édesanyukám mugli, a legaggódóbb, legpedánsabb, legműveltebb, legokosabb mugli, akit ismerek. Igyekezett minél többet tanítgatni engem mugli tudományokra, hogy mielőtt elutazom egy teljesen más világba, legyen valami fogalmam erről is. Rá nagyon hasonlítok. Mintha klónozták volna, szinte ugyanúgy nézünk ki, egyedül a haj- és szemszínem édesapámé. Nem is tudom, mikor merültem álomba. Csak arra emlékszem, hogy fázom, és újra a sötét, félelmetes erdő gyomrában vagyok, egy érdes fa törzséhez lapulva, rettegve kapkodva fejem. A mellkasom nehéz, megtelt félelemmel, alig kapok levegőt, egyre csak a közeledő morgást hallom. Alig merek mozdulni. Az eszem azt diktálja, másszak fel a fára, de a karom remeg, nem bírom el magamat. Egy óriási követ keresek, hogy elbújjak mögé, de minden lépésemmel zajt csapok, lehullott levelek és gallyak recsegnek talpam alatt. A morgás egyre közeledik, már a fülem mellett hallom, ám semmit nem látok. A távolban farkas üvöltés hallatszik, majd közelebbről válasz érkezik rá. Úgy érzem csapdában vagyok. Meg fogok halni. Leguggolok egy vastag fa tövébe, hátha nem találnak meg. Elsuhan előttem egy hatalmas fekete alak. Valami nagy, emberszerű szörnyeteg. Sikoltok. A szemem kipattant, ziháltam. Körülöttem az újdonsült diáktársaim furán méregettek, én azonban csak avval foglalkoztam, hogy lenyugodjam. Megmenekültem. Nem faltak fel. Nem lettem vérfarkas eledel. Általában ezt, vagy azt álmodom idegességemben, mikor aput megtámadták. Kettesben sétáltunk este haza, csendes téli éjszaka volt. A csillagokat néztem, és apu a jóslástanról mesélt nekem. Egyszer csak megjelent két, furcsán öltözött alak, engem lefogtak, aput pedig pálcával egy picike ház falához szorították. Akkor láttam először Cruciatus átkot élőben. Nem sokra emlékszem, elsötétült minden ezután. A Szent Mungóban tértem magamhoz, zavarodottan, félve.
Sikerült kiüríteni a fejemet az első roxforti vacsorámig. A hatalmas kastély teljesen elvarázsolt, tátott szájjal néztem körbe, a lebegő gyertyák, a mozgó lépcsősorok, a varázslatos mennyezet, és a csettintésre megjelenő fenséges lakoma elrabolta a szívem. A megilletődött elsőévesek körében ültem, vártam, a Teszlek Süveg hova oszt majd be. Nem beszéltem senkivel sem még, kicsit tartottam is, az Aranyvérűek esetleges ellenszenvétől, hiszen Félvérként lehet, hogy lenéznek majd. Ennek ellenére kifejezetten izgatott voltam. A kezemet tördeltem, mikor az előttem lévő utolsó fiút beosztották a mardekárba. A nevem hallatán szinte azonnal talpon voltam, és kisiettem a pódiumra. A kalapot a fejemre tették, és valami furcsa érzés járt át engem. Úgy éreztem a lelkem mélyére lát a süveg, analizál, megvizsgál, ezért hirtelen nagyon sebezhetőnek éreztem magam. Igyekeztem visszatartani a könnyeimet, amik idegességemben és tehetetlenségemben gyűltek a szemeimbe. - Hollóhát! - zengett a terem. Hideg nyugalom söpört végig rajtam. Hollóhát, hát persze. Ide tartozom, mindig is ide tartoztam. Nem vagyok gonosz, nem vagyok bátor, és önzetlenül kedves sem. Csak egy egyszerű, kíváncsi, tanulni vágyó lány vagyok. Bölcs társaimmal kezdem meg életem új, jobb fejezetét. Velük nem történik semmi sem, biztonságban leszek az unalmas, szorgos hollóhátasok között. Ide vágytam.
Felkeltem az ágyból, és sikeresen rátapostam egy könyvre, amely lecsúszott a magas toronyszerű halom tetejéről az éjjel. Próbáltam nem felkiáltani, egy lábon ugrálva, másik talpamat masszírozva szökelltem oda a taláromhoz. Az első estém a hatodik évfolyamon eseménymentesen telt, és ennek mindennél jobban örülök. Már egészen megszoktam itt, vannak barátaim, jók a jegyeim, kiolvastam egy csomó könyvtári könyvet, tanulmányaim lassan a végéhez érnek. Kicsit sajnálom aput, aki úgy köszönt el idén is tőlem, hogy keveredjek már bele valami izgalmas dologba, igazán szórakozhatnék is tanulás helyett egy kicsit, de sajnos cserben kell hagynom. Úgy vágok idén is neki, hogy próbálok észrevétlenül, csendesen minél többet tanulni, miközben azt tettetem, hogy a legjobb barátommal járok, így se ő, se én nem kerülünk érzelmi válságba. Nekem ez a nyugodt élet az élvezet. |
|
Kor : 26
Hozzászólások száma : 103
Hírnév : 0
| Tárgy: Re: Arabella Rose Sommerling Pént. Okt. 28, 2016 10:14 pm | |
| Gratulálunk, elfogadva! Avatarfoglaló || Patrónusfoglaló|| Játékpartner kereső || KapcsolatkeresőKedves Arabella! Hol is kezdjem? Úgy érzem, hogy egy igazán szeretni való, aranyos karaktert tudhatunk köreinkben személyedben, aki szeretne minél egyszerűbb életet élni, de mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, hogy a világ tele van izgalmakkal, kalandokkal és megoldásra vágyó rejtélyekkel? Gondolj csak bele, mi zajlik körülöttünk, biztos hogy nem akarsz apukádra hallgatni és belekeveredni valami életre szóló kalandba? Ki tudja, még bármi jó is kisülhet belőle... Bevallom több ponton is magamra ismertem a karakteredben, például a rendhez való kapcsolata az nagyon tetszett, annyira emberi és annyira valóságos szokás Az előtörténeted felépítése s tetszetős volt. Örülök, hogy különösen kiemelted a karaktered két legrosszabb emlékét, amik úgy érzem, hogy igazán hozzáadtak a személyiségéhez is. Emellett pedig minden szükséges információmorzsát elrejtettél a kis írásodban, én személy szerint nagyon megkedveltem a leányzót és kíváncsi vagyok, hova lukadtok ki a legjobb barátoddal ezt az állítólagos kapcsolatot játszva, és hogy vajon mi történik akkor, ha egyikőtök mégis szerelmes lesz Oh, lesznek itt izgi részek, úgy érzem Nem is tartalak fel tovább, foglald le az ismerősen szép arcocskádat és hódítsd meg a játékteret, hátha apukád örömére belekerülsz némi kalandba! |
|