A kutatócsoport (bővítés alatt)

Azon kevés gyógyítók közé tartozol, akik órákat adnak a gyakornokok számára, emellett pedig sokszor előfordult, hogy a te osztályodra osztottak be ügyelni, vagy ellátni az ápolói teendőket. Az ember, főleg ha nyitott füllel jár, hall egyet s mást a betegeidtől. Például, hogy Dilys Derwent, az aranykezű gyógyító és későbbi roxforti igazgató leszármazottja vagy, az életedet mégis egy tragédia miatt szentelted a Mungónak, a kutatói élet izgalmai helyett. Hogy mi húzódhat a háttérben, arról nekem fogalmam sincs, és az általad kezeltek sem szolgáltak több információval.

Dumbledore személyesen keresett fel téged, hogy szakértelmeddel segítsd a kutatást, s mindeközben az osztályodon igyekezz életben tartani Pottert, ameddig csak lehetséges. Te pedig megteszel mindent, erődön felül. Mindig az elsők közt érkezel, és az utolsók között távozol, a gyakornokaidtól pedig maximális odafigyelést és odaszántságot követelsz. Holdtöltekor azonban mindig a helyettesedre bízod az osztályt. Azt mondják, elutazol. Konferenciára. Na, persze.

Vajon mások összerakták már a kirakóst? Nekem is csupán sejtéseim vannak, hiszen sosem látom rajtad a vérfarkasokra holdtölte közeledtével jellemző levertséget, fáradtságot. Mindig tökéletes a megjelenésed, és a végletekig higgadt, összpontosított munka jellemez. Előfordulhat, hogy nem te hordozod ezt a bundás terhet, de annyi biztos: valakinek odahaza minden teliholdas éjszakán szüksége van rád.
Meddig tudod még megőrizni a látszatot, és egyensúlyt teremteni a vállalt feladatok és a mázsás súly között?

Cornelius Oswald Caramel, a '96-ban visszavonult mágiaügyi miniszter, mindig meglehetős diszkrécióval kezelte a magánéletét. Az emberek persze tudtak bizonyos dolgokat, például a Reggeli Prófétából vagy a Szombati Boszorkányból, mely olykor lehozott egy-egy cikket a Madam Caramel ruhatára alapján felállított, új trendről, vagy a miniszter bőkezű adományairól. Láthattak fotót a Caramel családról, mely a tradicionális modell ékes példája volt - a büszke szülők, egy leány és egy fiúgyermekük mellett. Micsoda hígítatlan idill!

A miniszter magánéleténél csak balkézről született, soha el nem ismert fiát óvta jobban a nyilvánosság elől. Bár hosszú huzavona után elismerte magáénak a fiút, a nevét nem vehette fel. Képtelenség, hiszen gondolj a botrányra, amit ez okozott volna! A hagyományos eszmék és értékek zászlós élharcosa, Cornelius Caramel - és házasságon kívüli gyermeke! (Aki ráadásul meg is előzi korban házasságon belül született féltestvéreit, így az öröklési sorrend is felborult volna egy ilyen szégyenteljes beismeréssel.)

A fiú azóta felnőtt, az amneziátor parancsnokságon dolgozik, remek eredményei azonban nem hozhatnak számára kitörést, nem léptethetik elő. Cornelius nem akarja, hogy kitűnjön, így mindig megakadályozta a feljebb jutását, rendszeres járadékkal befogva az anya száját is. Jó neki ott, ahol van! Mr Osberd persze mérhetetlenül feszült ettől a helyzettől, legszívesebben világgá kürtölné, micsoda szemétláda az apja, meg úgy egyébként is: nehezen tartja vissza magát a botrány kipattintásától!
Mostanság azonban más dolgok is foglalkoztatják, hiszen gyakorlott amneziátorként ő maga is kutatni kezdte a Pottert megtámadó kórt, annak is az agyra és főleg az emlékezésre és felejtésre gyakorolt hatásait. Úgy sejti, az agy leépülése csupán elrejti a megoldást, és valójában minden ott kering Potter fejében. Ki tudja? Talán ez az eredmény végre felemeli őt, és kiléphet az árnyékból!

– Professzor, meg kell hallgatnia!
- Az elmúlt évek annyira kikezdték az agyát, Granger, hogy már nem is érti, amit olvas? Három levelét utasítottam el. Hármat!
- Ezért kell most szemtől szemben néhány percet adnia nekem!
- Nem.
- A segítségére van szükségem!
- Tudom. És nem.
- Ön képes lenne meggyógyítani!
- Mitől ilyen biztos benne?
- Bájitalmester. Olyan titkok tudója, amit még az én képzésemben sem adnak át senkinek!
- Ez, a képzését tekintve, nem meglepő.
- Már mások igent mondtak a felkérésemre! Dumbledore professzor…
- Sss! A pokolba is, ha már nem tudja befogni a száját, legalább beszéljen halkabban!
- Dumbledore professzor eljuttatta a levelemet Nicholas Flamelhez, és felvettem a kapcsolatot a Scamander családdal is! Nem is hinné, hányan érzik fontosnak, hogy megtalálják a gyógymódot Harry Potter betegségére!
- Nehezen hiszem.
- Nem mindenki önzetlenül, persze. Van, aki csak a szakmai hírnevét akarja növelni, de a lényeg ugyanaz! Kérem, csatlakozzon!
- Ugyan miért tenném?
- Mert tanárként az a dolga, hogy segítsen! És mert nem fogja megbánni.
- Akar erre fogadni?

Tehát, ez a helyzet. Hermione egykori bájitaltan tanárát is igyekszik bevonni a betegség lehetséges gyógymódjának felkutatásába, feltalálásba. A prominens társaság, akikkel a lány levelezést folytat, talán nincs akkora hatással a professzorra a végső döntés meghozásában, mint Lily Evans emléke. (Hiszen mégis csak az ő fia fekszik leépülve, magatehetetlenül a Mungóban!)
Hogy végül kerekedik-e a dologból együttműködés, azt a megalkotóra bízom! Éppen úgy, mint Snape kémkedésének, halálfalóságának, tanárságának más pontjait is. Annyi biztos, Granger már jó ideje ostromolja, és nem riad vissza jórészt semmilyen eszköztől, annak érdekében, hogy a professzor elképesztő tudását latba vesse. Meddig húzódik még ez a licit?

Házasság révén került be a kutatási eredményeiről méltán híres Scamander családba, azonban ő sem bújhat el az apósa, Newt mögött. Mi több, a rossz nyelvek szerint az asszonyba több tehetség, és több ambíció szorult, mint férjébe, aki születése óta élt már az örökölt név árnyékában. Persze, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél…

Hamisítatlan arisztokrata, akit azonban sosem vonzott a könnyen jött vagyon csillogása. Nem fél bepiszkolni a kezét, gyakran végez kutatásokat csoportokkal mind a szigetországban, mind Európában és más kontinenseken. Gyakran jelennek meg publikációi, meghatározó cikkei a „Gyógynövénytani Szemle” címet viselő lapban. Polírozott renoméján csupán a múlt évi Merlin-díj odaítélése ejtett csorbát, melyet a várakozással ellentétben nem ő – hanem a férje kapott meg. A név, ugyebár, nem válik köddé az évek során, legyenek az eredményei bármilyenek is.

Madam Scamander ezért is egyezett bele abba, hogy beszáll a Pottert megtámadó különös kór gyógymódját kutató gárdába. (Hogyan is mondhatott volna ellent, mikor Grangert éppen Dumbledore irányította hozzá?) Úgy érzi, ezzel talán enyhíthet a húsába maró irigységen, helyrehozhatja a házasságát, és ki tudja? Ha a kísérlet jó eredménnyel zárul, a nevét örökre megjegyzik!