Ez az egész annyira furcsa. Mégis miért hittem én azt, hogy bárkivel együtt tudnék maradni huzamosabb ideig? Az nm az én stílusom és ott volt Darius, akinek köszönhetően ez csak még inkább megbizonyosodott. Erre itt van Thomas, vagy Paul, mert azt mondta, most így hívják... Tulajdonképpen semmit sem tudok róla és bevallom, nyáron pont ezért jött be annyira, mert titokzatos volt és emiatt szexi, de a nyár elmúlt és én lezártam azt az időszakot az életemben. Hogy most miért jött ide azt még mindig nem sikerült megértenem, hiszen Oroszországban is van varázslóiskola vagy hol... Lényeg a lényeg hogy arrafelé na! Akkor miért nem oda ment? Ott senki sem röhögné ki az akcentusa miatt, ami szerintem mondjuk szexi, csak az éretlen kis törpék ezt még nem tudják felfogni. Na mindegy, én nem kelek a védelmére, az sosem volt rám jellemző, pont az ellenkezője inkább, megkeseríteni szeretem mások életét, egy kis színt vinni az unalmas napjaikba, mert bár itt van ez az egész Sötét Nagyuras mizéria, de én arra teszek magasról. Nem érdekel, nagyon nem, hogy mégis mi a helyzet, de ez a szüleimnek nem nagyon tetszik. Hát persze, hogy halálfalók, mi mások lennének... És azt akarják, hogy én is legyek az, hogy álljak a Sötét Nagyúr mellé, mert majd kell az utánpótlás. Mégis honnan veszik ezt a hülyeséget? Hadd döntsem már el én, hogy mit akarok az életemtől és még nem látom értelmét annak, hogy álláspontot válasszak magamnak ebben az egész háború szerű valamiben. Fiatal vagyok, élni akarok és így is teszek! Ma estére Natievel megbeszéltünk egy csajos estét, már ránk fér az tuti. Na nem mintha nem találkoznánk minden nap, de hát na, azért egy filmezős, körömlakkozós, kibeszélős este mindent visz. Ja igen, sikerült apunak megtanítania nekem nyáron egy varázslatot. Csak a kazettára kell vele célozni és már nézhetjük is a rajta lévő anyagot, menő mi? Gőzöm sincs honnan szedte, de nem is érdekel túlságosan, csak működjön és kész pont. Mikor belépek a szobába Natie már ott van, persze én szokás szerint késtem, de gyorsan ledobálom az édességeket a táskámból az ágyra és kikeresem a körömlakkokat a ládámból. - Na, mit nézzünk, átnyálaztad már a kazettákat? - kérdezem tőle, miközben átöltözök a nem éppen sokat takaró hálóingembe. Megszokták már ezt tőlem, egyáltalán nem vagyok szégyenlős és így érzem jól magam....
||music:zene|| words: szavak száma || note: megjegyzés ▲▼